19. r�sz

Hermione megk�v�lten �llt, m�g mindig Perselus cs�kj�nak m�mor�ban. A kezdeti bizonytalans�g hamar �tcsapott b�tor szenved�lybe; a l�ny pillanatok alatt feldolgozta, hogy volt tan�ra fej�ben is hasonl� gondolatok sz�guldottak v�gig ezen a m�gi�val kik�vezett �ton, �s hozz� hasonl�an minden v�gya az volt, hogy v�gre a m�sikhoz �rhessen.

Persze, ezt nem gondolta v�gig, csup�n k�s�bb, a reakci�i alapj�n tudta kik�vetkeztetni. Ahogy a f�rfi ajkai meg�rintett�k az �v�t, test�n forr� hull�mok sz�guldottak v�gig. Nem volt biztos benne, hogy ez minek k�sz�nhet�: Perselus �rint�s�nek, vagy annak a t�nynek, hogy teste halv�ny dereng�sbe borulva egy pillanat alatt emberiv� v�lt. Csak annyi id�re v�ltak sz�t, hogy egy pillant�st vessenek a l�ny imm�r val�s, emberi alakj�ra; Hermion�t m�r nem is �rdekelte igaz�n, hogy visszakapta a test�t, csak folytatni akarta azt a kellemes elfoglalts�got, amit n�h�ny m�sodperccel kor�bban elkezdtek. �gy h�t a f�rfi k�rd� pillant�s�t figyelmen k�v�l hagyva szinte let�madta volt tan�r�t, �s a nyak�ba csimpaszkodva folytatta a cs�kot; ez�ttal sokkal hat�rozottabban.

Perselusnak esz�be sem jutott tiltakozni, b�r nem tagadhatta, meglep�d�tt a l�ny lend�let�t�l.

Hossz� perceken �t csak �lltak ebben a romantikus, v�zparti, holdf�nyes b�dulatban, �s �lvezt�k egym�s megismer�s�t. Perselus volt az, aki hamarabb megel�gelte a sz�m�ra m�r t�lont�l szerelmes reg�nybe ill� k�pet, �s lassan elszak�totta mag�t Hermione sz�j�t�l. �sszeakadt a tekintet�k; Hermione piros arccal, kiss� sz�gyell�sen n�zett fel r�, amit�l �jra kedve t�madt belevetni mag�t kor�bbi tev�kenys�g�kbe, �m ekkor egy m�sik gondolat f�rk�z�tt a fej�be, ami eg�sz �ton fel-felbukkant elm�j�ben.

– Most m�r biztos, hogy meg fogom �lni Dumbledore-t.

Hermione �rtetlen�l �sszer�ncolta a szem�ld�k�t; Perselusnak ez csaknem k�jes �lvezetet ny�jtott, hiszen m�g sosem l�tta, hogy a griffend�les eminens nem �rtett meg valamit els�re. Azt�n a l�ny pillant�sa megv�ltozott, szemei lassan elkerekedtek, �s hitetlen�l elt�totta a sz�j�t.

– Sz�val igazam volt – suttogta megsemmis�lten. Ez�ttal Perselus volt az, aki nem �rtette. – T�nyleg az�rt kezdtem el visszav�ltozgatni, mert betakart�l!

Nem, Perselus err�l nem akart besz�lni.

V�llat vont, majd mintha mi sem t�rt�nt volna, visszafordult a t� s�t�t sziluettje fel�. Volt itt valami. Valami, amir�l megfeledkezett.

– Menn�nk kell – mondta v�g�l, �s elindult a v�z fel�.

P�r l�p�s ut�n cip�je el�rte a v�z felsz�n�t, �m Hermione meglepet�s�re a v�rttal ellent�tben nem s�llyedt el, �s nem a v�z alatti mocsaras iszapot �rintette, hanem a v�z felsz�n�t. Ekkor jobban megvizsg�lta a tavat; hossz� pillanatokon �t, �sszesz�k�tett szemekkel pr�b�lt r�j�nni, mi olyan furcsa benne, mik�zben a f�rfi �jabb l�p�st tett a t� k�zepe fel�. Ahogy figyelte a tan�r l�ba alatt a hull�mokat, r�j�tt, hogy azok nem is l�teznek. Egy cs�kban mintha megszil�rdult volna a v�z a t� k�zepe fel� egy �sv�nyt alkotva. Pontosan abb�l a pontb�l indult ki az �t, ahol � kor�bban a v�zben guggolva s�rdog�lt.

– Majd b�m�szkodhatsz, ha v�gezt�nk a kedves igazgat��rral.

Hermione erre sz� n�lk�l k�vette, b�r nem �rtette, mi�rt kell tov�bbra is felkeresni�k Dumbledore-t. Ugyan � is tele volt k�rd�sekkel, de fel nem foghatta, hogy ehhez mi sz�ks�g van az id�s var�zsl�ra. Hacsak nem…

– Ugye nem � volt?! – fakadt ki hirtelen, kiss� megbillenve a v�zi�sv�nyen.

Perselus v�lasz n�lk�l elkapta a kez�t, miel�tt m�g beled�lt volna a t� s�t�tj�be. Hermione ekkor kezdett csak igaz�n elgondolkozni az elm�lt n�h�ny k�l�n�s perc esem�nyein, �s l�that�an a f�rfinak is csak ez az �rint�s kezdte �jra beind�tani a m�gi�t�l t�lterhelt agy�t.

Egyfajta term�szetess�ggel fogt�k egym�s kez�t, mik�zben a lelk�k csak �gy zakatolt. A l�nynak fogalma sem volt r�la, mi t�rt�nik k�r�l�tte; rendben volt, hogy Plitvice var�zsereje r�vette, hogy azt a sok mindent el�rulja a f�rfinak, �s hogy val�ban azt �rezte, amit bevallott, de Perselus erre mit sem reag�lt. Mintha teljesen figyelmen k�v�l hagyta volna az eg�sz monol�gj�t, azt�n, mint der�lt �gb�l a vill�mcsap�s, egyszer csak megcs�kolta. Kell lennie valami �sszer� magyar�zatnak.

Ez volt az a pillanat, amikor v�gigfuttatva mag�ban az esem�nyeket, r�j�tt, hogy a f�rfi ugyan�gy �rzett, mint �, csak �pp szem�lyis�g�nek bizonyos korl�tai megakad�lyozt�k abban, hogy ezt szavakkal is a l�ny tudom�s�ra hozza, helyette maradt a tettek embere. Ez �gy rendben is volt.

A f�rfi hirtelen megtorpant, �s �rdekl�dve szeml�lt valamit el�tt�k.

– Mi ez? Egy �rv�ny? – k�rdezte a l�ny, mik�zben � is megvizsg�lta az el�tt�k l�v� furcsa jelens�get. A v�z alig f�lm�ternyire mintha elt�nt volna el�tt�k.

– Nem hiszem – r�zta meg lassan a fej�t Perselus, majd tett m�g egy �vatos l�p�st, maga m�g�tt tartva a l�nyt a kez�n�l fogva. – Ink�bb egy l�pcs�.

Hermione meglepetten felvonta a szem�ld�k�t, azt�n k�vette az enyhe h�z�er�t kifejt� f�rfit. Val�ban egy l�pcs� volt; egy v�zl�pcs�. Hermione m�g sosem l�tott ehhez foghat�t: mindk�t oldal�n v�zfal csorgott v�gig, melynek l�gy szell�je megcsapta az arc�t. H�v�s volt, de nem kellemetlen�l.

Perselus magabiztosan haladt el�tte, de Hermione nem mulasztotta el �szrevenni az � arc�n is v�gigfut� elismer�st: a hely gy�ny�r� volt. Gondolatai visszakanyarodtak Dumbledore-hoz, �s a f�rfi kor�bbi szavaihoz az igazgat�r�l. �gy t�nt, Perselusnak szent meggy�z�d�se, hogy az id�s m�gusnak k�ze van az � �tv�ltoz�s�hoz. Ugyan azt el kellett ismernie, hogy egy val�di rosszakar� nem egy cs�khoz k�t�tte volna az �tok megt�r�s�t – merthogy az szeml�tom�st megt�rt, j�tt r� a l�ny –, de nem �rtette, hogy milyen motiv�ci�ja lehetett Dumbledore-nak. Nos, ha �gy is volt, hamarosan r�k�rdezhet.

A l�pcs� alj�ra �rve egy nagy, t�gas barlangba �rtek, amelynek fal�n j�tszottak a f�nyek. A l�nynak ugyan �tlete sem volt, hogy honnan j�het a vil�goss�g, hihetetlen�l sz�pnek tal�lta a sejtelmes t�ncukat.

Hermione majdnem felsikkantott ijedt�ben, de v�g�l be�rte annyival, hogy er�sen megmarkolja Perselus kez�t, mikor �szrevette, hogy egy �rny�kosabb beugr�b�l egy fi� �s egy l�ny alakja bontakozik ki. Arcukon ugyanolyan b�k�s, der�s mosoly �lt, �s bar�ts�gosan k�zeledtek hozz�juk. Hermione elk�pzelni sem merte, hogy a v�zl�pcs� v�g�n h�sv�r emberekbe botlik – term�szetesen, Dumbledore-on k�v�l –, �s szeml�tom�st Perselus sem volt ezzel m�sk�nt.

– Kik maguk? – k�rdezte az ismeretlen p�rt�l. A fiatalok arca m�g vid�mabb� v�lt, mintha sz�rakoztatn� �ket a f�rfi k�rd�se, de egyik�k sem v�laszolt. Hermione kicsit k�zelebb h�z�dott Perselushoz, �s szemeit �sszesz�k�tve m�regette a k�l�n�s alakokat.

Nyugalom �s b�kess�g �radt bel�l�k; Hermion�n ugyanaz a kellemes harmonikus �rz�s lett �rr�, mint ami el�sz�r szinte mellbe v�gta, amikor Plitvic�be �rkeztek. Mintha bel�l�k sug�rzott volna minden, ami Plitvic�t ilyen var�zslatosan b�k�ss� var�zsolta. A gondolatra felcsillant a szeme, �s izgatottan tett egy l�p�st a p�r fel�.

– Albus m�r v�rja magukat – felelte a fi�, �s h�vogat�an intett egyet a kez�vel.

Hermione meglepetten ny�g�tt egyet, Perselus pedig �sszevonta a szem�ld�k�t. Hermione figyelte a von�sait, �s igyekezett kital�lni, hogy mi j�rhat a fej�ben, de erre nem sok es�lye volt. � maga csak arra tudott gondolni, hogy a fi� �s a l�ny ugyanaz a fiatal p�r volt, akikr�l a Perselus �ltal el�adott legenda is sz�lt: v�g�l is, lent voltak a v�z alatt, ahol v�g�l b�k�re leltek a t�rt�net szerint. Mintha olvastak volna a gondolataiban, mindketten jelent�s�gteljes mosolyt villantottak r�.

– Mi felel�nk Plitvice j�l�t��rt – mondta a l�ny csilingel�, kacag� hangon.

– Azt mondj�k, aki idej�n, meghallja a bels� hangj�t, �s megtal�lja a b�k�t – tette hozz� a fi� is, �s sokatmond� tekintettel Perselus pillant�s�t kereste. Hermione eg�szen biztosra vette, hogy a roxfortos di�kok t�lnyom� t�bbs�ge sik�tva rohant volna el, ha ezzel az arccal kell szemben�znie. – Albus szerint, ezt nek�nk k�sz�nhetik.

– M�g senki sem j�tt le ide rajta k�v�l – jegyezte meg a l�ny is kiss� szomork�san, de mosolya mit sem halv�nyult.

– Gyertek, hadd vezess�nk el benneteket hozz�! – A fi� ism�t intett a kez�vel, �s Hermione tett egy b�tortalan l�p�st fel�. Perselus k�vette.

Hossz�, v�zfallal �vezett folyos�n haladtak v�gig, Hermione azonban k�ptelen volt gy�ny�rk�dni ebben: sz�ntelen�l az el�tte halad� p�r j�rt a fej�ben, �s egyre biztosabbra vette, hogy r�luk sz�l a legenda. De hogy lehetnek m�g mindig, ezer �v ut�n is �letben? �s mit keresnek m�g mindig idelent?

Egyik l�p�sr�l a m�sikra elt�nt a v�zfal, �s �tadta hely�t a melegebb faburkolatnak. Hermione legal�bbis el�sz�r ennek l�tta, de ahogy alaposabban is megvizsg�lta, r� kellett j�nnie, hogy nem egyszer� falapokb�l �llnak, hanem val�di, �l� f�k t�rzsei �s �gai h�l�zz�k k�rbe �ket, term�szetes folyos�t alak�tva ki, amelynek v�g�n f�ny sz�r�d�tt ki egy ajt� al�l.

– Albus odabent van – intett a l�ny ebbe az ir�nyba.

Hermione v�ltott egy k�rd� pillant�st Perselusszal, azt�n vissza akart fordulni a k�s�r�ikhez, de azoknak addigra nyoma veszett.

– Hov� lettek…? – ny�g�tt fel Hermione, �s sebesen forgatta a fej�t, h�tha megpillantja valahol �ket.

– Elt�ntek – felelte halkan Perselus, azt�n egy gyeng�d szor�t�ssal r�vette a l�nyt, hogy k�vesse. Egy�tt indultak az ajt� fel�.

Hermione �rezte a f�k friss, term�szetes illat�t, �s hamarosan f�ld �s avar szaga is megcsapta az orr�t. Az a benyom�sa t�madt, hogy egy erd� m�ly�n vannak, ami k�ptelens�gnek t�nt azok ut�n, hogy lej�ttek a v�z al�. B�r m�r ez a t�ny �nmag�ban is �pp el�g abszurdul hangzott.

Meg�lltak az ajt� el�tt, �s n�h�ny pillanatig csak n�m�n, egym�s arc�t f�rk�szve v�rtak. Mintha a mindent eld�nt� t�rgyal�sukra k�sz�ltek volna bel�pni: Hermione gyomra idegesen r�ndult egyet, �s elk�pzelni sem tudta, hogy mi v�rhat r�juk odabent. Dumbledore-ra sz�m�tott, de vajon hihetett a k�t furcsa fiatalnak, akik csak �gy, sz�r�n-sz�r�n elt�ntek?

Perselus v�g�l megszor�totta a kez�t, a m�sikkal pedig a kilincs ut�n ny�lt: egyszerre l�pt�k �t a k�sz�b�t.

Hermione kiss� csal�dottan vette tudom�sul, hogy val�ban Dumbledore v�r r�juk odabent. Az id�s var�zsl� �gy t�nt, mit sem v�ltozott az�ta, hogy nem l�tta; tal�n egy kicsit kisimultak a r�ncai, de f�lhold alak� szem�vege m�g�tt m�g mindig ugyanolyan bar�ts�gosan csillogtak �gsz�nk�k szemei, �s hossz�, feh�r szak�lla is m�g bet�rhet� volt a der�ksz�j�ba.

– Gyermekeim! – emelkedett fel hatalmas, faragott faasztala m�g�l. Hermione csak most n�zett k�rbe alaposabban: a szoba leny�g�z� volt.

S�t, arra is r� kellett j�nnie, hogy a szoba nem is eg�szen szoba. K�bultan tett egy l�p�st, �s szinte �szre sem vette, hogy elengedte Perselus addig szorongatott kez�t. Leny�g�zte �t a helyis�g. �gbe ny�l� f�k alkott�k az emiatt kiss� fogh�jas falait, amelyek �gain mindenf�le k�l�n�s t�rgy kapott helyet; valamelyiken k�nyvek sorakoztak, m�sokon apr�, semmire sem val� szerkezetek �csorogtak vagy �pp p�r�gtek, �s Hermione �rdekl�dve szeml�lt meg egy hagyom�nyos Rubik-kock�t is. Mintha a vil�g minden lim-lomj�t itt gy�jt�tt�k volna �ssze.

Azonban a helyis�gben nem ez volt a legk�l�n�sebb: hanem, hogy azon a helyen, ahol a plafonnak kellett volna lennie, a sz�ntiszta �g ny�lt el, de nem �m az �jszakai, ami kor�bban odakint s�t�tlett felett�k, hanem a legver�f�nyesebb, legvil�gosabb �gsz�n. M�g n�h�ny csicserg� mad�r is sz�llt egyik �gr�l a m�sikra, m�shol pedig m�kusok, �s m�s erdei �llatk�k rohang�ltak fel-al�. Hermione nem b�rt betelni a hellyel: mintha �t n�gyzetm�terbe s�r�tettek volna egy mesebeli erd�t.

– Rem�ltem, hogy hamarosan tal�lkozhatunk – sz�lalt meg �jra Dumbledore, �s intett a kez�vel, hogy foglaljanak helyet az asztal t�loldal�n ekkor felbukkan� k�t k�nyelmes karossz�kben. Perselus azonban nem mozdult, �s Hermione m�g �gy k�t l�p�s t�vols�gb�l is �rezte a f�rfi fesz�lts�g�t.

– �n pedig nagyon rem�lem, hogy kiel�g�t� magyar�zattal tudsz szolg�lni az ittl�t�nkre – mondta v�dl� hangon, �s meg sem pr�b�lta leplezni a haragj�t.

– Adhatok nektek egy cs�sze te�t? – k�rdezte der�sen Dumbldore, �s t�k�letesen figyelmen k�v�l hagyta Perselus egyre n�vekv� m�rg�t. Hermione odal�pett az asztalhoz, �s egy pillant�ssal pr�b�lta r�venni a f�rfit is, hogy �lj�n le a felk�n�lt helyre. Perselus m�g egy pillanatig vill�mokat sz�rt a tekintet�vel, azt�n kiss� belenyugv�an leereszkedett az egyik karossz�kbe.

Dumbledore j�kedv�en t�lt�tte ki a te�kat, m�g Hermione tov�bbra is a hely l�tv�ny�val pr�b�lt betelni, Perselus pedig durv�bbn�l durv�bb szitkokat mormolt akad�koskod� v�n var�zsl�kr�l.

– Nem �rdekel a te�d – mondta azt�n m�r norm�l hanger�n a b�jitalmester, �s erre Hermione is felkapta a fej�t. – Ink�bb magyar�zd el, mit m�velt�l m�r megint!

Hermione nem is igaz�n �rtette a f�rfi haragj�t. Elv�gre � volt az, akit meg�tkoztak, �s man�testbe z�rtak hossz� hetekre; sokkal t�bb joga lenne felh�borodni. M�gsem �rezte mag�t d�h�snek. Persze, voltak k�rd�sei, de �sszess�g�ben �gy gondolta, eg�sz j�l s�lt el az eg�sz.

– Perselus szerint a maga keze van a dologban – sz�lalt meg v�g�l, �s k�v�ncsian n�zett volt igazgat�j�ra. Dumbledore le�lt az asztal t�loldal�n, �s t�ntet�en j�tszani kezdett egy citromporos zacsk�val. – T�nyleg maga miatt v�ltoztam �t h�zi man�v�? – Hermione igaz�n k�nosan �rezte mag�t a k�rd�st�l; mi van, ha Dumbledore-nak fogalma sincs semmir�l?

– H�zi man�v�? – Az id�s m�gus meglepetten n�zett fel, k�k szemei �rdekl�dve csillantak.

– Ugorjuk �t a felesleges k�r�ket, Albus. – Perselus kicsit el�r�bb d�lt a sz�k�n, hogy k�zelebbr�l n�zhessen a var�zsl� szem�be. Hermione meglepetten l�tta az arc�n �tsuhan� b�ntudatot. – Eg�szen pontosan mi volt a c�lod?

Dumbledore m�g egy pillanatig �llta Perselus pillant�s�t, azt�n Hermion�ra n�zett. V�g�l egy s�hajjal h�trad�lt, �s az asztalra dobta a citrompor�t, hossz� ujjait s�torszer�en �sszeillesztette az �lla alatt.

– Nos, t�bb dolog is megfordult a fejemben – kezdett v�g�l bele, �s bocs�natk�r�en Hermion�ra f�ggesztette a tekintet�t. – Hallottam a h�zi man�k jogai�rt folytatott t�rekv�seidr�l. – Hermione f�nysebess�ggel pirult el ezekt�l a szavakt�l. Mi�rt kellett ezt pont Perselus el�tt felhoznia? – Eredetileg azt terveztem, hogy n�h�ny napra megmutatom, mit is jelent h�zi man�nak lenni… �gyhogy el is hat�roztam, hogy a beleegyez�seddel �t is v�ltoztatlak.

– Nem eml�kszem, hogy k�rte volna az enged�lyem – vonta fel Hermione g�nyosan a szem�ld�k�t. A k�vetkez� pillanatban pedig szinte elsz�gyellte mag�t, amikor r�d�bbent, csaknem �gy besz�lt, mint Perselus szokott. V�g�l arra jutott, hogy ennyi egy�tt t�lt�tt id� ut�n ez rendben is van, �s makacsul �llta Dumbledore pillant�s�t, aki ekkor zavartan b�lintott.

– Igen, nos… k�s�bb v�ltoztattam a terveimen, ugyanis eszembe jutott m�g valami. – Perselus felhorkantott a szavakra. – Szerettem volna mindkett�t�ket megleck�ztetni, �s gondoltam, mi�rt ne �tn�k k�t legyet egy csap�sra. – Perselus ism�t hangosan adta tudt�ra, hogy � kit is �tne le legsz�vesebben. – Tudom, hogy a Roxfortban nem siker�lt k�zel ker�ln�t�k egym�shoz, mi t�bb, kifejezetten ellens�ges viszonyt t�pl�ltatok… tulajdonk�ppen, Perselus, nem eml�kszem senkire, akivel valaha is bar�ts�gos lett�l volna – sand�tott szem�vege m�g�l a f�rfira Dumbledore, mire egy gyilkos pillant�st kapott v�laszul. – Szerettem volna, ha kicsit helyre teszitek a kapcsolatotokat, �s mivel az alap�tlet m�r megvolt, k�zenfekv�nek t�nt, hogy Miss Granger hozz�d ker�lj�n, mint h�zi man�. Szerencs�re Sylvester remek seg�ts�gnek bizonyult. – Hermione szemei elkerekedtek d�bbenet�ben, �s Perselus sem tudta leplezni csod�lkoz�s�t.

– Sylvester?! – k�rdezt�k egy�tt, ami mosolyt csalt Dumbledore arc�ra. Hagyta, hogy n�h�ny pillanatig m�g h�pogjanak meglepet�s�kben, azt�n hozz�f�zte:

– Term�szetesen, fogalma sem volt, hogy seg�t nekem. �pp csak elhintettem n�h�ny �tletmorzs�t, mely szerint sz�ks�ged lenne egy h�zi man�ra – magyar�zta Perselusnak int�zve.

N�h�ny pillanatig csendben �ltek, azt�n Dumbledore �nnep�lyes hangon folytatta.

– Ez kett�t�k leck�je volt. �m ez�ttal Miss Granger volt a tan�r, �s Perselus a di�k. A di�k, aki megtanult t�r�dni, �nzetlennek lenni �s elfogadni. … �s ha sejt�seim nem csalnak, akkor m�g enn�l is t�bbet kapt�l. – Dumbledore sokatmond�an vend�geire pillantott. Hermione valamilyen k�l�n�s okn�l fogva f�lig v�r�s�d�tt, �s Perselus meg mert volna esk�dni r�, hogy kor�bbi cs�kjuk eml�ke k�s�rtette meg. – Viszonz�st.

Hermione nem tudott seg�teni pirul�s�n, de az�rt b�tor griffend�lesk�nt megkock�ztatott egy pillant�st vetni Perselusra. A f�rfi is �t n�zte, de tekintet�ben nyoma sem volt g�nynak vagy ellenszenvnek.

– Mi ez a hely? – k�rdezte azt�n Perselus, mintegy jelezve, hogy nem k�v�nja tov�bb boncolgatni a man�-t�m�t.

– Ugye milyen b�mulatos? – Dumbledore hangja csakugyan elk�pr�ztatottan hangzott. – Annabelle �s Tobias voltak olyan kedvesek, �s befogadtak ide maguk k�z�.

– Annabelle �s To…- Hermione elharapta a mondatot. – �k azok, akik idevezettek minket? – Az id�s m�gus b�lintott. – R�luk sz�l a plitvicei legenda, igaz?

– �gy van – b�lintott ism�t a var�zsl�, �s el�red�lt �lt�ben, hogy k�ny�k�t az asztallapra helyezhesse. – Itt �lnek m�r id�tlen id�k �ta, boldogan �s szerelmesen. Az � boldogs�guk t�pl�lja ezt a helyet – tette m�g hozz�, �s �gy n�zett k�rbe, mintha egy �ri�si citromporos tort�ban lenne. – Odafent az emberek �rzik a m�gi�jukat, a szeretet�ket, �s ett�l felt�lt�dnek. M�g a muglik is meg�rzik a jelenl�t�ket, a var�zsl�k pedig eg�szen k�l�n�s dolgokat tapasztalhatnak. Amikor idej�ttem, t�lcsordultak bennem az �rz�sek az idevezet� �ton; akkor eszeltem ki ezt a remek �tletet az �sszeboron�l�sotokra is.

– H�t ez�rt val�ban meg�rte idej�nn�d – jegyezte meg ep�sen Perselus, de hangj�b�l hi�nyzott a val�di �l, ami Hermion�t mosolyg�sra k�sztette. Egy ilyen apr� gesztus el�g volt ahhoz, hogy tudja, Perselus egy�ltal�n nem b�nta meg, hogy Dumbledore belekotnyeleskedett az �let�kbe.

– �r�l�k, hogy �gy gondolod, Perselus – sug�rzott r� egy �r�mteli mosolyt a var�zsl�. – Most viszont, azt hiszem, ideje visszat�rnetek.

Hermione lassan b�lintott, �s igyekezett napirendre t�rni az esem�nyek furcsas�ga felett. Perselusszal egy�tt emelkedtek fel a sz�kekr�l, amelyek azonnal el is t�ntek erre. M�r tett egy l�p�st az ajt� fel�, amikor hirtelen visszafordult. Musz�j volt megk�rdeznie.

– Dumbledore professzor… – habogta. – Ugye… Ugye t�bb� nem v�ltozom man�v�?

L�tta felvillanni a m�gus szem�ben a der�lts�get, de megk�nnyebb�lt, mikor meghallotta a v�lasz�t.

– Nem, Hermione. Soha t�bb� nem leszel h�zi man�.

El�z�←…….→K�vetkez�