17. r�sz

Hermione vid�man trappolt le a meredek hegyoldalba �gyazott fal�pcs�k�n a tavak fel�. Egyik �mulatb�l a m�sikba esett a term�szet csod�it�l, teljesen leny�g�zte a v�z felsz�n�n megcsillan� napf�ny, a felett�k elrep�l� madarak, a b�r�t cir�gat� h�s szell�.

Piton ezzel szemben k�z�ny�sen s�t�lt ut�na. Bizony�ra ez az ellent�t fakasztotta mosolyra a kapuban �ll� �rt is, akit Piton – �szrev�ve �t – gyilkos pillant�ssal illetett. A kapun bel�pve folytat�dott a l�pcs�sor, egyenesen le a tavakhoz.

Ahogy k�zeledtek a parthoz, Hermione egyre nyugodtabb� v�lt, hatalm�ba ker�tette a vid�k var�zslatos ereje. Gondolatai ism�t a legenda k�r�l kezdtek forogni, �s arra gondolt, hogy valami val�s�galapja biztosan van a t�rt�netnek, m�g ha az csak annyi is, hogy hatalmas m�gia �vezi a k�rny�ket, amit�l ilyen b�ke j�rja �t a lelk�t. Sejtette, hogy ezzel nincs egyed�l, nem v�letlen�l j�rnak ide a turist�k. A muglik is �rz�kelik ezt a m�gi�t. Plitvice azon kev�s helyek egyike volt, amir�l m�g a var�zstalan, olykor sz�rke emberek is k�nytelenek voltak elismerni, hogy valami term�szetfeletti er� lakozik benne.

– Ez itt a Kozjak-t� – mondta t�j�koztat�sk�pp Piton, mire Hermione h�trafordult. Meg�lltak gy�ny�rk�dni a kil�t�sban, m�g a mellett�k halad� turistacsoport folytatta lefel� a l�pcs�z�st.

A t� felsz�n�n megcsillant a nap halv�ny, reggeli sugara. A v�zt�k�r felett az elny�l� hegyeken a f�k lombjait f�jta a sz�l. Nem voltak nagyon magasak ezek a hegyek, de ahogy a t� f�l� emelkedtek, m�gis szinte �ri�soknak t�ntek.

A l�pcs� alj�ra �rve orrukat megcsapta a friss v�z illata. Piton a korl�t mellett �llt, �s k�mlelte a csillog� felsz�nt. Hallotta a csobog�st, a k�rny�k tele volt v�zes�sekkel. K�r�l�tte turist�k �lltak �s kattintgatt�k a masin�ikat, hogy meg�r�k�ts�k azt a csod�t, aminek r�szesei. Nem tudhatt�k, hogy ezek a k�pek csup�n csek�ly t�red�kei lehetnek annak az �lm�nynek, aminek jelen pillanatban r�szesei. Hogy’ fogj�k b�nni, hogy csak a kamera lencs�j�n kereszt�l l�tt�k ezt a vid�ket… A k�peken kereszt�l nem �rezhetik majd azt a var�zslatos l�ktet�st, ami a val�s�gban jelen van; aki idej�n, az tudhatja igaz�n, mit is jelent az, hogy �lni.

– Este arra fogunk menni – intett fej�vel balra, a Fels� Tavak fel� a f�rfi. Hermione pedig a nagy v�zes�sre pillantott. Legal�bb huszon�t m�ter magas volt, a t�lpartr�l �sv�ny vezetett a tetej�re, ahol val�sz�n�leg egy �jabb t� h�z�dott meg. – Az utols� haj�val �tmegy�nk a t�lpartra, onnan pedig s�t�lunk. Hossz� gyalogt�ra lesz.

Hermione b�lintott – m�r v�rta az est�t. Annyira gy�ny�r� volt minden, lehetetlens�g volt betelni a leveg�ben �raml� m�gi�val, mely teljesen felt�lt�tte energi�val.

– �pp ez�rt d�lut�n felm�sz, �s alszol – tette m�g hozz� Piton a korl�tnak t�maszkodva.

Hermione s�hajtott, �s Piton mell� k�ny�k�lt. A v�zcsobog�st hallgatva kellemes �rz�s t�lt�tte el. V�gtelen nyugalom sz�llta meg. Olyasmi volt, mint mikor nemr�giben egyed�l volt Pitonn�l, �s bekapcsolta a gramofont. Akkor is olyan b�vk�rbe z�rta a zene, olyan b�kess�g �radt sz�t benne, mint m�g soha el�tte. Tal�n a zen�nek is megvan a maga m�gi�ja, amit nem csak a megb�v�lt lemezek miatt �rzett…

Hossz� perceken �t �lltak egym�s mellett, �s figyelt�k a v�z felsz�n�n megcsillan� napsugarakat, hallgatt�k a mad�rcsicserg�st; minden olyan idilli volt. Hermione maga is meglep�d�tt, mennyire ki�r�lt a feje, hogy nincs semmi, amin agyalna, mintha lebegett volna ebben a csod�latos, m�gikus vil�gban. �gy �rezte, semmi nem lenne k�pes felm�rges�teni vagy elkeser�teni. M�g az sem, hogy n�h�ny �ra m�lva egy z�ldesbarn�s b�r� man� k�p�ben lesz k�nytelen mutatkozni.

A turistacsoport egy r�sze haj�ra sz�llt, m�g a m�sik fele gyalogt�r�ra indult az Als� Tavak tov�bbi r�szei fel�. Hermione irigykedve figyelte �ket, sz�vesen bekalandozta volna � is a t�jat. De nem ez�rt j�ttek…

– Itt is j�rt az a fiatal p�r? – k�rdezte a l�ny elt�prengve. Tal�n �k is �pp itt �lltak a t�parton annak idej�n…

– Bizony�ra, b�r a t�rt�net szerint ink�bb a Fels� Tavak k�rny�k�n bujk�ltak. – Piton enyh�n hunyor�tva figyelte a t�lpart faj�rd�in s�t�l�kat. – Amit tegnap elmes�ltem, az csak az egyik v�ltozata a legend�nak… – mondta, mik�zben m�g mindig a j�r�kel�ket n�zte. – Egyesek szerint – f�leg a k�rny�kbeliek tartj�k �gy –, Plitvice a F�ld sz�ve.

Hermione csod�lattal hallgatta. Gondolkod�s n�lk�l el merte volna hinni ezt, Plitvice annyira leny�g�z� volt, annyi er�t adott az ide l�togat�knak. Biztosan van valamilyen val�s�galapja ennek a felt�telez�snek… Kell, hogy legyen.

– �rzik �k is az energi�t, ami k�rbeveszi a k�rny�ket, csak nem tudj�k, honnan ered, ez�rt ilyen butas�gokat tal�lnak ki. Arra nem is gondolnak, hogy minden n�p tal�lt m�r mag�nak egy helyet, amit a F�ld sz�v�nek nevezhet; itt van p�ld�ul Dobog�k�. – Hermione �rdekl�dve figyelte a professzor arcvon�sait. Hallott m�r Dobog�k�r�l, de k�v�ncsi volt, Piton mit oszt meg vele a helyr�l. – Az egyik legelterjedtebb hiedelem, hogy ott van a F�ld sz�ve, ez�rt is kapta a nev�t. �ll�t�lag ez�rt t�rt be annyi n�p Magyarorsz�gra, ez�rt vonzza a legt�volabb �l� n�peket is a K�rp�t-medence. Plitvic�vel is ez a helyzet: az�rt j�n ide a sok turista, mert azt rem�li, itt megtal�lja az �r�k boldogs�got. K�zben csup�n annyir�l van sz�, hogy szokatlanul nagy helyen van jelen szokatlanul er�s m�gia. Ez pedig al�t�maszthatja a legenda hiteless�g�t…

Hermione nem sz�lt semmit. Sz�val a professzor szerint t�nyleg volt egy nagyhatalm� var�zsl�, aki Plitvic�be menek�lt. Csak most t�nt fel neki, mennyire term�szetesen besz�lgetnek, illetve mes�l neki Piton, mintha mindig is �gy lett volna. Mintha a f�rfi is �lvezte volna, hogy megoszthat valamit Hermion�val, annyira �ml�ttek bel�le a szavak. Mindenesetre a l�ny �r�lt neki, hogy volt tan�ra egy kicsit k�zvetlenebb vele, �s r�gi mes�kr�l besz�lgetnek.

– Lehet, hogy m�g mindig �lnek? Hogy itt vannak valahol, �s figyelik az embereket? – Hermione, mik�zben ezt k�rdezte, kutat�an k�rben�zett, h�tha megpillantja a p�rt a bokrok k�z�tt, vagy a f�k �rny�k�ban.

– K�tve hiszem – vonta fel a szem�ld�k�t a f�rfi, �s eltolta mag�t a korl�tt�l.

Hermione elbambulva tov�bbra is a v�z fel� fordult Piton m�reget� tekintete k�s�ret�ben. �jra csendbe burkol�ztak, �s csak gondolataik kavarg�s�ra figyeltek. Mindkett�j�knek a legenda j�rt a fej�ben, nem is tudt�k, mennyire hasonl� a lelkesed�s�k a r�gi m�toszok, mes�k ir�nt. B�r Piton sejtette, hogy Hermion�t is nagyon �rdekelhetik az ilyen t�m�k, hiszen sz�ntelen�l felt�mad� k�rd�sei csakis erre utalhattak.

– Val�sz�n�bbnek tartom, hogy m�r r�g meghaltak, hiszen ez a t�rt�net t�bb mint ezer �ves – mondta v�g�l a professzor, �s h�tr�lt egy l�p�st.

Hermione meg sem rezzent, csak a korl�tra k�ny�k�lve b�multa a v�zfelsz�nt. Gondolatai sz�ntelen�l a fiatal p�r k�r�l forogtak, min�l t�bbet meg szeretett volna tudni a t�rt�net�kr�l. Tal�n majd, ha elint�zt�k ezt a man�s �gyet… ut�na egy kicsit k�rbe�rdekl�dhet a helybeliekt�l.

*

A nap m�r alacsonyan j�rt, amikor fel�bredt a hotelszob�ban. A tompa f�lhom�lyban Pitonnak nyoma sem volt. K�kadtan pislogott n�h�nyat, hogy az �lmoss�g is �tra keljen. Amikor esz�be jutott, hogy nemsok�ra nekiv�gnak a misztikus tavak vil�g�nak, teljesen fellelkes�lt, �s minden pilledts�ge tovasz�llt. Hermione szinte kipattant az �gyb�l, gyorsan rendbe szedte mag�t, �s m�r indult volna az �tterembe, amikor r�j�tt, hogy nincs ki�br�nd�tva. Man�k�nt pedig csak nem s�t�lhatott fel-al�, hiszen a sz�ll� tele volt muglikkal.

T�relmetlen�l j�rk�lni kezdett az apr� helyis�gben, �s �tkozta Pitont, ami�rt mag�ra hagyta. V�g�l megunta a dolgot, �s lehuppant az �gya sz�l�re. Mik�zben azon t�prengett, hogy hogyan �rtes�tse a f�rfit fel�bred�s�r�l, �s, hogy ideje lenne indulniuk, k�rben�zett a szob�ban. Pillant�sa megakadt a szomsz�dos �gy p�rn�ja melletti k�nyv�n, amit Piton el�z� este olvasott. Hirtelen �tlettel fel�llt, �s odahajolt �rte.

A k�nyv a B�jitaltan t�rt�nete c�met viselte. Kinyitotta �s fellapozta. N�h�ny �rdekesebbnek t�n� r�szbe beleolvasott; meg kellett �llap�tania, hogy nagyon le tudja k�tni a figyelm�t az olvasm�ny. Esz�be jutott, amikor m�lt �jjel a f�rfi megeml�tette, hogy szereti a t�rt�nelmet, �s r�gebben sokat is olvasott r�la. Mennyire furcsa hangs�llyal mondta… Abban a mondatban benne volt �lete minden keser�s�ge.

Hermione m�lyen fels�hajtott. Most el�sz�r fordult el� vele, hogy megsajn�lta volt professzor�t; most el�sz�r gondolt igaz�n bele, hogy milyen �lete is lehetett. T�bb mint val�sz�n�nek tartotta, hogy Piton nem akart soha tan�r lenni, csak a k�r�lm�nyek �sszej�tszottak ellene, �s nem volt m�s v�laszt�sa. Milyen borzaszt� lehet �gy le�lni az �letet, hogy az ember nem hozhatja meg a maga d�nt�seit… Mi van, ha Pitonnak az volt az utols� belesz�l�sa az �let�be, amikor h�tat ford�tott a Nagy�r eszm�inek, �s felkereste Dumbledore-t? Az�ta csak egy b�b volt.

De mi�ta Harry legy�zte Voldemortot, �s Dumbledore is elt�nt, Pitonnak szabad �lete volt. Hermion�nak m�gis az az �rz�se t�madt, hogy a f�rfi ugyan�gy tengette a mindennapjait, mint kor�bban. Tov�bbra is v�rta az utas�t�sokat, nem tudott vissza�llni a norm�lis �letre. Arra az �letre, amikor szabadon kutathatott r�gi titkok ut�n a t�rt�nelem csod�iba mer�lve. M�g mindig azokat az �tkozott gy�gyf�zeteket f�zte a k�rh�zaknak, �s szeptembert�l m�g mindig a Roxfortban fog tan�tani.

Hermion�ban egyre er�s�d�tt a tenniakar�s, man�szemei �sszesz�k�ltek a felindul�st�l. Piton ugyan�gy meg�rdemli a norm�lis �letet, mint b�rki m�s – ha nem jobban. A f�rfi sem k�pzelhette mindig ilyennek az �let�t… neki is kellett, hogy legyenek �lmai, v�gyai, mint mindenkinek. Csak ezek a nyomorult h�bor�s �vek elfeledtett�k vele. De Hermione elhat�rozta, tesz arr�l, hogy esz�be jusson.

Visszarakta a k�nyvet a p�rna mell�, mintha hozz� sem �rt volna, �s le�lt saj�t fekhely�re. H�t�t a fafalnak vetette, �s m�lyen gondolataiba mer�lve n�zett maga el� felh�zott t�rdei felett. Mi�ta itt voltak, folyamatosan �rezte a nyugalmat, amit a hely �rasztott mag�b�l, �s ami most is megb�k�tette z�g� fej�t. Elhat�roz�sa ugyan megmaradt, de maga sem �rtette, hogy mi�rt akar ennyire seg�teni a f�rfin.

Hirtelen sz�get �t�tt a fej�be, amit az egyik - h�ziman�kr�l sz�l� - kutat�sa sor�n olvasott a man�k �s a gazd�juk kapcsolat�r�l. Amikor egy man�nak �j gazd�ja lesz, k�l�nleges, m�gikus k�tel�k alakul ki k�zt�k. Ez nem csak biztos�totta, hogy a man� ne hazudhasson a gazd�j�nak, �s, hogy meg�rezhesse, ha az bajban van, vagy ha h�vja, ak�rhol is van, de a man�ban tiszteletet, seg�t�k�szs�get �s odaad�st �bresztett. Emiatt nem tagadhatta meg gazd�ja egyetlen parancs�t sem, emiatt nem tehetett m�st, mint amit � k�v�nt, �s emiatt nem �rthatott neki.

�s ez�rt akar most annyira seg�teni Pitonnak.

A f�rfi gondolatai v�gszav�ra l�pett be a szob�ba. Hermione rajtakapottan emelte fel a fej�t, f�lei ide-oda csap�dtak a hirtelen mozdulatt�l.

– Ideje indulnunk – mondta t�m�ren, mire a l�ny b�lintott.

Felkelt az �gyb�l, �s Piton el� �llt, jelezve, hogy v�rja a b�b�jt. A f�rfi egy pillanatra habozott, v�gign�zett a man�l�nyon, azt�n egy p�lcaint�ssel elv�gezte a var�zslatot.

Nem k�rdezte �jra, hogy hogyan is n�z ki, sejtette, hogy semmi �rtelme nem lenne, ez�ttal sem kapna v�laszt, b�r m�g mindig roppant k�v�ncsi volt. Ahogy le�rtek a sz�ll�b�l, ism�t bel�ptek a kapun, ahol a biztons�gi �r t�j�koztatta �ket, hogy m�r nem t�l sok idej�k van b�kl�szni, �s az utols� haj� is t�z perc m�lva indul a t�lpartra, vissza pedig egy �r�val k�s�bb j�n.

Pitont nem k�l�n�sebben �rdekelt�k az �r szavai; elny�jtott l�ptekkel a parkon bel�li p�nzt�rhoz sietett, ahol k�t jegyet v�s�rolt a haj�ra, m�g Hermione a korl�tnak t�maszkodva b�m�szkodott. M�g mindig k�ptelen volt betelni a l�tv�nnyal.

A f�rfi hamarosan felbukkant mellette, �s intett, hogy menjenek a Kozjak-t� partj�ra, ahonnan a haj� indulni fog. L�tt�k, hogy van m�g n�h�ny v�llalkoz� szellem� turista rajtuk k�v�l, b�r l�nyegesen kevesebb, mint reggel volt. A t�bbs�g kor�n kelt �tra, hogy min�l t�bb szeglet�t l�thassa ennek a b�mulatos vid�knek.

Am�g v�rakoztak, hogy felsz�llhassanak a haj�ra, Piton ism�t elt�nt p�r pillanatra, hogy azt�n egy k�rt�s kal�ccsal t�rjen vissza, amit a kik�t� melletti kis b�d�ban �rus�tottak.

– Norm�lis vacsor�ra most nincs id�nk, de nem akarom, hogy megint f�l�jultan kelljen veled kir�ndulnom – mondta enyhe �llel a hangj�ban. Hermione �rtette a c�lz�st: a foltos kontyvir�g szed�se k�zbeni �jul�s�t nem volt aj�nlott megism�telnie. H�l�san letekert egy kicsit az �dess�gb�l, �s j��z�en elnyammogott rajta. Azt�n udvariasan a f�rfi fel� ny�jtotta. � csak orr�t felh�zva megr�zta a fej�t, �s elfordult a l�nyt�l. Hermione v�llat vont, �s folytatta a csemeg�z�st.

Furcsa bizserg�st �rzett a gyomr�ban, de biztos volt benne, hogy ennek semmi k�ze az �hs�ghez. Ahogy k�zeledett a haj�, ami majd �tviszi �ket a t�lpartra, a k�l�n�s �rz�s egyre er�s�d�tt: mint amikor az ember egy r�g nem l�tott ismer�s�vel megbesz�lt tal�lkoz�ra siet. Izgatott volt, de ebbe az izgatotts�gba valami m�s is vegy�lt. Valami, amir�l fogalma sem volt, mi lehet. �rezte, hogy ha felsz�ll arra a haj�ra, akkor valami visszaford�thatatlan folyamatot ind�t el.

�jabb falatot nyomott a sz�j�ba, �s pr�b�lta kiz�rni fej�b�l a rossz gondolatokat. Elv�gre csak egy l�p�sre �ll att�l, hogy ism�t ember legyen – �s ne csak n�h�ny �r�ra –, akkor meg mit izgul �gy, mint Neville tenn�, ha kijelenten�k: b�jitalf�z� versenyre kell mennie, ahol Piton is zs�ritag?

Elmosolyodott a gondolatara, majd m�lyet s�hajtott, ahogy a haj� l�gyan meg�llt a kik�t�ben, �s v�rta, hogy megszabaduljon utasait�l. A turist�k arc�n egyt�l egyig nyugalom �s b�ke t�kr�z�d�tt, mosolyogva l�ptek a pall�ra, hogy azt�n felfriss�lve folytass�k az utat a sz�ll�juk fel�.

– Menj�nk – hangzott a halk, de hat�rozott utas�t�s Pitont�l.

Hermione szorgalmasan l�pkedett a nyom�ban. A f�rfi �tadta jegyeit a bej�ratn�l �csorg� kezel�nek, aki kett�t�pte azokat, majd a megmaradt pap�r fecniket visszaszolg�ltatta a professzornak.

A l�ny �szt�n�sen egy korl�t melletti helyet keresett, hogy t�k�letes r�l�t�sa legyen a vid�kre, Piton azonban csak le�lt az els� �tj�ba ker�l� padra. Kezeit az �l�ben nyugtatva b�mult maga el�; l�that�an m�lyen gondolataiba mer�lt.

A haj� az utasok felsz�ll�sa ut�n ringat�zva nekiindult. Rajtuk k�v�l m�g egy id�sebb h�zasp�r, �s egy k�tgyermekes csal�d is volt a fed�lzeten, de Hermione �pp csak v�gigfuttatta rajtuk a tekintet�t, m�r fordult is vissza a korl�t fel�. L�tta, hogy a professzor mag�ba fordult, nem akarta megzavarni �t a fecseg�s�vel �s a k�rd�seivel. �gy is �pp eleget zaklatta m�r Plitvice miatt, nem akarta felm�rgelni a m�rt�ktelens�g�vel. Csak b�mult ki a fej�b�l, gondolatai pedig minduntalan visszat�rtek az elm�lt napokhoz, hetekhez.

Hi�ba, �rezte, hogy ez a kaland hamarosan v�get �r, �s – nem tudott mit tenni ellene – sajn�lta. Biztos volt benne, hogy ha valaki n�h�ny h�nappal kor�bban azt mondja, nem akar majd elszakadni Pitont�l, k�ptelens�gnek tartotta volna, �s j�t nevet a dolgon, de most… most, hogy t�nyleg �gy �rzett, nem tudta hova tenni. Egyszer�en annyira rendben l�v�nek �rezte azt, hogy reggelente felkelve reggelit k�sz�tsen a f�rfinak, hogy azt�n az asztaln�l �lve egy�tt reggelizzenek, �js�got b�ng�sszenek, azt�n a nap h�tral�v� r�sz�t a laborban t�ltve vitatkozzanak egy-egy cikken, b�jitalon, ak�rmin. Este pedig n�mi vacsora ut�n le�ljenek a nappaliban, beleb�jjanak kedvenc k�nyv�kbe, �s n�ma olvasgat�ssal elteljen az este.

�gy �rezte, nem t�madn�nak ilyen gondolatai, ha nem lenne a helynek ez a borzaszt�an nyugtat� hat�sa. Hirtelenj�ben kezdte tiszt�bban l�tni a helyzet�t. Azt, hogy az elm�lt hetekben nem puszt�n megismerte volt tan�r�t, de megbar�tkozott vele, mi t�bb, elfogadta a maga goromba, cinikus val�j�ban. Tal�n egy kicsit meg is szerette.

Hermione v�ratlanul sz�d�lni kezdett, ez�rt m�g er�sebben kapaszkodott a korl�tba. A k�rt�s kal�cs zacsk�ja idegesen megz�rrent a kez�ben. Lehunyta a szem�t, hogy kiss� csillap�tsa sz�guld� gondolatait, majd amikor �gy �rezte, hogy tud tenni p�r l�p�st, �vatosan le�lt Piton mell� a padra. A f�rfi egy pillanatra r�n�zett, �sszer�ncolta a szem�ld�k�t, majd �jra �l�ben pihen� kezeit b�multa.

A haj� n�h�ny n�mas�gba burkol�zott perccel k�s�bb meg�llt a t�lparton, �s kev�s utasa pillanatok alatt elhagyta a fed�lzet�t.

– K�rj�k kedves l�togat�inkat, hogy hat �r�ra �rjenek vissza a kik�t�be, az utols� haj�hoz, amely visszaviszi �n�ket a bej�rathoz! A park az utols� haj� �rkez�se ut�n bez�r �jszak�ra.

A hangosbemond� m�g n�h�nyszor elism�telte a figyelmeztet�st, de se Piton, se Hermione nem foglalkozott vele. A f�rfi c�ltudatosan nekilend�lt, Hermione pedig k�vette �t a fat�nk�kb�l kirakott j�rd�n.

Az utat magas, s�r� f�k szeg�lyezt�k, itt-ott kisebb patakok cs�rgedez�s�t hallott�k, melybe mad�rcsicserg�s vegy�lt. A ny�r v�ge m�g nem �rt el ide, minden�tt z�ldell� levelek l�gtak al�.

Mikor m�r senki sem volt a k�zel�kben, Piton meg�llt, �s el�vette a p�lc�j�t. A l�ny �rtetlen�l figyelte, ahogy r�ford�tja, �s m�r �pp k�rd�sre nyitotta a sz�j�t, amikor a mozdulatb�l r�j�tt, hogy egy egyszer�, h�tk�znapi ki�br�nd�t� b�b�jr�l van sz�. A professzor azt�n mag�n is elv�gezte a var�zslatot.

Tov�bb folytatt�k az utat az �sv�nny� v�l�, l�gyan emelked� �ton. Hermion�t ism�t a haj�n t�madt gondolatai k�t�tt�k le, b�rmennyire is pr�b�lta �ket kiverni a fej�b�l. Egyszer�en nem akart arra gondolni, hogy rosszul esik neki, hogy v�ge van a Pitonnal egy�tt t�lt�tt id�nek. A f�rfi n�m�n l�pdelt mellette, r� sem n�zett. Tudta, hogy �t egy�ltal�n nem foglalkoztatja a dolog, bizony�ra alig v�rja, hogy v�gre megszabaduljon t�le �s a velej�r� probl�m�kt�l.

– Ez itt a Prascanko – sz�lalt meg hirtelen a f�rfi. Hermione nem �rtette, mir�l besz�l, de azt�n �szrevette, hogy egy �jabb t� partj�ra �rkeztek. A l�nynak nagyon ismer�s volt a t� neve, de fogalma sem volt r�la, hogy honnan. – Azonban sajn�latos m�don el�g messze van az a hely, amit mi keres�nk.

– Mennyire messze?

– Le kell t�rn�nk az �sv�nyr�l – magyar�zta Piton halkan –, mert �gy csak visszajutunk a kik�t�h�z. A t� partj�n fogunk v�gigmenni egy kis �b�lh�z.

– �s azt�n? – Hermion�nak k�zben leesett, hogy a Prascanko az a t�, amelybe a legenda szerint beledobt�k a fi�t.

– Megl�tjuk – hangzott a felelet. Ez nem volt t�l b�ztat�.

– Nem tudja, hogy pontosan hov� kell menn�nk? – A l�ny k�rd�se a tervezettn�l k�ts�gbeesettebbnek �s felh�borodottabbnak hangzott.

– Majd a b�jital megmutatja, felesleges hisztiznie – n�zett r� g�nyosan a f�rfi, mire Hermione elsz�gyellte mag�t.

Tov�bbindultak, �m alig t�z m�ter ut�n az �t l�tsz�lag visszakanyarodott oda, ahonnan elindultak. Piton ezzel nem foglalkozott, �tl�pett az ellenkez� ir�nyban l�v� alacsony faker�t�sen, amellyel a turist�kat igyekeztek t�vol tartani, �s folytatta az utat a part ment�n. Hermione sz� n�lk�l k�vette.

Ahogy k�zeledtek ahhoz a bizonyos helyhez, amir�l val�j�ban fogalmuk sem volt, hogy mi is, Hermione gondolatai egyre �l�nkebb� v�ltak, mintha ki akarn�nak szakadni a fej�b�l. R�gi b�jitaltan �r�k k�pei jelentek meg k�pzelet�ben, amelyeken Piton szenvtelen�l g�nyol�dott a griffend�les bag�zs �rtelmi k�pess�gein, majd ezek ellent�tek�nt felbukkantak a f�rfival k�z�sen v�gzett b�jitalk�sz�t�sek, a macskagy�k�r �s a citromf� felhaszn�l�sr�l sz�l� vit�k, ahogy a f�rfi a konyhaasztaln�l kaka�t iszik… Szinte sz�d�lni kezdett a rengeteg eml�kt�l, egy pillanatra meg is t�ntorodott.

– Min�l k�zelebb vagyunk, ann�l er�sebb� v�lik a m�gia – sz�lalt meg Piton, amikor Hermione gondolatait�l megr�szeg�lten r�l�pett a sark�ra –, pr�b�ld meg lez�rni az elm�d.

A l�ny �rtetlen�l n�zett r�.

– A m�gi�t�l j�nnek ezek a gondolatok? – Piton biccentett.

– Feler�s�ti azokat az �lm�nyeket �s probl�m�kat, amelyek a legink�bb foglalkoztatnak. Leveszem a ki�br�nd�t�st magunkr�l – tette m�g hozz�, �s egy p�lcaint�ssel megsz�ntette a var�zslatot.

Hermione nagy leveg�t vett, �s pr�b�lta megem�szteni a hallottakat. Sosem tanult okklumenci�t, m�gis, hogy a viharba z�rja le az elm�j�t? Igyekezett m�s mederbe terelgetni a gondolatait; Harry �s Ron jutott esz�be; mennyire fognak �r�lni, hogy v�gre megvan elveszettnek hitt bar�tn�j�k. �m ez sem volt hat�sos: a k�vetkez� k�p m�r arr�l sz�lt, hogy a k�t fi� Pitont �cs�rolja, ami�rt eddig rejtegette �t el�l�k.

B�rmivel is pr�b�lkozott, v�g�l mindig a professzorn�l k�t�tt ki. Megsemmis�lten lehunyta a szem�t, �s �sszeszor�tott sz�jjal igyekezett r�venni mag�t, hogy ne kezdjen �rz�sei �s gondolatai Pitonnal val� megoszt�s�ba. A feladat azonban minden l�p�ssel egyre nehezebb lett.

– Az�rt rem�lem, tudja, hogy m�snak nem f�z�k bio-vacsor�t – cs�szott ki a sz�j�n.

El�z�←…….→K�vetkez�