16. r�sz

Piton �s Hermione a d�lut�n h�tralev� r�sz�t a tavak k�rny�k�n t�lt�tte. Hermione k�ptelen volt betelni a friss k�k vizek l�tv�ny�val, ak�r egy �szinte kisgyermek, �gy csod�lta a tavak csillog� felsz�n�t. Hat �ra t�jban kiss� szomor�an vette tudom�sul, hogy a park bez�r �jszak�ra, �s el kell hagyniuk a k�zvetlen ter�let�t.

Visszat�rtek a vend�gl�be, elk�lt�ttek egy gyors vacsor�t, majd felmentek a szob�jukba.

A helyis�g kicsi volt, de bar�ts�gos. Falait �s a plafont is lamb�ria bor�totta; a kev�s b�tor t�lgyf�b�l k�sz�lt. A szoba meglehet�sen keskenynek bizonyult, �pp csak elf�rt benne egy k�tszem�lyes �gy, k�t oldal�n annyi hellyel, hogy egy-egy ember oda�llhasson. Az �gy el�tt, a fal ment�n ajt�sszekr�ny kapott helyett, szemben vele, a m�sik faln�l apr�cska asztal �llt. Az �gy feletti nagy ablakon term�szetes f�ny �radt a szob�ba.

Hermione zavartan �csorgott a szekr�ny �s az asztal k�z�tt, �s tehetetlen�l figyelte a nagy �gyat. Piton egy ideig �lvezte, hogy a l�ny leplezetlen�l kellemetlen�l �rzi mag�t, azt�n �gy gondolta, �pp eleget t�tlenkedtek, �s egy int�ssel kett�v�lasztotta az �gyat. A k�t �j b�tort a fal mell� tolta, �gy azok a lehet� legt�volabb helyezkedtek el egym�st�l – de m�g �gy is meglehet�sen k�zel voltak. Hermione automatikusan elmosolyodott, majd megcs�v�lta a fej�t.

– Gondolom, egyet�rt�nk abban, hogy nem akarunk k�z�s �gyban aludni.

Hermione v�laszul csak b�lintott. F�radtan lehuppant az egyik �gyra, �s arc�t a kez�be temette. M�g volt p�r �ra �jf�lig, addig man�k�nt kellett k�borolnia, b�r ezt rajta k�v�l senki nem �rz�kelte. Piton egy pillanatig m�g ugyanott �llt, ahol el�tte, majd zseb�b�l el�hal�szta a lekicsiny�tett csomagokat, �s �jra eredeti m�ret�v� v�ltoztatta �ket. Azt�n elt�nt a szob�b�l ny�l� egyik ajt� m�g�tt, ami felt�telezhet�en a mosd� volt. P�r perccel k�s�bb �jra felbukkant, �s � is letelepedett – term�szetesen a m�sik �gyra.

Az este esem�nytelen�l telt, mindketten a fekhely�k�n �lve, p�rn�juknak d�lve olvastak. Ahogy az �ra el�t�tte az �jfelet, Hermione szab�lyszer�en �tv�ltozott. Szerencs�j�re ekkor m�r a takar� alatt volt, �gy Piton nem lehetett tan�ja ruh�ja sz�tszakad�s�nak. A f�rfinek azonban felt�nt a v�ltoz�s, egy int�s�re el�ker�lt a csomagokb�l egy n�i tal�r, amit Hermione �r�mmel r�ngatott mag�ra. Cs�ppnyi haboz�s ut�n egy f�rfiing is megjelent az �gy sz�l�n, amit Hermione egy ideig nem tudott mire v�lni. Azt�n r�j�tt, hogy nem gondoltak arra, hogy olyan ruh�t is beszerezzenek, amiben aludni tud, �s nyilv�n el�g k�nyelmetlen lenne tal�rban t�lteni az �jszak�t, �gyhogy csak h�l�san a kez�be vette, �s a f�rd�szob�ba sietett.

A zuhany friss�t�en hatott r�. Tulajdonk�ppen m�r hetek �ta nem zuhanyozott, man�k�nt nem volt r� sz�ks�ge. �m emberi teste szinte k�vetelte a tisztas�got, �gyhogy �r�mmel haszn�lta ki a lehet�s�get.

Amikor v�gzett, az ingben t�rt vissza a s�t�t szob�ba. A f�gg�ny�k beh�zva l�gtak az ablak el�tt, a l�mp�k sem �gtek m�r. Az orr�ig sem l�tott. Elbotladozott az �gy�ig, �s beb�jt a paplan al�.

Nem hallott semmit. Egy l�legzetv�telt sem. Lehet, hogy Piton nincs is itt? T�l mer�sznek �rezte volna, ha kiny�jtja a karj�t, �s kitapogatja a f�rfi �gy�t, �gy ink�bb m�sik megold�st v�lasztott.

– �bren van? – k�rdezte bele a vak s�t�ts�gbe. Csend. T�relmesen v�rt, de nem kapott m�st, csak n�mas�got. M�r �pp k�sz�lt a m�sik oldal�ra fordulni, amikor m�gis megsz�lalt a f�rfi.

– Mit akarsz, Granger? – Piton hangja egy csepp �lmoss�gra sem utalt, �gy a l�nynak kicsit sem t�madt lelkiismeret-furdal�sa, hogy esetleg fel�bresztette.

– �n csak… – hirtelen fogalma sem volt, mit mondhatna. K�v�ncsi volt, hogy itt van-e? Ink�bb feltett egy r�g�ta v�laszra v�r� k�rd�st. – Mi�rt pont ide j�tt Dumbledore?

– Rajta k�v�l ezt nyilv�n senki sem tudja – hangzott a felelet. Hermione sejtette, hogy ezzel lez�rtnak tekinti a t�m�t, pedig � m�g annyi mindenre k�v�ncsi lett volna, ak�rcsak Piton v�lem�ny�re, hogy m�gis mi�rt itt vannak.

M�gsem sz�lt egy sz�t sem, b�rmennyire is k�v�nta a lelke a besz�lget�st. A fal fel� fordult, �s n�m�n t�prengett. Biztos volt benne, hogy Plitvice j�val t�bb, mint amilyennek a turizmus miatt be�ll�tj�k a p�nz�hes emberek. Tal�n m�g a helybeliek sem tudj�k, milyen titkokat rejthet ez a vid�k. De ha �k nem, akkor ki tudja? Pitonon k�v�l term�szetesen; � ugyanis nem t�nt valami b�besz�d�nek a t�m�val kapcsolatban.

– Plitvic�r�l sok legenda kering – hallotta meg a b�rsonyos hangot a m�sik fal mell�l. A hideg kir�zta az ijedts�gt�l, egy cseppet sem sz�m�tott r�, hogy Piton megsz�lal. – De csak egy van, amit az �sszes var�zsl�gyerek ismer. – Hermione m�r kezdte kapizsg�lni, hogy � mi�rt nem hallott m�g r�la. – Ezer �vvel ezel�tt intenz�ven �ld�zt�k a boszork�nys�got, ma pedig kezd divatt� v�lni a muglik k�z�tt; k�zben t�bbs�g�knek fogalma sincs r�la, mi ez val�j�ban.

Hermione hanyatt fek�dt, �s �gy hallgatta a f�rfi halk szavait.

– A t�rt�net m�g az ezredfordul� el�tti id�kre ny�lik vissza, amikor a boszork�ny�ld�z�sek miatt egy fiatal p�rnak el kellett hagynia a faluj�t. A var�zsl�k k�z�l sokan cselekedtek hasonl�k�ppen, azok, akik nem tudt�k, hogyan v�dekezhetnek ellene, igyekeztek olyan vid�kekre menni, ahol nem �ltek kereszt�nyek. Az emberek nem is tudj�k, h�ny milli�an estek �ldozat�ul ezeknek az �ld�z�seknek… olyanok, akiknek k�z�k sem volt a m�gi�hoz; tulajdonk�ppen saj�t magukat irtott�k a muglik. - Piton egy m�ly l�legzetv�tel erej�ig elhallgatott, majd folytatta. – Sz�val ez a fiatal p�r ide, Plitvic�be menek�lt az �ld�z�ik el�l. Nem is maga a helysz�n-v�laszt�s a k�l�nleges, hanem az, hogy mi�rt is �ld�zt�k �ket tulajdonk�ppen. A muglik �gy ismerhetik a t�rt�netet, ahogy eddig elmondtam, de a var�zsl�k eml�kezet�ben m�sk�pp �l… �gy tartj�k, a fi�nak olyan er� volt a birtok�ban, amivel a vil�g leger�sebb m�gus�v� v�lhatott volna. Egy francia pap zsoldosokat b�relt fel, hogy elvigy�k neki a fi�t; a legenda szerint � is m�gus volt, �s hatalomra v�gyott. Sz�val ide menek�lt a szerelm�vel; a hatalmas sziklafalak, az elrejtett barlangok �s a hatalmas, s�r� erd�k biztons�got jelentettek a sz�mukra… egy ideig.

Hermione �lvezettel hallgatta a t�rt�netet. Ennek t�bb oka is volt; egyr�szt sosem hallotta Pitont �nsz�nt�b�l ilyen hosszan besz�lni, f�leg ezen a k�l�n�s, misztikus hangon, m�sr�szt im�dta a legend�kat. Csak azt nem �rtette, m�giat�rt�neten mi�rt nem hallott err�l.

– T�k�letesen kiismert�k a t�vid�k minden egyes szeglet�t, �gy a zsoldosok nem jelentettek igazi vesz�lyt a sz�mukra. Azonban erre a francia pap is r�j�tt, �s megb�zta egy tan�tv�ny�t, aki szint�n rendelkezett n�mi m�gi�val, hogy vigye el neki a fi�t. F�lig sikerrel is j�rt, hiszen fogs�gba ejtette �t, azonban m�snap reggelre, amikor indult volna vissza Franciaorsz�gba, a fi�nak nyoma sem volt. – �jabb sz�netet tartott, Hermione pedig izgatottan v�rta a folytat�st.

– A l�nnyal nem is foglalkoztak? – kotyogott k�zbe.

– T�le nem akartak semmit. Eg�szen eddig – tette hozz�, �s m�r folytatta is. – Ugyanis r�j�ttek, hogy a fi�nak mindenn�l fontosabb a szerelme, �s ahogy azt m�r oly’ sokan elj�tszott�k a t�rt�nelemben, vele akart�k sakkban tartani – �s �gy megszerezni maguknak – a fi�t. A l�nyt azonban nem tudt�k elfogni, a fi� gondoskodott a v�delm�r�l.

– K�rdezhetek? – v�gott ism�t k�zbe Hermione, �s meg sem v�rva, hogy Piton feleljen, m�r fel is tette a bel�nyilall� k�rd�st. – Azt mondta, rengeteg var�zsl� elmenek�lt az �ld�z�sek sor�n… de mi�rt nem tudt�k, hogy hogyan v�dekezzenek egy egyszer� m�glyahal�l ellen? – Piton s�hajtott, b�r ink�bb hangzott f�jtat�snak.

– El�sz�r is, nem szeretem, ha a szavamba v�gnak – mondta egy cseppet sem b�rsonyos hangon. – M�sodszor: a kora k�z�pkori var�zsl�k m�g nem tudt�k, hogyan haszn�lhatj�k az erej�ket, minden var�zslatukkor b�lv�nyokt�l, istenekt�l k�rtek seg�ts�get. Azt gondolt�k, t�l�k kapt�k az erej�ket, �s az � f�ggv�ny�kben haszn�lhatj�k csak, �k maguk nem k�pesek az ir�ny�t�s�ra. Eg�szen egyszer�en nem voltak el�g magabiztosak – mondta enyhe lekezel� �llel. – K�s�bb j�ttek r�, hogy koncentr�ci�ra van sz�ks�g, hogy egy helyen �sszpontosuljon az erej�k, �s erre a legmegfelel�bb eszk�z egy p�lca; de ezt csak a kilencsz�zas �vek elej�n fedezt�k fel.

– �, �gy m�r �rtem… �s mit csin�ltak, amikor nem tudt�k a l�nnyal zsarolni a fi�t?

– A vel�k tart� m�gus, a francia pap tan�tv�nya, mester�hez fordult, aki hosszas t�preng�s ut�n megt�veszt� b�b�jt bocs�tott tan�tv�ny�ra. Ez akkoriban hatalmas teljes�tm�nynek sz�m�tott – manaps�g k�nnyed�n elhitethetem a muglikkal �s a var�zsl�k t�bbs�g�vel, hogy egy fiatal n�vel s�t�lgatok a Plitvicei tavakn�l, senkiben nem mer�l fel, hogy val�j�ban egy h�ziman� botladozik mellettem -, ebben is megmutatkozott, hogy � sem volt egy gyenge, er�tlen m�gus. �gy mindenki a l�nynak n�zte – folytatta an�lk�l, hogy Hermion�t sz�lni engedte volna –, �s a zsoldosok, akik szint�n abban a hitben voltak, hogy � a l�ny, k�nnyed�n elfoghatt�k, majd fenyegethett�k vele a fi�t. Ugyanis az igazi l�ny is elk�vetett egy hib�t: amikor a kedvese nem t�rt vissza egy nap ut�n, elhagyta a biztons�got jelent� barlangot, �gy a fi� csak az �res b�v�helyet tal�lta – emiatt gondolkoz�s n�lk�l elhitte, hogy elkapt�k a l�nyt. – Ism�t sz�net k�vetkezett. Hermione nem b�rt betelni a t�rt�nettel, olyan val�s�gosnak hangzott. Akaratlanul is felr�mlett el�tte Voldemort k�pe; � is hatalmat akart, �s elpuszt�tani azokat, akik vetekedtek az � erej�vel. – A francia pap is meg�rkezett a tavakhoz, �s igyekezett meggy�zni a fi�t, hogy �lljon mell�. Hatalommal, gazdags�ggal, er�vel kecsegtette, de �t mindez nem �rdekelte, csak a l�nyt akarta �ps�gben tudni. Tipikus griffend�les gondolkoz�s – jegyezte meg cs�fond�rosan a f�rfi.

Hermione felvonta a szem�ld�k�t a s�t�tben, majd az oldal�ra fordult. Egy pillanatra meglep�d�tt, amikor Piton arc�val tal�lta mag�t szemben. A s�t�ts�gben elt�lt�tt id� alatt szeme hozz�szokott a f�nyviszonyokhoz – illetve azok hi�ny�hoz -, �s ki tudta venni a b�jitaltan tan�r von�sait. � is, mint Hermione, az oldal�n fekve k�ny�k�lt az �gyon, fej�t kez�vel al�t�masztotta. Nyilv�nval�v� v�lt, hogy egy ideje m�r figyelheti Hermion�t, a l�nynak azonban mindez csak ekkor jutott el a tudat�ig. A s�t�ts�g ellen�re is l�tta Piton sz�jszeglet�ben a r� jellemz� g�nyos mosoly apr� jel�t.

– Sz�val a fi� beleesett a csapd�ba, ahogy az egy griffend�les gondolkoz�sm�d� embert�l elv�rhat�, �s term�szetesen k�pes lett volna meghalni a l�ny�rt. Amikor ezt szenved�lyesen k�z�lte is a pappal, az intett egyet, mire a zsoldosok mindannyian r�l�ttek. Az utols�, amit a fi� l�tott, hogy a megk�t�z�tt szerelme arca eltorzul, �s lassan �talakul a m�guss�, aki kor�bban �ld�zte.

– �s a zsoldosok nem lep�dtek meg?

– Ez nincs benne a legend�ban – felelte a f�rfi. Gondolatban azonban megdics�rte a l�nyt, hogy az ilyen apr� r�szletekre is odafigyel.

– �s a pap nem akarta megszerezni mag�nak a fi� erej�t? – r�ncolta a homlok�t Hermione.

– De, erre ment ki az alkudoz�s. Akkoriban m�g nem gondolt�k, hogy var�zslattal el lehet venni egy m�sik var�zsl� erej�t, ahogy azt sem tudt�k, hogy k�zvetlen�l var�zslattal �lni lehet. Nem ismert�k az Avada Kedavr�t, ez a harminc�ves h�bor� tal�lm�nya, ami j�val k�s�bb volt.

– Honnan tud ennyi mindent? Sosem tanultuk, hogy a kora-k�z�pkori var�zsl�k m�g ennyire nem tudtak b�nni az erej�kkel, hogy nem ismert�k a hal�los �tkot…

– Mert ez nem iskolai tananyag – v�laszolta len�z�en a f�rfi. – Mindig �rdekelt a t�rt�nelem, a var�zsl�k� k�l�n�sen. Di�kkoromban, amikor m�g volt szabadid�m, sok mindennek ut�naj�rtam.

Hermione elgondolkozva figyelte Piton arc�t. Kicsit melankolikusnak t�nt. Mintha valami t�bbet akart volna mondani enn�l, csak mintha valami – a g�tl�sai? – megakad�lyozt�k volna benne.

– Ez a t�rt�net v�ge? Hogy meg�lt�k a fi�t?

– Nem eg�szen. A zsoldosok m�g gyorsan beledobt�k a Prascanko-t�ba, az igazi l�ny pedig v�gign�zte az eg�szet. Mindannyian elmentek, a l�ny pedig a t� partj�ra sietett. Zokogva beleg�zolt a hideg v�zbe, �s ki akarta h�zni a fi�t a partra, ami term�szetesen nem siker�lt, f�leg az�rt, mert nem tal�lta a test�t. Ahogy az lenni szokott, teljesen �sszet�rt a sz�ve, �s… - Hermione rosszall� h�pp�g�se bel�fojtotta a sz�t. – Mit ny�sz�r�gsz?

– Olyan sz�p ez a t�rt�net, mi�rt kell ilyen flegm�n el�adni? – k�rdezte szemreh�ny�an a l�ny.

– Mit v�rt�l, valami nagy, lovagias, romantikus vir�g�neket?

– Minimum – felelte Hermione makacsul.

– Nem az �n st�lusom, ezzel mindketten tiszt�ban vagyunk.

– Tal�n �pp ez�rt lehetne egy kicsit m�smilyen.

Piton erre felvonta a szem�ld�k�t, �s �gy figyelte Hermion�t. Azt�n megcsillant a l�ny szeme, ami k�l�n�sen nem tetszett a f�rfinak, �gyhogy ink�bb r� sem k�rdezett, mire j�tt r�. Felesleges lett volna, Hermione e n�lk�l is beavatta gondolataiba.

– Tudom �m. Az�rt mondja �gy, mert zavarban van, ami�rt szerelemr�l meg odaad�sr�l kell besz�lnie. – A f�rfi erre m�g ink�bb felh�zta a szem�ld�k�t.

– Val�j�ban kett�nk k�z�l nem �n vagyok az, aki nem ismeri a t�rt�net v�g�t... �s igaz�b�l el is �lmosodtam a sok besz�dt�l, �gyhogy ha megbocs�tasz…! – azzal Piton lend�letesen �tfordult a m�sik oldal�ra, �s t�ntet�en �gy tett, mintha elaludt volna.

Hermion�nak nevetni t�madt kedve, �s semmi ok�t nem l�tta, hogy mi�rt ne tehetn� meg, �gy h�t hangosan kacagni kezdett. Term�szetesen Piton ezt nem �llhatta sz� n�lk�l, k�rd�en visszafordult, �s �gy n�zte egykori tan�tv�ny�t.

– Borzaszt� ideges�t� a vis�t�sod, Granger.

– Maga pedig borzaszt� gyermeteg – v�laszolta Hermione, mosolyra reduk�lva j�kedv�t.

Percekig csendben n�zt�k egym�st, oldalt fekve saj�t �gyukban. N�ma csata zajlott k�z�tt�k, melyr�l hamarosan bebizonyosodott, hogy mindketten �lvezik, de a vil�g�rt sem osztott�k volna ezt meg a m�sikkal. V�g�l Piton t�rte meg a csendet.

– A l�nyeg, hogy a legenda szerint a l�ny k�nnyei a v�zzel vegy�lve �letre keltettek egy �si var�zslatot, f�ny�rban �szott a k�rny�k, a fi� pedig megjelent a t� k�zep�n, �s a l�nyhoz s�t�lt. A l�ny j�l meglep�d�tt, azt�n a fi� oda�rt, megfogta a kez�t, �s mag�val h�zta, vissza a t� belsej�be. Azt�n elt�ntek, �s boldogan �ltek, m�g meg nem fulladtak.

– T�nyleg megfulladtak? – k�rdezett vissza naivan Hermione.

– Honnan tudjam, ez egy legenda. – Piton zs�rt�l�dve emelte �gnek a tekintet�t. – A legend�t a zsoldosok terjesztett�k, a szikl�k tetej�r�l l�tt�k, hogy a l�ny a t� k�zep�n �ll, �s egyszer csak elt�nik. A helybeliek �gy tartj�k, hogy az�ta is a v�z alatt �lnek �r�k boldogs�gban a fi�val, de ha ez �gy lenne, Voldemort r�g felkereste volna �ket.

– Nagyon ironikus kedv�ben van �gy hajnali f�l h�romkor – jegyezte meg Hermione.

– Neked meg szokatlanul �les a nyelved.

– K�sz�n�m – mondta Hermione. Piton nem igaz�n �rtette, hogy mit kell ezen megk�sz�nni, a legkev�sb� sem sz�nta dics�retnek, �s ezt sz�v� is tette, �m Hermione mosolyogva elhallgattatta. – K�sz�n�m, hogy elmes�lte. Gondolom, ehhez a t�hoz megy�nk holnap.

– Tulajdonk�ppen m�r ma, de val�ban. �gyhogy ideje, hogy aludjunk, este, z�r�s ut�n menn�nk kell.

– Napk�zben nem lehet? – k�rdezett vissza meglepetten.

– Gyan�t kelten�nk az �r�kben. De k�sz�lj fel, lehet, hogy sz�ks�g lesz a k�nnyeidre. B�r szerencs�re n�b�l vagy, �gyhogy ak�rmin el tudod b�gni magad.

Hermione m�r �pp ki akarta fejezni felh�borod�s�t, amikor Piton �tfordult a m�sik oldal�ra. S�hajtott egyet, �s � is k�vette a p�ld�j�t.

*

Reggel Hermione nagyon kipihenten �bredt, tele energi�val �s �letkedvvel. Ezt furcs�llotta, hiszen alig aludt n�gy �r�t. Amikor kinyitotta a szem�t, Pitonnak m�r h�re-hamva sem volt, �m hamarosan felbukkant a f�rd�ajt�ban. A f�rfi fekete k�nt�st viselt, az anyag al�l kil�tsz� b�r�n v�zcseppek csillogtak. Hermione elpirulva figyelte, esze �g�ban sem volt levenni r�la a szem�t. Piton csak egy pillanatra torpant meg, azt�n a lehet� legnagyobb term�szetess�ggel a csomagjaihoz ment, �s el�vett bel�le n�h�ny tiszta ruh�t, majd visszamas�rozott a f�rd�be.

Hermion�nak nem sok ideje volt kiheverni a sokkot. P�r perc ut�n ugyanis a f�rfi ism�t megjelent, m�r teljes harci felszerel�sben – mugli ruh�ban.

– �jra r�d sz�rom a ki�br�nd�t� b�b�jt.

– De minek? Ember vagyok! – �rtetlenkedett a l�ny.

– Igen, csak nem az, akivel tegnap j�ttem – v�laszolta a f�rfi, �s m�r emelte is a p�lc�j�t. Hermione belet�r�dve t�rte.

– Legal�bb elmondan�, hogy n�zek ki?

– Nem – hangzott a t�m�r felelet.

Ennyivel le is tudt�k a d�lel�tti csevelyt. Hermione reggeli k�zben egyfolyt�ban a m�lt �jjel megismert legend�n t�prengett, sehogy sem tudta helyretenni a dolgot. Vajon t�nyleg l�tezett az a fi� meg a l�ny? Val�ban megt�rt�nt mindaz, amit hallott? �s ha igen, mi lett kett�j�kkel? �s k�l�nben is, Piton mi�rt mes�lte el mindezt neki? Lehet valami k�ze a man�s�g�hoz, vagy Dumbledore-hoz? Nem tudta a v�laszokat… de nem volt benne biztos, hogy Piton sem.

A Harryvel �s Ronnal t�lt�tt �vek sor�n r�j�tt arra, hogy el�bb-ut�bb mindenk�ppen f�ny der�l mindenre. Most sem lehet m�sk�nt, nem kell Pitont faggatnia, v�laszt fog kapni e n�lk�l is a k�rd�seire… Nem is sejthette, hogy erre nem csak �vek m�lva ker�l sor, hanem m�g aznap �jjel.

El�z�←…….→K�vetkez�