15. r�sz

A nap h�tralev� r�sz�t a laborban t�lt�tt�k, a kor�bban Kenny �ltal megsemmis�lt f�zeteket p�tolt�k. Egy sz�t sem sz�ltak egym�shoz, mindketten tudt�k �s tett�k a dolgukat. M�r k�s� d�lut�nra j�rt az id�, amikor Piton elz�rta a saj�t �stje alatt a l�ngot, Hermione hamarosan k�vette. A f�rfi nekil�tott, hogy �sszeszedje a marad�k hozz�val�kat, �s a l�nyra r� sem n�zve megsz�lalt:

– Holnap reggel elindulunk az igazgat� �rhoz.

Hermione �rtetlen�l n�zett r�. V�ratlanul �rte ez a kijelent�s, m�gis b�lintott.

– Hogyan? – k�rdezett vissza. A professzor nem felelt, folytatta a hozz�val�k r�mol�s�t, �s sz� n�lk�l elhagyta a labort. Hermione elgondolkozva n�zett ut�na, majd � is nekikezdett a takar�t�snak. Tomp�n �rz�kelte, hogy kopogtatnak.

Az el�szob�b�l l�ptek zaja �s besz�dfoszl�nyok sz�r�dtek a laborba. A l�ny gyorsan befejezte a munk�t, �s kiment az ismer�s hangokra.

– … tegnap volt telihold, m�r el kellett volna k�sz�lnie – hallotta Harry hat�rozott hangj�t, �s hamarosan megpillantotta a hozz�tartoz� elsz�nt arcot is.

– Val�ban, Potter? Fel sem t�nt, milyen egy ostoba alak vagyok – v�laszolt g�nyosan Piton, �s len�z�en v�gigm�rte volt di�kj�t. Lupin vette elej�t a vit�nak.

– Rendben, mennyi id�re van m�g sz�ks�ged?

– Egy h�tre.

– Akkor egy h�t m�lva visszaj�v�nk – b�lintott a f�rfi, �s megpr�b�lta a v�ll�n�l fogva kikorm�nyozni Harryt a lak�sb�l. Ron kiss� bizonytalanul �lldog�lt, de mikor l�tta, hogy t�voz�ban vannak, � is k�vette �ket.

A d�szsereg t�voz�sa ut�n Piton a konyh�ba indult. Le�lt az asztalhoz, �s a Pr�f�ta aznapi sz�m�ba temetkezett.

Hermione ut�na ment. �jra meg akarta k�rdezni, hogy m�gis hogyan sz�nd�kozik megkeresni egy nagyhatalm� var�zsl�t, aki sz�nd�kosan elrejt�z�tt a vil�g el�l, de ahogy megl�tta a f�rfit, elsz�llt minden b�tors�ga, �s nem tudta r�venni mag�t. Piton csak olvasott, majd �jra an�lk�l, hogy r�emelte volna a tekintet�t, megsz�lalt.

– Jobb lesz, ha lefekszel, �s kipihened magad. Hossz� napunk lesz.
Hermion�nak csak b�lintani maradt ereje, azonnal ki is ment a konyh�b�l, �s a nappali fotelj�be kuporodott.

Piton nagyon lekezel� volt vele. Szinte �szre sem vette �t eg�sz nap, �s ha m�gis hozz�sz�lt, akkor sem n�zett r�. Pr�b�lta megfejteni, hogy minek k�sz�nhet� ez a viselked�s, de semmire sem jutott, �s biztosra vette, hogy nem is fog a k�zelj�v�ben. A szoba s�t�tj�ben v�gighordozta tekintet�t a b�torok kont�rjain, �s gondolatai �jra ak�r�l kezdtek forogni, hogy vajon hogyan fogj�k m�snap megtal�lni Dumbledore-t.

Piton m�g sok�ig olvasta az �js�got a konyh�ban. Hat�rozott terve volt, hogyan fog alakulni a m�snap, a r�szleteket m�r r�g kidolgozta a fej�ben. Nem hitte, hogy b�rmi k�zbej�het, az igazgat� pont a hasonl� esetek miatt gondoskodott r�la, hogy r� lehessen bukkanni, ha igaz�n fontos dologr�l van sz�. M�s �tlete pedig nem volt arra, hogyan v�ltozhatna vissza a l�ny emberr�. Vett egy m�ly leveg�t, miut�n befejezte a n�h�ny hal�lfal� elfog�s�r�l sz�l� cikket a Pr�f�t�ban, �s �gy d�nt�tt, elteszi mag�t m�snapra.

A nappaliba �rve azonban l�tta, hogy Darby �sszekuporodva alszik a fotelben. A f�rfi megcs�v�lta a fej�t, �s felkapcsolta az olvas�l�mp�t a kanap� mellett, le�lt, �s folytatta egyik esti olvasm�ny�t. A man�t l�tva r�j�tt, hogy nem tudna m�g aludni, t�l kor�n volt, r�ad�sul sosem volt egy h�talv� t�pus, n�h�ny �r�val is b�ven be�rte.

�r�k hosszat olvasott a kanap�n, m�r-m�r meg is feledkezett arr�l, hogy Hermione Granger man� k�p�ben a fotelj�ba kucorodva alszik, amikor a man�l�ny teste f�ny�rba borult, �s hamarosan egy feln�tt n� fek�dt ugyanabban a term�szetellenes p�zban. Habozva n�zte a meztelen testen a sz�thasadt ruhadarabokat. Egy cseppet sem hagyhatta figyelmen k�v�l, hogy bizony hat�ssal van r� a l�tv�ny. Letette a k�nyvet az asztalra, �s a p�lc�j��rt ny�lt. El�var�zsolta a m�r megszokott pl�det, �s �vatosan Hermione test�re bor�totta. Egy pillanattal t�bbet id�z�tt, mint kellett volna, p�lc�j�t m�g mindig a kez�ben tartotta, amikor a l�ny hirtelen kinyitotta a szem�t, �s ijedten h�tr�lni pr�b�lt.

– M�gis mit k�pzel? Hagyjon, sz�lljon le r�lam, ne merjen man�v� v�ltoztatni! – kiab�lta mag�n k�v�l a l�ny, �s szorosan mag�ra h�zta a takar�t. Piton m�g n�la is jobban meglep�d�tt, felh�zott szem�ld�kkel figyelte a mozdulatait. Egy pillanat m�lva Hermion�ban tudatosodott, hogy semmi oka a p�nikra, �s halkan bocs�natot motyogott.

– Mindig ilyen �tkozottul idegbeteg vagy �bred�skor? – �rdekl�d�tt higgadtan a f�rfi. Hermione elpirult, �s lehajtotta a fej�t.

Piton v�g�l annyiban hagyta a dolgot, egy fejcs�v�l�s ut�n h�tat ford�tott, �s a szob�ja fel� vette az ir�nyt. Hermione p�r percig m�g szidta mag�t a h�lyes�g��rt, azt�n �ttelepedett a kanap�ra, �s ott helyezte mag�t k�nyelembe. Neh�z nap el� n�znek, j� lesz, ha kipiheni mag�t…

*

M�snap reggel a konyh�ban �ltek, �s a reggelit majszolt�k. Az el�z� napi hideg hangulat tov�bbra is megmaradt, egy halk „j� reggelt”-en k�v�l nem mondtak m�st egym�snak. Hermione kiss� k�cosan meredt a kaka�j�ra, �lmos szemei azonban azt is t�kr�zt�k, hogy izgatottan v�rja a nap folytat�s�t.

– Reggeli ut�n indulunk. Sz�ks�ged lesz n�h�ny ruh�ra, egy-k�t napba beletelik, m�g megtal�ljuk Dumbledore-t. – Hermione b�lintott, �s �jra elsz�nta r� mag�t, hogy feltegye k�rd�s�t. Piton azonban megel�zte. – Tudom, hogy fogjuk megtal�lni, ez a legkisebb probl�ma.

– �s mi a nagyobb?

– Hogy val�sz�n�leg mugli m�don kell megk�zel�ten�nk a helyet, ha nem is a kezdetekt�l, de egy id� ut�n mindenk�ppen.

Hermione s�hajtott. M�g eml�kezett a n�h�ny nappal azel�tti erdei kalandjukra, amikor szint�n var�zslatmentesen kellett a f�k m�ly�re menni�k.

Reggeli ut�n mindketten a laborba mentek. Hermione meg�llt a munkaasztalok mellett, a professzor azonban az egyik falon l�v� szekr�nyhez l�pett. Halkan elmotyogott n�h�ny var�zslatot, majd kinyitotta az ajtaj�t, �s egy kis �vegcs�vel egyetemben el�vette a Quaero vestigiumot. Az apr� �veg els�re �resnek t�nt, �m ahogy az a kev�ske f�ny megcsillant rajta, Hermione l�tta, hogy n�h�ny �sz hajsz�l lapul benne…

Azonnal felcsillant a szeme, �s meg�rtette, hogyan is fognak eljutni az igazgat�hoz – b�rhol is legyen.

Piton a polcokhoz l�pett, keresg�lt egy darabig, majd egy s�t�t sz�n� folyad�kkal teli lombikot vett le r�luk. Meg�llt a l�ny mellett, a Quaero vestigiumot �s a hajsz�lakat letette az egyik asztalra, a s�t�t folyad�kos �veg dug�j�t pedig kih�zta, majd mindenf�le teket�ri�z�s n�lk�l megitta a tartalm�t. Hermione �rtetlen�l n�zte, mik�zben Piton sz�ra se m�ltatta, �s belesz�rta az �vegcs�b�l a hajsz�lakat a Quaero vestigiumba. Kicsit megr�zogatta, hogy �sszekeveredjen, azt�n az elm�lt k�t nap folyam�n el�sz�r Hermione szem�be n�zett.

– Most kider�l, mennyire vagy j� seg�d – mondta, �s egy h�z�sra megitta a f�zetet. Hermione v�rakoz� izgatotts�ggal figyelte a hat�st; a f�rfi megborzongott, lehunyta a szem�t, majd g�nyos mosolyra h�z�dott a sz�ja. – A v�n l�k�t�.

– Minden rendben? – k�rdezte a l�ny.

– Igen. Horv�torsz�gba megy�nk. Pakolj �ssze, amit akarsz, t�z perc m�lva indulunk.

Hermione nem gy�z�tt csod�lkozni, de nem volt ideje, hogy megbesz�lje a f�rfivel a r�szleteket; hogy honnan is van Dumbledore-t�l hajsz�la; hogy mi volt az, amit el�sz�r megivott, egy�ltal�n semmire; mennie kellett.

Alig negyed �ra m�lva m�r London utc�it j�rt�k, hogy beszerezz�k a sz�ks�ges holmikat. El�z�leg Piton ism�t azt a k�l�nleges ki�br�nd�t� b�b�jt haszn�lta a l�nyon, mint mikor man�k�nt mentek v�s�rolni, elker�lend� a nagy felhajt�st, amit akkor csapott volna egy-egy idegen, amikor felismeri az elt�ntk�nt nyilv�ntartott boszork�nyt. D�lig m�g volt h�rom �s f�l �r�juk, ennyi id� �llt rendelkez�s�kre ahhoz, hogy a l�ny kihaszn�lhassa emberi alakj�t. Ut�na var�zslatra volt sz�ks�g, hogy a muglik ne l�ss�k man�k�nt.

A bev�s�rl�s ut�n a Foltozott �stbe mentek, ahol a viszonylag korai id�re val� tekintettel m�g nem voltak t�l sokan. Val�j�ban csak annyi id�re t�rtek be, hogy lefolytassanak egy r�vid besz�lget�st az �t h�tralev� r�sz�r�l.

– Most hoppan�lni fogunk Horv�torsz�gba. Ut�na majd s�t�lnunk kell n�h�ny �r�t, eg�szen a Plitvicei-t�vid�kig, ott pedig megsz�llunk �jszak�ra, �s holnap folytatjuk az utat.

– Mi�rt kell gyalogolnunk? – k�rdezte a l�ny halkan. Piton �gnek emelte a tekintet�t.

– Sosem hallott�l m�g Plitvic�r�l? – Hermione b�nb�n�an a f�ldet kezdte p�szt�zni. De, igenis hallott r�la, a sz�leivel n�h�nyszor elhaladtak mellette, amikor Horv�torsz�gban nyaraltak, de arr�l fogalma sem volt, hogy mi k�ze lehet a var�zsl�knak a helyhez. – Azt kell mondanom, hogy most m�lyen csal�dtam. Ez�rt nem is �rulom el, csak fogadd el a t�nyt. Indul�s!

A f�rfi megragadta Hermione karj�t, �s mindenfajta figyelmeztet�s n�lk�l hoppan�lt vele a messzes�gbe. Hermione m�g �szbe sem kapott, m�ris sz�d�t�en forgott k�r�l�tte minden, a j�l megszokott, kellemetlen �rz�s er�s�d�tt benne, �s csak annyi volt az eddigiekt�l elt�r�, hogy Pitonnal egy�tt osztozott az �lm�nyben. P�r pillanattal k�s�bb m�r egy k�d�s hegys�gben �lldog�ltak kor�bban v�s�rolt mugli ruh�jukban. A ki�br�nd�t� b�b�j azonnal megsz�nt, ahogy l�ba ism�t talajt fogott, �s Hermione Grangerk�nt vehette szem�gyre a helyet. A professzor k�rben�zett. Hermonie nem tal�lt szavakat a t�jra; gy�ny�r� volt. �m a f�rfi nyilv�nval�an nem b�m�szkodni akart, �s elmer�lni a term�szet sz�ps�geiben, puszt�n felm�rte, merre is lehetnek. Ahogy n�zel�dtek, egyszer csak tal�lkozott a pillant�suk. Hermione k�rd�n n�zett Pitonra, aki lassan elh�zta a kez�t, �s a zseb�be ny�lt. Egy l�ncon l�g� �r�t vett el�. A l�ny nem is sz�m�tott ilyesf�le ketyer�re. Miut�n vetett r� egy pillant�st, vissza is tette, �s elindult a k�zeli f�ld�t ir�ny�ba. Hermione szapora l�ptekkel k�vette.

A k�zeli erd�k d�s, z�ld lombjai gyeng�den hull�moztak az enyhe szell�ben. A f�ld�tra �rve azon folytatt�k �tjukat, m�g mindig n�m�n, gondolataikba mer�lve. Az �t az erd�be vezetett, �m ez sokkal bar�ts�gosabb �s vil�gosabb volt, mint ahol a kontyvir�got szedt�k, annak ellen�re, hogy enyhe k�d vette k�rbe �ket. Hermione �gy �rezte, musz�j megt�rnie a csendet, t�ls�gosan is szoci�lis l�nynek tartotta mag�t ahhoz, hogy tov�bbra is befogja a sz�j�t.

– Sz�val, hogyan szerzett Dumbledore haj�b�l? – k�rdezte k�v�ncsian, �s f�loldalasan a professzorra pillantott.

– � adta.

Hermione keser�en meg�llap�totta mag�ban, hogy bizony ezek a r�vid, vel�s v�laszok egyszer a s�rba fogj�k vinni. M�gis k�sztet�st �rzett, hogy �jabb k�rd�st tegyen fel, hiszen j� jelnek t�nt, hogy a f�rfi egy�ltal�n v�laszolt.

– �s mi volt az a b�jital, amit megivott? M�g sosem tal�lkoztam vele kor�bban.

– Saj�t fejleszt�s, hogy ne �gesse sz�t a torkomat a Quaero vestigium.

A l�ny b�logatott, eml�kezett r�, hogy a keres� f�zetet csak forr�n szabad fogyasztani, mert bizonyos hozz�val�k csak adott h�m�rs�kleten fejtik ki a megfelel� hat�st.

Tov�bb bandukoltak, �s Hermione �jabb k�rd�seken t�rte a fej�t. Vil�gos volt, hogy volt tan�ra nem kifejezetten akar vele besz�lgetni, de sok mindent szeretett volna megtudni, csak fogalma sem volt r�la, hogy hogyan k�rdezze meg ezeket.

– Mi�rt nem akartad, hogy Potter�k tudj�k, mi t�rt�nt? – �rdekl�d�tt ez�ttal a f�rfi, teljesen kiz�kkentve �s megd�bbentve Hermion�t. A l�ny elgondolkozva n�zett maga el� egy darabig, v�g�l v�laszolt.

– Igaz�b�l nem l�ttam sok �rtelm�t – felelte. – Ha Dumbledore sem tud seg�teni, akkor m�g mindig el tudom nekik mondani… Ez a n�h�ny nap m�r igaz�n nem sz�m�t. – A f�rfi b�lintott, �s �jabb sz�net �llt be besz�lget�s�kbe. Az erd�ben v�zcsobog�s hallatszott, �s a l�nynak nagyon idilli �rz�se t�madt. – Tulajdonk�ppen hogyan hat ez a f�zet?

– Amikor megittam, akkor n�h�ny pillanatra l�ttam Dumbledore-t, mintha ott �lltam volna mellette. Az�ta csak �rzem, hogy merre kell menni, mintha az a hely, ahova megy�nk, egy m�gnes lenne, �n pedig egy vasdarab.

– Akkor honnan tudta azonnal, hogy Horv�torsz�g a c�l�llom�s? – k�rdezte homlok�t r�ncolva Hermione. Piton sokatmond�an r�n�zett, majd v�laszolt.

– M�r j�rtam erre, �s veled ellent�tben el�g t�j�kozott vagyok mag�val a helysz�nnel kapcsolatban is.

Hermione nem felelt semmit, csak kiss� s�rt�d�tten elfordult. K�v�ncsi volt, mit�l olyan k�l�nleges hely Plitvice a var�zsl�k sz�m�ra, mi az, amir�l � m�g nem hallott, ami a nem-mindennapis�g�t adja. Tudta, hogy a Plitvicei-t�vid�k egy nemzeti parkk� nyilv�n�tott ter�let, sz�mos n�v�ny- �s �llatfaj csak itt tal�lhat� meg… de nem tudta, hogy var�zsl�vonatkoz�sban milyen jelent�s�ge van a helynek.

*

Harry m�rgesen csapta be maga ut�n a f�hadisz�ll�s ajtaj�t. Ez csak az�rt volt probl�ma, mert ut�na m�g Ron is be akart menni, aki �gy m�g egy kellemetlen orrt�r�st is elszenvedett.

A Kis T�l�l� fel-al� j�rk�lt a konyh�ban, egyszer�en nem tudta leh�teni mag�t. Napr�l napra egyre bizakod�bb volt, nagyon v�rta m�r ezt a pillanatot. �gy sz�molta, hogy ilyenkor m�r r�g Hermione nyom�ban lesznek, c�ltudatosan fogj�k �t keresni… ehelyett m�g csak el sem k�sz�lt a f�zet. Nagyon csal�dott volt.

Annyira el volt foglalva saj�t elkeseredetts�g�vel, hogy perceken kereszt�l �szre sem vette az asztalon pihen� bor�t�kot. Azt�n v�letlen�l oda esett a pillant�sa, �s megl�tta rajta a saj�t �s Ron nev�t. A m�sik c�mzett �pp ekkor t�molygott be v�rz� orral a konyh�ba.

– N�zd, Harry, elhiszem, hogy ideges vagy, de az�rt, l�gyszi, NE CSAPD R�M az ajt�t.

– Kaptunk egy levelet – mondta erre a fi�, �s a bor�t�k�rt ny�lt. Ron �gnek emelte tekintet�t, k�zben egy nagy zsebkend�t tartott v�rz� orra el�, majd szeme meg�llapodott egy j� adag s�tem�nyen. Harry kibontotta a levelet, �s mag�ban olvasni kezdte. Percek m�lva Ronnak sz�get �t�tt a fej�ben, hogy csup�n saj�t cs�mcsog�s�t hallja, �s vetett egy pillant�st bar�tj�ra, hogy megvan-e m�g.

Harry falfeh�r volt, arca egyszerre t�kr�z�tt megk�nnyebb�l�st �s d�h�t.

– Mi az? – k�rdezte v�r�s haj� fi�, �s tett egy �vatos l�p�st bar�tja fel�.

– Egy lev�l – v�laszolta Harry enyh�n remeg� hangon. Ronra emelte arc�t. – Dumbledore-t�l.

*

D�lut�nra j�rt az id�. Tizenkett�kor m�g az erd� m�ly�t j�rt�k, �gy Hermione �szrev�tlen�l v�ltozott vissza man�v�, �s a professzor is nyugodt k�r�lm�nyek k�z�tt sz�rhatta r� a speci�lis ki�br�nd�t� b�b�jt. A l�ny ugyan tov�bbra is man�nak l�tta mag�t, �m a k�ls� szeml�l�k sz�m�ra egy fiatal h�lgy volt.

Kacskaring�s, d�s lomb� f�k �vezte �t vezetett tov�bb a nemzeti parkhoz.

– Van errefel� n�h�ny sz�ll�, az egyikben t�ltj�k az �jszak�t. M�r k�s� van ahhoz, hogy folytassuk az utat, �s gondolom, meg�hezt�l.

Hermione beismerte, hogy gyomra val�ban k�v�nt n�mi t�pl�l�kot felvenni, �gyhogy csak b�lintott. �tjuk mellett apr� erecske k�s�rte �ket, ami a m�terek eltelt�vel egyre sz�lesebb� �s gyorsabb� n�tte ki mag�t. Magas sziklafalak l�tszottak a f�k �gai k�z�tt, zubog� v�zes�s hangj�t hordozta a sz�l, egyre n�tt a term�szet ereje, ahogy k�zeledtek…

A l�nyon k�l�n�s �rz�s lett �rr�. Sosem �rzett m�g hasonl�t, ebben teljesen biztos volt, m�gis nagyon ismer�snek t�nt, mint valami �si, elemi dolog. Piton olykor vetett r� egy-egy pillant�st, �s a l�ny ilyenkor fogadni mert volna, hogy a f�rfi is �rzi, amit �, �s arr�l pr�b�l bizonys�got szerezni, hogy �szrevette-e ezt a m�gi�t… mert m�gia volt, ehhez k�ts�g sem f�rt.

Meg�rkeztek a Licka Kuca* fogad�ba, �s �res szoba fel�l �rdekl�dtek.

– Egyetlen szob�nk van, uram – felelte a recepci�s, egy fiatal, kiss� fontoskod� f�rfi. – Ez pont eggyel t�bb, mint amennyi a t�bbi sz�ll�ban szabad a k�rzetben.

– �gy �rti, mindenhol tele vannak? – k�rdezett k�zbe Hermione meglepetten. A recepci�s fellengz�s mosolyra h�zta a sz�j�t.

– �gy – b�jologta.

– Kivessz�k – mondta hat�rozottan Piton, �s unottan megfogta a tollat, amivel a pap�rokat kellett kit�ltenie.

Hermione nem akart k�zbekotyogni, meg azt�n t�l udvariasan nem is tudta volna t�j�koztatni volt professzor�t, hogy nem sz�vesen t�lten� vele egy szob�ban az �jszak�t, m�gis m�r nyitotta a sz�j�t, hogy valahogy sz�v� tegye agg�lyait. Amikor azonban Piton r�n�zett, att�l a pillant�st�l m�g azt is elfelejtette, hogy fi�-e vagy l�ny.

Miut�n elint�zt�k a szob�t, a fogad� �tterm�ben elfogyasztott�k k�sei eb�dj�ket.

A faragott fa�ra szerint m�r elm�lt h�rom, ami azt jelentette, hogy nem csup�n egy-k�t �r�t s�t�ltak, hanem legal�bb �t�t. K�sz t�l�l� t�ra – gondolta a l�ny, �s elmosolyodott. A helyi tavakban fogott pisztr�ngot k�stolt�k meg; �gy tartj�k ez a legeg�szs�gesebb hal a F�ld�n. Ugyan Hermione nem k�l�n�sebben rajongott a halfajt�k�rt, de el kellett ismernie, hogy ez a pisztr�ng val�ban nagyon �zletes, �s eg�szen j�kedve t�madt, mire elfogyasztotta.

– Merre vannak a tavak? – k�rdezte Pitont�l, mik�zben figyelte, ahogy a f�rfi az utols� falatot is lenyeli.

– N�zz ki az ablakon – pillantott �t a l�ny v�lla felett, ahol hatalmas panor�maablakok biztos�tott�k a kil�t�st a t�j csod�ira. Hermione h�trafordult, �s el�llt a l�legzete. Mintha egy kil�t� tetej�n �lt volna, a t�volban hatalmas v�zes�st l�tott al�z�dulni a vele egy magass�gban l�v� szikl�r�l, alatta pedig gy�ny�r�, krist�lytiszta k�k sz�n� tavak ter�ltek el. Le�rhatatlan volt.

Tudta, hogy a Plitvicei-t�vid�k tizenhat, v�zes�sekkel, zubog�kkal �sszek�t�tt t�b�l �ll, de �lmodni sem merte, hogy ilyen gy�ny�r� lehet a val�s�gban. A Term�szet leny�g�zte.

– Ha kib�m�szkodtad magad, akkor esetleg k�zelebbr�l is megn�zhetj�k – hallotta maga m�g�l Piton hangj�t, ami most elt�rt a megszokott�l. Mintha l�tta volna, mennyire lebilincselte a l�tv�ny…

Azonnal fel is pattant a hely�r�l.

– Menj�nk! – mondta hat�rozottan a l�ny, �s m�r indult is volna, ha Piton nem �ll�tja meg �t is.

– El�sz�r az�rt fizetn�k.

Hermione elmosolyodott, �s igyekezett �rr� lenni t�relmetlens�g�n. Odakint a tavakat k�rbe�lel� �s n�h�nyukat �tszel� fagerenda j�rd�n turist�k csoportjai gy�ny�rk�dtek a t�jban, �s m�r alig v�rta, hogy � is k�zt�k lehessen, �s k�zelr�l is l�thassa, �rezhesse, amibe bepillant�st nyert nemr�g. Amint a pinc�r mark�t �rte a p�nz, �jra felugrott, �s a kij�rat fel� vette az ir�nyt. Ez�ttal Pitonnak kellett vele l�p�st tartania…


*A val�s�gban ez csak egy �tterem, nem pedig fogad�, de h�t valahol meg kellett sz�llniuk a szerencs�tleneknek… „Lika h�za”-t jelent k�l�nben.

El�z�←…….→K�vetkez�