14. r�sz

Euf�rikus hangulatban indult a professzor ut�n. �gy �rezte, mintha nem is � lenne az, szinte k�v�lr�l l�tta, ahogy a teste felballag a l�pcs�k�n Piton lak�s�ig, �s mag�r�l mit sem tudva bel�p az ajt�n. Nem tudta elhinni: emberalakban van!

K�b�n �lt le a kanap�ra, robotosak voltak a mozdulatai. Tomp�n jutott el a tudat�ig a laborb�l kisz�r�d� cs�r�mp�l�s, ami Piton munk�lkod�s�ra utalt. Hermione nem tudta, mennyi id� telhetett el, m�g a professzor felbukkant a vasajt� m�g�l. A f�rfi meg�llt, �s n�m�n figyelte, ahogy a l�ny a kanap�n �lve pr�b�lja feldolgozni az elm�lt �r�k t�rt�n�seit.

– Elk�sz�lt a f�zet – t�rte meg v�g�l a csendet. Hermione apr�t b�lintott; jelen pillanatban a legkev�sb� sem �rdekelte a b�jital, �s ezzel a professzor is teljesen tiszt�ban volt. – Az elmond�sod alapj�n �gy gondolom, hogy valamilyen felt�teles �tokr�l lehet sz�.

Hermione meglepve b�lintott. M�g most is meg tudta d�bbenteni, hogy a tan�r n�h�ny elejtett inform�ci�b�l k�pes felismerni a helyzetet – csod�lta ezt a k�pess�g�t.

– Tudna r�la mondani valamit? Hallottam �s olvastam egyet s m�st, de… el�g hi�nyosnak �rzem a tud�somat ezen a t�ren – mondta halkan a l�ny, k�zben �tkarolta mag�t a nagy tal�r alatt.

Piton nem sz�lalt meg. N�m�n le�lt a l�ny mell� a kanap�ra, �s gondolataiba mer�lt.

– Sok forr�s sz�l arr�l, hogy hirtelen felindul�sb�l egyszer� emberek ilyen �tkot sz�rtak azokra, akik felm�rges�tett�k �ket – kezdte homlokr�ncolva –, de ez szerintem badars�g; sokkal gyakrabban fordulna el�, ha b�rki k�pes lenne r�. Ezek a t�rt�netek csak egyszer� transzform�ci�r�l sz�lnak, amihez nem k�t�dik felt�tel; legfeljebb sz�ban megfenyegetik az �tkozottat, hogy addig nem v�ltoztatja vissza �t az illet�, m�g az meg nem fogad valamit.

Hermione b�lintott. Tal�n �t is csak egy ilyen var�zslat �rte?

– De a te esetedben egy�rtelm�en m�s a helyzet – folytatta azt�n a professzor, mintha csak a gondolataiban olvasna. – Hiszen id�legesen emberr� v�ltozol, ami v�lem�nyem szerint arra utal, hogy a felt�tel egy bizonyos r�sze teljes�lt.

– Akkor most meg kellene fejten�nk, hogy mi t�rt�nt, ami miatt visszav�ltozom? – k�rdezte s�hajtva a l�ny. Annyi minden t�rt�nt, ami miatt f�lig-meddig megt�rhetett az �tok, tal�n nem is eml�kszik mindenre.

– Tal�n seg�tene a tov�bbiakban, de nem venn�k r� m�rget. – Hermione elmosolyodott a tr�f�ra; a b�jitalmester m�rgeket emleget… - Az �tkot csak az t�rheti meg, aki v�grehajtotta; aki elm�letem szerint csak nagyhatalm� var�zsl� lehet. Persze, akkor is v�get �r a var�zslat, ha teljes�lnek a felt�telek. – Piton meg�llt a besz�dben, �s gondolataiba m�lyedt. Lassan a l�nyra emelte a tekintet�t, �s megk�rdezte: - Mondott valamit az az arab?

– Nem – cs�v�lta a fej�t Hermione. �sszevonta a szem�ld�k�t, majd hozz�tette: –, csak annyit, hogy „azt kapom, amit meg�rdemlek”.

– Ez nem sokat seg�t – felelte a f�rfi, �s megmassz�rozta a hal�nt�k�t – Nos, r��r�nk k�s�bb is megt�rgyalni, hogy mi lehetett, ami elind�totta a visszav�ltoz�sodat. Gondolom, miel�bb szeretn�l v�gleg ember maradni.

Hermione bizonytalanul b�lintott. Most, hogy ism�t a saj�t test�ben �cs�rg�tt a kanap�n, �gy �rezte, nem lehet, hogy �jra man�v� v�ljon; egyszer�en k�ptelens�gnek tartotta. Valahol bel�l ugyan �rezte, hogy mindez csak �tmeneti, de egy kis hang a fej�ben folyton azt mondogatta, hogy nem lesz semmi baj, most m�r ember marad.

– Ahelyett, hogy tal�lgatunk, k�zzelfoghat� seg�ts�get kell szerezn�nk. – A l�ny figyelmesen hallgatta, �s nem mellesleg, rettent� kellemes, bizserget� �rz�ssel t�lt�tte el a t�bbes sz�m. – Felt�telezem, Potter�k m�r az elt�n�sed �ta az arab f�rfi nyom�ban vannak, eredm�nytelen�l – h�zta el g�nyosan a sz�j�t. Hermione sejtette, el�gedetts�ggel t�lti el a f�rfit, hogy Harry valamiben nem tudott kit�nni, hiszen ez is egyfajta megal�ztat�s volt a fi� sz�m�ra. Piton legal�bbis �gy gondolhatta. – �s ha m�r � sem tal�lja, akkor mi sem fogjuk… hacsak nem t�pkedted meg a haj�t, mik�zben meg�tkozott – ez esetben fel tudom aj�nlani a Quaero vestigiumot.

Hermione elmosolyodott. Sosem hitte volna, hogy Piton ennyire seg�t�k�sznek is tud bizonyulni. A f�rfi arca meglehet�sen z�rk�zott volt, �s igyekezett kem�nynek �s sz�vtelennek mutatni mag�t, de egyre t�bbsz�r feledkezett meg mag�r�l, �s engedett bepillant�st az emberi oldal�ba. A l�nynak ez nagyon tetszett.

– Akkor mit tegy�nk? – k�rdezte.

– Ha engem v�ltoztatott volna man�v� holmi arab – ami, jegyezz�k meg, teljess�ggel lehetetlens�g –, nyilv�nval�an az els� utam Dumbledore-hoz vezetett volna.

Hermione mindent �rt� tekintettel b�logatott, �s halk suttog�sk�nt a „h�t persze!” felki�lt�s is elhagyta a sz�j�t. Hogy lehet, hogy neki nem jutott esz�be Dumbledore-hoz fordulni! Ha valaki tud seg�teni, az nem lehet m�s, csak �: a leghatalmasabb var�zsl�, aki �l. De van egy kis gond…

– Dumbledore-r�l senki nem tud semmit, ez a probl�ma – jegyezte meg. – �vekkel ezel�tt visszavonult, m�g amikor Tu… Voldemort meghalt.

Piton nem reag�lt, csak figyelte a l�nyt. Most el�sz�r n�zte meg t�zetesebben: hatalmas barna szemei rem�nyteli f�lelemmel csillogtak, ajkai �s arca kipirosodtak a nap izgalmait�l. Haja kiss� zil�ltan, k�cosan tornyosult a fej�n, sz�p �v� nyaka elt�nt a hatalmas tal�r alatt. A fekete �lt�z�k l�gott rajta – �ri�si pl�dk�nt vonta k�rbe a karcs� testet.

– �t m�g mindig k�nnyebb megtal�lni, mint az arabot. Van kiindul�si pontunk – mondta v�g�l.

– Igaz�n? �s mi lenne az? – k�rdezte a l�ny. Piton nem felelt, csak megcs�v�lta a fej�t.

Percekig tart� cs�nd telepedett k�z�j�k. Hermione elgondolkozva, szemeit �sszesz�k�tve pr�b�lta kital�lni, hogyan is indulhatn�nak el megkeresni a volt igazgat�t. Hiszen nagyhatalm� var�zsl�, �s ha igaz�n el akar rejt�zni a vil�g el�l, akkor azt meg is teszi �gy, hogy senki nem tal�lhat r�.

Piton is �tadta mag�t a gondolatainak, csak �lt a l�ny mellett, �s azon t�prengett, hogyan tov�bb. Abban biztos volt, hogy n�lk�le nem fogja megtal�lni Dumbledore-t, de vajon addig mi legyen? Nem tarthatja mag�n�l – szabad ember, t�bb� m�r nem a man�ja. � nem Darby, nem egy al�rendeltje. V�ge van a k�z�s f�z�csk�z�seknek, az egy�tt t�lt�tt vacsor�knak, a meghitt olvasgat�soknak a nappaliban… ezek mind elm�ltak a mai est�vel. � Hermione Granger, akinek a bar�tain�l a helye, nem egy begyepesedett b�jitalmestern�l, aki man�k t�rsas�g�ra szor�tkozik, mert az emberekkel k�ptelen elfogadtatni mag�t.

Eddig sosem �rezte, hogy f�jna lemondania valamir�l. Hiszen annyi minden volt, amit nem kaphatott meg, �s nem is gondolta, hogy valaha is szert tehet r�. Sosem akart senkit maga mell�, nem voltak bolond �br�ndjai, mint sok embernek, nem hitegette ostobas�gokkal mag�t. Magamra sz�m�thatok, senki m�sra – volt mindig az elve. H�t most sem lesz m�sk�nt! Tudta, hogy el kell engednie, nem marasztalhatja mag�n�l egyetlen napra – tal�n �jszak�ra – sem.

– Nos, akkor, ha gondolod, indulhatunk is – mondta, �s �rezte, hogy ismeretlen g�rcs �ll a gyomr�ba. Hermione l�that�an meglep�d�tt, elkerekedtek a szemei.

– �… m�gis… hov�? – k�rdezett vissza akadozva.

– Potter�khez – felelte a f�rfi, mire a g�rcs er�s�d�tt.

– Eln�z�st, de… ezt nem �rtem. Mi�rt kellene Harry�khez mennem?

Pitonon volt a megd�bben�s sora. H�t nem ez volt az els� gondolata? Hogy visszamegy a bar�taihoz, elmond nekik mindent, �s majd egy�tt, k�z�sen tal�lnak megold�st? Hiszen a tri� mindig ezt tette, ha egyik�ket baj �rte.

– Zavarom, professzor? – k�rdezte ism�t a l�ny, mikor nem kapott v�laszt.

– A bar�tai t�bb mint egy h�napja keresik – hangzott a diplomatikus felelet. – Nyilv�nval�an repesn�nek a boldogs�gt�l, ha betoppanna hozz�juk.

– �s gondolom, �nnek mindenn�l t�bbet �r, hogy Harry�k j�l �rezz�k magukat, ez�rt b�rmit megtenne, hogy boldognak l�ssa �ket – tette hozz� Hermione mag�t�l �rtet�d�en, g�nyos hangon. Keser�s�g mardosta a lelk�t a gondolatra, hogy Piton ki akarja dobni.

– �n nem, de te igen – j�tt a replika hasonl� hangnemben. – De az egy�rtelm� ellenkez�sedb�l akkor �gy veszem, hogy sz�vesen maradsz m�g p�r napot, hogy elk�sz�ts�nk n�h�ny b�jitalt.

Hermione csak h�pogni tudott. Nem, nem akart ellenkezni, sz� sem volt r�la… Egyszer�en csak elk�pesztette, hogy tud valaki annyira g�g�s lenni, mint Piton.

– Persze, sz�vesen maradok – tal�lta meg v�g�l a hangj�t.

Piton ugyan meglep�d�tt, de nem mutatta ki – �r�mmel �llap�totta meg, hogy a g�rcs egy csap�sra elm�lt. R�viden b�lintott, majd fel�llt a kanap�r�l.

– Remek. Most pedig alv�s.

*

Halkan ny�lt a bej�rati ajt�. Settenked� l�ptek zaja hallatszott. Az alak �vatosan osont tov�bb, �m a nappaliba �rve megtorpant. D�bbenet�t nem rejtve kapar�szta fel az �ll�t a f�ldr�l, mik�zben, k�ptelen�l arra, hogy levegye a szem�t a kanap�r�l, elindult a konyha fel�.

Be�rve a helyis�gbe – m�g mindig a nappaliban hever�t figyelve – ijedten ugrott egyet, amikor egy m�ly hang megsz�lalt az asztalt�l.

– Sz�p j� reggelt.

Piton semmi sz�pet �s j�t nem l�tott ugyan benne, de a kell� g�nyoss�ggal a hangj�ban ezt siker�lt is �rz�keltetnie. Illetve siker�lt volna, ha nem Sylvesterhez int�zte volna a szavakat – rajta k�v�l ugyanis val�sz�n�leg mindenki meg�rtette volna, hogy a legkev�sb� sem gondolja komolyan.

– �, szevasz! �szre sem vettem, hogy itt vagy.

– Furcsa, ugye? Pedig itt lakom. – Azzal belekortyolt a b�gr�j�ben l�v� barna folyad�kba.

– �j n�d van? – k�rdezett r� szem�rmetlen�l Sylvester, a nappaliban l�tott sz�ps�gre utalva. Piton felvonta a szem�ld�k�t, mik�zben Sylvester megj�tszottan t�preng� arc�t figyelte. – V�rjunk csak – mondta, �s �sszer�ncolta a homlok�t, ujjaival megsimogatta az �ll�t. – A r�gir�l sem mes�lt�l.

A professzor nem felelt, lemond�an megcs�v�lta a fej�t, �s �jabb kortyot nyelt a kaka�b�l.

– Na, avass m�r be! Csak most d�bbentem r�, milyen keveset tudok a mag�n�letedr�l.

Piton megjegyezte mag�ban, hogy Sylvestert�l m�g ez is elismernival� teljes�tm�nynek sz�m�t.

– Mi�ta tart? Vagy csak egy �jszaka? �s hogyhogy a kanap�n alszik, �s nem az �gyadban? – Felcsillantak a szemei, majd folytatta. – �, te kis hamis! Nem b�rt�tok ki od�ig, mi?

�s ez �gy ment hossz� perceken �t, m�g a kaka� is elfogyott, ami miatt azt�n Pitonon kezdett eluralkodni a r� am�gy nem jellemz� elkesered�s. Sylvester m�r nyitotta a sz�j�t, amikor �letment� dolog t�rt�nt: �szrevette az asztalon hever� Reggeli Pr�f�t�t.

Mag�hoz ragadta, �s szem�gyre vette. Piton egy pillanatra elmerengett, mikor l�tta utolj�ra olvasni a f�rfit, de mivel nem eml�kezett r�, el is hessegette a gondolatot. Sylvester pedig az �js�ggal egy�tt a konyhaajt�hoz s�t�lt, felemelte a fej�t, �s a kanap�n fekv� l�nyt vizsg�lgatta. P�r pillanat m�lva visszan�zett az �js�gba, majd �jra a l�nyra, �s ezt t�bb mint t�zszer megism�telte. Piton tudta, hogy Sylvesternek lass� a felfog�sa, �gy h�t nem siettette a folyamatot, m�g �ssze�ll bolhah�ts�nyi agy�ban a nyilv�nval�.

– �! – esett le a tantusz Sylvesternek. – Akkor k�sz is a f�zet?

– K�sz, de nem volt sz�ks�g r�.

A l�ny �lmosan ny�jt�zott egyet, �s oldalra billentette a fej�t. A hangok fel� fordult, �s n�h�ny pislog�s ut�n ki tudta venni a konyhaajt�ban �csorg� f�rfit, aki egy �js�got szorongatott a mancs�ban.

Hermione �rdekl�dve vette szem�gyre, �s pr�b�lt r�j�nni, hogy mit kereshet Piton lak�s�n hajnalok hajnal�n Sylvester. Erre az �ll��r�ra pillantott, ami f�l kilencet mutatott – annyira nincs is kor�n, gondolta. Kicsit megigazgatta a m�r megszokott takar�j�t, ami man�k�nt is annyiszor melengette �jszak�nk�nt, majd r�j�tt, hogy bizony a fekete tal�r miatt k�nyelmetlen a p�z. Az � test�re nagy darab ugyanis �ssze-vissza l�gott rajta, ezerfel� gy�r�d�tt az �jszaka sor�n. Ahogy sim�tgatta mag�n a ruh�t, j�les� �rz�s fogta el annak tapint�s�t�l �s furcsa, f�szeres illat�t�l. Tegnap nem t�nt fel neki, de jellegzetesen Piton-illat �radt a tal�rb�l, ami kicsit olyan �rz�st keltett benne, mintha a f�rfi �t�leln� – persze tudta, hogy a professzor ilyet sosem tenne, de az�rt mosolyogva j�tszott el a gondolattal, hogy azt�n �rtetlen�l megk�rdezze mag�t�l: mi�rt akarn�m, hogy meg�leljen?

Sylvester a nappaliba s�t�lt. Az �js�got m�g mindig a kez�ben tartotta. Hamarosan felbukkant Piton is, mire Hermione kicsit elsz�gyellte mag�t – t�laludta a h�zigazd�j�t. Sylvester �s Piton meg�lltak a kanap�t�l m�sf�l m�ternyire, �s szem�kkel k�vett�k a l�ny izg�s-mozg�s�t.

– Hm… - Sylvester Piton fel� fordulva �rtetlen arccal megk�rdezte: – De hol van Darby?

Hermione �s Piton tekintete egy pillanat erej�ig tal�lkozott, majd a l�ny kiss� felh�borodva, duzzog� hangon azt mondta, m�g �lmoss�gt�l rekedtes hangj�n: – De h�t itt vagyok!

Piton �gnek emelte szemeit, �s lesajn�l� pillant�ssal d�jazta ezt a remek vallom�st. Sylvester tov�bbra is zavartan kapkodta ide-oda a fej�t kett�j�k k�z�tt.

– Azt hiszem, ez nekem magas.

– Mi�rt nem vagyok meglepve? – tette fel k�lt�i k�rd�s�t a professzor, �s t�le szokatlan k�nnyeds�ggel le�lt a fotelbe.

Hermione pedig belefogott a magyar�zatba – term�szetesen a reduk�lt verzi� el�ad�s�val. �gy Sylvester megtudta, hogy a l�ny egy �tok miatt man�v� v�ltozott, �s most meg kell t�rni�k a var�zslatot, hogy ism�t ember lehessen, mert ez csak ideiglenes �llapot. Sylvester eg�sz meggy�z�en b�lintott ahhoz, hogy elhitesse kettej�kkel, felfogta a t�rt�netet.

– �s �n m�g m�sra gondoltam… - motyogta maga el�. Hermione �sszevonta a szem�ld�k�t.

– Mire gondolt�l?

– �h, csak azt hittem, Perselus v�gre r�j�tt, hogy f�rfi…

Piton nyitotta a sz�j�t, hogy j�l visszasz�ljon �s le�v�ltse a fej�t, amikor Hermione nevet�se bel�fojtotta a sz�t. �gy csak d�h�sen f�jtatott egyet, �s h�trad�lt a fotelben.

– Harry�k tudj�k m�r?

– Nem, nem tudj�k… �s egyel�re, l�gyszi’ ne is sz�lj nekik – k�rte Hermione, miel�tt Piton v�laszolhatott volna. A professzort �jabb meglepet�s �rte.

– Mi�rt ne? T�kre agg�dnak �rted, l�tnod kellene �ket… mint a zombik, olyanok.

– N�h�ny napot m�g kib�rnak, am�g meg nem t�rik a var�zslat. – Jelent�s�gteljesen Pitonra n�zett, aki csak b�lintott. Sz�val egy�tt fogj�k megkeresni Dumbledore-t…

– H�t j�, �gysem akartam mostan�ban a Rend fel� menni… Annyira lehangol�ak.

Hermione csak mosolygott, �s kicsit megnyugodott. Harry�k nem �rten�k meg, hogy Pitonn�l szeretne maradni – m�g � maga sem �rtette igaz�n, nem v�rhatja el h�t t�l�k sem. Sokat gondolkozott az esti besz�lget�s�k ut�n, m�g nem tudott azonnal elaludni, b�rmilyen f�radt is volt. Komolyan mondta, hogy sz�vesen marad, csak azt nem �rtette, mi�rt. Pitonnal minden annyira m�s volt, mint Ronnal �s Harryvel. A fi�kkal nem lehetett �gy besz�lgetni, hogy ne a kviddicsn�l vagy a kaj�l�sn�l lyukadjanak ki a v�g�n. Mindig elkomolytalankodtak mindent, pedig neki n�ha sz�ks�ge volt intellektu�lisabb t�rsalg�sokra is, hogy szellemileg is felt�lt�dj�n. A Pitonn�l t�lt�tt hetek alatt a f�rfin�l ezt megtal�lta… �lvezett vele minden apr�cska vit�t, szerette, ha megosztja vele a gondolatait – tal�n �pp az�rt, mert ez annyira ritkas�gsz�mba ment. Tetszett neki a z�rk�zotts�ga, hogy nem adja mag�t olyan k�nnyen. Megfejtend� titoknak tartotta, olyannak, amit neki kell megfejtenie. �rezte, hogy tal�n m�g sikere is lehetne, hiszen Darbyk�nt eg�szen m�shogy b�nt vele, mint n�h�ny �vvel azel�tt, di�kk�nt. Darbyban kezdett b�zni; �rezte. Tal�n Hermion�ban is tudna, nem csak Darbyban…

– … sz�val megint rossz f�t tettem a t�zre. Viszont most mennem is kell, any�d meg�g�rtette velem, hogy eb�dre vissza�rek, k�l�nben �n magam leszek az eb�d.

– Mindig is tudtam, hogy kannib�l hajlamokkal rendelkezik.

Sylvester elvigyorodott, �s fel�llt a kanap�r�l, amire id�k�zben le�lt. Hermione �szre sem vette �ket eszmefuttat�sa sor�n; kicsit ijeszt� is volt, hogy ennyire elrugaszkodott a val�s�gt�l.

– Na, akkor h�t tov�bbi sz�p napot! Rem�lem, m�g tal�lkozunk – biccentett Sylvester Hermione fel�, mire a l�ny elmosolyodott, �s j�kedv�en v�laszolt: - Biztosra veszem.

Sylvester t�voz�s�val csend borult a nappalira. Piton tov�bbra is a fotelben �lt, f�rk�szve k�vette szem�vel Hermion�t. Lopva � is a professzorra pillantott; a karf�n pihen� kezeit figyelte. Mindig leny�g�zte azok sz�ps�ge, finom mozdulatai.

– Felmer�l n�h�ny k�rd�s a jelenlegi helyzetb�l ad�d�an – mondta azt�n a f�rfi. – El�sz�r is, visszat�rve az �jszakai besz�lget�s�nkre: van valami haszn�lhat� �tleted arra, hogy mit�l t�rt meg az els� r�sze az �toknak?

Hermione ezen is gondolkozott az �jjel. Volt �tlete: akkor t�rt�nt a ruh�s incidens, tal�n k�ze van hozz�. Tal�n az, hogy annak ellen�re, hogy „elbocs�tott�k”, � maradt, bizony�tott valamit, ami az �tokt�r�shez sz�ks�ges.

– Lehet, hogy k�ze van ahhoz, hogy man�k�nt ruh�t kaptam, m�gsem mentem el? – k�rdezte, v�laszra nem is sz�m�tva.

– Tal�n. Egy�b?

Egy�b? Mi egy�b lehetne? Semmi m�s nem jutott esz�be. Mi t�rt�nhetett m�g akkor, ami kor�bban nem? Idegesen pillantott k�rbe a helyis�gben, h�tha r�j�n valamire. �tsiklott a tekintete a k�nyvespolcon, az �ll��r�n, a Stonehenge-es k�pen, a fotelen, amiben a f�rfi is �lt �s � annyiszor aludt, majd s�hajtva a pl�dre esett a pillant�sa.

A takar�… Aznap reggel volt el�sz�r rajta. Nem is tudta hova tenni, de biztos volt benne, hogy Piton gondoskodott arr�l, hogy ne f�zzon �jszaka. Ez lenne a megold�s? Pitonnak k�ze van ahhoz, hogy – ugyan csak n�h�ny �r�ra -, de ism�t emberr� v�lt?

– Nem tudom – v�laszolta a l�ny. Nem, csak nem… �s ha m�gis, nem mondhatja ezt el neki. Tal�n m�g s�rt�snek is venn�.

– Nos, rendben, nem is ez a leg�get�bb… de esetleg seg�thet az, hogy t�rt�nt valami az �jjel. Valami, ami miatt meghosszabbodott az az intervallum, m�g ember vagy. Tal�n te is �szrevetted, hogy lassan d�l van, �s m�g mindig nem v�ltozt�l vissza – pedig kor�bban napkelte el�tt ism�t man� volt�l.

Hermione megd�bbenve fogadta be az inform�ci�kat. T�nyleg, neki ez mi�rt nem t�nt fel? Val�ban mindig man�k�nt �bredt, �szre sem vette, hogy ember volt n�h�ny �r�ra. De mi t�rt�nhetett az �jszaka folyam�n, amit�l tov�bb tart?

– Tal�n az, hogy m�r tudja, hogy mi is az igazs�g – mondta lassan. Piton b�lintott, Hermione ebb�l r�j�hetett, hogy val�sz�n�leg � is erre gondolt.

Kongatott az �ra: delet �t�tt. Hermione furcsa zsibbad�st �rzett a tagjaiban, elnehez�ltek a karjai �s a l�bai is. Egy pillanatra meg is sz�d�lt, le kellett hunynia a szem�t. Piton sz�tlanul figyelte, � m�r tudta, mi k�vetkezik.

N�h�ny pillanat m�lva Hermione Granger elt�nt, a tal�rhalom alatt egy apr�cska, z�ldes b�r� l�ny kuporgott: Darby.

Maga k�r� csavarta Piton tal�rj�t, �s szomor�-lemond� arccal b�mult maga el�. Kicsiny kezei g�rcs�sen szorongatt�k az anyagot, m�s nem jelezte hirtelen j�v� f�sults�g�t. �szre sem vette, hogy Piton m�r nem �l a fotelben, csak arra tudott gondolni, hogy bizony nem t�rt meg az �tok, �jra man�k�nt kell �lnie. V�g�l az r�ngatta vissza a val�s�gba, hogy egy z�ld valami a l�t�ter�be ker�lt.

Piton egy apr�cska ruh�t tartott fel� – egy man�ra m�retezettet.

Hermione sz�tlanul elvette, halv�ny mosoly jelent meg az arc�n…

K�pek:
http://free-vt.htnet.hr/appbrajkovic/Plitvice.jpg
http://www.bertur.pl/plitvice_3.jpg
http://www.mactravel.com.uy/Pages/Croacia_Plitvice_cascada.jpg
http://crimson.freeblog.hu/Files/plitvice.jpg
http://www.artagora.hu/pic/1255/20081208/21297.jpg
T�rk�p: http://plitvice.free.fr/photos/plitvice_karta1.jpg

El�z�←…….→K�vetkez�