11. r�sz

A labor ism�t gy�gyf�zetek k�sz�t�s�re szolg�lt – persze a Hermion�t keres� b�jital kavargat�sa mellett. A l�ny sorra f�zte egym�s ut�n a sebhegeszt�ket, l�z- �s f�jdalomcsillap�t�kat, �g�si s�r�l�seket ell�t� b�jitalokat, m�g a professzor a Quaero vestigiummal foglalkozott szakadatlanul. Hermione m�g mindig tartott t�le, hogy nem lesz olyan �llapotban a f�zet a teliholdas napra, hogy hozz� lehessen adni a kontyvir�got, de b�zott a professzor k�pess�geiben M�g k�t h�t sem telt el az�ta, hogy elkezdte volna a b�jitalt, �s m�r csak alig m�sf�l h�t volt a k�rd�ses napig. A helyis�gben egy�tt t�lt�tt �r�k sor�n ugyan nem besz�lgettek, de Hermione �rezte, hogy ez nem az a k�nos csend, amit olyan sokszor �rzett r�gebben m�s emberek k�zel�ben, hanem valami eg�szen m�s, valami term�szetes n�mas�g.

Ahogy egy utols�t kevert az �ppen �stj�ben rotyog� lil�s b�jitalon, eloltotta alatta a t�zet, �s neki�llt �sszepakolni maga ut�n. Piton tov�bbra is a saj�t f�zet�n dolgozott, �s egy sz� n�lk�l hagyta, hogy a l�ny, dolga v�gezt�vel csak �gy kis�t�ljon a laborb�l. �gy ment ez m�r napok �ta – Hermione elk�sz�tett egy f�zetet, azt�n a konyh�ban folytatta a teend�it. Est�re a professzor is v�gzett az aznapi feladataival, azt�n megvacsor�ztak – k�zben n�ha besz�lgettek –, v�g�l pedig a nappaliban egy-egy k�nyv t�rsas�g�ban huppantak le az �l�garnit�r�ra.

Ahogy a l�ny �thaladt a szob�n, pillant�sa v�gigsiklott a napf�nyben megcsillan� kandall�n, �s mosolyogva bel�pett a konyh�ba.

Alighogy az ed�nyek�rt ny�lt, kopogtat�s zavarta meg. Elgondolkozva, hogy ki j�hetett, indult a bej�rat fel�. �jabb kopogtat�s k�vetkezett, majd kit�rta az ajt�t. Egy n� rontott be rajta, akit hirtelen k�ptelen volt felismerni, �s aki csaknem feld�nt�tte az apr� l�nyt. Amikor megsz�lalt, a l�nynak nyilv�nval�v� v�lt, hogy ki is �rkezett vend�gs�gbe, �m �jabb k�rd�sek mer�ltek fel benne.

– Hol van? Hol az az idi�ta, k�tbalkezes…?!

Ugyan Hermione v�gre r�j�tt, hogy bizony Eileen Prince, Piton anyja j�tt ism�t l�togat�ba, azt nem tudta, hogy kit keres. A zsivajra azonnal megjelent a professzor, �s – Hermione tiszt�n l�tta – elsz�rnyed� arccal vette tudom�sul, hogy egyetlen anyja �rj�ng a nappaliban.

– �… Minek k�sz�nhetem a l�togat�sodat? – k�rdezte �rz�ketlen hangsz�nnel a f�rfi, mik�zben pr�b�lta helyrerakni von�sait.

– Tudom, hogy itt van! – ki�ltozta tov�bbra is az asszony, hozz� cseppet sem ill� modortalans�ggal. Kontya kiss� sz�tcs�szott, n�h�ny k�sza fekete hajsz�l a szem�be �s a tark�j�ra l�gott. Sz�rke, jeges szemei m�rgesen villantak, mik�zben szem�gyre vette a lak�st, h�tha r�akad arra, akit keres.

– Ok�, de m�gis: ki? – �rdekl�d�tt �jra a professzor, meg�rizve nyugodts�g�t.

– Sylvester – sz�rte a fogai k�z�tt. Hermione m�g mindig nem �rtette, mit keresne itt a kert�sze, de az�rt k�v�ncsian figyelte a jelenetet.

– Mi�rt lenne itt? – Pitonon l�tszott, hogy kiss� �gy �rezheti mag�t, mintha egy labilis idegzet� szem�llyel besz�lgetne, �s igyekezett t�relmesnek t�nni. Az anyja s�hajtott, �s m�g mindig puffogva lehuppant a kanap�ra.

– Tudod, minden reggel teszek egy s�t�t a kertben – kezdte a hal�nt�k�t massz�rozva. – Ma reggel is ezt terveztem, �m amikor kil�ptem a teraszra, borzalmas dologra lettem figyelmes. Az a…! – �jra felt�mad� haraggal sz�k�tette �ssze szemeit. N�h�ny pillanat ut�n f�jtatva folytatta. – Az eg�sz kert romokban hever! Mintha egy s�rk�ny ok�dott volna r�, minden csupa por �s hamu! �s ha ez nem volna el�g, valami kis sz�rnyecske vid�man ugr�ndozott a dr�ga kardvir�gaim k�z�tt… Azok ugyan m�r porig �gtek, de… Hullagyal�z�s! – A n�b�l l�that�an majdnem kit�rt a zokog�s, csak nemesi v�re akad�lyozta meg. – Azt�n � is felbukkant, �s csak vigyorgott! Azt�n meg elmenek�lt…

Hermion�b�l majdnem kit�rt a nevet�s a hullagyal�z�s mondatn�l. Piton kifejez�stelen arccal hallgatta a t�rt�netet. L�tsz�lag �t nem r�zta meg annyira a n�v�nyek hal�la, mint �desanyj�t, de ezt nem k�v�nta sz�v� tenni.

– Sz�val halljam: hol van az a h�gagy�?

– Igaz�n sajn�lom, de nem itt – felelte a f�rfi, �s k�zben h�tr�lt egy l�p�st a kanap�t�l, ezzel is kifejezve, hogy sz�m�t anyja haragj�ra. � azonban csak d�h�sen m�regette �t.

– Nem hiszek neked – mondta. – Biztosan elrejtetted. Nem is �rtem, mi�rt fogod folyton a p�rtj�t, amikor egy ennyire senkih�zi alak…

– T�nyleg nincs itt – sz�lalt meg Hermione is hangosan. �llta az �t csaknem kereszt�ld�f� pillant�st, �s figyelte, ahogy a n� ajkai g�nyos mosolyra h�z�dnak. �, hogy ez milyen ismer�s…

– Senki nem k�rdezett, man� – v�laszolta a h�lgy, mik�zben m�gonddal megigazgatta a haj�t. Nem sokra ment vele.

– T�lem azt�n �tkutathatod az eg�sz lak�st, akkor sincs itt. �s most bocs�ss meg, de dolgom van. – Azzal a f�rfi elindult a labor vasajtaja fel�.

– Hogy te mennyire sz�vtelen vagy! Itt hagyod any�dat, ekkora bajban!

Hermione l�tta, hogy a professzor m�r-m�r rem�nyvesztetten megcs�v�lja a fej�t, majd visszafordul.

– Biztos vagyok benne, hogy vissza fog menni, amint elfogy a p�nze. �s �t ismerve, ez m�g ma bek�vetkezik.

A n� m�lyet l�legzett. �gy gondolhatta, hogy fi�nak r�szben igaza van, feleslegesen csin�l ekkora �gyet az eg�szb�l.

– Rendben – b�lintott, ink�bb csak mag�nak, majd fel�llt. – Viszont, ha holnap reggelre nem ker�l el�, visszaj�v�k.

Piton b�lintott, majd k�szs�gesen kik�s�rte az ajt�hoz. Ott elb�cs�ztak, majd a f�rfi megk�nnyebb�lt arccal visszat�rt a nappaliba. Hermione �rdekl�dve k�vette a tekintet�vel.

– Nagyon aj�nlom Sylvesternek, hogy hazamenjen – morogta az orra alatt, mik�zben �jfent a labor ajtaja fel� vette az ir�nyt. Miel�tt visszat�rhetett volna a b�jitalhoz, a kandall�ban z�ld l�ngok csaptak fel, �s egy poros fick� m�szott ki bel�le.

– �, v�gre, hogy elh�zta a cs�kot! M�r azt hittem, sosem l�p le – mondta vid�man Sylvester, mik�zben kom�tosan leporolta mag�t. Hermione elmosolyodott, ahogy megl�tta �t, Piton azonban nem t�nt valami boldognak leg�jabb vend�g�t�l.

– Ha lenne egy szabad percem, most j�l r�d k�lden�k egy k�nz� �tkot – mondta fenyeget�en �sszesz�k�tett szemekkel a professzor. Sylvester csak �rtatlan vigyorra h�zta a sz�j�t, Piton pedig visszat�rt a laborba.

– H�, Darby, ne n�zz �gy r�m – k�rte a man�t, mikor Hermione m�r n�h�ny hossz� pillanat �ta kiss� megrov� tekintetet meresztett r�. – Nem az �n hib�m volt, de komolyan.

– H�t persze… v�g�l is, te vagy a kert�sz, nyilv�n nem a te hib�d valami, ami a kerttel t�rt�nik.

Sylvester �jra elmosolyodott, majd v�llat vonva lecs�cs�lt a nemr�g felszabadult kanap�ra, �s egym�sra pakolva l�bait t�r�k�l�sbe helyezkedett. Piton nemsok�ra visszat�rt a nappaliba.

– M�r van is egy percem – mondta sokat sejtet�en, mire Sylvester f�l�nken �sszeh�zta mag�t, �s karjaival eltakarta a fej�t. - Sz�val mi ez az eg�sz hiszt�ria? – k�rdezte, mik�zben � maga is helyet foglalt. Hermione rem�lte, hogy ez�ttal nem kell a konyh�ba mennie n�mi magas alkohol tartalm� ital�rt.

– Az �n verzi�m is f�rja az oldalad, mi? – Sylvester, r� jellemz�en ut�nozhatatlan, sokfogas vigyor k�s�ret�ben folytatta. – V�letlen�l t�llocsoltam a kert egy r�sz�t, �gyhogy egy sz�r�t� var�zslattal egyens�lyba akartam hozni a dolgokat… nos, kicsit elsz�rtam – b�kte ki v�g�l. Piton p�r pillanatig elt�prengve mustr�lta, majd kioktat�an megsz�lalt.

– Nem megmondtam, hogy v�letlen�l se haszn�ld a p�lc�dat?

– J�, j�, persze… de nem �rted! Akkor is kiakadt volna… v�g�l is, t�k mindegy, hogy a t�z miatt vagy a v�z miatt pusztulnak el azok a gazok, nem? K�l�nben is, annyira gusztustalan sz�n�k volt, meg�rdemelt�k – vonta meg ism�t a v�ll�t a f�rfi, �s s�rt�d�tten h�trad�lt. Piton sz�ja sarka megr�ndult, ahogy r�n�zett.

– �s mi volt az a „vid�man ugr�ndoz� kis sz�rnyecske”? – kotyogott k�zbe Hermione, arc�n kedves mosollyal. Sylvester hirtelen hajolt �jra el�re, �s lelkesen, csillog� szemekkel v�laszolt.

– Egy t�nd�ri kiskutya! �jjel valahogy bel�gott a birtokra, �s adtam neki enni, meg minden, csak azt�n reggel kisz�k�tt a szob�mb�l.

Hermione �s Piton is v�rt�k, hogy folytassa, de ez nem k�vetkezett be. Sylvester csak k�rbepillantott a helyis�gben, mintha nem lenne jobb dolga.

– Rem�lem, nem hoztad ide – sz�lalt meg v�g�l a professzor. Sylvester angyalian megcs�v�lta a fej�t.

– Tudta, hogy vesz�lyben van, �s elh�zta a cs�kot, amikor any�d elkezdett kajab�lni.

Hermione tov�bbra is mosolygott, majd lassan a professzorra t�vedt a tekintete. Piton csak kiolvashatatlan arccal �lt Sylvester mellett, �s valamin nagyon elgondolkozott. Sylvester pedig sz�mukra hallhatatlan zen�re ringat�zott a kanap�n.

– Nos, gondolom, te is tudod, hogy vesz�lyben vagy, �s ideje lenne a kuty�hoz hasonl�an cselekedned – mondta v�g�l Piton, sz�r�s szemmel m�regetve a mellette �ld�g�l� f�rfit. – Egyr�szt, nem k�v�nok holnap ism�t tal�lkozni az any�mmal; m�sr�szt rengeteg dolgom van, ugyanis meg kell tal�lnom egy elt�nt ex-griffend�lest.

– Mes�lte Remus, hogy j�rtak n�lad Harryvel – kapott a t�m�n a kert�sz, �s l�that�an esze �g�ban sem volt elhagyni a lak�st.

– Remek. Figyelj csak, l�tom nem �rtetted az el�bb: �pp itt az ideje, hogy menj�l. Any�m m�r agg�dik �rted; rendbe k�ne tenned a kertj�t - utalt a professzor a kor�bban megtudott esem�nyekre.

– J�, tudom… csak m�g �ssze kell szednem a b�tors�gomat – szabadkozott a f�rfi, �s f�l�nken pillantott a h�zigazd�ra. – Ki fog ny�rni. Tudom.

– Igen, efel�l k�ts�gem sincs.

Egy ideig csend telepedett a lak�sra. Hermione elgondolkozva n�zte kett�s�ket; arc�n megjelent egy halv�ny mosoly. M�g mindig hihetetlennek tartotta, hogy Piton k�pes elviselni Sylvestert, �s hogy a m�sik f�rfi tudja kezelni a goromba, neh�z term�szet� b�jitaltan�rt. Tal�n a bar�ts�gban is helyt�ll� az a klis�, hogy „az ellent�tek vonzz�k egym�st”? Mindenesetre, most nagyon �gy t�nt, hogy van ebben a mondatban valami igazs�g.

Sylvester v�g�l fel�llt.

– Ok�, nem zavarok tov�bb. De az�rt k�rlek, k�ldjetek vir�got a s�romra.

– Rendben – b�lintott komolyan a b�jitaltan tan�r. – Majd kapsz egy kaktuszt.

Sylvester s�rtetten n�zett az arc�ba, majd duzzogva elvonult a bej�rat fel�. Piton csak a tekintet�vel k�vette, �s Hermione se �llt fel.

– Akkor tov�bbi kellemes f�z�csk�z�st!

– Sok sikert – k�v�nta b�ztat�an a man�l�ny, �s r�mosolygott a t�voz� f�rfira. Sylvester ett�l teljesen felvidult, �jult lelkesed�ssel fejet hajtott fel�, majd kis�t�lt a lak�sb�l. Az ajt� halkan becsuk�dott m�g�tte.

*

A nap h�tral�v� r�sze val�ban f�z�ssel telt – m�g Piton a laborban dolgozott, Hermione k�sz�tett n�mi vacsor�t. Amikor elfogyasztott�k, a m�r mindennaposs� v�lt napz�r� szertart�s k�vetkezett: le�ltek kedvenc hely�kre, kez�kbe vettek egy-egy k�nyvet, �s meghitten olvastak.

Hermione elm�ly�lten tanulm�nyozott egy �si b�jitalokkal foglalkoz� k�tetet. A nappaliban ism�t zene sz�lt, ahogy m�r m�skor is olvas�s k�zben. Piton m�s alkalmakkor nem volt hajland� haszn�lni ezt a fajta m�gi�t, de az olvas�shoz pont ill�nek tartotta. Hermione r�j�tt, hogy ennek a zen�nek val�ban m�gi�ja van – a professzor lemezei nem egyszer� mugli darabok, hanem �si var�zs vonja be �ket. Ez okozza azt a harmonikus kiegyens�lyozotts�got, amely hatalmukba ker�ti �ket, ah�nyszor meghallj�k az egyes dallamokat. Piton val�sz�n�leg ez�rt nem haragudott aznap este, ami�rt Hermione a holmij�hoz ny�lt.

Ahogy telt az id�, �s peregtek az oldalak, a l�ny szemei egyre f�radtabban pislogtak. �sszemos�dtak a sorok, de k�nyszer�tette mag�t a folytat�sra: csak m�g ezt a bekezd�st…

Alig t�z perc telt el, �s Piton felemelte a fej�t. Olykor r�pillantott a man�ra, �s �pp most j�tt el az ideje egy �jabb szemrev�telez�snek. Darby t�r�k�l�sben, h�trad�lve a fotelben aludt, k�nyvvel az �l�ben. A f�rfi gondolkoz�s n�lk�l fel�llt, elvette t�le a k�nyvet, az asztalra tette, majd egy pokr�cot var�zsolt el�, �s betakarta.

P�r pillanatig csak �llt, �s figyelte, ahogy az �ltal�ban kiss� r�ncos man�arc von�sai ell�gyulnak; azt, ahogy lassan emelkedik a pokr�c a l�legzetv�telekn�l, �s hallgatta a halk szuszog�st. Intett egyet a p�lc�j�val, mire eln�mult a zene, majd a szob�j�ba indult. M�g vetett egy utols� pillant�st az alv� man�ra, majd egy �jabb int�ssel eloltotta a l�mp�kat is, �s � maga is nyugov�ra t�rt.

*

Hermione az elm�lt hetek sor�n el�sz�r mad�rcsicserg�sre, �s kellemes napf�ny melegre �bredt. Ahogy lassan bef�rk�z�tt ez az inform�ci� az agy�ba, meglepve k�rben�zett, �s m�g enn�l is jobban megd�bbenve �llap�totta meg, hogy bizony elaludt a fotelben. A fal melletti �ll��r�ra pillantott, ami f�l hatot mutatott. Nem szokott ilyen kor�n �bredni, �ltal�ban csak h�t ut�n kezdett neki a reggelinek.

Visszad�lt a fotelbe, �s ekkor �jabb meglepet�sk�nt �rte a felfedez�s, hogy egy puha takar� bor�tja a test�t. Mosolyogva rakta �ssze az apr� r�szleteket; szinte biztos volt benne, hogy Piton gondoskodott r�la.

M�g lust�lkodott egy kicsit az el�z� napon t�prengve, �s kellemes borzong�ssal �llap�totta meg, hogy egyre jobban �lvezi a man�l�tet. Persze, m�g mindig sz�vesebben v�ltozott volna vissza emberr�, de ha m�r ezt m�rte r� a Sors, akkor meg kell tanulnia egy�tt �lni vele – egy ideig.

Gondolatai kezdt�k �sszezavarni; kor�n volt m�g hasonl� filozof�lgat�sokhoz. �gy h�t el�rehajolt, hogy elvegyen egy k�nyvet az asztalr�l, amivel lefoglalhatja mag�t m�g reggeli k�sz�t�s el�tt, �m ahogy a mozdulat sor�n lecs�szott r�la a pokr�c, megijedt.

A ruh�ja cafatokban l�gott, �s �gy n�zett ki, mintha az �jszaka sor�n megt�madta �s sz�tmarcangolta volna egy v�rengz� fenevad. Hermione �rtetlen�l �llt – b�r ink�bb �lt - az eset el�tt.

El�z�←…….→K�vetkez�