10. r�sz

Hermione r��r�sen kavargatta a halv�ny s�rga Veritaserumot. Piton a Quaero vestigiumon dolgozott, olykor-olykor r�pillantva man�ja munk�j�ra. Ahogy teltek a f�z�ssel t�lt�tt napok, a f�rfi l�that�an egyre jobban b�zott seg�dje �gyess�g�ben. Nem �llt folyton mellette, hogy ir�ny�tsa: l�tta, hogy egyed�l is boldogul a man�.

A l�nyt j� �rz�ssel t�lt�tte el a bizalom, hiszen ez egyfajta dics�ret is volt a sz�m�ra, m�g ha n�ma is. H�g�totta egy kis v�zzel a Veritaserumot, azt�n p�r percig �llni hagyta. Kihaszn�lva ezt az id�t, figyelte professzor�t, ahogy prec�zen el�k�sz�t minden hozz�val�t, majd a bugyog� b�jitalba szimatol, �s apr�kat b�logat. Hermion�nak j�lesett l�tni, ahogy a f�rfi minden tud�s�val igyekszik elk�sz�teni a megtal�l�s�t szolg�l� f�zetet. A l�ny sz�m�ra ez azt jelentette, hogy b�rmennyire is az ellenkez�j�t �ll�tja, a professzor az�rt szeretne a nyom�ra bukkanni. Ha m�s�rt nem is, a b�szkes�g�rt, ami majd elt�ltheti, ha elmondhatja a t�bbieknek: „igen, itt van Ms. Granger, n�lk�lem semmire se mentetek volna, pancserek”. Hermione el is k�pzelte, ahogy ezt a f�rfi sz� szerint Lupin�khoz v�gja, �s elmosolyodott. Sosem fogja ezt hallani t�le.

Vetett egy pillant�st saj�t b�jital�ra. Annak m�g mindig sz�ks�ge volt n�h�ny percre a folytat�sig. K�zelebb l�pett a gazd�j�hoz, �s �rdekl�dve figyelte az �stj�ben rotyog�, akkor �ppen z�ldes sz�n� folyad�kot.

– Tulajdonk�ppen ki az a l�ny, akit ezzel keres�nk? – k�rdezte minden h�ts� sz�nd�k n�lk�l. Piton lepillantott r� a kever�p�lca m�g�l. L�that�an v�giggondolta, v�laszoljon-e egy�ltal�n a k�rd�sre, �s ha igen, mennyire sz�kszav�an.

– Egy volt di�kom – felelte azt�n. Hermione b�lintott, mag�ban pedig meg�llap�totta, hogy eg�sz kedves feleletet kapott, elv�gre nem r�gt�n azzal j�tt a professzor, hogy „a valaha volt legideges�t�bb str�ber di�kom”. B�ztat�nak t�nt. – Val�j�ban az elm�lt �vtized leg… – a professzor p�r pillanatig kereste a megfelel� jelz�t, amin v�g�l Hermione alaposan meglep�d�tt – …intelligensebb boszork�nya, aki a Roxfortban tanult. �m hi�ba tisztelend� �s becs�lend� a tud�sa, ha egyszer csak egy felv�g�s griffend�les.

– Hogy �rti, hogy felv�g�s? – k�rdezte a l�ny. V�gre itt volt az alkalom, hogy megismerje Perselus Piton gondolatait r�la. Sejtette, hogy emberk�nt nem mer�szkedett volna ilyen ter�letekre a besz�lget�s�k sor�n, de ez most m�s volt. Most el�sz�r h�l�s volt, ami�rt man�k�nt �lt. Az csak b�tors�got �nt�tt bel�, hogy a f�rfi szavaib�l kider�lt: becs�li �s tiszteli �t, csak olykor felideges�ti.

– Sosem tudta, mikor kellene befognia a sz�j�t, �lland�an jelentkezett, m�g ha az ember nem is k�rdezett semmit… borzaszt� volt – folytatta a f�rfi, �s olyan arcot v�gott az utols� meg�llap�t�s�n�l, mintha �lete legsz�rny�bb eml�ke nyilallt volna gondolatai k�z�. Azt�n sokat sejtet�en a man�ra n�zett, ebb�l Hermione meg�llap�thatta, hogy csak m�k�san t�loz a tan�r. A l�ny csod�lkozva vette �szre, hogy Piton tud ilyen is lenni.

– �s hogyan t�nt el?

– Hal�lfal�kat �ld�ztek, �s a csata hev�ben az idi�ta bar�tai nem figyeltek oda r� – hangzott a v�lasz. Egy kicsit �jra a f�zetnek szentelte a figyelm�t. – De �n szinte biztos vagyok benne, hogy semmi baja sincs, csak v�gre r�j�tt, hogy mekkora fajank�k veszik k�r�l, �gyhogy kihaszn�lta az alkalmat, �s lel�pett.

Hermione ezen k�nytelen volt felnevetni. Ugyan nem tett semmi ilyen �szrev�telt a bar�tair�l, de tetszett neki, ahogy a professzor gondolkodik. �s v�g�l is, ha innen k�zel�tj�k meg, val�ban nem volt oka panaszra… Piton rendesen b�nt vele, j�l �rezte mag�t az otthon�ban, �s szinte �szre sem vette, hogy hi�nyozna valami, amit csak emberk�nt kaphatott meg. Persze a h�ziman�-udvarl�s n�lk�l az�rt meglett volna, de v�gs� soron m�r azt is csak egy vicces eml�knek tartotta.

– El�g a fecseg�sb�l, dolgozunk. Folytasd a Veritaserumot.

Hermione katon�san b�lintott egyet, �s a saj�t �stj�hez l�pett.

*

Az augusztus bek�sz�nt�vel a Nap m�g �get�bben �rasztotta mag�b�l a meleget, n�h�ny n�v�nyt �gy �t�lve kisz�rad�sra. A madarak csicseregtek a k�zeli parkban, az aut�sok felh�zott ablak mellett �lvezt�k a l�gkondi el�nyeit, m�g n�h�ny j�r�kel� kihaszn�lva a reggeli kev�sb� tikkaszt� id�t, a kuty�j�t vitte s�t�ra.

Hermione pedig kil�pett a konyh�b�l. Piton �pp a reggelij�t k�lt�tte el egy �js�g t�rsas�g�ban, a l�ny pedig �gy gondolta, kicsit �sszer�mol a nappaliban, ugyanis a k�nyvek egyre csak gy�ltek az asztalon az elm�lt k�t h�t alatt. Azt, amit � �s Piton �ppen olvastak, ott hagyta, a t�bbit pedig a hely�re rakosgatta.

A f�rfi, miut�n befejezte az ev�st, a szob�j�ba ment, de nyitva hagyta az ajt�t. Hermione hallotta, hogy kotor�szik egy kicsit, azt�n gyorsan vissza is t�rt a nappaliba.

– T�ls�gosan toprongyosan n�zel ki, nem akarom, hogy valami ruhadarab belepotyogjon az egyik b�jitalba – magyar�zta, mik�zben a l�ny fel� ny�jtott egy ujjatlan, barna fels�t. Hermione meglepetten n�zte, majd h�l�san elvette.

– �… �n… k�sz�n�m – n�zett r� gazd�j�ra meghatottan. Ok�: hogy el ne rontsa ilyesmivel a f�zetet… m�gis, �rezte, tudta, hogy az�rt t�bbr�l is sz� van. R�mosolygott a professzorra, aki csod�k csod�j�ra viszonozta a gesztust.

Hermione beszaladt a kis lyukba, ami alv�hely��l szolg�lt az elm�lt hetek sor�n, levette mag�r�l a szakadt, lyukas, megviselt k�k ruh�t, �s �tcser�lte a frissen kapott darabra. A barna anyag kiemelte hatalmas, hasonl� sz�n� man�szemeit. El�gedetten, m�gis el�rz�keny�lve vette szem�gyre �j szerzem�ny�t, majd vid�man visszas�t�lt a nappaliba. Az �resen �llt. Hermione sejtette, hogy a professzor bevette mag�t a laborba, �gy h�t elindult oda.

J�l gondolta, Piton val�ban az �st felett �llt. A Veritaserumnak m�r csak egy napig kellett pihennie, �s fiol�zhat�v� v�lt, a keres� f�zettel azonban m�g akadt tennival�. K�t �s f�l hete dolgozott rajta a f�rfi, �s el�g l�tv�nyosan haladt. Hermione m�g sosem hallott err�l a b�jitalr�l, tal�n �pp emiatt gondolta, hogy egy roppant bonyolult f�zetr�l van sz�. Ahogy sz�molgatta, hamarosan elj�n a telihold ideje is, addigra pedig olyan �llapotba kell hozni a b�jitalt, hogy hozz� lehessen adni a kontyvir�got… �s m�g az�rt is el kell menni.

Mik�zben ezeken gondolkozott, �szre sem vette, mennyire elbambult. V�g�l is, a bambul�s err�l ismerhet� fel legink�bb, �gyhogy ez tal�n nem is annyira meglep�. Pitonnak azonban felt�nt, hogy man�ja teljesen kiz�rta a k�lvil�got, �s mag�ba mer�lt. Er�s k�s�rt�st �rzett, hogy belekukkantson a fej�be, de valahogy nem �rezte helyesnek. Nem mintha ez megakad�lyozta volna b�rmikor b�rmiben is, de most…

Maga sem �rtette, mi tartja vissza egy mindennapos var�zslatt�l. Viszont tudni akarta, hogy min t�prengett �gy el Darby…

– Mi j�r a fejedben? – k�rdezte meg v�g�l. Valahogy ez nem az � st�lusa volt, � sosem k�rdezett, csak elvette az inform�ci�kat a maga eszk�zeivel. Ez�rt is lep�d�tt meg, hogy milyen kellemes �rz�ssel t�lti el a v�lasz, hogy valaki �nk�nt avatja be a gondolataiba.

– Csak a f�zet… - felelte a l�ny felocs�dva m�l�z�s�b�l. Egy pillanatig pr�b�lt visszaz�kkenni a val�s�gba, majd mikor ez siker�lt, folytatta. – Hogy m�g mennyi id� van teliholdig, �s hogy addigra elk�sz�l-e annyira, hogy hozz� lehessen adni a kontyvir�got… meg ilyesmi.

– Elk�sz�l – b�lintott a f�rfi, mik�zben beledobott n�h�ny apr�tott gy�keret az �stbe. Kiss� csal�dott volt, azt hitte, valami fontosabb, komolyabb dolog foglalja le man�ja gondolatait, nem egy griffend�lest keres� f�zet. – Sz�lni fogok. Most �pp egy nyugalmi szakasz k�vetkezik, amit kihaszn�lunk egy kis v�s�rl�sra.

Hermione elr�vedezett a t�bbes sz�mon, �m amikor l�tta, hogy a professzor elhagyja a labort, k�vette �t. A nappaliba �rve l�tta, hogy a f�rfi leakasztja a bej�ratn�l l�v� fogasr�l a tal�rj�t, �s int neki.

– Elmegy�nk az Abszol �tra.

A man�l�ny megd�bbenve ment ut�na. Izgatottan markol�szta �j ruh�j�t, mik�zben leugr�lt a l�pcs�n, majd a szabadba �rve k�vette gazd�j�t. Azt�n r�j�tt, hogy tal�n nem kellene a muglikkal teli v�rosban minden el�vigy�zatoss�g n�lk�l m�szk�lnia, de nem tudta, mit tehetne ellene. Piton �szrevehette gondj�t, mert �rdekl�dve r�n�zett.

– Minden rendben?

– �hm… igen… de nem fognak �gy �szrevenni a muglik? – k�rdezte szemles�tve, mik�zben egy csinos, halv�nys�rga ny�ri ruh�s n� s�t�lt el szemben vel�k. �gyet sem vetett r�juk.

– Ki�br�nd�t� b�b�j van rajtunk – felelte gyanakv�an m�regetve a man�t Piton. – Onnan hoppan�lunk. – Azzal egy eldugott sik�tor fel� mutatott.

Hermione a f�rfival egy�tt bes�t�lt az utc�csk�ba, majd p�r pillanat m�lva egy�tt t�voztak az Abszol �tra. A l�ny sejtette, hogy ezzel azonnal megsz�nt a b�b�j hat�sa, �s imm�r mindenki l�tja �ket. Piton – nem zavartatva mag�t – elindult a kacskaring�s, var�zsl�kkal �s boszork�nyokkal t�m�tt �ton, a l�ny pedig elr�vedezve k�vette. R�gen nem j�rt m�gusok k�z�tt, most pedig hirtelen nagyon sokan vett�k k�rbe. Ekkor d�bbent csak r�, mennyire is hi�nyzott neki a szabad t�r, az, hogy ne csak a n�gy fal k�z� legyen bez�rva. �lvezte az augusztusi naps�t�st; m�g az sem zavarta, hogy a nap egyik legmelegebb id�szak�ra siker�lt id�z�teni�k a v�s�rl�st. �r�lt, hogy v�gre a leveg�n van, hogy az Abszol �ton lust�n v�gigsz�nk�z� sz�l belekap �j ruh�csk�j�ba, �s kicsit meglengeti; hogy a napsugarak j�tszanak a macskak�veken; hogy hallja a M�gikus Menazs�ri�b�l kisz�r�d� furcsa �llathangokat. Egy pillanatra �jra embernek �rezte mag�t, de legal�bbis megfeledkezett man� mivolt�r�l, �s vid�man ugrabugr�lt Piton ut�n, aki egyenesen egy b�jital hozz�val�kat �rus�t� �zlet fel� sietett.

Ahogy bet�rtek a boltba, Hermione l�tta, hogy a tan�r gondosan v�logatni kezd egyes anyagok k�z�tt, �s egy cseppet sincs sz�ks�ge a l�ny jelenl�t�re. Kihaszn�lva az alkalmat, Hermione k�rben�zett a helyis�gben, �s elm�l�zott a r�gi sz�p id�k�n, amikor minden �vben ilyent�jt bet�rt ide, �s bev�s�rolt a k�vetkez� tan�vre. Ugyan ezt m�r k�t �ve nem tette meg, l�v�n nem volt t�bb� roxfortos di�k, most m�gis esz�be jutottak azok az alkalmak. Harry �s Ron is mindig vele tartott, �s balj�s elk�pzel�seikkel ismertett�k meg a l�nyt a k�vetkez� �v b�jitaltan �r�ival kapcsolatban. Elmosolyodott az eml�kre, amikor elhaladt egy hord� bog�rszem mellett, ahol Piton is �llt.

A f�rfi a szeme sark�b�l l�tta man�ja k�l�n�s gesztikul�ci�j�t, de nem tette sz�v�, csak elrakt�rozta mag�ban az inform�ci�t – ahogy azt m�r hetek �ta tette. Tiszt�ban volt vele, hogy Darby nem egyszer� man� – tal�n nem is man�, furakodott �jra a gondolat a tudat�ba, ami m�r n�h�ny napja beette mag�t a fej�be –, ez�rt figyelemmel k�s�rte minden apr� megmozdul�s�t, h�tha tal�l valami �rulkod� jelet. Apr� megfigyel�seket tett, k�vetkeztet�seket vont le, megjegyezte egyes reakci�it �s jellemz�it, hogy azt�n ezek alapj�n megfejthesse a man�t k�rbe�lel� rejt�lyt. Valami nagyon nem stimmelt vele, ebben biztos volt, mi�ta… mi�ta is? Tal�n nem egy meghat�rozott pillanat volt, mikor elhat�rozta, hogy jobban szem�gyre veszi a man�j�t. A sok furcsas�g, a viselked�se, a besz�de, a b�jitalk�sz�t�shez val� tehets�ge �s tud�sa… mind-mind olyan dolog volt, ami arra utalt, hogy Darby valami j�val t�bb, mint egy egyszer� h�ziman�.

Mer�tett a bog�rszemb�l n�h�ny kup�nyit egy zacsk�ba, majd intett az elad�nak, aki azonnal �tvette t�le, �s a pult m�g� vitte. �jabb hozz�val�k�rt indult, mik�zben tov�bbra is k�vette tekintet�vel man�j�t. �ppen egy rik�t�, sz�nes g�mb�kkel teli l�da mellett �llt, �s a tartalm�t v�telezte szem�gyre, amikor a g�mb�csk�k k�z�l n�h�ny a leveg�be r�ppent, �s sz�nes konfettiket sz�rva magukb�l kipukkantak. Hermione meglepetten h�traugrott, csaknem feld�ntve egy �llv�nyt, amin k�l�nb�z� f�szerek sorakoztak.

– �, azok az �tkozott Weasleyk… – morgott hangosan az elad�, mik�zben sietve a g�mb�csk�khez l�pett. Hermione m�g mindig megszeppenve b�mult el�re, majd pillant�s�t a professzorra emelte. Piton lesajn�l� tekintet�vel tal�lta szemben mag�t, ami sz�gyenkez�sre k�sztette – Folyton belecsemp�sznek valamit a hord�imba.

P�lc�j�val intett egyet, mire m�g n�h�ny g�mb kirep�lt a hord�b�l, �s a bolt h�ts� r�sze fel� vette az ir�nyt. A g�mb�k egy ajt�ban kipukkantak, konfettivel bor�tva be a talajt. Az elad� ezeket gyorsan elt�ntette egy var�zslattal, �s mintha mi sem t�rt�nt volna, visszas�t�lt a p�nzt�rhoz. Piton Darby mell� l�pett, �s l�tva, hogy man�ja tov�bbra is �rdekl�dve figyeli a hord�ban maradt g�mb�ket, megsz�lalt.

– R�katoj�sok – mondta magyar�z�an. A l�ny k�v�ncsian a f�rfi szem�be n�zett, �s v�rta a folytat�st. – A Weasley-f�le v�ltozattal ellent�tben nem konfetti van benn�k, hanem egy-egy k�. Agym�k�d�st serkent� f�zetekhez szokt�k haszn�lni.

Hermione b�lintott. Hallott m�r ezekr�l a toj�sokr�l, a k�nyvt�rban n�h�ny k�nyvben olvasott r�luk. Val�j�ban semmi k�z�k a r�k�khoz, azon k�v�l, hogy a leggyakoribb el�fordul�si hely�k a r�kaod�kban van. Azt senki sem tudja, hogy igaz�b�l honnan ker�lnek oda, vagy hogy milyen �llathoz vezethet�k vissza.

Piton tov�bbment n�h�ny gy�gyf�h�z, �s azokb�l is kiv�lasztotta a sz�ks�geseket. Hermione figyelte, ahogy k�r ebb�l-abb�l, majd a f�rfival egy�tt a p�nzt�rhoz ment, hogy kifizethess�k a hozz�val�kat.

Ahogy �jra kil�ptek a ver�f�nyes naps�t�sbe, imm�r csomagokkal megrakodva – amit persze mind Hermion�nak kellett cipelnie… – a l�ny elgondolkozva �llt meg a zs�folt utc�n. Piton v�rakozva n�zett r�.

– Vehetn�nk n�h�ny �telnek val� dolgot is… – motyogta halkan. A f�rfi felvonta a szem�ld�k�t, majd sz� n�lk�l elindult a Foltozott �st fel�. Hermione lemond�an s�hajtott.

V�g�l kider�lt, hogy Piton igenis meghallotta, amit mondott, s�t m�g tesz is �rte, hogy megoldhass�k ezt a helyzetet. Az �sth�z �rve a professzor n�h�ny b�b�jjal kiss� muglisabb� v�ltoztatta �lt�z�k�t: imm�r fekete nadr�gban �s ingben vir�tott, a tal�rj�t �sszezsugor�totta �s zsebre tette. A v�s�rolt hozz�val�kat a kocsm�rosra b�zta azzal, hogy nemsok�ra visszaj�nnek �rte, azt�n Hermion�hoz fordult.

– Sz�rok r�d egy k�l�nleges ki�br�nd�t� b�b�jt – mondta. – �tmenetileg l�tni fognak, de nem man�k�nt, hanem emberk�nt. Nem akarom, hogy azt higgye b�rki is, hogy magamban besz�lek.

Hermione zavartan elmosolyodott. Van ilyen b�b�j? Akkor tal�n az �tk�t is megt�ri! Lehet, hogy Hermione Grangerk�nt fogj�k l�tni? Piton felemelte a p�lc�j�t, �s egy bonyolult mozdulatsort �rt le vele. A l�ny nem vett �szre semmi v�ltoz�st.

– Menj�nk – hangzott a t�m�r utas�t�s. M�g mindig lefel� n�zett, oda, ahol egy man� szemei vannak. Akkor nem siker�lt volna a b�b�j?

�m amikor kil�ptek a forgalmas londoni utc�ra, Hermione r�gt�n tudta, hogy igenis siker�lt a b�b�j: a muglik emberk�nt l�tj�k. Ahogy mentek a j�rd�n, n�h�nyan r�mosolyogtak – f�leg f�rfiak –, mintha valami nagyon kellemeset l�tn�nak. Tal�n Piton elrontotta a b�b�jt, �s nincs rajta ruha? Vagy valami borzaszt� k�ls�vel �ldotta meg?

P�r percnyi s�ta ut�n el�rkeztek egy nagyobb �lelmiszer �ruh�zhoz, ahova sz� n�lk�l bementek. Piton otthonosan mozgott, m�g egy kosarat is vett, �s elhaladt az �sv�nyvizek �s egy�b �d�t�k k�z�tt.

– Siess – mondta m�ly hangon a l�nynak.

� sem habozott, elindult, hogy minden, szerinte sz�ks�ges holmit �sszeszedjen. Piton mellette l�pkedett, �s figyelte a polcokon sorakoz� �rukat. Nyilv�nval� lesajn�l�ssal szeml�lte a mugli holmikat.

Be�lltak a h�s�rukhoz vezet� sorba – ami egy cseppet sem volt r�vidnek nevezhet�. Piton ek�zben a mellett�k l�v� hatalmas h�t�t figyelte, Hermione pedig �t. K�v�ncsi volt, vajon mit gondolhat r�la a professzor, de nem merte sz�v� tenni. A f�rfi v�g�l visszafordult, �s elkapta a l�ny pillant�s�t. R�vid ideig b�r, de elmer�ltek egym�s tekintet�ben, �s Piton, akaratlanul is, de belen�zett man�ja fej�be.

– N�h�ny di�kom be�llhatna a sajtok k�z� h�s�lni – mondta fanyarul, eleget t�ve a l�ny k�v�ncsis�g�nak. Hermion�b�l kit�rt a nevet�s, ahogy elk�pzelte a r�m�lt arcot v�g�, m�g kisfi� Neville-t, ahogy a sajtok k�z�tt megfagyva �lldog�l. Persze, ez cs�nya dolog volt a r�sz�r�l, de ha Piton valamelyik di�kj�t szidta n�v n�lk�l, neki mindig � jutott esz�be.

A f�rfi el�gedetten hallgatta a dallamos nevet�st. M�g sosem hallott h�ziman�t nevetni – ezt is fel kell jegyeznie a furcsas�gok k�z�. L�ptek egyet el�re, amikor egy h�ziasszonynak l�tsz� h�lgy befejezte a h�sv�s�rl�st. �jabb k�t ember �llt be m�g�j�k.

Ahogy v�rakoztak, kezdt�k elunni az �let�ket; Piton csak nehezen tudta meg�llni, hogy ne ny�ljon a p�lc�j��rt, �s t�rj�n maguknak utat. Muglik el�tt nem tan�csos var�zsolni…

Hirtelen egy fiatal tin�dzser fi� ugr�ndozott mell�j�k, �s belepottyantott valamit a Hermione mellett lev� kos�rba, amit a f�rfi csak enyhe rugdos�ssal b�rt mozg�sra, amikor el�r�bb haladtak. A fi� tov�bb pattogott, �s m�g n�h�ny v�s�rl� kosar�ba beleejtett valamit. Mindketten �rdekl�dve pillantottak le, b�r ez csak Hermion�n l�tszott. A l�ny kivette a kos�rba dobott pici dobozt, �s ahogy r�j�tt, mi az, biztos volt benne, hogy emberk�nt azonnal elpirult volna, ha nyilv�noss�g el�tt tartja a kez�ben. Piton elvette t�le, �s megvizsg�lta. Hermione kezdett k�telkedni: a f�rfinak val�sz�n�leg fogalma sincs r�la, mit tart a kez�ben.

– Ez valami mugli szok�s? – k�rdezte azt�n a f�rfi halkan, ink�bb csak mag�b�l.

– Hogy �vszereket dob�lnak m�sok kosar�ba? – �rdekl�d�tt nyugodt hangon a l�ny. – Nem.

– �vszer? – Piton felvonta a szem�ld�k�t, mik�zben m�g ink�bb szem�gyre vette a kis dobozk�t. – �s mit�l �v?

– A n�ket a terhess�gt�l – felelte kiss� zavartan, �s ker�lte a professzor pillant�s�t.

Piton elolvasgatta a feliratokat, majd �rdekl�d�s�t vesztve a h�t�be tette egy trappista sajt tetej�re. Hermione ink�bb meg sem sz�lalt – tal�n nem olyan fontos k�z�lnie, hogy ezek az eszk�z�k nem ig�nyelnek h�t�st.

Elgondolkozva �lldog�lt tov�bb. Vajon mi�rt azonnal idej�ttek, a mugli vil�gba? Elv�gre a var�zsl�knak is vannak �lelmiszer boltjaik, igaz nem ilyen hatalmasak, �s nem k�szterm�keket �rulnak, hanem – mondhatni – bio�teleket. V�gre sorra ker�ltek, �s Hermione k�rt mindenf�le h�st.

Ahogy tov�bbhaladtak, a l�ny l�tta, hogy k�t kisfi� ugrabugr�l a sorok k�z�tt, ujjaikkal pisztolyt alak�tanak, �s j�tszanak. Piton megforgatta a szem�t, amikor �szrevette a k�t bolondoz� gyermeket. Hermione vid�man l�pdelt tov�bb a f�rfi mellett, majd a p�k�rukn�l beszerzett egy cip� barnakenyeret. A f�rfi fintorogva n�zte.

– Ebb�l �n biztos nem eszem – mondta hat�rozottan.

– Dehogynem – felelte ugyan�gy a l�ny, �s mit sem t�r�dve az ellenz� hangs�llyal, beletette a kos�rba.

Amikor minden sz�ks�ges dolog m�r a kos�rban pihent, be�lltak a p�nzt�rhoz a sorba. A b�jitalmester becsm�rl�en figyelte a mugli v�s�rl�kat, ahogy egyik�k-m�sikuk elejt valamit, mik�zben a szalagra pr�b�lja tenni, vagy fizet�sn�l kigurul a kez�b�l a visszaj�r�. A zacsk�kba pakol�sz�kat is sz�r�s szemmel m�regette, �s g�nyosan elh�zta a sz�j�t, amikor kiszakadt az egyik szatyor.

– Hagyja abba – sz�lalt meg megrov�an Hermione. Piton meglepetten fordult fel�. – Nem sz�p dolog szemmel verni.

– Te tov�bbra is a man�m vagy, nem az any�m – v�laszolt a f�rfi, de t�bbet nem �rt senkit szerencs�tlens�g miatta a k�zelben. �jabb inform�ci�t rakt�rozott el mag�ban, k�zben megr�ndult a sz�ja sarka. Mag�ban nagyon mulattatta man�ja kioktat� st�lusa; ismer�snek t�nt sz�m�ra.

Amint fizettek, visszat�rtek a Foltozott �stbe. Tom �tadta a b�jital hozz�val�kat tartalmaz� szatyrokat is, Piton pedig �gy gondolta, ideje lenne vacsor�zni, �s le�lt az egyik asztalhoz.

– Most kiv�telesen egy�tt esz�nk – mondta, majd intett a kocsm�rosnak, aki nemsok�ra hozta is az �telt.

Hermione j�kedv�en falatozott. Nem volt benne biztos, hogy minden h�ziman�nak olyan j� dolga van, mint neki, val�sz�n�leg t�bbs�g�k csak a gazd�juk mosl�k�b�l kaphatott n�h�ny falatot.

R� kellett j�nnie, valamennyire f�lreismerte b�jitaltan�r�t. Ugyan tov�bbra is goromba �s cinikus volt, m�gis �szrevehet�en rendelkezett emberi �rt�kekkel is. B�r nem tudta, mi�rt nem b�ntette meg sohasem �t a f�rfi, pozit�vumk�nt volt k�nytelen elismerni ezt a tulajdons�got. Mosolyogva figyelte, ahogy a b�jitalmester is eszik, majd visszat�rt saj�t t�ny�rj�hoz.

*

Nagyj�b�l f�l �r�ja �lhettek le kiss� kimer�lten a nappaliban megszokott hely�kre, �s mer�ltek olvas�sba, amikor kopogtattak. Hermione s�hajtva tette volna le a k�nyv�t, �s �llt volna fel, hogy ajt�t nyisson, de Piton megel�zte.

– Maradj.

A l�ny meglepve n�zett ut�na, tov�bbra is a k�nyv�t tartva a kez�ben. Nem �rtette, mire fel ez az el�z�kenys�g. Tal�n l�tta, hogy mennyire j�lesik ott �lnie, �s beletemetkeznie a sorokba, �s nem akarta, hogy… Nem, dehogy, ez nem lehet, hiszen � Perselus Piton!

Sylvester mindenf�le invit�l�s n�lk�l rontott be a lak�sba. J�kedv�en ledobta mag�t a kanap�ra, �s megv�rta, m�g a h�zigazda is visszat�r a nappaliba.

– Szevasz, Darby! – �dv�z�lte vidoran. Hermione el is feledkezett a k�nyv�r�l, �s maga mell� cs�sztatta a fotelben. – Mi a helyzet?

– �pp olvasok – felelte a l�ny komolyan.

– Perselus rengetegszer mondta, hogy nekem is r� k�ne szoknom – b�logatott Sylvester. – De azt�n megjegyezte, hogy el�bb meg k�ne tanulnom – tette hozz� szem�t forgatva, majd azonnal az eml�tett f�rfire emelte tekintet�t.

– Darby, hozz egy kis whiskyt.

Hermione rosszall�an b�r, de fel�llt, �s a konyh�ba indult. Nem �rtette, mi�rt mindig valami alkohollal kell vend�g�l l�tni az �rkez�ket. M�r-m�r alkoholist�nak k�nyvelte el a professzort ezen szok�sa miatt.

A l�ny az itallal a kez�ben k�zeledett a nappali fel�. Hallotta a k�t f�rfi halk mormog�s�t, ami nyilv�nval� jele volt besz�lget�s�knek. Amikor meghallotta a nev�t, hirtelen megtorpant, �s n�m�n, az ajt�f�lfa m�g�tt hallgat�zott tov�bb.

– Nem sokan engedn�k a h�ziman�juknak, hogy csak �gy olvasgassanak a fotelben… Darby nagyon m�zlista veled – mondta Sylvester, �s elvigyorodott.

– Ezzel most c�lozni akarsz valamire? – k�rdezett vissza gyanakv�an Piton, mik�zben elmerengve figyelte a polcokat, mintha keresne valamit.

– Semmire a vil�gon, hacsak nem arra, hogy milyen j�l kij�tt�k – felelte a kert�sz. F�rk�szve figyelte a professzor arc�t, �m az tov�bbra is megszokott kifejez�stelens�g�ben pomp�zott. Hermione �rdekl�dve k�vette szemmel a jelenetet. – Am�gy felett�bb j�kedv�nek t�nt�k mindketten… f�leg te. Mi t�rt�nt?

Piton ekkor r�emelte a tekintet�t. Csak egy pillanatig n�zte �gy a vele szemben �l�t, mintha hidegen hagyn� a kijelent�se, azt�n a s�t�t szemekben nem h�tk�znapi csillog�s �s lelkesed�s jelent meg.

– Reggel ruh�t kapott – v�laszolta �gy a b�jitaltan�r, mintha ezzel mindent megmagyar�zna. �m Sylvester csak lassan, v�rakoz�an b�lintott. Persze Pitonnak ekkor r�gt�n leesett, hogy kivel is besz�lget, �s lemond� s�haj k�s�ret�ben folytatta. – Nem akar elmenni. Esz�be se jutott, hogy a ruha a szabads�g�t jelenthetn�.

Hermione elk�pedve, t�tott sz�jjal fogadta mag�ba az inform�ci�t. T�nyleg fel sem mer�lt benne, hogy tal�n ez�rt kaphatta reggel az �j ruh�j�t; arra asszoci�lt azonnal, hogy nyilv�n a r�gi szakadt helyett kapja, ahogy azt a f�rfi meg is magyar�zta.

– Persze, hogy nem akar elmenni. Szeret itt lenni n�lad… veled – mondta hat�rozottan Sylvester.

Piton nem felelt. Hermione �vatosan kikukucsk�lt az �t takar� ajt�f�lfa m�g�l, �s l�tta, hogy a f�rfi az el�tte l�v� asztalk�t b�mulja, �s alig �szrevehet�en mosolyra h�zza a sz�j�t.

El�z�←…….→K�vetkez�