9. r�sz

Az elk�vetkez� napokban p�rhuzamosan h�rom f�zetet is k�sz�tettek: a Veritaserumot, a Quaero vestigiumot, �s egy sebhegeszt� f�zetet. Ut�bbi el�g gyakran lecser�l�d�tt m�sra, hiszen viszonylag hamar elk�sz�lt, �s helyette l�zcsillap�t� vagy altat� b�jitalokat f�ztek. M�r h�rom hete tartott Hermione �j b�rbe b�jt �lete, amikor is a professzor �jabb d�lut�nt t�lt�tt t�vol – a gy�gy�t� b�jitalokkal megrakodva.

Hermione kihaszn�lta, hogy a Veritaserum pihen� f�zisban van, �s m�s gy�gyf�zetet sem kell k�sz�tenie; gyorsan kital�lta, hogy mi lesz a vacsora, �s azzal a gondolattal, hogy majd f�l �r�val ev�s el�tt neki�ll, b�ng�szni kezdett a f�rfi k�nyvgy�jtem�ny�ben. Nehezen viselte, hogy heteken �t nem olvashatott semmit, hi�ba volt kell�k�ppen lefoglalva minden perce. Mivel a keres�f�zethez egyed�l nem ny�lhatott hozz�, �s annak is �pp egy nyugalmi szakasz�ban j�rtak, �gy az sem jelentett probl�m�t.

Tal�lt egy �rdekesnek t�n�, nem b�jitalokkal foglalkoz� k�nyvet, amivel a kez�ben lehuppant a fotelbe, �s olvasgatni kezdett. V�kony, puha fedel� k�nyv volt, becs�szva tal�lta a t�bbi m�g�tt. Val�sz�n�leg Piton nem is tudta, hogy ilyen is van a birtok�ban, egy�ltal�n nem t�nt �gy, mint amit m�r valaha is kinyitott volna valaki.

Kedvenc tant�rgy�val, az �tv�ltoztat�stannal foglalkozott, oldalakat �rt az el�sz�ban ennek a m�gia�gnak a csod�latos bonyolults�g�r�l, majd k�l�n fejezetekben taglalta az alapokat, �s ugr�sszer�en �tv�ltott a magas szint� transzform�ci�kra, mint p�ld�ul az anim�gia. Hermione �let�ben el�sz�r �tlapozta ezeket az oldalakat, mert unalmasnak tal�lta. Mag�t is meglepte ezzel egy kiss�, de ut�bb bel�tta, hogy nagyon is helyesen cselekedett. A Felt�teles �tv�ltoz�s c�m� fejezetn�l megakadt az ujja.

Ahogy olvasta, teljesen mag�ra ismert. Ugyan a k�nyv egy sz�val sem eml�tette azt, hogy valaha is �tv�ltoztattak volna egy embert h�ziman�v� – vagy ford�tva – m�gis a legk�l�nf�l�bb esetekkel tal�lkozott itt, �s azok megold�saival. �ltal�ban n�phiedelmek szolg�ltak a t�rt�netek alapj�ul, melyekr�l k�s�bb bebizonyosodott, hogy val�ban megt�rt�ntek. Egyszer egy f�rfi annyira m�rges lett a feles�g�re, ami�rt az egyfolyt�ban kipletyk�lta minden titkukat a faluban, ahol �ltek, hogy lakatt� v�ltoztatta. Ugyan m�g �gy is tudott besz�lni, azonban tanult a hib�j�b�l, �s amikor v�gre megfogadta, hogy t�bbet nem fecseg el semmit, visszav�ltozott, �s boldogan �ltek, m�g meg nem haltak.

Hasonl�, hirtelen felindults�gb�l elk�vetett �tokkal s�jtotta egy boszork�ny a szomsz�dj�t, amikor megunta, hogy az folyton ellopkodja mugli �js�gjait. A szomsz�d egy foly�iratt� v�ltozott, �s var�zstalan ember l�t�re nem tudta feldolgozni, hogy �let�t ett�l kezdve szennylapk�nt kell le�lnie. A M�gia�gyi Miniszt�rium azonban k�zbel�pett, �s felsz�l�totta a boszork�nyt, hogy halad�ktalanul vonja vissza az �tkot, majd amikor ez megt�rt�nt, f�l �vre az Azkabanba z�rt�k. A szomsz�dot pedig elmegy�gyint�zetbe – hi�ba t�r�lt�k az eml�keit, v�ltig �ll�totta �lete v�g�ig, hogy � nem ember, hanem egy �js�g.

Hermione s�hajtva csukta be a k�nyvet: semmi haszn�lhat�t nem tal�lt benne. Harry�k keresik a f�rfit, aki meg�tkozta, �s ha megtal�lj�k, majd r�veszik, hogy oldja fel a var�zslatot. Ha pedig ez m�gsem k�vetkezne be, akkor el�bb-ut�bb kider�tik, hogy mi lehet az �tok felt�tele, �s szint�n megt�rik.

Ha legal�bb ismerte volna az �tkoz�t! Akkor lenne valami kiindul�si pontja, hogy milyen fajta felt�telr�l lehet sz�. De �gy… ak�rmi lehet, ak�r az is, hogy meg�g�ri, hogy ezent�l – b�rmennyire is ut�lja – mindennap eszik csig�t. Annyira t�g volt a felt�telek lehet�s�ge, hogy lehetetlennek t�nt, hogy valaha is r�j�nnek.

Megcs�v�lta a fej�t, �s kiss� rem�nyvesztetten, lehangolva visszatette a hely�re a k�tetet. Ahogy ez megt�rt�nt, a polcok melletti �llv�nyra esett a pillant�sa. Azon egy gramofon, egy nagyon j� �llapot� gramofon �llt. Hermione nem is gondolt arra, hogy Piton esetleg olykor zen�t hallgathat. K�zelebb l�pett az �llv�nyhoz, �s l�tta, hogy annak az als�, �veges r�sz�ben rengeteg lemez sorakozik. Felt�mad� k�v�ncsis�ggal, haboz�s n�lk�l kinyitotta az �vegajt�t, �s v�gigb�ng�szte a �ket.

Pitonnak meglep�en j� �zl�se volt. Persze, csupa komolyzenei darab �llt a sorban, azonban n�h�ny korabeli lemez is helyet kapott k�z�tt�k. Kiv�lasztott egy sz�m�ra ismeretlen albumot, �s r�tette a lej�tsz�ra.

L�gy dallam hangzott fel a lak�sban, �s egy csap�sra b�kess�g �radt sz�t a l�nyban. M�r nem �rdekelte, hogy man�, �s hogy hogyan fog visszav�ltozni; kiegyens�lyozottnak, el�gedettnek �rezte mag�t.

A fali�r�ra pillantott, �s �gy gondolta, itt az ideje, hogy neki�lljon a vacsora elk�sz�t�s�nek, hogy mire a professzor haza�r, m�r legyen mit enni.

*

Harry elgondolkozva s�t�lt fel az emeletre. Hetek �ta nem kaptak semmi h�rt Hermione fel�l, �s � nagyon agg�dott bar�tn�j�k�rt. �jszak�nk�nt r�m�lmok gy�t�rt�k, k�l�nb�z� magyar�zatokat adva a l�ny sors�ra, �s ezek k�z�l egyik sem volt sz�vder�t�. �gy, amikor �bren volt, der�s gondolatokkal igyekezett ellens�lyozni r�miszt� �lmait; arra gondolt, Hermione tal�n csak elb�jt valahova a vil�g el�l, hogy csak megvicceli �ket, mert k�v�ncsi a reakci�jukra. Persze, ezekben � sem hitt igaz�n, m�gis, el kellett terelnie a figyelm�t bor�l�t� �lmair�l. �gy is �pp el�g stresszben �ltek – b�r m�r csak n�h�ny hetente, havonta fordult el� �sszecsap�s, m�g egy�ltal�n nem �llt teljesen helyre a b�ke a var�zsvil�gban. Voldemort ugyan elt�vozott, de h� szolg�i tov�bbra is megragadtak minden k�n�lkoz� alkalmat, hogy keresztbetegyenek a „j�knak”. �s itt volt m�g r�ad�sk�nt Hermione elt�n�se is…

Rem�nykedett benne, hogy Piton m�r nekil�tott a keres� b�jital elk�sz�t�s�nek, �s nem v�rja meg, m�g cseppet sem kedvesen eml�kezteti r�. Nem sokat tudott ugyan err�l a f�zetr�l, de elismerte a professzor tud�s�t, �s b�zott benne, hogy hamarosan r�akadnak bar�tn�j�re.

Ahogy fel�rt, s�hajtva nyitott be a l�ny �resen t�tong� szob�j�ba. Mi�ta elment, semmihez sem ny�ltak, man�k sem takar�tottak ki, mindent �gy hagytak, ahogy Hermione elt�n�se el�tt is volt. A fi� elt�prengve j�ratta v�gig a szem�t a berendez�seken; mintha azokon keresne b�rmilyen nyomot, ami a seg�ts�g�kre lehetne. Azonban ilyet term�szetesen nem tal�lt, �gy eredeti sz�nd�k�nak megfelel�en a f�s�lk�d�asztalhoz l�pett, ahol felvett egy hajkef�t. Alaposan megvizsg�lta, v�g�l �gy d�nt�tt, megfelel a c�lnak.

M�g vetett egy utols� pillant�st a napf�nyes szob�ra, majd fejcs�v�lva kil�pett, �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t. A f�ldszinten azt�n Remusszal tal�lkozott, aki indul�sra k�szen �llt az el�szob�ban.

– Megvan? – k�rdezte az �sz�l� var�zsl�. Harry csak b�lintott, mire a volt professzor fel� ny�jtotta a mark�t. Harry azonban nem adta oda neki a l�ny szob�j�b�l elhozott kincset.

– �n is megyek – mondta hat�rozottan, �s miel�tt a v�rfarkas k�zbev�ghatott volna, folytatta. – Tudom, hogy Piton mit mondott, de l�tni akarom, hogy halad a b�jitallal.

– Hidd el, �n is meg tudom n�zni, hogy �ll a f�zet – felelte azonnal Remus, �s tov�bbra is kitart�an ny�jtotta a fi� fel� a mancs�t.

– Menni akarok, �s megyek is. – Azzal Harry felvette a cip�j�t, �s a bej�rati ajt� fel� indult. Remus fejcs�v�lva k�vette: olyan makacs, mint az apja.

*

Piton el�sz�r azt hitte, rossz helyre nyitott be. Az el�szob�ban hallotta, hogy valami halk zene sz�l, �s lassan �rezte is sz�t�radni test�ben a nyugalmat. Megr�zta a fej�t, �s azonnal besietett a lak�sba. A nappalit �resen tal�lta, �m a konyh�b�l ny�ltermel�st beind�t� illatok sz�lltak, amelyb�l felt�telezte, hogy man�ja odabent s�nd�r�g. An�lk�l, hogy le�ll�totta volna a lej�tsz�t, a konyh�ba l�pett, ahol meg is tal�lta Darbyt, aki dudor�szva kavargatta a t�zhelyen bugybor�kol� vacsor�t. H�ttal �llt a gazd�j�nak, meghallani pedig nem hallotta meg �t.

Piton el�sz�r le akarta szidni, ami�rt enged�ly n�lk�l turk�lt a holmijai k�z�tt, �s hozz��rt a lemezlej�tsz�j�hoz. Azonban ahogy egyre ink�bb �tadta mag�t a zene m�gi�j�nak, minden d�he elp�rolgott, �s j�les� b�ke �radt sz�t a test�ben. Sz� n�lk�l le�lt az asztalhoz, amire viszont m�r a man� is felfigyelt.

– �, �szre sem vettem, hogy hazaj�tt, uram – mondta kiss� meglepetten Hermione. Egy r�pke pillanatig felmer�lt benne, hogy hamarosan alapos fejmos�sban fog r�szes�lni, de azt�n �jra eluralkodott lelk�n a l�gy dallam, �s csak elmosolyodott. Elz�rta a t�zhelyet, egy b�b�jjal ehet�re h�t�tte az �telt, �s szedett egy t�ny�rra, majd a f�rfi el� tette az asztalra.

Piton sz� n�lk�l enni kezdett, arca nyugodt volt. Hermione figyelte �t, ahogy a sz�j�hoz emeli az ev�eszk�zt, majd megr�gja a falatot, �s lenyeli… azt�n megr�zta mag�t; r�j�tt, milyen k�ptelens�get is tesz, �s gyorsan kislisszant a helyis�gb�l.

A nappaliban sz�tn�zett, h�tha van valami, amit rendezgethet, m�g a professzor vacsor�zik, �m semmi ilyet nem tal�lt. A laborba nem mehetett, elv�gre nem kapott utas�t�st semmilyen f�zet elk�sz�t�s�re. Csendesen lehuppant a fotelbe, �s v�rakozott.

Gondolatai �jra k�l�n�s sors�ra terel�dtek. Rem�lte, hogy nem tart m�r sok�ig man�-�lete, �s �jra Hermione Granger lehet, a boszork�ny. Jobb id�ket l�tott szakadt kis ruh�j�t t�pkedte, n�zegette, de k�zben agya minduntalan visszat�rt a r�gi eml�kekhez; a roxfortos �vekhez, amikor m�g minden rendben volt a maga m�dj�n. Ha legal�bb el tudta volna mondani Pitonnak…! De a b�b�j ezt sem engedte. M�g csak egy �rva utal�st sem tudott tenni val�di l�ny�re.

A f�rfi kil�pett a konyh�b�l, �s a szob�j�ba ment. P�r percnyi bent l�t ut�n v�g�l �jra visszat�rt a nappaliba, �m fekete tal�rja leker�lt r�la, �s egy felt�rt ujj�, sz�rke ingben �s fekete nadr�gban leemelt egy k�nyvet a polcr�l, �s azzal egy�tt a kanap�ra �lt le. L�bait k�nyelmesen feltette a k�z�pen �ll� kis asztalk�ra, �s olvasni kezdett.

Hermione �h�tattal figyelte, ahogy professzora ilyen laz�n elhelyezkedik, �s kellemes elfoglalts�got �z. A l�ny el�re-h�tra d�l�ng�lt �lt�ben; fogalma sem volt, mihez kezdhetne mag�val. Az asztalon a Reggeli Pr�f�ta egy el�z� heti sz�ma pihent n�h�ny egy�b k�nyv t�rsas�g�ban, amelyeket a f�rfi olvashatott olykor-olykor.

A man�l�ny er�s k�s�rt�st �rzett, hogy belen�zzen az egyik k�nyvbe, �gy �zve el unalm�t. Azonban tudta, hogy Piton allergi�s r�, ha valaki a holmij�hoz ny�l, m�g ha a mai nap igyekezett is erre r�c�folni. Tehetetlens�g�ben – p�tcselekv�sk�nt – tov�bbra is a fotelben billegett.

A professzor n�m�n olvasta kiv�lasztott k�nyv�t, figyelm�t egy�ltal�n nem ir�ny�totta a man�ra. Hermione k�rbehordozta tekintet�t a tiszta nappalin, az akv�riumban b�v�rkod� gusztustalan l�nyen, polcok sokas�g�n, de semmi olyat nem tal�lt, ami k�t m�sodpercn�l tov�bb �bren tartotta volna �rdekl�d�s�t.

Mikor m�r legal�bb f�l �r�ja �ltek n�m�n, r�vette mag�t, hogy megpr�b�lkozzon a val�sz�n�leg er�s ordib�l�st eredm�nyez� akci�val, �s az asztal fel� ny�lt. Folyamatosan szemmel tartotta gazd�j�t, de a f�rfi fel sem emelte a tekintet�t a lapokb�l, m�g a l�ny �szrev�tlen�l elvette a legk�zenfekv�bb k�tetet az asztalr�l. Ki�hezett vadk�nt vetette mag�t a sorok k�z�, eleinte m�g fel-felpillantgatva, h�tha a f�rfi �szreveszi, �m hamarosan annyira belefeledkezett a M�rgez� N�v�nyek Hasznos�t�sa c�m� remekm�be, hogy teljesen kiment a fej�b�l, hogy a professzor is jelen van.

Piton term�szetesen mindent �szrevett, de ezt nem �hajtotta man�ja orr�ra k�tni. Olvas�s c�m�n n�zegette a k�nyv lapjait, k�zben t�k�letesre fejlesztett perif�rikus l�t�s�val nyomon k�vette a man�l�ny minden egyes rezd�l�s�t; ahogy unatkozva k�rben�z, majd b�mul maga el�, ut�na pedig, ahogy �gyelve arra, hogy � nehogy �szrevegye, elkapja azt a k�nyvet az asztalr�l, �s beletemetkezik, m�g mindig kiss� f�lve. Amikor l�tta, hogy a man� m�r nem foglalkozik vele, halv�nyan elh�zta a sz�j�t, �s megcs�v�lta a fej�t, majd t�nyleg olvasni kezdett.

�jabb �ra telt el, m�g �k a zene megnyugtat� dallam�t hallgatva olvas�sba mer�ltek. N�ma csendben m�ltak a percek, Hermione k�zben k�nyelmesen t�r�k�l�sbe helyezkedett, �s h�trad�lt a fotelben, felv�ve a sz�m�ra legmegfelel�bb olvas�p�zt. A professzor nem v�ltoztatott helyzet�n, l�bai tov�bbra is az asztal tetej�n nyugodtak. Hermione olykor-olykor a f�rfire pillantott, h�tha m�gis �szrevette �t, b�r ilyenkor mindig esz�be jutott, hogy m�r r�g r�sz�lt volna, ha ez megt�rt�nik.

F�l �r�val k�s�bb mikor ism�t r�pillantott a professzorra, a f�rfi is r�emelte tekintet�t. Hermione ijedten beharapta az als� ajk�t, �s �szt�n�sen eldobta a k�nyvet; az lepottyant a fotel el�, a f�ldre. Piton tov�bbra is tartotta a szemkontaktust, de erre felvonta kiss� jobb szem�ld�k�t, �s �rdekl�dve figyelte tov�bb a man�t.

– Eln�z�st… �n tudom, hogy meg kellett volna k�rdeznem, hogy szabad-e, �s…

– Olvass csak – v�gott k�zbe �rzelemmentes arccal a f�rfi, belefojtva man�j�ba a sz�men�st. – Ha nem adok semmi feladatot, azt csin�lsz, amit akarsz; persze a j� �zl�s hat�rain bel�l. – A b�jitalmester szemei furcs�n megcsillantak a „j� �zl�s” sz�n�l, mintha csak c�lozni akarna valamire. Hermion�nak fogalma sem volt, mire gondolhat a professzor, �gy k�rd�n oldalra billentette a fej�t. – Gondolom, Kenny nem ok n�lk�l volt olyan �llapotban, amilyenben.

Hermione meglepetten n�zett farkasszemet a f�rfival. Micsoda felt�telez�s! Piton komolyan azt hiszi, hogy � cs�b�totta el a m�sik man�t, hogy tal�n sz�nd�kosan int�zte �gy az eg�szet? A l�ny tekintete �jra k�rd�re v�ltott, mik�zben elgondolkozva lehajolt az eldobott k�nyv�rt. Amikor ism�t felemelte a fej�t, a tan�rra n�zett �s dacosan megsz�lalt.

– Igaz�n kedves a feltev�se, de semmi okom nem lett volna r�, hogy sz�nd�kosan provok�ljak egy man�t! De m�gis, mit gondol, mi�rt tettem volna ilyesmit? – k�rdezte azt�n, b�r m�g mindig m�lyen s�rtette a f�rfi megjegyz�se.

– Egy man�t? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Piton, k�zben levette a l�bait az asztalr�l, �s r��r�sen h�trad�lt a kanap�n. – Mintha a saj�t fajt�rsaidat alacsony�tan�d le.

– Egy�ltal�n nem. – Hermione egy r�pke pillanatra val�ban elfeledkezett arr�l, hogy mi is � val�j�ban, �s emiatt eshetett meg, hogy egy kiss� rangon alulinak �t�lte meg „saj�t fajt�rsait”. – Nem ez a l�nyeg, v�laszoljon a k�rd�semre.

Pitonon l�tszott, hogy enyh�n megd�bben az ellentmond�st nem t�r� hangnemen. Biztos volt benne, hogy ilyet egyetlen norm�lis man� sem engedne meg mag�nak, �s azonnal bocs�nat�rt esedezne, �s milli�-egy b�ntet�st szabna ki mag�ra. �m Darby kem�nyen �llta a pillant�s�t, �s makacsul felemelt �llal v�rta a v�laszt.

– A man�k �szt�n�s l�nyek. Term�szetes, ha egy h�m, megl�tva egy ellenkez� nem� man�t, r�gt�n valami vonzalmat �rez, �s hogy a m�sik man� is igyekszik felh�vni mag�ra a figyelmet. – Hermione am�gy sem cs�ppnyi szemei �ri�si lufi m�ret�re t�gultak. Piton most t�nyleg a man�k p�rkeres�si szok�sair�l akar besz�lni? – Persze, ezt te jobban tudhatod, �n nem vagyok h�ziman�.

– Maga azt hiszi, hogy �n direkt illegettem magam Kennynek, hogy nyomuljon r�m?! – k�rdezte t�tott sz�jjal a l�ny. Piton sz�ja sarka megr�ndult. – Ez elk�peszt�! Rem�lem, legk�zelebb azzal gyan�s�t meg, hogy valami gusztustalan, feln�tt tartalm� �js�got szoktam �jszak�nk�nt b�jni…

– Nah�t, val�ban? – Piton l�tv�nyosan elcsod�lkozott.

– �s m�g �tleteket is adok… - motyogta maga el� megsemmis�lten a l�ny, mik�zben megcs�v�lta a fej�t.

A b�jitalmester ekkor t�le szokatlan viselked�st tan�s�tott. Ugyanis �szint�n, minden gonoszs�g �s rosszindulat n�lk�l felnevetett. Hermion�nak csaknem leesett az �lla, �s egy pillanat alatt �sszet�rt a benne kialakult Piton-k�p. A f�rfi h�travetette fej�t, �s sz�vb�l j�v�en, dallamosan felnevetett. Hermione nagyon nem tudta, mit is higgyen. Ki ez a f�rfi, �s hol van az undok b�jitalmester? Von�sai ell�gyultak, arca sokkal fiatalosabb� v�lt, ami m�r csak hab volt a tort�n.

P�r perc m�lva azt�n elm�lt a nem mindennapi jelens�g, �s Piton �jra kifejez�stelen, de m�g mindig csillog� tekintettel �lt-fek�dt a kanap�n.

– Kiel�g�tetted a k�v�ncsis�gomat – mondta a f�rfi, sz�ja sark�ban furcsa r�ndul�ssal. – Nyilv�nval�an egy percig sem gondoltam, hogy kih�v�an viselkedt�l volna azzal az ostoba man�val.

Hermione m�r kezdte term�szetesnek venni, hogy percenk�nt meglepet�s-hull�mok sz�guldanak v�gig a test�n. Sz�val Piton sz�nd�kosan sz�rakozott vele, fel akarta ideges�teni, k�v�ncsi volt a reakci�j�ra… h�t ez rettent�en kedves.

– Remek, akkor azt hiszem, folytatn�m az olvas�st! – Azzal durc�san benyomult a fotel m�ly�be, az elcsent k�nyvet pedig az arca el� tette, hogy m�g v�letlen�l se tal�lkozzon a pillant�sa a professzor�val. Alighogy ism�t elkezdett olvasni, kopogtat�s hallatszott az ajt� fel�l. Lemond�an s�hajtott.

Felpattant, a k�nyvet az asztalra tette, �s sz� n�lk�l az ajt�hoz sietett, hogy beengedje a vend�get. Piton m�g mindig a kanap�n �lt, de nem temetkezett ism�t a k�nyv�be. Hermione �rdekl�dve kukucsk�lt ki a r�snyire nyitott ajt�n, majd elmosolyodott, amikor megl�tta az �rkez�ket.

– J� est�t!

– Szia, Darby – k�sz�nt kedvesen Remus. – Megengeded, hogy bemenj�nk? Perselus ugye, itthon van?

– Igen… itthon – felelte kiss� gunyoros hangon.

Ahogy bel�ptek a lak�sba, a zene eln�mult, �s a kellemes, m�gikus l�gk�r megsz�nt l�tezni. Hermione l�tta, hogy Piton a gramofon mellett �ll.

– Ha j�l eml�kszem, azt mondtam, csak Lupin j�het – sz�lalt meg k�sz�n�s n�lk�l, ahogy s�t�t szemeivel a Harrynek tartogatott pillant�ssal v�gigp�szt�zta a fi�t.

– �rdekelt, hogy halad a f�zettel, professzor. – Harry hangja nyugodt volt, rezzen�stelen�l �llta a b�jitaltan�r tekintet�t.

– Remek�l, Potter, de mivel �gysem �rtesz hozz�, nem megyek bele a r�szletekbe.

– Nem akarunk zavarni – sz�lt k�zbe Remus, miel�tt Harry b�rmit is mondhatott volna. Piton fel� ford�totta az arc�t. – Csak oda akartuk adni Hermione n�h�ny hajsz�l�t.

Hermione nagyon zavarban volt. Ez csak fokoz�dott, amikor volt tan�ra el�vette a hajkef�t a tal�rj�b�l – amit �tk�zben siker�lt megszereznie Harryt�l –, �s an�lk�l, hogy b�rmit is tett volna vele, Piton fel� ny�jtotta. � �rdekl�dve figyelte a f�b�l k�sz�lt t�rgyat, majd orr�t kiss� felh�zva �rte ny�lt. K�t ujj�val csippentette �ssze a nyel�t, mintha valami mocskos dolgot �rintene.

– Ebb�l bogozzam ki? – k�rdezte �rtetlen�l. Remus �s Harry v�llvonogatva b�lintott. – Im�dkozzatok, hogy Granger senkivel nem haszn�lt k�z�s f�s�t. – Azt�n elgondolkozott. T�prengve figyelte a kez�ben tartott darabot, majd k�rd�n a vill�m alak� heg tulajdonos�ra pillantott. – Mi�rt gondolj�tok, hogy Granger valaha is f�s�lk�d�tt? Sosem t�nt �gy.

– Azt hiszem, kettej�k k�z�l nem az � haj�t kellene �polatlans�g �r�gy�n emlegetni – mondta hat�rozottan Harry. Piton arca kifejez�stelen maradt, Hermione pedig n�m�n k�vette figyelemmel a k�zt�k foly� sz�csat�t. Professzora cseppet sem h�zelg� megjegyz�se ugyan nagyon nem tetszett neki, azonban h�l�s volt Harrynek, hogy igyekszik megv�deni �t, m�g egy ilyen buta �gyben is.

– Szerintem jobb lenne, ha most menn�nk – javasolta b�k�t�en Lupin.

– �s akkor azt mondj�k, a griffend�lesek b�trak… vajon a menek�l�s ilyen h�stettnek sz�m�t? – �rdekl�d�tt �szint�nek t�n�en a b�jitalmester.

– Ez nem b�tors�g k�rd�se, Perselus, te is tudod. Ilyen ostoba dolgokr�l vit�zni nagyon gyerekes term�szetre utal. – Piton megforgatta a szem�t.

– K�rnek esetleg valamit? – Hermione kihaszn�lta az alkalmat, hogy ezt megk�rdezze. Harry pillanatnyi d�bbenet ut�n felnevetett, Remus kedvesen r�mosolygott, Piton meg l�tsz�lag legsz�vesebben el�tkozta volna �t. Amikor ezt a man�l�ny �szrevette, bocs�natk�r� tekintet�t belef�rta a professzor�ba, �s hozz�tette: – Csak vicceltem.

– K�t �s f�l h�t m�lva telihold van, azut�n m�g n�h�ny nap kell a f�zetnek, �s elk�sz�l. Addig semmik�ppen nem akarlak l�tni titeket – mondta ellentmond�st nem t�r�en Piton, fekete szemeivel fenyeget�en m�regetve vend�geit. – Majd �zenek, ha v�geztem.

– K�sz�nj�k – b�lintott Remus, �s intett Harrynek, hogy induljanak.

Mindketten elb�cs�ztak Hermion�t�l is, azt�n elhagyt�k Piton otthon�t. Hermione ruh�ja, ahogy becsukta m�g�tt�k az ajt�t, becs�p�d�tt a keret �s az ajt� k�z�, �s egy kis r�szen felszakadt. A l�ny s�hajtva szabad�totta ki a megviselt darabot csapd�j�b�l, majd visszaindult a nappaliba, �s lehuppant a fotelbe, kor�bbi k�nyve t�rsas�g�ban. Piton a kanap�n �lt, �s szint�n olvasott.

Lassan r�j�nnek, hogy ki �, �s kezd�dhet a l�zas kutat�s emberr� v�l�s�nak m�dja ut�n. Legfeljebb h�rom h�t, �s tudni fogj�k, hogy hol van, �s mi a gond. Hermione alig v�rta, hogy telihold legyen.

El�z�←…….→K�vetkez�