7. r�sz

– �s engem? – vigyorgott cs�bosan Sylvester Perselusra. A b�jital professzor �gy n�zett r�, mintha n�la sz�nalmasabb fics�rral m�g soha nem tal�lkozott volna. – Darby biztos nagyon kitett mag��rt, az illatokb�l �t�lve.

– Mindennap nagyon kitesz mag��rt – felelte leereszked�en a f�rfi, majd intett, hogy menjenek �t a konyh�ba. Hermione nem tudta mire v�lni ezt a v�laszt, tal�n m�g dics�retnek is vehetn�, ha nagyon optimista akarna lenni.

– Sz�val akkor elk�sz�ted azt a f�zetet? – Perselus b�lintott, mik�zben kivett k�t t�ny�rt a szekr�nyb�l. – �, ez marha j�, k�v�ncsi vagyok m�r arra a csajra, aki k�r�l forog per pillanat a vil�g. Legal�bbis a mi�nk – tette hozz� homlokr�ncolva, majd elgondolkozva n�zett maga el� p�r pillanatig. Azt�n megr�zta a fej�t, �s elnapolta fogalmaz�si probl�m�it.

– Csal�dni fogsz. T�l eszes hozz�d – mondta k�nnyed�n a tan�r. Letette az asztalra a t�ny�rokat, �s Sylvester kez�be nyomott egy vill�t. Hermione azonnal el�hal�szott m�g n�h�ny kanalat, amivel a f�rfiak nemsok�ra szedtek a rizsb�l �s a krumplib�l is, mialatt a man�l�ny a nemr�g elk�sz�lt r�ntott h�st vitte az asztalhoz a sal�t�val egy�tt.

– Jaj de j�, kecske kaja! – azzal Sylvester r�vetette mag�t a z�lds�gekkel teli t�lra, �s szedett bel�le egy csal�dra val�t. – Nem fogod elhinni, de m�r vagy egy h�napja nem ettem semmi n�v�nyt.

– Borzaszt� �rz�s lehet – Perselus hangja cseppnyi egy�tt�rz�sr�l sem tan�skodott, csak kedvetlen�l szedett az el� halmozott �telb�l, messzir�l elker�lve a sz�m�ra �llateledelnek t�n� ed�nyt.

– Mennyi id�, m�g elk�sz�l az a l�tty? – �rdekl�d�tt a f�rfi, mik�zben nagyra t�tva a sz�j�t megk�stolta a sal�t�t. – �, sr�cok, ezent�l ide fogok j�rni kaj�lni.

Hermione elmosolyodott, amikor Sylvester elismer�en r�mosolygott, �s �jabb falattal l�tta el sz�j�reg�t. Legal�bb valaki �rt�keli a munk�mat – gondolta el�gedetten a l�ny.

– Ritk�n teszel fel ilyen �rtelmi szint� k�rd�seket – jegyezte meg Perselus, mire Sylvester szer�nykedve v�llat vont. – Val�j�ban legal�bb egy h�nap. N�h�ny hozz�val�val lesznek m�g probl�m�k.

– Hogy lehet egy hozz�val�val probl�ma? – k�rdezte �rtetlen�l a kert�sz. Hermione megcs�v�lta a fej�t: Sylvester ritka vid�m ember volt, de kiss� ostoba. Persze az�rt ez nem egy f�benj�r� b�n, szeg�ny nem tehet r�la.

– Szerintem ne besz�lj�nk b�jitalokr�l, nem a te asztalod – javasolta Perselus.

– Ez olyan lealacsony�t�! Mintha olyan h�lye lenn�k, hogy nem �rtem meg, ha elmagyar�zod. – Pitonon l�tszott, hogy valami hasonl� a v�lem�nye, de az�rt finom�tott a helyzeten.

– Ugyan, csak nincs kedvem magyar�zni. T�ged sem �rdekel annyira, hogy komolyabban belemenj�nk, akkor nem teljesen mindegy?

– H�t j�… �s mi minden t�rt�nt tegnap �ta?

– �, k�pzeld, nem is mondtam – kezdte Piton t�le szokatlanul lelkesen. Hermione teljesen lehidalt a hirtelen kit�r�sen, el sem tudta k�pzelni, mi �thetett a professzorba. Hatalmasra ny�lt szemekkel figyelte �t, m�g a kez�ben tartott kan�llal is abbahagyta a j�tszadoz�st, �s mozdulatlann� merevedett. Azt�n persze r�j�tt, hogy nem eg�szen �gy �ll a dolog, ahogy az l�tszik. – B�jitalokat f�ztem!

– H�, t�nyleg? – �mult el Sylvester. – Nem is hittem volna. Te, ilyet nem vihetek haza? Any�d man�i borzalmasan f�znek. Vagyis el�g egyhang� a tudom�nyuk…

Piton felvonta a szem�ld�k�t, Hermione arc�n pedig �jabb vid�m mosoly jelent meg. Hat�rozottan �lvezte volna, ha ezent�l Sylvesterrel kell t�ltenie man��let�t, biztos volt benne, hogy nagyon el�gedettek lenn�nek egym�ssal. �m egy bels� hang azt mondogatta odabent, hogy tal�n egy id� ut�n unalmass� v�lna…

– Sok�ig akarsz maradni? Rengeteg dolgom van. – Perselus befejezte az ev�st �s letette a vill�t.

– Eln�z�st uram, de a sal�t�b�l m�g nem evett – sz�lalt meg Hermione, �s b�tran ex-professzora szem�be n�zett. �rezte, hogy Sylvester nagyban bazsalyog a jeleneten.

– Nem is fogok. Pakold el az ed�nyeket – v�laszolta a f�rfi an�lk�l, hogy reag�lt volna a tiszteletlens�gre. Egy ideje m�r nem tette sz�v�, ha a man�l�ny nem a rangj�hoz illend�en viselkedett.

– De… ez is a vacsor�hoz tartozik – folytatta t�retlen�l a l�ny, �s oda is l�pett a t�lhoz, majd odaadta a tan�rnak. Perselus �gy n�zett r�, mint egy idi�t�ra szok�s. – Csak egy kicsit.

Sylvester nem b�rta tov�bb, �s felnevetett.

– Ne r�h�gj – sz�lt r� mogorv�n a professzor, de val�j�ban �t is rendk�v�l sz�rakoztatta a helyzet. – Te meg ne kezelj �gy, mint egy �v�d�st…

– De ha egyszer �gy vise…

– Be ne fejezd! Mondd, nem f�lsz, hogy esetleg elbocs�talak? – Hermione hatalmas barna szemeit tov�bbra sem vette le a tan�r arc�r�l. Vizsg�lta a von�sait, pr�b�lt r�j�nni, vajon ezt most fenyeget�snek sz�nta-e, vagy csak sz�rakozik, �s k�v�ncsi a reakci�j�ra. A f�rfi von�sai rezd�letlenek voltak, szemei kifejez�stelen�l p�szt�zt�k a l�nyt, de Hermione �szrevette, hogy megr�ndul a sz�ja, �s egy apr� r�nc jelenik meg a szeme sark�ban…

Hermione sz�lesen r�vigyorgott:

– Nem, �gysem tenn� meg – v�laszolta magabiztosan.

Sylvester m�g jobban bele�lte mag�t a jelenetbe, �s csak figyelte, ahogy Perselus nem tudja hov� tenni ezt az �nbizalmat. A b�jitalmester csak hitetlenkedve cs�v�lta a fej�t, �s elk�pedve n�zte, ahogy Sylvester szed neki a sal�t�b�l, �s el� tolja a t�ny�rt.

– Szemetek – mondta dacosan, de az�rt nekil�tott a z�lds�gkosztnak. Hermione l�tta, hogy halv�nyan mosolyog, mik�zben a sz�j�hoz emeli a vill�j�t, mire sokat sejtet� pillant�st v�ltottak Sylvesterrel, aki r�kacsintott.

– Tudod, durva, hogy egy man� �gy meg b�r nevelni – mondta �lvezettel a kert�sz, �s k�nyelmesen h�trad�lt a sz�k�ben.

– Folyamatos harcban �llunk. Ezt a csat�t megnyerte – pillantott az uborka f�l�tt a man�l�nyra, aki t�retlen�l mosolygott –, de a k�vetkez� az eny�m.

– A v�g�n m�g f�lt�keny leszek, hogy m�ssal is bar�tkozol…

Piton csak belet�r�dve megr�zta a fej�t, Hermione pedig vigyorogva neki�llt elpakolni az ed�nyeket.

*

Kopogtat�s r�ngatta ki Hermion�t a konyh�b�l. Piton �pp zuhanyozott, �gy feltehet�en � meg sem hallotta a zajt. A l�ny megt�r�lte a kez�t a kis rongyban, amit ruhak�nt viselt m�r egy ideje, �s r�snyire nyitotta a bej�rati ajt�t. Ijedt�ben h�tr�lt egy l�p�st, amikor k�t hatalmas z�ld szem tekintett vissza r� – neki szemmagass�gban.

– Nocsak – hallott egy cseppet sem kellemes, t�ls�gosan is ismer�s hangot. – Perselus nem az a man�tart�fajta var�zsl�.

Draco Malfoy �llt a k�sz�b�n, mellette egy megal�zkod�, toprongyos man�val. Ut�bbi f�l�nken k�vette a mag�t otthonosan beenged� mardek�rost, aki kifinomult mozdulatokkal bef�radt a lak�sba, �s meg�llt a nappali k�zep�n.

– Hol van a gazd�d? – k�rdezte Hermion�hoz fordulva.

– A f�rd�ben. Bizony�ra hamarosan v�gez – tette hozz� m�g tisztelettud�an, holott legsz�vesebben szembek�pte volna a sz�kes�get. – Foglaljon helyet… uram. Nekem dolgom van – azzal visszasietett a konyh�ba, mag�ra hagyva Malfoyt. Borzalmas �rz�s volt „uram”-nak neveznie �t.

Vajon mit akarhat itt a volt mardek�ros? Nem is hitte volna, hogy az ifj� f�rfi m�g tartja a kapcsolatot b�jitaltan tan�r�val, azt meg f�leg nem, hogy m�g az otthon�ban is k�pes megl�togatni. Hermione gyorsan befejezte a reggelit, �s az asztalra helyezte, hogy gazd�ja elfogyaszthassa.

– Kenny seg�thet?

A man�l�ny csaknem sz�vrohamot kapott, amikor meghallotta az �v�n�l alig n�h�ny frekvenci�val alacsonyabb hangot. A sip�t�s ir�ny�ba fordult, �s megpillantotta az ujjait t�rdel� h�ziman�t, aki leste minden mozdulat�t. A l�ny felvonta volna szem�ld�k�t, ha rendelkezett volna ilyesfajta mimikai eszk�z�kkel, �gy azonban csak k�rd�-furcs�ll� pillant�st tudott a l�ny fel� k�ldeni.

– M�r nincs miben, v�geztem – felelte v�g�l kim�rten, mik�zben m�g mindig �rdekl�dve vizsg�lgatta a kis j�vev�nyt.

– Malfoy �rfi k�rt egy te�t.

Hermione b�lintott, majd egy csettint�s�re t�lca, cs�sze �s egy�b te�hoz sz�ks�ges eszk�z�k �s hozz�val�k jelentek meg. A lesz�rt te�val teli kanna lelebegett a t�zhelyr�l, majd egy kecses mozdulattal megt�lt�tte a cs�sz�t. A mag�t Kennynek nevez� man� megk�sz�nte, �s kiegyens�lyozta a t�lc�t a nappaliba. Hermione m�g egy ideig ut�na n�zett; egyszer�en k�l�n�snek tartotta a kis l�ny viselked�s�t, de � maga sem tudta megmagyar�zni, hogy mi�rt.

Sok�ig azonban nem t�n�dhetett, hiszen Piton h�v� szava a nappaliba k�rette. A f�rfi fekete nadr�got viselt, �s �pp egy hasonl� sz�n� inget gombolt be mag�n. Hermione akaratlanul is hatalmasat nyelt, ahogy megl�tta a ruha al�l kil�tsz� mellkast. Sosem k�pzelte m�g el, milyen lehet a b�jitalmester teste, de ilyen kidolgozotts�gra egy�ltal�n nem sz�m�tott.

– Elmegy�nk Drac�val n�h�ny hozz�val��rt – mondta nyugodt hangon a f�rfi, mik�zben az utols� gombot is elint�zte. – Addig Kennyvel itt maradtok; � takar�t, te pedig k�sz�ts egy �stnyi koncentr�ci�k�pess�g-n�vel� f�zetet.

Hermion�nak csak egy b�lint�sra futotta, Piton �s Draco m�r t�voztak is.

– Este j�v�nk – sz�lt m�g vissza az ajt�b�l, majd kil�pett a lak�sb�l.

Kenny tov�bbra is kez�t t�rdelve �lldog�lt a nappali asztala mellett, amin ott �llt a kit�lt�tt tea – �rintetlen�l. Hermione megcs�v�lta a fej�t, �s lemond�an s�hajtott.

– Hallottad a professzort – mondta a l�ny, �s Kenny szem�be n�zett. Kiss� ijeszt� volt a neonz�ld szemp�rba tekinteni, de az�rt �llta a pr�b�t.

– Igenis, kisasszonyom.

Hermione egy pillanatig elgondolkozott, mennyire norm�lis dolog az, hogy egy man� egy m�sik man�t „kisasszonyom”-nak nevez, de nem �rt r� foglalkozni ilyen kis semmis�gekkel. A laborba vonult, hogy nekil�sson a sz�m�ra kiutalt f�zetnek.

Gondolatai folyamatosan el-elkalandoztak. Sokat t�prengett az elm�lt heteken, azon, hogy mennyire m�s is most Piton. Nem b�rta kiverni a fej�b�l Sylvester szavait: val�ban bar�tkozna vele a b�jitalmester? Elv�gre a f�rfi nem tagadta a kert�sz �ll�t�s�t; a hallgat�s ez�ttal is beleegyez�s lenne?

Az aznap reggeli kis k�zj�t�k sem hagyta hidegen: egyik tan�r�r�l sem felt�telezte, hogy valaha is l�tni fogja �lt�z�s k�zben, f�leg nem Pitonr�l. Kellemes meglepet�s volt sz�m�ra, hogy a f�rfi b�r nagyon sov�ny volt, mellkasa feszes izmokb�l �p�lt fel – m�r amennyire ezt a kigombolt ingen kereszt�l v�gigmustr�lhatta. Az elm�lt hetek eg�szs�ges �telei l�that�an j� hat�ssal voltak a professzorra: b�re m�r nem volt annyira term�szetellenesen fak�, �s mintha a kedve – �s ezzel egy�tt a humor�rz�ke is - pozit�v ir�nyba v�ltozott volna.

Ahogy az oly’ vitatott macskagy�keret hozz�adta a b�jitalhoz, gondolatai elkanyarodtak volt tan�r�r�l �s teljesen m�s k�t�tte le a figyelm�t. Vajon mi lesz, ha elk�sz�l a keres�-f�zet, �s nem m�k�dik, mert nem emberalakban van? Vagy ha m�k�dik, akkor mi lesz, ha bar�tai azt hiszik rossz, elv�gre hogy lehetne egy man� Hermione? �s – hogy nagyon der�l�t�nak t�nj�n – ha m�g el is hiszik, hogy � az, hogyan lesz megint ember?

A l�ny s�hajtva megr�zta a fej�t: a munk�j�ra kellett koncentr�lnia, nehogy elrontson valamit, nem engedhette meg mag�nak, hogy a saj�t kis apr�-csepr�nek nem �pp nevezhet� probl�m�i foglalj�k le.

R�g�ta tart�zkodhatott m�r a laborban, biztosan a d�lut�n is bek�sz�nt�tt, mikor halk nyikorg�ssal kiny�lt az ajt�, �s Kenny s�t�lt be rajta lehajtott fejjel, b�tortalanul. Hermione – ahogy v�gign�zett a man�n – nagyon megsajn�lta a kis l�nyt. A Malfoyok nem arr�l voltak h�resek, hogy kegyesen �s igazs�gosan b�ntak volna m�sokkal – ak�r emberr�l, ak�r man�r�l van sz�.

– Minden rendben, Kenny? – k�rdezte kedvesen a man�l�ny. Kenny meglepve felkapta a fej�t, �s ijedten n�zett Hermione szem�be.

– A kisasszony annyira kedves, �s sz�p, �s okos, �s b�lcs, �s gy�ny�r�… �s Kenny nem �rdemli meg �t.

A l�ny kiss� �rtetlen�l �llt a dologhoz. Kenny arc�n csod�lat t�kr�z�d�tt, amit nem tudott hov� tenni. A man�fi� k�rben�zett, mintha keresne valamit, amibe beverheti a fej�t mazochista v�gyai ki�l�sek�ppen. Hamarosan r� is akadt a megfelel� t�rgyra, Hermione pedig ijedten pr�b�lta megakad�lyozni b�ntet�se v�grehajt�s�ban. A sok b�jitalhozz�val�, de legf�k�ppen az asztal az �tj�ban �llt, Kenny pedig szinte �r�mteljesen kongatta meg fej�vel a hozz� legk�zelebb es� nagy �st�t. Ennek k�vetkezt�ben Kenny madarakat l�tott k�r�zni a feje k�r�l �s elsz�d�lt, ez�rt meglehet�sen koordin�latlan mozdulatsort vitt v�gbe, majd intim kapcsolatot alak�tott ki az egyik polccal, amelyr�l lepotyogott n�h�ny b�jitallal teli lombik.

– Kenny, vigy�zz! – ki�ltotta Hermione, �s igyekezett �tverg�dni az asztalon.

K�s� volt: n�h�ny lombik ugyan a f�ldre esett, �s ott t�rt darabokra, de egy bord� folyad�kkal teli �veg tartalma egyenesen a man�fi� fej�re �ml�tt, az �veg pedig a kopony�j�n koppant, �jabb sz�d�l�si hull�mot id�zve el�. A man� m�r nem b�rta tov�bb, bizonytalanul �sszecsuklott, �s h�trav�g�dott a f�ld�n.

Hermione v�gre oda�rt mell�, let�rdelt, �s megvizsg�lta. A man� elvesztette az eszm�let�t.

– Kenny, hallasz engem? – k�rdezte k�ts�gbeesve a l�ny, de v�laszt nem kapott. Hermione kezdett p�nikba esni, de eml�keztette mag�t, mennyire fontos, hogy higgadt maradjon. Felpattant, �s az asztalr�l hozott egy kis vizet, megitatta a man�t, �s megt�r�lgette az arc�t. Kenny szemei megrebbentek, �s lassan kiny�ltak. Hermione felt�telezte, hogy a man� m�g nagyon hom�lyosan l�that, de percr�l percre tisztult a tekintete. A man�l�ny kezdett megnyugodni, hogy minden rendben lesz, amikor Kenny elmosolyodott.

�s Hermione ekkor ijedt meg igaz�n: a mosoly nem ak�rmilyen mosoly volt. Kenny egyenesen vigyorgott, kih�v�an, pajz�nul, mint aki valami nagyon cs�nya dolgot forgat a fej�ben.

– Nyomunk egy man�menetet? – k�rdezte kac�ran, mik�zben laz�n fel�lt a labor padl�j�n. Hermione nem tudta mire v�lni a k�rd�st. Mit �rthet „man�menet” alatt?

– �, azt hiszem, jobb lenne, ha ink�bb lefek�dn�l a nappaliban – javasolta a l�ny, �s az ajt� fel� mutatott.

– De csak, ha te is j�ssz – felelte v�gyakozva Kenny, �s felkelt a f�ldr�l. Hermione �llta a k�r� pillant�st, de m�g mindig nem �rtette, mi folyik itt. Az el�bb m�g teljesen norm�lis volt a man�, most meg bel�b�jt a kis�rd�g, �s el akarja cs�b�tani?

– Elk�s�rlek – b�lintott a l�ny, �s elindult az ajt� fel�. Kenny k�vette.

V�gighaladtak a r�vid �sszek�t� folyos�n, elhagyva a Hermione h�l�jak�nt szolg�l� kis lyukat is, amikor a l�ny meg�rezte azt a kutat� pillant�st. Egy pillanatra �szrev�tlen�l maga m�g� tekintett, de hirtelen �jra el�re kapta a fej�t: Kenny �t m�regette, a man�fenek�t, a man�h�t�t, a man�l�bait. Nem akarta megtudni, lehetnek-e a man�k szerelmesek, de f�leg nem akarta tapasztalni.

Vajon mi lehetett az a piros l�tty, ami r��ml�tt? Ki kell der�tenie.

Meg�rkeztek a nappaliba, ahol Kenny bef�szkelte mag�t a fotelbe, �s v�rakoz�an Hermion�ra tekintett. � zavartan elmosolyodott, �s motyogott valamit arr�l, hogy a laborban hagyott n�h�ny dolgot, ami�rt vissza kell mennie.

�gy is tett, �s ut�naj�rt annak a piros f�zetnek. Sejt�se kezdett beigazol�dni, ahogy megtal�lta az �sszet�rt �vegen a c�mk�t: nemiv�gy-fokoz� (kis mennyis�gben!).

Remek – gondolta a l�ny. Kis mennyis�gben. Szinte biztos volt benne, hogy az eg�sz �veg j�val t�ltesz ezen a meghat�roz�son, m�rpedig Kennyre az �sszes r��ml�tt. A l�ny s�hajtott egyet, �s megn�zte a t�bbi lombikot is. A Veritaserum is �sszet�rt, amit kin�zett mag�nak; Piton meg fogja �lni �rte. Gyomr�ba g�rcs �llt, ahogy a professzor reakci�ja megjelent lelki szemei el�tt. Azt�n valami m�s f�rk�z�tt a fej�be… mi sz�ks�ge van a f�rfinak egy ilyen b�jitalra, mint a nemiv�gy-fokoz�? Hermione akaratlanul is felnevetett a gondolatra, pr�b�lta elk�pzelni, milyen szitu�ci�ban haszn�lhatja ezt a f�rfi. Azonnal el is felejtette a d�h�ng� Pitont, aki az�rt szidja, ami�rt hossz� h�nap munk�i megsemmis�ltek. Meg persze, a nappaliban pihen�, felt�zelt Kenny is kiment a fej�b�l.

A nappalib�l behallatsz� irgalmatlan kornyik�l�s azonban visszaz�kkentette a jelen sz�rny�s�g�be. Kenny l�zas szeren�doz�sba kezdett, a lehet� legf�ls�rt�bb hangon �nekelt szerelmes dalokat. Hermione beszaladt a szob�ba, ahol a man�fi� a fotelon t�ncolt.

– �gy szeretlek, mint egy istent, meghalok te�rted �n. Cs�kold sebesre a szomjas sz�mat,
ne k�m�lj!* – Kenny nagyon elem�ben volt, �s Hermion�nak meg kellett �llap�tania, hogy eg�szen kellemesnek v�ln� a dalt, ha a man� nem lenne teljesen felaljazva, �s legf�k�ppen nem neki �nekelne.

– Kenny, nyugi! El�g, �lj le, �s hallgass! – kiab�lt a l�ny, mik�zben pr�b�lta lenyomni a man�t a fotelbe.

– Nem! H�t nem �rted? V�gzetem vagy, �gy im�dlak, p�rod vagyok s rabszolg�d. V�gyom r�d, e t�zben �gek, cs�kolj h�t!* - andalogva folytatta a t�ncot, k�zben pedig igyekezett Hermion�t mag�hoz szor�tani. A l�ny azonban szerencs�sen meg�szta a dolgot, �s elmenek�lt a k�zel�b�l.

Hermione higgadt gondolkod�sra �szt�n�zte mag�t. Mit lehet csin�lni egy bep�rg�tt h�ziman�val, aki �g a v�gyt�l? Tal�n be k�ne dobnia egy hideg v�zzel teli k�dba, att�l leh�lne. Vagy fejbe v�gni valamivel, „rossz Kenny” megjegyz�sekkel. De tal�n az is el�g lenne, ha bez�rn� a f�rd�szob�ba, ott ki�lhetn� mag�t, �s �t is b�k�n hagyn�. Eddig jutott, amikor Kenny r�vetette mag�t.

– Gyere, l�gy eny�m! – azzal hevesen meg akarta cs�kolni Hermion�t, aki r�m�let�ben l�bon r�gta a man�t, �gy siker�lt kiszabadulnia az er�szakos �lel�sb�l. Kenny azonban m�g vid�mabb lett, �s �jabb t�mad�st ind�tott a man�l�ny ellen. Hermione h�tr�lni kezdett, de bele�tk�z�tt a kanap�ba. Felugrott r�, �s azon v�gigbucsk�zva t�volodott el a megzakkant man�t�l.

– Nem, Kenny, hagyd abba! T�rj m�r �szhez! Mit fog sz�lni Malfoy, ha megl�t?

Kenny egy pillanatra val�ban meg�llt, �s Hermione m�r kezdett h�l�kat rebegni, amikor a man�fi� csak megvonta a v�ll�t, �s �jra elindult fel�. A man� kez�ben egy csettint�sre hatalmas, gusztustalan csokor jelent meg. Sok gyimgyom, mindegyik barn�s-z�ldes sz�nben, �s n�h�nyon h�tborzongat� kis bogarak m�szk�ltak. Kenny Hermione fel� ny�jtotta a furcsa sz�rny�s�get.

– K�rlek, fogadd ezt el t�lem szerelmem z�logak�nt! Azt�n j�het a man�menet!

Hermione tov�bbra sem �rtette ezt a sz�t, de az�rt volt valami halv�ny fogalma a jelent�s�r�l, �s biztos volt benne, hogy ebben nem akar r�szt venni. Kenny, mikor l�tta, hogy Hermione nem fogadja el az aj�nd�k�t, ledobta a nappali sz�nyeg�re, �s egy man�hoz nem ill�, cs�p�mozg�sokkal �s k�l�n�s, �llatias hangokkal teli t�ncot kezdett lejteni. Hermion�nak a vadon �llatai k�z�tti r�tust�ncok jutottak r�la esz�be; tal�n a man�knak is van ilyen, amivel kifejezik, hogy megtal�lt�k �let�k p�rj�t? Merlin…

Kenny egyre k�zelebb ker�lt Hermion�hoz, akinek a kanap� ut�n m�r nem nagyon volt hov� menek�lnie. Lassan a bej�rati ajt�n�l k�t�tt ki, ahonnan nem vezetett tov�bb az �t.

A man�fi� m�g ink�bb belevetette mag�t az �si man�t�ncba, egyre ink�bb kifejez�sre juttatva, hogy � bizony oda meg vissza van Hermion��rt, �s b�rmi �ron megszerzi �t mag�nak. Odal�pett a l�nyhoz, mag�hoz szor�totta, �s v�gignyalta az arc�t, amit�l Hermione nagyon rosszul �rezte mag�t. Nem el�g, hogy egy man� �sszeny�lazta, de m�g valami furcsa, a ny�ln�l kicsit s�r�bb v�lad�kkal is beter�tette �t, aminek nagyon nem �r�lt. Undor�ban felsikoltott, amikor – mintegy v�gsz�ra – kiny�lt a m�g�tte l�v� ajt�, melynek nekinyom�dott a teste, �s Kennyvel egy�tt kid�ltek a folyos�ra, egyenesen Piton �s Malfoy l�bai el�.

– H�la Merlinnek… - s�hajtotta megk�nnyebb�lten Hermione. Kenny tov�bbra is rajta fek�dt �s simogatta, egy�ltal�n nem zavartatva mag�t.

– Mi a csuda folyik itt? – k�rdezte meglepetten Piton. Hermione er�tlen�l lehunyta a szem�t.

– Kenny, sz�llj le arr�l a man�r�l – utas�totta Malfoy a man�fi�t, mire � vonakodva b�r, de engedelmeskedett. Hermione sosem hitte, hogy egyszer m�g h�l�s lesz a felfuvalkodott, mardek�ros marh�nak. �s m�gis.

– Darby, �lsz m�g? – �rdekl�d�tt unott hangon a b�jitalmester. Hermione kinyitotta a szem�t, �s a professzor mustr�l� tekintet�vel tal�lta mag�t szemk�zt. Egy pillanatra �gy �rz�kelte, mintha agg�d�s suhanna �t Piton arc�n, azt�n �jra le kellett hunynia a szem�t, hogy kipihegje mag�t.

Hom�lyosan �rz�kelte, hogy felemelkedik a teste, majd nemsok�ra lehuppan valami puh�ra. Ajt�csuk�d�st is hallott, meg l�pteket, azt�n elt�nt k�r�le a vil�g.



* A r�szlet a V�r�s malom c�m� darabb�l Mima dala. Aj�nlom mindenki figyelm�be, nagyon j�pofa :-)
http://www.youtube.com/watch?v=p0KIVqUmBDY

El�z�←…….→K�vetkez�