6. r�sz

Harry �s Ron a konyh�ban �cs�r�gtek egy-egy poh�r bor t�rsas�g�ban. A k�t j� bar�t �gy �lt egym�ssal szemben, mint hajdan, amikor t�mad�si strat�gi�kat besz�ltek meg. Most is ilyesmir�l volt sz�, azonban nem Voldemort legy�z�s�re szerveztek akci�t, hanem Hermione megtal�l�s�ra. Az elm�lt k�t h�t azzal telt, hogy a l�nyt �s az arab f�rfit kutatt�k, �m semmi nyomra nem akadtak. Harry semmik�ppen nem akarta feladni, �s Ron is hasonl�an �rzett. Tonks�k nem tal�ltak semmi �rt�kelhet�t a Miniszt�riumban. Ugyan megl�togattak egy tucatnyi arab var�zsl�t, de egyik�k ellen sem volt semmilyen bizony�t�kuk, a t�bbs�g�k �j �letet akart kezdeni a nyugat-eur�pai orsz�gban, nem �rdekelt�k �ket a hal�lfal�k ellen ind�tott kisebb harcok.

Ugyan Voldemort elbukott, de rengeteg h�ve szabadon m�szk�lt. A Rend �s az aurorok m�g mindig nem sz�molt�k fel mindannyiukat. Harry, Ron �s Lupin az elm�lt k�t h�tben teljesen inakt�vnak t�nt ezeket a harcokat illet�en: mindh�rman Hermione keres�s�re korl�toz�dtak.

– Fogalmam sincs, mit tehetn�nk – s�hajtott Harry lemond�an, majd belekortyolt a bor�ba. Lupin l�pett a konyh�ba, �s meg�llt az asztal mellett.

– Kingsley ellen�rizte az utols� arab f�rfit is, aki a list�n volt – mondta a volt tan�r. – Nem lep�dt�k meg, ha azt mondom, semmi, ugye? – A fi�k csak megcs�v�lt�k a fej�ket.

– Akkor most mi legyen? – k�rdezte Ron, ritk�n l�tott aggodalommal �s �rdekl�d�ssel figyelve a k�r�l�tte lev�ket.

– Ha val�ban elrabolt�k, m�r r�g jelentkeztek volna – r�ncolta a homlok�t Harry.

– Igen, �n is erre gondoltam – b�lintott Remus, �s � is le�lt az asztalhoz. – De ha nem rabolt�k el, akkor meg mag�t�l kellett volna valamilyen jelt adnia. Ennyire nem t�nhetett el minden nyom n�lk�l.

A mondat v�g�re �jra kiny�lt a konyhaajt�, �s egy vid�m f�rfi trappolt be rajta. Barna haja mad�rijeszt� hat�st keltve k�cosan �llt szertesz�jjel a fej�n. Hasonl� sz�n� szemei der�sen p�szt�zt�k v�gig a konyh�ban �l�ket.

– Szevasztok – k�sz�nt kit�r� �r�mmel. A h�tt�ml�j�n�l fogva maga al� teremtett egy sz�ket, ford�tva, lovagl� �l�sben r��lt, �s k�v�ncsi, kiss� buzg�m�csing tekintet�t v�gighordozta Harry�ken. – Na, mi a nagy harci helyzet?

– A szok�sos, Sylvester – v�laszolta halv�ny mosollyal Remus, �s egy poharat ny�jtott az �jdons�lt vend�g fel�. – Mi j�ratban? Nem szokt�l heti k�t alkalomn�l t�bbsz�r idej�nni.

– Ja, de tudod Eileen egyre ink�bb az agyamra megy – vont v�llat a f�rfi, k�zben kis�p�rt egy tincset az arc�b�l. A boros�veg�rt ny�lt, �s �nt�tt mag�nak a v�rv�r�s ned�b�l. - Mit �cs�r�gt�k itt ilyen b�skomoran?

– Ki az az Eileen? – kotyogott k�zbe Ron, figyelmen k�v�l hagyva a f�rfi k�rd�s�t.

– Egy n� – v�laszolta olyan hangs�llyal a vend�g, mintha enn�l nagyobb evidenci�t el sem tudna k�pzelni. – N�la kert�szkedem… vagyis lassan m�lt id�ben.

– Hogyhogy? – kapott a t�m�n Remus, �s megeresztett egy vigyort. – Csak nem ilyen s�lyos a helyzet?

– Nem fogok eg�sz �letemben egy h�rpi�t szolg�lni – Sylvester hangja kiss� felh�borodottan csengett. – �s az a n� t�nyleg az, Perselus is megmondta.

– Perselus? – k�rdezett vissza �rtetlen�l Remus. Ron �s Harry is hasonl� arcot v�gtak. Igaz�b�l fogalmuk sem volt, hogy j�n a k�pbe cs�ppet sem kedvelt b�jitaltan tan�ruk.

– Aha, tegnap voltam n�la – b�logatott a f�rfi, majd belekortyolt az ital�ba. A t�bbiek m�g mindig furcs�n n�ztek r�, mire � is ezt tette, kicsit t�lj�tszott form�ban. – H�, most mi van?

– Maga ismeri Pitont? – �rdekl�d�tt Harry. Remus elmosolyodott, majd legyintett egyet. Harry nem tudta mire v�lni ezt a reakci�t, �gy csak k�rd�n n�zte a k�t id�sebbet.

– Persze, egy�tt n�tt�nk fel – felelte Sylvester egy �jabb korty k�s�ret�ben. Ron, aki szint�n ivott, f�lrenyelt erre a replik�ra. – Az � anyja Eileen, aki a f�n�k�m, ha �gy tetszik.

Ron �s Harry nem t�r�dtek leesett �llukkal, hagyt�k, hagy j�tsszanak az asztal alatt egy partit. Az elm�lt �vek sor�n ugyan hozz�szokhattak volna, hogy a legv�ratlanabb kapcsolatok h�z�dnak bizonyos szem�lyek k�z�tt, ezt azonban most nehezen tudta befogadni az agyuk. Remus nem t�nt meglepettnek.

– Sz�val j�rt�l Perselusn�l? – k�rdezte f�leg saj�tmag�t�l a v�rfarkas, mik�zben elt�prengve b�mult egy �gett kis lyukat az asztalon. Harry m�g a sokk okozta lila, hom�lyos k�d�n kereszt�l is l�tta, hogy a f�rfi nagyon elgondolkozott valamin, mintha sz�get �t�tt volna egy terv a fej�ben.

– Igen. Azt hiszem, ha n�ha nem l�togatn�m meg, teljesen begoly�zna a sok idi�ta b�jital�t�l.

– Eszembe jutott valami – fordult Remus Harry �s Ron fel�. – El kell menn�nk Perselushoz, � tal�n tud nek�nk seg�teni!

Harry �s Ron is �rtetlen�l b�multak vissza r�. Egyr�szt er�sen k�telkedtek abban, hogy a zs�ros haj�, otromba denev�r b�rmiben is seg�tene k�t leggy�l�ltebb volt di�kj�nak. M�sr�szt miben tudna nekik seg�teni?

*

Hermione dudor�szva kavargatta a t�zhelyen rotyog� �telt. Rizst k�sz�tett, krumplip�r�t, hozz� egy kis r�ntott csirkemellet sal�t�val. J�kedv�en tette mindezt, az elm�lt napokban m�r Piton sem nevette ki �t am�gy r�hejes eg�szs�gm�ni�j��rt, csak elviselte, hogy ez van, �s ette, amit el� tett. M�g egy utols�t kevert a fakan�llal, majd elz�rta a g�zt, �s �gy d�nt�tt, am�g a vacsora egy kicsit h�l, meglesi, mit alkot a professzor, ut�na pedig majd kis�ti a h�st is.

Piton eg�sznap a laborban dekkolt. Eleinte Hermione is seg�tett neki, azonban d�lut�n n�gy �ra k�r�l a f�rfi kik�ldte �t a helyis�gb�l, ugyanis elmond�sa szerint nem tudott volna neki seg�teni, �s csak zavarta volna a munk�ban. Neh�z b�jitalon dolgozott m�r n�h�ny napja, �s emiatt a megszokottn�l kicsit ingerl�kenyebb� is v�lt – ami egy�ltal�n nem jelentett j�t. M�g amikor j�kedve volt is, el�gg� �llatias m�don tudott viselkedni – �gy Hermione jobbnak l�tta, ha minden sz� n�lk�l t�vozik. Legal�bb volt ideje elk�sz�teni a vacsor�t.

A man�l�ny nyugodt l�ptekkel tartott a labor fel�, halkan, nesz n�lk�l benyitott a helyis�gbe, �s nekid�lt a z�rt ajt�nak. Figyelte a professzort, aki felt�rt ingujjal, hatalmas koncentr�ci�val vizsg�lta a fortyog� f�zetet. Az elm�lt k�t h�tben volt alkalma t�zetesen v�gigszeml�lni a b�jitaltan professzort; megismerte a mozdulatait, a szok�sait, a reakci�it, ahogy n�h�ny apr�cska r�nc jelenik meg szem�ld�kei k�z�tt, mik�zben er�sen figyel arra, hogy minden megfelel� legyen egy b�jitaln�l; ahogy finoman, alig �rintve belepotyogtatja a hozz�val�kat az �stbe; ahogy beleszimatol a g�zbe, �s el�gedetten elh�zza a sz�j�t, ha minden rendben van. Azt is megfigyelte, hogy amikor �pp nem a laborban vannak, hanem p�ld�ul a nappaliban, a f�rfi a kanap�n �lve olvassa a Pr�f�t�t, kifejez�stelen arccal lapozgatja az �js�got. Legal�bbis el�sz�r a l�ny ezt gondolta, �m n�h�ny nap ut�n r�j�tt, hogy rengeteg dolog van erre az arcra �rva, csak �szre kell venni. P�ld�ul ha valami �rdekeset olvas, akkor hossz� percekig nem is pislog, �m ha valami nevets�ges vagy sz�nalmas dolog �ll a lapokban, a szem�ld�kei kiss� �sszeh�z�dnak, szemeiben pedig megjelenik egy lesajn�l� csillog�s. Vacsor�n�l meg egyre gyakrabban �s l�tv�nyosabban ellazulnak az arcizmai, mintha r�j�nne, hogy odahaza nem kell megj�tszania mag�t, �s a komor �lca m�g� b�jnia.

A f�rfi egy pillanatra felemelte a fej�t, amikor meghallotta, hogy Darby bel�p az ajt�n. Tekintet�vel k�vette, ahogy nekid�l a falapnak, �s n�zi az � mozdulatait. Visszafordult a munk�j�hoz, �m gondolatai a n�h�ny m�terre �ll� kis l�ny fel� ir�nyultak. K�t h�t alatt meg kellett �llap�tania, hogy seg�t�t�rsa egy cseppet sem mondhat� h�tk�znapi h�ziman�nak. Sokkal emberszer�bb tulajdons�gai voltak, mint fajt�rsainak, �s ez kifejezetten impon�lt a f�rfinak. Nem kellett hallgatnia a folyamatos �nmarcangol�st, amit �ltal�ban egy man� csapott, helyette – be kellett ismernie – kellemes vit�kat folytattak, amin igaz�n meglep�d�tt. Egyr�szt a man� tud�s�n, m�sr�szt pedig az �rvel�si m�dszerein. Arr�l nem is besz�lve, hogy hossz� id� �ta nem volt senki, akivel ilyen sz�rakoztat� m�don, �res fecseg�s n�lk�l el tudott volna t�rsalogni. Sylvesternek tal�n igaza volt, amikor arra c�lzott, hogy lassan csod�lni fogja a kis l�nyt. Ezt Darby szerencs�re nem hallotta, hiszen �pp kint volt a konyh�ban. Perselus sz�nd�kosan kihaszn�lta azt a n�h�ny percet, hogy elmondja Darby r�vidke kis t�rt�net�t. Tudta, �rezte, hogy valami nem stimmel k�r�l�tte, de nem tudott r�j�nni, hogy mi is. �n�ll� gondolatai voltak �s ezeket nem is f�lt kimondani. Csak arra kellett gondolnia, amikor nevets�ges m�don gy�zk�dte �t a k�l�nb�z� �telek el�ny�s illetve k�ros hat�sair�l. Nehezen ismerte volna be, hogy �lvezi a man�l�ny t�rsas�g�t. Az elm�lt id�szak egy cseppet sem volt unalmas, �s hossz� id� �ta el�sz�r v�gre �gy �rezte, van valami, ami�rt �rdemes felkelni reggel, van valami, ami legal�bb apr�cska �r�met okoz neki az �letben. Persze emiatt rengetegszer r�tta meg mag�t, elv�gre milyen durva perverzi� lenne, ha egy man�val k�tne bar�ts�got, egy embern�l j�val alacsonyabb rend� l�nnyel besz�lgetne, �s �rezn� j�l mag�t… de b�rmilyen f�j� is volt, ez volt az igazs�g.

M�r azt is nevets�gesnek tartotta, hogy k�pes ennyit agyalni Darbyn. Tal�n meg�rtott neki a sok �v mag�ny, hogy egy �rtelmes, norm�lis bar�tja sem volt – ugyanis Dumbledore a legkev�sb� sem volt norm�lisnak mondhat�. Az igazgat� n�h�ny �ve �gy d�nt�tt, hogy visszavonul, �s a vil�gt�l elz�rk�zva �ldeg�li tov�bb azt az id�t, ami m�g h�tra van neki. Senki sem tudta, hogy pontosan hov� is ment, de meglep� m�don a vil�g folytatta m�k�d�s�t azut�n is, hogy � kivonta mag�t a forgalomb�l.

A b�jitalmester nem is besz�lt vele az�ta, �gy fogalma sem volt, mi lehet az �reggel. Nem vallotta be, de hi�nyzott neki, hogy valaki �cska cukork�kkal �s csokikkal k�n�lja, vagy hogy sz�nes zoknikat tukm�ljon r�. Na j�, ez tal�n annyira m�gsem.

Kopogtat�s zavarta meg mindkettej�k gondolatmenet�t. Egyszerre rezd�ltek meg a hangra, �s egy pillanatra �sszekapcsol�dott a tekintet�k.

– Menj, n�zd meg ki az. – Hermione m�r indult is, de a professzor m�g ut�na sz�lt. – �s Darby… Ne engedd be, am�g vissza nem j�tt�l, �s nem mondtad el, ki j�tt.

A man�l�ny b�lintott, �s v�gigsietett a kis folyos�n, �t a nappalin a bej�rati ajt�ig. �pp �jabb kopog�s hangzott fel, amikor kit�rta maga el�tt.

A l�ny man�szemei k�tszeres m�ret�re n�ttek, igen h�tborzongat� �rz�st keltve a vend�gekben. Hermione megd�bbenve �llt egyhelyben, mint akit egy er�s s�b�lv�ny�tok �rt, �s k�ptelen volt �jra visszaz�kkenni a val�s�gba.

– �hm, eln�z�st, azt hiszem, rossz helyre j�tt�nk – szabadkozott Remus, �s m�r meg is fordult, hogy t�vozzon, mikor egy barna haj� f�rfi meg�ll�totta.

– Nem, dehogyis, j� helyen j�runk. Perselus be�j�tott egy man�val – kacsintott a volt tan�rra, �s beinvit�lta mag�t a helyis�gbe. Harry, Ron �s Remus bizonytalanul k�vette, Hermion�nak pedig esz�be sem jutott meg�ll�tani �ket – m�g mindig sokkos �llapotban volt.

Mit keresnek �k itt? R�j�ttek volna, hogy mi t�rt�nt vele? Amint felmer�lt benne ez az apr�cska rem�nyszikra, el is t�nt, hiszen r�gt�n ezzel kezdt�k volna.

–Mi a helyzet, Darby? Perselus a laborban aszal�dik? – �rdekl�d�tt Sylvester, mire Hermione kezdett mag�hoz t�rni.

– �hm, azonnal sz�lok neki – felelte a l�ny kiss� rekedt hangon, �s imm�r szemei is visszanyert�k eredeti m�ret�ket. Automatikusan l�pdelt a nemr�g elhagyott helyis�g fel�, majd enyhe zombi be�t�ssel bel�pett a b�jital-g�zzel teli terembe, ahol a professzort �gy tal�lta, ahogy hagyta. – El�g sokan j�ttek. Remus Lupin �s Mr. Optimi… �, iz�, az a f�rfi, aki nemr�g itt j�rt.– Hermione zavar�ban majdnem felnevetett buta elsz�l�s�n. Piton felvonta a szem�ld�k�t, de nem tette sz�v� a nyelvbotl�st.

– Sylvester Brett? – k�rdezett vissza homlokr�ncolva a tan�r, mik�zben lejjebb vette az �st alatt a l�ngot.

– Fogalmam sincs, hogy h�vj�k – vallotta be Hermione. Piton csak megcs�v�lta a fej�t, �s a man�t mag�ra hagyva a nappaliba s�t�lt.

Hermione azonnal ut�nament. L�tta, hogy a n�gy f�rfi n�zel�dve �lldog�l a nappali k�zep�n, a szoba berendez�s�t figyelve. Harry nyugodtan szeml�lte a b�torokat, Ron azonban idegesnek t�nt, mint aki egy kellemetlen tal�lkoz�ra k�sz�l. Remus halv�ny mosollyal v�rta a b�jitaltan�rt, Sylvester pedig pont akkor helyezte mag�t k�nyelembe a kanap�n, amikor a l�ny bel�pett.

– Ejha, minek k�sz�nhetem a d�szsereget? – k�rdezte k�sz�n�s n�lk�l, g�nyos �llel Piton, mik�zben a Harry sz�m�ra t�k�letes�tett legut�latosabb arckifejez�s�t �lt�tte mag�ra, �s megaj�nd�kozta vele a t�rsas�got, k�l�n�s figyelmet szentelve a Kis T�l�l�nek.

– Hi�nyoltunk – felelte megj�tszott el�rz�keny�lts�ggel Sylvester, mik�zben az akv�riumban �szk�l� gusztustalan l�nyt figyelte. – F�j, ez meg mi a fr�sz? H�nyinger.

– A seg�ts�gedet szeretn�nk k�rni – t�rt r�gt�n a t�rgyra Remus. – Tal�n k�nyelmesebb lenne, ha le�ln�nk.

– Nem hiszem, hogy olyan sok�ig id�zn�tek szer�ny hajl�komban. A l�nyeget! Rengeteg fontos dolgom van.

– Rendben – b�lintott a Tekerg�. – Bizony�ra hallott�l m�r Hermione elt�n�s�r�l. – Az eml�tett szem�ly eddig is �rdekl�dve hallgatta a t�rsalg�st, de enn�l a pontn�l k�l�n�sen nagy figyelmet szentelt a p�rbesz�dnek. – Sajnos sehogy sem akadunk nyom�ra, elk�pzelni sem tudjuk, mi t�rt�nhetett vele, vagy hogy merre lehet.

– Nem �rdekel a dolog – v�laszolta a professzor, �s t�relmetlen�l �sszefonta a karjait mellkasa el�tt. – �s nem �rtem, mi k�z�m volna nekem ehhez az �gyh�z.

– Nos, Sylvester eml�tette, hogy megl�togatott t�ged, �s azonnal beugrott egy b�jital, amir�l egy k�nyvben olvastam. Quaero vestigium a neve, ha ez mond valamit.

– Term�szetesen ismerem – hangzott a felelet, �s kritikusan v�gigm�rte Ront, ahogy enyhe f�lelemmel szeml�li az akv�riumot. – Ellenben nincs id�m ostoba griffend�leseket keresg�lni.

– Csak arra k�rlek, k�sz�tsd el a f�zetet. A t�bbit b�zd r�nk – mondta Remus k�rlel� tekintettel. Piton d�lyf�sen felh�zta a sz�ja sz�l�t.

– Nem olvashatt�l valami figyelmesen – jegyezte meg, majd s�hajtott egyet, �s kioktat� hangon folytatta. – A Quaero vestigium elk�sz�t�se egyr�szt minimum egy h�napig tart. Ez a kisebb probl�ma, ha nem vessz�k figyelembe, hogy milyen elfoglalt is vagyok – mondta. Harry megforgatta a szem�t, de nem sz�lt egy sz�t sem, csak v�rta a folytat�st. – M�sr�szt, a f�zetet annak kell elfogyasztania, aki k�sz�ti, �s � fogja megtal�lni a keresett szem�lyt. Meg azt�n, sz�ks�g lenne valamire a h�lgyb�l, ami a jelen helyzetben gondolom nehezen megoldhat�, hiszen ismeretlen helyen tart�zkodik.

– Ezt b�zd csak r�nk – v�laszolta Remus hat�rozottan. – Hogyan tudn�nk valahogy m�gis beiktatni a s�r� programodba a f�zet elk�sz�t�s�t?

Sylvester felnevetett, de egy pillanat m�lva abba is hagyta, hiszen Piton olyan szemmel n�zett r�, mint aki �pp egy saj�t fejleszt�s� k�nz� �tkon t�ri a fej�t. V�g�l csak kih�v�an r�vigyorgott, �s tov�bb k�vette az esem�nyeket. Ron arca kezdett z�ldes �rnyalat�v� v�lni, mik�zben az akv�riumban v�gan �szk�l�, aszott test� kis l�nyt tanulm�nyozta.

– Sajnos nem megoldhat� – felelte fanyar mosollyal a b�jitalmester.

Egy percig csend telepedett r�juk: Remus l�tsz�lag �rveken t�rte a fej�t, Piton pedig val�sz�n�leg azon volt, hogy min�l hamarabb kizavarja v�ratlan vend�geit. V�g�l m�gsem �k voltak azok, akik megsz�laltak - egy b�tortalan, magas hang has�tott a szoba n�mas�g�ba.

– Ha megengedi, professzor… Sz�vesen seg�tek elk�sz�teni a b�jitalt. – Hermione hangja c�rnav�konyan csengett, ezzel szemben arca elt�k�lts�get t�kr�z�tt. Nem fogja hagyni el�szni a lehet�s�get, hogy v�gre r�bukkanjanak!

– Darby, menj, �s hozz egy te�t a vend�geinknek – utas�totta �t Piton, legink�bb az�rt, hogy elt�ntesse a man�t a terepr�l. – A vacsora k�szen van m�r?

– Majdnem – lehelte halkan a l�ny, �s a parancsnak eleget t�ve bebattyogott a konyh�ba.

Tiszt�ban volt vele, hogy a f�rfi csak t�vol akarta tartani a besz�lget�st�l, �s nagyon m�rges volt, ami�rt ez siker�lt is neki. Nem k�sz�tett te�t, tudta, hogy a professzor sem gondolta komolyan, �gy h�t nekil�tott a r�ntott h�s megs�t�s�nek.

Mag�ba fordulva pr�b�lt valamilyen megold�st tal�lni. Hiszen olyan k�zel volt m�r! Itt vannak Harry�k, valahogyan csak tudna jelezni nekik, elv�gre a legjobb bar�tai, ismerik �t el�gg�, tal�n �szreveszik a hasonl�s�got. M�r indult volna vissza, �m valamilyen bels� er� nem hagyta. Nem tudta megmagyar�zni, hogy pontosan mi is volt ez, de valami visszatartotta. Piton nem akarta �t a nappaliban l�tni, �s nem sz�llhatott szembe a gazd�ja akarat�val.

Hossz� percek teltek el, k�zben ellent�tes �rz�sek �s gondolatok kavarogtak bels�j�ben. Itt volt el�tte a lehet�s�g, �s � nem tudott semmit sem tenni. V�gre elk�sz�lt az utols� h�ssal is, elz�rta a g�zt, �s azonnal visszasietett a nappaliba.

Ez�ttal m�r Sylvester is �llt, �s l�that�an remek�l sz�rakozott Remuson �s Pitonon. Ron �s Harry azonban egyre idegesebbnek �s f�leg m�rgesebbnek t�nt. Hermione �rdekl�dve meg�llt a konyhaajt�ban, �s onnan figyelte az esem�nyeket.

– Perselus k�rlek, semmi norm�lis okod nincs arra, hogy ne seg�ts. Te vagy a legjobb b�jitalkever�, igaz�n…

– H�zelg�ssel semmit nem �rsz el. A v�laszom nem, t�ma lez�rva, arra van az ajt� – mutatott a ki-bej�rat ir�ny�ba. Remus megcs�v�lta a fej�t.

– Az�rt hihetetlen nagy k�pe van mag�nak – fakadt ki keser�en Harry, �s tett egy l�p�st a Mardek�r h�z feje fel�. – Milyen jogon tagadja meg a seg�ts�g�t a Rendt�l? Ez a feladata, vegye �gy, hogy ez a k�vetkez� k�ldet�se, �s tegye meg, amit k�r�nk!

– Nagyon nagy lett a sz�d, Potter – jegyezte meg cs�p�sen a f�rfi. – �gy is �pp el�g id�t fecs�reltem r�tok, ideje, hogy t�vozzatok.

– Gazd�m – sz�lalt meg er�lyesen Hermione. Minden szem r�szegez�d�tt.

– Ha j�l eml�kszem, a konyh�ba k�ldtelek – utalt nemr�g adott parancs�ra Piton.

– M�r v�geztem – sietett a v�lasszal a l�ny, �s igyekezett �sszeszedni a gondolatait. – �gy gondolom, hogy megoldhat� lenne a b�jital elk�sz�t�se. Vadidegen embereken seg�t nap mint nap, azok, akiket ismer, m�r nem �rdemlik meg?

A szob�ban l�v�k arc�n mind hasonl� kifejez�s jelent meg, szem�lyenk�nt n�mi egyedis�ggel. Harry szinte elfelejtett leveg�t venni, Ron �m�lkodott, Remus szemei furcs�ll�v� v�ltak, Sylvester elismer�en vigyorgott, Piton pedig iszonyat d�h�snek l�tszott. De legink�bb: mindny�jan meglep�dtek.

– Tudod, Darby, asszem ezent�l a te sz�veged miatt fogok idej�rni – b�logatott Sylvester j�kedv�en, l�tsz�lag bele�lve mag�t terveibe. Hermione figyelmen k�v�l hagyta a megjegyz�st, a professzorral n�zett farkasszemet, �s v�rta a v�laszt. Most minimum elk�ldi a fen�be…

Piton nem mondott semmit, pr�b�lta lenyugtatni mag�t, �s m�shogy szeml�lni a dolgokat. Tulajdonk�ppen m�g nevets�ges is a helyzet: egy h�ziman� kioktatja, igyekszik �t jobb bel�t�sra b�rni, �s ny�ltan elmondja, amit gondol. M�g becs�lend� is lehet ez a magatart�s… de m�gis, hogy k�pzeli, hogy csak �gy javaslatokat mer neki tenni?

– Legyen – b�lintott lassan a professzor. Arca kifejez�stelen maradt, a kor�bbi d�h �tvette a teljes k�z�ny�ss�g k�p�t. Remus arca felvidult, Harry pedig hat�rozottan b�lintott, mint aki azt mondja, m�shogy nem is lehetne. – Egy felt�tellel. – A szob�ban l�v�k mind �rdekl�dve v�rt�k a folytat�st, ezt l�tva Piton befejezte a mondand�j�t. – Csak egy alkalommal j�het el ide Lupin, amikor hozza azt a bizonyos hozz�val�t.

Remus b�lintott, �s kezet ny�jtott a professzor fel�. �t azonban ez teljesen hidegen hagyta, �s h�tr�bb l�pett. Sylvester ide-oda kapkodta a tekintet�t k�z�tt�k, majd Hermion�ra n�zett �s r�kacsintott, ezzel fejezve ki elismer�s�t. Ron megvakargatta a fej�t, majd beleszimatolt a leveg�be. Harry v�ltott Remusszal egy pillant�st, amelyb�l a f�rfi r�j�hetett, hogy tal�n most m�r val�ban ideje lenne a t�voz�snak. Ron tov�bbra is szagl�szott, majd v�gyakozva megjegyezte:

– Milyen finom illat van itt.

Piton s�t�t pillant�st vetett r�.

– Nem foglak megh�vni vacsor�ra, Weasley, felejtsd el. Viszl�t! – azzal kitess�kelte az egybegy�lt t�rsas�got. Sylvester azonban valahogy m�gis bent maradt a lak�sban, �s vigyorogva v�rta az ajt�t bez�r� Perselust.

El�z�←…….→K�vetkez�