4. r�sz

Hermione riadtan �bredt fel a koszos �s s�t�t helyis�gben. El�sz�r azt sem tudta, hogy hol van, azt�n hamarosan visszat�rtek eml�kei man�-�let�b�l. N�h�ny percen bel�l pedig arra is r�j�tt, hogy mi �breszthette fel. Valaki orbit�lis m�don d�r�mb�lt az ajt�n: vajon ki, ha nem Piton?

– Nem �rtana felkelni – sz�lt be a z�rt ajt�n. Hermione azonnal felpattant, megigaz�totta mag�n a k�k ruh�j�t, �s kiment a helyis�gb�l. Piton �pp akkor t�nt el a laborban.

A man�l�ny �gy gondolta, c�lszer� lenne a konyh�ban kezdenie a teend�it; a professzor bizony�ra szokott reggelizni. Arr�l nem is besz�lve, hogy az � gyomra is m�r a fek�lyesed�s sz�l�n �llt, �s halaszthatatlannak t�nt n�mi t�panyag felv�tele.

Hamar nekil�tott a reggelinek, n�h�ny pir�t�st k�sz�tett a tan�rnak �s mag�nak is. Letette a konyh�ban �ll� kis asztalra a megvajazott kenyereket, de mivel semmi z�lds�get nem tal�lt hozz�, csak n�mi felv�gottat, el�g szeg�nyesre siker�lt a lakoma. El is hat�rozta, hogy amint lehet, k�zli �j gazd�j�val, hogy szeretne beszerezni n�h�ny l�tsz�ks�ges �lelmiszert.

Piton hamarosan bel�pett a konyh�ba. A l�ny meglepet�s�re egyszer� fekete farmerban �s egy sz�rke p�l�ban �lt le az asztalhoz. Pillanatok alatt elfogyasztotta az elk�sz�tett �telt, mintha felesleges cselekv�snek tartan� a t�pl�lkoz�st, �s min�l el�bb folytatni akarn� a b�jitalf�z�st.

– Iparkodj az ev�ssel, el kell k�sz�ten�nk egy nagy adag f�jdalomcsillap�t� b�jitalt – mondta fel�llva, majd t�lt�tt mag�nak egy cs�sze k�v�t, �s minden �zes�t�s n�lk�l le�nt�tte a tork�n. Hermione csaknem rosszul lett a gondolatt�l, hogy milyen �ze lehetett �gy a folyad�knak. Gyorsan bekapta a pir�t�s�t – nem akarta h�zni az id�t – �s sietve k�vette Pitont a laborba, nem t�r�dve azzal, hogy m�g egy�ltal�n nem lakott j�l.

Piton mag�nlaborj�t nevezhetn�nk a b�jitalok palot�j�nak is: Hermione azonnal felfedezte, hogy alig van olyan hozz�val�, ami itt nem tal�lhat� meg, �s teljesen �mulatba ejtette Piton ilyen ir�ny� m�ni�ja. M�g ha a professzor a lehet� legjobban titkolni is akarta eme szenved�ly�t, a l�ny �szrevette, milyen odaad�ssal k�pes megfogni egy-egy lombikot, �s f�leg a benne rejl� anyagokat.

A f�rfi miut�n egy �jabb �st al� var�zsolt t�zet, intett a man�nak, hogy l�sson hozz� a sz�ks�ges anyagok szeletel�s�hez, reszel�s�hez, morzsol�s�hoz. Hermione sz� n�lk�l var�zsolt mag�nak egy sz�ket az egyik asztal el�, arra fel�llva dolgozni kezdett, �pp�gy, mint az el�z� napon.

– Montagner professzorral dolgozt�l? – tette fel hirtelen a k�rd�st Piton. Hermione el�sz�r fel sem fogta, hogy a tan�r val�j�ban hozz� besz�l, nem is �rtette, mi volt az els� sz�, milyen professzorr�l besz�l a f�rfi.

– Eln�z�st, mit k�rdezett? – pr�b�lt meg udvariasan visszak�rdezve id�t nyerni.

– A Beauxbatons-ban – felelte a b�jitalmester, mik�zben belesz�rt az �stbe egy mar�k mandrag�ra gy�keret. – Tudtommal Montagner tan�tja ott a b�jitalkever�st.

Hermione val�sz�n�leg f�lig v�r�s�d�tt volna, ha arcsz�ne k�pes lett volna effajta v�ltoz�sokra. �gy azonban csak les�t�tte a szem�t, t�prengve, vajon mit is v�laszolhatna. Piton viszont mintha nem is sz�m�tott volna v�laszra. Abbahagyta a f�zetre val� koncentr�l�st, �s f�rk�sz� pillant�ssal a man�l�nyt m�regette. Majd – Hermione �szinte ijedts�g�re – ajkai mindentud� mosolyra h�z�dtak.

– M�r tegnap sem tal�ltam �sszef�gg�st a k�z�tt a k�t dolog k�z�tt, amit te mondt�l, �s amit az elad� – folytatta a f�rfi. – Ugyanis szerinte k�lt�z�s miatt kellett megv�lnod a gazd�dt�l… ezzel szemben te, Darby, azt mondtad, a francia m�gusiskol�ban dolgozt�l. Lehets�ges, hogy egy iskola elk�lt�zik?

Hermione els� reakci�ja term�szetesen egy meglepet�s hull�m volt. Azt�n neki�llt �rtelmesen v�giggondolni a helyzetet: ha Piton r�j�tt, hogy valami nem stimmel vele, az nem felt�tlen�l rossz! Tal�n m�g azt is kider�ti – elv�gre �veken �t k�mk�nt dolgozott… –, hogy ki � val�j�ban, �s seg�t megt�rni a var�zst. Hermione arc�n lelkes mosoly jelent meg a rem�nyteli gondolatra. Val�sz�n�leg ezt nem kellett volna megtennie, Piton ugyanis nem volt �rte valami h�l�s.

– Magyar�zatra v�rok, nem b�jvigyorra – felelte, �s azonnal elt�nt arc�r�l az a fels�bbrend� mosoly, ami nemr�g m�g annyira magabiztosan vir�tott rajta, �tadva a hely�t egy szigor� arckifejez�snek.

– Eln�z�st, nem akartam tiszteletlen lenni – kezdte bizonytalanul a man�l�ny. Fogalma sem volt, hogyan magyar�zhatn� ki mag�t, elv�gre semmi �rt�kelhet� inform�ci�t nem tudott megosztani tan�r�val, mert az �tok nem hagyta. Lehet, hogy ezt kellene elmondania? – Nem tudom elmagyar�zni – folytatta, mik�zben le sem vette a szem�t a professzorr�l. Tekintet�vel igyekezett jelezni neki, h�tha meg�rti. Mit meg nem tett volna �rte, ha most az egyszer legilimenci�t haszn�l rajta! B�r abban sem volt biztos, hogy ez m�k�dne. – Tal�n mindketten hazudtunk. – A f�rfi elgondolkozni l�tszott, n�h�ny percig csak a f�zet alatti t�z serceg�s�t lehetett hallani.

– �rtem – b�lintott lassan Piton. Arca nem t�kr�z�tt semmilyen �rzelmet vagy gondolatot, de Hermione esk�dni mert volna r�, hogy valamit t�nyleg meg�rtett. – V�gd fel a juharleveleket.

Ennyiben hagyt�k az eg�szet. Hermione semmit sem �rtett, de bizony�ra Piton sem volt ezzel m�sk�nt. A l�ny azt hitte, ha m�r gyanakszik valamire, akkor legal�bb tov�bb fogja faggatni, de ez nem �gy t�rt�nt. Gondolataiba mer�lve apr�tgatta a n�v�nyeket �s a kis gusztustalan pi�c�kat, amelyek a b�jitalhoz kellettek. Fogalma sem volt, hogyan l�baljon ki kil�t�stalan helyzet�b�l, elv�gre senkinek nem tudott �rt�kelhet� inform�ci�t adni val�di kil�t�vel kapcsolatban. Esz�be jutott, hogy tal�n megpr�b�lja le�rni, amit k�z�lnie kellene a professzorral, elhat�rozta: amint van egy szabad perce, ker�t egy penn�t �s egy pergament, hogy megpr�b�lja v�grehajtani kis akci�j�t. Val�j�ban egy�ltal�n nem hitt terve siker�ben, �s tov�bbra is l�zasan forgott az agya, hogyan seg�thetne mag�n. K�rben�zett a helyis�gben, mintha ott keresn� a v�laszt. Ahogy v�gigsiklott a szeme a polcokon, megr�zta a fej�t: hogy lehet ilyen buta, egy b�jitalokkal teli laborban nemigen tal�lhat megold�st egy ilyen jelleg� probl�m�hoz. V�g�l tekintete meg�llapodott egy �tl�tsz� folyad�kkal teli �vegcs�n. Nem volt r��rva, mi az, de Hermione t�k�letesen tiszt�ban volt vele: Veritaserum.

A l�ny fej�ben azonnal k�rvonalaz�dni kezdett egy terv: tal�n ez a rendk�v�l er�s b�jital seg�thet neki – legal�bb annyiban, hogy Pitont t�j�koztassa a fenn�ll� helyzetr�l. Egy pr�b�t mindenesetre meg�rt.

M�g � a rejt�ly el�rul�s�nak m�dj�val volt elfoglalva, Piton gondolatai is hasonl� ir�nyba kalandoztak el. Kezdett�l fogva furcs�nak tartotta a man�t; elv�gre a k�lsej�n k�v�l aligha volt man�s tulajdons�ga. Az �vek sor�n hihetetlen�l kifejl�d�tt az �rz�ke a titkok megfejt�s�hez, de most csak nagyon abszurd v�laszokat tal�lt volna a helyzetre. Tal�n csak t�lreag�lja, �s m�r mindenben valami hamiss�got l�t – mer�lt fel benne a dorg�l� gondolat, mik�zben sz�r�tott kamillavir�got sz�rt a fortyog� l�be. Darby besz�de egy�ltal�n nem hangzott man�san; egyszer sem al�zkodott meg el�tte az eltelt r�vid id�ben, r�ad�sul �n�ll� gondolatai voltak, javaslatokat tett – volt hozz� mersze. Ezek a dolgok egy�ltal�n nem jellemz�ek egy h�ziman�ra. V�g�l a tan�r arra jutott, a man�l�nynak val�sz�n�leg eg�szen hum�nus gazd�ja lehetett – ak�rhol is t�lt�tte az eddigi �veit –, aki miatt az � viselked�se is felett�bb emberi volt. Pitont pedig ez egy�ltal�n nem zavarta: v�g�l is nem volt sz�ks�ge arra, hogy egy mazochista man� percenk�nt leforr�zza mag�t a f�zettel, vagy a falba verje a fej�t, mert valamit elrontott. Pillant�sa a Veritaserumot vizslat� l�nyre esett, �s megengedett mag�nak egy kism�rt�k� szem�ld�kfelvon�st furcs�ll�s�nak kifejez�sek�pp.

A f�jdalomcsillap�t� f�zet nemsok�ra el is k�sz�lt, ennek ellen�re egy percre sem �lltak meg. Piton - m�g a k�sz b�jital h�lt - m�ris �j �st alatt gy�jtott l�ngot, �s ism�t nekil�ttak egy �jabbnak. Ezt kr�mk�nt haszn�lt�k s�lyos �g�si s�r�l�sekn�l. Hermione elt�prengett, vajon mi�rt k�sz�tenek ennyi gy�gy�szatban haszn�latos f�zetet, de csak tippelni tudott. Felt�telezte, hogy a k�rh�zak sz�m�ra lesznek az adagok. A Szent Mung�n k�v�l m�g k�t nagyobb hasonl� int�zm�ny volt Angli�ban – meg persze kisebb szakrendel�k a k�l�nleges betegek r�sz�re, akik sz�vesen fizettek a kezel�sek�rt –; val�sz�n�leg ezek nem csak a maguk �ltal elk�sz�tett b�jitalokat alkalmazz�k.

*

Az elk�vetkez� h�t minden napja hasonl�an telt. A rengeteg f�z�csk�z�s miatt azonban n�h�ny l�tfontoss�g� tev�kenys�gre nem maradt elegend� ideje se a man�l�nynak, se Pitonnak. Konkr�tan: az �tkez�sek m�r-m�r luxus-sz�mba mentek.

Ez�ltal viszont f�ny der�lt arra is, hogy Piton rendk�v�l sov�nyra szokott fogyni nyarank�nt. A Roxfortban m�g csak evett, hiszen valamilyen szinten k�telez� volt, azonban otthon, ahol senki nem szabhatta meg, hogy mikor �s mit tegyen, gyakorlatilag el is felejtette, hogy n�ha le kell gy�m�sz�lni p�r falatot a tork�n.

Hermione a reggeleket gyors szendvicsk�sz�t�ssel vagy r�ntotta s�t�ssel t�lt�tte – a toj�s m�r speci�lis fog�snak sz�m�tott. Az eb�det rendszerint kihagyt�k, csak a l�ny pr�b�lt meg m�g az els� napokban jelz�st k�ldeni, hogy majd’ kilyukad a gyomra, de nem telt bele sok id�, m�g kiismerte az �j helyzetet, �s r�j�tt, hogy am�g itt van, addig bizony nem eb�del. A vacsora a reggelihez hasonl�an szeg�nyes volt, mind min�s�gben, mind mennyis�gben. Hermione kezdett f�lni, hogy ha ez sok�ig �gy marad, valamilyen hi�nybetegs�gben kezd majd szenvedni. Ezt pedig nem akarta megv�rni.

El is j�tt a cselekv�s ideje: Piton a h�t folyam�n n�h�nyszor elhagyta a lak�st. Az egyik ilyen napon d�lt�jban ment el, n�h�ny lekicsiny�tett f�zettel a tal�rj�ban. Egy elejtett megjegyz�sb�l Hermione r�j�hetett, hogy a Szent Mung� sz�m�ra k�sz�tik a gy�gyb�jitalokat; ahogy azt sejtette is. Szinte biztos volt benne, hogy a f�rfi aznap is az ispot�lyt l�togatta meg. Amikor visszat�rt, folytatt�k a f�z�st a formalin szag� kis laborban, mintha mi sem t�rt�nt volna. Hermione lassan kezdte unni, hogy nap mint nap az asztal f�l� hajolva vagdossa a hozz�val�kat, melyeknek jellegzetes illat�t m�r kezdte �tvenni a keze is.

A f�rfi legk�zelebb egy �jszaka t�nt el. A l�ny felt�telezte, hogy ekkor nem a Szent Mung�t l�tta el n�h�ny hasznos anyaggal, �gy maradt a k�telked�s �s a bizonytalans�g. Hajnali f�l �t t�jban hallotta, hogy becsuk�dik a lak�s ajtaja, majd l�p�sek zaja hallatszott be, �jabb ajt�csuk�d�s, �s ut�na n�ma csend.

Nem k�rdezett r�, merre j�rt el�z� �jszaka tan�ra, de m�snap reggel a laborban �j hozz�val�k sorakoztak az asztalon: csupa olyan n�v�ny, amelyeket teliholdkor kell beszerezni, ha haszn�lni akart�k. Term�szetesen azonnal �ssze�llt a k�p.

Sz�val a mai is egy ilyen nap volt. Hermione egy hete �lvezhette a man�l�t minden apr� csepr� �r�m�t �s szomor�s�g�t, amikor is Piton a nemr�g elk�sz�lt, bonyolult, s�lyos agyr�zk�d�st enyh�t� f�zetet lezsugor�totta, zsebrev�gta �s t�vozott otthon�b�l.

Hermione kihaszn�lta az alkalmat, �s a nappaliban �ll� �r�asztalhoz sietett. Kih�zta a fi�kot, �s r�vid kutat�s ut�n n�h�ny galleonra akadt. Pont erre volt sz�ks�ge. Azonnal mag�hoz vette a p�nzt, �s maga ut�n bez�rva a bej�rati ajt�t �szrev�tlen�l hoppan�lt az Abszol �tra.

S�t�lgatott a var�zsl�k t�meg�vel teli �ton, amely Voldemort buk�sa �ta eg�szen visszanyerte r�gi f�ny�t. J�kedv uralkodott mindenfel�, izgatott ny�zsg�s t�madt n�h�ny kirakat el�tt, boszork�nyok csacsog�s�t vitte mag�val a sz�l. Hermione v�gyakozva n�zett n�h�ny korabeli fiatalt, akik lelkesen vitatkoztak valamir�l; azt k�v�nta, b�r � is ezt tehetn� Harryvel �s Ronnal. Azonban ez a jelen helyzetben lehetetlennek t�nt.

Hamarosan megtal�lta a boltot, amit keresett. Tudta, sietnie kell, elv�gre Piton bizony�ra gyorsan megj�rja a Szent Mung�t, �s nem lenne szerencs�s, ha nem tal�ln� �t otthon. Bel�pett a helyis�gbe, az ajt�ban csilingel�s fogadta. Az elad� boszork�ny kiss� bizalmatlanul fordult fel�.

– Miben seg�thetek? – k�rdezte gyanakodva, mik�zben v�gighordozta tekintet�t a man�n. Hermione egy pillanatra �tgondolta, mire is van sz�ks�ge, majd v�laszolt.

– A gazd�mnak kell bev�s�rolnom. Itt van a lista – azzal egy pergament ny�jtott a boszork�ny fel�, aki azonnal kikapta a kez�b�l. �tfutotta, majd p�lc�j�val int�ssorozatot adott el�.

Minden egyes legyint�sre �jabb �s �jabb fajta z�lds�g, gy�m�lcs �s egy�b �lelmiszer jelent meg a kassza mellett. Amikor minden megvolt, fele akkor�ra zsugor�totta �ket, �s egy pap�rzacsk�ba pakolta az �rut. Hermione kifizette az �sszeget, majd a zacsk�val a karj�n t�vozott a boltb�l. Mosolyogva bolyongott a var�zsl�k bev�s�rl� �tj�n, majd nemsok�ra dehoppan�lt Piton lak�sa el�.

Id�ben �rkezett. A professzornak m�g nyoma sem volt, �gy nyugodtan nekil�thatott haditerv�nek. A zacsk� tartalm�t kipakolta a h�t�be �s a polcokra, majd el�k�sz�tette a sz�ks�ges hozz�val�kat. N�h�ny percen bel�l m�r �gy s�nd�rg�tt a konyh�ban, mint az elm�lt napok sor�n a laborban: megkevergette a t�zhelyen rotyog� m�rt�st, t�szt�t f�z�tt, szeletelte a z�lds�geket…

M�sf�l �r�nyi alkot�s ut�n v�g�l elk�sz�lt a szak�csm�vel. Piton meg�rezhette, mikor kell betoppannia, ugyanis �pp abban a pillanatban t�nt fel, amikor a man�l�ny t�lalta a vacsor�t. A f�rfi felvont szem�ld�kkel, �rdekl�dve figyelte, ahogy Hermione az asztalra var�zsolja az �nycsiklandoz� olasz �telt, �s egy m�sik int�s�re ev�eszk�z�k ker�lnek a t�ny�rok mell�.

– J� est�t, uram – k�sz�nt vid�man a l�ny. Egy pillanatra megijedt, hogy tal�n t�lz�sba esett azzal, hogy k�rdez�s n�lk�l neki�llt szervezkedni. Piton arca nem sok j�t �g�rt, mintha nem tudta volna eld�nteni, hogy ordib�ljon, vagy �lj�n le enni. V�g�l az ut�bbi mellett hat�rozott.

– Az�rt �rdekelne, m�gis honnan szerezt�l ehhez b�rmit is – sz�lalt meg halkan, kiss� fenyeget� t�nussal a hangj�ban, mik�zben intett, hogy ha m�r k�nytelen �gy tenni, akkor megk�stolja a l�ny m�v�t. Hermione azonnal szedett is a t�szt�b�l, majd a sz�szt is kell�k�pp r��nt�tte.

– Igaz�b�l a maga k�zbenj�r�s�val t�rt�nt a dolog – felelte szem�t les�tve, mikor befejezte a m�veletet. Hirtelen �gy �rezte, nagyon �rdekes, ahogy egy hangya igyekszik megk�zel�teni a vacsor�t az asztal l�b�n kereszt�l, �s esz�be sem jutott, hogy esetleg tan�ra szem�be pillantson.

– Az �n k�zbenj�r�sommal? – vonta fel a szem�ld�k�t a f�rfi, egy pillanatra sem t�vesztve szem el�l szak�csa arc�t. Figyelte a reakci�it, �s k�zben arra gondolt, ha egy �tlagos man�ja lenne, akkor val�sz�n�leg aznap is csak maximum toj�sr�ntott�t evett volna. Vagy ha m�gsem, akkor is a man� minimum r�csapta volna n�h�nyszor a f�l�re az ajt�t, ami�rt az enged�lye n�lk�l b�rmit is tenni mert. Semmi sem utalt viszont arra, hogy ez Darby eset�ben is �gy t�rt�nt volna.

– �gy gondoltam, itt az ideje, hogy kicsit norm�lisabban t�pl�lkozzon – tal�lta meg v�g�l a hangj�t Hermione. �gy hat�rozott, hogy jobb, ha �szint�n besz�l, �s b�tran elmondja, amit gondol. – Az a dolgom, hogy a lehet� legjobban l�ssam el a gazd�mat… �gy h�t b�torkodtam bev�s�rolni, m�g maga elvitte a f�zetet. – Piton meglepve hallgatta a szavakat, persze ezt egy cseppet sem mutatta. Arca kifejez�stelen maradt, Hermione semmit nem tudott leolvasni r�la. A f�rfi �rdekl�dve el�rek�ny�k�lt az asztalon, a t�ny�r f�l� hajolt, �s v�rta, hogy a man� folytassa. – M�t�l kezdve csak v�gsz�ks�g eset�n esz�nk pir�t�st meg ehhez hasonl� t�panyagmentes �teleket. Itt az ideje, hogy eg�szs�ges �letet �ljen… m�r ami a t�pl�lkoz�st illeti – tette m�g hozz� a l�ny, �s tudta, ha most ember lenne, val�sz�n�leg v�r�sen lehajtotta volna a fej�t. Mivel azonban nem volt az, nem v�r�s�d�tt el, �s a fej�t sem hajtotta le: m�r csak az�rt sem. B�tran v�rta Piton reakci�j�t, �m az v�ratott mag�ra.

A f�rfi semmitmond� tekintettel n�zte a man�l�nyt. Nem mutatta, de kifejezetten sz�rakoztatta ez a fajta forr�fej�s�g �s makacss�g. Tele volt amb�ci�val, �gy �rezte, b�rmit el�rhet – milyen naiv egy l�ny!

– �s akkor mit fogunk enni? – k�rdezett r� v�g�l. M�g egy picit h�zta a v�gs� lesz�mol�s idej�t, hacsak n�h�ny pillanatig is.

– Term�szetesen csupa eg�szs�ges dolgot! Z�lds�geket, gy�m�lcs�t, teljes ki�rl�… – Hermione nem tudta befejezni. Piton nem sz�lt r�, hogy hallgasson, nem intette le… ann�l sokkal szokatlanabb m�don fojtotta bel� a sz�t: felnevetett.

A l�ny d�bbenten �llt az asztal mellett, �s figyelte, ahogy tan�ra leplezetlen j�kedvvel kineveti �t. Amilyen hirtelen j�tt, olyan gyorsan t�vozott is a szokatlan hang, �s Piton merev arccal �jra r� ir�ny�totta a tekintet�t. Szemei furcs�n csillogtak, ami m�g a nevet�s�n�l is szokatlanabb volt Hermione sz�m�ra.

– Sz� sem lehet r�la – v�laszolta lassan a professzor. – Egyr�szt nem fogok ilyen ocsm�ny dolgokat a szervezetembe juttatni. M�sr�szt neked sem lesz id�d ilyesmikkel foglalkozni, mert a laborban fogsz dolgozni. Els�sorban ez�rt vagy itt, nem az�rt, hogy konyhat�nd�reset j�tssz.

– A laborban is konyhat�nd�reset j�tszom, csak ott mag�val. – Hermione oda sem figyelt, mit mond, csak �gy kics�sztak a sz�j�n a szavak. Szemei elkerekedtek, mikor r�j�tt, mit is mondott, �s nagyon halkan, szinte csak t�togva kibukott bel�le egy hopp� is.

– Mindenesetre, ez volt az els�, egyetlen �s egyben utols� alkalom, hogy valami giccses �s teljesen felesleges mosl�kot k�sz�tett�l a konyh�mban.

Hermione s�rt�d�tten b�lintott, �s egy �rva sz� n�lk�l otthagyta a f�rfit. Nem szeretett k�l�n�sebben abban a kis lyukban lenni, amit a szob�j�nak utaltak ki, de most mindenn�l jobban v�gyott az egyed�ll�tre. H�t ennyit �rt a f�radoz�sa… M�g az �tv�gya is elment, pedig m�r n�h�ny napja rendesen ki volt �hezve valami ehet�re.

El�z�←…….→K�vetkez�