1. r�sz

– Azt kapod, amit meg�rdemelsz!

A ki�lt�ssal egy id�ben Hermione fel� r�ppent egy lil�s sz�n� f�nysug�r. Amint el�rte a l�nyt, az �tok k�ld�je felnevetett, megfogta a f�ldre hanyatlott, �jult testet, �s vele egy�tt hoppan�lt, nem t�r�dve a t�bbi harcol� m�gussal.

*

Hermione egy k�nyelmetlen, kem�ny helyen �bredt. �tlete sem volt, hol lehet, a f�ldh�z t�l s�pped�s, az �gyhoz t�l „�gyszer�tlen” volt. Kinyitotta a szem�t, �s k�rben�zett a helyis�gben, ahol addig aludt. A falak a roxforti kast�ly�hoz hasonl�tottak, hatalmas k�vekb�l �lltak, �m azokkal ellent�tben, ezek b�z�s pen�szszagot �rasztottak. A leveg� nedves volt, d�gl�tt �llatok b�ze keveredett a korhad� falak�val. Rendk�v�l undor�t� hat�st keltett, �m a l�nyt ez nem �rdekelte; �r�lt, hogy �lve meg�szta az �tkot.

Szemben vele vasretesszel lez�rt t�m�r faajt� �llt. Egy pillanat alatt kinyithatta volna, �m amikor fel�llt, furcs�n alacsonynak �rezte mag�t. Nem �rt r� �sszemen�s�n t�prengeni, ugyanis besz�dfoszl�nyok �t�tt�k meg f�l�t. Hamarosan m�r tiszt�n hallotta, hogy k�t f�rfi vitatkozik, alkudozik.

– Ez az utols� darab, ma reggel �rkezett. A f�rfi szerint, aki hozta, rendk�v�l �g�retes p�ld�ny, szinte mindenhez �rt – mes�lte lelkesen egy rekedtes f�rfihang, melynek st�lusa igencsak eml�keztette Hermion�t a piaci kof�k�ra, akik minden�ron r� akarnak tukm�lni az emberekre mindenf�le �cskas�got. Vajon most mi lehet az alku t�rgya?

– Akkor mi�rt szabadult meg t�le? – tette fel a logikus k�rd�st egy ismer�s, de cseppet sem bizalomgerjeszt� hang.

– K�lt�z�s – j�tt a felelet, mintha ezzel mindent megmagyar�zna. Hermione hallotta a matat�st az ajt�val, ahogy elfordulnak a z�rak, �s a retesz is kimozdul hely�b�l egy var�zslat hat�s�ra. N�h�ny pillanaton bel�l kiny�lt a t�m�r fadarab, �s szembeker�lt a k�t f�rfival. Piton felh�zott orral, undorodva v�gign�zett el�sz�r a helyis�gen, majd Hermion�n. A l�nnyal ellent�tben cseppet sem t�nt meglepettnek. A professzor b�lintott, jelezve az elad�nak, hogy menjen be. � is k�vette az id�s, kopaszod� f�rfit.

– Ahhoz k�pest, hogy ennyire csod�latos ez a man�, el�g gyatra k�rnyezetben tartja – jegyezte meg g�nyosan, �jra v�gigp�szt�zva a pen�szes falakat, a plafonr�l l�g� j�kora p�kh�l�kat, �s azt a k�tes eredet� t�cs�t a sarokban.

– Mint mondtam, reggel �rkezett, nem tudtam m�shol elsz�ll�solni – menteget�z�tt az �reg, majd Hermion�hoz fordult.

A l�ny kerekre ny�lt szemekkel figyelte �ket, de l�lekben r�g leragadt a professzor szavain�l. Man�? Milyen man�? Hol? Mir�l besz�lnek ezek? Kiny�jtotta a karj�t, hogy megvizsg�lja, minden rendben van-e. H�t… nem volt. A legkev�sb� sem.

– Mi baja van? Csak nem sokkot kapott? – k�rdezte a b�jitalszak�rt�.

– Nem, nem, uram, j�l vagyok – sietett a v�lasszal a l�ny, miel�tt az elad� sz�hoz juthatott volna. – El akar vinni innen… uram?

Piton furcs�ll�n felh�zta a szem�ld�k�t, �s �gy figyelte Hermion�t. A l�ny biztos volt benne, hogy volt tan�ra nem ismerte fel, de arra is r�j�tt, hogy ha � nem viszi el, akkor valami sokkal r�mesebb alak fog �rte j�nni, akit tal�n nem is ismer. �gy legal�bb volt egy cs�ppnyi rem�ny.

– Mi a neved? – k�rdezte gyanakv�an a f�rfi.

– Hermione – pr�b�lta mondani, de a hangj�t m�r nem hallotta. Megijedt, �s l�that�an ezt a m�sik k�t ember is �szrevette. – �gy �rtem, Darby. – Hermione nem �rtette, mi t�rt�nik, mi�rt nem tudja kimondani a val�di nev�t, de el kellett �rnie, hogy megnyerje Pitont. T�prengeni kezdett, vajon milyen man�ra lehet sz�ks�ge a f�rfinak a ny�r k�zep�n, hogy aszerint alak�thassa szem�lyis�g�t.

– Darby… – ism�telte a professzor. – Mik az er�ss�geid?

– Term�szetesen a h�zimunk�kat mind megcsin�lom… – kezdte a l�ny, de fogalma sem volt, mivel folytassa. Hogy adja el mag�t egy h�zi man�?

– Nem ez �rdekel – fojtotta bel� a sz�t a professzor –, ismered a b�jital hozz�val�kat?
Hermione csaknem fels�hajtott.

– Persze, uram! – v�laszolt r�gt�n. Piton felvonta a szem�ld�k�t. – N�melyik receptet is tudom.

A f�rfi b�logatott, de l�tszott, hogy m�g mindig nincs meggy�zve.

– Honnan? – k�rdezte v�g�l gyanakv�an. Hermione m�r �pp mondani akarta, hogy mag�t�l, professzor, de v�g�l visszafogta mag�t. A v�g�n m�g tiszteletlennek n�zi.

– A francia m�gusiskol�ban voltam szolg�l�… uram. – Rem�lte, ez megfelel� csal�tek lesz a tan�r sz�m�ra. Nem kellett csal�dnia.

– Rendben. Ha m�gis befuccsolna, m�g a h�ten visszahozom. Mit mondott, mennyi? – azzal a k�t f�rfi kil�pkedett a helyis�gb�l, nyitva hagyva maguk m�g�tt az ajt�t. – Gyere, Darby – sz�lt m�g vissza Piton.

Hermione felkapta a fej�t, �s szinte rohant ut�na. Nem �rt r� gondolkodni, hogy mi is t�rt�nt vele az elm�lt percek sor�n, k�s�bbi id�pontra halasztotta a filozof�l�st.

Piton �pp �tny�jtott egy ersz�nynyi galleont az elad�nak, amikor utol�rte �ket. R�vid l�baival meglehet�sen lassan haladt. A f�rfi v�gign�zett a rongyos l�nyen, �s elh�zta a sz�j�t.

– Adjon neki valamilyen ruh�t – mondta, mikor a piszkossz�rke, alig takar� anyagra n�zett. Hermion�nak eddig fel sem t�nt, hogy alig van fel�lt�zve, csak egy k�r� csavart kis valami l�gott a test�n. H�l�san n�zett Pitonra, akinek utas�t�s�ra egy r�ill�, s�t�tk�k kis ruh�csk�t kapott. Hermione tudta, hogy ett�l m�g Piton tulajdona maradt, de jelenleg nem is akarta ezt m�sk�nt. Nem sok v�laszt�sa volt.

– Indul�s! – azzal Hermione, a man� �s Piton, az ember elhagyt�k a m�gikus l�nyekkel foglalkoz� �zletet.

Hermione nem gy�zte szedni apr�cska l�bait, hogy l�p�st tudjon tartani a szinte suhan� tan�rral. Nem akarta sz�v� tenni, hogy � majd’ egy m�terrel alacsonyabb, �s ez�ltal nem igaz�n tud f�l m�ter per szekundum sebess�gn�l gyorsabban haladni – a f�rfi m�sf�l m�ter per szekundum�hoz k�pest. Azt�n r�j�tt, hogy val�sz�n�leg Piton nem is �rten�, mir�l besz�l, elv�gre var�zsl�, �s val�sz�n�leg soha �let�ben nem tanult fizik�t…

A sebess�g csak az egyik probl�ma volt. A m�sik szint�n a m�reteire vezethet� vissza: az�ltal, hogy testmagass�ga nem haladta meg egy �tlagos ember derek�t, m�g csak nem is l�tott t�bbet egy fekete, lebeg� tal�rn�l, ami n�ha felbukkant az – igencsak hossz�ra n�tt – man�orra el�tt, hiszen m�g sok var�zsl� �s boszork�ny v�gezte a dolg�t az utc�ban.

Hamarosan ki�rtek a forgalmas k�zb�l, a f�rfi m�g meg is v�rta �t. M�r kezdett arra gondolni, milyen kedves is t�le, �ppen h�l�lkodni akart, amikor a professzor j�l leszidta:

– Ha sokat kell r�d v�rnom, esk�sz�m, nem leszek ilyen t�relmes, �s magam el�tt rugdosva ismertetem meg veled a k�rny�ket – figyelmeztette. A kedvess�gr�l sz�l� gondolat azonnal k�mforr� v�lt a l�ny fej�ben, ehelyett egy d�h�s k�romkod�sokkal teli mondat kezdett megfogalmaz�dni benne. – Gyer�nk, ne maradj le!

Hermione d�h�ngve k�vette a sz�lldog�l� tal�rt. �gy d�nt�tt, praktikusabb, ha fut�snak ered.

*

Harry �s Ron kimer�lten �rkeztek vissza a f�hadisz�ll�sra, ami m�r r�g nem a Grimmauld t�ren volt. Egy k�lv�rosi, k�nyelmes h�zat rendeztek be a Rendnek, ahol zavartalanul tarthatt�k gy�l�seiket.

– Hermione visszaj�tt m�r? – k�rdezte Ron a megjelen� Mrs. Weasleyt�l. Molly furcs�ll�an n�zett vissza r�.

– Nem j�tt… azt hittem, egy�tt vagytok – jegyezte meg.

– M�r nem volt ott, amikor mi elj�tt�nk – felelte ez�ttal Harry, �s elgondolkozva tekintett ki a fej�b�l. – Hol lehet?

– Biztosan �l – sz�gezte le azonnal v�r�s haj� bar�tja. Harry m�g nevets�gesnek is tal�lta volna Ronnak ezt az aggodalmas megnyilv�nul�s�t, ha nem az a helyzet �ll fent, hogy Hermione elt�nt, mintha a f�ld nyelte volna el. – Hiszen nem tal�ltuk meg a… - a fi� elharapta a mondat v�g�t. - Sz�val �l. - Bele sem mert gondolni, hogy bar�tn�j�k esetleg meghalt. Hirtelen elkerekedett a szeme - Elrabolt�k – jelentette ki p�nikszer�en. – Meg kell �t keresn�nk!

– Utolj�ra azzal az arab fazonnal l�ttam – t�prengett Harry. – De Hermione �llt nyer�sre.

– �n is vele l�ttam – b�logatott Ron.

– Mi a baj, fi�k? – k�rdezte az el�szob�ba l�p� Remus.

– Hermione elt�nt! – ki�ltott�k egyszerre h�rman, Mrs. Weasleyvel egy�tt.

– Hogyhogy elt�nt? – d�bbent meg teljesen a v�rfarkas. – Mikor l�tt�tok utolj�ra?

– Mondtuk m�r, azzal az arab emberk�vel volt! – hiszt�ri�zott Ron.

– H�, nyugodjunk le! – sz�lalt meg Harry. – Ki kell tal�lnunk valamit.

→K�vetkez�