Epil�gus
 

Boldog az az ember, aki hozz�tartoz�i t�k�letlens�g�t �pp�gy elviseli, ahogy szeretn�, ha az � t�k�letlens�g�t m�sok elviseln�k.
(Assisi Szent Ferenc)


***

Hat �vvel k�s�bb…


A k�tszintes, barna zsalug�teres, kr�msz�n� h�z, Canterbury var�zsl�k �ltal lakott negyed�nek sz�l�n, egy csendes utc�ban �llt, �s az egyik oldal�t szinte teljesen bevonta a r�k�sz� borosty�n. Az udvar v�g�ben �ll� hinta mellett gyerekj�t�kok hevertek teljes �sszevisszas�gban, �s egy kutya�l is hirdette, hogy egy n�gyl�b� is tartozik a h�zban lak� csal�dhoz. A h�z pont megfelel� nagys�g� �s elrendez�s� volt ahhoz, hogy az als� szinten kialak�tsanak benne egy rendel�t, amelynek az ajtaj�n egy kis r�zt�bla d�szelgett, rajta a felirattal:
 

Hermione Granger-Piton
Mag�ngy�gy�t�

Hermione �s Perselus k�t �ve v�s�rolta a h�zat, hogy a l�ny v�gre megval�s�thassa d�delgetett �lm�t, �s beind�thassa mag�npraxis�t. B�r Pitonnak eleinte voltak fenntart�sai a v�llalkoz�s siker�t illet�en, ennek nem adott hangot. Mikor pedig n�h�ny h�nap m�lva egyre t�bb beteg jelent meg, hogy gy�gy�rt kapjon �pp aktu�lis betegs�g�re, a k�ts�gei teljesen szertefoszlottak. Hermione praxis�nak egyre jobban elterjedt a h�re, �s sokan gondolt�k �gy, hogy szerencs�sebb egy �ltaluk ismert �s megb�zhat�nak tartott gy�gy�t�val kezeltetni magukat, ahelyett, hogy a Szent Mung�ban kifogjanak egy olyan gy�gy�t�t, aki m�g csak tanulja a szakm�t.
A mag�npraxis Perselus sz�m�ra is j�vedelmez� lehet�s�get jelentett, hiszen a betegs�gek kezel�s�re a f�rfi �ltal k�sz�tett b�jitalokat haszn�lt�k. Amikor pedig a b�jitalmester egy �vvel k�s�bb el��llt a saj�t fejleszt�s� Farkas�l�f�-f�zet�vel, ami fogyaszt�j�nak teljes t�netmentess�get biztos�tott, hihetetlen m�don megugrott az �rdekl�d�s a rendel� ir�nt. Szinte el�rasztott�k �ket a betegek �s a b�jitalmegrendel�sek az orsz�g minden pontj�r�l.
Nem volt okuk panaszra…
Hermione aznapra m�r befejezte a munk�t, �s �pp az utols� beteg kartonj�t k�sz�lt a katon�s rendbe �ll�tott t�bbi karton k�z� tenni, amikor az ablak fel�l �rkez� kopog�s meg�t�tte a f�l�t. Azonnal tudta, kit�l �rkezhetett lev�l, ez�rt sietve kinyitotta az ablakot, �s leoldotta a bagoly l�b�ra er�s�tett levelet. Nem t�vedett, a bor�t�kon felismerte Denny �komb�kom bet�it. Kihajtogatta a pergament, �s olvasni kezdett. Tudta, hogy odafent a lak�sban, Perselus nagyon v�rja ezt a levelet, de nem b�rta ki, hogy ne � olvassa el el�sz�r. V�laszt akart ugyanis arra a k�rd�sre, ami m�r h�napok �ta vitat�ma volt k�zte �s Perselus k�z�tt. Nevezetesen, hogy Dennyt melyik h�zba osztja majd be a Teszlek S�veg. Piton makacsul ragaszkodott a Mardek�rhoz – �s biztos�totta r�la Hermion�t, hogy err�l felesleges is vitatkozniuk –, Hermione pedig, ugyanolyan makacsul, a Griffend�lhez.
N�h�ny perc olvas�s ut�n mosolyogva hajtotta �ssze a levelet, �s elindult az emeleten l�v� lak�sba. Fel�rve a nappalit vette c�lba, ahonnan kihallatszott a b�jitalmester b�rsonyos baritonja. Nem l�pett be azonnal a nappaliba, ink�bb laz�n az ajt�f�lf�nak d�lt, �s onnan figyelte a kanap�n �ld�g�l� f�rj�t �s a kisl�nyukat. Mag�ban mosolyogva hallgatta, ahogy Perselus „mes�t” olvas Amynek. Pontosabban, a Heti b�jitalszeml�t, de olyan hangs�llyal, mintha az a legszebb t�nd�rmese volna, kieg�sz�tve az � megjegyz�seivel, amin a kisl�ny nagyokat kacagott. Kellemest a hasznossal; ez volt Piton mott�ja.
Amy sz�let�s�vel kett�re n�tt a Granger h�zasp�r unok�inak sz�ma. Hermione nem tudott el�g h�l�s lenni a sz�leinek, ami�rt az els� perct�l fogva a saj�tjukk�nt tekintettek Dennyre, �s Amy �rkez�se ut�n sem �reztett�k soha a kisfi�val, hogy igaz�b�l csak egy v�r szerinti unok�juk van. Mr. �s Mrs. Granger v�gre ki�lhett�k nagysz�l�i v�gyaikat, �s a lehet� legjobban elk�nyeztett�k a k�t gyereket. Hermione �s Perselus igyekeztek kihaszn�lni azokat az id�szakokat, amikor Denny �s Amy a h�zasp�rn�l volt, �s �k v�gre kettesben lehettek. Gyakran felkerest�k azt a partszakaszt, ahov� Perselus el�sz�r vitte el �ket Dennyvel, �s ahol Hermione hamarosan felfedezett egy eldugott kis barlangot, ami t�k�letesen alkalmas volt arra, hogy... elb�jjanak a vil�g el�l. Amyt is ennek a barlangnak k�sz�nhett�k.
Eln�zve kett�s�ket, ahogy egym�s mellett �lt apa �s l�nya, Hermion�nak esz�be jutott a pillanat, mikor Perselus el�sz�r megl�tta Amyt. A pillanat, amikor Harry Potternek a marad�k k�ts�ge is eloszlott afel�l, hogy a b�jitalmester k�pes szeretetre. Ahogy Perselus akkor, ott, a kez�ben tartott apr� bab�ra n�zett, olyan tekintettel, mintha a vil�g valamennyi sz�ps�g�t �s csod�j�t ebben a csomagban adt�k volna a kez�be. �s h�t, tulajdonk�ppen... �gy is volt. Perselus az els� pillanatt�l kezdve „szerelmes” volt a l�ny�ba, �s ez az az�ta eltelt h�rom �vben sem v�ltozott. A pici, fekete haj� �s barna szem� l�nyka b�rmikor k�nnyed�n az ujjai k�r� csavarta m�sokkal oly mogorva apj�t, �s ehhez csup�n egyetlen mosolyra volt sz�ks�ge.
– V�ge a mes�nek – hajtotta �ssze az �js�got a b�jitalmester, mire Amy lebiggyesztette a sz�j�t.
– Olvass m�g valamit, apu – k�rte a l�b�t l�b�lva.
– Ma m�r nem – cs�v�lta meg lassan a fej�t Piton. – K�s� van, aludnod kell.
– Csak m�g egyet – k�rlelte a kicsi l�ny f�lrebillentve a fej�t, �s pajkos mosoly jelent meg az arc�n.
Pitonnak megr�ndult a sz�ja sz�le. Ellen�llhatatlan kis boszorka. M�r tudta, hogy igent fog mondani.
– �s mi legyen az? – k�rdezte felh�zott szem�ld�kkel, a szeme sark�b�l sand�tva Amyre, mire az kuncogni kezdett. – Akkor m�r valami olyat v�lassz, ami nekem is tetszik.
– �n tudok valamit, amit sz�vesen elolvasn�l – sz�lalt meg ekkor Hermione, �s k�zelebb ment a kanap�hoz.
Piton k�rd�n r�n�zett a mosolyg� n�re, mire az meglobogtatta a kez�ben tartott levelet.
– Mikor j�tt? – k�rdezte izgatottan.
– N�h�ny perce – felelte Hermione, �s fel� ny�jtotta a pergament.
– Elolvastad?
– Igen.
– �s? – vonta fel v�rakoz�an a szem�ld�k�t a f�rfi.
– Igazad volt – mondta egy halv�ny mosollyal Hermione. – T�nyleg felesleges volt ezen vitatkoznunk.
Piton arc�n egy v�gtelen�l �nel�g�lt mosoly ter�lt el.
– Na, ugye, �n megmondtam – mondta, �s el�gedetten h�trad�lve olvasni kezdte a levelet.
– Igen, megmondtad – �rtett egyet Hermione, mik�zben letelepedett a kanap�val szemk�zti fotelbe, �s hagyta, hogy Amy az �l�be m�sszon.
– Ki �rta a levelet? – k�rdezte k�v�ncsian.
– A b�ty�d – felelte mosolyogva.
– �s mit �rt Denny? – lelkes�lt fel a kisl�ny.
– Mindj�rt megtudod – mondta titokzatosan Hermione.
Vele szemben Piton felhorkant.
– A nyakam tettem volna r�, hogy Longbottom fia volt, aki kiesett a cs�nakb�l – jegyezte meg g�nyosan, majd �jra n�m�n olvasta tov�bb a sorokat. – Nem �rtem, Dennynek mi�rt kell reg�nyt �rnia, ahelyett, hogy csak a l�nyeget emeln� ki – sz�lalt meg nem sokkal k�s�bb. – Kit �rdekel, hogy hogy n�z ki az a n�, aki bek�s�rte �ket a nagyterembe? Na, v�gre, a beoszt�s...

Megint elhallgatott, majd n�h�ny m�sodperc m�lva Hermione egykori h�z�nak c�mer�llat�t is megsz�gyen�t� h�rd�l�ssel ugrott talpra, mik�zben ezzel egy id�ben, egy kiss� k�r�rvend�, ugyanakkor gy�zedelmes mosoly jelent meg a vele szemben �l� boszork�ny arc�n.

– GRIFFEND�L…?!


 

***

Mondd meg, mit �rne a szerelmed n�lk�l az �letem?
Mondd meg, ki lenn�k �n, ha nem lenn�l mellettem?*

(Tell me, what is my life, without your love?
Tell me, who am I, without you, by my side?)

***

*Saj�t „ford�t�som”, ami (angoltud�somat figyelembe v�ve) val�sz�n�leg nem sz� szerinti, viszont a l�nyeget fedi, �s m�g r�mel is. :D

Itt hallhatj�tok a dalt.






Tisztelt olvas�k!

V�get �rt ez a t�rt�net, �s sz�momra egy igen izgalmas id�szak. �vekkel ezel�tt, mikor el�sz�r a kezembe vettem az els� Harry Potter k�tetet, nem gondoltam volna, hogy ennek a t�rt�netnek a szerepl�i ilyen sok �r�m�t – �s j� �rtelembe vett bossz�s�got – fognak nekem okozni. �szrev�tlen�l ragadott mag�val Rowling, majd pedig a Fanfiction vil�ga. Azt pedig a legvadabb �lmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer, valamikor, �n is �r�sra vetemedem. Eleinte csak �lveztem az olvas�st, csak kapkodtam a fejem a jobbn�l jobb ficek l�tt�n, �s mindig �mulatba ejtett az �r�k lelem�nyess�ge, ahogy alak�tj�k a t�rt�neteiket, hogyan sz�vik bele a cselekm�nybe a humort, a dr�m�t, vagy a romantik�t.
Azt�n egy id� ut�n azon kaptam magam, hogy t�rt�neteket tal�lok ki, jelenetek j�tsz�dnak le a lelki szemeim el�tt, �s egy nap arra eszm�ltem, hogy egy k�k sz�n� spir�lf�zet f�l�tt g�rnyedek, �s veszett�l k�rm�l�k. Olyan elfoglalts�gra siker�lt ez�ltal szert tennem, ami n�h�ny �ve m�g elk�pzelhetetlen volt a sz�momra. �s mik�zben �n egyre jobban �reztem magam ennek az �j hobbinak k�sz�nhet�en, a k�rnyezetem kezdett kicsit furcs�n n�zni r�m. �n lettem az, aki a szabadideje nagy r�sz�ben egy k�k f�zetbe �rogat m�sok sz�m�ra furcsa szavakat, mint a hoppan�l�s, �n voltam az a furcsa n� a buszon, aki n�ha mag�ban nevetg�l. Honnan is tudhatt�k volna, hogy azokban a pillanatokban sz�lettek meg olyan jelenetek, mint „Dick b�csi udvarl�sa”, vagy ak�r Piton kiss� f�lre�rthet� „sz�r�s fenevadja”. �n voltam az, akit a gyerekei �jjel fel�bredve, a mosd�ba menet ott tal�ltak a g�pe el�tt, a klaviat�r�t ny�st�lve, �s sz�nd�kosan felcser�lve k�t bet�t a t�rt�netem c�m�ben, csak ennyit k�rdeztek: �k�rs�g?
�s az is �n voltam, aki n�h�ny nappal ezel�tt, a buszmeg�ll�ban v�rakozva �jra el�vette a kiss� viharvert k�k f�zet�t, �s elkezdte megfogalmazni ezt a „levelet”.
Voltak id�szakok, amikor eg�szen egyszer�en nem ment az �r�s. �r�kon kereszt�l �ltem az utols� le�rt mondatot b�mulva, �s ak�rhogy er�lk�dtem, nem akart j�nni az azt k�vet� mondat. Volt olyan, mikor �gy gondoltam, sosem fogom tudni befejezni. �s akkor mindig ugyanazt tettem: megnyitottam a fejezetekhez �rt kritik�itokat, �s azokat olvasgattam, m�gnem azt vettem �szre, hogy a kezdeti passzivit�som tenni akar�sba v�lt �t. Tal�n nem igaz�n siker�lt j�l kifejezni magam egy-egy v�laszban, de most szeretn�m itt elmondani, micsoda er�t adtatok TI nekem, mennyi �r�m�t okoztatok nekem azzal, hogy l�ttam, szeretitek ezt a t�rt�netet. Ti voltatok azok, akik elhitett�tek velem, tal�n nem is olyan rossz az, amit csin�lok, �s miattatok egy kicsit olyannak �reztem magam, amilyennek soha addig: k�l�nlegesnek, elismertnek, szerethet�nek. Nem tudom ezt el�gszer megk�sz�nni Nektek!
Puszi mindenkinek: Snapefan

Hihetetlen embereket ismertem meg itt, k�zt�k Midnights Prophetet is, akinek mindig megk�sz�ntem a fantasztikus munk�j�t a fejezeteim v�g�n. Ezt nem szeretn�m most sem elmulasztani, b�r most kicsit hosszabb lesz a szokottn�l.

Dr�ga MP!

Tudom, hogy nem egyszer elmondtam m�r, �s val�sz�n�leg a k�ny�k�d�n j�n m�r ki, de nem tudok el�gg� h�l�s lenni neked, mert n�lk�led nem tudtam volna v�gigcsin�lni, �s szinte hallom, ahogy most azt mondod, „Na, j�l van, el�g lesz m�r, �gi, �ll�tsd le magad!”. De te volt�l az, aki azt mondtad, miut�n elolvastad a legels� fejezetet, hogy ez j�, ebb�l lehet valami. Te volt�l az, aki mindig biztatott, �s nem hagyta, hogy feladjam. Te volt�l, aki mindig visszar�ngatott a f�ldre, ha egy jelenettel t�ls�gosan „elsz�lltam”, te volt�l, akinek a fejezetekhez �r�dott megjegyz�sein annyit nevettem, �s te volt�l az, akivel �jszak�kat besz�lgettem �t, mik�zben id�nk�nt eml�keztett�k magunkat: „�rni k�ne”.
Igaz, hogy sosem tal�lkoztunk m�g szem�lyesen, de ennek ellen�re te vagy az az ember, akit a legjobb bar�tomnak tartok. Ilyen ember pedig nagyon kev�s van. Nem az�rt, mert bar�ts�gtalan lenn�k – rem�lem, nem vagyok –, hanem az�rt, mert egy bizonyos „r�sz” ut�n bez�rk�zom, �s nem osztom meg m�ssal azt, amit gondolok, vagy amit �rzek. �s ezt nem nagyk�p�s�gb�l teszem – b�r t�nhet annak m�sok sz�m�ra –, hanem az�rt, mert nem �rzem azt, hogy ez m�sra tartozna, vagy m�st �rdekelne. Te vagy tal�n az egyetlen olyan ember, aki – ha lehet �gy mondani –, sokat tud r�lam, aki ismer engem igaz�b�l.
Te vagy az, aki mindig meg tud nevettetni, m�g akkor is, ha s�t�ten l�tom a dolgokat, �s te vagy az, aki rajtam k�v�l �rti, hogy mi�rt kezdek el r�h�gni, ha meghallom azt a sz�t, hogy gyertya, vagy megl�tok egy olyan h�tk�znapi t�rgyat, mint a mosogat�szivacs, vagy hogy mit jelent az a bizonyos jel lentebb, a nevem mellett.
Sz�val szeretn�m megk�sz�nni J.K. Rowlingnak Harry Pottert, mert ha nincs Harry Potter, akkor nincs HP fanfiction sem, �s akkor soha nem ismerlek meg.
�s tudom, hogy ez a levelem tal�n t�ls�gosan is �rzelg�s lett, �s bocs�sd meg nekem, hogy ezt nem k�ldtem el neked, hogy b�t�zd le, mert tudom, hogy �gy kaptam volna vissza, hogy ott vir�tana ut�na a sz�p z�ld bet�kkel �rt megjegyz�sed: �gi, ez t�l ny�las, �rd �t, de tal�n jobb lenne az eg�szet kit�r�lni. :-) �s most el�sz�r, nem hallgatn�k r�d. De most az egyszer, n�zd ezt el nekem. Ez m�r �gy marad…
Puszillak!
�gi (Banya) :R
Va�…



Ui: Snapefan hamarosan �jra t�mad egy SS/HG-val, sz�val rettegjetek! :D

El�z�←