– Hermione, minden rendben? – k�rdezte agg�dva Ginny Potter a maga el� b�mul� l�nyt�l. J� ideje �ltek n�m�n egym�s mellett, �s a v�r�s haj� boszork�ny egyre idegesebben n�zte, ahogy bar�tn�je �res tekintettel mered el�re. Nem tudta, mi lehet a baj, de azt tiszt�n l�tta, hogy valami komoly gond lehet. Hermione szemei alatt s�t�t karik�k h�z�dtak, az arca s�padt �s ny�zott volt. Mag�ban eld�nt�tte, hogyha bar�tn�je Piton miatt van ilyen �llapotban, akkor szem�lyesen fogja kiher�lni a f�rfit.
Hermione szomor�an r�zta meg a fej�t. Napok �ta gy�tr�d�tt a bizonytalans�gt�l, mik�zben a fesz�lts�g egyre csak n�tt benne, �s �gy �rezte, ha nem besz�lheti ki mag�b�l, akkor megbolondul. Lassan kezdte elmes�lni a k�lv�ri�jukat, eleinte akadozva, majd egyre jobban belemelegedve, m�g v�g�l a szavak m�r meg�ll�thatatlanul �ml�ttek bel�le hossz� perceken kereszt�l, �szre sem v�ve, hogy m�r s�rva besz�l, Ginny szeme pedig egyre jobban elkerekedett a d�bbenett�l.
– Jaj, Hermione – sz�lalt meg sajn�lkozva Ginny, mikor a l�ny elhallgatott –, mi�rt nem sz�lt�l err�l m�r kor�bban?
– Nem akartalak titeket ezzel terhelni – v�laszolta a szemeit t�r�lgetve.
– Ne besz�lj butas�gokat – szor�totta meg a kez�t a v�r�s haj� l�ny. – Persze, hogy nem terhelt�l volna vele. Egyed�l azt sajn�lom, hogy csak most mondtad el. Tudok esetleg seg�teni valamiben? – k�rdezte l�gyan.
Hermione h�l�san n�zett Ginnyre. Hihetetlen�l j�lesett neki, hogy a l�ny azonnal felaj�nlotta neki a seg�ts�g�t. De azt is tudta, hogy teljesen hi�ba.
– Nem hinn�m, Ginny – mondta halkan, �s lehajtotta a fej�t.
– Piton hogy viseli? – �rdekl�d�tt �vatosan a boszork�ny.
– Rosszul – vallotta be Hermione. – Pr�b�l er�snek l�tszani, �s m�g � biztat engem, hogy minden rendben lesz, de l�tom rajta, hogy �rl�dik.
– Mikor k�zlik veletek, hogy hogy d�nt�ttek?
– Holnaput�n – mondta f�sultan Hermione, majd n�h�ny pillanatra elhallgatott. – F�lek, Ginny – sz�lalt meg �jra. – Nagyon f�lek. Szinte semmi es�ly�nk r�, hogy Perselus �r�kbefogadhassa Dennyt. R�ad�sul, �gy t�nik, hogy Mrs. Pierce valami�rt neheztel r�.
– Mi lehet a baja? – k�rdezte t�prengve a legifjabb Mrs. Potter.
Hermione cs�ggedten megvonta a v�ll�t.
– Nem tudom, de v�gig ellens�gesen viselkedett vele. Azt hiszem, el�t�li �t a m�ltja miatt.
Ginny elgondolkodva n�zett maga el�.
– �s mi lenne, ha te fogadn�d �r�kbe Dennyt? – k�rdezte lassan. – Neked nem vethetnek semmit a szemedre.
– Ez nekem is eszembe jutott, Ginny – s�hajtotta Hermione. – De nekem sem �t�ln�k oda.
– Mi�rt? – �rtetlenkedett a l�ny.
– Mert tudj�k, hogy Perselusszal �lek. Egy volt...
– ...hal�lfal�val – mondta ki Hermion�val egyszerre a v�r�s haj� boszork�ny. �ssze�llt a k�p.
Hermione k�nnyes szemmel b�lintott, Ginny pedig szomor� arccal n�zte bar�tn�j�t. Nem tudta, mit mondhatna.

 

***

K�t nappal k�s�bb Hermione �s Perselus szorongva v�rakozott Mrs. Pierce irod�ja el�tt. A l�ny elfeh�red� ujjakkal szor�totta a b�jitalmester enyh�n remeg� kez�t. M�r egym�s el�tt sem l�tt�k �rtelm�t megj�tszani, hogy kedvez� �t�letben rem�nykednek.
Az iroda ajtaja kiny�lt, �s �k szembetal�lt�k magukat a gy�m�gyes boszork�ny mosolytalan arc�val.
– Miss Granger, Mr. Piton, k�rem, f�radjanak be – mondta k�sz�n�s helyett.
Az iroda m�g komorabbnak hatott, mint egy h�ttel kor�bban. Szinte visszat�kr�zte Mrs. Pierce hangulat�t. A boszork�ny akkur�tusan elrendezgette az el�tte fekv� mapp�ban a pergameneket, majd az �t fesz�lten figyel� Piton �s Hermione fel� fordult.
– Sokat gondolkodtam, hogy milyen d�nt�st is hozzak a maga �gy�ben, Mr. Piton – kezdte, mik�zben �sszef�zte maga el�tt az ujjait. – Rengeteg szempontot kellett figyelembe vennem, �s szeretn�m ezeket �nnel is megosztani, hogy meg�rtse az indokaimat. – Elhallgatott, �s v�rakoz�an n�zett a b�jitalmesterre.
Piton idegesen nyelt egyet, majd n�m�n b�lintott. Nem b�rt megsz�lalni.
– Az, hogy n�h�ny hete, mikor elhoztuk Dennisont, maga �nk�nt adta �t, mindenk�ppen kedvez� �nre n�zve. Valamint azt is el kell mondanom, hogy p�r napja elbesz�lgettem a kisfi�val, �s � elmondta, hogy szeretne mag�val �lni. Tudnia kell, hogy v�gig apuk�nt emlegette �nt, egyszer sem h�vta m�shogy. Ez, azt hiszem, egy igen er�s �rzelmi k�t�d�st jelent, ami szint�n pozit�vum. �r�mmel l�ttam, hogy Dennison egy igen kiegyens�lyozott, bar�ts�gos gyerek. Ez bizony�tja, hogy szeretettel vett�k k�r�l, t�r�dtek vele.
A n� elhallgatott, �s Piton sejtette, hogy v�get �rt a pozit�vumok felsorol�sa. Nem is t�vedett.
– Van azonban p�r dolog, amit szint�n nem hagyhatok figyelmen k�v�l – sz�lalt meg fontoskodva Mrs. Pierce. – Az egyik a lak�sa. Igaz ugyan, hogy a lakr�szben nincs semmi kifog�solnival�, viszont a laborban m�r ann�l ink�bb. Nem tartom eg�szs�gesnek, hogy egy kisgyermek ott tart�zkodjon, ahol ennyi vesz�lyes anyag veszi k�r�l. – A n� v�rt n�h�ny m�sodpercet, hagyta, hogy Piton megem�ssze a hallottakat, majd folytatta. – Figyelembe kellett vennem az anyagi helyzet�t is. Sajnos, �n jelenleg szinte nincstelen, �gy nem tudja biztos�tani a sz�ks�ges anyagi h�tteret, ami egy kisgyermek felnevel�s�hez elengedhetetlen, r�ad�sul ez a kedvez�tlen helyzet az�rt �ll fenn, mert maga – hogy a m�ltkori szavaimmal �ljek – megv�s�rolta Mr. Norman apai jogokr�l val� lemond�s�t, a saj�t �rdek�ben.
– Denny �rdek�ben – v�gott k�zbe Piton a fog�t csikorgatva.
– Ez a l�nyegen mit sem v�ltoztat – mondta fagyosan a n�. – Tov�bb�: itt van az �n – hogy is fogalmazzak – apai �r�ks�ge. – Piton arca megfesz�lt. – Nem tudom nem sz�m�t�sba venni annak a lehet�s�g�t, hogy valamikor a k�s�bbiekben esetleg nem fog maga is hasonl�k�ppen b�nni a kisfi�val, mint annak idej�n az apja.
– Ezt maga sem gondolhatja komolyan – sziszegte a b�jitalmester. – Pontosan tudja, hogy egy ujjal sem b�ntan�m Dennyt.
– Nem csak fizikai b�ntalmaz�s l�tezik, Mr. Piton – mondta szigor�an a gy�m�gyes. – L�tezik a verb�lis b�ntalmaz�s is, �s azt hiszem, ha megk�rdezn�nk az egykori di�kjait, napokig tudn�k sorolni az �n miatt elszenvedett s�relmeiket.
– K�zt�k �n is – csend�lt fel egy hang az iroda ajtaja fel�l.
Perselus �s Hermione meglepetten fordultak h�tra. Az ajt�ban Harry Potter �s Kingsley Shacklebolt �llt. Piton legsz�vesebben darabokba �tkozta volna az �tkozott k�lyk�t. Hogy ker�l ide ez a nyomorult? Az�rt j�tt, hogy mindent t�nkretegyen? Egy�ltal�n, mi a f�szkes keresnek itt Kingleyvel?
Hermione ugyanolyan �rtetlen�l meredt a bel�p� p�rosra. Nem �rtette, mi�rt vannak itt, ahogy azt sem, honnan tudt�k, hogy nekik most van az elbesz�lget�s.
– Mr. Potter. Miniszter �r – hebegte zavartan a gy�m�gyes.
– Potter – vicsorogta Piton �k�lbe szorult k�zzel.
– Harry – dadogta Hermione. – Kingsley. Mit... mit kerestek ti itt? Mi ez az eg�sz?
– Csak szeretn�nk megk�nny�teni a d�nt�shozatalt – vigyorodott el magabiztosan Harry, mik�zben beljebb l�pett.
– Takarodjon innen – mordult a b�jitalmester felpattanva a sz�k�r�l, �s fenyeget�en tornyosult a fiatal f�rfi f�l�.
– Nyugalom, Perselus – zend�lt fel Kingsley basszusa.
– Mr. Piton! – ki�ltott fel figyelmeztet�en Mrs. Pierce.
Hermione idegesen j�rtatta a tekintet�t Perselus �s Harry k�z�tt. A k�t f�rfi mereven n�zett egym�ssal farkasszemet. Piton remegett az elfojtott indulatt�l, m�g Harry hal�los nyugalommal �llta a b�jitalmester gyilkos tekintet�t. Hermione egy hirtelen elhat�roz�ssal a k�t f�rfi k�z� �llt.
– Perselus – suttogta a b�jitalmesternek.
Piton pillant�sa a l�nyra siklott, egyenesen Hermione k�ny�rg� szemeire. A l�ny tekintete azt �zente, hogy ne csin�ljon semmi meggondolatlans�got. Vett egy m�ly leveg�t, hogy lecsillapodjon, majd vetett m�g egy megsemmis�t� pillant�st Potterre, azt�n h�tr�lt egy l�p�st.
Hermione megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, majd a szem�veges f�rfi fel� fordult.
– Harry, menj el, k�rlek – sz�lalt meg halkan. – Ne nehez�tsd meg a helyzet�nket.
– Ugyan m�r, Hermione – mosolyodott el Harry –, �pp hogy meg akarom k�nny�teni, hisz' mondtam m�r.
– Erre semmi sz�ks�g, Mr. Potter – sz�lt k�zbe a gy�m�gyes boszork�ny. – M�r meghoztam a d�nt�semet.
– �s mi lenne az? – �rdekl�d�tt Harry.
A n� fontoskodva megk�sz�r�lte a tork�t.
– Ha nem b�nja, akkor ezt csak az �rintettekkel k�z�ln�m.
– H�t persze, Ariela – mondta Kingsley mosolyogva. – De az�rt, ha megengedi, mi m�giscsak maradn�nk. – Azzal v�laszt sem v�rva le�lt a legsz�ls� sz�kre, �s v�rakoz�an n�zte a n�t.
Mrs. Pierce zavartan pislogott egy darabig, majd egy ideges mosollyal b�lintott.
– Term�szetesen, miniszter �r, semmi akad�lya. – Az�rt a M�gia�gyi miniszterrel nem tartotta volna j� �tletnek ujjat h�zni.
– K�sz�nj�k, Ariela! – biccentett fel� a fekete f�rfi.
A n� bizonytalanul b�lintott, majd a m�g mindig �ll� h�rmas fel� fordult.
– Vissza�ln�nek, k�rem? – Megv�rta, am�g mindenki helyet foglal, majd �jra fel�ltve hivatali modor�t, besz�lni kezdett. – Miel�tt ismertetn�m a d�nt�semet, elmondan�m a legutols�, �s egyben sz�momra legfontosabb szempontot, ami vez�relt. Mr. Piton – fordult a f�rfi fel�. – Nem tudtam figyelmen k�v�l hagyni, hogy maga hal�lfal� volt. Lehet, hogy k�m volt, de a lebuk�s elker�l�se �rdek�ben �nnek id�nk�nt tennie kellett bizonyos meg nem bocs�that� dolgokat. Hogyan sz�molna el err�l Dennisonnak, ha a kisfi� r�k�rdezne? Milyen p�ld�t l�tna maga el�tt ez a gyerek? Ennek hat�s�ra esetleg az is el�fordulhat, hogy a kisfi� �gy �rtelmezi majd, hogy bizonyos b�n�ket el lehet k�vetni b�ntetlen�l, ez pedig mindenk�ppen k�ros a lelki fejl�d�s�re n�zve. – Tartott egy pillanatnyi hat�ssz�netet, miel�tt kimondta volna. – Sajn�lom, de vissza kell utas�tanom a k�relm�t az �r�kbefogad�sra.
S�lyos csend k�vette a szavait.
Hermione megsemmis�lten meredt maga el�. H�t nincs tov�bb, �r�kre elvesz�tett�k Dennyt. Nem b�rta visszatartani a k�nnyeit.
Piton �gy �rezte, mintha fejbe v�gt�k volna. Sz�m�tott r�, hogy elutas�t� v�laszt fog kapni, most m�gis �gy �rezte, hogy nem volt el�gg� felk�sz�lve r�. Nem tudta, �s nem is akarta elfogadni ezt a d�nt�st. Miel�tt azonban tiltakozni kezdhetett volna, torokk�sz�r�l�s hangzott fel.
– Ez egy... khm... nagyon sz�pen fel�p�tett indokl�s volt, �s egy alaposan �tgondolt d�nt�s, Mrs. Pierce – sz�lalt meg Harry.
– K�sz�n�m, Mr. Potter – mosolyodott el �nel�g�lten a n�.
– �s egy nagyon rossz d�nt�s – folytatta a fiatal f�rfi, mire a n� mosolya lehervadt.
Piton meglepetten kapta oldalra a fej�t. J�l hallotta? Harry „�tkozott” Potter nem �rt egyet a gy�m�gyessel? Zavartan n�zte a Hermione mellett �l� f�rfit.
– Harry... – kezdte Hermione hebegve, de a f�rfi t�relemre intette, mik�zben kitart�an n�zte a gy�m�gyest.
– Mr. Potter – pislogott idegesen a boszork�ny. – Att�l tartok, nem �rtem.
– Akkor megism�tlem – mondta nyugodtan Harry. – A lehet� legrosszabb d�nt�st hozta az �gyben.
Mrs. Pierce kih�zta mag�t.
– Ebben nem �rt�nk egyet – mondta s�rtetten. – A gyermek �rdeke azt k�v�nja...
– Hogy szak�ts�k el az apj�t�l? – k�rdezte �lesen Harry.
– Mr. Piton nem a kisfi� apja – v�gta r� a n�.
– V�r szerint tal�n nem – �rtett egyet hal�los nyugalommal a szem�veges f�rfi, amivel egyre jobban felb�sz�tette a gy�m�gyest –, de �rzelmileg mindenk�ppen. �s mag�nak els�sorban ezt kellene szem el�tt tartania.
– Ehhez, azt hiszem, �n �rtek jobban – mondta leereszked�en Mrs. Pierce –, �s biztosan kijelenthetem, hogy Mr. Piton nem alkalmas ap�nak.
– Azt elismerem, hogy nem k�nny� ember – sz�lalt meg n�h�ny m�sodpercnyi hallgat�s ut�n Harry. – S�t, tal�n az egyik legelviselhetetlenebb, akit valaha a h�t�n hordott a F�ld. Mint mondtam, mes�lhetn�k arr�l, hogyan b�nt a di�kokkal, �s szem�ly szerint velem a Roxfortban. �s higgye el, nem tudn�k egyetlen kellemes eml�ket sem eml�teni vele kapcsolatban. Viszont l�ttam �t n�h�ny h�ttel ezel�tt Dennyvel. Eg�szen addig a percig k�telkedtem abban, hogy ez az ember k�pes szeretni valakit. De csak addig. Soha nem hittem, hogy Perselus Piton k�pes t�r�d�ssel fordulni egy gyerek fel�. Amit l�ttam, az egy csal�d volt. Egy csal�d egy ap�val, egy any�val – biccentett Hermione fel� – �s egy gyerekkel. �ket k�sz�l most sz�tszak�tani.
A gy�m�gyes el�sz�r els�padt a d�ht�l, majd elv�r�s�d�tt.
– Ez az ember hal�lfal� volt – mondta szinte rik�csolva, mik�zben remeg� k�zzel mutatott a b�jitalmesterre.
– Ariela, k�rem – sz�lalt meg csendesen Kingsley, aki eddig n�m�n figyelte az esem�nyeket. – Nem lehetne, hogy v�gre t�ltegye mag�t ezen?
Hermione �s Piton �rtetlenkedve n�ztek hol a miniszterre, hol a boszork�nyra. Mir�l besz�lnek ezek? A v�laszt v�g�l Kingsley adta meg.
– Ariela f�rj�t a hal�lfal�k gyilkolt�k meg. Muglisz�let�s� volt.
– Az �tkozottak – sziszegte k�nnyeivel k�szk�dve a boszork�ny, �s gy�l�lk�dve n�zett Pitonra.
Piton v�gre meg�rtette, mi�rt viselkedett vele ellens�gesen a n�. Tulajdonk�ppen nem tudott r� neheztelni ez�rt, viszont azt nem tudta elfogadni, hogy ez vez�relte a d�nt�shozatalkor.
– Nem �n �ltem meg a f�rj�t, Mrs. Pierce – k�z�lte halkan a n�vel.
– De k�z�j�k tartozott – makacskodott a gy�m�gyes. – Egy mocskos hal�lfal�, semmi m�s.
– Ennek a mocskos hal�lfal�nak k�sz�nheti a saj�t �s a gyerekei �let�t, Ariela – sz�lt k�zbe Kingsley, �s a hangja most el�sz�r, inger�lten csengett.
A gy�m�gyes arc�n v�gigfutott a d�bbenet �rny�ka. Meglepetten n�zett el�sz�r Kingsleyre, majd Pitonra.
– �gy van – folytatta a fekete var�zsl�. – Ha Perselus nem figyelmeztet minket el�re, akkor a Rend nem tudta volna kimenek�teni magukat, miel�tt a hal�lfal�k lecsapnak. Ezt nyilv�n nem k�z�lt�k �n�kkel akkor, de gondoltam, j�, ha most m�r ezzel is tiszt�ban van.
Mrs. Pierce zavartan kezdett pislogni, l�that�an nem tal�lta a szavakat.
– M�g mindig �gy gondolja, hogy Piton professzor nem kaphatja vissza a fi�t? – k�rdezte Harry.
A gy�m�gyes idegesen n�zett a szem�veges f�rfira.
– �n nem... �n nem... – dadogta, mik�zben remeg� k�zzel rendezgetni kezdte az el�tte l�v� pergameneket. M�g mindig zavarban volt a felismer�st�l, hogy Pitonnak k�sz�nheti, hogy annak idej�n megmenek�lt a gyerekeivel a hal�lfal�k t�mad�s�t�l.
– Ariela, k�rem – mondta szel�den Kingsley. A n� lassan r�emelte a tekintet�t. – M�g ennek f�ny�ben is elutas�tan� az �r�kbefogad�st?
– Nem… nem tudom… – r�zta a fej�t bizonytalanul a boszork�ny. M�g mindig ragaszkodott volna ahhoz, hogy nemleges v�laszt adjon. – Meg akarta �tkozni a koll�gan�met – jutott hirtelen esz�be, �s fontosnak tartotta err�l t�j�koztatni a M�gia�gyi minisztert is.
– Mindenki ezt tette volna a hely�ben, akinek el akarj�k venni a gyerek�t – v�gta r� Harry.
– De ez a kisfi� nem az � gyereke – ism�telte konokul Mrs. Pierce.
– El�g legyen ebb�l, Ariela! – csattant fel Kingsley t�relmetlen�l, �s a n� �sszerezzent a hangj�ra. – Ne a szem�lyes ellenszenve vez�relje. N�zze v�gre a gyerek �rdekeit. Ha j�l tudom, elbesz�lgetett a kisfi�val – n�zett v�rakoz�an a gy�m�gyesre.
– �gy van, miniszter �r – v�laszolta a n�.
– �s mit mondott mag�nak a gyerek?
– Hogy Mr. Pitonnal szeretne �lni – ismerte be kelletlen�l.
– Nos, akkor m�g ezt is hozz�v�ve �jb�l megk�rdem, �s j�l gondolja meg a v�laszt, Ariela – n�zett az �gyint�z�re �that�an a fekete var�zsl�. – Elutas�tja az �r�kbefogad�st?
A gy�m�gyes szemmel l�that�an mag�ba roskadt. V�gighordozta pillant�s�t az el�tte �l�k�n, akik fesz�lten v�rt�k a v�lasz�t. A n� visszafordult a pergamenjei fel�, �s egy darabig �res tekintettel meredt maga el�, majd Hermione �s a b�jitalmester �szinte megk�nnyebb�l�s�re, lassan megr�zta a fej�t. Pitonnak m�g felocs�dni sem maradt ideje, amikor a n� sz� n�lk�l megragadta a penn�j�t, �s al��rta az enged�lyez� okiratot, majd el� tolta a pergament. A b�jitalmester gyorsan �tfutotta a sz�veget, hogy biztos legyen benne, t�nyleg az elfogad� nyilatkozat van el�tte, majd � is al��rta. A k�t al��r�s felizzott, majd n�h�ny m�sodperc m�lva elhalv�nyodott, �s a pergamen feltekeredett.
– Itt az �rvah�z c�me, ahol a kisfi� tart�zkodik – tolt egy m�sik, kisebb pergament a f�rfi el� a gy�m�gyes. – A pergamen zsupszkulcsk�nt is m�k�dik. Ha elmaszatolja rajta a c�met, aktiv�l�dik. �rtes�tem a koll�g�imat az �rkez�s�kr�l – mondta tart�zkod�an.
Piton a zseb�be s�llyesztette a cetlit.
– K�sz�n�m, Ariela! – mondta h�l�san Kingsley, majd fel�llt, �s gyeng�den megszor�totta a n� v�ll�t. – Nem fogom elfelejteni, hogy ilyen nagylelk� volt.
A gy�m�gyes sz�tlanul b�lintott, majd fel�llt az asztal�t�l, �s a polcon l�v� akt�i k�z�tt kezdett kutakodni. Tulajdonk�ppen nem mondta ki, de a viselked�se egy�rtelm�en sugallta mindenki fel�, hogy k�v�l t�gasabb.
Kingsley Piton�k fel� fordult.
– Gratul�lok! – r�zta meg a b�jitalmester kez�t mosolyogva.
– K�sz�n�m – mondta visszafogottan Piton, �s mindketten tudt�k, hogy nem a gratul�ci�ra �rti.
Kingsley csak m�g sz�lesebben elmosolyodott, majd biccentett egyet, �s sz� n�lk�l kis�t�lt az ajt�n.
A b�jitalmester n�mileg k�bultan fordult vissza az asztal fel�, ahol m�g mindig ott hevert az �sszetekeredett �r�kbefogad�si enged�ly. Remeg� k�zzel ny�lt az okirat fel�, mintha att�l f�lne, az �rint�se nyom�n semmiv� foszlik, �s kider�l, ez az eg�sz m�gsem igaz. A pergamen azonban szil�rdan ott maradt az ujjai alatt, mikor v�gre felemelte, �s nem tudta megakad�lyozni, hogy ne hagyja el a mellkas�t egy megk�nnyebb�lt, reszketeg s�haj. Mag�ban h�l�t adott Merlinnek, ami�rt a var�zsvil�gban p�r befoly�sos ismer�s el�g ahhoz, hogy m�gis �r�kbe fogadhassa Dennyt. Hirtelen olyan k�nny�nek �rezte a lelk�t, hogy val�s�ggal �rezte, ahogy sz�rnyal. Hermione fel� fordult, �s l�tta, hogy a l�ny �t figyeli csillog� szemekkel. Lassan hozz� l�pett, �s szorosan �t�lelte.
Hermione boldogan simult Perselushoz. Alig tudta elhinni, hogy v�g�l m�giscsak j�l v�gz�d�tt ez az eg�sz �r�let. Sz�ve szerint dalra fakadt volna, helyette azonban ink�bb m�g szorosabban a f�rfihoz b�jt.
Ajt�nyikordul�sra eszm�ltek. Mindketten odan�ztek, �s l�tt�k, ahogy Harry igyekszik kiosonni az irod�b�l. Ekkor tudatosult benn�k, hogy m�g mindig a gy�m�gyes irod�j�ban �csorognak, �gy �k is elindultak kifel�, �s m�g �pp megl�tt�k Harryt, aki siet�sen igyekezett min�l t�volabb ker�lni az irod�t�l.
– Mr. Potter! – sz�lt ut�na Perselus, mire a fiatal f�rfi n�mileg zavartan fel� fordult, �s tiszt�n l�tszott rajta, hogy most �pp egy kiad�s �toksorozatra sz�m�t �ppen.
– �hm... – �lldog�lt egyik l�b�r�l a m�sikra idegesen. – Azt hiszem, jobb, ha �n most megyek.
– V�rj m�g – k�rte Hermione, �s Harryhez l�pett. – Honnan tudtad, hogy itt lesz�nk?
Harry k�nosan feszengeni kezdett egy pillanatra.
– Otthon voltam k�t nappal ezel�tt, mikor Ginnyvel besz�lgettetek – vallotta be kelletlen�l. – �n nem akartam hallgat�zni, esk�sz�m, de v�letlen�l meghallottalak titeket, �s…
Hermione elnevette mag�t.
– Te bolond, azt hiszed, haragszom?
– Nem, csak… M�r megint �gy �rzem magam, mint akit rajtakaptak – sand�tott Piton fel�.
A b�jitalmester felh�zta a szem�ld�k�t.
– Ez�ttal nem vonok le pontot, Mr. Potter.
Harry elvigyorodott.
– Sz�val – folytatta megint Hermione fel� fordulva. – Akkor eg�sz nap azon gondolkodtam, hogy mit lehetne tenni. �s Kingsley �pp kap�ra, illetve szembe j�tt velem a Miniszt�riumban. Elmondtam neki, amit tudtam, � pedig azonnal r��llt az �gyre. Van egy ismer�se a gy�m�gyn�l, �gy bele tudott n�zni az �gyint�z�t�k feljegyz�seibe.
– De h�t ez szab�lytalan – sz�lalt meg Hermione, mire mindk�t f�rfi megforgatta a szem�t.
– Te most komolyan ezen akadsz fenn? – k�rdezte hitetlenkedve Harry.
Hermion�ban bennrekedt a v�lasz, ahogy hirtelen v�giggondolta, amit az el�bb mondott.
– Igazad van – r�zta a fej�t nevetve. – Nem �rdekel!
Harry vigyorogva b�logatott, majd �jra el akart indulni, mikor Piton hangja meg�ll�totta.
– Mr. Potter, egy pillanatra.
– Uram?
A b�jitalmester Harry el� l�pett, mik�zben k�v�ncsi tekintettel m�regette �t.
– Mi�rt tette ezt, Mr. Potter? – k�rdezte �szinte �rdekl�d�ssel.
Harry f�rk�sz�n n�zte Piton arc�t n�h�ny m�sodpercig.
– Mert soha nem k�sz�ntem meg, hogy annyi �ven kereszt�l v�delmezett titokban. Itt volt az ideje, hogy ler�jam a tartoz�somat, �s ez kit�n� alkalomnak bizonyult.
A b�jitalmester n�mileg zavartan n�zte az el�tte �ll� fiatalembert. Ez m�r t�nyleg nem az a Harry Potter volt, aki a Roxfortban az idegeire ment. Az egykor olyannyira ideges�t� k�ly�k m�r nem volt sehol. Ez a Harry Potter egy komoly, feln�tt f�rfi volt, �s tal�n igaza van Hermion�nak, hogy m�gsem olyan, mint az apja.
– K�sz�n�m, Mr. Potter – mondta visszafogottan, �s a fiatal f�rfi fel� ny�jtotta a kez�t.
A szem�veges f�rfi apr�t biccentett, �s egy halv�ny mosollyal megr�zta a b�jitalmester kez�t.
– Harry – mondta jelent�s�gteljesen. – Sz�l�tson Harrynek.
Piton meglepetten n�zett a z�ld szemekbe, majd beleegyez�en b�lintott.
– Professzor – mondta felh�zott szem�ld�kkel.
Most Harryn volt a zavart pislog�s sora. N�h�nyszor kinyitotta, majd becsukta a sz�j�t, nem tudv�n, mit is kellene mondania. V�g�l csak sz�lesen elmosolyodott. Na, igen, Piton, az Piton marad.
– Viszl�t! – mondta vid�man, majd sarkon fordult, �s ott hagyta �ket.
– Harry, v�rj! – futott ut�na Hermione.
Potter megfordult, pont abban a pillanatban, amikor a l�ny oda�rt hozz�, �s azonnal a nyak�ba vetette mag�t.
– Te vagy a legjobb ember, akit ismerek – suttogta a f�l�be Hermione meghatottan.
Harry elnevette mag�t.
– Tal�n az nem – r�zta meg a fej�t vigyorogva –, de az egyik legh�resebb. Az�rt, ha lehet, ezt ne eml�tsd meg Pitonnak. �gy is t�l nagyk�p�nek tart.
Hermione k�nnyes szemmel nevetett vissza a f�rfira, majd lassan elkomolyodott.
– K�sz�nj�k, Harry – mondta csendesen.
– Sz�vesen – mosolygott a l�nyra, majd zavartan megk�sz�r�lte a tork�t. – Na, menjetek a fiatok�rt.
Hermione h�l�san pillantott Harryre, aki a k�vetkez� pillanatban h�tat ford�tott neki, �s hamarosan beleveszett a miniszt�riumi forgatagba. A l�ny �llt m�g n�h�ny m�sodpercig a t�meget b�mulva, majd megfordult, �s visszas�t�lt Perselushoz.
– Mehet�nk? – k�rdezte a f�rfi egy halv�ny mosollyal.
– Mehet�nk – b�lintott a l�ny, mik�zben a b�jitalmester kez�be cs�sztatta a saj�tj�t.
Perselus el�h�zta a zseb�b�l a pergament, amit a gy�m�gyest�l kapott, �s elmaszatolta a c�mz�st rajta. A zsupszkulcs n�h�ny m�sodperc m�lva felizzott, kir�ntva a b�jitalmestert �s Hermion�t a Miniszt�riumb�l.
Egy magas ker�t�ssel k�r�lvett �p�let el�tt landoltak. A ker�t�s n�mileg bar�ts�gtalann� tette az �p�letet, de beljebb l�pve el�j�k t�rult a hatalmas udvar, amelynek tekint�lyes r�sz�t egy mindennel felszerelt j�tsz�t�r foglalta el. Az udvaron mindenfel� gyerekek j�tszottak.
Mindketten azonnal keresni kezdt�k a tekintet�kkel Dennyt, de sehol sem l�tt�k. M�r �pp kezdtek volna agg�dni, hogy a zsupszkulcs tal�n egy m�sik �rvah�zba vitte �ket, amikor megl�tt�k, hogy az egyik egyenruh�ba �lt�z�tt gy�m�gyes fel�j�k tart.
– J� napot! – k�sz�nt�tte �ket mosolyogva. – �n�k j�ttek Denny Norman�rt?
– Igen – b�lintott a b�jitalmester. „V�gre valaki, aki nem Dennisonnak h�vja.”
– Az�rt, ha nem b�nj�k, szeretn�m megn�zni az �r�kbefogad�si enged�lyt – intett a bej�ratn�l l�v� kis �p�let fel� a n�.
„De igen, b�nom – gondolta mag�ban Piton. – Adj�k ide v�gre Dennyt, �s hadd vigyem haza.”
– Csak tess�k – mondta hangosan, �s Hermion�val k�vett�k a gy�m�gyest a h�zba.
A h�z tulajdonk�ppen csak k�t helyis�gb�l �llt: egy v�r�b�l �s egy irod�b�l. A n� intett nekik, hogy foglaljanak helyet a v�r�ban, am�g � leellen�rzi a nyilatkozatot, majd elvonult az irod�ba.
Piton nem tudott nyugodtan �lni. F�l perc ut�n felpattant, �s idegesen j�rk�lt fel-al� a kis helyis�gben, s�r�n kitekintgetve az udvarra n�z� ablakon, h�tha felfedezi valahol Dennyt. Percenk�nt n�zte az �r�j�t, �s �szre sem vette, hogy a l�b�val �temesen dobol a padl�n a felesleges v�rakoz�s miatt. T�z perc m�lva v�gre ny�lt az iroda ajtaja, �s kil�pett rajta a gy�m�gyes.
– Minden rendben van, Mr. Piton – ny�jtotta mosolyogva a f�rfi fel� a pergament. – Maradjanak itt, idek�s�rem a kisfi�t – utas�totta �ket, majd kiment.
Az ideges j�v�s-men�s folytat�dott, annyi k�l�nbs�ggel, hogy most m�r Hermione is csatlakozott a f�rfihoz. Id�nk�nt �sszen�ztek, azt sugallva a m�siknak: „Csak nyugalom!”. De ahogy haladt az id�, ezt �gy volt egyre nehezebb �rezni�k. K�zel f�l�r�s idegesked�s ut�n Piton v�g�l nem b�rta tov�bb.
– Nem v�rhatj�k el, hogy itt v�rakozzam t�tlen�l! – fakadt ki, �s nem t�r�dve a gy�m�gyes kor�bbi utas�t�s�val, kiviharzott az udvarra, majd hirtelen megtorpant.
A gy�m�gyes j�tt vele szembe, k�zen fogva vezetve maga mellett Dennyt. A gyerek, ahogy megpillantotta Pitont, azonnal kiab�lni kezdett.
– Apu! Apu!
Denny elengedte a mellette l�pdel� gy�m�gyes kez�t, �s szaladni kezdett Piton fel�.
A f�rfi siet�s l�ptekkel indult meg, majd alighogy a gyerek oda�rt hozz�, m�ris felkapta, �s szorosan mag�hoz �lelte. �gy szor�totta mag�hoz Dennyt, mintha att�l f�lne, valaki kit�pi �t a kez�b�l.
– Denny – suttogta elf�l� hangon. – Kisfiam!
Soha azel�tt nem sz�l�totta �gy a gyereket, most m�gis olyan term�szetess�ggel j�tt az ajk�ra ez a sz�, mintha mindig is �gy lett volna, �s maga sem �rtette, mi�rt csak most mondta ki. Hiszen ez a gyerek m�r azel�tt a fia volt, hogy �r�kbe fogadta. �s most m�r senki nem veheti el t�le. Felszabad�t� �rz�s ker�tette a hatalm�ba, �s ezzel egy id�ben �rezte, hogy valami cs�pni kezdi a szem�t. K�nnyek... Gyerekkora �ta nem s�rt, �s b�szkes�ge nem hagyta volna, hogy feln�ttk�nt b�rki is �gy l�ssa, most m�gis hagyta leg�rd�lni a s�s cseppeket az arc�n, hogy azok azonnal elt�njenek a karj�ban tartott gyerek haj�ban.
– Nagyon szor�tasz, apu – s�gta a f�l�be Denny.
Piton v�gre engedett a szor�t�son, �s hagyta, hogy Denny kicsit h�trahajoljon, hogy a szem�be tudjon n�zni. A kicsi komoly arccal n�zte �t hossz� ideig, majd halv�nyan elmosolyodott.
– Tudtam, hogy elj�ssz majd �rtem – mondta el�gedetten, majd �jra hozz�b�jt, �s a v�ll�ra hajtotta a fej�t.
– H�t persze, hogy elj�ttem – suttogta a gyerek f�l�be. – Sajn�lom, hogy ilyen sok�ig tartott – tette hozz� bocs�natk�r�en.
– Nem baj – s�gta vissza Denny –, j� j�t�kok voltak itt. De most m�r menj�nk haza.
– Megy�nk – nevetett fel halkan Piton. – Megy�nk.

 

***

A haza�rkez�st k�vet� napok n�mileg nehezebbek lettek mindannyiuk sz�m�ra. B�r Dennyt szerencs�re nem viselte meg nagy m�rt�kben az �rvah�z, az�rt nem m�lt el marad�ktalanul ennek az id�szaknak a hat�sa. A kisfi� szinte sehov� sem akart egyed�l menni, mert att�l f�lt, valaki megint elviszi �t Pitont�l. Napok teltek el, mire egy�ltal�n kimer�szkedett a lak�sb�l, �s majdnem k�t h�t, mire �gy is ki mert menni, hogy valaki nincs ott vele �lland�an. Az els� napokban �jszak�nk�nt is mellette kellett legyen valamelyik�k, mert Denny id�nk�nt felriadt, de ha l�tta, hogy ott van vele Hermione vagy Perselus, megnyugodott. K�s�bb m�r megel�gedett annyival is, ha csak nyitva van a szob�ja ajtaja, �s �g az �jjeli l�mp�ja.
Majdnem k�t h�napba telt, mire Denny t�nyleg elhitte, hogy m�r soha t�bb� nem veheti el �t senki az apuk�j�t�l, �s vissza�llt a r�gi, kor�bban megszokott �letmenet.
M�r benne j�rtak a ny�rban, mikor egyik reggel Denny el��llt a k�r�ssel.
– Menj�nk el valahov� – javasolta a reggelin�l, mire mindk�t feln�tt felkapta a fej�t. Tudt�k, hogy nagy jelent�s�ggel b�r ez a k�r�s, hiszen Denny eg�szen addig nem volt hajland� elhagyni a h�zat, kiz�r�lag csak a kertbe mer�szkedett ki.
– Hov� szeretn�l menni? – k�rdezte Piton, �s igyekezett, hogy ne l�tsszon t�l izgatottnak.
– A tengerpartra – mondta a kicsi. – �s vigy�k Pimaszt is.
– Rendben – mosolyodott el a f�rfi.
Reggeli ut�n a partra hoppan�ltak, ami sokkal szebbnek t�nt ezen a ny�ri reggelen, mint addig valaha is. Denny, amint f�ldet �rt a l�ba, el�re iramodott, �s Pimaszt kergetve, nevetve futk�rozni kezdett.
Piton Hermion�val n�mileg lemaradva figyelte Dennyt. N�zte a kuty�val kerget�z� gyereket, �s arra gondolt, hogy egy �vvel ezel�tt, mikor Denny �s Hermione bel�ptek az �let�be, akkor a sors egy �j lehet�s�get adott neki a boldogabb �letre. � pedig foggal-k�r�mmel ragaszkodni fog ehhez az �j �lethez, �s tudta, hogy ez csak ezzel a k�t emberrel siker�lhet. Halv�ny mosoly jelent meg az arc�n, ahogy sz�t�radt benne a bizonyoss�g. Igen, vel�k siker�lni fog...




 

***V�GE***

M�r csak az Epil�gus van h�tra, �s mivel m�r k�sz �llapotban van, ha kapok t�letek sok kritik�t, akkor tal�n el�bb felteszem, mint terveztem. Nem tudom, �rz�dik-e a szel�d r�hat�s? :D

A b�t�z�s Midnights Prophet �rdeme, aki most is mindent megtett annak �rdek�ben, hogy miel�bb fel tudjam tenni a fejezetet. K�szi, nyanya, im�dlak! :D

El�z�←…….→K�vetkez�