12. fejezet
 

Krisztinek. A biztat�s�rt, a bizalom�rt, a bar�ts�g�rt…
 

Azt akarom, hogy ragadjon el a h�v, hogy lebegj a m�mort�l, fakadj dalra, lejts dervis t�ncot. L�gy eszel�sen boldog, vagy legal�bb l�gy r� nyitott. (...) A szerelem szenved�ly, megsz�llotts�g, mely n�lk�l nem lehet �lni. L�gy f�lig szerelmes, olyat tal�lj, akit �r�lten szeretsz, �s aki ezt viszonozza. (...) Ha szerelem n�lk�l m�sz v�gig az �ton, akkor egy�ltal�n nem is �lt�l.
(Ha elj�n Joe Black c. film)


***

Az �sszek�lt�z�s felvetett n�h�ny probl�m�t. T�bbek k�z�tt helyet kellett tal�lniuk a l�ny ruh�inak �s k�nyveinek – amik igen jelent�s t�telt tettek ki –, de ezeket egy egyszer� t�rt�g�t� b�b�jjal megoldott�k. Az igazi probl�ma abb�l ad�dott, hogy Hermione id�nk�nt rendetlenebb volt mint Denny, �s ezt Piton el�g nehezen viselte. A f�rfi f� ellens�g�v� a l�ny oroszl�nfejes papucsa v�lt. Nem volt el�g, hogy Hermione egy olyan papucshoz ragaszkodott, amit legfeljebb h�rom �ves gyerekek hordanak – �s ami r�ad�sul �gbeki�lt�an griffend�les is –, de mindennek a tetej�be m�g folyton sz�t is hagyta, minek k�vetkezt�ben Piton nem egyszer v�szesen k�zel ker�lt ahhoz, hogy k�zelebbr�l is megszeml�lje a h�l�szoba sz�nyeg�nek mint�zat�t. Szerencs�re a boszork�ny mindig megtal�lta a lehet�s�g�t, hogy kiengesztelje a morgol�d� b�jitalmestert.
Gondokat okozott a reggeli f�rd�szoba haszn�lat is. Az egyetlen pozit�vum, amit ez �gyben el lehetett mondani, hogy csak kett�j�knek kellett megk�zdeni ezzel a probl�m�val, mert Denny ilyenkor m�g m�lyen aludt. Piton igaz�n nem mondhatta el mag�r�l, hogy t�l sokat b�bel�dne reggelenk�nt, de a l�ny ezt is nehezen tudta kiv�rni, �s egyre nagyobb t�relmetlens�ggel v�rta, hogy mikor veheti v�gre birtokba a helyis�get. N�h�ny ilyen alkalom ut�n Piton kezdte unni a dolgot, �s mikor Hermione od�ig szemtelenkedett, hogy val�s�ggal r�t�rte az ajt�t, azzal az �r�ggyel, hogy miatta fog elk�sni a munk�b�l, a b�jitalmester nemes egyszer�s�ggel oldotta meg a k�rd�st. Egyszer�en fogta a veszeked� Hermion�t, �s �gy, ahogy volt, ruh�stul, beh�zta mag�hoz a zuhany al�. Ut�na persze megtett mindent, hogy feledtesse a s�rt�d�tt boszork�nnyal ezt a kis k�zj�t�kot. Hermione pedig kimagyar�zta a munkahely�n a k�s�st...
Egy h�ttel az �sszek�lt�z�s ut�n Harry baglya kopogtatott Piton h�l�szob�j�nak ablak�n.
– Nah�t, ez Hedvig! – ki�ltott fel meglepetten Hermione.
– Az �g szerelm�re, Hermione, musz�j kora reggel a f�lem mellett kiab�lnod? – hallatszott a bossz�s dohog�s a takar� al�l.
– Bocs�nat – kuncogta a l�ny. Egy gyors cs�kot nyomott Perselus arc�ra, azt�n a k�nt�s�t mag�ra r�ngatva kik�sz�l�dott az �gyb�l, hogy beengedje a t�relmetlen madarat. – Szia, Hedvig! – suttogta a bagolynak, majd leoldotta a l�b�ra er�s�tett levelet, �s olvasni kezdte. – Harryt�l j�tt – t�j�koztatta Pitont.
– Gondoltam – mormogta. – Csak Potter lehet olyan tapintatlan, hogy hajnalok hajnal�n k�ldj�n levelet.
– Azt �rja, hogy l�togassam meg d�lut�n, valami s�rg�s dolog miatt – mondta Hermione, figyelmen k�v�l hagyva Piton megjegyz�s�t. – Rem�lem, nem Ginnyvel t�rt�nt valami.
– B�rmennyire is neh�z hinnem Potter �pelm�j�s�g�ben, annyit az�rt felt�telezek, hogy ha valami gondja lenne a terhes bar�tn�dnek, akkor nem neked baglyozn�nak, hanem felkeresn�k a Szent Mung�t – mondta g�nyosan a f�rfi, majd egy s�hajjal belet�r�dve, hogy itt m�r nem lesz alv�s a tov�bbiakban, felkelt.
– Ugye? – k�rdezte idegesen a l�ny. T�ls�gosan agg�dott ahhoz, hogy eml�keztesse Perselust arra az �g�ret�re, hogy nem fog b�nt� megjegyz�seket tenni a fi�ra.
Piton is �rz�kelte a l�ny hangj�ban bujk�l� fesz�lts�get, ez�rt mag�hoz h�zta Hermion�t �s �t�lelte.
– Igen – mormolta megnyugtat�an a haj�ba. – Szerintem a bar�tn�ddel minden rendben, ne agg�dj. Ha valami baj lenne, azt Potter biztosan meg�rta volna.
Ez logikusnak t�nt.
– Igazad van – s�hajtotta megnyugodva. – Mindenesetre munka ut�n elmegyek hozz�juk.
– Igen, v�g�l is ez lett volna a lev�l mondanival�ja – t�rt vissza a g�nyol�d�shoz Piton, mire a l�ny csak j�t�kosan felh�zta az orr�t, majd nevetve egy cs�kot nyomott a f�rfi sz�j�ra.
Hermione munka ut�n megl�togatta Potter�ket.
– Sziasztok! – k�sz�nt�tte a nappaliban �ld�g�l� Ginnyt �s Harryt. Megnyugodva �llap�totta meg, hogy a kismam�val t�nyleg minden rendben van.
– Szia! – �llt fel Harry, hogy �dv�z�lje. – J�, hogy ilyen gyorsan el tudt�l j�nni. Gyere, �lj le.
– Na, j� – mondta Hermione, miut�n k�nyelmesen elhelyezkedett –, mi az a s�rg�s dolog?
Ginny �s Harry egym�sra n�ztek.
– Te mondod? – k�rdezte a l�ny.
– Mondd te – v�laszolta Harry.
Ginny vigyorogva fordult vissza a v�rakoz� Hermion�hoz.
– �sszeh�zasodunk! – ki�ltotta boldogan.
– Micsoda?! Ez komoly? – Hermione �szre sem vette, milyen magasra sz�k�tt a hangja.
– Igen – nevetett Ginny b�logatva.
Hermione �rtetlen�l n�zett egyikr�l a m�sikra.
– De h�t nem azt mondt�tok, hogy hallani sem akartok r�la?
– De igen, eg�szen mostan�ig – sz�lalt meg Harry.
– Nem is �r�lsz? – k�rdezte csal�dottan Ginny.
– Jaj, Ginny, dehogynem – t�rt v�gre mag�hoz Hermione. – Csak annyira meglepett, mert eddig mindig azt hangoztatt�tok, hogy nem akartok �sszeh�zasodni. Mi v�ltozott? Mi ez a hirtelen fordulat?
– Nem is tudom – vonta meg a v�ll�t a legkisebb Weasley. – Csak tegnap este hirtelen bel�m has�tott a gondolat, hogy nem akarom felnevelni �gy a gyerek�nket, hogy nem vagyunk �sszeh�zasodva. Harry pedig egyet�rtett velem. Nagy h�lyes�g?
Hermione mosolyogva megcs�v�lta a fej�t.
– Egy�ltal�n nem. Szerintem ez nagyszer�, hogy m�gis �gy d�nt�ttetek.
– T�nyleg �gy gondolod? – k�rdezte bizonytalanul Harry.
– Igen, Harry, �szint�n �gy gondolom – b�lintott Hermione, majd fel�llt, �s meg�lelte mindkett�j�ket. – Gratul�lok nektek, legyetek nagyon boldogok!
– K�szi, Hermione – mondta el�rz�keny�lve Ginny.
– �s mikor lesz a nagy nap? – �rdekl�d�tt, mik�zben vissza�lt a fotelbe.
– J�v� szombaton – v�laszolta Harry.
– Micsoda?! – ki�ltott fel hitetlenkedve. – Az t�z nap m�lva lesz!
– Pontosan – �rtett egyet a v�r�s haj� l�ny.
– De h�t… de h�t… – dadogott Hermione –, mi�rt ilyen hamar?
– Mert szeretn�nk m�g azel�tt megtartani a lagzit, hogy a baba megsz�letne. �s nagyon rem�lem, hogy nem az�rt �tk�zt�l meg a korai id�ponton, mert azon agg�dsz, hogy nem lesz alkalmad n�szaj�nd�kot venni – mondta Harry, mire Hermione sz�gyenl�sen b�lintott. – Senkit�l nem k�r�nk aj�nd�kot – folytatta a szem�veges fi� –, csak azt, hogy j�jj�n el. Ez bele is �rtuk az esk�v�i megh�v�kba.
– M�r sz�t is k�ldt�tek �ket? – h�ledezett a l�ny. – Ti azt�n nem vesztegetitek az id�t�ket.
– Na, igen, mozgalmas d�lel�tt�nk volt – ismerte el Harry vigyorogva. – Jut eszembe, itt a te megh�v�d – ny�jtott �t egy d�szes pergament Hermion�nak.
A l�ny azonnal kinyitotta, �s olvasni kezdte.
 

MEGH�V�

Vadh�zass�gunk megszel�d�t�se �rdek�ben �gy d�nt�tt�nk, hogy v�get vet�nk az "�n sose adom be a derekamat " c�m� j�t�knak, �s 2005. m�rcius 26-�n �nk�nt �s dalolva �sszeh�zasodunk.
Merlin �ld�s�t a frigy�nkre 16:30-kor a Weasley rezidenci�n (k�zismertebb nev�n Od�) k�rj�k. Rem�lj�k, osztozol �r�m�nkben, �s megtisztelsz minket jelenl�teddel a cerem�ni�n, valamint az azt k�vet� �nnepi vacsor�n.
Ez�ton k�rj�k minden kedves megh�vottunkat, hogy ne terhelje mag�t n�szaj�nd�k v�s�rl�s�val, okozzon �r�m�t azzal, hogy elj�n, �s vel�nk t�lti ezt a jeles napot.

Ginevra Molly Weasley �s Harry James Potter

Hermione kuncogva tekerte �ssze a pergament.
– Lefogadom, hogy az els� mondat az ikrekt�l sz�rmazik.
– Eltal�ltad – nevetett fel Ginny. – Anya fel is volt rajta h�borodva.
– Annak viszont �r�l, hogy �sszeh�zasodunk, �gyhogy ez jelent�sen ellens�lyozza a dolgot – vette �t a sz�t Harry.
Hermione �rt�n b�logatott.
– K�pzelem, most milyen boldog.
– Hermione – k�sz�r�lte meg a tork�t Harry.
– Igen?
– Term�szetesen Pitont is megh�vjuk.
Hermione meglepet�s�ben hirtelen sz�hoz sem jutott. Erre igaz�n nem sz�m�tott, �s most nagyon j�lesett neki ez a gesztus Harry r�sz�r�l. �gy t�nik, a fi� t�nyleg komolyan gondolta, hogy megpr�b�lja miatta elviselni a f�rfit.
– K�sz�n�m, Harry! – suttogta meghatottan. – Ez nagyon sokat jelent nekem.
Harry zavartan pislogott p�rat, majd b�lintott.
– Ez a legkevesebb – mondta halkan.
– Az�rt k�v�ncsi vagyok, hogy elj�n-e – sz�lalt meg Ginny.
– Rem�lem – mosolyodott el Hermione bizakodva. – Rem�lem...

 

***

– Nem fogok elmenni!
– De Perselus! – replik�zott a l�ny a nyitott szekr�ny el�tt �llva borv�r�s est�lyi ruh�j�ban, �s a hangja kiss� inger�lten csend�lt.
– Felejtsd el, Hermione. M�r aznap megmondtam, mikor hazaj�tt�l Potter�kt�l, �s az�ta semmi nem v�ltozott.
Hermione csal�dottan n�zte Perselust. Az ut�bbi t�z nap legink�bb vitatkoz�ssal telt. �s mindig ugyanarr�l sz�lt: Hermione pr�b�lta r�venni a f�rfit, hogy k�s�rje el �t Harry�k esk�v�j�re, Piton pedig minden alkalommal k�z�lte, hogy sz� sem lehet r�la.
– Ne n�zz �gy r�m! – mordult fel a b�jitalmester. – R�m ezzel nem tudsz hatni. Jobb dolgom is van, mint Potter esk�v�j�n par�d�zni.
– Senki sem k�rte, hogy par�d�zz – nyomta meg a sz�t a l�ny, mik�zben becsukta a szekr�nyajt�t. – Viszont Harry volt olyan udvarias, hogy megh�vott t�ged, te viszont nagyon udvariatlanul, visszautas�tod.
– Ugye te sem gondolod komolyan, hogy Potter csal�dott lenne, ha nem menn�k – v�ltott g�nyol�d�sba a f�rfi.
Hermione n�m�n n�zte �t egy ideig, majd egy csal�dott s�haj hagyta el a mellkas�t, �s halkan megsz�lalt.
– Nem, Perselus, nem gondolom…
– Na, ugye.
– …viszont nem is a saj�t �r�m�re h�vott meg t�ged, hanem az�rt, mert engem figyelembe vett. Sokkal feln�ttebb m�don kezeli ezt a helyzetet, ellent�tben veled. Nem �t kellene n�zned, hanem engem. Mert �n szeretn�m, hogy ott legy�l. Nem neki okozol csal�d�st, hanem nekem. Sajn�latos, hogy erre nem j�tt�l r� magadt�l. – A l�ny elhallgatott, mag�hoz vette a t�sk�j�t, majd �jra Piton fel� fordult. – Maradj itthon, ha neked �gy tetszik, �s gub�zz be a saj�t mogorvas�godba, �n viszont elmegyek Dennyvel. J� sz�rakoz�st a mai napodhoz!
Felszegett fejjel mas�rozott el Piton mellett, k�zen fogta a nappaliban v�rakoz� Dennyt, �s a h�ts� kertbe mentek, ahonnan elhoppan�ltak az Od�ba.
Piton d�h�sen cs�rtetett le a laborj�ba, �s sorra kezdte �lesztgetni a l�ngokat az �st�k alatt. �rzett n�mi b�ntudatot Hermione miatt, de igyekezett nem t�r�dni vele. Eh, m�gis mit k�pzelt az a l�ny? Hogy majd �nk�nt �s dalolva ott fog j�pofizni Potter lagzij�n? Bossz�san megr�zta a fej�t, �s folytatta az el�k�sz�leteket, de csak nem b�rta kiverni a fej�b�l, amit a l�ny mondott: „�n szeretn�m, hogy ott legy�l”. Tekintete hirtelen a nev�vel ell�tott esk�v�i megh�v�ra t�vedt, ami az�ta az este �ta ott hevert a munkapulton, mikor Hermione boldogan k�z�lte vele, hogy Potter �s a Weasley l�ny �sszeh�zasodnak, �s �t is megh�vt�k az esem�nyre. �, a pokolba az eg�sszel! Ha ez olyan fontos Hermion�nak, mi�rt nem tudta megtenni? Elv�gre nem k�rt lehetetlent. �s meg�g�rte neki, hogy pr�b�l m�sk�ppen viszonyulni ahhoz a f�lesz�h�z.
Inger�lt mordul�ssal oltogatta el a t�zeket, majd sarkon fordult, �s kiviharzott a laborb�l.

 

***

A legels� dolog, amit Denny megl�tott, az Weasley�k toldozott-foldozott h�za volt. A m�sodik pedig a h�z m�g�tt l�v� hatalmas, h�feh�r s�tor, amelynek most valamennyi oldala magasan fel volt tekerve, �gy r�l�t�st biztos�tott az alatta k�t oldalra felsorakoztatott sz�kekre, �s a s�tor v�g�ben fel�ll�tott r�zsalugasra, amely minden bizonnyal az olt�r szerep�t hivatott biztos�tani. A sz�ksorok k�z�tt h�feh�r sz�nyeg futott v�gig, �s mindent Ginny kedvenc vir�ga, fr�zia d�sz�tett.
A harmadik �s egyben legszebb, amin Denny szeme megakadt, az a sz�ksorok k�z�tt szaladg�l� sz�ke, hossz� haj�, n�gy-�t�ves forma kisl�ny volt.
– Victoire! – hallatszott fel Hermione h�ta m�g�tt egy igencsak ismer�s, er�s francia akcentussal �titatott hang. – �zhonnal 'agyd abba a rohang�l�st! Elszak�tod a ruh�sk�dat. �, szehrvusz, 'Ermione! – �rt mell�j�k id�k�zben Fleur Delacour-Wesley.
– Szia, Fleur! – �lelte meg a n�t.
– Nagyon 'sinos vagy – mondta mosolyogva a francia.
– K�sz�n�m, te is – b�kolt vissza Hermione.
– Fr�nszia ru'a – mondta olyan hangs�llyal Fleur, mintha ezzel mindent megmagyar�zott volna, majd tekintete Dennyre t�vedt. – Ki ez a kisfi�?
– � Denny, Perselus kisfia. K�sz�nj sz�pen, Denny.
– Cs�kolom!
– Szehrvusz! – mosolyodott el Fleur, majd visszafordult Hermion�hoz. – Perselus? – k�rdezte �rtetlen�l.
– Piton – vil�gos�totta fel Hermione. – Professzor volt a Roxfortban. Magas, fekete haj�.
– �z, �ki annyira nem kedvelte 'Arryt �s Ront? �z a mogorva f�hrfi?
– Igen, � az.
– �s mi�rt 'oztad el a kisfi�t? – k�v�ncsiskodott a sz�ke n�. L�that�an m�g nem �llt �ssze neki a k�p.
Hermione fels�hajtott.
– Mert � �s �n...
– Ti egy�tt v�hgytok? – v�gott k�zbe d�bbenten Fleur.
– Igen, Fleur – b�lintott Hermione.
Fleur m�r �ppen nyitotta volna a sz�j�t, hogy �jabb szem�lyesked� k�rd�st tegyen fel, mikor Hermione �szinte �r�m�re, Molly Weasley cs�rtetett ki az Od� ajtaj�n a menye ut�n ki�ltozva.
– Fleur, Fleur, k�rlek, gyere be! Sehogyan sem boldogulunk Ginny haj�val, elk�lne a seg�ts�ged. �, szervusz, Hermione dr�g�m! – z�rta a karjaiba a l�nyt.
– J� napot, Mrs. Weasley!
– Igaz�n gy�ny�r� vagy – dics�rte meg az asszony.
– K�sz�n�m!
– Jaj, �desem, �gy �r�l�k, hogy elj�tt�l, de sajnos most nem �rek r� besz�lgetni veled.
– Semmi gond, Mrs. Weasley, menjen csak. Addig �n megkeresem Harryt.
K�vette tekintet�vel a k�t n�t, am�g azok bementek a h�zba, majd Dennyhez fordult, aki tov�bbra is Fleur kisl�ny�t figyelte. A kisl�ny most le�lt az egyik sz�kre, �s a l�bait l�b�lta.
– Szeretn�l odamenni hozz�? – k�rdezte Hermione, leguggolva Dennyhez.
A gyerek megr�zta a fej�t, pedig l�tszott rajta, hogy sz�vesen megismerkedne a kisl�nnyal.
– Pedig biztosan tetszen�l neki – mosolyodott el a boszork�ny –, �s a l�nyok szeretik, ha egy fi� b�tor, �s meg meri sz�l�tani �ket.
Denny elgondolkodott a hallottakon. Az a kisl�ny nagyon sz�p volt, � pedig nem akarta, hogy azt higgye r�la, hogy gy�va. � nem gy�va, � egy b�tor nagyfi�, aki m�r b�jitalt is tud f�zni. Oda fog menni ahhoz a kisl�nyhoz. De mi van akkor, ha...
– � is olyan furcs�n besz�l, mint az anyuk�ja? – tette fel a k�rd�st. �gy t�nt, ez d�nti el, lesz-e ismerked�s.
Hermione kuncogni kezdett.
– Nem, � nem besz�l furcs�n.
Ez a v�lasz eloszlatta Denny minden agg�ly�t.
– J�, akkor odamegyek hozz�.
– Rendben, ismerkedjetek meg – cir�gatta meg a kisfi� haj�t Hermione, majd fel�llt –, �n pedig megkeresem a v�leg�nyt, rendben?
– �h�m – b�lintott a gyerek, majd kiss� kipirult arccal elindult a kisl�ny fel�.
Hermione mosolyogva n�zte, ahogy �vatosan megk�zel�ti Victoire-t, �s le�l a mellette l�v� sz�kre, � pedig elindult megkeresni Harryt. Az ideges v�leg�nyt a h�z nappalij�ban tal�lta Ron �s a Weasley ikrek t�rsas�g�ban.
– Sziasztok!
– Szia, Hermione! – �lelte meg Ron.
– Miss Granger! – hajoltak meg sz�npadiasan az ikrek.
– Szia! – ny�gte Harry.
– J�l vagy, Harry? – k�rdezte agg�dva.
– H�nyingerem van – ismerte be s�padtan a szem�veges fi�.
– Izgul – sz�lalt meg Ron.
– Tot�lisan... – kezdte Fred.
– ...berezelt – fejezte be George.
– Igen, azt l�tom – nevette el mag�t Hermione. – Nyugi, Harry, menni fog.
Az ifj� Potter csak elk�nzottan b�lintott, mire George aty�skod�an megveregette a v�ll�t.
– F�jdalom, de Frednek, Ronnak �s nekem most itt kell hagynunk benneteket, mert m�g van egy kis dolgunk odakint.
– De ugye nem valami Weasley-f�le viccen t�ritek a fejeteket? – k�rdezte gyanakodva Hermione.
– Megtisztel� a felt�telez�sed – vigyorgott Fred tele sz�jjal –, de most csak n�h�ny id�j�r�s-b�b�jt sz�runk ki a h�z �s a s�tor k�r�, hogy a vend�gsereg ne fagyjon meg.
– Akkor j� – nyugodott meg a l�ny. Ezzel az �tlettel m�g � is egyet�rtett, elv�gre m�g csak m�rcius volt.
– Persze, ami k�sik, az nem m�lik – tette m�g hozz� George, majd k�t testv�r�vel egy�tt, p�lc�j�t l�b�lva kis�t�lt a h�zb�l.
Hermione visszafordult Harryhez.
– Biztos, hogy j�l vagy? El�g s�padt vagy.
– J�l vagyok, t�nyleg – s�hajtott a fi�. – De tal�n menj�nk ki a leveg�re. Itt �gy �rzem, megfulladok.
– J�l van – mosolyodott el a l�ny, �s Harrybe karolva kis�t�ltak a kertbe.
Igaz ugyan, hogy csak n�h�ny perc telt el, de ez el�g volt arra, hogy mikor kil�ptek a h�zb�l, egy teljesen �j l�tv�ny t�ruljon a szem�k el�. Az Od� udvar�t szinte el�z�nl�tt�k a megh�vottak, akik szemmel l�that�lag mind ugyanazt az id�pontot v�lasztott�k a meg�rkez�sre. Hermione hamar felfedezte k�z�tt�k McGalagonyt, a Delacour h�zasp�rt �s a kisebbik l�nyukat Gabrielle-t, Tonksot, Lupint �s a fiukat Teddyt, valamint Hagridot �s Madame Maxime-ot.
Harry egyre nagyobb p�nikban j�rtatta a tekintet�t a vend�gseregen, idegesen viszonozva az integet�seket.
– Nyugi, Harry – szor�totta meg b�tor�t�an a fi� karj�t Hermione. – Csak l�legezz.
Harry vett egy nagy leveg�t, majd reszketegen kif�jta.
– Jobb m�r?
– Egy kicsit – b�lintott Harry.
– Na, v�gre, haver – t�rtetett hozz�juk a t�megen kereszt�l Ron. – Azt hittem, m�r ki se j�ssz. Szerintem lassan menj az olt�rhoz, mert hamarosan kezd�dik. Ahogy l�tom, mindenki meg�rkezett. Mindj�rt megyek �n is.
– Hov� m�sz? – k�rdezte fesz�lten Harry.
– Bent hagytam a gy�r�ket – felelte a v�r�s haj� fi�, �s m�r ott sem volt.
– J�s�gos �g! – ny�g�tt fel a kis h�s.
– Ne agg�dj – kuncogta Hermione –, minden rendben lesz. Gyere, menj�nk el�re.
Elindultak a sz�ksorok k�z�tt, mik�zben lassan a vend�gek is kezdtek helyet foglalni.
– Nem haragszol, ami�rt Gabrielle lett Ginny tan�ja? – k�rdezte csendesen a fi�.
– Jaj, Harry, dehogyis – r�zta a fej�t Hermione. – Szerintem j�, hogy Fleur h�g�t k�rt�tek fel. �gy nem lesz s�rt�d�s, hogy a kicsinek �n leszek a keresztanyja.
– Az igaz – mosolyodott el Harry.
K�zben oda�rtek a r�zsalugas el�.
– H�t, itt vagyunk – mondta dr�mai hangon Hermione, majd elvigyorodott. – Nem gondoltad meg magad?
– Nem – nevette el mag�t a fi�, �s egyszeriben �rezte, hogy megk�nnyebb�l.
– Helyes! – veregette meg a v�ll�t a l�ny. – Na, j�, akkor �n most itt hagylak, �s megkeresem Dennyt.
– Nem Pitonnal van?
A boszork�ny arc�r�l lefagyott a mosoly, Harry pedig egyszeriben mindent �rtett.
– Nem j�tt el, igaz? – k�rdezte halkan.
Hermione szomor�an megr�zta a fej�t.
– Sajn�lom – mondta a fi�, �s meglep�dve tapasztalta, hogy egy kicsit t�nyleg sajn�lja.
– Nem az�rt – tiltakozott t�tov�n �s nem t�l meggy�z�en a l�ny, mik�zben az egyik r�zs�t fix�rozta cs�ggedten. – Csak nagyon sok a dolga.
– �gy t�nik, m�gsem – sz�lalt meg a v�leg�ny, mire Hermione k�rd�n r�n�zett, � pedig mosolyogva a l�ny h�ta m�g� intett a fej�vel.
Hermione megfordult, �s nagyot dobbant a sz�ve, mikor megl�tta a s�tor v�g�ben �csorg� Pitont. Nem tudta megakad�lyozni, hogy ne hagyja el a mellkas�t egy megk�nnyebb�lt, boldog s�haj, �s egyszeriben elfelejtette minden s�rtetts�g�t �s b�nat�t. Sietve visszafordult Harry fel�, aki azonnal megl�tta a szem�ben a n�ma k�r�st.
– Menj csak – mosolyodott el.
Hermione h�l�san n�zett r�, majd �t�lelte.
– K�sz�n�m, Harry! – suttogta. – �gyes legy�l.
– �gy lesz – viszonozta az �lel�st a fi�, majd elengedte Hermion�t. – Na menj!
Hermione m�g egy gyors puszit nyomott Harry arc�ra, majd megfordult, �s elindult Perselus fel�, aki tov�bbra is komor k�ppel �csorgott a sz�ksorok m�g�tt. H�t m�gis elj�tt! Elj�tt, itt van, �s... olyan j�l n�z ki! Perseluson egy eleg�ns, ez�st szeg�lyes d�sztal�r volt, a haj�t pedig h�trak�t�tte a tark�j�n�l, ami �ltal hangs�lyosabb� v�ltak szigor� von�sai, de egy�ttal vonz�bb� is tett�k a f�rfit. Hermion�nak vissza kellett fognia mag�t, hogy ne rohanjon azonnal oda, �s vesse mag�t a karjaiba. Enyh�n remeg� l�bakkal l�pkedett k�zelebb Pitonhoz, majd meg�llt el�tte.
Egy ideig egyik�k sem sz�lalt meg, csak n�zt�k n�m�n a m�sikat, mik�zben egyre t�bb fej fordult fel�j�k, ami egyre jobban kezdte zavarni a b�jitalmestert. Gyilkos tekintettel viszonozta a k�v�ncsiskod�k pillant�s�t, ami el�g volt ahhoz, hogy a legt�bben visszaforduljanak, �s a saj�t dolgukkal foglalkozzanak, csak a b�trabbak – mint McGalagony –, vagy a szemtelen�l k�v�ncsiak – mint Tonks – b�mult�k �ket tov�bbra is leplezetlen�l.
– �r�l�k, hogy itt vagy – sz�lalt meg halkan Hermione.
– Nem fogom j�l �rezni magam – k�z�lte a t�nyt mogorv�n a f�rfi.
Hermione elgondolkodva n�zte Pitont.
– Nem is kell – mondta, majd k�zen fogta, Perselus pedig hagyta mag�t odavezetni a h�ts� sz�kek egyik�hez. – Gondolom, nem szeretn�l k�zelebb menni.
– Eltal�ltad – morogta Piton, �s le�lt.
– J�l van – s�hajtotta a l�ny –, megyek, �s megkeresem Dennyt. Mindj�rt j�v�nk.
Piton n�m�n b�lintott, �s tekintet�vel k�vette a t�volod� Hermion�t. Mikor visszafordult, bossz�san �llap�totta meg, hogy Tonks m�g mindig �t figyeli, mik�zben izgatottan sugdosott valamit a mellette �l� Remusnak. A v�rfarkas csak megr�zta a fej�t, mik�zben szel�den pr�b�lta r�venni a lila haj� boszork�nyt, hogy fejezze be Piton b�mul�s�t, �s forduljon v�gre el�re.
„Legal�bb Lupinba szorult egy kis tapintat” – gondolta a b�jitalmester. Komor arccal, mereven n�zett maga el�, figyelmen k�v�l hagyva mindenkit maga k�r�l. B�muljanak csak, ha annyira akarnak, �t azt�n nem izgatja. �gy sincs b�tors�ga egyiknek sem r�k�rdezni, hogy mi van k�zte �s Hermione k�zt. H�res-neves griffend�lesek! Hirtelen bevillant neki, hogy tulajdonk�ppen szinte az eg�sz n�szn�p m�sb�l sem �ll, mint griffend�lesekb�l. Szents�ges Merlin, hov� keveredett?! Hermion�nak sok�ig kell ezt neki megk�sz�nni. Hogy mit meg nem tesz ez�rt a makacs n��rt. �lm�ban sem gondolta volna, hogy egyszer majd pont Potter esk�v�j�n fog r�szt venni. Ez az�rt m�r fel�rt egy kisebb szenz�ci�val. Hol egy �js�g�r�?

Hermione a h�z mellett tal�lta meg Dennyt �s Victiore-t, akik elm�ly�lten besz�lgettek, �s �pp emiatt, nem vett�k �szre �t.
– �s ha t�ncolsz velem, akkor m�g azt is megengedem, hogy megfogd a kezemet – mondta komolyan a kisl�ny.
– T�ncolok veled – jelentette ki elsz�ntan Denny.
– J�l van – b�lintott Victoire.
Denny zavartan kezdte rugdosni cip�je orr�val a f�ldet. L�tszott rajta, hogy valamit m�g nagyon szeretne k�rdezni.
– Puszit is adhatok neked? – b�kte ki v�g�l f�lig pirulva.
Hermione hangtalanul kuncogni kezdett, �s h�tr�bb h�z�dott a h�z sark�hoz, nehogy a k�t gyerek megl�ssa. Erre a besz�lget�sre roppant k�v�ncsi volt.
– H���t... – h�zogatta a szokny�ja sz�l�t a kisl�ny –, adhatsz, de csak akkor, ha nem olyan lesz, mint ahogy a feln�ttek csin�lj�k.
– Mi�rt, �k hogy csin�lj�k?
Victoire el�rehajolt, �s suttog�ra fogta a mondand�j�t.
– Teddy mes�lte, hogy a feln�ttek bedugj�k a nyelv�ket egym�s sz�j�ba.
Hermione a sz�j�ra tapasztotta a tenyer�t, nehogy felnevessen.
– F��j – hallatszott Denny hangja. – Ez ut�latos.
– Az – �rtett egyet a kisl�ny.
– �n nem akarok ilyen puszit adni neked.
– �n se neked.
Hogy v�g�l milyen puszit v�ltott volna a k�t gyerek egym�ssal, nem der�lt ki, mert Hermione h�ta m�g�tt hirtelen felcsend�lt Fleur hangja.
– Victoire, 'ol vagy?
Hermione gyorsan az Od� ajtaj�ban �csorg� n� mell� l�pett, nehogy a k�t kicsi �szrevegye, hogy kihallgatta �ket. Egy pillanattal k�s�bb pedig megjelentek a gyerekek is.
– Itt vagyok, mama – mondta a kisl�ny.
– Nagyszehr� – ny�jtotta Victoire fel� a kez�t a francia n�. – Gyehre, mindj�hrt kezd�dik az ehsk�v�.
Anya �s l�nya sietve elvonult a s�torba, Hermione pedig Denny fel� fordult.
– Gyere, ideje nek�nk is menn�nk – mondta mosolyogva, �s megfogta a kisfi� kez�t. – L�tom, �sszebar�tkozt�l Victoire-ral – sz�lalt meg, mik�zben a s�tor fel� s�t�ltak.
– Igen – mondta b�szk�n a gyerek.
– Tetszik neked? – k�rdezte, mire Denny sz�gyenl�sen b�lintott egyet. – Nagyon sz�p kisl�ny – f�zte tov�bb a sz�t Hermione. – �s szerintem te is tetszel neki.
– T�nyleg? – k�rdezte rem�nykedve.
– Eg�szen biztos – jelentette ki hat�rozottan a l�ny.
Denny nem sz�lt, de az arc�ra olyan �nel�g�lt mosoly �lt ki, hogy Pitonnak is a becs�let�re v�lt volna.
– De j�, apu is itt van! – ki�ltott fel boldogan a gyerek, mikor megl�tta a b�jitalmestert, �s elengedve a l�ny kez�t, odafutott Pitonhoz, �s le�lt mell�.
Hermione is helyet foglalt a f�rfi m�sik oldal�n, p�r pillanattal k�s�bb pedig Ron futott el mellett�k.
– Megvannak a gy�r�k – mondta Harrynek a v�r�s haj� fi� a sz�j�t t�r�lgetve.
– �s k�zben bekapt�l p�r falatot, igaz? – k�rdezte rosszall�an a bar�tja.
– �hes vagyok – mondta menteget�zve.
– Hihetetlen vagy, haver – cs�v�lta a fej�t a kis h�s.
– Most mi�rt? – �rtetlenkedett a Weasley fi�.
Harrynek m�r nem volt ideje v�laszolni, mert egyszerre felcsend�lt a n�szindul�, a vend�gsereg pedig hangos sz�ktologat�sok k�zepette fel�llt.
Gabrielle Delacour vonult v�gig a sz�ksorok k�z�tt, �s meg�llt Harryvel �s Ronnal szemben. Nem sokkal k�s�bb pedig, h�feh�r menyasszonyi ruh�j�ban megjelent Ginny, akit az apja vezetett b�szk�n �s meghatottan az olt�r fel�. Ginny haja laza kontyba t�zve, apr� feh�r vir�gokkal volt d�sz�tve, ruh�ja pedig ink�bb kihangs�lyozta, mintsem elrejtette er�sen domborod� has�t.
– Ezt az esk�v�t egy perccel sem siett�k el – sz�lalt meg Piton rosszm�j�an, mikor Ginny �s Arthur elvonultak mellett�k.
– Perselus! – sziszegte figyelmeztet�en Hermione. – Meghallj�k.
– Na �s akkor! – j�tt a fojtott hang� riposzt. – Ha m�r k�nytelen vagyok r�szt venni Potter esk�v�j�n, legal�bb hadd mondjam ki, amit gondolok.
Hermione csak rosszall�an megcs�v�lta a fej�t. Semmi kedve nem volt assziszt�lni Perselus �nnepront� hangulat�hoz. Ink�bb a szertart�sra ford�totta minden figyelm�t.
Id�k�zben Ginny �s Arthur az olt�r el� �rtek, �s a b�szke apa k�nnyes szemmel adta �t a hely�t leend� vej�nek. A miniszt�riumi anyak�nyvvezet� sz�les mosollyal k�sz�nt�tte a jegyesp�rt �s az egybegy�lteket, majd a vend�gek �jra elfoglalt�k sz�keiket, a h�zass�gk�t�si cerem�nia pedig kezdet�t vette.
Ha Hermione nem tudta volna, hogy micsoda harcokat v�vott meg bar�tn�je az esk�v� ellen, most azt hihette volna, hogy Ginny mindig is erre v�gyott. A legkisebb Weasley val�s�ggal ragyogott. Kipirult arccal, csillog� szemmel, egyfolyt�ban mosolyogva n�zett leend� f�rj�re, aki szint�n le sem tagadhatta volna, mennyire boldog.
Hermione tekintete Molly Weasleyre siklott, aki meghatottan, k�nnyeit t�r�lgetve figyelte a h�zass�gk�t�st.
– N�zd, Molly szinte zokog – suttogta oda Pitonnak.
– �szint�n? �n is zokogn�k, ha Potter beker�lne a csal�domba – sz�lalt meg a b�jitalmester, �s a hangja cs�p�g�tt a szarkazmust�l.
– Perselus! – h�borgott a l�ny.
– Igen, csillagom? – k�rdezte g�nyol�dva.
– V�gig �gy fogsz viselkedni? – Kezdte unni Piton viselked�s�t.
– Val�sz�n�leg – felelte ked�lyesen.
– Akkor ez egy nagyon hossz� nap lesz – jelentette ki bossz�san Hermione.
– Nekem mondod? – �rtett egyet a f�rfi.
Hermione lehunyta a szem�t egy pillanatra, hogy megnyugodjon. Ha Perselusnak feltett sz�nd�ka azzal b�ntetni �t, hogy szabot�lja a j�kedv�t, h�t akkor ink�bb nem is sz�l hozz�. Kezdte �gy �rezni, hogy tal�n t�nyleg jobb lett volna, ha Piton el se j�n. Hosszan kif�jta a leveg�t, majd megr�zta a fej�t, �s elfordulva a f�rfit�l, �jra a szertart�sra koncentr�lt.
A cerem�nia k�zben zavartalanul folytat�dott, eg�szen addig a pillanatig, amikor is az esket� a „Ha valakinek tudom�sa van olyan dologr�l, ami ennek a h�zass�gk�t�snek az akad�lya lehet, az most sz�ljon” r�szhez �rt, mert egy cilinderes �reg�r �lt a lehet�s�ggel.
– M�g most gondold meg magad, fi� – sz�lt oda Harrynek, �ltal�nos der�lts�get keltve ezzel a n�szn�p �s a h�zasuland�k k�z�tt. – Rengeteg feh�rn�pr�l le kell mondanod, ha ebbe belem�sz.
– B�csik�m! – ki�ltott fel meg�tk�zve Molly.
– Te j� �g – ny�gte Hermione a fej�t fogva.
Piton szem�ld�k�t felvonva, �rdekl�dve figyelte a jelenetet, �s nem tudott elfojtani egy g�nyos vigyort. V�gre kezdett j�l sz�rakozni.
Harry �s Ginny nevetve fordultak vissza az anyak�nyvvezet� fel�, majd Ron mell�j�k l�pett, �s �tadta a gy�r�ket, �k pedig elism�telve a hivatalnok �ltal mondottakat, egym�s ujj�ra h�zt�k azokat.
Piton k�zben a szeme sark�b�l figyelte Hermion�t. �gy t�nt, a l�ny ink�bb a n�mas�got v�lasztotta, ezzel fejezve ki a rosszall�s�t a viselked�se miatt. A fene egye meg, hogy mindig Potter miatt vitatkoznak. Tekintete az olt�rn�l �ll� fi�ra siklott. Potter! Minden bossz�s�g�nak az okoz�ja. Hat �ven kereszt�l a Roxfortban, �s m�g most is. Mi�rt kell neki ennek az idi�t�nak az esk�v�j�n r�szt vennie?
„Mert megh�vott” – sz�lalt meg a hang a fej�ben.
„Nagy �gy!”
„Hermione miatt” – folytatta a kis hang.
Piton bossz�san f�jtatott egyet. Igen, Hermione miatt. B�rmennyire nehez�re esett is beismerni, de Potter t�nyleg megtette az els� l�p�st a b�k�l�s fel�, m�g akkor is, ha mindek�zben a l�nyt tartotta szem el�tt. �s a fen�be is, � is meg fogja tenni Hermione kedv��rt. Megteszi, mert fontos neki ez a n�. Nagyon fontos. �s ha ezzel boldogg� teszi, akkor igenis hajland� megb�k�lni ak�r m�g Potterrel is. Vagy legal�bb is kev�sb� ellens�gesen viselkedni vele.
�nk�ntelen�l ny�lt Hermione keze ut�n.
Harry �s Ginny �pp az esk�t tette le egym�snak, mikor Hermione meg�rezte, hogy Perselus megfogja a kez�t. Meglepetten n�zett a f�rfira, de az nem viszonozta a pillant�s�t. Helyette az �sszefon�d� ujjaikat figyelte elkomolyodva, majd egyszer csak feln�zett, egyenesen Hermione szem�be, a l�ny sz�ve pedig hirtelen �r�lt sebess�ggel kezdett verni. Volt valami a f�rfi pillant�s�ban. Valami v�gtelen gyeng�ds�g, �s m�g valami, amit addig Hermione m�g sosem l�tott. Perselus tekintete val�s�ggal simogatta �t, �s � egyszeriben elfelejtette minden addigi bossz�s�g�t. Legsz�vesebben azonnal olyan szorosan a f�rfihoz b�jt volna, ahogy csak lehets�ges, de nem akarta zavarba hozni ennyi ember el�tt. Helyette csak boldogan elmosolyodott, �s gyeng�den megszor�totta a b�jitalmester kez�t.
Arra eszm�ltek, hogy �jra megsz�lalt a zene – jelezve ezzel a h�zass�gk�t�s befejezt�t –, az �jdons�lt h�zasp�r pedig boldogan mosolyogva kivonult a s�torb�l, hogy a kertben �llva fogadj�k a vend�gek gratul�ci�j�t.
– Gondolom, nek�nk is oda kell men�nk – sz�lalt meg kelletlen�l Piton, mire Hermione csak egy sejtelmes mosollyal v�laszolt. – Kegyetlen n�szem�ly – s�hajtotta a b�jitalmester belet�r�d�en, �s maguk k�z�tt vezetve Dennyt, elindultak, hogy �k is be�lljanak a j�k�v�ns�gokat mormol� vend�gek sor�ba.
Hagrid�k keveredtek mell�j�k, a kisfi� nagy �r�m�re.
– Szia, Hagrid! – k�sz�nt�tte vid�man az �ri�st.
– Szerbusz, Denny! – vigyorogta a vad�r. – Hogy vagy, kis�reg?
– J�l.
– Megkaptad az aj�nd�kom? – k�rdezte fontoskodva.
– Igen – b�logatott lelkesen Denny.
– Na, igen – sz�lalt meg Piton. – K�sz�nj�k a kuty�t, Hagrid!
– Nagyon sz�vesen, nagyon sz�vesen! – b�logatott a vad�r j�kedv�en, akinek nem t�nt fel a b�jitalmester hangj�ban csend�l� ir�nia.
– Pimasznak h�vj�k – t�j�koztatta Denny az �ri�st.
– Mert olyan pimasz kis orra van, igaz-e?
– Nem az�rt – r�zta a fej�t a gyerek –, hanem mert apu olyan sokszor mondta ezt r�.
Hagrid felnevetett, Piton pedig csak megforgatta a szemeit.
Id�k�zben oda�rtek Harry�k el�, �gy most rajtuk volt a sor, hogy kifejezz�k j�k�v�ns�gaikat. Piton sz�ve szerint ink�bb r�szv�tet nyilv�n�tott volna Ginnynek, de siker�lt legy�znie a k�sztet�st, �s helyette kelletlen�l �s gyorsan elmormogott egy „Gratul�lok!”-ot, majd tov�bb l�pett Harryhez.
A leveg�ben szinte tapinthat� volt a fesz�lts�g, hirtelen mintha m�g a k�r�l�tt�k l�v� zsibong�s is elhalt volna. A k�t f�rfi fesz�lten n�zett egym�sra, �s Piton folyamatosan mag�n �rezte Hermione tekintet�t. A b�jitalmesterben felmer�lt a gondolat, hogy j�k�v�ns�gok helyett ink�bb egy �tkot sz�r Potterre, de v�g�l er�t vett mag�n, �s lassan fel� ny�jtotta a kez�t.
– Gratul�lok, Mr. Potter – mondta komoran, �s legnagyobb meglepet�s�re, a fi� halv�ny mosollyal a sz�ja sark�ban r�zott vele kezet.
– K�sz�n�m, professzor �r! �s azt is, hogy m�gis elj�tt – tette hozz�.
Piton arc�n v�gigsuhant a meglepet�s �rny�ka, majd siet�sen rendezte von�sait, �s csak egy apr� biccent�ssel reag�lt az elhangzottakra. R�j�tt, hogy m�g mindig Harry kez�t szorongatja, ez�rt gyorsan elengedte, �s ott hagyta a fi�t, hogy tisztes t�vols�gban v�rja be Hermion�t �s Dennyt.
– Gratul�lok, Ginny – �lelte �t Hermione az ar�t –, legyetek nagyon boldogok.
– K�sz�n�m, Hermione! – mondta mosolyogva, majd tekintete Dennyre t�vedt. – Sz�val � lenne Denny.
– Igen, � az.
– Nagyon eleg�ns – mondta elismer�en Ginny.
– Ap�m egyik �lt�ny�t kicsiny�tettem le – vigyorgott Hermione.
– Nagyon praktikus – nevetett a v�r�s haj� l�ny.
– Szerintem is – �rtett egyet Hermione, majd tov�bb l�pett, hogy Harrynek is gratul�ljon, azt�n k�zen fogta Dennyt, �s odas�t�ltak Perselushoz.
A l�ny hossz� m�sodpercekig n�zte a f�rfit, �s a szem�ben el�gedetts�g csillogott.
– K�sz�n�m, hogy nem �tkoztad meg – mondta egy cinkos mosollyal.
– Nagy volt a k�s�rt�s – morogta Piton, mire Hermione elnevette mag�t.
– Igen, l�ttam – kuncogta, majd a s�tor fel� intett a fej�vel. – Menj�nk, �lj�nk le – javasolta.
Elindultak a s�tor fel�, ahol k�zben – h�la a Weasley ikrek t�nyked�s�nek – az addig egym�s mellett sorakoz� sz�kek a k�z�tt�k felt�nt az asztalok k�r� rendez�dtek, szabadon hagyva egy nagy ter�letet a s�tor elej�n a t�nct�rnek. Piton�k le�ltek, k�zel a s�tor bej�rat�hoz, �s nem sokkal k�s�bb Minerva McGalagony �lt le a mellett�k l�v� asztalhoz.
– Cs�kolom! – k�sz�nt�tte lelkesen Denny az id�s boszork�nyt.
– Szervusz, Denny! Miss Granger! Perselus!
– J� napot, tan�rn�!
– Minerva – biccentett Piton.
McGalagony leplezetlen �rdekl�d�ssel m�regette Hermion�t �s a b�jitalmestert, amit az ut�bbi unt meg hamarabb.
– Igen, Minerva? – k�rdezte �lesen.
– Parancsolsz? – tettetett �rtetlens�get a boszork�ny.
– K�rlek, Minerva – s�hajtotta Piton –, l�tom, hogy majd’ kif�rja az oldaladat a k�v�ncsis�g, hogy mi van Hermione �s k�ztem.
– Nem �rtem, mi�rt felt�telezed, hogy k�rdez�sk�dni szeretn�k – j�tszotta tov�bbra is az �rtatlant.
Piton csak felvonta a szem�ld�k�t, �s g�nyosan elmosolyodott.
– Sosem tudt�l hazudni.
– Perselus – suttogta Hermione figyelmeztet�en, �s kiss� megszor�totta a f�rfi kez�t az asztal alatt.
Piton r�meredt, �s a l�ny szemeib�l tiszt�n kiolvashat� volt az �zenet: ezt �gysem lehet elker�lni. K�zben McGalagony fogta a borospohar�t, fel�llt az asztalt�l, �s �ts�t�lt Piton�khoz.
– Ugye nem b�nj�tok, ha csatlakozom hozz�tok? – k�rdezte kih�v�an, �s v�laszt sem v�rva le�lt.
– M�r �pp k�rni akartam – morogta a szemeit forgatva a b�jitalmester, de McGalagony elengedte a f�le mellett a f�rfi megjegyz�s�t.
– �gy m�giscsak k�nyelmesebben tudunk besz�lgetni – mondta, miut�n elhelyezkedett.
– �gy �rted, k�nnyebb k�rdez�sk�dn�d – h�zta el a sz�j�t Piton. Ezt t�nyleg nem fogja meg�szni.
– Na, igen – ismerte el McGalagony –, ez is k�zrej�tszik, nem tagadom.
– Mondd csak, Minerva, nem t�ltesz te t�l sok id�t Bimba t�rsas�g�ban? – g�nyol�dott a b�jitalmester. – A pletyka�hs�ged kezd f�lelmetesen hajazni az �v�re.
– Ha azt hiszed, hogy a szarkazmusod elriaszt att�l, hogy megtudjam, amit akarok, nagyon t�vedsz – mondta egy bosszant�an magabiztos mosollyal az igazgat�n�.
Piton szeme vill�mokat sz�rt, �s m�r nyitotta a sz�j�t, hogy valami megsemmis�t� v�lasszal illesse volt koll�gan�j�t, amikor hars�ny nevet�s csend�lt fel, majd n�h�ny pillanattal k�s�bb a Weasley ikrek t�ntorogtak ki g�rnyedezve �s egym�st t�mogatva az Od� ajtaj�n, �ket pedig k�vette egy f�lig v�r�s�d�tt �s igencsak felh�borodott Molly Weasley. Az ikrek elbotork�ltak Piton�k asztal�ig, majd lehuppantak egy-egy �res sz�kre.
– Uraim, k�rem, csatlakozzanak hozz�nk �n�k is! – mondta megj�tszott lelkesed�ssel Piton.
Az ikrek csak vigyorogva biccentettek fel�je �s McGalagony fel�.
– Igazgat�n�! Professzor!
McGalagony szint�n egy biccent�ssel �dv�z�lte �ket.
– Nem kell agg�dni... – kezdte George.
– ...csak kif�jjuk magunkat... – folytatta Fred.
– ...�s m�r megy�nk is – fejezt�k be egyszerre.
– Mi t�rt�nt? – k�rdezte Hermione.
Az ikrek h�trafordultak az Od� fel�, �s egyszerre mutattak a bej�rati ajt� ir�ny�ba, amelyen akkor cs�mp�zott ki az a cilinderes, ritk�s haj� �reg�r, aki megzavarta Harry�k esk�v�j�t.
– Dick b�csi t�rt�nt – mondt�k az �regre mutatva.
– Kicsoda? – �rtetlenkedett a l�ny.
– Dick b�csi – vil�gos�totta fel George. – Anyai nagyap�nk kvibli �ccse. Mostan�ig matr�zk�nt j�rta a vil�got, �s csak n�h�ny h�napja k�lt�z�tt haza Angli�ba.
– Sosem hallottam r�la – r�zta a fej�t Hermione. – �desany�tok sosem eml�tette. – Eddig azt hitte, hogy a n�pes Weasley rokons�g minden tagj�val siker�lt m�r megismerkednie, de ezek szerint t�vedett.
– Nos, ezen nem csod�lkozom – vigyorgott Fred. – Anya kicsit sz�gyelli az �reget.
– De ugye nem az�rt, mert kvibli? – k�rdezte a l�ny. Nehezen tudta volna ezt elk�pzelni Mollyr�l.
– Nem, nem az�rt – nyugtatta meg George. – Ink�bb az lehet az oka, hogy az �reg kiss� h�j�n van bizonyos t�rsadalmi norm�knak.
– J� p�lda erre a p�r perce lezajlott kis incidens – vette �t a sz�t Fred. – Dick b�csi ugyanis �gy gondolta, m�gsem j�n n�szaj�nd�k n�lk�l...
– De h�t ez sz�p gesztus volt t�le – v�gott k�zbe Hermione, nem �rtve, mi�rt h�borodott f�l ezen Molly.
– ...ami nem volt m�s – folytatta nevetve Fred –, mint egy gazdagon illusztr�lt k�zik�nyv, arr�l, hogy hogyan is kell tisztess�gesen „megh�gni” egy n�t.
– Anya pedig mit sem sejtve belen�zett – eg�sz�tette ki a t�rt�netet George.
– Szents�ges Merlin! – kapkodott leveg� ut�n McGalagony, Piton pedig csak egy felvont szem�ld�kkel reag�lta le a hallottakat.
– Te j� �g! – kuncogott Hermione. – �gy m�r �rthet� �desany�tok reakci�ja.
– H�t, igen, az �reg mindig is szerette a n�ket – b�lintott George. – �s nagyon tal�l� neve van* – tette hozz� sejtelmesen vigyorogva.
– Nomen est omen** – mondta Hermione.
– Pontosan! A b�csi m�r elm�lt kilencven is, de ennek ellen�re tov�bbra is elsz�ntan �ld�z minden n�nem� l�nyt – mondta vigyorogva Fred –, ez�rt k�rj�k a gyan�tlan �s v�dtelen melleket �s fenekeket biztons�gba helyezni. Na, de mi nem is zavarunk tov�bb, �gy l�tom, Dick b�csi �ppen errefel� tart. – Azzal a k�t iker felpattant, �s m�r ott sem voltak.
Az emlegetett Dick b�csi k�zben odakacs�zott az asztalukhoz, �s Piton kaj�n �r�mmel �llap�totta meg, hogy az �reg le sem veszi a szem�t McGalagonyr�l.
– Hejh�! – villantotta ki hi�nyos fogazat�t az egykori matr�z. – Maga csakis Minerva McGalagony lehet. Az egyik unoka�cs�m mutatott mag�r�l egy k�pet valamelyik �js�gban. De meg kell mondjam, maga sokkal szemreval�bb feh�rn�p, mint amilyennek azon a k�pen l�tszik. Dick Prewett, szolg�lat�ra!
– Minerva McGalagony – mutatkozott be h�v�s tart�zkod�ssal a boszork�ny, �s l�tszott rajta, hogy az �reg nem nyerte el a szimp�ti�j�t ezzel a bel�p�vel.
– Ugye nem b�nj�k, ha lehorgonyzok magukn�l? – fordult az �reg Piton fel�.
A b�jitalmester McGalagonyra pillantott, aki le sem tagadhatta, mennyire nem �r�l ennek a felvet�snek, de a f�rfi azonnal megl�tta a helyzetb�l ad�d� lehet�s�get: megmenek�l a k�nos �s szem�lyesked� k�rd�sek had�t�l, �s m�g j�l is sz�rakozik. Sz�ja g�nyos, k�r�rvend� mosolyra h�z�dott, mik�zben tartotta a szemkontaktust McGalagonnyal, majd az �reghez fordult.
– Kit�n� �tlet – mondta gonosz el�gedetts�ggel, �s kaj�n �r�mmel �llap�totta meg, hogy Minerva orrcimp�i megremegnek a visszafojtott indulatt�l, mik�zben Dick b�csi helyet foglalt mellette.
Az id�s boszork�ny szemmel l�that�an m�r megb�nta, hogy �t�lt Piton�k asztal�hoz, �s szinte k�ts�gbeesetten n�zett k�rbe, hogy hol l�t olyan asztalt, ami mellett van m�g �res sz�k, de csal�dnia kellett. Legnagyobb bossz�s�g�ra az �reg kvibli leplezetlen�l m�regette �t, majd az �reg hirtelen Piton�k fel� fordult.
– Maguk egy�tt vannak? – mutogatott Hermion�ra �s Perselusra.
– Igen – biccentett a b�jitalmester.
– Milyen k�r – mondta sajn�lkozva a b�csi, �s k�zben elmerengve b�multa Hermione dekolt�zs�t.
A l�ny zavart �rtetlens�ggel n�zett Pitonra, nem tudva, hogy felh�borodjon, vagy nevessen ink�bb.
– Mr. Prewett – k�sz�r�lte meg a tork�t McGalagony, hogy elterelje az �reg figyelm�t Hermione melleir�l –, Fred �s George mes�lt�k, hogy �n mugli haj�kon dolgozott.
– Az �m, az �ld�j�t, j�l mondta az a k�t csirkefog�! – lelkes�lt fel. – Mugli haj�kon voltam matr�z, �gy �m. Ez�rt n�z ki �gy az orrom – mutatta ferde, t�r�tt orr�t az �reg. – Egy �rboc csin�lta, m�g tizenkilenc �ves koromban. Pedig azel�tt sz�p nagy orrom volt, majdnem akkora, mint mag�nak, fiam – mondta Pitonnak, aki erre elh�zta a sz�j�t, majd a vigyorg� Hermion�hoz fordult. – Tudja-e, angyalom, hogy mit tartanak? Az a f�rfi, akinek nagy az orra, annak j� nagy a...
– Mr. Prewett! – v�gott k�zbe felh�borodottan McGalagony, miel�tt m�g az �reg kifejthette volna a f�rfi orra �s egy�b testr�sze k�z�tti �sszef�gg�st.
Hermione kuncogva sim�tott v�gig Perselus karj�n, akinek csak megr�ndul� sz�jsz�le �rulkodott arr�l, hogy j�l sz�rakozik.
– Ha nem l�tn�, egy gyerek is van az asztaln�l – folytatta az �reg leteremt�s�t McGalagony.
– Igaz is – b�lintott Prewett – akit szemmel l�that�an nem �t�tt sz�ven a mellette �l� igazgat�n� szidalma –, �s Dennyhez fordult. – Most mondok neked valamit, fiam, amit nagyon fontos, hogy megtanulj.
– Ok� – b�lintott a gyerek.
– Ha verekszel, mindig �gy tartsd az �kl�det – mutatta az �reg Dennynek az �k�lbe szor�tott kez�t –, sose �gy – azzal a h�velykujj�ra r�hajtotta a t�bbi ujj�t �gy, hogy az elt�nt alattuk –, k�l�nben elt�rik az ujjad.*** Ez nagyon fontos, k�ly�k!
– J�l van – b�logatott lelkesen a kicsi.
– K�sz�nj�k, Mr. Prewett, ez igaz�n hasznos tapasztalatcsere volt – h�zta el a sz�j�t Piton.
– Ne feledd, amit mutattam, k�ly�k! – intette a b�csi Dennyt, figyelmen k�v�l hagyva a b�jitalmestert.
– Nem fogom – �g�rte komolyan a gyerek.
Prewett el�gedetten h�mm�g�tt, k�zben pedig megjelentek az asztalokon a k�l�nb�z� fog�sok, �gy a vend�gsereg nekil�tott a lakm�roz�snak, b�r Denny alig evett valamit, mert a figyelm�t a n�h�ny asztallal arr�bb helyet foglal� Victoire k�t�tte le, akivel id�r�l id�re �sszeintegettek. A vacsora alatt McGalagony elsz�ntan pr�b�lta r�venni Pitont, hogy t�rjen vissza az iskol�ba tan�tani, de a f�rfi makacsul ellen�llt a k�ny�rg�snek. V�g�l az igazgat�n� feladta a hi�baval� gy�zk�d�st, �s kiss� s�rtetten, n�mas�gba burkol�zva fogyasztotta a desszertj�t, mikor az �reg kvibli v�ratlanul hozz� fordult.
– Mondja csak, sz�passzony, hol hagyta a f�rj�t?
– Nincs f�rjem – mondta fagyosan a boszork�ny. – Ha mindenk�ppen tudni akarja, hajadon vagyok. – A k�vetkez� pillanatban m�r meg is b�nta ezt a felel�tlen kijelent�st, mert Dick b�csi szem�ben azonnal moh� f�ny csillant.
– Hajadon, mi? – k�rdezte, �s k�zben olyan buja tekintettel m�regette McGalagonyt, hogy az kiejtette a kez�b�l a vill�t. – Szeretem az ilyen t�zr�l pattant hajadonokat. Sz�vesen megszuttyongatn�m.
– Fogalmam sincs, mit takar ez a kifejez�s, Mr. Prewett, de semmi kedvem megtudni – sz�lalt meg elutas�t�an az igazgat�n�.
– Pedig rengeteg h�l�szoba van ebben a vityill�ban – intett az �reg az Od� fel� el�z�kenyen, mire Piton elvigyorodott.
– K�sz�n�m, de ha nem b�nja, kihagyn�m a lehet�s�get – mondta ridegen McGalagony, majd t�ntet�leg elfordult Dick b�csit�l, �s az �jdons�lt h�zasp�rt kezdte n�zni, akik a t�nct�rre tartottak.
– Mi�rt olyan nagy a hasa a menyasszonynak? – k�rdezte kis id� m�lva Denny, az �vatosan kering�z� p�rost figyelve.
– Mert kisbab�ja lesz – v�laszolta Hermione. – Ugye milyen csod�latos?
– Ink�bb az a csod�latos, hogy nem a n�szn�p el�tt sz�li meg – jegyezte meg Piton az orra alatt.
Hermione egy figyelmeztet� pillant�st k�ld�tt fel�, mire a b�jitalmester csak �rtatlan arccal felvonta a szem�ld�k�t.
– Nemsok�ra megsz�letik – fordult vissza a kisfi� fel� a l�ny.
– H�, de bar� – lelkesedett Denny.
– �n m�r kicsit �reg vagyok ahhoz, hogy gyerekeim legyenek – sz�lalt meg Dick b�csi elmerengve, mire McGalagony f�lrenyelte a m�zbor�t. – De – folytatta az �reg felvidulva – a pr�b�lkoz�sokban mindig nagy �r�m�met lelem.
McGalagony csak h�pogni tudott felh�borod�s�ban, Piton v�llai pedig megremegtek a visszafojtott nevet�st�l.
– �lmomban sem gondoltam volna, hogy Potter lagzija ilyen sz�rakoztat� lesz – jegyezte meg j�kedv�en.
A t�ncteret k�zben egyre ink�bb ellept�k a vend�gek, �s mikor McGalagonyt felk�rte az egyik Weasley iker – kiszabad�tva �t Dick b�csi karmai k�z�l –, Hermione is Piton fel� fordult.
– Nincs kedved t�ncolni?
– �n nem t�ncolok – jelentette ki a b�jitalmester hat�rozottan.
– Ugyan m�r, Perselus – pr�b�lkozott Hermione –, nem haln�l bele.
– Akkor sem.
– �n mehetek t�ncolni? – kapott az alkalmon Denny, �s k�zben csillog� szemmel figyelte Victoire-t.
– Persze, menj csak – b�lintott Piton, mire a kicsi m�ris leugrott a sz�kr�l, �s elviharzott.
– L�tod, m�g Denny is t�ncol – gy�zk�dte tov�bb a l�ny Perselust.
– Mert m�g csak �t �ves – morogta kelletlen�l a f�rfi.
– �n sz�vesen megt�ncoltatom mag�t, sz�ps�gem – kotyogott k�zbe k�szs�gesen Dick b�csi.
– K�sz�n�m, de nem – utas�totta vissza mosolyogva Hermione, majd visszafordult Pitonhoz. – Ez nem korf�gg� – folytatta az �rvel�st.
– N�zd, Hermione – mondta kiss� t�relmetlen�l Piton –, nem tudom, hogy �rtessem meg veled: nem vagyok hajland� t�ncolni, pl�ne ennyi ember el�tt. Elj�ttem, itt vagyok, �rd be ennyivel.
A l�ny elgondolkodva n�zte a b�jitalmestert. Tulajdonk�ppen igaza volt, m�r az is nagy �ldozat volt a r�sz�r�l, hogy egy�ltal�n elj�tt erre az esk�v�re.
– Rendben van – s�hajtotta belet�r�d�en.
– K�sz�n�m! Term�szetesen, ha m�gis t�ncolni szeretn�l valaki m�ssal, semmi kifog�som ellene.
– Milyen nagylelk� vagy – g�nyol�dott Hermione.
– Ez nem nagylelk�s�g, sz�ntiszta �nz�s – mondta kioktat�an. – Addig sem engem nyaggatsz emiatt.
Hermione kuncogva cs�v�lta meg a fej�t.
– Legal�bb �szinte vagy.
Piton k�zben Dennyt �s Victoire-t figyelte agg�dva, akik �pp a lend�letesen t�ncol� Hagrid �s Madame Maxime mellett ugrabugr�ltak.
– Tal�n t�nyleg menned k�ne – sz�lalt meg aggodalmasan. – �gy legal�bb meg tudn�d akad�lyozni, hogy Hagrid �s a szerelme eltaposs�k Dennyt.
Hermione felnevetett.
– Micsoda mardek�ros megold�s.
– Csak olyat v�lasztottam, ami mindenkinek el�ny�s – mondta �nel�g�lten Piton.
Hermione kuncogva �llt fel az asztalt�l, �s elindult, hogy csatlakozzon a t�ncol�khoz, mik�zben hallotta Piton inger�lt mordul�s�t Dick b�csi fel�.
– Ne m�regesse az orromat!

 

***

El�z�←…….→K�vetkez�