– Ginny, ez fantasztikus – mondta lelkendezve Hermione, mik�zben a legkisebb Weasley domborod� has�n nyugtatta a kez�t. – �, megint r�gott egyet!
– Igen, Hermione, �reztem – vigyorodott el a kismama.
– Tudom, tudom, ne haragudj – nevette el mag�t a l�ny. – De ez annyira csod�latos. Nincs m�g eleged bel�lem? Sz�lj nyugodtan, ha m�r unod, hogy tapogatom a hasadat.
– Ne agg�dj, sz�lni fogok.
– Na �s tudj�tok m�r, hogy fi� lesz vagy l�ny? – k�rdezte Hermione, elengedve v�gre Ginny has�t.
– Igen – mosolygott boldogan Ginny. – Kisfi�.
– Jaj, Ginny, gratul�lok! – mondta �rvendezve Hermione. – B�r ha kisl�ny lenne, annak is ugyan�gy �r�ln�k. M�r alig v�rom, hogy l�thassam.
– El is felejtettem mondani neked, hogy Harry elvitt egy mugli klinik�ra, ahol valami ultrahangos vizsg�latot csin�ltak a bab�r�l – mondta Ginny –, �s van egy f�nyk�p�nk r�la.
– T�nyleg?
– T�nyleg – b�lintott a l�ny. – Harryn�l van, mert mindenkinek azt mutogatja a munkahely�n. Ha haza�r, majd te is megn�zheted.
– Az j� lesz. T�nyleg, hol van Harry? Vas�rnap nem szokott dolgozni.
– Nem is – r�zta a fej�t Ginny. – Nekem ment el kaj��rt a v�ros m�sik v�g�be. Van ott egy kis vend�gl�, ahol isteni pacalp�rk�ltet csin�lnak.
– Te j� �g – nevetett fel Hermione. – Pacalp�rk�lt?
– Most sz�lj hozz� – nevetett Ginny is. – Azel�tt r� se b�rtam n�zni, most meg meg�r�l�k �rte. Csoda, hogy Harry m�g nem undorodott meg t�lem.
– Ugyan m�r, Ginny – intette le Hermione. – Ne besz�lj butas�gokat. Szerintem ez ink�bb aranyos. �s � sem szaladozna �rte a v�ros m�sik v�g�re, ha nem �gy gondoln�.
– Gondolod? – k�rdezte t�prengve a kismama.
– Biztos vagyok benne – mosolyodott el Hermione.
– Akkor j� – mondta megnyugodva Ginny. – �s most mes�lj, mi van veled?
– Nem sok – s�hajtotta Hermione. – Dolgozom, �s minden m�snap Dennyre vigy�zok.
– �s sehol egy pasi – �llap�totta meg Ginny.
„Ez �gy nem teljesen igaz.” Hermione csak megvonta a v�ll�t.
– Hogy j�ssz ki Pitonnal?
– Nagyon j�l – b�lintott Hermione, majd Ginny hitetlenked� arc�t l�tva elmosolyodott. – T�nyleg. Hidd el. Nagyon kedvelem �t. Egy�ltal�n nem olyan, mint a Roxfortban. – Ginny szem�ld�ke egyre magasabbra k�szott. – Na, j�, olyan – helyesb�tett Hermione. – De k�zben m�gsem, �rted? Tov�bbra is mogorva id�nk�nt, �s amikor csak teheti, g�nyol�dik, de ha k�zben jobban odafigyelsz, akkor ott van benne a humor is. �s vele nem csak a kviddicsr�l lehet besz�lgetni.
– Ez nyom�s �rv – mosolyodott el Ginny.
– Igen, az – nevette el mag�t Hermione. – �s k�pzeld, tegnapel�tt megl�togattuk Hagridot, �s Perselus m�g arra is r�vett, hogy fel�ljek egy sepr�re, �s...
– Perselus?! – ism�telte d�bbenten Ginny.
– Mi? – pislogott zavartan Hermione.
– Azt mondtad, Perselus – mondta gyanakodva a legkisebb Weasley.
– Nem, �n nem... – tiltakozott bizonytalanul, �s �rezte, hogy elpirul.
– De igen, azt mondtad. Csak nem beleest�l? – k�rdezte tr�f�lkozva Ginny, mikor azonban l�tta, hogy Hermione m�g jobban elv�r�s�dik, elkomolyodva sz�lalt meg �jra. – Te belez�gt�l Pitonba – �llap�totta meg, �s Hermione arca fel�rt egy beismer� vallom�ssal. – Merlinre, te t�nyleg belez�gt�l! Ugye �gy van?
– �n nem tudom – mondta elk�nzottan Hermione. – Azt hiszem, igen – vallotta be suttogva, majd �jra fel�led� vehemenci�val magyar�zkodni kezdett. – Hidd el, hogy nem akartam, Ginny, de � olyan okos, sz�rakoztat�, �s annyira j�l �rzem magam vele, �s olyan j�l b�nik Dennyvel, �s megnevettet, �s...
– Ok�, ok�, Hermione, �llj le! – emelte fel a kez�t Ginny, hogy elhallgattassa v�gre a hadar� l�nyt. Hermione kiss� zih�lva, k�ny�rg� szemekkel meredt r�. – H�, l�tom, rendesen utol�rt – �llap�totta meg egy hitetlenked� vigyorral, a fej�t cs�v�lva.
Hermione lehajtotta a fej�t.
– Nagyon ut�lsz? – k�rdezte idegesen.
Ginny nem b�rta meg�llni, elnevette mag�t.
– Hogy te milyen h�lye vagy! – mondta, mire Hermione meglepetten kapta fel a fej�t. – Mi�rt ut�ln�lak? Nem d�nthetj�k el, hogy kibe szeret�nk bele. Csak el�gg� meglepett, ez minden.
– Te el tudn�d ezt fogadni? – k�rdezte hitetlenkedve Hermione.
Ginny kiss� el�rehajolt, �s megfogta a l�ny kez�t.
– A legjobb bar�tn�m vagy, Hermione – mondta komolyan, a l�ny szem�be n�zve. – �s nem mondom, hogy nem furcs�llom a v�laszt�sod, �s persze alaposan meg is d�bbentett�l vele, de ha �gy �rzed, � az, aki mellett boldog lehetsz, akkor �n azt hiszem... igen, meg tudn�k bar�tkozni a gondolattal.
Hermion�nak k�nnyek sz�ktek a szem�be.
– K�sz�n�m, Ginny! – suttogta meghatottan. – Nem is tudod, mennyit jelent ez nekem.
Ginny elmosolyodott, majd elengedte Hermione kez�t, �s fej�t cs�v�lva h�trad�lt a kanap�n.
– Sz�val, Piton.
– Igen – b�lintott Hermione. – �.
– �s mondd csak, rem�nytelen�l vagy szerelmes, vagy � is �rez valamit ir�ntad?
– Azt hiszem, � is �rez valamit – mondta halkan Hermione.
Ginny kaj�nul elvigyorodott.
– �s volt m�r valami k�ztetek?
– Sajnos m�g nem – vallotta be egy sz�gyenl�s mosollyal Hermione. – Pedig annyira akartam volna tegnapel�tt is, hogy megcs�koljon. Jaj, Ginny, annyira akartam – s�hajtotta.
– �s mi�rt nem tette? – k�rdezte bosszankodva a l�ny.
– Hagrid – mondta egyszer�en Hermione.
– � – mind�ssze ennyi volt Ginny megnyilv�nul�sa, majd hirtelen egy �br�ndos mosoly jelent meg az arc�n.
– Mi az? – k�rdezte gyanakodva Hermione.
– Tulajdonk�ppen – kezdte lassan Ginny, m�g mindig vigyorogva –, Piton... Szexi.
Hermion�b�l v�gre kibuggyant a megk�nnyebb�lt nevet�s.
– Jaj, Ginny, de m�g mennyire – kacagta. – F�leg a hangja.
– �, igen, a hangja – �rtett egyet a szem�t meresztgetve Ginny. – Az nagyon...
– Megj�ttem! – hallott�k meg Harry kiab�l�s�t.
Hermione ijedten kapta tekintet�t Ginnyre.
– A francba – ny�gte Ginny.
– K�rlek, Ginny – kezdte Hermione, mire bar�tn�je megr�zta a fej�t.
– Ne agg�dj, hallgatok.
– K�sz�n�m! – f�jta ki a leveg�t megk�nnyebb�lten a l�ny.
Harry megjelent az ajt�ban, egy �ttermi szatyorral a kez�ben.
– Hermione! – �dv�z�lte boldogan bar�tn�j�t, �s odament, hogy meg�lelje. – Milyen kellemes meglepet�s.
– Szia, Harry! �r�l�k, hogy l�tlak.
– J�, hogy elj�tt�l – mondta Harry.
– Igen, m�r nagyon hi�nyoztatok.
Harry mosolyogva n�zte Hermion�t, majd Ginnyhez fordult, �s �tny�jtotta a szatyrot.
– Tess�k, dupla adag. J� �tv�gyat!
– Teremt�m, im�dlak – mondta Ginny j�kedv�en, �s kotor�szni kezdett a szatyorban a pacal ut�n.
 

***

Hermione sajn�lkozva fogadta a h�rt, miszerint Piton szinte minden idej�t a laborban kell t�ltse, mert a Szent Mung� szerz�d�st bontott az egyik b�jital besz�ll�t�j�val, �gy a b�jitalmesternek megh�romszoroz�dtak a megrendel�sei. Szinte csak az �tkez�sek alkalm�val tal�lkozott a f�rfival, �s Piton r�gt�n azut�n �jra elt�nt a laborj�ban, hogy k�s� �jszak�ba ny�l�an dolgozzon heteken kereszt�l. Csak h�rom h�ttel k�s�bb l�tszott enyh�lni ez az �ldatlan �llapot, v�gre �gy t�nt, a f�rfi utol�rte mag�t, �s t�bb id�t t�lthetett a laboron k�v�l, a saj�t, �s Hermione �szinte �r�m�re.
K�zben bek�sz�nt�tt a december, mag�val hozva a kar�csony el�tti h�ten a havat is, Denny legnagyobb megel�ged�s�re. A l�ny �s a kisfi� �pp egy �ri�si h�ember meg�p�t�s�n f�radozott a h�ts� kertben, majd mikor elk�sz�ltek, h�goly�zni kezdtek.
Piton �pp a nagy h�goly�csata kell�s k�zep�re �rt fel a laborj�b�l, �s fejcs�v�lva n�zte a szaladg�l�, dob�l�z� p�rost.
– L�tom, ki�lvezi a gyerekkort, Miss Granger – mondta g�nyosan, mikor Hermione a Piton mellett �ll� fa m�g�tt keresett vihor�szva mened�ket Denny el�l.
– Ugyan m�r – mondta nevetve a l�ny. – Ez j� m�kaaaaaaaaaaaa! – fulladt sikolt�sba a mond�k�ja, mikor Denny hirtelen beledobta az egyik h�goly�t a l�ny nyak�ba.
– �s �rtalmas a hall�somra – d�rzs�lgette bossz�san cseng� f�l�t a b�jitalmester.
Hermione �pp azzal volt elfoglalva, hogy kir�zza a havat a nyak�b�l.
– Sajn�lom, de nagyon hideg volt – szabadkozott vigyorogva.
– Ha lenne s�l a nyak�ban, akkor nekem sem k�ne megs�ket�ln�m – mutatott r� a f�rfi.
Hermion�nak nem volt ideje v�laszolni, mert Denny hirtelen megint odaszaladt, �s �jra megdob�lta a besz�lget�s miatt figyelmetlen l�nyt, majd kacagva elfutott, Hermione pedig – otthagyva Pitont – �ld�zni kezdte. Hamarosan k�t k�zzel dob�lt�k egym�sra a havat, �s Hermione t�bbsz�r k�nytelen volt a hangj�t hallatni, mikor egy-egy j�l ir�nyzott dob�st�l �jra a nyak�ba kapott egy adagot. Est�re kif�radva, �s a h�t�l el�zott ruh�ban vonultak be a lak�sba.
K�t nap m�lva Hermione egy alapos megf�z�ssal k�s�rve jelent meg a b�jitalmestern�l, term�szetesen m�g mindig s�l n�lk�l.
– Komolyan mondom, n�ha igaz�n ostob�n tud viselkedni – korholta Piton a kanap�n �l�, t�ssz�g� l�nyt, mik�zben a kez�be nyomott egy Kalapk�ra-b�jitalt. – M�g most sem k�pes s�lat k�tni.
Hermione felhajtotta a b�jitalt, �s v�rta a hat�s�t, ami nem is v�ratott mag�ra. Hamarosan sziv�rogni kezdett a f�st a f�l�b�l, amit�l igencsak m�k�s l�tv�nyt ny�jtott. Alaposan kif�jta az orr�t, miel�tt v�laszolt volna a g�nyosan vigyorg� b�jitalmesternek.
– Tudom, hogy butas�g, de volt egy s�lam, amit nagyon szerettem. Az ap�mt�l kaptam, de valahol elvesztettem, �s nem volt sz�vem m�sikat venni.
– J�l mondja, Miss Granger, ez butas�g – morogta a f�rfi. – K�pes megkock�ztatni m�g a t�d�gyullad�st is, valami ostoba, romantikus �rzelg�ss�gb�l kifoly�lag, ahelyett, hogy venne mag�nak egy s�lat.
Leguggolt a l�ny el�, �s a homlok�ra tette a kez�t. B�r csak azt szerette volna megn�zni, nincs-e l�za, abba bele sem gondolt, mit fog kiv�ltani az �rint�se.
Hermione elakad� l�legzettel, t�gra ny�lt szemmel n�zett a f�rfira. Hetek �ta most �rintette meg el�sz�r, �s annyira j�lesett neki. Hevesen dobog� sz�vvel n�zett a k�tm�ly, fekete szemekbe, �s azt k�v�nta, hogy az a k�z a homlok�n b�rcsak az arc�t sim�tan� v�gig.
Piton megb�v�lten n�zte a kipirult arc� l�nyt. Merlinre, de gy�ny�r�! Legsz�vesebben v�gigsim�tott volna az arc�n. Helyette azonban egyszer�en csak elvette a kez�t.
– Nincs l�za – mondta halkan, �s fel�llt. – Viszont m�gis jobb lenne, ha most haza menne, �s pihenne, Miss Granger – sz�lalt meg �jra.
– Na �s Denny? – k�rdezte a l�ny, felocs�dva a r�vedez�sb�l.
– Denny miatt ne agg�djon – mosolyodott el halv�nyan a b�jitalmester. – Velem is j�l el lesz.
– Rendben – b�lintott megad�an Hermione, �s fel�llt a kanap�r�l, hogy a kab�tj��rt menjen.
– V�rjon meg – mondta Piton, majd lesietett a laborba, ahonnan hamarosan n�h�ny b�jitalos �veggel t�rt vissza. – Tess�k – nyomta a l�ny kez�be az �vegeket. – Kalapk�ra-b�jital, �s biztos, ami biztos, L�zcsillap�t� f�zet.
– K�sz�n�m! – mondta h�l�san Hermione.
– Sz�vesen – mondta halkan a f�rfi. – Most menjen, �s majd j�jj�n, ha meggy�gyult.
Felseg�tette a l�nyra a kab�tj�t, majd nem kis sajn�lkoz�ssal figyelte, ahogy az elhagyja a lak�st. Rem�lte, hogy Hermione hamarosan jobban lesz, �s nem csak az�rt, hogy v�gre �jra eg�szs�ges legyen, hanem az�rt is, hogy min�l el�bb �jra l�thassa.
 

***

Hermione a k�vetkez� alkalommal m�r teljesen eg�szs�gesen jelent meg a b�jitalmester lak�s�n.
– Ahogy l�tom, m�g mindig nem vett mag�nak s�lat – �llap�totta meg a f�rfi, mikor v�gign�zett a l�nyon, aki �pp a havat r�zta le a kab�tj�r�l.
Hermione egy bocs�natk�r� mosollyal n�zett a b�jitalmesterre.
– Nem, t�nyleg nem – ismerte el.
Piton csak a fej�t cs�v�lta, de t�bbet nem f�z�tt hozz�.
– Miss Granger – sz�l�totta meg �jra a l�nyt, aki �pp Denny szob�ja fel� igyekezett. – Arra gondoltam, hogy mivel a h�ten lesz kar�csony, az �nnepekre val� tekintettel, nem kell a h�tv�g�n j�nnie, nyugodtan otthon maradhat.
Hermione vegyes �rzelmekkel fogadta a b�jitalmester aj�nlat�t. Egyr�szt igaz�n j�lesett neki, hogy a f�rfi nem v�rja el, hogy ilyenkor dolgozzon, m�sr�szt n�mileg lehangolta, hiszen �gy t�vol lesz t�le.
– �rtem – sz�lalt meg v�g�l. – Rendben, k�sz�n�m!
Piton elgondolkodva n�zett Hermione ut�n. Csak k�pzel�d�tt, vagy val�ban csal�dotts�g csend�lt a l�ny hangj�ban? Sz�val Hermione sz�vesebben lenne itt az �nnepek alatt, � pedig ostoba m�don most j�tszotta el ennek a lehet�s�g�t. Merlinre, hiszen mostan�ban alig volt alkalmuk tal�lkozni. El�bb az � megn�vekedett b�jital megrendel�sei, azt�n meg a l�ny betegs�ge miatt. �s most itt lett volna az alkalom, erre � valami megmagyar�zhatatlan j�indulati hull�m k�vetkezt�ben elszalasztotta. Bossz�san r�zta meg a fej�t, �s a laborj�ba indult, hogy eleget tegyen az �jabb megrendel�seknek.
Kar�csony el�tti napon Piton �gy d�nt�tt, neki is kij�r egy kis laz�t�s, ez�rt kiz�r�lag olyan b�jitalokat kezdett f�zni, amik nem ig�nyeltek nagy odafigyel�st, �s a f�z�si idej�k is kell�k�ppen hosszadalmas volt annyira, hogy ott lehessen hagyni �ket n�h�ny �r�ra. �gy azt�n, mikor Hermione felvetette, hogy elvinn� Dennyt sz�nk�zni, �gy d�nt�tt, csatlakozik hozz�juk. Egy k�zeli kis domboldal t�k�letesen megfelelt a c�lnak. Am�g az odafel� �ton Denny ide-oda szaladozott k�r�l�tt�k, addig Hermione �s Piton egym�s mellett s�t�lgatva besz�lgetett.
– Nem hi�nyzik mag�nak a tan�t�s? – k�rdezte Hermione.
– Nem, egy kicsit sem – v�laszolta Piton. – Se kedvem, se t�relmem nem lenne m�r hozz�.
– T�relme kor�bban sem volt – jegyezte meg szemtelen�l a l�ny, mire Piton felvonta a szem�ld�k�t, �s egy bujk�l� mosollyal a sz�ja sark�ban, a l�ny fel� fordult.
– Igaz�n hi�nyoltam m�r a szemtelen megjegyz�seit – mondta m�r szinte j�kedv�en.
Hermione kuncogni kezdett.
– Mag�nak a nyom�ba sem �rek.
– Mi�rt, azt hitte, ezt meg lehet tanulni? – k�rdezte megj�tszott f�l�nyesked�ssel a b�jitalmester. – Erre sz�letni kell, Miss Granger. B�r, azt hiszem, ha lehetne, maga m�g ezt is meg akarn� tanulni. – L�tta, hogy Hermione hirtelen elkomolyodik. – Valami rosszat mondtam?
– Nem – mondta halkan a l�ny –, csak… Maga volt az egyetlen olyan tan�rom, aki sosem �rt�kelte a szorgalmamat �s a tud�somat.
Piton f�rk�szve n�zte p�r pillanatig Hermion�t.
– Mag�t nagyon frusztr�l� volt tan�tani, Miss Granger – mondta csendesen.
– Mi�rt?
– Mert nem a legjobb �rz�s egy tan�rnak egy olyan di�k, aki mindig el�re tanul, �s �ppen ez�rt szinte semmi �jat nem lehet neki tan�tani.
– De sosem mondta, hogy ez mag�t zavarja.
– �s ha mondtam volna, akkor visszafogta volna mag�t? – k�rdezte, �s mikor l�tta, hogy a l�ny habozik a v�lasszal, g�nyosan elmosolyodott. – Gondoltam. Egy�bk�nt pedig nem mondtam, hogy nem �rt�keltem mag�t.
– Hogyhogy?
– �gy gondolom, az, hogy nem r�gattam ki mag�t, mert m�sod�vesen Sz�zf�l�-f�zetet k�sz�tett a l�nyv�c�ben, el�g nagy elismer�s volt a r�szemr�l.
– Tudott r�la?! – h�pogta d�bbenten Hermione.
– Persze – mosolyodott el �nel�g�lten a b�jitalmester. – M�gis, mit gondolt, hogy nem…
Piton nem vette �szre, hogy egy befagyott t�cs�ra s�t�lt, �s hirtelen, kez�t-l�b�t sz�tvetve hanyatt v�g�dott. Denny nevetni kezdett, �s Hermione nem b�rta meg�llni, bel�le is kirobbant a nevet�s, mire Piton bossz�san morogni kezdett.
– Ne vid�mkodjon, Granger, ink�bb seg�tsen fel�llni!
Hermione pukkadozva l�pett k�zelebb, hogy felseg�tse a b�jitalmestert, de mikor lehajolt, a f�rfi – tal�n, hogy elvegye kicsit a j�kedv�t – egy g�nyos vigyorral hirtelen oldalra lend�tette a l�b�t, kir�gva ezzel a vihor�sz� Hermione al�l a l�bait, aki szint�n elv�g�dott, �s Pitonon landolt.
A l�ny arca a b�jitalmester nyak�ba f�r�dott. „Te j� �g, de j� illata van.” Kiss� megemelkedett, �s elkomolyodva n�zett az alatta fekv� f�rfira.
Az arcuk alig n�h�ny centire volt egym�st�l, �s Piton m�g az apr� szepl�ket is l�tta Hermione orr�n. Merlinre, milyen sz�p! �s k�zel van, olyan k�zel. Jelen pillanatban nagyon h�l�s volt, hogy a hideg f�ld�n fekszik. Lassan felemelte a kez�t, �s kisim�totta a l�ny haj�t az arc�b�l.
– Hermione – suttogta megb�v�lten, �szre sem v�ve, hogy t�nyleg kimondta a l�ny nev�t.
Hermione nem b�rt megsz�lalni, csak halkan zih�lva meredt a f�rfira. A nev�t mondta. Kimondta a nev�t! B�rcsak megcs�koln�, b�rcsak…
– Mi�rt nem keltek fel? – r�ngatta �ket vissza a val�s�gba Denny hangja. – Menj�nk m�r sz�nk�zni!
Zavartan kapt�k oldalra a fej�ket, �s n�ztek a t�relmetlen�l toporg� gyerekre. Hermione egy szomork�s mosollyal fordult vissza a b�jitalmester fel�, de m�g mindig nem akar�dzott megmozdulnia. V�g�l Piton volt az, aki er�t vett mag�n.
– Tal�n keljen fel r�lam, Miss Granger – sz�lalt meg halkan.
– �, persze – kapott �szbe a l�ny, �s fel�llt, hogy v�gre a f�rfi is talpra kecmereghessen.
– Na, v�gre! – sz�lt el�gedetten a kisfi�.
N�m�n indultak tov�bb, csak Denny dudor�szott vid�man mellett�k. P�r perc s�ta ut�n el�rt�k a domboldalt, �s a kicsi haszn�latba vehette v�gre a sz�nk�t. F�radhatatlanul szaladozott fel a lejt�re, hogy azt�n kacar�szva, sikongatva sz�guldjon lefel�. Az sem szegte kedv�t, ha id�nk�nt felborult, �s alaposan meghemperg�z�tt a h�ban.
Lassan elkezdett bes�t�tedni, ez�rt Denny nagy b�nat�ra hazaindultak.
– Tudod, Denny, kar�csony van, �gy este biztosan kapsz majd n�h�ny aj�nd�kot – vigasztalta Hermione a duzzog� gyereket, mire az r�gt�n felder�lt.
– T�nyleg! Kar�csony van – �rvendezett. – Te is vel�nk kar�csonyozol, Hermione?
– Denny – sz�lt r� a gyerekre Piton. – Miss Grangernek biztos van jobb dolga is, mint hogy vel�nk t�ltse a szentest�t, igazam van? – fordult a l�ny fel�.
– Sajnos nincs – mondta szomork�san a l�ny. – Otthon leszek, egyed�l.
Zavartan fordult f�lre. Csak most tudatosult benne, hogy t�nyleg egyed�l fogja t�lteni a kar�csony est�t. A sz�lei dolgoznak, Harry�kn�l pedig nem akar alkalmatlankodni. Mindegy! Majd vesz egy forr� f�rd�t, olvasgat, �s... sajn�lja mag�t.
Piton fej�ben azonnal megsz�lalt a hangocska.
„Mondd neki, hogy t�ltse veletek az est�t.”
„Ugyan m�r!”
„Ne l�gy �lszent, �regem. Te is szeretn�d.”
„�, hallgass m�r el!”
– Miss Granger – sz�lalt meg –, ha nem �rzi megk�settnek az invit�l�st, akkor vel�nk is kar�csonyozhatna.
– Nem szeretn�k alkalmatlankodni – mondta egy sz�gyenl�s mosollyal a l�ny.
– Ha �gy �rezn�m, hogy a terh�nkre lenne, akkor nem h�vn�m meg – morogta a b�jitalmester.
– Gyere el, Hermione – fogta k�ny�rg�re Denny, �s belecsimpaszkodott a l�ny kez�be.
Hermione el�sz�r Dennyre, majd Pitonra n�zett, aki v�rakozva tekintett vissza r�.
– Rendben – sz�lalt meg t�tov�n. – Ha t�nyleg nem gond.
– Ne kezdje! – mondta szem�t forgatva Piton.
Hermione halkan felnevetett.
– J�l van, nem fogom.
– Helyes – v�gta r� a f�rfi. – Akkor induljunk, miel�tt teljesen r�nk s�t�tedne.
Hermione mag�ban ujjongva l�pkedett a b�jitalmester mellett. M�gsem lesz egyed�l ma este. Vel�k kar�csonyozik. Vele.
A lak�sba vissza�rve Piton, Hermione seg�ts�g�vel, hozz�fogott a vacsora elk�sz�t�s�hez, Denny pedig eg�sz id� alatt izgatottan ugrabugr�lt k�r�l�tt�k. Pitont valami megmagyar�zhatatlan v�rakoz�s t�lt�tte el. Sosem volt k�l�n�sebben oda a kar�csony�rt, �s mi�ta egyed�l �lt, ez a nap sem k�l�nb�z�tt soha a t�bbit�l. Most m�gis, Dennyvel �s Hermion�val �j �rtelmet kapott sz�m�ra ez az �nnep. �r�m�t �rzett. Olyan �r�m�t, amit csak olyan ember ismer �s �rez, aki azokkal lehet, akik fontosak a sz�m�ra. �s � most egy olyan ember volt.
Mikor elk�sz�ltek a vacsor�val, Hermione a k�dba �ltette Dennyt, �s m�g a kicsi f�rd�tt, addig � megter�tette az asztalt, Piton pedig egy kis kar�csonyf�t var�zsolt a kandall� mell�, ami alatt megjelentek a sz�pen becsomagolt aj�nd�kok is. A vacsora kellemes hangulatban telt, b�r Denny egyre izgatottabban tekintgetett a fa alatt v�rakoz� aj�nd�kok fel�. V�g�l a b�jitalmester megk�ny�r�lt a gyereken, az pedig lelkesen vetette mag�t a csomagokra. A padl�t hamarosan ellept�k a sz�nes pap�rok, szalagok �s masnik, Denny pedig boldogan mutogatta a k�t feln�ttnek a szerzem�nyeit. Piton nem tudott elfojtani egy „szinte biztos voltam benne” vigyort, mikor Hermione �tadta az aj�nd�k�t a kisfi�nak: a Roxfort t�rt�net�t gyerekeknek. Mikor m�r az �sszes aj�nd�k kibont�sra ker�lt, �s Denny sz�m�ra elj�tt a lefekv�s ideje, Hermione felaj�nlotta, hogy olvas neki az �j k�nyvb�l, amit a kicsi lelkesen fogadott. Am�g Hermione Denny szob�j�ban tart�zkodott, addig Piton eltakar�totta a vacsora marad�kait �s a padl�n l�v� csomagol�pap�rok maradv�nyait, majd le�lt a kanap�ra, �s n�zte a kandall�ban t�ncol� l�ngokat.
– Denny elaludt – hallotta meg Hermione hangj�t.
Piton feln�zett a kanap� mellett �csorg� l�nyra, �s lassan b�lintott.
– Nagy �r�met szerzett Dennynek azzal a k�nyvvel, Miss Granger – mondta, mik�zben fel�llt. – Az � nev�ben is szeretn�m megk�sz�nni.
– Nem sz�ks�ges, professzor �r – mosolyodott el halv�nyan a l�ny.
– Tudom – mondta halkan a f�rfi.
– �n is szeretn�m megk�sz�nni a sz�p est�t. Nagyon j�l �reztem magam.
– �r�l�k, hogy itt maradt – mondta komolyan a b�jitalmester, m�lyen Hermione szem�be n�zve.
Hermione nem tudta, mit mondhatna. Csak �llt, n�m�n a f�rfira n�zve, akinek a pillant�sa fogva tartotta. V�g�l er�t vett mag�n, �s halkan megsz�lalt.
– Ideje hazamennem – mondta kiss� zavartan. – J� �jt, professzor �r! – k�sz�nt el, �s Pitont megker�lve az el�szob�ban l�v� fogashoz ment a kab�tj��rt. M�r a kilincsen volt a keze, mikor a b�jitalmester hangja meg�ll�totta.
– Miss Granger, v�rjon!
Hermione visszafordult, �s szembetal�lta mag�t Pitonnal, aki egy kis csomagot tartott a kez�ben, �s mintha zavarban lett volna.
– �n nem vagyok valami j� ebben – mondta fesz�lten a f�rfi, majd a l�ny fel� ny�jtotta az aj�nd�kot. – Boldog kar�csonyt!
Hermione remeg� k�zzel vette el a csomagot, azt�n csak meredt r�. Piton aj�nd�kot vett neki. Legsz�vesebben a f�rfi nyak�ba borult volna.
– Nem bontja ki? – k�rdezte a f�rfi v�rakoz�s teljesen.
– De igen – mondta remeg� hangon Hermione, majd bontogatni kezdte a kez�ben tartott dobozt, �s a meghatotts�g k�nnyei gy�ltek a szem�be, amikor megl�tta a tartalm�t.
Egy s�l volt benne. Egy egyszer�, finom anyag�, d�sztelen barna s�l, pontosan olyan sz�n�, mint Hermione szeme.
– Ez gy�ny�r� – mondta el�rz�keny�lten a b�jitalmesterre n�zve, �s csak szorongatta a s�lat.
Pitont el�nt�tte a megk�nnyebb�l�s. B�r nem mutatta, rettenetesen izgult, hogy Hermione mit fog sz�lni az aj�nd�k l�tt�n. �r�l neki. Megbabon�zva n�zte a l�ny csillog� szemeit.
– Megengedi?
K�zelebb l�pett, kivette Hermione kez�b�l a s�lat, �s a nyak�ba tette, majd neki�llt, hogy kiszabad�tsa al�la a haj�t. Ahogy v�letlen�l hozz��rtek az ujjai a l�ny b�r�hez a nyak�n, �rezte, hogy Hermione beleremeg. Vagy csak az � keze reszketne? Lehets�ges volna, hogy ez a l�ny ennyire elveszi az esz�t, hogy m�g az ilyen egyszer� mozdulatok is csak nehezen mennek neki? K�rlek, Merlin, add, hogy � ne vegye �szre, az roppant k�nos lenne! Mikor kezdte az ujjai k�zt morzsolgatni a l�ny tincseit? Olyan selymes a haja, �s rengeteg van bel�le. Merlinre, mindj�rt kiugrik a sz�ve.
Mik�zben a f�rfi a nyak�ban igazgatta a s�lat, Hermione �rezte, hogy remegni kezd.
�des Merlin, a haj�ban vannak az ujjai, a haj�t simogatja, �s k�zben olyan tekintettel n�z r�, hogy mindj�rt �sszecsuklanak t�le a t�rdei. A sz�ve �r�lt sebess�ggel vert a mellkas�ban, �s �gy �rezte, nem kap leveg�t. Musz�j leveg�h�z jutnia, de ha a f�rfi tov�bb babr�l a s�llal, mik�zben �szrev�tlen a b�r�t simogatja, biztosan zih�lni kezd. Valamit tenni k�ne. Vagy mondani. De mit? M�g meg sem k�sz�nte a s�lat.
– K�sz�n�m – suttogta alig hallhat�an –, …Perselus! – Ha a hangja nem �rulta volna el m�r �gy is, a szem�ben l�v� v�gy mindent megvallott a f�rfinak, ahogy r�pillantott.
Piton eddig b�rta visszafogni mag�t. Mikor meghallotta, ahogy a l�ny kimondja a nev�t, elvesztette minden �nuralm�t. Egyszer�en mag�hoz h�zta Hermion�t, �s megcs�kolta. Minden benne volt ebben a cs�kban: a r�g elfojtott v�gyakoz�s, szenved�ly, birtokl�s �s odaad�s. Hermione szinte k�ts�gbeesetten kapaszkodott a f�rfiba, �gy �rezte, ha Perselus nem tartan�, menten �sszecsuklana. Karjait Piton nyaka k�r� fonta, �s szorosan hozz�simulva viszonozta a cs�kjait. A l�ny kab�tja halk puffan�ssal landolt a padl�n, majd Piton, an�lk�l, hogy egy pillanatra is f�lbehagyta volna a l�ny cs�kol�s�t, felemelte Hermion�t, aki azonnal a f�rfi dereka k�r� fonta a l�bait, hogy �gy tartsa meg mag�t. Piton az agy�t elbor�t� m�moros k�d�n kereszt�l halv�nyan �rz�kelte, ahogy a l�ny megszak�tja a cs�kot, hogy r�gt�n ut�na meg�rezze Hermione ajkait az arc�n, a szem�n, a homlok�n, miel�tt �jra visszat�rne a sz�j�hoz, � pedig k�zben lassan, szinte vakon botork�lva a h�l�szob�ba vitte a l�nyt, �s k�s�bb egyik�k sem tudta megmondani, hogy ker�ltek oda.




 

Folyt. k�v.

K�sz�net Ettinek, aki mindig k�sz seg�teni, �s remek �tleteket adott ehhez a fejezethez.


Aki nem ismer lehetetlent, ha b�t�zni kell: Midnights Prophet

El�z�←…….→K�vetkez�