Ahogy azt Hagrid b�lcsen meg�llap�totta, az id� val�s�ggal rohanni l�tszott. Az okt�ber szinte �szrev�tlen�l k�zeledett a v�g�hez, mag�val hozva az egyre r�videbb nappalokat, �s az egyre hidegebb est�ket. Hermione �s Denny egyre gyakrabban voltak k�nytelenek a n�gy fal k�z�tt maradni.
Egyik este Denny az aut�j�t tologatta dudor�szva a sz�nyegen, mik�zben Hermione Pitonnak seg�dkezett az asztal megter�t�s�ben. �pp a Roxfortr�l besz�lgettek, mikor felmer�lt a h�zak k�z�tti rivaliz�l�s.
– Mi�rt ut�lj�k a mardek�rosok a griffend�leseket? – k�rdezte a l�ny.
– Mi�rt ut�lj�k a griffend�lesek a mardek�rosokat? – k�rdezett vissza Piton.
– �n k�rdeztem el�sz�r – m�ltatlankodott Hermione.
– Nem hinn�m, hogy sz�letett ember, aki mag�t megel�zn� k�rd�sfeltev�sben – mondta cinikusan a f�rfi, mire a l�ny v�gott egy fintort. – Hogy v�laszoljak a k�rd�s�re; a griffend�lesek forr�fej�ek, meggondolatlanok, �s ostob�k.
– Hah, nem hinn�m, hogy engem ostob�nak lehetne nevezni – mondta kiss� s�rt�d�tten Hermione.
Piton csak felvonta a szem�ld�k�t, majd vontatottan megsz�lalt:
– A kiv�tel er�s�ti a szab�lyt, Granger.
Hermione egy pillanatig meredten b�mult a f�rfira, majd kibuggyant bel�le a nevet�s.
– Maga egy lehetetlen alak – vihogta –, de komolyan. M�g az elismer�st is �gy adja, hogy az ember alig veszi �szre.
– Ezt most b�knak veszem – vigyorodott el �nel�g�lten a f�rfi.
Hermione, m�g mindig nevetg�lve, otthagyta Pitont, �s Dennyhez fordult.
– Gyere, Denny, ideje megf�r�dni. – Azzal bevezette a kisfi�t a f�rd�szob�ba.
Miut�n megvacsor�ztak, Hermione lefektette Dennyt, Piton pedig eltakar�totta a vacsora romjait, majd a f�rd�szob�ba ment, hogy ott is rendet tegyen a kisfi� ut�n. Alig l�pett kett�t, mikor megcs�szott a kipancsolt v�zen, �s teljes hossz�ban elv�g�dott, r�zuhanva a f�rd�k�d sz�l�re. Ny�gve-szitkoz�dva t�p�szkodott fel, majd �sszeg�rnyedve megt�maszkodott a k�d sz�l�ben. A l�gv�telkor oldal�t hasogat� f�jdalomb�l azonnal tudta, hogy legal�bb egy bord�j�t elt�rte.
Hermione m�r �pp a kab�tj�t k�sz�lt felvenni, hogy hazamenjen, mikor meghallotta a zuhan�s hangj�t. Sietve benyitott a f�rd�be, �s megl�tta a k�dra t�maszkod� Pitont.
– J�l van, professzor �r? – k�rdezte, b�r m�r a kimond�s pillanat�ban tudta, hogy ez egy meglehet�sen ostoba k�rd�s volt. Piton arc�n tiszt�n l�tszott, hogy f�jdalmai vannak.
– Soha jobban – morogta fogcsikorgatva a b�jitalmester.
– L�tom, az�rt a modora olyan, mint eddig – mondta szemforgatva Hermione. – J�jj�n, megvizsg�lom.
– Na, m�g csak az k�ne! Semmi bajom – sziszegte a f�rfi.
– Egy fen�t nincs! – csattant fel a l�ny. – L�tom, hogy f�jdalmai vannak. Val�sz�n�leg elt�rt a bord�ja.
– Ezt �n is tudom, Miss Granger – vetette oda Piton.
– Akkor engedje, hogy megn�zzem.
– Ne gyerekeskedjen m�r, eszemben sincs megmutatni magam.
– Maga ne gyerekeskedjen, �s engedje meg, hogy megvizsg�ljam! – mondta hevesen a l�ny.
– Nem!
„�s m�g �n vagyok gyerekes” – mondta mag�ban bosszankodva Hermione. H�t rendben, ha sz�p sz�val nem megy... Otthagyta Pitont, de nem ment ki a f�rd�szob�b�l, hanem sz�pen le�lt az ajt� mellett l�v� sz�kre, �s onnan fix�rozta kitart�an a b�jitalmestert.
– Most meg mi a fen�t csin�l, Granger? Mi�rt nem megy ink�bb haza? – k�rdezte mogorv�n Piton.
– Figyelni fogom mag�t, hogy nem lesz-e rosszul – mondta Hermione olyan hangs�llyal, mintha egy buta gyerekhez besz�lne. – Nagy val�sz�n�s�ggel elt�rt legal�bb egy bord�ja, de mivel nem engedi megvizsg�lni mag�t, ezt nem tudhatom biztosra. Azt viszont igen, hogy egy t�r�tt borda k�pes kilyukasztani az ember t�dej�t. Ez�rt sz�pen itt maradok, �s vigy�zok mag�ra, nehogy baj t�rt�njen. Vagy ak�r meg is engedheti, hogy megvizsg�ljam, �s akkor megszabadul t�lem – tette hozz� neg�des mosollyal.
Pitonnak megremegtek az orrcimp�i az elfojtott indulatt�l. A fene vinn� el ezt a nyakas n�t! K�pes, �s itt �l eg�sz �jszaka. Inger�lten mordult egyet, majd kelletlen�l elkezdte kigombolni az ing�t.
Hermione el�gedetten mosolyodott el. Csak feladta a k�zdelmet a kedves professzor. A k�vetkez� pillanatban azonban m�r nem volt kedve mosolyogni. �s nem a l�tv�nyt�l, ami fogadta, miut�n Pitonr�l leker�lt az ing, hanem az �rz�st�l, ami r�t�rt, mikor megpillantotta a f�rfi meztelen fels�test�t. Egy pillanat alatt tudatosult benne, hogy t�vhitben ringatta mag�t, mikor �gy gondolta, nem vonz�dik a b�jitalmesterhez. Nagyon is vonz�nak tal�lta, amit l�tott, �s egyszerre el�nt�tte a p�r az arc�t. Piton meglep�en kellemes l�tv�nyt ny�jtott. Izmosabb volt, mint azt els�re k�pzelte volna, �s ahogy azt az addig rajta l�v� ing l�ttatni engedte. Nyugalmat er�ltetve mag�ra k�zelebb ment a f�rfihoz, hogy megvizsg�lhassa. Piton jobb oldal�n cs�nya z�z�d�s �ktelenkedett. Mikor k�zelebb hajolt, hogy jobban szem�gyre vegye, megcsapta �t a f�rfi kellemesen fanyar illata, �s �gy �rezte, mintha milli� pillang� kezdene verdesni a gyomr�ban. Enyh�n remeg� k�zzel kezdte el kitapogatni a f�rfi oldal�t, �s mikor Piton megr�ndult az �rint�s�re, riadtan kapta fel a fej�t.
– F�j? – k�rdezte egy�tt�rz�en.
– Nem, Granger, nem f�j – g�nyol�dott a f�rfi, hogy elrejtse az idegess�g�t, amit a l�ny k�zels�ge �s �rint�se okozott. – T�ncolni tanulok, �s szabadid�mben gyakorlom ezeket a mozdulatokat.
Hermione t�ls�gosan zavarban �rezte mag�t ahhoz, hogy megs�rt�dj�n.
– Sajn�lom – suttogta, majd megpr�b�lta a lehet� leg�vatosabban kitapogatni a f�rfi oldal�t, ami nem is volt olyan egyszer�, tekintve a keze remeg�s�t. Finoman, szinte simogatva vezette v�gig az ujjait Piton b�r�n, �s k�zben olyan hevesen vert a sz�ve, hogy att�l f�lt, a f�rfi is meghallja a d�b�rg�s�t.
Az oldal�ban �rzett f�jdalom ellen�re olyan kellemes �rz�s sz�guldott v�gig Pitonon a l�ny �rint�s�t�l, amit�l egy pillanatra le kellett hunynia a szem�t. Hogy meg�rizze a nyugalom l�tszat�t, vett egy m�ly l�legzetet az orr�n �t, de ezzel csak annyit �rt el, hogy meg�rezte Hermione illat�t. Ebbe bele fog �r�lni! El kell terelnie a figyelm�t valahogy. Trelawney… Igen, ez t�k�letes! Trelawney-ra kell gondolnia. Trelawney-ra, akinek… Granger illata van! A pokolba is! �s k�l�nben is, meddig akarja m�g �t cir�gatni ez a l�ny? Nagyon kellemes, az igaz, de ha m�g sok�ig �gy folytatja, akkor hamarosan nagyon kellemetlen lesz...
– K�t bord�ja elt�rt – hallotta meg v�gre Hermione hangj�t, ami fel�rt egy megv�lt�ssal a sz�m�ra.
Csak k�pzel�dik, vagy val�ban remegett kiss� a l�ny hangja?
– Remek! – mormogta.
– M�ris helyrehozom – mondta Hermione, majd el�vette a p�lc�j�t, �s egy b�b�jjal �sszeforrasztotta a t�r�tt csontokat. – M�g megn�zem, hogy megfelel�en forrt-e �ssze – folytatta, mik�zben zavartan n�zett egy pillanatra Pitonra. �jra a f�rfi oldal�ra sim�totta a tenyer�t, �s �vatosan v�gigh�zta az ujjait a ter�leten.
B�r a mozdulat m�r nem j�rt f�jdalommal Piton sz�m�ra, m�gis �gy �rezte, k�nozz�k.
– �gy l�tom, minden rendben – mondta egy pillanattal k�s�bb a l�ny, �s elvette a kez�t.
„V�gre!”
– Van valamije z�z�d�sra? – k�rdezte Hermione.
– A szekr�nyben – morogta az oldal�t tapogatva Piton, mik�zben a m�g�tte l�v� b�tordarab fel� b�k�tt a fej�vel.
Hermione a falon l�v� szekr�nyk�hez ment, �s r�vid keresg�l�s ut�n meg is tal�lta a sebgy�gy�t� ken�cs�s t�gelyt. Visszafordult Piton fel�, �s elakadt a l�legzete, mikor pillant�sa a f�rfi sebhelyes h�t�ra esett.
– Istenem! – lehelte er�tlen�l.
Piton h�trakapta a fej�t, majd megfordult, megsz�ntetve ezzel a l�tv�nyt, ami Hermione szeme el� t�rult. Zavartan, �s kiss� bossz�san n�zett a l�ny elborzadt arc�ra. Nos, ha eddig nem is, mostanra biztosan megundorodott t�le.
Hermione idegesen nyelt egyet, majd lassan k�zelebb ment a f�rfihoz, zavartan forgatva a kez�ben tartott t�gelyt.
– Szeretn�, ha bekenn�m – k�rdezte feszengve –, vagy…?
– Majd �n megcsin�lom – d�rm�gte Piton, �s kivette a l�ny kez�b�l a dobozk�t. – Most m�r ak�r haza is mehetne, Granger – tette hozz�, n�mi inger�lts�ggel a hangj�ban. Szeretett volna m�r megszabadulni a l�nyt�l, amilyen gyorsan csak lehets�ges.
Hermione azonban nem mozdult, csak sz�tlanul n�zte, ahogy a f�rfi bekeni az oldal�n l�v� z�z�d�st. Nyugtalanul toporgott egyik l�b�r�l a m�sikra �llva. Azok a sebhelyek Piton h�t�n elborzasztott�k. M�gis, mif�le sz�rny�s�geket kellett ki�llnia a f�rfinak?
– Azok a sebek… – kezdte b�tortalanul, mire Piton r�n�zett, egy inger�lt pillant�st vetve r�, amelybe mintha valamif�le sz�gyenkez�s is vegy�lt volna. Lehajtotta a fej�t. – Tudtam, hogy Voldemort kegyetlen volt, de…
A l�ny mondand�j�t f�lbeszak�totta Piton g�nyos horkant�sa.
– Ki kell, hogy �br�nd�tsam, Miss Granger. Voldemort t�bbre becs�lte a Cruciatust, ha feny�t�sr�l volt sz�.
Hermione �rtetlen�l pislogott.
– Akkor ez… – habogta.
– Ezek a sebhelyek az ap�m keze nyom�t dics�rik – mondta g�nyosan a b�jitalmester. – Azt hiszem �gy akart felejthetetlenn� v�lni sz�momra. Val�sz�n�leg sz� szerint vette, hogy nyomot hagyjon maga ut�n.
Hermione elh�lve hallgatta a f�rfit. M�gis, mif�le vad�llat k�pes ilyet tenni a saj�t gyerek�vel? Lassan, mint akit hipnotiz�lnak, a f�rfi h�ta m�g� l�pett, �s v�gigsim�tott az egyik, Piton h�t�t �tszel� sebhelyen. �rezte, hogy a f�rfi megborzong a mozdulatra.
– Ezt mikor szerezte? – k�rdezte halkan.
– Azt hiszem, n�gy �vesen – mondta kelletlen�l a b�jitalmester.
– M�g csak akkora volt, mint Denny – sz�rny�lk�d�tt a l�ny. Akaratlanul is elk�pzelte, ahogy a n�gy �ves Pitont – aki felt�n�en hasonl�tott Dennyre – b�ntalmazza egy er�szakos f�rfi, �s k�nnyek sz�ktek a szem�be. – �gy sajn�lom – suttogta, �s �jra v�gigsim�totta az omin�zus sebhelyet.
Pitonon �jra v�gigfutott a borzong�s Hermione �rint�s�t�l. Merlinre, mit tesz vele ez a l�ny? Zavartan k�sz�r�lte meg a tork�t.
– V�gezt�nk, Miss Granger? – k�rdezte kiss� oldalra ford�tva a fej�t.
Hermione – mint aki �lomb�l �bred – csak lassan eszm�lt fel, hogy azt�n ann�l nagyobb zavarba j�jj�n. Idegesen szor�totta �k�lbe a Piton h�t�t simogat� kez�t.
– Igen – mondta �g� arccal. M�st nem is b�rt kiny�gni. Nyugtalanul n�zett k�rbe, nem tudva, mit�v� is legyen hirtelen. V�g�l, jobb �tlete nem l�v�n, felkapta a f�rfi levetett ingj�t, �s a kez�be nyomta. – Most m�r mennem kell – pr�selte ki mag�b�l a szavakat, ideges pillant�st vetve Pitonra. – Viszl�t! – Azzal sietve elhagyta a f�rd�szob�t.
– Viszl�t! – d�rm�gte Piton, �s tekintet�vel k�vette a t�voz� l�nyt.
Teh�t m�gsem viszolyog t�le. Ez mindenk�ppen b�ztat�.
Nem sokkal k�s�bb mind a ketten az �gyukban fek�dtek, de egyik�k szem�re sem j�tt �lom.
Mindkett�j�knek ugyanaz j�rt a fej�ben: az a j�les� �rz�s, amit a m�sik �rint�se okozott.




 

Folyt. k�v.

*Az Eur�pa �s Amerika �szaki fel�n honos acsark�t a muglik �ltal�ban s�ndiszn�nak n�zik. K�ls�re a k�t faj val�ban t�k�letesen egyforma, de van k�zt�k egy fontos viselked�sbeli k�l�nbs�g. A s�n, ha �lelmet tesznek ki neki a kertbe, elfogadja �s elfogyasztja az adom�nyt. Az acsarka ezzel szemben a gesztusb�l arra k�vetkeztet, hogy a h�z lak�ja csapd�ba akarja csalni �t, �s bossz�b�l feld�lja a kertet, nem k�m�lve se n�v�nyt, se d�szeket. – Legend�s �llatok �s megfigyel�s�k



Az �n fejemben ezt a dalt �nekelte Bimba. Rem�lem, tetszik majd nektek is.



Aki ism�telten megdolgoztatta az agytekerv�nyeimet ezzel a fejezettel – de legal�bbis lelkiismeretes pr�b�lkoz�sokat tett ennek �rdek�ben – Midnights Prophet



Dr�ga MP!
�n ezzel a fejezettel k�v�nok neked j� utat �s sok sikert, �s k�rlek, hogy nagyon vigy�zz magadra odakint a nagyvil�gban, mert a tov�bbiakban is nagy sz�ks�gem lesz R�d a reg�nyn�l, de f�leg akkor, ha ki kell besz�lnem magamb�l valamit, vagy ha csak eg�szen egyszer�en egy j�t akarok nevetni.
Im�dlak! Puszi: Snapefan

El�z�←…….→K�vetkez�