7. fejezet
 

Az �sz gyakran m�g alszik, mikor a sz�v m�r mindent tud, mindent l�tott, mindent �rez.
(E�tv�s K�roly)


***

Pitont a f�j� nyaka �bresztette fel. Egy pillanatra kinyitotta a szem�t, de m�g s�t�t volt, csak a hold vil�g�tott be az ablakon. Pr�b�lt egy k�nyelmesebb testhelyzetet felvenni, �s csak akkor j�tt r�, hogy nem a saj�t �gy�ban fekszik, amikor a mozdulat k�zben meg�rezte maga mellett az apr� testet. Denny! Denny szob�j�ban van, az � �gy�ban fekszik.
Hirtelen el�rasztott�k az el�z� este t�rt�ntek eml�kei. Denny r�m�lt arca, a k�ts�gbeesett s�r�s, �s v�g�l… Apu.
R�n�zett a mellette alv� kisfi�ra, aki m�g most, �lm�ban is szorosan markolta az ing�t, �s elmosolyodott. Apunak sz�l�totta. Merlinre, milyen j�les� �rz�s volt ezt hallani! Sosem hitte volna, hogy ez a sz� valaha is ekkora hat�ssal lesz r�. Azt�n hirtelen esz�be jutott valami, �s elkomorodott. Denny m�r szinte aludt, mikor ezt mondta. Lehet, hogy igaz�b�l nem is gondolta komolyan? A k�telked�s bef�szkelte mag�t a gondolatai k�z�, �s �rezte, addig nem lesz nyugta, am�g biztosan meg nem tudja, hogyan is �rtette ezt a kisfi�. Egy pillanattal k�s�bb pedig m�r mag�t szidta.
„Mekkora egy barom vagy, Perselus! Denny most tudta meg, hogy meghalt az anyja, �s t�ged most t�nyleg az apu-k�rd�s foglalkoztat?”
Megint a mellette szuszog� gyerekre n�zett. Hogy viselkedjen most vele? Mit mondjon neki reggel? Tegyen �gy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne? Megr�zta a fej�t. K�r ezen gondolkoznia. Majd ha Denny fel�bred, tudni fogja, mit tegyen. Rem�lhet�leg…
Megpr�b�lt a lehet� legk�nyelmesebben elhelyezkedni, �s �jra becsukta a szem�t.
 

***

Hermione nyugtalanul forgol�dott az �gy�ban, nem j�tt �lom a szem�re. Folyton Denny r�m�lt arc�t l�tta maga el�tt. Agg�dva gondolt arra, mit �lhet most �t a kisfi�. Vajon hogyan fogja feldolgozni ezt a borzalmas h�rt? �s ha Pitonnak nem siker�lt megnyugtatnia?
Idegesen felkelt az �gyb�l, �s fel-al� kezdett j�rk�lni a szob�ban. Szeretett volna odamenni, hogy megtudjon v�gre valamit, de az �jszaka k�zep�n m�gsem �ll�that be. �s ha reggel munka el�tt ben�zne hozz�juk? Nem j�! Akkor m�g t�l kor�n van. K�nytelen lesz v�rni d�lut�nig. Addig viszont gyomorfek�lyt fog kapni az idegess�gt�l. Valamivel el k�ne terelni a saj�t figyelm�t. Aludni m�r �gysem fog tudni. Az �r�j�ra n�zve l�tta, hogy m�g csak h�rom m�lt, a m�szakja viszont csak hatkor kezd�dik. Addig majd el�ti valamivel az id�t.
El�sz�r olvasni pr�b�lt, de nem tudott odafigyelni, �s mikor m�r hatodszor olvasta el ugyanazt a mondatot, feladta. Felpattant, �s a b�torokat elh�zg�lva �r�lt takar�t�sba kezdett. Leszedegette a k�nyveket a polcokr�l, �s egyenk�nt �tt�r�lgette mindegyiket, majd mikor v�gzett, neki�llt megpucolni az ablakokat.
„H�t, ez remek – gondolta. – Nem is tudom, mi a nagyobb h�lyes�g. Az, hogy hajnali n�gykor ablakot pucolok, vagy az, hogy boszork�ny l�temre k�zzel csin�lom.”
Igaz�b�l, saj�t maga sem tudta eld�nteni.
Mikor v�gzett az ablakokkal, a f�rd�szob�ba ment, �s lesik�lta a csemp�ket, term�szetesen azt is var�zslat n�lk�l. �t �rakor alaposan elf�radva kezdett neki a k�v�f�z�snek, �s a reggeli k�sz�l�d�snek. Am�g a k�v�ra v�rt, be�llt a zuhany al�, hogy ellaz�tsa megf�radt izmait. P�r percig j�les�en hagyta v�gigfolyni mag�n a forr� vizet, majd a tusf�rd�vel egy�tt a f�radts�got is megpr�b�lta lemosni mag�r�l. A zuhanyt�l kellemesen ellazulva �s felfriss�lve fogott neki az �lt�zk�d�snek. Miut�n elk�sz�lt, a konyh�ba ment, ahol egy nagy adag k�v�t t�lt�tt mag�nak, �s a pultnak d�lve kortyolgatni kezdte, mik�zben tekintete el�gedetten futott v�gig az apr� lak�son. Minden kifog�stalanul ragyogott az utols� szegletig. Meg�rte a takar�t�s. Azt�n hirtelen �jra elkomorodott, mikor esz�be jutott, mi�rt is fogott bele ebbe az eg�szbe.
�jra fel�tl�tt benne a gondolat, hogy m�g munka el�tt beugrik Pitonhoz, hogy megtudja, mi t�rt�nt, de megint elvetette. M�g t�l kor�n van, �s neki h�sz perc m�lva elkezd�dik a m�szakja. �s ami a legval�sz�n�bb, a f�rfi �gy pender�ten� ki, ha h�vatlanul oda�ll�tana, hogy a l�ba sem �rn� a f�ldet. Egy�bk�nt is azt mondta, ha gond lesz, �rtes�ti. K�nytelen lesz v�rni holnap d�lut�nig, hogy megtudjon valamit. Egy s�hajjal a mosogat�ba tette a b�gr�t, �s elindult, hogy a lak�s�hoz k�zeli apr� parkba menjen, ahonnan a Szent Mung�ba hoppan�lhat.
 

***

Mikor Piton legk�zelebb fel�bredt, �s kinyitotta a szem�t, Denny szomor� tekintet�vel tal�lta mag�t szembe. A gyerek �t n�zte sz�tlanul.
– Szia! – mondta halkan.
– Szia! – motyogta Denny.
Piton hirtelen annyi mindent szeretett volna mondani, de nem tudta, mivel is kezdje. P�r percig k�nos csendben f�rk�szt�k egym�s arc�t, majd a f�rfi megsz�lalt.
– Nekem most fel kell kelnem, Denny. Szeretn�l itt maradni?
A kisfi� megr�zta a fej�t, de nem felelt.
– J�l van – mondta a b�jitalmester, �s felkelt, majd egy hirtelen �tlett�l vez�relve lehajolt, �s a karjaiba vette a kisfi�t. – Menj�nk.
Denny sz�tlanul t�rte, hogy Piton felemelje, �s kivigye �t a szob�b�l, b�r ink�bb csak f�lig ernyedten tartotta mag�t a f�rfi karjaiban. Pitont m�gis valamif�le furcsa megnyugv�ssal t�lt�tte el, hogy a gyerek nem ellenkezik. Igaz, hogy nem �lelte �t, de m�gis, n�mileg biztat�nak tal�lta ezt a n�ma elfogad�st. Bevitte Dennyt a f�rd�szob�ba, �s most kiv�telesen ott is maradt vele, am�g a kicsi elv�gezte a reggeli teend�ket, majd kivitte �t a nappaliba a kanap�ra, �s el�guggolt.
– Gyorsan rendbe szedem magam �n is. Szeretn�l addig j�tszani valamit?
Denny �jb�l a fej�t r�zta, �s m�g mindig nem sz�lalt meg, csak n�zte �that�an a f�rfit.
– Rendben – mondta Piton, �s megsimogatta a kisfi� haj�t. – Mindj�rt j�v�k.
Besietett a f�rd�szob�ba, �s ahogy csak tudott, igyekezett, mert nem szerette volna Dennyt sok�ig mag�ra hagyni. T�z perc m�lva mindennel elk�sz�lt, �s otthagyta a f�rd�t.
Denny ugyan�gy �lt a kanap�n, ahogy kor�bban hagyta, �s annyira elhagyatottnak l�tszott, hogy Pitonnak elszorult a torka. Igaz, hogy Denny nem volt az a folyton izg�-mozg� fajta, de ez most… Jobban �rezte volna mag�t, ha a gyerek ink�bb �v�ltve tombolt volna a csendes ap�tia helyett. Lassan a kanap�hoz ment, �s mik�zben le�lt, az �l�be vette a kisfi�t, hagyva, hogy az nekid�lj�n a mellkas�nak. Azalatt a h�rom �s f�l h�nap alatt, mi�ta n�la volt, Pitonnak egyszer sem jutott m�g esz�be, hogy �lbe vegye Dennyt, most m�gis olyan mag�t�l �rtet�d�nek �rezte. �r�mmel nyugt�zta, hogy a gyerek nem ellenzi, b�r azt sem tartotta kiz�rtnak, hogy csak t�l k�z�ny�s hozz�. J� p�r percig �ltek �gy csendben, majd Piton halkan megsz�lalt.
– Denny, szeretn�l… szeretn�l besz�lni arr�l, ami t�rt�nt?
A kisfi� lassan megr�zta a fej�t, de tov�bbra is n�ma maradt.
– Haragszol r�m, ami�rt nem mondtam el neked? – k�rdezte Piton.
Denny felemelte a fej�t, �s r�n�zett, de nem intett sem igent, sem nemet, csak n�zte �t szomor�an, �s Piton tudta, hogy magyar�zatra v�r.
– Nem volt hozz� b�tors�gom, Denny – ismerte be a f�rfi.
A kisfi� halkan s�rni kezdett, �s �jra nekid�lt Pitonnak, az pedig �gy �rezte, felesleges is lenne enn�l t�bbet mondania. Tudta, hogy a gyereknek nem az � titkol�z�sa f�j, hanem az, hogy elvesztette az anyj�t. Mi �rtelme lenne magyar�zkodni, vagy b�rmit is mondani ebben a helyzetben? �gysem haszn�lnak ilyenkor a szavak. Csendben megv�rta, am�g Denny megnyugszik, �s k�zben lassan simogatta a gyerek h�t�t. Sok�ig �ltek �gy, szinte m�r meghitt csendben, mikor Denny gyomra egyszer csak megkordult.
– �hes vagy – �llap�totta meg Piton. – Csin�lok neked reggelit.
�vatosan arr�bb tette a kisfi�t, �s elindult a konyha fel�, majd hirtelen visszafordult Dennyhez.
– Szeretn�l ott lenni velem? Nem kell seg�tened, ha nem akarsz, csak… – Elhallgatott, fesz�lten v�rva a gyerek reakci�j�t, �s �ri�si megk�nnyebb�l�s t�lt�tte el, mikor a kicsi v�gre b�lintott. – J�l van – mondta halkan, �s a kez�t ny�jtotta Denny fel�. – Menj�nk.
Pozit�vumk�nt nyugt�zta, hogy a gyerek nem utas�totta el azt, hogy vele legyen, �s �gy gondolta, j�t fog tenni Dennynek, ha t�bb�-kev�sb� a megszokott m�don folytatj�k a dolgokat. Ugyan�gy, mint mindig, fel�ltette a kisfi�t a pultra, �s hozz�fogott a reggelik�sz�t�snek. Nem k�rte meg Dennyt, hogy seg�tsen neki, de mikor l�tta, hogy a gyerek maga mell� h�zza az elk�sz�lt pir�t�sokat, hogy megvajazza �ket, egy megk�nnyebb�lt s�haj szakadt fel bel�le. Ezt nagyon b�ztat�nak v�lte. Mikor mindennel elk�sz�ltek, megter�tett, majd le�ltette Dennyt az asztalhoz, �s enni kezdtek.
Piton eg�sz id� alatt a gyereket figyelte. J� jelnek vette, hogy Denny, m�g ha nem is olyan j��z�en, ahogy szokott, de legal�bb evett. Amit viszont nem tartott annak, hogy szinte m�g egy sz�t sem sz�lt. �jra esz�be jutottak az �jjel elhangzott szavak, �s nem tudta meg�llni, hogy ne k�rdezzen r�. �gy �rezte, felrobban, ha nem tud biztosat.
– Denny – sz�l�totta meg a kisfi�t, �s megv�rta, m�g az r�n�z. – Az �jjel, amikor bementem hozz�d, mondt�l valamit, amit nem tudom, hogy t�nyleg komolyan gondolt�l-e. Azt mondtad nekem, hogy… – Nem b�rta kiny�gni, Denny pedig csak n�zett r� sz�tlanul, de a szeme m�gis furcsa f�nnyel csillogott. Piton megr�zta a fej�t, �s zavartan megk�sz�r�lte a tork�t. – Nem �rdekes – d�rm�gte. – Nyilv�n m�r aludt�l.
Mag�ban elk�nyvelte a nemleges v�laszt.
Denny nem v�laszolt, csak �tm�szott Piton �l�be, �s kicsi karjaival szorosan �t�lelte a f�rfi nyak�t.
Pitont el�nt�tt�k a megk�nnyebb�l�s hull�mai, �s viszonozta az �lel�st. Mit tud ez a gyerek, amit�l elszorul a torka, �s egyszerre olyan melegs�g t�lti el, ami j�ghegyeket k�pes megolvasztani? Sosem �rzett ilyet m�g azel�tt, de tudta, hogy k�ptelen lenne lemondani r�la ezent�l.
Denny m�g mindig szorosan �lelte, �s suttogva megsz�lalt.
– Nem aludtam, apu.
Piton lehunyta a szem�t, �s elmosolyodott. Nem tudta, mi t�lt�tte el nagyobb �r�mmel: az, hogy Denny v�gre megsz�lalt, vagy az, amit mondott, de igaz�b�l nem is �rdekelte.
 

***

Piton az eg�sz napot Dennyvel t�lt�tte, nem t�r�dve a megf�z�sre v�r� b�jitalok probl�m�j�val. Egy pillanatra sem szerette volna egyed�l hagyni a gyereket, b�r nem igaz�n volt �tlete, hogyan vid�thatn� fel a kisfi�t. Pr�b�lta kital�lni, mihez lenne kedve, de Denny mindenre csak a fej�t r�zta, �s alig sz�lt egy-k�t sz�n�l t�bbet. Piton m�r arra is hajland� lett volna, hogy egy�tt homokozzon a gyerekkel, de az nem sok �rdekl�d�st mutatott a javaslatra, ink�bb csak �lt n�m�n, a b�jitalmesternek d�lve. Piton tiszt�ban volt vele, hogy Dennynek id�re van sz�ks�ge feldolgozni a t�rt�nteket, de �gy �rezte, hogy a reggeli b�ztat� esem�nyek ut�n, ez az ism�telt n�ma k�z�ny, jelent�s visszaes�s. Mivel nem volt jobb �tlete, fogta Denny egyik mes�sk�nyv�t, �s elkezdte felolvasni a mes�ket a gyereknek, b�r nem �gy t�nt, mintha a kicsi odafigyelt volna r�juk. Est�re alaposan berekedt, de nem b�nta, mert n�ha m�r l�tott egy-egy felvillan� mosolyt Denny arc�n. Miut�n megvacsor�ztak, lefektette Dennyt, �s mik�zben betakargatta, feltette azt a k�rd�st, amir�l azt hitte, sosem fogja elhagyni a sz�j�t.
– Szeretn�d, ha itt maradn�k, am�g elalszol?
Fesz�lten v�rta a kisfi� reakci�j�t, �s jelent�s megk�nnyebb�l�st �rzett, mikor a kicsi b�lintott. K�zelebb h�zta az egyik fotelt, �s le�lt a gyerek �gya mell�. Ahogy eln�zte az el�tte fekv� kisfi�t, arra gondolt, milyen is volt az �lete azel�tt, hogy Dennyt mag�hoz vette, �s csak egy sz� jutott az esz�be: siv�r. Nem tudta elk�pzelni, hogy hogyan ragaszkodhatott alig n�gy h�nappal ezel�tt ahhoz az �res egyhang�s�ghoz. �sszehasonl�tva az akkori �s a mostani �let�t, nem volt neh�z eld�ntenie, melyiket �lvezi jobban. T�bb �r�m �rte ezalatt az id� alatt, mint eddigi valaha is, �s mindezt egy n�gy �ves t�kmagnak k�sz�nhet�en. Sohasem gondolta volna, hogy egy gyerek mosoly�nak, vagy annak az egyetlen sz�nak, hogy apu, akkora ereje lenne, ami m�g az � megkem�nyedett sz�v�t is k�pes megl�gy�tani. De Denny mindezt el�rte, �s h�l�s volt neki, ami�rt ezt megtapasztalhatta.
– Apu? – sz�l�totta meg halkan a kisfi�.
– Tess�k, Denny.
Denny r�emelte nagy k�k szemeit a f�rfira.
– Ismerted a mamit?
Egyszer� k�rd�s volt, m�gis olyan hat�sa volt Pitonra, mintha hossz� id� ut�n v�gre leg�rd�lt volna egy neh�z s�ly a mellkas�r�l, �s � v�gre szabadabban vehetn� a leveg�t. A felszabadults�g �rz�se j�rta �t. Tudta, hogy Denny fel fogja tudni dolgozni az anyja hal�la okozta traum�t. K�pes besz�lni r�la, �s ez nagyon fontos.
T�l fog jutni rajta.
Felkelt a fotelb�l, �s leguggolt Denny �gya mell�.
– Nem, Denny, nem ismertem – mondta, mik�zben megcir�gatta a kisfi� haj�t. – De azt hiszem, nagyszer� asszony lehetett, ha ilyen remek fia volt, mint te.
Denny nem v�laszolt, csak halv�nyan elmosolyodott, azt�n az oldal�ra fordult, �s lecsukta a szem�t.
 

***

M�snap d�lut�n Hermione idegesen nyitott be Piton lak�s�nak ajtaj�n, szorongva att�l, hogy milyen h�rekkel fogadja majd a f�rfi. A h�zban senkit nem tal�lt, �gy elindult, hogy megn�zze a h�ts� kertet. Nem lep�d�tt meg, hogy ott tal�lta �ket, ellenben a l�tv�nyon, ami fogadta, m�r ann�l ink�bb. Piton egy odavar�zsolt hinta�gyon �ld�g�lt, Dennyvel az �l�ben, �s a l�b�val el�re-h�tra hint�ztatta magukat. Hermione igyekezett olyan arcot v�gni, mintha ez lenne a legterm�szetesebb dolog a vil�gon, amit valaha is l�tott – persze, egy hint�z� Piton minden volt, csak az nem –, �s lassan k�zelebb ment.
– J� napot, professzor �r! – k�sz�nt halkan a f�rfinak, aki fel� biccentett.
– Miss Granger!
Hermione leguggolt, hogy egy magass�gban legyen a f�rfi �l�ben �l� kisfi�val.
– Szia, Denny! – mosolygott b�tor�t�an a kicsire.
– Szia! – mondta Denny visszafogottan.
– J�l vagy, kincsem? – k�rdezte egy�tt�rz�en Hermione, �s megsimogatta a kisfi� arc�t.
Denny egykedv�en megvonta a v�ll�t, de nem v�laszolt.
Hermione Pitonra n�zett, �s n�m�n kommunik�lva pr�b�lt legal�bb a f�rfib�l kicsikarni valami b�ztat� v�laszt. Piton alig �szrevehet�en b�lintott, �s Hermione megk�nnyebb�lten mosolyodott el.
– Velem j�ssz, Denny? – fordult �jra a kisfi�hoz. – Kital�lunk valami �rdekes j�t�kot, j�?
Denny vonakodott kiss�, l�tszott rajta, hogy menne is, de maradna is.
– Menj, Denny – mondta b�ztat�an Piton. – Menj csak.
Denny felemelte a fej�t, �s r�n�zett.
– Te is vel�nk j�ssz, apu? – k�rdezte rem�nykedve.
Hermione felkapta a fej�t. Apu? Elkerekedett szemekkel n�zett Pitonra, de a f�rfi tekintete egy�rtelm� �zenetet hordozott: „Egy sz�t se!”
– Igen, Denny – b�lintott a b�jitalmester a kicsire n�zve.
Erre Denny lek�sz�l�dott az �l�b�l, �s hajland� volt v�gre Hermione kez�t megfogva elindulni, hogy a l�ny megmutassa, milyen j�t�kot tal�lt ki neki. De ak�rmivel is pr�b�lkozott a l�ny, a kisfi� nem sok lelkesed�st mutatott. N�ha siker�lt �t bevonni a j�t�kba, de p�r perc ut�n elment a kedve a dologt�l, �s ink�bb �jra valamelyik feln�tth�z b�jva �ld�g�lt. A nap v�g�re Hermione m�r �gy �rezte, k�ptelen lenne �jabb �tlettel el��llni, amit a gyerek �rdekl�dve fogadna. Hazafel� tartva azonban eld�nt�tte mag�ban, hogy nem fogja feladni, �s ha kell, ak�r m�g fejen �llva is t�ncolni fog Dennynek, ha azzal felvid�tja. �s tudta, hogy nem lesz k�nny� dolga.
Ami viszont bizakod�ssal t�lt�tte el Dennyvel kapcsolatban, az volt, ahogyan a kicsi Pitonhoz viszonyult. Ezek szerint nem t�volodott el a f�rfit�l, s�t, sokkal ink�bb szorosabb� v�lt a kapcsolatuk. Ezt m�r az „apuz�s” is al�t�masztotta. Mikor el�sz�r meghallotta, azt hitte, csak k�pzel�dik, de Piton zavar�t l�tva m�r biztos volt benne, hogy nagyon is j�l hallotta. Az, hogy a f�rfi nem tiltakozott a megsz�l�t�s ellen, azt sugallta, hogy nagyon ragaszkodik Dennyhez, s�t, tal�n m�g titokban j�l is esett neki. �s persze, Denny sem sz�l�tan� �gy, ha neheztelne r�. Ez felt�tlen bizalomr�l tan�skodott a kicsi r�sz�r�l, �s ezt v�gtelen�l j�lesett l�tnia.
 

***

Denny sokkal csendesebb� v�lt az elk�vetkezend� napokban, igaz, m�r nem csak fejr�z�ssal vagy b�lint�ssal kommunik�lt, de nagyon keveset besz�lt, �s a d�dol�s is elmaradt.
A napok t�bb�-kev�sb� ugyan�gy teltek mint eddig, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy Denny ig�nyelte, hogy Piton ott maradjon vele, am�g elalszik. A f�rfi nem utas�totta el ezt a k�r�st, k�szs�gesen �ld�g�lt est�nk�nt Denny �gya mellett.
Piton – becs�let�re legyen mondva – mindennel megpr�b�lkozott, ami csak tellett t�le, hogy jobb kedvre der�tse a gyereket. H�l�t adott Merlinnek, hogy senki nem l�tta, amikor egyik d�lut�n a h�ts� kertben egym�snak rugdost�k a labd�t Dennyvel, mert a gyereknek �pp ahhoz volt kedve.
A f�rfi h�l�s volt Hermion�nak, aki id�t �s energi�t nem sajn�lva, a legk�l�nf�l�bb j�t�kokat tal�lta ki a kisfi�nak, hogy felvid�tsa. �s ahogy teltek a napok, �gy volt egyre k�nnyebb bevonni Dennyt a j�t�kokba.
Egy h�t eltelt�vel Denny �letkedve egyre ink�bb visszat�rt, �s ezt a b�jitalmester �r�mmel nyugt�zta. Azt is b�ztat�nak tal�lta, hogy Denny el�z� este m�r nem ig�nyelte, hogy ott maradjon mellette. M�g mindig csendesebb volt a szokottn�l, de �gy l�tszott, hogy az �rdekl�d�se v�gre �jra fel�ledt. Mikor pedig ma reggel a kisfi� felvetette, hogy lemehetn�nek a laborba, kapva kapott az alkalmon. Hi�ba t�lt�tte ugyanis minden idej�t azzal, hogy a megrendel�seket teljes�tse, mikor Granger fel�gyelt Dennyre, ez nem volt elegend�, mivel a t�bbi napon csak a gyerekkel foglalkozott a munk�ja helyett. �gy azt�n megint j�csk�n elmaradt a b�jitalok elk�sz�t�s�vel.
K�tszeresen is �r�lt ennek a lehet�s�gnek. Egyr�szt haladhatott a munk�j�val, m�sr�szt, �gy t�nt, Denny is visszatal�lt v�gre r�gi �nmag�hoz.
Am�g a kisfi� az asz�f�g�t v�logatta sz�t nagys�g szerint, addig Piton az �st�k k�r�l forgol�dott, f�l szemmel a kicsit figyelve. V�gre felfedezte a gyerek arc�n a r�gi lelkesed�st, �s ez �r�mmel t�lt�tte el. Mennyire hi�nyolta ezt az elm�lt napokban! Szinte m�r mosolyogva fordult vissza a munk�j�hoz.
– K�szen vagyok, apu – hallatszott nem sokkal k�s�bb a h�ta m�g�l Denny hangja.
– Rendben van – fordult meg Piton, �s odament megszeml�lni a kicsi munk�j�t. – �gyes volt�l – dics�rte meg a gyereket, mire az elmosolyodott. – Mi legyen most, mit szeretn�l csin�lni?
– B�jitalt f�zni – v�gta r� a kisfi�.
Piton elmosolyodott, de a gyerek v�rakoz�s�val ellent�tben megr�zta a fej�t.
– Ahhoz m�g t�l kicsi vagy. De ha szeretn�d, akkor megmutatom azokat, amiket most f�z�k – tette hozz�, Denny csal�dott fintor�t l�tva.
Denny gondolkodott p�r pillanatig az aj�nlaton, majd – „Ha galleon nincs, sarl� is j�” alapon – b�lintott. Piton felemelte, �s k�zelebb vitte az egyik �sth�z.
– Ez az �lomtalan �lom b�jital – magyar�zta a kicsinek. – Aki megissza, m�lyen alszik t�le, �s k�nnyebben nyeri vissza az erej�t.
Denny �rt�n b�logatott, majd r�mutatott egy m�sik �stre.
– �s abban mi van?
Piton k�zelebb vitte, �s �gy v�laszolt.
– P�tcsont-rapid. Csontokat n�veszt, b�r a folyamat nagy f�jdalommal j�r. Ez pedig – ment k�zelebb a harmadik �sth�z, amiben egy piros sz�n� b�jital bugyogott – Sebgy�gy�t� F�zet. Fert�tlen�ti �s �sszeh�zza a sebeket.
– Ennek van a legszebb sz�ne – mondta Denny, majd a negyedik �stre mutatott. – �s az mi?
Piton lassan k�zelebb vitte a kisfi�t a k�rd�ses b�jitalhoz.
– Az �l� Hal�l Esszenci�ja – mondta. – Ez egy k�l�nlegesen er�s altat� b�jital. �s ha kital�lod mi az egyik �sszetev�je, akkor nagyon okos vagy – tette hozz� jelent�s�gteljesen. – M�r mutattam neked ezt a n�v�nyt, van ilyen a kertben is.
Denny a homlok�t r�ncolva gondolkodott a v�laszon, majd felragyogott az arca.
– Macskagy�k�r – jelentette ki diadalittasan.
– Pontosan – b�lintott Piton. – Okos vagy.
– Nagyon okos – jav�totta ki Denny.
– Igen – nevette el mag�t a f�rfi. – Nagyon okos.
Denny el�gedetten h�zta ki mag�t.
 

***

Hermione Piton kertj�ben, a padon �ld�g�lve v�rta a pillanatot, mikor v�gre elindulhat megkeresni Dennyt, akivel �ppen b�j�csk�t j�tszottak. B�r szinte azonnal megtal�lta volna a kisfi�t, igaz�b�l nem is ez volt a l�nyeg. Denny azt �lvezte, hogy Hermione �gy tett, mintha nem l�tn�, �pp hol is van a kisfi�. A l�ny mag�ban motyogva n�zett el a kuncog� gyerek feje f�l�tt, a „Hov� b�jhatott el?” k�rd�st ism�telgetve, hogy azt�n t�lj�tszott lelkesed�ssel �rvendezzen, mikor a kicsi v�gre el�j�tt, �s megmutatta mag�t. Denny most �ppen nagyon nagy k�r�ltekint�ssel v�lasztotta meg leg�jabb rejtekhely�t, �gy a l�ny m�r p�r perce csendben �ld�g�lve v�rta, mikor kapja meg az enged�lyt a keresg�l�sre.
– Mag�t szerett�k volna a di�kok, ha tan�r lett volna – hallotta meg Piton hangj�t, aki leereszkedett mell� a padra. Aznapra befejezte a b�jitalf�z�st. – Szereti a gyerekeket, �s van is hozz�juk t�relme.
Hermione meglepetten n�zett a f�rfira. Ez most dics�ret volt?
– Tal�n – mondta lassan. – Nem tudom.
– Tulajdonk�ppen mindig azt gondoltam, hogy mag�b�l egyszer tan�r lesz – folytatta a f�rfi. – Mi�rt lett ink�bb gy�gy�t�? Mi vitte r�, hogy undor�t�bbn�l undor�t�bb betegs�geket gy�gy�tson?
Hermione a t�volba meredt.
– Azt hiszem, a sz�leim miatt – v�laszolta lassan. – �k fogorvosok, �s mindketten szerett�k volna, ha �n is az leszek egyszer. Azt�n, mikor kider�lt, hogy boszork�ny vagyok, ez az �lmuk szertefoszlott. Tal�n ez�rt lettem v�g�l gy�gy�t�, hogy egy kicsit hozz�juk is k�zel�ll� munk�m legyen.
Piton t�prengve n�zte a l�nyt.
– Az�rt v�lasztotta ezt a szakm�t, hogy a sz�lei ne �rezz�k kirekesztve magukat? – k�rdezte hitetlenkedve.
– Nem, nem – tiltakozott Hermione. – Szeretem a munk�mat, �s �lvezem is, t�nyleg… – n�zett kiss� bizonytalanul a f�rfira.
– Csak? – tette fel a k�rd�st a b�jitalmester, utalva a l�ny befejezetlen v�lasz�ra.
– Csak nem ez az, amit igaz�b�l csin�lni szeretn�k – vallotta be Hermione kelletlen�l.
– Akkor mit szeretne csin�lni, Miss Granger? – k�rdezte Piton, majd megj�tszott r�m�lettel folytatta. – K�rem, ne mondja, hogy vil�gm�ret�re akarja kiterjeszteni a M.A.J.O.M. mozgalmat, hogy harcos t�ntet�seken vegyen r�szt a man�jogokat hangoztatva!
Hermione elnevette mag�t.
– Semmi ilyesmir�l nincs sz�, megnyugodhat. Mag�npraxist szeretn�k.
– Micsod�t? – �rtetlenkedett Piton.
– A muglikn�l – kezdett a magyar�zatba a l�ny – bevett szok�s, hogy az ember saj�t orvost v�laszt, aki kezeli, ha megbetegedne. Ezeknek az orvosoknak kiterjedt beteganyaga van. Ez a praxis. Egy ilyet szeretn�k �n is. Egy saj�t rendel�t, ahol kezelhetem a betegeimet.
Piton b�lintott, hogy v�gre �rti.
– Ez nem is rossz gondolat. Tal�n m�g m�k�dne is. De akkor mi�rt nem fog bele?
– Mert m�g k�t �v, am�g visszafizetem a tartoz�saimat – mondta s�hajtva Hermione. – Csak ut�na kezdhetek el gy�jteni egy olyan h�zra, ahol ki tudn�k alak�tani egy ilyen rendel�t.
– �rtem – mondta Piton. – Nos, Miss Granger, ha egyszer valaha megnyitja azt a rendel�t, biztos lehet benne, hogy Denny �s �n mag�t v�lasztjuk majd gy�gy�t�nknak.
Hermione h�l�s mosollyal n�zett a b�jitalmesterre.
– K�sz�n�m, professzor �r, megtiszteln�nek vele.
– Csak azt�n meg ne b�njuk – s�hajtott fel a f�rfi sz�npadiasan, mik�zben lep�ck�lt a nadr�gj�r�l egy ott sem l�v� sz�szt.
– Tudtam, hogy nem fogja tudni meg�llni, hogy ne tegyen valami megjegyz�st – nevetett a l�ny, mik�zben fel�llt, hogy Denny „keres�s�re” induljon.
Piton nem v�laszolt, csak egy �nel�g�lt mosoly k�s�ret�ben felvonta a szem�ld�k�t, mintha azt mondan�: „M�gis, mit gondolt?”
 

***

– Professzor �r! – sz�l�totta meg az olvasgat� Pitont �vatosan Hermione, miut�n lefektette Dennyt. – Szeretn�k k�rni valamit.
Piton felvonta a szem�ld�k�t, �s v�rakoz�an n�zett a l�nyra. Hermione zavartan belekezdett.
– Tudja, hogy kor�bban mes�ltem Hagridr�l Dennynek.
Piton b�lintott. Sejtette ugyan, hov� akar kilyukadni a l�ny, de hagyta, hadd t�rje mag�t m�g egy kicsit. Ennyi sz�rakoz�s neki is kij�r.
– Dennynek mindig nagyon tetszettek ezek a t�rt�netek – folytatta f�l�nken a l�ny –, f�leg az �llatok miatt. �s �pp a napokban kaptam egy levelet Hagridt�l, amiben megh�vott, hogy l�togassam meg. – Hermione vett egy nagy leveg�t, miel�tt folytatta volna. – �s arra gondoltam, hogy tal�n…
– Szeretn� Dennyt is mag�val vinni – fejezte be a mondatot Piton.
Hermione rem�nykedve b�lintott.
– Ha nem b�nn�.
Piton elgondolkodva n�zte a l�nyt egy hossz� pillanatig, majd vontatottan megsz�lalt.
– Figyelembe v�ve Hagrid megsz�llott �rdekl�d�s�t a v�rengz� besti�k fel�, ezt nem tartom j� �tletnek.
Hermione lemond�an b�lintott. Gondolhatta volna, hogy Piton nemet fog mondani. Ann�l nagyobb volt a meglepet�se, mikor a f�rfi folytatta.
– Mindazon�ltal m�r bebizony�totta, hogy megfelel�en tud vigy�zni Dennyre, �s nyugodtan mag�ra b�zhatom �t. �s ha Hagridban nem is, mag�ban van annyi j�zan �sz, hogy ne engedje Dennyt semmilyen vesz�lyes �l�l�ny k�zel�be.
Hermione elt�totta a sz�j�t meglepet�s�ben. Pitont�l hallani egy ilyen kijelent�st, fel�rt egy kit�ntet�ssel.
– Akkor… akkor m�gis elengedi? – habogta.
– Igen – mondta elmerengve a b�jitalmester –, valami ilyesmi lett volna a mondand�m l�nyege.
A l�ny megk�nnyebb�lt kis nevet�st hallatott.
– K�sz�n�m, professzor �r!
Piton nagylelk�en biccentett egyet.
– �s mikor lenne ez a l�togat�s?
– J�v� vas�rnapra gondoltam – felelte Hermione. – Aznap �gyis vigy�znom kell Dennyre. Elj�nn�k �rte d�lel�tt, �s d�lut�n hozn�m vissza.
– Rendben, Miss Granger – mondta Piton, majd �jra a kez�ben tartott k�nyvre ford�totta a figyelm�t, jelezve, hogy a l�ny ak�r haza is mehet.
Hermione a fogashoz s�t�lt, felvette a kab�tj�t, majd az olvasgat� f�rfihoz fordult.
– Viszl�t, professzor �r, kellemes h�tv�g�t! – k�sz�nt el.
– Mag�nak is, Miss Granger – mondta a f�rfi, fel sem pillantva a k�nyvb�l.
Amint becsuk�dott az ajt� Hermione m�g�tt, Piton az �l�be ejtette a k�nyvet, �s elgondolkodva meredt a t�volba. Vajon j� �tlet volt megengedni a l�nynak, hogy elvigye Dennyt Hagridhoz? A vad�rt ismerve, tal�n kev�sb�. De a fene egye meg, Dennynek sz�ks�ge van egy kis v�ltozatoss�gra, �s hogy �j dolgokkal �s emberekkel ismerkedjen meg. Nem tarthatja folyton maga mellett, hogy azt�n valami any�masszony katon�ja legyen bel�le. Granger pedig ott lesz, hogy vigy�zzon r�. T�nyleg megb�zhat�nak tal�lta a l�nyt, �s meg volt vele el�gedve. De mi�rt kellett ezt k�z�lnie vele? Hogy kedveskedjen neki? H�t ez meg honnan j�tt?! Ugyan mi�rt viselkedne � �gy Grangerrel? Igaz, val�ban megkedvelte a l�nyt, ezt legal�bb mag�nak be kellett ismernie, de mi�rt �rezte sz�ks�g�t, hogy ezt valahogy �reztesse vele, m�g ha csak valamilyen elismer�s form�j�ban is? Az m�g rendj�n van, hogy Denny k�pes �t ell�gy�tani, na de m�r Granger is? R�ad�sul m�r azt is �szrevette mag�n, hogy egyre t�bbet mosolyog az ut�bbi id�ben. Ha ezt b�rki megl�tn�, aki ismeri, beutaltatn� a Szent Mung�ba, esetleg r�k�lden� az aurorokat, mondv�n, ez csak valami csal� lehet, aki az � k�p�ben j�n-megy. Lassan m�r t�nyleg nem ismer mag�ra. Bossz�san megr�zta a fej�t, �s �jra a kez�be vette az �l�ben hever� k�nyvet.
 

***

Hermione Harry�k nappalij�ban �ld�g�lt, a h�rom h�napos terhes Ginny t�rsas�g�ban.
– J�l n�zel ki, Ginny – mondta elismer�en a l�ny. – J�l �ll neked a terhess�g, val�s�ggal ragyogsz.
– K�sz�n�m – mosolygott Ginny –, t�nyleg nagyon j�l �rzem magam, f�leg, hogy v�gre elm�ltak a reggeli rosszull�teim.
Sipor csoszogott be hozz�juk a konyh�b�l, egy hatalmas t�lc�nyi szendviccsel. Alig tette le a nappaliban �ll� asztalk�ra, Ginny m�ris r�vetette mag�t.
– K�sz�nj�k, Sipor, ez nagyszer� lesz – mondta, �s farkas�tv�ggyal kezdte elpuszt�tani a szendvicseket, a man� nagy megel�ged�s�re.
Hermione kuncogva n�zte Ginnyt.
– K�v�n�s vagy? – k�rdezte.
– �gy is mondhatjuk – b�lintott a l�ny k�t falat k�z�tt. – Tulajdonk�ppen, nem tudom, hogy ezt annak lehet-e nevezni, mert szinte �jjel-nappal �hes vagyok, �s teljesen mindegy, mit, csak ehessek. Harry m�r ki is van akadva azon, hogy k�pes vagyok az �jszaka k�zep�n is felkelni, �s kienni a f�l kamr�t.
– Csak nem att�l f�l, hogy elh�zol? – nevetett Hermione.
– Nem hinn�m – vonta meg a v�ll�t Ginny. – Szerintem csak unja, hogy �lland�an eszek.
– Nem unom – d�rm�gte az eml�tett, aki �pp akkor botork�lt le a l�pcs�n, meglehet�sen kialvatlanul. – Csak agg�dom, hogy betegre eszed magad a terhess�gre hivatkozva.
– Ugyan m�r! – legyintett Ginny, �s hozz�fogott, hogy elfogyassza a hetedik szendvics�t is.
Harry csak megforgatta a szem�t, �s bar�tn�j�hez l�pett.
– Szia, Hermione! – �lelte meg a l�nyt. – Nem tudtam, hogy ma elj�ssz.
– Szia, Harry! – viszonozta Hermione az �lel�st. – Csak egy hirtelen �tlet volt.
Harry val�s�ggal bele�jult az egyik fotelbe, egy hatalmas �s�t�ssal k�s�rve.
– J�l vagy, Harry? – k�rdezte agg�dva Hermione.
– Persze – b�lintott a fi� –, csak szinte semmit nem aludtam az �jjel, �s most m�g r�ad�sul be is kell mennem dolgozni.
– De h�t neked nem is kell dolgoznod h�tv�g�n – r�ncolta a homlok�t Hermione.
– Nem, t�nyleg nem – s�hajtott Harry –, de elv�llaltam az egyik koll�g�m m�szakj�t. H�zass�gi �vfordul�ja van.
– Ez rendes volt t�led – mosolyodott el Hermione. – A legt�bb f�n�k nem tenn� ezt meg a beosztottjainak.
Harry csak megvonta a v�ll�t, �s h�mm�g�tt egyet.
– Aprop�, h�zass�g – vetette fel a t�m�t, Hermione. – Molly m�g mindig nyaggat titeket?
– Igen – b�lintott bossz�san Ginny. – R�ad�sul, m�r ap�t is meggy�zte, �gy most m�r � is r� akar minket besz�lni.
– Na �s ti?
– M�g kitartunk – nyomott el egy �s�t�st Harry, majd az �r�j�ra n�zett, �s fel�llt a fotelb�l. – Bocs, l�nyok, nekem sajnos mennem kell. Hermione – fordult a l�nyhoz, �s meg�lelte –, �r�l�k, hogy l�ttalak, �s nagyon b�nom, hogy nem maradhatok besz�lgetni veled.
– Semmi baj, Harry – mondta mosolyogva a l�ny. – Majd legk�zelebb. �s ha lehet, addig mindenk�ppen aludd ki magad – tette hozz�.
– Na, persze – h�zta el a sz�j�t Harry, �s Ginnyre sand�tott. – Ha hagynak.
Ginny megpr�b�lta pirul�s�t a nyolcadik szendvicse m�g� rejteni, ami nem ker�lte el Hermione figyelm�t.
Harry Ginnyhez l�pett, megcs�kolta, majd halkan megsz�lalt.
– Sietek haza. Vigy�zz magadra, �s ha lehet, ne falj fel mindent – tette hozz� vigyorogva.
Ginny v�gott egy fintort, de egy�ltal�n nem bossz�san. Miut�n a fi� t�vozott, Hermione Ginnyhez fordult.
– Sz�val? – k�rdezte kaj�nul. – Nem hagyod aludni Harryt?
– H�t – vigyorodott el a legkisebb Weasley –, az az igazs�g, hogy ez a k�v�n�ss�g nemcsak a kaj�ra vonatkozik.
– �, ne! – nevette el mag�t Hermione, pontosan tudva, mire c�loz Ginny.
– �, de! – kacagott fel Ginny. – Nem tudom, Hermione, biztos a hormonok miatt, de val�s�ggal meg�r�l�k a szex�rt. K�pes vagyok miatta t�bbsz�r is fel�breszteni Harryt.
– Akkor m�r �rtem, mi�rt volt olyan ny�zott szeg�ny – kuncogott Hermione. – H�t, ha a fal�nks�godat nem is, de ezt mindenk�ppen irigylem t�led.
– Ezen k�nnyen lehet seg�teni – mondta Ginny sokat sejtet�en.
– Tudom, Ginny, nem kell tov�bb mondanod – forgatta meg a szemeit j�t�kosan Hermione –, randiznom kell.
– Pontosan – b�logatott lelkesen a kismama.
– Akkor �r�lni fogsz – mosolygott Hermione –, ugyanis v�gre randim lesz valakivel.
– �ljen! – sikkantott Ginny boldogan. – Na �s ki az?
– Egy koll�g�m bar�tja, aki nemr�g k�lt�z�tt ide az �llamokb�l. Szeretett volna megismerkedni valakivel, �s �n igent mondtam.
– Ezek szerint m�g nem is tal�lkozt�l vele? – k�rdezte d�bbenten Ginny.
– M�g nem – r�zta a fej�t Hermione.
– K�pes vagy �gy belemenni egy randiba, hogy m�g nem is besz�ltetek? – Ginny hitetlenkedve cs�v�lta meg a fej�t. – Te azt�n b�tor vagy. �s mikor tal�lkoztok?
– Holnap d�lut�n – felelte Hermione.
Ginny elgondolkodva n�zte �t egy darabig.
– �s mi van, ha egy lehetetlen alak?
– H�t – vonta meg a v�ll�t Hermione –, ez majd kider�l.
– Az igaz – b�lintott Ginny, �s egy �jabb szendvics�rt ny�lt.
 

***

Mivel az el�z� napot szinte teljes eg�sz�ben a laborban t�lt�tt�k, Piton �gy d�nt�tt, Denny meg�rdemli, hogy a vas�rnap csak a sz�rakoz�s� legyen. Ez�rt azt�n reggeli ut�n elvitte a kisfi�t abba a j�tsz�h�zba, ahov� kor�bban Hermione is. Am�g Denny j�tszott, � t�relmesen �ld�g�lt az egyik sarokban, t�vol mindenkit�l, �s igyekezett olyan arcot v�gni, mint aki t�nyleg l�tja azokat a dolgokat, amiket Denny belemagyar�zott az �komb�komokba, mikor id�r�l id�re odaszaladt megmutatni, mit rajzolt �ppen. Mikor a kisfi� elunta a rajzol�st, �tvitte egy m�sik terembe, ahol a gyerekek k�l�nb�z� sz�n� fest�kekbe taposva �s tenyerelve „festettek”. Denny sikongatva taposott a fest�kben, �lvezve, ahogy az kibuggyant a l�bujjai k�z�tt, nem sokkal k�s�bb pedig b�szk�n adta a b�jitalmester kez�be a lapot, amelyen a k�z- �s l�bnyomata d�szelgett. Miut�n siker�lt t�bb�-kev�sb� letakar�tani a fest�ket a gyerekr�l, Denny kital�lta, hogy szeretn� kipr�b�lni az agyagoz�st, �s Piton kezdte �gy �rezni, hogy a kicsinek csak az a l�nyeg, hogy min�l jobban �sszekenje mag�t valamivel. Igazs�g szerint k�nnyed�n el tudta volna t�ntetni a koszt Denny ruh�j�r�l, de nem akart egy muglikkal teli j�tsz�h�zban var�zsolni, �s a kisfi� is ragaszkodott a foltokhoz, amik a „k�pz�m�v�szeti j�rtass�g�t” bizony�tott�k. D�lut�n azt�n egy fest�kes �s agyagos ruh�j� Dennyvel s�t�lt az Abszol �ton Florian Fortescue fagyiz�ja fel�.
Am�g Denny a fagylaltkelyh�t eszegette nagy �lvezettel, addig Piton a k�v�j�t kortyolgatva n�zel�d�tt, �s egyszer csak Hermion�n akadt meg a szeme. A l�ny nem messze t�l�k, az egyik kirakat el�tt �csorgott.
„Milyen csinos” – futott �t Piton agy�n. Miel�tt elgondolkozhatott volna azon, hogy mit keres itt, hirtelen egy j�k�p� fiatal f�rfira lett figyelmes, aki egy r�zs�val a kez�ben k�zeledett a l�ny fel�. A f�rfi Hermion�hoz l�pett, �s megcs�kolta.
Piton maga sem �rtette, mi�rt, de hirtelen fell�ngolt benne a harag. Legsz�vesebben el�kapta volna a p�lc�j�t, hogy meg�tkozza azt a nyalka fics�rt. Egy�ltal�n nem tal�lta szimpatikusnak, s�t, kifejezetten ellenszenves volt neki. Idi�ta b�jg�n�r! B�rki m�ssal sz�vesebben l�tn� Grangert, de nem pont ezzel az alakkal. D�h�sen fordult vissza a k�v�ja fel�.
– Apu, n�zd, ott van Hermione! – mondta boldogan Denny, aki szint�n �szrevette a l�nyt.
– Igen, l�ttam – morogta Piton, �s k�zben �gy szor�totta a k�v�scs�sz�t, hogy f�l� volt, �sszeroppantja.
– Odamegy�nk hozz�? – k�rdezte rem�nykedve a kisfi�.
– Nem – v�gta r� d�h�sen a f�rfi. – Haza megy�nk.
Denny nem �rtette, mi �t�tt hirtelen a f�rfiba, ami�rt most hirtelen olyan m�rges, hiszen � j� fi� volt, de nem mert ellenkezni.
Piton odadobott p�r galleont az asztalra, majd megfogta Denny kez�t, �s sietve elindult vele. Szerencs�re a p�rocska �pp az ellenkez� ir�nyba andalgott, �gy legal�bb elker�lt�k �ket. Semmi kedve nem volt azt az �nel�g�lt fick�t l�tni. �s k�l�nben is, arr�l a f�rfir�l val�s�ggal s�t�tt az ostobas�g. Weasleyb�l kiindulva, Grangernek nyilv�n az ilyen t�kkel�t�tt alakok j�nnek be. A fen�be is, egy�ltal�n mi�rt izgatja �t, hogy Granger kivel tal�lkozgat? Fel�le azt�n azt csin�l a szabadidej�ben, amit akar, �s akivel csak akarja, �t azt�n a legkev�sb� sem �rdekli.
Miel�tt Dennyvel elhagyt�k volna az Abszol utat, m�g �pp elkapta a pillanatot, mikor a f�rfi a l�ny haj�ba t�zte a r�zs�t, �s Pitonnak ett�l felfordult a gyomra. �mely�t�en ny�las-romantikusnak tal�lta ezt a jelenetet. H�t, ha Grangernek ilyen kell, �ld�sa r�juk, �t azt�n abszol�t nem izgatja.
– M�rges vagy r�m, apu? Rossz voltam? – r�ngatta �t vissza a val�s�gba Denny f�l�nk hangja.
R�n�zett a mellette lohol� gyerekre, aki ijedt arccal figyelte �t, �s egyszerre �szbe kapott. Hiszen ez a gyerek azt hiszi, r� d�h�s.
– Nem, Denny – mondta l�gyan –, nem vagyok r�d m�rges. �s egy�ltal�n nem volt�l rossz. Csak elfelejtettem, hogy ma m�g el kell k�sz�tenem egy b�jitalt, �s ez�rt szeretn�k gyorsan haza�rni.
– Akkor j� – mondta Denny megnyugodva. – �n is seg�thetek neked?
– Persze – felelte Piton, �s lehajolt, hogy felvegye Dennyt a hoppan�l�shoz.
 

***

Hermione nagy lend�lettel nyitotta ki a szekr�ny�t, �s v�gign�zte a ruhat�r�t. Nem akart t�l hivalkod� ruh�t viselni az els� randev�n, pl�ne egy ismeretlennel, de t�l egyszer�t sem, �gy a farmer �s p�l� �tlet�t gyorsan el is vetette. V�g�l egy barna sz�vetnadr�gra �s egy halv�nyz�ld bl�zra esett a v�laszt�sa. Felt�zte a haj�t, de ett�l meg �gy �rezte mag�t, mintha �ll�sinterj�ra menne randev� helyett, �gy azt�n �jra leengedte. Sz�p id� l�v�n csak egy v�kony kab�tk�t vett m�g mag�ra, majd elindult, hogy a Foltozott �sth�z hoppan�ljon.
Kiss� fesz�lt volt, hiszen egy vadidegennel fog tal�lkozni. Most, hogy elj�tt a pillanat, m�r nem tartotta olyan j� �tletnek a vakrandi lehet�s�g�t, �s �gy �rezte, tal�n hiba volt belemennie, de m�r nem akart visszakozni. M�g az is lehet, hogy nagyon kellemesen fog csal�dni. Csak mikor m�r az Abszol �ton l�pkedett, akkor jutott esz�be, hogy meg sem besz�lt�k, mir�l fogj�k megismerni a m�sikat. Ett�l megint ideges lett. Most �lljon itt a ny�lt utc�n, am�g valaki oda nem megy hozz� �s megsz�l�tja? Kezdett elmenni a kedve ett�l az eg�szt�l, de �gy �rezte, hogyha most haza megy, az ny�lt megfutamod�s lenne. Az pedig nem m�lt� egy egykori griffend�leshez. Arr�l m�r nem is besz�lve, hogy szeretett volna egy es�lyt adni saj�t mag�nak egy esetleges kapcsolatra. T�l r�g�ta volt m�r egyed�l.
�pp egy kirakatott n�zegetett tettetett k�v�ncsis�ggal, amikor oldalra pillantva egy sz�ke, j�k�p� f�rfit pillantott meg, aki r�zs�val a kez�ben egyenesen fel� tartott. Olyan hat�rozottan k�zeledett Hermione ir�ny�ba, hogy a l�ny biztosra vette, � az, aki miatt m�r egy ideje itt v�rakozik. J�k�p�, �llap�totta meg a l�ny, �s vir�got is hoz, teh�t m�g figyelmes is. �s…
Hermion�t olyan v�ratlanul �rte, mikor a f�rfi minden el�zetes bevezet� n�lk�l megcs�kolta, hogy m�g tiltakozni is elfelejtett. Csak egy d�bbent nyikkan�st hallatott, mikor az v�gre elengedte, �s vigyorogva h�tral�pett.
– Hermione! – k�sz�nt�tte a d�bbent l�nyt, aki m�g mindig csak b�lintani volt k�pes. – Clive Stewart – mutatkozott be a f�rfi, �s �tny�jtotta a r�zs�t. – Biztosan csod�lkozol, hogy honnan is tudtam, hogy te vagy az.
– Igen – tal�lta meg v�gre a hangj�t a l�ny.
– Nos, az az igazs�g – villantotta ki hib�tlan fogsor�t a fiatal f�rfi –, hogy szerettelek volna l�tni, hogy tudjam, kivel is fogok tal�lkozni. �gy azt�n Eric mutatott r�lad egy fot�t egy r�gebbi �js�gban. �s nagyon �r�ltem, mikor egy ilyen csinos l�ny n�zett vissza r�m arr�l a f�nyk�pr�l, mert ha nem �gy lett volna, tal�n el sem j�v�k – tette hozz� kacsintva.
– Hm, ez kedves – mondta Hermione n�mi �llel a hangj�ban, de nem �gy t�nt, mintha Clive ezt �szrevette volna. „Micsoda egy bunk�.”
Clive a karj�t ny�jtotta Hermione fel�, jelezve, hogy ak�r el is indulhatn�nak. Hermion�nak semmi kedve nem volt karon fogva s�t�lgatni vele, de nem akart udvariatlan lenni, �gy vonakodva b�r, de belekarolt. Egy ideges mosolyt k�ld�tt a f�rfira, aki leplezetlen�l m�regette �t.
– �hm… k�sz�n�m a vir�got – sz�lalt meg a l�ny, hogy v�gre mondjon valamit.
– �, igaz is! – der�lt fel a f�rfi, �s hirtelen kivette Hermione kez�b�l a r�zs�t. Egy mozdulattal let�rte a sz�r�t, �s a l�ny haj�ba t�zte a vir�got. – �gy sokkal szebben mutat.
– �n ezt szerettem volna v�z�ba tenni – mondta d�bbent m�ltatlankod�ssal a l�ny.
– Csak egy h�lye vir�g – legyintett Clive kegyesen, tudom�st sem v�ve Hermione megjegyz�s�r�l, majd �jra a karj�t ny�jtotta a l�ny fel�, hogy tov�bb induljanak.
P�r percig n�m�n s�t�lgattak, �s Hermion�t egyre ink�bb zavarta, hogy Clive �gy m�regeti, mint valami elad�sra sz�nt �r�t. �gy t�nt, a f�rfi nem nagyon t�ri mag�t, hogy fel�le �rdekl�dj�n, annak ellen�re, hogy � volt az, aki ismerkedni szeretett volna. �gy azt�n, megunva a n�mas�got, Hermione �tvette a kezdem�nyez�st.
– Mi�rt k�lt�zt�l Angli�ba?
– Kviddicsj�t�kos vagyok – h�zta ki mag�t b�szk�n Clive. – Leszerz�dtem a Torn�d�khoz. Tudod, Amerik�ban m�r szinte mindent el�rtem, amit lehetett – folytatta minden szer�nys�g n�lk�l. – �s az angolokat eln�zve, m�r nagyon r�juk is f�rt, hogy v�gre valaki �letet leheljen a j�t�kukba – hallatott egy �nel�g�lt kuncog�st. – De legal�bb a tal�rjuk kiemeli a szemem sz�n�t.
Nem, nem, nem, nem, nem! Mif�le b�nt k�vetett el, ami�rt Merlin mindig olyan f�rfiakat k�ld az �tj�ba, akik kiz�r�lag a kviddicsr�l tudnak besz�lni?! Ron is ilyen volt, de � legal�bb nem volt ennyire eltelve mag�val. Ett�l a fick�t�l azonban m�g Malfoy is leck�ket vehetne �nel�g�lts�gb�l. Kezdett vil�goss� v�lni el�tte, hogy egy hossz�, unalmas, �s igen f�raszt� d�lut�n �ll el�tte.
 

***

Piton nem sokat haladt Dennyt�l, mert a kisfi� folyton ott sertepert�lt k�r�l�tte, de legal�bb elterelte a figyelm�t Hermion�r�l. A gyerek, �gy t�nt, nem tud kifogyni a k�rd�sekb�l, ha b�jitalokr�l van sz�. „Mire val�? Meddig kell f�zni? Mi kell bele? Mi�rt kell �rlelni, vagy hirtelen leh�teni? Mi�rt ilyen a sz�ne? Mi�rt ennyiszer kell megkeverni, �s mi�rt pont abba az ir�nyba?...”, �s ez csak egy kis szelete volt azoknak a k�rd�seknek, amikkel Denny Pitont bomb�zta aznap d�lut�n. � pedig k�szs�gesen v�laszolgatott, �lvezve, hogy akad v�gre valaki, akit majdnem annyira �rdekel a t�ma, mint �t mag�t. �s �gy t�nt, a gyerek t�nyleg odafigyelt a v�laszaira, mert ha id�nk�nt visszak�rdezett egy-k�t dologra, Denny mindig meg tudott r� felelni.
Csak este hagyt�k ott a labort, hogy megvacsor�zzanak. Vacsora ut�n �gyba dugta Dennyt, �s m�r �pp k�sz�lt volna elhagyni a szob�t, mikor a kicsi hangja meg�ll�totta.
– Ugye milyen sz�p volt Hermione, apu?
�, a fene essen bel�! Pedig m�r v�gre siker�lt kivernie a fej�b�l a l�nyt.
– Igen – morogta kelletlen�l.
– L�ttad, hogy az a b�csi megpuszilta?
– L�ttam – mormolta maga el� bossz�san a b�jitalmester, majd a gyerekhez fordult. – Most m�r aludj, Denny! J� �jszak�t!
– J� �jt, apu!
Mag�ban szitkoz�dva fek�dt le aludni, de nem j�tt �lom a szem�re, folyton azt a cs�kot l�tta maga el�tt. Nem �rtette, mi�rt bosszantotta az, hogy egy m�sik f�rfival l�tta a l�nyt. Mi�rt foglalkoztatja �t az, hogy Granger kivel tal�lkozgat? F�lt�keny lenne? Nem! Ez nem f�lt�kenys�g, �s amit �rez a l�ny ir�nt, az nem vonzalom. Csak kedvelte Grangert. Igen, nagyon kedvelte. Hiszen okos, kedves �s sz�rakoztat�, �s igaz�n �lvezi a t�rsas�g�t.
Nem ez�rt d�h�tette a dolog. Egyszer�en csak az a fick� egy �resfej� alaknak l�tszott, �s az a l�ny enn�l sokkal jobbat �rdemel. Csak ez az oka annak, hogy azt a cs�kot �gy reag�lta le, nem m�s. � nem vonz�dik Grangerhez.
„�ltasd csak magad, bar�tocsk�m!” – mondta egy kis hang a fej�ben.
Bossz�san fordult a m�sik oldal�ra, hogy v�gre elaludjon, de folyton csak a l�nyt l�tta maga el�tt, �s k�ptelen volt m�sra gondolni.
 

***

Hermione semmire sem v�gyott jobban, mint hogy elmer�lj�n v�gre egy k�d forr� v�zben, �s lemossa mag�r�l a ma d�lut�nnak m�g az eml�k�t is.
A randev�ja, enyh�n sz�lva, katasztrof�lis volt. Clive eg�sz id� alatt mag�t t�mj�nezte, ellenben Hermion�r�l egy kicsit sem �rdekl�d�tt. A nap v�g�re a l�nynak m�r a k�ny�k�n j�ttek ki a k�l�nb�z� kviddicsbrav�rok, amelyeket a f�rfinak volt szerencs�je elk�vetni. Clive azzal sem lopta be mag�t Hermione sz�v�be, mikor kegyesen kijelentette, hogy az a l�ny nagy el�nye, hogy b�rhol meg lehet vele jelenni. H�t m�gis, mi �? Egy d�szt�rgy, amit mutogatni lehet? Hermione nem tartotta mag�t k�l�n�sk�pp bek�pzeltnek, de biztosra vette, hogy ett�l az�rt sokkal t�bb el�ny�s tulajdons�ggal rendelkezik. Az utols� csepp a poh�rban az ajtaja el�tt lej�tsz�d� jelenet volt, amikor Clive val�s�ggal r�vetette mag�t, mert meggy�z�d�se volt, hogy Hermione m�sra sem v�gyik, mint hogy vele t�ltse az �jszak�t. Az eredm�ny egy igencsak d�h�s Hermione lett, aki k�z�lte a f�rfival, hogy k�sz�ni sz�pen, de tal�n nem kellene t�bb� tal�lkozniuk. J�form�n r�csapta a d�bbenten t�tog� Clive orr�ra az ajt�t, amikor bemenek�lt a lak�sba.
A f�rd�szob�ba ment, ahol teleengedte a k�dat, �s belefek�dt. Sz�rakozottan mozgatta a kez�t a v�z tetej�n, mik�zben gondolataiba m�lyedve meredt maga el�. Mi a baj vele? Mi lehet az oka, hogy nem tal�l mag�nak egy olyan f�rfit, aki megfelelne a krit�riumainak? T�l nagyok lenn�nek az elv�r�sai? Nem val�sz�n�. Hacsak az nem sz�m�t annak, hogy az a f�rfi legyen figyelmes, �rtelmes, humoros, �s a kviddicsen k�v�l m�sr�l is lehessen vele besz�lgetni. �s az a f�rfi ne tekintse �t se csinos kieg�sz�t�nek, se h�ziman�nak. Biztosan van ilyen f�rfi.
P�ld�ul ott van Piton.
Hirtelen fel�lt, kisebb hord�nyi vizet fr�csk�lve a f�rd�szobapadl�ra. Piton?! Hogy j�n most ide Piton? Igaz, az ut�bbi id�ben eg�sz j�l kij�ttek egym�ssal, �s a f�rfi sz�rakoztatta, �s nagyon kellemes besz�lget�partnernek bizonyult, mostan�ban pedig a f�rfi sokkal emberibb arc�t fedezte fel. Piton norm�lisan viselkedett vele szemben, id�nk�nt majdhogynem kedvesen. Tulajdonk�ppen kedvelte. Igen, ha �szinte akart lenni, akkor be kellett ismernie, hogy nagyon is kedveli, �s j�l �rzi mag�t a t�rsas�g�ban. Mostan�ban egyre t�bb mindenr�l besz�lgettek, olyan dolgokr�l is, ami nem f�gg�tt �ssze Dennyvel, s�t, legt�bbsz�r m�g egyet is �rtettek. De sosem gondolt r� �gy, mint f�rfira.
Bossz�san megr�zta a fej�t. Semmi �rtelme ilyenen gondolkodnia. Az�rt, mert a mai randev�ja nem siker�lt, m�g nem azt jelenti, hogy kiz�r�lag Perselus Piton az, akivel j�l �rezheti mag�t. Lesz m�g alkalma, hogy megismerjen valakit, akivel komoly kapcsolata alakulhat ki. Mindenesetre, a vakrandik t�bb� sz�ba sem j�hetnek.

***

Hermione azon elm�lete, miszerint mostan�ban Piton norm�lisan, s�t, szinte m�r kedvesen b�nik vele, megd�lni l�tszott a d�lut�n folyam�n. A f�rfi v�gig mogorv�n besz�lt vele, m�r ha az egyszavas, vagy mordul�ssal helyettes�tett megnyilv�nul�sait annak lehetett venni. A l�ny nem is b�nta, mikor v�gre elt�nt p�r �r�ra a laborj�ban. �gy gondolta, majd csak megnyugszik, b�rmi is a baja, de mikor este ugyanolyan hangulatban ker�lt el�, komolyan elgondolkodott az eshet�s�geken, ami miatt d�h�s lehet. Denny csin�lt volna valamit? Esetleg nem megy az �zlet, vagy l�tott egy cikket Harryr�l, �s az bosszantotta fel ennyire?
Az �zletr�l tudta, hogy j�l megy, hiszen a f�rfit val�s�ggal el�rasztott�k a k�l�nb�z� megrendel�sek, �s mostan�ban Harry is meg�szta, hogy az �js�gokban r�la cikkezzenek, �gy ezt a k�t lehet�s�get m�ris elvetette. Marad Denny… Vagy esetleg r� neheztel valami miatt? De mi�rt? Hiszen nem csin�lt semmit, amivel felbosszanthatta volna, �s vit�juk sem volt m�r hetek �ta. A legut�bb pedig egyet�rt�sben v�ltak el. Nem merte megk�rdezni a f�rfit�l, hogy mi miatt d�h�s, de �gy gondolta, Denny tal�n v�laszt tud adni.
– Denny – sz�l�totta meg halkan az �p�t�kock�kkal j�tszadoz� kisfi�t –, nem tudod, mi�rt m�rges a professzor?
– Nem tudom – vonta meg a v�ll�t Denny –, reggel nem volt az.
Sz�val nem volt az, �s akkor ezek szerint Denny sem bosszantotta fel semmivel. Vagyis, m�giscsak j� helyen tapogat�zik, ha �gy gondolja, vele van baja.
– Szerinted r�m haragszik? – faggat�zott tov�bb.
Denny elgondolkodott a k�rd�sen.
– Az lehet – mondta v�g�l. – Tegnap is akkor lett m�rges, mikor megl�tott t�ged azzal a b�csival.
– Hogyan? – k�rdezte �rtetlen�l Hermione. – Mikor… mikor l�ttatok ti engem?
– Amikor fagyizni voltunk.
Hermione d�bbenten meredt maga el�. Ezek szerint Denny �s Piton ott voltak, mikor Clive-val tal�lkozott. Nem is vette �szre �ket. De mi�rt bosszantan� ez a f�rfit?
�szrevette, hogy Denny furcs�n csillog� szemmel n�zi �t.
– Mi az, Denny? – k�rdezte kiss� gyanakodva.
Denny k�zelebb hajolt, �s mintha titkot szeretne el�rulni, suttogni kezdett.
– Az a b�csi megpuszilta a sz�dat. – Azzal hirtelen a sz�ja el� kapta a kez�t, �s f�jtatva belekuncogott.
Hermion�nak elakadt a l�legzete egy pillanatra, �s zavartan n�zett a kisfi�ra. Ezek szerint Denny l�tta, amikor Clive megcs�kolta. �s ha Denny l�tta, akkor Pitonnak is l�tnia kellett, �s… Ez lenne a baja? Hogy egy m�sik f�rfival l�tta? Ez�rt viselkedik most ellens�gesen? Ez eg�szen olyan, mintha… f�lt�keny lenne. Maga sem �rtette, mi�rt, de �r�lt ennek az eshet�s�gnek. Egy hirtelen elhat�roz�ssal Denny fel� fordult.
– Denny, nem b�nn�d, ha �n most kimenn�k egy kicsit, �s seg�ten�k a professzornak?
– Nem – r�zta a fej�t a kisfi�.
– Biztos? J�l elleszel?
– Igen – b�logatott Denny.
– Rendben – �llt fel Hermione, �s elindult a konyha fel�, ahol Piton �pp a vacsora elk�sz�t�s�vel foglalatoskodott. B�rmilyen k�ptelens�gnek is tartotta az �tletet, �gy �rezte, musz�j megtudnia, hogy t�nyleg a tegnapi randev�j�val f�gg-e �ssze a b�jitalmester rosszkedve. B�r, az is lehet, hogy t�ved. Bel�pett a konyh�ba, a f�rfi mell� �llt, �s megsz�l�totta.
– Nem b�nja, ha seg�tek mag�nak?
Piton r�n�zett egy pillanatra – cseppet sem kedvesen –, majd visszafordult a pult fel�.
– Nem hinn�m, hogy b�rmiben is a hasznomra lehetne – vetette oda foghegyr�l, an�lk�l, hogy fel� fordult volna –, tekintve, hogy nem is tud f�zni.
– Ez�rt szeretn�k seg�teni – mondta �rtatlanul a l�ny, mintha fel sem t�nt volna neki az elutas�t� hangnem. – Esetleg m�g tanulhatn�k is valamit mag�t�l.
– Maga ink�bb Dennyvel foglalkozzon – mordult fel inger�lten Piton.
– Denny azt mondta, nem b�nja, ha seg�tek mag�nak – k�t�tte az ebet a kar�hoz Hermione.
�, ez a makacs fruska! H�t nem �rt ez a sz�p sz�b�l?
– Miss Granger! – sziszegte d�h�sen a l�nynak. – T�nyleg ennyire neh�z a felfog�sa? �gy l�tom, a Potterrel �s Weasleyvel folytatott bar�ts�ga a maga elm�j�re is hat�ssal volt az �vek sor�n, �s ezek szerint nem pozit�v ir�nyba. Nincs sz�ks�gem a seg�ts�g�re.
Hermione csal�dottan biggyesztette le a sz�j�t.
– T�nyleg ennyire a terh�re vagyok? – k�rdezte m�r-m�r szomor�an.
Piton v�gre r�n�zett. P�r pillanatig �sszesz�k�lt szemekkel figyelte a l�nyt, majd megforgatta a szemeit, �s egy mordul�s k�s�ret�ben Hermione el� l�k�tt egy sajtreszel�t �s egy darab sajtot.
– Reszelje le! – adta meg az instrukci�t.
Hermione egy h�l�s mosolyt k�ld�tt a f�rfi fel�, �s hozz�fogott lereszelni a sajtot.
Piton n�zte egy ideig a l�nyt, majd inger�lten visszafordult, �s d�h�dt mozdulatokkal kezdte felszeletelni az el�tte l�v� z�lds�geket. „Levakarhatatlan n�szem�ly.”
– Szombaton v�laszoltam Hagrid level�re – sz�lalt meg Hermione cseveg� hangon. – Meg�rtam neki, hogy vas�rnap megl�togatom �t Dennyvel.
Piton �gy tett, mintha nem is hallotta volna.
– M�r nagyon r�gen nem tal�lkoztam vele – folytatta zavartalanul a l�ny –, rengeteg mes�lnival�m lesz neki. P�ld�ul, a tegnapi randev�m biztosan �rdekelni fogja.
Piton m�g mindig nem v�laszolt, csak m�g lend�letesebben vagdosta a z�lds�geket. B�r, ink�bb l�tszott kiv�gz�snek, mint szeletel�snek.
„Megvagy! – mondta mag�ban a l�ny. – Sz�val t�nyleg ez volt a bajod.”
Maga sem �rtette mi�rt, de �gy �rezte, musz�j biztos�tani a f�rfit arr�l, hogy semmi jelent�s�ge nem volt az el�z� napi tal�lk�j�nak.
– De lehet, hogy m�gsem mes�lem el neki – mondta elmerengve. – A legjobb lenne elfelejteni az eg�szet.
Piton kez�ben meg�llt a k�s, majd �jra hozz�fogott, de j�val szel�debben. Hermione mag�ban mosolyogva nyugt�zta a f�rfi reakci�j�t, majd folytatta.
– Soha �letemben nem tal�lkoztam m�g ilyen �ntelt, unalmas �s tolakod� f�rfival. K�pzelje, tegnap tal�lkoztunk el�sz�r, �s � azonnal egy cs�kkal kezdte az ismerked�st. Annyira v�ratlanul �rt, hogy m�g tiltakozni sem tudtam. Nyilv�n azt hitte, hogy mivel � egy h�res kviddicsj�t�kos, ezzel majd el tud engem b�v�lni. – �vatosan Pitonra pillantott, �s kaj�nul �llap�totta meg, hogy a f�rfi m�r egy ideje mozdulatlanul �llva hallgatja �t. – De nagyot t�vedett. Meg is mondtam neki, hogy nem akarok vele t�bb� tal�lkozni.
Piton letette a kez�ben tartott k�st, �s a l�ny fel� fordult.
– Miss Granger! – mondta vontatottan. – �gy n�zek ki, mint akit ez �rdekel?
„Nan�!” – mondta a kis hang a fej�ben.
– Bocs�nat – szabadkozott a l�ny. – Nem tudom, mi�rt mes�ltem el ezt mag�nak.
„Egy fen�t nem!”
Visszafordult, hogy tov�bb reszelje a sajtot, de k�zben fesz�lten v�rta a f�rfi reakci�j�t, ami nem is k�sett sokat.
– Annyi el�g lesz, Miss Granger – hallotta meg Piton hangj�t, ami most szinte kedvesen csengett –, k�sz�n�m.
Hermione letette a kez�b�l a sajtot, �s a f�rfira n�zett.
– Sz�vesen – mondta, majd a csaphoz l�pett, hogy kezet mosson, �s mikor visszafordult, legnagyobb meglepet�s�re Piton m�r ott �llt, �s egy konyharuh�t ny�jtott fel�, hogy megt�r�lk�zhessen.
– K�sz�n�m – mondta egy h�l�s mosoly k�s�ret�ben.
– Nincs mit – biccentett a f�rfi, majd �jra a f�z�sre ford�totta a figyelm�t.
Hermione n�zte �t egy darabig, majd halkan megk�rdezte:
– Esetleg seg�thetek m�g valamiben?
Piton r�n�zett, majd lassan megr�zta a fej�t.
– Boldogulok, Miss Granger. Ink�bb pr�b�lja meg r�venni Dennyt egy hajmos�sra – tette hozz� enyh�n felfel� kunkorod� sz�jjal.
Hermione elmosolyodott.
– Rendben, mindent el fogok k�vetni. – Azzal elindult Denny szob�ja fel�.
Piton szeme el�gedetten csillogott, ahogy a tekintete k�vette a l�nyt, am�g az bement Denny szob�j�ba. Teh�t nem tal�lkozik t�bb� azzal a fajank�val. Helyes!
„�s te mi�rt �r�lsz ennek ennyire?” – k�rdezte a kis hang.
„Mert az a f�rfi nem illett hozz�. Granger sokkal jobbat �rdemel” – v�laszolt.
„Na, persze” – nevetett a hangocska.
„Fogd be!” – mordult r� Piton, de p�r pillanattal k�s�bb egy diadalmas mosoly jelent meg az arc�n.
Hermione el�gedetten hagyta el a konyh�t. Boldog volt, hogy ha kiss� mardek�ros m�dszerekkel is, de siker�lt kiengesztelnie Pitont. Teh�t t�nyleg a tegnapi cs�k miatt volt d�h�s. Hirtelen megtorpant egy pillanatra. Mi�rt zavarta ez a f�rfit, �s �t ez mi�rt �rintette rosszul? �s ami enn�l is fontosabb: mi volt az oka, hogy �gy �rezte, magyar�zattal tartozik Pitonnak, �s mi�rt �rzett k�nyszert, hogy biztos�tsa arr�l, senki sincs az �let�ben? Mi�rt izgatta, hogy hogyan reag�l erre Piton, �s mi�rt t�lt�tte el megnyugv�ssal, mikor a f�rfi ezt kedvez�en fogadta?
 

Folyt. k�v.

Akinek �r�k h�l�val tartozom: Midnights Prophet

El�z�←…….→K�vetkez�