4. fejezet

Tal�n itt az id� a v�ltoztat�sra, �s arra, hogy v�gre elhiggyem, az �letben vannak j� dolgok �s kedves emberek is. Nem mindenki ellens�g.
(Levy L. Smith)


***

Piton morogva, rosszkedv�en �bredt, �s nem tudta eld�nteni, hogy ez az �ltal�nos alaphangulat�b�l, vagy az el�z� esti r�m�letes felismer�sb�l fakad-e.
R�ad�sul, mintha Denny is megbolondult volna. Az addig hetekig visszafogottan viselked� kisfi� most fel-al� rohang�lt a lak�sban az aut�j�t �ld�zve.
– Az isten szerelm�re, ha ezt az �r�lt rohang�l�st akarod folytatni, akkor legal�bb a szob�dban tedd! – fakadt ki t�relm�t vesztve a b�jitalmester, majd miut�n meggy�z�d�tt r�la, hogy Denny a szob�j�ba megy, lement a laborba, hogy felhozza az elk�sz�lt b�jitalokat, �s a kandall�n kereszt�l a Szent Mung�ba k�ldje.
M�r �pp indult volna vissza, mikor l�bdobog�st hallott, majd a labor ajtaja hirtelen kiv�g�dott.
Denny kacagva robogott le a l�pcs�n az id�k�zben �ld�z�ttb�l �ld�z�v� v�lt kisaut� el�l, �s bele�tk�z�tt Pitonba, aki elejtette a b�jitalokkal teli t�lc�t, �s a b�jitalokkal teli �vegcs�k hangos cs�r�mp�l�ssel t�rtek �ssze a labor padl�j�n.
A f�rfiben egy pillanat alatt fell�ngolt a d�h.
– OSTOBA K�LY�K! – ord�totta, majd megragadta Denny karj�t, �s er�sen megr�zta. – Nem megmondtam, hogy maradj a szob�dban? Van fogalmad arr�l, h�ny heti munk�mat tetted t�nkre a h�lyes�geddel?!
Denny nagy k�k szem�be k�nnyek gy�ltek.
– Sa-sajn�lom, nem akartam – dadogta, de Pitont ez nem hatotta meg.
– Sokra megyek a sajn�latoddal – sziszegte d�ht�l eltorzult arccal a b�jitalmester. – Semmire sem vagy j�, mindent csak t�nkreteszel, haszontalan gyerek.
– A mamit akarom! – s�rta el mag�t a kisfi�, egyre jobban megr�m�lve a f�rfit�l.
– Nincs itt az any�d, pedig elhiheted, sz�ves �r�mest megszabaduln�k t�led, hogy v�gre nyugtom legyen – d�h�ng�tt tov�bb Piton, egyre jobban belelovalva mag�t, meg sem gondolva, mit mond. – Csak kolonc vagy a nyakamon att�l a perct�l fogva, hogy megismertelek. Takarodj a szemem el�l!
Denny szeme elkerekedett, majd valami olyan jelent meg benne, amit a f�rfi eg�szen addig a pillanatig m�g sosem l�tott. Dac.
– Ut�llak! – kiab�lta.
– �n is ut�llak, szaros k�ly�k! – ord�totta Piton a gyerek arc�ba.
Denny zokogva r�ntotta ki mag�t Piton kezei k�z�l, �s elrohant a f�rfi mellett. Mire az felfogta, hogy a gyerek merre indult, �s ut�na kaphatott volna, hogy meg�ll�tsa, m�r k�s� volt. A kisfi� szem�t teljesen elbor�tott�k a k�nnyek, �gy nem l�tta merre szalad, �s egyenesen nekifutott az egyik b�jitallal teli �stnek. Az �st felborult, a forr� b�jital pedig Dennyre �ml�tt.
Piton r�m�lten rohant oda a sikoltoz� gyerekhez, �s leszaggatta r�la a ruh�t.
Denny jobb karj�n �s oldal�n cs�nya h�lyagokat �getett a forr� b�jital.
B�r tan�rk�nt elt�lt�tt �vei alatt j� p�r �g�si s�r�l�st l�tott �s kezelt a di�kjain�l, az�rt egy n�gy �ves gyerek eset�ben m�gsem akart kock�ztatni, �s ilyen m�rt�k� �g�s kezel�s�hez nem is voltak meg a megfelel� eszk�zei. �gy azt�n gyorsan egy h�t�b�b�jt sz�rt a meg�gett b�rre, majd felkapta a ny�sz�rg� gyereket, �s l�lekszakadva a nappaliban l�v� kandall�hoz vitte.
– Ne agg�dj, Denny, az ispot�lyba viszlek, �s meggy�gyulsz – pr�b�lta nyugtatni remeg� hangon a s�r� kisfi�t. – Minden rendben lesz.
Reszket� k�zzel sz�rta a l�ngokba a hop-port, bemondta a Szent Mungo nev�t, majd Dennyvel a karj�ban bel�pett a z�ldd� v�ltoz� l�ngokba.
Tudta, hogy az �g�si s�r�l�seket az els� emeleten kezelik, �gy az ispot�ly kandall�j�b�l kil�pve azonnal arrafel� vette az ir�nyt, f�lrel�kve mindenkit, aki az �tj�ba ker�lt. Az emeletre �rve kiab�lni kezdett.
– Valaki j�jj�n! Seg�tsenek!
K�t �pol� kezdett fel�j�k futni.
– Mi t�rt�nt? – k�rdezte az egyik�k.
– Forr� b�jital borult r�. Meg�gette mag�t – mondta elf�l� hangon Piton.
Az egyik �pol� �tvette t�le a kisfi�t, �s besietett vele az egyik vizsg�l�ba. A m�sik Pitonhoz fordult.
– K�rem, uram, maradjon itt, am�g a gy�gy�t� megvizsg�lja a kisfi�t, �s t�bbet tudunk mondani. – Majd otthagyta a zaklatott b�jitalmestert, �s k�vette a t�rs�t a vizsg�l�ba.
Piton idegesen �lt le az egyik sz�kre az el�t�rben, majd hirtelen felpattant, �s j�rk�lni kezdett.
Szents�ges Merlin, mit m�velt?! Ugyan�gy viselkedett, mint gyerekkor�ban az apja, pedig eg�sz �let�ben ezt igyekezett elker�lni. Ekkora �nut�latot m�g Dumbledore meggyilkol�sakor sem �rzett. Lehet, hogy egy �letre megnyomor�totta Dennyt, mert nem tudta f�kezni mag�t, �s olyanokat v�gott a gyerek fej�hez, amit nem gondolt komolyan. Mert nem ut�lta! S�t! Egyre ink�bb megkedvelte a kisfi�t, �s amennyire hadakozott ellene annak idej�n, hogy mag�hoz vegye, most olyan biztosan tudta, hogy nem akarja elvesz�teni.
Hirtelen kiny�lt a vizsg�l� ajtaja, �s az egyik �pol� j�tt oda hozz�.
– Uram, van a kisfi�nak valamilyen �rz�kenys�ge, vagy allergi�ja, amir�l tudnunk kell?
– Nem tudok r�la – v�laszolta, majd megk�rdezte. – Hogy van?
– S�lyosak a s�r�l�sei, de rendbe fog j�nni – mondta egy biztat� mosollyal az �pol�. – Hamarosan besz�lhet a gy�gy�t�val, � r�szletesebben t�j�koztatni fogja.
Pitonb�l a megk�nnyebb�l�s s�haja szakadt fel, ahogy az �pol� ut�n becsuk�dott az ajt�. Remeg� l�bakkal ment k�zelebb az egyik sz�khez, �s leereszkedett r�.
Rendbe j�n!
 

***

Denny l�t�s�t elhom�lyos�tott�k a f�jdalomcsillap�t�k, amiket kapott. Csak azt �rz�kelte, hogy sokan vannak k�r�l�tte, �s szinte mindenki egyszerre besz�l. Megitattak vele valamilyen rossz �z� b�jitalt, �s �rezte, hogy valaki bekente a karj�t �s az oldal�t, amit�l a f�jdalom azonnal enyh�lni kezdett. Majd az egyik hom�lyos alak f�l� hajolt, �s k�rdezgetni kezdte.
– Hogy h�vnak, kicsik�m?
– Denny.
– Milyen Denny?
– Nem tudom – motyogta.
Denny nem tudta kivenni az alak arc�t, de a hangja megnyugtat�an hatott r�.
A kedves hang folytatta:
– �rzel m�g f�jdalmat, Denny?
– Csak egy kicsit.
– J�l van, sz�vem, kapsz m�g r� ken�cs�t, �s hamarosan jobban leszel. K�s�bb m�g visszaj�v�k �s megn�zlek, rendben?
– Igen – mondta Denny, majd �rezte, hogy �jra r�kennek valamit a b�r�re. Azut�n �jra megitattak vele valamit, �s � szinte azonnal �lomba mer�lt.
 

***

Pitont m�r szinte sz�tfesz�tette a t�relmetlens�g. Mi tart ennyi ideig?!
Hogy pr�b�lja mag�t nyugtatni, j�rk�lni kezdett, majd a v�r� v�g�ben meg�llt. Gondolataiba m�lyedve n�zel�d�tt kifel� az ablakon, �s �szre sem vette, hogy ny�lik a vizsg�l� ajtaja, �s kil�p rajta a gy�gy�t�.
A gy�gy�t� a pultoshoz l�pett.
– Itt van valahol, aki behozta a b�jital-balesetes kisfi�t?
A pultos a v�r� v�g�ben l�v� ablakhoz mutatott. A gy�gy�t� megfordult, �s elindult a neki h�ttal �ll� f�rfi fel�. Mikor m�g� �rt, megsz�l�totta.
– Uram?
Piton megfordult, �s majdnem hanyatt esett a d�bbenett�l.
– Granger?!

***

Hermion�nak f�ldbe gy�kerezett a l�ba a meglepetts�gt�l. Ha volt valami, amire a legkev�sb� sem sz�m�tott az az, hogy egykori tan�r�val tal�lja szemben mag�t. Az �v� lenne a meg�gett kisfi�? Lehets�ges. Hiszen nem l�tta a f�rfit, mennyi is? M�r h�t �ve. Megn�s�lt volna? Nehezen tudta elk�pzelni. Szinte semmit nem v�ltozott. Ugyanaz a komor tekintet, ugyanaz a szigor�an �sszepr�selt sz�j, ugyanaz a fekete haj, ami… Mossa a haj�t?!
– Pi-Piton professzor? – dadogta zavartan.
Piton, szemmel l�that�an szint�n zavartan, b�lintott.
– Maga hozta be a kisfi�t?
– Igen – mondta Piton.
– A maga fia? – k�rdezte Hermione d�bbenten.
– Igen… nem… vagyis igen. – Piton �rr� lett v�gre a dadog�s�n, �s fesz�lten megk�rdezte: – Hogy van Denny?
– Rendbe fog j�nni, professzor �r, de ha lehets�ges, akkor ezt ink�bb az irod�mban besz�ln�m meg �nnel – mondta Hermione, �s az egyik ajt�ra mutatott. – Menj�nk oda.
Piton k�vette Hermion�t az irod�ba, majd helyet foglalt a felk�n�lt karossz�kben, szemben az �r�asztal m�g�tt elhelyezked� l�nnyal.
– Hogy van Denny? – tette fel a k�rd�st �jra Piton.
– M�r jobban – mondta Hermione. – Kapott f�jdalomcsillap�t�kat, �s egy speci�lis ken�cs�t a s�r�l�seire. Szerencs�re, szinte azonnal megkapta a sz�ks�ges kezel�st, �gy ennek h�la, hamar fel fog �p�lni, �s nagyon val�sz�n�, hogy nem marad nyoma az �g�snek.
Piton megk�nnyebb�lten f�jta ki a leveg�t.
– Hol van most? – k�rdezte.
– M�r elhelyezt�k �t az egyik k�rteremben. Bemehet hozz�, b�r most m�g val�sz�n�leg alszik.
– Rendben – �llt fel Piton –, akkor �n…
– Professzor �r, k�rem, maradjon m�g egy percig – szak�totta f�lbe Hermione, �s jelent�s�gteljesen n�zett a f�rfira.
– Hallgatom, Miss Granger – mondta Piton, mik�zben vissza�lt a sz�kbe, �s k�rd�n n�zett a l�nyra.
– Denny a maga fia? – k�rdezte a l�ny.
– V�r szerint nem – v�laszolta a f�rfi fesz�lten. Nem �rtette, mi�rt �rdekli ez a l�nyt. – Az unokah�gom fia. �n nevelem a hal�la �ta.
– J�l kij�n a kisfi�val, professzor �r? – k�rdezte komoran Hermione.
– Nem mintha b�rmi k�ze is lenne hozz�, Miss Granger, de igen – morogta Piton. – J�l sejtem, hogy van esetleg valami m�s is azon k�v�l, hogy a csal�di b�k�m�rt agg�dik? – tette hozz� g�nyosan.
Hermione f�rk�szve n�zte Pitont egy darabig, majd b�lintott.
– Nos, igen. Van valami, ami igencsak aggaszt Dennyvel kapcsolatban. M�gpedig a ment�lis �llapota.
– A ment�lis �llapota? Dennynek nincs semmilyen ment�lis probl�m�ja – mondta �rtetlenkedve Piton.
– �n nem �gy l�tom, professzor – sz�lt Hermione kim�rten.
– Ezt m�gis hogy �rti, Miss Granger? – k�rdezte Piton, �s �rezte, ahogy a d�h fortyogni kezd benne.
– Mi t�rt�nt pontosan, professzor? – k�rdezett vissza a l�ny makacsul.
Piton vett egy m�ly l�legzetet, majd mag�ra er�ltetett nyugalommal megsz�lalt.
– Denny nekiszaladt az egyik �stnek. Az felborult, �s a b�jital…
– Nem erre vagyok k�v�ncsi, uram – v�gott a szav�ba Hermione.
– Akkor mire k�v�ncsi, Miss Granger? – k�rdezte �sszesz�k�lt szemekkel Piton.
– Arra, hogy mi el�zte meg a balesetet!
– Mi ez, Miss Granger, kihallgat�s? – Piton hangja remegett az indulatt�l.
– Nem, csak szeretn�m, ha v�gre �szinte lenne, �s elmondan�, hogy pontosan mi t�rt�nt – mondta Hermione fagyosan. M�r � is kezdte elvesz�teni a t�relm�t.
– Semmi k�ze hozz�, Granger – vetette oda Piton.
– Amikor behozt�k, ez a gyerek egyfolyt�ban azt ism�telgette, hogy „ut�l engem” – csattant fel Hermione. – Alig voltunk k�pesek megnyugtatni, hogy kezelhess�k a s�r�l�seit, mert szinte lehetetlen volt elterelni a figyelm�t, �s elhitetni vele, hogy nyilv�n rosszul �rtelmezett valamit. Sz�val, hagyja a mell�besz�l�st, �s v�laszoljon v�gre, professzor! Mag�ra utalt Denny?
Piton arc�b�l minden v�r kifutott, �s l�that�an mag�ba roskadt. Egy ideig m�lyen hallgatott, majd tompa hangon megsz�lalt.
– Igen.
– Hogy volt k�pes ilyet mondani neki? – k�rdezte elborzadva Hermione.
– D�h�s voltam, Miss Granger! – csattant fel Piton. – Csak d�h�mben mondtam, nem pedig az�rt, mert �gy �rzem. Nem gondoltam komolyan, ezt elhiheti.
– Denny viszont nagyon is komolyan vette, professzor �r, �s lehet, hogy ezzel hatalmas lelki s�r�l�st okozott neki – mondta k�m�letlen�l Hermione. – A reakci�j�t l�tva nagyon megr�zta, amit maga mondott neki, �s ez az�rt is �rinthette �t ilyen rosszul, mert minden jel szerint ragaszkodik mag�hoz. Van fogalma r�la, mit �rezhet most ez a kisgyerek?
– K�pzelje, van – morogta Piton. – Pontosan tudom, mit �rezhet most Denny.
„Na, persze – gondolta g�nyosan Hermione. – A tisztelt professzor mindig is a gyerekek ir�nti �rz�kenys�g�r�l volt h�res.”
– Ugyan, honnan tudhatn�? – k�rdezte bar�ts�gtalanul.
– Saj�t tapasztalatb�l, Miss Granger – mondta g�nyosan mosolyogva Piton.
Hermion�nak hirtelen a tork�ra forrasztotta a sz�t a sz�gyen. Esz�be jutott, mikor annak idej�n Harry elmes�lte, hogy mit l�tott Piton eml�keiben az okklumencia �r�k alatt. Hiszen a f�rfinak borzalmas gyerekkora volt!
Les�t�tte a szem�t, �s zavartan kezdett babr�lni egy penn�val az �r�asztal�n.
– Sajn�lom – sz�lalt meg halkan, �s a f�rfira n�zett. – Nem �llt sz�nd�komban…
– Ha nem b�nja, Miss Granger – szak�totta f�lbe Piton unottan –, szeretn�m v�gre megn�zni Dennyt. Persze, csak ha kegyed megengedi – tette hozz� mar� g�nnyal.
Hermione t�ls�gosan sz�gyellte mag�t az el�z� miatt, �gy nem tette sz�v� a hangnemet, hanem csak megad�an b�lintott.
– A tizenhetes szob�ban van – mondta.
Piton fel�llt, �s t�vozott. Gyorsan megtal�lta a keresett szob�t, �s benyitott. Egy hossz�, szinte teljesen �res k�rterembe l�pett, aminek a v�g�ben az egyik �gyon Denny fek�dt, �s m�lyen aludt.
„Milyen kicsi” – villant �t Piton agy�n, �s elszorult a torka, ahogy a gyerekre n�zett.
Le�lt Denny �gya mell�, h�ttal az ajt�nak, �s csak n�zte a kicsit. Egyre csak az j�rt a fej�ben, amit Granger mondott neki. Lehet, hogy val�ban maradand� lelki k�rosod�st okozott a fi�nak? Sz�vb�l rem�lte, hogy nem.
Egyszer csak a kisfi� szeme kiny�lt, �s egyenesen r�n�zett.
– Denny! Azt hittem, alszol – mondta a f�rfi zavartan.
Denny nem sz�lt, csak n�zett a nagy szemeivel a b�jitalmesterre, mint aki �jabb szidalmaz�sra sz�m�t.
Piton egyszerre elsz�gyellte mag�t. Nyilv�nval�, hogy Denny f�l t�le. �s ez most nem az a f�lelem volt, ami akkor �lt a gyerek szem�ben, amikor el�sz�r tal�lkoztak. Ez valami m�s volt, �s r�ad�sul csal�dotts�ggal keveredett. A gyerek megb�zott benne, �s � f�jdalmat okozott neki.
– F�lsz t�lem, Denny? – k�rdezte halkan, �s elszorult a torka, mikor a kisfi� b�lintott. – Az�rt, amit mondtam?
�jabb b�lint�s.
– M�rges voltam, Denny – mondta Piton, majd idegesen megk�sz�r�lte a tork�t. Vett egy m�ly leveg�t, miel�tt folytatta volna – Nem gondoltam komolyan, amit mondtam. Elhiszed nekem?
Denny egy v�gtelennek t�n� m�sodpercig csak n�zte a f�rfit, majd lassan b�lintott, �s becsukta a szem�t. Piton nem sz�lt, csak �lt az �gy mellett, �s mikor m�r azt hitte, a kisfi� elaludt, az egyszer csak megsz�lalt.
– Perselus.
– Tess�k, Denny.
Denny lassan kinyitotta a szem�t, �s p�rat pislogott, majd megsz�lalt.
– �n sem ut�llak. – Majd �jra becsukta a szem�t.
Pitonb�l egy reszketeg s�haj szakadt fel, majd megsimogatta a kisfi� haj�t.
– Tudom, Denny – mondta csendesen. – Hidd el, tudom.
Egyik�k sem vette �szre Hermione Grangert, aki csendben figyelte �ket az egyik beteg�gy mell�l.
 

***

H�rom nap telt el, �s Denny, b�r az �gyat m�g nem hagyhatta el, l�tv�nyosan gyorsan gy�gyult. Az �g�s okozta h�lyagok teljesen visszah�z�dtak, �s h�la a szakszer� �s gyors kezel�snek, m�r csak egy kis b�rp�r jelezte a sebes�l�s hely�t. A f�jdalom szinte teljesen megsz�nt, b�r a ter�let m�g kiss� �rz�keny volt. Denny kuncogva t�rte, ahogy naponta k�tszer bekent�k a b�r�t, csiklandozva ezzel az oldal�t.
Hermione gyakran megl�togatta a kisfi�t – persze, csak ha Piton nem tart�zkodott �pp ott –, �s a gyerek nagyon megkedvelte. Sokat besz�lgetett Dennyvel, �s ha az ideje engedte, m�g fel is olvasott neki, hogy sz�rakoztassa, vagy a roxforti kalandjair�l mes�lt, amit a kisfi� nagy �rdekl�d�ssel hallgatott.
Piton az ideje nagy r�sz�t Denny mellett t�lt�tte, �s �gy j�csk�n elmaradt a munk�ival, de jelen pillanatban ez nem nagyon foglalkoztatta. A Szent Mung�nak voltak m�s forr�sai is, ahonnan be tudt�k szerezni a b�jitalokat.
A f�rfi megk�nnyebb�lten l�tta, hogy Denny milyen gyorsan gy�gyul, �s �gy t�nt, a p�r nappal kor�bbi besz�lget�ssel siker�lt tiszt�zni a k�zt�k l�v� f�lre�rt�st is. Denny teljesen fesztelen�l viselkedett Pitonnal, szemmel l�that�an m�r el is felejtette, ami a laborban t�rt�nt. B�r a f�rfi legt�bbsz�r n�m�n �lt a gyerek �gya mellett, �gy t�nt, ez is b�ven megfelel a kicsinek. Piton a biztos javul�snak tudta be, hogy a kisfi� �jfent dudor�szni kezdett, �s csak mikor el�sz�r meghallotta, akkor tudatosult benne, hogy mennyire hi�nyzott neki ez a hang az elm�lt napokban. Azon pedig musz�j volt elmosolyodnia, mikor l�tta, hogy Denny pajkosan tekintget a homlok�ra, hogy vajon most el�j�n-e az a h�res l�ktet� erecske a d�dol�s hat�s�ra.
 

***

Ahogy a napok teltek, �gy gy�ltek egyre jobban a teljes�t�sre v�r� b�jitalmegrendel�sek, �s Piton hi�ba t�lt�tte minden szabadidej�t a laborban, k�ptelen volt behozni a lemarad�s�t. Est�nk�nt az �gy�ban fekve mindig ugyanazon gondolkodott: fel k�ne vennie valakit, aki id�nk�nt fel�gyelne Dennyre, mert az m�r nyilv�nval�v� v�lt, hogy a kisfi� napokkal ezel�tti „megbolondul�sa” a hetek �ta elfojtott mozg�sig�ny kit�r�se volt. B�r sosem nevelt m�g id�ig gyereket, az�rt annyit m�g � is tudott, hogy egy n�gy�ves gyereket nem el�g�t ki marad�ktalanul a kert�szked�s �s a sz�r�tott levelek porr� �rl�se. Azt�n mindig ugyanoda jutott a gondolatmenettel: nem fogja egy idegenre b�zni a fi�t, a lak�s�ba pedig azt�n v�gk�pp nem fog senki j�nni-menni, akit nem ismer. Majd megoldja egyed�l, k�pes kezelni a helyzetet.
Egy kis hang a fej�ben azonban folyton ellentmondott neki.
 

***

�t nappal a baleset ut�n, Denny v�gre elhagyhatta a k�rtermet, �s Piton kivihette a kisfi�t az ispot�ly m�g�tt h�z�d� udvarra. �pp a galambokat kerget� gyereket n�zte egy padon �lve, mikor megl�tta Hermion�t, amint �ket figyeli. Piton n�ma megvet�ssel m�rte v�gig a fiatal gy�gy�t�t, majd elfordult, �s t�bbet nem vett tudom�st r�la. M�g mindig neheztelt a l�nyra.
Hermione zavartan �csorgott egy darabig, k�szk�dve mag�val, hogy oda merjen-e menni a f�rfihoz. M�g mindig sz�gyellte mag�t, �s igyekezett elker�lni a b�jitalmestert, de tudta, hogy el�bb-ut�bb besz�lnie kell vele. V�g�l vett egy nagy leveg�t, �s Pitonhoz l�pett.
– Professzor �r, k�rem, besz�lhetn�k mag�val az irod�mban? – k�rdezte halkan.
– Nem hinn�m, hogy ez j� �tlet lenne, Miss Granger – mondta Piton sz�ntelen hangon, fel� sem fordulva.
– K�rem, professzor, csak egy perc lenne az eg�sz – k�rlelte a l�ny.
Piton inger�lten felmordult, majd Hermione fel� fordult, �s �sszesz�k�lt szemekkel m�regette a l�nyt.
– Rendben – morogta –, amint visszavittem Dennyt a szob�j�ba, megkeresem. Addig viszont v�rnia kell – tette hozz�. Elhat�rozta, hogy addig fogja v�ratni a l�nyt, ameddig csak lehets�ges.
– K�sz�n�m, professzor �r! – mondta Hermione, majd siet�sen t�vozott.
Az irod�j�ba �rve az ajt�nak d�lt, �s kif�jta az addig benntartott leveg�t. Tudta, hogy Piton alaposan meg fogja v�ratni, de mindenk�pp besz�lni akart a f�rfival. Ha v�rnia kell, h�t v�rni fog. Ideje van b�ven.
 

***

Piton j� k�t �ra eltelt�vel bekopogott a l�ny irod�j�nak az ajtaj�n, majd meg se v�rva az invit�l�st, benyitott.
– Professzor �r, k�sz�n�m, hogy id�t szak�tott r�m – n�zett fel Hermione egy halom pergamen k�z�l a f�rfira, �s Piton figyelm�t nem ker�lte el a pergamenek tetej�n vir�t� Gringotts embl�ma.
– Fogja r�vidre, Miss Granger! – morogta, mik�zben le�lt a l�nnyal szemben.
Hermione megad�an b�lintott, majd megsz�lalt.
– Denny nagyon sz�pen javul, ahogy maga is l�tta, m�r csak egy kis b�rp�r maradt a s�r�l�sek hely�n. Holnap haza is viheti.
– Ezt odakint is elmondhatta volna – morogta Piton.
– Lenne m�g valami m�s is, professzor �r – mondta Hermione �vatosan.
– Valami gond van? – k�rdezte fesz�lten a f�rfi.
– Nincs – sietett megnyugtatni Hermione a b�jitalmestert. – Csak k�rdezni szerettem volna valamit.
– Ne k�m�ljen, Miss Granger – s�hajtott Piton legy�z�tten.
Hermione zavartan megk�sz�r�lte a tork�t, majd belefogott.
– Az elm�lt napokban sokat besz�lgettem Dennyvel. Elmondta, hogy a legt�bbsz�r � is eg�sz nap lent van mag�val a laborban. Azt is elmes�lte, milyen sokat seg�t mag�nak, �s...
– Mit akar, Miss Granger? – sziszegte Piton a l�ny szav�ba v�gva. – Meg akar v�dolni, hogy rabszolgamunk�t v�geztetek egy gyerekkel?
– Merlinre, dehogy! – tiltakozott hevesen Hermione.
– Ha nem t�nt volna fel, Miss Granger, egyed�l nevelem Dennyt – mondta fagyosan Piton. – �s mivel nekem dolgoznom kell, h�t �gy oldom meg a fel�gyelet�t, hogy ott van velem. Nem k�nyszer�tem semmire.
– Tudom, professzor �r – mondta b�k�t�en Hermione –, �s higgye el, meg sem fordult ilyesmi a fejemben. Csak azt szerettem volna tudni, hogy esetleg nem gondolt-e arra, hogy felvegyen valakit, aki vigy�zna Dennyre, am�g maga dolgozik. Tudom, hogy Denny szeret mag�val lenni a laborban, �s hogy j�l �rzi ott mag�t. De egy ilyen kisgyermeknek sz�ks�ge van a j�t�kra �s a mozg�sra is. �s egy b�biszitterrel ezt meg is oldhatn�.
Piton elgondolkodva n�zte Hermion�t. Tudta, hogy a l�nynak igaza van, hiszen neki is t�bbsz�r esz�be jutott az elm�lt napokban ez a lehet�s�g, de azt�n hamar el is vetette. Semmi kedve nem volt Dennyt egy vadidegenre b�zni.
– Ne higgye, hogy �n m�r nem gondoltam erre, Miss Granger – mondta lassan. – �n is tiszt�ban vagyok vele, hogy Dennynek sokkal t�bbre van sz�ks�ge ann�l, mint hogy eg�sz napokat t�lts�n velem a laboromban. Viszont nem �ll sz�nd�komban addig egy idegen emberre b�zni. El�sz�r meg kell r�la bizonyosodnom, hogy az illet� megb�zhat�, �s hogy alkalmas a feladatra, arr�l nem is besz�lve, hogy a h�zamba sem engedek senkit, akit nem ismerek. M�s sz�val, ez a terv m�r most megbukott. Majd megpr�b�lom �tszervezni a teend�imet, hogy...
– Vegyen f�l engem! – bukott ki hirtelen Hermion�b�l a sz�.
Piton szeme elkerekedett.
– Hogy mondja? – k�rdezte hitetlenkedve.
Hermione behunyta a szem�t, �s vett egy m�ly l�legzetet, miel�tt belefogott volna.
– Vegyen f�l engem – ism�telte meg. – Denny kedvel engem, �s �n is �t, �s nyugodtan r�m b�zhatja a fel�gyelet�t. Maga ismer, hat �vig tan�tott, tudja, hogy nem vagyok felel�tlen, �s megb�zhat bennem, �s... �gy gondoltam, tal�n... – Zavartan elhallgatott.
Piton d�bbenten meredt a l�nyra, majd g�nyosan elmosolyodott.
– Ez m�g viccnek is rossz, Miss Granger – mondta elutas�t�an. – Ha �gy gondoln�m, hogy fel is veszek valakit, aki vigy�zna Dennyre, akkor sem egy okoskod�, minden l�ben kan�l griffend�lesre esne a v�laszt�som. �s ha most megbocs�t... – �llt fel, �s az ajt�hoz indult.
M�r a kilincsen volt a keze, mikor meghallotta Hermione rem�nyvesztett hangj�t.
– Tartoz�saim vannak – vallotta be a l�ny, tudva, hogy ezzel kij�tszotta minden �t�k�rty�j�t. – K�rem, professzor �r! Sz�ks�gem lenne egy m�sod�ll�sra, hogy vissza tudjam fizetni a felvett k�lcs�nt.
Piton k�z�mb�sen n�zett vissza a l�nyra.
– Az a maga baja, Miss Granger. A v�laszom nem.
Azzal t�vozott, egy megal�zott Hermione Grangert hagyva maga m�g�tt.
 

***

– Perselus, Perselus, k�pzeld, meggy�gyultam, �s hazamehetek veled! – kiab�lta vid�man a fel� k�zeled� b�jitalmesternek Denny, mik�zben az �gyon ugr�lt.
– �gy van, Denny, �s ezt lehet�leg addig tegy�k meg, am�g le nem esel az �gyr�l, �s el nem t�r�d valamidet – mondta Piton szemforgatva.
Denny folytatta az ugr�l�st, mik�zben az �gy f�jdalmasan meg-megnyikordult alatta.
Piton n�zte egy darabig, majd unottan megsz�lalt.
– Nem akarod v�gre abbahagyni az ugr�l�st?
– Nem – mondta Denny vigyorogva. – Ez bar�!
– Bar�?! – visszhangozta Piton. – Kit�l tanultad te ezt a kifejez�st?
– Hermion�t�l – ugr�lt tov�bb a gyerek. – � mes�lte, hogy az egyik bar�tja szokta ezt mondani. Ronnak h�vj�k.
Piton elh�zta a sz�j�t, de nem sz�lt semmit.
– Hermione! – ki�ltotta el mag�t Denny boldogan.
Piton az ajt� fel� fordult, amin a l�ny �pp akkor l�pett be.
– J� napot, Piton professzor – k�sz�nt halkan Hermione. Szemmel l�that�an zavarban volt a f�rfi el�tt.
– Miss Granger – biccentett tart�zkod�an Piton.
– Csak szeretn�k elk�sz�nni Dennyt�l, ha megengedi – motyogta a l�ny, �s nem mert a b�jitalmesterre n�zni.
Piton b�lintott, �s arr�bb l�pett, hogy Hermione k�zelebb mehessen a m�g mindig ugr�l� gyerekhez.
– Viszl�t, Denny – mondta a kisfi�ra mosolyogva. – L�gy j�, �s vigy�zz magadra.
Denny abbahagyta az ugr�l�st, �t�lelte Hermion�t, �s egy puszit nyomott az arc�ra, majd leugrott az �gyr�l, �s Piton kez�t megfogva elindultak kifel�.
– � olyan kedves, szeretem �t – mondta lelkesen a kisfi�.
Piton csak egy mordul�ssal reag�lt.
– Fogunk ma b�jitalokat f�zni? – k�rdezte Denny a f�rfit�l, mik�zben elhagyt�k a k�rtermet.
– Ma nem – v�laszolta Piton.
– A kertbe megy�nk? – k�rdez�sk�d�tt tov�bb a gyerek.
– Nem, nem megy�nk – r�zta a fej�t a b�jitalmester.
– Akkor mit fogunk csin�lni? – �rdekl�d�tt Denny k�v�ncsian.
– Arra gondoltam, tal�n szeretn�l elmenni j�tszani. Elviszlek egy j�tsz�t�rre.
Denny szeme felcsillant a nem v�rt nagylelk�s�gt�l.
– Veszel nekem fagyit is? – k�rdezte moh�n, l�tva a f�rfi enged�kenys�g�t.
– Ha szeretn�l – s�hajtott Piton.
– Szeretn�k, szeretn�k – dalolta Denny, �s sz�kd�cselni kezdett a f�rfi mellett.
 

***

Denny alaposan elf�radt a nap v�g�re az �r�kon �t tart� szaladg�l�sban �s j�t�kban, �s a fagyival is alaposan �sszekente mag�t.
Pitonnak meg kellett �llap�tania mag�ban, hogy a kisfi� szinte f�radhatatlan. B�r � maga csak egy padon �lve figyelte, m�gis, szinte belesz�d�lt, ahogy Denny fel-al� rohang�lt a t�bbi gyerekkel egy�tt a j�tsz�t�ren.
Haza�rve a f�rd�k�dba dugta a port�l �s fagyit�l maszatos gyereket, majd miut�n megvacsor�ztatta �s lefektette, levonult a laborba, hogy hozz�fogjon az elmaradt munk�ihoz. Az eg�sz �jjelt b�jitalf�z�ssel t�lt�tte, de �gy is csak t�red�k�t siker�lt teljes�tenie a megrendel�seknek. Reggel s�hajtva hagyta ott a labort, �s indult vissza a lak�sba.
Denny m�r a kanap�n �cs�r�gve v�rta �t.
– J� reggelt! – k�sz�nt a kisfi�nak.
– Szia! – mondta Denny �lmosan, �s �s�tott egyet.
– �hes vagy? – k�rdezte Piton.
Denny b�lintott.
– Mit szeretn�l reggelire?
– Lekv�ros pir�t�st – felelte Denny.
– Rendben, akkor azt kapsz.
A m�r j�l megszokott m�don hozz�fogtak a reggeli k�sz�t�snek. Piton k�v�t f�z�tt, Denny pedig a pir�t�sokat vajazta a konyhapult tetej�n �lve.
– A i elszel a j�hh��rre? – tette fel a kiss� �rthetetlen k�rd�st Denny, mikor m�r az asztaln�l �ltek.
Piton letette a k�v�scs�sz�j�t, �s rosszall�an n�zett a kisfi�ra.
– El�bb nyeld le, ami a sz�dban van, �s csak ut�na besz�lj.
Denny gyorsan lenyelte a falatot, majd �jra megk�rdezte:
– Ma is elviszel a j�tsz�t�rre?
„A fene egye meg, dolgoznom k�ne” – gondolta Piton, de a gyerek olyan rem�nykedve n�zett r�, hogy nem tudott neki nemet mondani. Ez�rt csak megad�an s�hajtott, majd b�lintott egyet.
– Igen, elviszlek.
Denny boldogan fordult vissza a reggelij�hez, �s dudor�szni kezdett.
�gy azt�n �jra a j�tsz�t�ren voltak szinte az eg�sz nap, �s Piton megint a laborban t�lthetett egy hossz� �jszak�t, a b�jitalokkal k�nl�dva.
Harmadnapra m�r igencsak �rz�d�tt a f�rfin a t�bb napos kialvatlans�g. Mogorva volt �s t�relmetlen, �s mikor Denny m�r �t�dj�re rohant neki annak a fotelnak a kisaut�j�t �ld�zve, amiben �ld�g�lve Piton az �js�gj�t pr�b�lta volna elolvasni, v�gleg elszakadt a c�rna.
– A szents�git, Denny, el�g legyen a rohang�l�sb�l! – reccsent r� a gyerekre. – �lj le a fenekedre, �s maradj nyugton v�gre, mert m�r meg�r�l�k t�led!
D�h�sen lecsapta az �js�got, majd el�red�lt, �s a kez�be temette az arc�t. Nem akart kiab�lni a gyerekkel, de m�r nem tudta t�rt�ztetni mag�t.
– Haragszol r�m? – hallotta meg Denny v�konyka hangj�t.
Piton feln�zett, �s egyszeriben ell�gyult az arca, ahogy megl�tta Dennyt a kanap�n �cs�r�gve, amint kiss� f�lve n�z r�.
– Nem, Denny, nem haragszom – mondta halkan. – Csak f�radt vagyok.
Ahogy n�zte a vele szemben �l� gyereket, tudta, ezt a csat�t elvesztette, nem boldogul egyed�l. Seg�ts�gre van sz�ks�ge.
Fogcsikorgatva, de elkezdte v�giggondolni a lehet�s�geket. Az m�r egy�rtelm�v� v�lt sz�m�ra, hogy valakit fel kell vennie, aki vigy�z d�lut�nonk�nt Dennyre. Ha nem is minden nap, de legal�bb k�tnaponta. A m�sik probl�ma pedig az volt, hogy nem b�rn� elviselni egy idegen ember jelenl�t�t. Ha eleve nem ismeri azt, aki esetleg elv�llaln� a fi� fel�gyelet�t, akkor nem is fogja alkalmazni. B�rhonnan szeml�lte is a k�rd�st, egyed�l Granger volt az, aki sz�ba j�hetett, m�g akkor is, ha p�r nappal ezel�tt kerek-perec elutas�totta. Annak ellen�re, hogy egy ideges�t� okoskod�nak tartotta a l�nyt, m�gis � volt az egyetlen, akire r� merte volna b�zni Dennyt. V�giggondolva a lehet�s�geit, azt el kellett ismernie, hogy a l�ny megb�zhat�, r�ad�sul Denny is kedveli. �s �gy saj�t mag�t is megk�m�lheti att�l, hogy egy csom� ismeretlen jelentkez�t kelljen meginterj�volnia, amihez azt�n v�gk�pp nem f�l�tt a foga. Nincs mese, k�nytelen lesz visszamenni, �s h�ly�t csin�lni mag�b�l Granger el�tt.
– Denny, te ugye kedveled Miss Grangert? – k�rdezte.
– Igen, � nagyon kedves – b�logatott a kisfi�.
– Nem b�nn�d, ha id�nk�nt vigy�zna r�d?
– Elvinne a j�tsz�t�rre? – k�rdezte gyanakodva Denny.
– Igen, biztosan – mosolyodott el f�radtan Piton.
– Akkor j� – nyugodott meg a gyerek.
– Rendben – �llt fel Piton –, akkor gyere, besz�l�nk vele.
A kandall�hoz vezette Dennyt, �s �tl�ptek a Szent Mung�ba. Az emeletre �rve �pp Hermion�val tal�lt�k szembe magukat.
– Hermione! – ki�ltotta Denny, �s odaszaladt, hogy meg�lelje a meglepett l�nyt.
– Denny! – sz�lalt meg d�bbenten Hermione, �s leguggolt a gyerekhez, majd Pitonra n�zett. – Valami baj van?
– Nincs – mondta t�m�ren Piton. – Miss Granger, besz�lhetn�k mag�val n�gyszemk�zt?
– Igen, professzor – b�lintott Hermione, �s fel�llt.
K�zen fogta Dennyt, �s az el�t�rben �cs�rg� pultoshoz vitte.
– Clara, vigy�zn�l Dennyre, am�g besz�lek a professzorral? – k�rdezte a l�nyt�l.
– Persze, Hermione, sz�vesen – mondta mosolyogva a pultos, �s megpaskolta maga mellett a sz�ket, jelezve a kisfi�nak hogy �lj�n le. – Na, Denny, szeretsz rajzolni...?
Hermione visszament a folyos�n v�rakoz� Pitonhoz.
– Menj�nk az irod�mba, professzor �r – mondta Hermione.
Piton sz� n�lk�l k�vette a l�nyt a szob�ba, �s helyet foglalt a felk�n�lt sz�ken.
– Mir�l szeretne besz�lni velem? – k�rdezte kiss� agg�dva Hermione.
– Szeretn�m tudni, �ll-e m�g az aj�nlata, hogy vigy�zna Dennyre – mondta Piton, alaposan megd�bbentve ezzel a l�nyt.
– De h�t... �n azt... azt hittem, hogy maga nem... hogy nem... – dadogta Hermione.
– Miss Granger, igen vagy nem? – k�rdezte t�relmetlen�l a b�jitalmester, megel�gelve a l�ny habog�s�t. El�gg� megal�z�nak �rezte a helyzetet, hiszen a kor�bbi tiltakoz�sa ellen�re m�gis k�nytelen volt a l�ny seg�ts�g�t k�rni, r�ad�sul a pultos sem nyerte el a szimp�ti�j�t, �gy nem akarta Dennyt t�l sok�ig egyed�l hagyni vele. Szeretett volna pontot tenni az �gy v�g�re, amilyen gyorsan csak lehets�ges.
– Igen – v�gta r� Hermione, megtal�lva v�gre a hangj�t.
Piton biccentett.
– H�tf�, szerda, p�ntek, �s minden m�sodik vas�rnap, d�lut�n h�romt�l nyolcig – sorolta Piton. – A fizet�se 250 galleon lesz. F�zni tud?
Hermione hirtelen nem tudta meg�llni, hogy ne mosolyodjon el kiss� f�l�nyesen. Tudta, hogy a f�rfinak nagy er�fesz�t�s�be ker�lt, hogy a seg�ts�g�t k�rje.
– Azt hittem, hogy b�biszittert keres, nem feles�get – mondta kicsit g�nyosan.
Piton szeme megvillant, �s Hermione mosolya azonnal lehervadt.
– Nem igaz�n, professzor �r – mondta elkomolyodva.
– Akkor csak 200 galleon – mondta Piton.– Megegyezt�nk?
Hermione n�zte egy darabig a f�rfit, majd b�lintott.
– Igen, professzor �r.
– Rendben – b�lintott Piton el�gedetten, �s fel�llt, majd el�vett a zseb�b�l egy darab pergament, �s a l�ny fel� ny�jtotta. – Itt a c�m. Holnaput�n, Miss Granger – mondta m�g, majd megfordult, �s elhagyta a l�ny irod�j�t.





 

Folyt. k�v.

Aki odafigyel a nyelvtani hib�imra, �s v�gtelen t�relemmel kezeli a h�lyes�geimet: Midnights Prophet.

El�z�←…….→K�vetkez�