3. fejezet
 

L�gy t�relmes, minden neh�z, miel�tt k�nny�v� v�lik.
(Ismeretlen)


***

A szavak mintha egy k�t m�ly�r�l hangzottak volna. Sok�ig azt sem tudta, hogy �t sz�longatj�k.
– B�csi, b�csi!
Piton szeme kipattant, �s hirtelen nem tudta, mi �bresztette fel. Azt�n �jra meghallotta.
– B�csi!
H�t persze! A k�ly�k a szomsz�d szob�ban. Nem is! Itt nyafog az ajtaja el�tt.
M�g s�t�t volt. Mennyi lehet az id�? A szekr�ny�n l�v� �r�ra n�zett: f�l kett�. Mi baja lehet annak a k�ly�knek, ami�rt nem alszik? Morogva felt�p�szkodott, az ajt�hoz botork�lt, �s egy hirtelen mozdulattal kit�rta.
– Mit akarsz? – sziszegte Dennynek.
– Pisilnem kell.
– Akkor menj a f�rd�szob�ba – morogta Piton t�relmetlen�l.
M�r �pp be akarta z�rni az ajt�t, mikor Denny s�r�s hangon megsz�lalt.
– S�t�t van.
– Merlin szerelm�re, k�ly�k – mordult fel Piton –, az �r�letbe kergetsz.
Megragadta Denny kez�t �s a f�rd�szob�ba vezette. Az ajt�ban elengedte a kisfi� kez�t �s el�re k�ldte.
– Menj, v�gezd el a dolgodat!
Denny a WC-hez ment, �s pisilni kezdett. Mikor v�gzett, indult volna kifel�, de Piton r�sz�lt.
– Moss kezet!
A kisfi� a mosd�hoz ment, majd elveszetten fordult �jra a f�rfi fel�.
– Nem �rem el – mondta panaszosan.
Pitonb�l egy inger�lt morg�s szakadt f�l, de nem komment�lta tov�bb a dolgot. Felemelte a gyereket, �s tartotta addig, am�g az megmosta a kez�t. Majd holnap rak ide valamit, amire a k�ly�k fel�llhat.
– Na – mondta, mikor a gyerek v�gzett. – Vissza az �gyadba!
Denny visszament a szob�ba, �s lefek�dt. Piton ut�na ment, �s egy kis �jjeli l�mp�t var�zsolt a gyerek �gya mell�.
– �gy – mondta. – Ezt a l�mp�t meggy�jthatod, ha �jszaka fel�bredsz, rendben? De csak akkor. �s a f�rd�szob�ban is �gve hagytam egyet, �gy ki tudsz menni, ha megint k�ne, an�lk�l, hogy engem h�borgatn�l. J� lesz �gy?
– Igen – b�logatott a kisfi�, �s egy h�l�s mosolyt k�ld�tt Piton fel�, alaposan megd�bbentve ezzel a f�rfit.
Piton zavartan megk�sz�r�lte a tork�t, majd egy elmormogott „j��jt” ut�n a szob�j�ba ment.
Az a mosoly megh�kkentette. R� nem szoktak mosolyogni, f�leg nem gyerekek. Ha eg�szen pontos akar lenni, m�g soha nem kapott mosolyt gyerekt�l. Ez meg itt r�mosolyog. Mi�rt is? Mert odavar�zsolt neki egy l�mp�t? Ugyan m�r! K�l�nben is, az�rt csin�lta, hogy a k�ly�k ne �t zaklassa �jszaka. Nem pedig az�rt, hogy ne f�ljen a s�t�tben.
Pfff… mintha �t ez �rdekeln�…
 

***

Piton, kora hajnalban, szinte lopakodva hagyta el a szob�j�t. Igyekezett min�l kevesebb zajt csapni, mert b�r egy ajt� v�lasztotta el a gyerekt�l, nem akarta, hogy b�rmi is fel�bressze. Legal�bb kora reggel legyen egy kis nyugalma a k�ly�kt�l. A rem�nyei ezzel kapcsolatban azonnal semmiv� foszlottak amint kil�pett a nappaliba, �s megl�tta Dennyt az �tkez�asztaln�l �lve.
– Te mi�rt nem alszol m�g? – k�rdezte mogorv�n.
– �hes vagyok – mondta a kisfi�.
– H�t ez remek – morogta Piton. – Kezd�dik. Akkor m�g egy kis ideig v�rnod kell – folytatta hangosabban. – El�sz�r a f�rd�szob�ba megyek. Majd ut�na csin�lok reggelit.
Azzal elvonult, otthagyva Dennyt. H�sz perccel k�s�bb kil�pett a f�rd�b�l, �s a gyerekhez fordult.
– Te megmosakodt�l m�r?
– Nem – r�zta a fej�t a kisfi�.
– Akkor gyere!
Piton egy dobog�t var�zsolt a mosd� el�, hogy Denny, arra �llva, el�rje a csapot, �s megmosakodhasson. Am�g a gyerek a mosd�ssal �gyetlenkedett, � addig a konyh�ba ment, hogy k�v�t f�zz�n, �s reggelit csin�ljon. Fel�t�tt p�r toj�st a r�ntott�hoz, �s pir�t�st is k�sz�tett. Mire elk�sz�lt a reggelivel, Denny m�r �jra az asztaln�l �lt, imm�ron megmosakodva. Piton a gyerek el� tett egy adag r�ntott�t �s pir�t�st, majd le�lt, �s hozz�fogtak a reggelinek.
Egy j� darabig csendben ettek, majd a f�rfi megsz�lalt.
– Reggeli ut�n �n lemegyek a laborba. Te addig itt maradsz, d�lut�n pedig elmegy�nk, �s veszek neked p�r ruh�t.
– J�tszhatok addig? – k�rdezte Denny rem�nykedve.
– Nem – mondta Piton nyersen, �s eltolta a t�ny�rj�t. – De a k�nyveket n�zegetheted.
Megv�rta, m�g a gyerek v�gez az ev�ssel, egy�tt eltakar�tottak, majd Piton levonult a laborba.
Semmi kedve nem volt v�ltoztatni a megszokott napi rutinj�n a gyerek miatt. Gyorsan elk�sz�t p�r egyszer�bb b�jitalt, �s d�lut�nra olyanokat hagy, amit p�r �r�ra ott lehet hagyni fel�gyelet n�lk�l. �pphogy hozz�fogott a f�z�shez, mikor meghallotta a kisfi� hangj�t.
– B�csi!
�, a fene egye meg, ez a gyerek meg�rj�ti, egy perc nyugtot sem hagy neki. A l�pcs�h�z ment, �s bossz�san felkiab�lt.
– Mit akarsz?
– Unatkozom.
– Akkor foglald el magad – vetette oda t�relmetlen�l a b�jitalmester.
– De itt nincsenek j�t�kok – mondta panaszosan a gyerek.
– �, hogyaza… – Piton vett egy nagy leveg�t, majd megsz�lalt. – Gyere le!
– Most szabad? – k�rdezte Denny bizonytalanul.
– A pokolba is – zs�mbeskedett a f�rfi –, ha azt mondom, hogy gyere le, akkor gyere le, �s ne tarts fel az ostoba k�rd�seiddel.
Denny lement a l�pcs�n, �s feszengve meg�llt a b�jitalmester el�tt.
– Gyere! – mondta Piton, �s sarkon fordult.
Denny engedelmesen loholt a nyom�ban. A f�rfi egy �vegcs�kkel teli alacsony polchoz vezette.
– Na – fordult Piton a kisfi�hoz –, akkor te most sz�pen elrendezed nekem ezeket az �vegeket. Az �tl�tsz�kat ide – mutatott az egyik polcra –, a sz�neseket pedig ide – mutatott egy m�sikra. – Ha k�szen vagy, le�lsz egy sz�kre, �s csendben maradsz. Az �st�k k�zel�be nem j�hetsz. Meg�rtetted?
– Igen – b�lintott Denny.
– Akkor l�ss hozz�! – mondta Piton, majd otthagyva a gyereket, visszat�rt a munk�j�hoz.
Denny tette, amire k�rt�k, �s b�r lassan haladt, p�r �ra eltelt�vel az �vegek m�gis sz�tv�logatva sorakoztak a polcokon. Le�lt egy sz�kre, �s �rdekl�dve figyelte a b�jitalmester t�nyked�s�t. A f�rfi id�nk�nt sz�m�ra ismeretlen dolgokat dob�lt az �st�kbe, �s b�r szerette volna megk�rdezni, mik is azok, csendben maradt, mert nem akarta, hogy megharagudjon r�. M�r nem f�lt annyira ett�l az embert�l. Igaz, hogy nem halmozta el kedvess�ggel, de nem is b�ntotta. �s m�g egy l�mp�t is adott neki az �gya mell�, hogy ne f�ljen a s�t�tben.
Piton l�tta a szeme sark�b�l, hogy a gyerek m�r v�gzett, �s most egy sz�ken �lve �t figyeli. Meglepte, ugyanakkor n�mi el�gedetts�ggel is elt�lt�tte, hogy a kisfi� csendben maradt, ahelyett, hogy �t zargatta volna, �s mintha m�g �rdekl�d�st is l�tott volna a gyerek arc�n. Hamarosan az utols� b�jitallal is elk�sz�lt, �gy eloltotta a t�zet az �st alatt, �s a kez�t t�r�lgetve a gyerekhez fordult.
– L�tom, elk�sz�lt�l – mondta, mik�zben a polchoz ment, �s megszeml�lte milyen munk�t v�gzett a kicsi. – J� lesz.
Denny arca felragyogott, �s b�szk�n h�zta ki mag�t.
– Gyere – mondta Piton –, itt v�gezt�nk. Most elviszlek, �s veszek neked ruh�kat.
Denny leugrott a sz�kr�l, �s a l�pcs�h�z ment, de az alj�n�l meg�llt.
Piton nem szeretett volna m�g egy, a tegnapihoz hasonl� mutatv�nyt, ez�rt megfogta a gyerek kez�t, �s felvezette a nappaliba.
– Menj �s mosakodj meg, azt�n indulunk.
– �hes vagyok – mondta Denny.
– Most nem fogunk enni, mert hoppan�lni fogunk, �s semmi kedvem ahhoz, hogy megint beter�ts h�ny�ssal. Majd a v�rosban veszek neked ennival�t. Most menj mosakodni, ne mondjam m�g egyszer.
Denny elvonult a f�rd�be, Piton pedig le�lt az egyik fotelbe, am�g v�rakozott.
Miut�n a kisfi� elk�sz�lt, Piton kivitte �t a h�ts� kertbe, majd felemelte.
– Hunyd be a szemed, �s ne kap�l�zz! – mondta Dennynek.
Megv�rta, m�g a gyerek becsukta a szem�t, majd kicsit jobban mag�hoz �lelte, �s dehoppan�lt a Foltozott �st melletti elhagyatott utc�csk�ba. Ott azt�n letette Dennyt, �s bevezette a fogad�ba. Le�ltette a gyereket egy asztalhoz, �s mindkett�j�k r�sz�re eb�det rendelt, majd az eb�d v�gezt�vel Madam Malkin ruha�zlet�be vezette a gyereket. N�mi �tbaigaz�t�s ut�n meg is tal�lt�k a gyerekruh�k r�szleg�t.
– Maradj mellettem, �s ne k�borolj el – mondta Dennynek, majd v�logatni kezdett a ruh�k k�z�tt. – Ez hogy tetszik? – mutatott fel egy k�k sz�n� p�l�t.
Denny megvonta a v�ll�t.
– Nem rossz – mondta egykedv�en.
– Nem rossz? Most tetszik, vagy nem? – k�rdezte Piton bossz�san.
– Tetszik – v�laszolta a kisfi�.
– J�, akkor megveszem.
Bedobta a p�l�t a kos�rba, �s m�g n�h�ny m�sikat is, majd tov�bbmentek, hogy nadr�got, cip�t �s als�nem�t is vegyenek. Denny ezeken k�v�l gazdagabb lett p�r pul�verrel, pizsam�val, m�g kab�tot �s sapk�t is kapott.
Miut�n fizetett, �s mindent becsomagoltatott, Piton lekicsiny�tette a szatyrokat, �s a zseb�be tette, majd elhagyt�k az �zletet. Az �tj�r� fel� ballagva a b�jitalmester nem tudta nem �szrevenni Denny v�gyakoz� pillant�s�t az egyik j�t�kbolt kirakat�ban l�v� megb�v�lt kisaut�kra.
– Szeretn�l egyet? – k�rdezte, �nmag�t is alaposan meglepve ezzel.
Denny b�lintott.
– Rendben – mondta Piton, �s bevitte a kisfi�t a j�t�kboltba.
P�r perccel k�s�bb Denny kez�be nyomta a kisaut�t.
– Ezt az�rt kapod, mert ma j� munk�t v�gezt�l a laboromban – mondta jelent�s�gteljesen.
– K�sz�n�m – mondta Denny, �s h�l�san n�zett a f�rfira.
Piton biccentett, majd �jra k�zen fogta a kisfi�t, �s kivezette az Abszol �tr�l. A Foltozott �st�t elhagyva �jra a n�ptelen utc�ba mentek, ahonnan hazahoppan�lta magukat.
Haza�rve el�vette a csomagokat, �s visszanagy�totta �ket, majd bepakolta a ruh�kat az egyik szekr�nybe.
Denny ek�zben a kisaut�val j�tszadozott a nappaliban. Az �sszes dolog k�z�l, amiket ma kapott, ez tetszett neki a legjobban. Ha meg�rintett rajta egy pontot, az aut� megv�ltoztatta a sz�n�t, ha pedig akad�ly ker�lt el�, akkor dud�lt, �s kiker�lte azt. Most �ppen a b�jitalmester l�b�t. Denny feln�zett a f�rfira.
– Most lemegyek a laborba – k�z�lte Piton. – Te maradj itt… vagy ha szeretn�l, akkor lej�hetsz, �s seg�thetsz nekem – tette hozz� vontatottan.
Denny gondolkodott kicsit az aj�nlaton, majd megsz�lalt.
– Szeretn�k lemenni.
– J� – biccentett Piton, �s elindult, Denny pedig k�vette.
Mikor le�rtek, a b�jitalmester megmagas�tott egy sz�ket, hogy a kisfi� k�nyelmesen fel�rje a munkaasztalt, �s fel�ltette r� a gyereket.
– �gy – mondta. – Most �lj nyugodtan, �s ne ny�lj semmihez! Mindj�rt hozok neked valamit, amivel foglalatoskodhatsz.
Azzal sarkon fordult, majd hamarosan egy kisebb mozs�rral t�rt vissza, amit letett a gyerek el�. Belesz�rt n�h�ny sz�r�tott levelet az egyik v�szonzs�kb�l, majd a kicsihez fordult.
– T�rd �ssze �ket!
Denny lelkesen megragadta a mozs�rt�r�t, �s nagy vehemenci�val kezdte p�f�lni a mozs�r alj�n fekv� leveleket.
– �llj, �llj! – kapott oda Piton, �s le�ll�totta a gyerek kez�t. – Nem a mozsaramat kell �sszet�rn�d, hanem a leveleket. V�rj, megmutatom, hogy csin�ld – vette ki Denny kez�b�l a mozs�rt�r�t. – �gy, l�tod? Csak finoman, �vatosan – mutatta a helyes mozdulatokat a kisfi�nak, majd visszaadta neki a mozs�rt�r�t. – Most pr�b�ld meg!
Denny, er�sen koncentr�lva a feladatra, �jra hozz�fogott, most m�r azokat a mozdulatokat ut�nozva, amit a f�rfi mutatott neki. �gy t�nt, Piton tetsz�s�t most elnyerte, amit csin�l, mert nem avatkozott k�zbe, hanem csak figyelte �t egy ideig, majd biccentett egyet, �s otthagyta, de az�rt m�g h�trasz�lt a v�lla felett.
– Ha elk�sz�lt�l, sz�lj, �s megn�zem, j� lesz-e.
Piton elfojtott egy mosolyt, mikor l�tta, hogy erre a mondat�ra a kicsi gyerek, m�g jobban odafigyelve a mozdulataira, folytatta az �rl�st, nyelv�t is kidugva a nagy koncentr�l�sban. Elfordult az asztalt�l, �s hozz�fogott a b�jitalk�sz�t�shez.
Denny kitart�an �r�lte porr� az illatos leveleket, er�sen figyelve r�, hogy pontosan �gy mozgassa a mozs�rt�r�t, ahogy a f�rfi mutatta. B�r id�nk�nt meg�llt, hogy f�radt csukl�j�t megpihentesse, �jra �s �jra folytatta az �rl�st. Igaz�b�l m�g �lvezte is, hogy seg�thet az embernek. Ez megint olyan feln�ttes volt…
Piton id�nk�nt odapillantott a fi�ra, aki f�radhatatlanul �r�lt azokkal a mozdulatokkal, amit t�le lesett el. Azt el kellett ismernie mag�ban, hogy a k�ly�kben van kitart�s. S�t, szemmel l�that�an m�g �lvezte is, amit csin�l. D�bbenet! Tan�rk�nt elt�lt�tt tizenh�t �ve alatt nem l�tott olyan lelkesed�st, mint ennek a gyereknek az arc�n. Legal�bb van valami, ami elhiteti vele, hogy egy v�r folyik az ereikben. Mereng�s�b�l a kisfi� hangja t�r�tette mag�hoz.
– B�csi, k�szen vagyok.
Piton odament, �s vizsg�lgatni kezdte az �rlem�nyt.
– J� lett, b�csi? – k�rdezte Denny rem�nykedve.
– J� – n�zett fel Piton.
Denny arca ragyogott a b�szkes�gt�l, �s �r�m�ben l�b�lni kezdte a l�b�t.
Piton felvonta a szem�ld�k�t, de nem tette sz�v� a dolgot. Az egyik szekr�nyhez ment, �s kivett bel�le egy fedeles �veged�nyt, majd visszament a kisfi�hoz.
– A meg�r�lt leveleket ebbe kell tenni – magyar�zta a kisfi�nak, majd fogta a mozsarat, �s �t�nt�tte a tartalm�t az �veged�nybe. – �gy, l�tod?
A kicsi lelkesen b�logatott.
– Akkor most vegy�l abb�l a zs�kb�l – igen, abb�l – �jabb leveleket, �s azokat is �r�ld porr�.
Denny �jra hozz�fogott a por�t�snak, Piton pedig visszament az �stjeihez.
A d�lut�n t�bbi r�sz�t csendben dolgozva t�lt�tt�k.
Piton id�nk�nt ellen�rizte a gyerek munk�j�t, �s el�gedetten �llap�totta meg, hogy fiatal kora ellen�re milyen j� munk�t v�gez.
A k�zt�k l�v� csendet csak az �st�kben f�v� b�jitalok bugyog�sa, �s a mozs�rt�r� �temes kopog�sa t�rte meg, �s a f�rfi �jra �s �jra elismer�ssel ad�zott mag�ban a gyerek kitart�s�n. Azt�n egy id� ut�n a kopog�s abbamaradt, �s Piton odan�zve l�tta, hogy a kisfi� karjaira hajtott fejjel fekszik az asztalon. El�sz�r azt hitte, alszik, de ahogy k�zelebb �rt, l�tta, hogy a gyerek szeme nyitva van.
– Elf�radt�l? – k�rdezte halkan.
Denny – an�lk�l, hogy felemelte volna a fej�t a karj�r�l – b�lintott, majd �s�tott egy nagyot.
– Mindj�rt v�gzek �n is, azt�n k�sz�tek neked valami vacsor�t. Szeretn�l addig felmenni �s j�tszani?
Denny megr�zta a fej�t.
– J�, akkor v�rj meg itt, mindj�rt j�v�k.
Visszament, �s leellen�rizte az utols� b�jitalt, ami m�r majdnem k�sz volt, csak m�g forrnia kellett kicsit. �t perc m�lva eloltotta a t�zet az �st alatt, �s visszament a kisfi�hoz.
– Gyere! – mondta neki.
Denny lem�szott a sz�kr�l, �s a l�pcs�h�z ment, ahol azt�n ugyan�gy, mint mindig, meg�llt, �s a kez�t ny�jtotta a b�jitalmester fel�.
Pitont meglepte ez a v�ratlan bizalmas gesztus, de sz� n�lk�l megfogta Denny kez�t, �s felvezette a s�t�t l�pcs�soron. Fel�rve a lak�sba a konyh�ba ment, �s vizet tett fel forrni, hogy t�szt�t f�zz�n, majd a f�rd�szob�ban vizet engedett a kisfi�nak a f�rd�shez.
– Gyere, f�r�dj meg – sz�lt ki a nappaliban v�rakoz� gyereknek.
Denny bement a f�rd�be, levetk�z�tt, �s bem�szott a k�dba.
– Menni fog egyed�l is, igaz? – k�rdezte Piton.
– Igen – mondta a kicsi, �s hozz�fogott a mosakod�shoz.
Piton biccentett, �s kiment a konyh�ba, ahol elk�sz�tette a sajtos makar�nit, majd visszament a f�rd�szob�ba, �s seg�tett Dennynek kisz�llni a k�db�l. Egy t�r�lk�z�t tekert a gyerekre, majd a szob�j�ba ment, ahol pizsam�t �s als�nadr�got vett el�, �s visszavitte a kisfi�nak.
– K�sz a vacsora – mondta, mik�zben �tny�jtotta a ruh�kat Dennynek. – Ha fel�lt�zt�l, ehet�nk is.
Azzal kiment, hogy megter�tsen, Denny pedig fel�lt�z�tt, majd asztalhoz �ltek, �s enni kezdtek.
Egy darabig csendben ettek, majd Denny megk�rdezte:
– Holnap is lemehetek a laborba seg�teni, b�csi?
Piton el�sz�r nemet akart mondani, de azt�n r�j�tt, hogy nem hagyhatja eg�sz napra fel�gyelet n�lk�l a gyereket.
– Ha szeretn�l, akkor igen – mondta v�g�l lassan, majd hozz�tette: – �s ne h�vj b�csinak. A nevem Perselus. Nem Pers, nem Persi, Perselus. H�vj Perselusnak! Elv�gre a… rokonod vagyok.
Azt m�gsem fogja mondani a gyereknek, hogy az ap�d. Na, azt az�rt nem!
Denny nem sz�lt semmit, csak b�lintott, de mag�ban nagyon is �r�lt ennek a v�ratlan felaj�nl�snak. Valahogy �szt�n�sen �rezte, hogy jobb, ha csendben marad, �s nem kezd l�tv�nyos �r�mk�d�sbe. �gy csak egy halv�ny mosolyt k�ld�tt Piton fel�.
– Ha j�llakt�l, elpakolunk, azut�n fogat mosol, �s elm�sz aludni, rendben? – k�rdezte Piton.
– Rendben – mondta Denny, �s letette a vill�j�t.
– V�gezt�l is?
– Igen.
– Na, akkor… – Piton h�tratolta a sz�k�t, �s fel�llt.
Eltakar�tott�k a vacsora marad�kait, majd a f�rd�szob�ban a b�jitalmester fogkr�met nyomott Denny fogkef�j�re, �s a kisfi� kez�be adta.
Denny a sz�j�ba vette a fogkef�t, de szinte abban a pillanatban ki is k�pte a fogkr�met, vadul fintorogva hozz�
– Mi az? – k�rdezte �rtetlen�l Piton.
– Ez cs�p – mondta Denny.
– Csak mentolos.
– De rossz �ze van – �rvelt tov�bb a gyerek.
– Rendben – s�hajtott fel megad�an a b�jitalmester –, milyen �z�t szeretn�l?
– M�ln�sat – v�gta r� Denny gondolkod�s n�lk�l.
– Az l�nyoknak val� – horkant fel Piton.
– Akkor k�rt�set.
– Mindj�rt jobb – mondta a f�rfi, majd a tubusra fogta a p�lc�j�t, �s k�rte�z�re v�ltoztatta a fogkr�met.
Megint tett egy adagot a fogkef�re, �s Dennynek adta, aki most m�r zoksz� n�lk�l megmosta a fog�t.
A h�l�szoba fel� tartva a kisfi� megk�rdezte:
– Aludhatok a kisaut�mmal?
Piton el�sz�r r� akarta v�gni, hogy nem, de azt�n �gy �rezte, hogy figyelembe v�ve a fi� mai, laborban v�gzett munk�j�t, ezt igaz�n nem tagadhatja meg t�le. �gy b�lintott egyet, �s kioktat� hangnemben megsz�lalt.
– De csak alszol vele. Ha �szreveszem, hogy j�tszadozol, elveszem, vil�gos?
Denny b�lintott, majd felkapta a f�ldr�l a j�t�kot, �s m�r-m�r sz�kdelve folytatta az �tj�t a h�l�szob�ba.
Piton csak a fej�t cs�v�lta, de nem sz�lt semmit. Megv�rta m�g a gyerek elhelyezkedik az �gyban, gondosan betakargatva az aut�t, majd lekapcsolta a villanyt, �s kiment.
– J� �jszak�t!
– J� �jszak�t! – mondta Denny, majd mag�hoz �lelte a kisaut�t, �s egy perc m�lva m�r aludt is.
 

***

A napok teltek, �s gyerek �s feln�tt egyre jobban �sszeszokott. A napi teend�ket is egyre z�kken�mentesebben voltak k�pesek �sszehangolni.
Reggelente Piton kelt kor�bban, de ezt valahogy a kicsi meg�rezhette, mert nem sokkal azut�n, hogy a f�rfi elvonult a f�rd�szob�ba, Denny megjelent a nappaliban, �s takar�j�t maga ut�n h�zva felm�szott a kanap�ra, hogy ott v�rja a b�jitalmestert.
Denny szerette ezeket a csendes, v�rakoz�ssal tel� reggeleket, ahogy a kanap�n kucorogva hallgatta a f�rd�szob�b�l kisz�r�d� v�zcsobog�s hangj�t.
A negyedik reggelen Piton �pp a reggeli k�sz�t�ssel foglalatoskodott, mikor Denny meg�llt mellette, �s v�rakoz�an r�n�zett.
– Mit akarsz? – k�rdezte Piton.
– Unatkozom – mondta Denny.
– Akkor j�tssz az aut�ddal – mordult Piton.
– Nem lehet – mondta a kisfi�, majd suttogva hozz�tette –, m�g alszik.
Piton felhorkant, �s elfordulva Dennyt�l, folytatta a reggeli k�sz�t�st, de a szeme sark�b�l l�tta, hogy a gyerek tov�bbra is �t figyeli.
– Akkor ne �csorogj ott, gyere, �s seg�ts! – vetette oda a kisfi�nak.
Denny fellelkes�lt, �s k�zelebb ment. Piton felemelte, �s fel�ltette a konyhapultra, majd el� tolt egy t�ny�rt, tele pir�t�ssal, �s egy vajas t�lk�t.
– Vajazd meg �ket, am�g megs�t�m a r�ntott�t – utas�totta a gyereket, �s a kez�be adott egy tompa k�st.
Denny hozz�fogott, �s b�r id�nk�nt t�bb vaj ker�lt a pultra, mint a keny�rre, vit�z�l folytatta.
Id�k�zben Piton is elk�sz�lt a r�ntott�val �s a k�v�val, �gy azt�n megter�tettek, majd nekil�ttak falatozni. Denny �rgus szemekkel meredt a b�jitalmesterre, mikor az a sz�j�hoz emelte a pir�t�st, �s beleharapott.
– Finom? – k�rdezte rem�nykedve a f�rfit.
– Sosem ettem finomabbat – felelte ep�sen Piton.
Denny szeme felcsillant, �s vid�man hozz�fogott a reggelihez.
– Ha v�gezt�nk, akkor kimegy�nk a kertbe, a gy�gyn�v�nyekhez – sz�lalt meg Piton p�r perc m�lva.
– Mit fogunk csin�lni? – k�rdezte Denny.
– Leszedj�k a leveleiket... – kezdte Piton, de a kisfi� k�zbev�gott.
– �n is csin�lhatom?
– Most mondtam, hogy leszedj�k, nem? – k�rdezte inger�lten a f�rfi a f�lbeszak�t�st�l. – Az azt jelenti, hogy te is.
– Akkor j� – der�lt fel a kisfi� arca, �s l�b�lni kezdte a l�b�t.
– Ne l�b�ld a l�bad – sz�lt r� m�rgesen Piton, mire Denny azonnal abbahagyta. – Ezt m�r egyszer tiszt�ztuk, nem?
– De igen, b�csi.
Piton �lesen a gyerekre n�zett, mire az r�gt�n kapcsolt.
– Perselus – motyogta.
– Na, az�rt – morogta a f�rfi.
A reggeli v�gezt�vel elpakoltak, majd Piton egy b�b�jjal elmosogatott.
– V�rj meg a nappaliban – fordult Dennyhez, majd lesietett a laborba, �s hamarosan egy f�zfakos�rral t�rt vissza. – Gyere, menj�nk – sz�lt oda a kisfi�nak, aki lek�sz�l�dott a kanap�r�l, �s k�vette a f�rfit a h�ts� ajt�n �t a kertbe.
Piton egy magas n�v�nyhez vezette a kisfi�t.
– Ez a Valeriana radix – mondta Piton –, m�s n�ven Macskagy�k�r. A muglik H�roml�b�nak vagy Holdgy�k�rnek is nevezik. Nyugtat�- �s altat� b�jitalokhoz haszn�lhat� – magyar�zta a gyereknek.
Dennynek nagyon tetszett a n�v�ny. Olyan magas volt, mint �. A sz�r�n cs�ves, bar�zd�lt levelek sorakoztak �tellenesen, �s a r�gyv�geken erny�be rendezve �lltak rajta a kis piros-feh�r vir�gok.
Piton k�t k�zi�s�t var�zsolt el�, �s az egyiket Dennynek adta.
– A gy�ker�t fogjuk ki�sni – mondta, majd �vatos mozdulatokkal hozz� is fogott.
Denny n�zte egy darabig ahogy a f�rfi dolgozik, majd let�rdelt, �s kiss� �gyetlenkedve hozz�fogott. N�ha m�g nagyokat is ny�g�tt, ha siker�lt m�lyebbre nyomni az �s�t, �s nehezebben tudta kiemelni a f�ldet.
P�r perc m�lva a kez�kben volt a macskagy�k�r.
– Ez nem is olyan, mint a macska – mondta csal�dottan a kisfi�.
Piton halkan felnevetett, majd megsz�lalt.
– Nem az�rt h�vj�k macskagy�k�rnek, mert hasonl�t a macsk�ra, hanem az�rt, mert hasonl� valamihez, amit a macska szeret, �s ez�rt gyakran ki�ssa.
– �s mi az? – k�rdezte Denny k�v�ncsian.
– Tal�ld ki! – mondta a f�rfi, �s a gyerek kez�be adta a gy�keret.
Denny forgatta egy darabig, majd szomor�an megsz�lalt.
– Nem tudom.
– Szagold meg – javasolta Piton.
Denny megszagolta a gy�keret, �s felki�ltott.
– Ennek eg�r szaga van! Az�rt �ssa ki a macska, mert olyan a szaga, mint az eg�rnek!
– Pontosan – mondta el�gedetten Piton. – Olyan szagot �raszt, mint egy eg�r.
Denny arca felragyogott a b�szkes�gt�l, �s r�nevetett a f�rfira, majd �jra megragadta az �s�t, �s hozz�fogott, hogy egy �jabb gy�keret �sson ki.
Mikor m�r el�g gy�keret gy�jt�ttek, Piton egy m�sik n�v�nyhez vezette a kisfi�t.
A n�v�ny olyan volt, mint egy cserje, tele r�vid nyel�, sz�rk�sz�ld elliptikus alak� levelekkel, amelyek borsmenta illatot �rasztottak, �s akkor�k voltak, mint Denny tenyere.
– Ez a Peumus boldus – fogott Piton a magyar�zatba –, m�s n�ven a Boldo. Chil�b�l sz�rmazik, �s gyomorpanaszokra haszn�lj�k. A leveleit fogjuk leszedni.
Denny nekil�tott, hogy let�pje a levelet, de nem siker�lt, csak annyit �rt el, hogy a lev�l �sszeroppant.
– Ne t�pd, cs�pd – mondta Piton kioktat�an, majd a k�t ujja k�z� fogta az egyik lev�l sz�r�t, kicsit felfel� hajl�totta, �s a lev�l m�ris a kez�ben volt. – �gy kell, l�tod?
Denny b�lintott, majd egy-k�t pr�b�lkoz�s ut�n b�szk�n mutatta fel a levelet.
– �gyes vagy – mondta el�gedetten a b�jitalmester, saj�t mag�t is meglepve ezzel.
J�s�gos Merlin, mindj�rt leszakad az �g! �, Perselus Piton, minden roxfortos di�k k�t l�bon j�r� r�m�lma, megdics�rt egy gyereket. Ez a k�ly�k teljesen kiford�tja �nmag�b�l. Ha nem vigy�z, a v�g�n m�g gyerekdalokat fog �nekelni, �s t�ncolni hozz�! Elgondolkodva n�zte Dennyt, aki teljesen belemer�lt a levelek szedeget�s�be, majd bossz�san megr�zta a fej�t, �s � is munk�hoz l�tott.
Denny rettenetesen b�szke volt mag�ra. Perselus megdics�rte! Mert �gyes volt. �s az el�bb kital�lta, hogy mi�rt szereti a macska azt a gy�keret. �szt�n�sen �rezte, hogy nagy jelent�s�ggel b�r ez a dics�ret, hiszen a f�rfi nem osztotta b�kez�en, �s ez jobban esett neki, mint amikor az anyuk�j�t�l hallotta ugyanezt. � gyakran megdics�rte, de ink�bb olyanok�rt, ha megette a vacsor�t, vagy ha valami sz�pet rajzolt. Viszont soha nem engedte, hogy ilyen nagyfi�s dolgokat csin�ljon, mint most is. Mindig azt mondta neki, hogy „majd, ha nagy leszel”. De a f�rfi sosem mondott neki ilyet, nem kezelte kisfi�k�nt. Hagyta, hogy seg�tsen neki, �s v�g�l m�g meg is dics�rte.
H�t mi �, ha nem egy �gyes nagyfi�?
 

***

Egy h�ttel azut�n, hogy hozz�ker�lt, Piton felfigyelt egy bosszant� szok�s�ra a gyereknek. Denny d�dolt.
Az els� napokban nyilv�n nem merte csin�lni, de ahogy egyre jobban hozz�szokott a f�rfihoz, �gy l�tszik, levetk�zte ezt a g�tl�s�t. �s most d�dolt reggel, d�lben �s este. D�dolt ev�s k�zben, d�dolt a laborban �s a f�rd�szob�ban, d�dolt j�t�k k�zben. Piton pr�b�lt tudom�st sem venni r�la, de n�ha nem tudta meg�llni, hogy r� ne sz�ljon, ugyan, hagyja m�r abba! Olyankor azt�n n�h�ny percig csend volt, majd a d�dol�s �jra folytat�dott. R�ad�sul, rettent� hamisan! Piton nem nevezhette mag�t k�l�n�sebben k�pzettnek zeneileg, de azt m�g � is meg tudta �llap�tani, hogy a gyereknek csak a zene ir�nti lelkesed�se volt nagyra �rt�kelhet�, a hall�sa sajnos nem. Azt is megfigyelte, hogy mintha a gyerek direkt �lvezn�, hogy el�csalogathatja azt a l�ktet� eret, ami ezen alkalmakkor mindig megjelent a f�rfi homlok�n, ahogy pr�b�lta visszafogni a d�h�t.
Mint ahogy most is.
M�r v�geztek aznap a napi teend�kkel, �s Piton a kedvenc fotelj�ban �lve olvasgatott, mik�zben Denny a kisaut�j�t tologatta oda-vissza a sz�nyegen, �s meg�ll�s n�lk�l dudor�szta ugyanazt a hamis dallamot, m�r ki tudja mi�ta.
Piton t�rte egy darabig, majd vontatottan megsz�lalt.
– �nekm�v�szeteddel kapcsolatban csak egyvalami figyelemre m�lt�: a kitart�sod. B�rki m�s, ha azzal a t�nnyel kellene szemben�znie, hogy k�ptelen megjegyezni egy egyszer� dallamot, m�r r�g bedobta volna a t�r�lk�z�t.
Inger�lten �sszecsapta a kez�ben tartott k�nyvet, �s letette a fotel mellett �ll� asztalk�ra.
– Te most elm�sz f�r�dni, �n pedig k�sz�tek valami vacsor�t – fordult Dennyhez.
Bement a f�rd�szob�ba, vizet engedett a f�rd�k�dba, �s megv�rta, m�g a kisfi� bem�szik, majd �jra megsz�lalt.
– Moss hajat is!
– Nem szeretek hajat mosni – mondta kicsit durc�san Denny.
„�jabb k�z�s von�s” – gondolta Piton n�mi �ng�nnyal.
– Ez nem szeretem k�rd�se – mondta szigor�an. – Megmosod �s k�sz! Piszkos a hajad.
– A ti�d is az – mondta Denny �vatosan.
Piton szeme vill�mokat sz�rt, de azt�n el kellett ismernie, hogy a k�ly�knek sajnos igaza van. Pont � tart el�ad�st a gyereknek a hajmos�sr�l?
Denny, mintha csak tudn�, hogy most nyeregben van, folytatta:
– Ha te megmosod, �n is megmosom.
– J�l van! – csattant fel Piton. – Manipulat�v kis taknyos! �n is megmosom a hajam, de most m�r azt�n nincs ellenkez�s, meg�rtetted?
– Meg – mondta Denny el�gedetten.
Piton mordult m�g egyet, majd kiment. A konyh�ban szinte m�r nevetett mag�n. Hihetetlen! Ez a k�ly�k m�g erre is r�veszi. T�nyleg nem ismer mag�ra.
K�sz�tett n�h�ny szendvicset, �s visszament a f�rd�be, ahol Denny m�g mindig mosatlan hajjal �ld�g�lt a k�dban.
– Az el�bb mintha abban egyezt�nk volna meg, hogy megmosod a hajad – mordult r� a gyerekre.
– Nem merem megmosni, mert a sampon cs�pi a szemem – nyafogta Denny. – �s mindig anya mosta meg a hajamat, �n nem tudom, hogyan kell.
– Na, j�, akkor majd �n megmosom neked – zs�mbelt a f�rfi, �s let�rdelt a k�d mell�. – D�lj h�tra, �s tedd a fejed a v�zbe.
Denny kiss� feszengve h�trad�lt, �s bevizezte a haj�t, majd gyorsan fel�lt, egy csom� vizet fr�csk�lve ezzel Pitonra.
– A mindens�git, te gyerek – mordult fel Piton –, nem tudsz vigy�zni? Na – tette hozz� nyugodtabban, mikor l�tta, hogy Dennynek lefel� g�rb�l a sz�ja –, akkor most hajtsd h�tra a fejed, am�g megmosom a hajad.
Denny, megnyugodva a visszafogottabb hangnemt�l, h�trahajtotta a fej�t, �s hagyta, hogy a f�rfi sampont �nts�n a fej�re.
– Tartsd csukva a szemed, hogy ne menjen bele a sampon – mondta halkan a b�jitalmester.
Denny szorosan behunyta a szem�t, eg�szen addig, m�g a f�rfi be nem fejezte a t�nyked�s�t.
– Most fek�dj bele megint a v�zbe, hogy le tudjam mosni a habot – utas�totta Piton a kisfi�t, aki sz� n�lk�l engedelmeskedett.
Mikor elk�sz�ltek, a f�rfi kiseg�tette Dennyt a k�db�l, �s becsavarta egy t�r�lk�z�be, majd egy b�b�jjal megsz�r�totta a haj�t.
– �gy – mondta. – T�r�lk�zz meg, �n pedig behozom a pizsam�dat. Ut�na vacsor�zunk.
– Te mikor fogod megmosni a hajadat? – k�rdezte k�v�ncsian Denny.
– Miut�n te lefek�dt�l – vetette oda inger�lten a b�jitalmester remeg� orrcimp�kkal, �s kiv�gtatott Denny szob�j�ba, hogy pizsam�t hozzon a gyereknek.
Miut�n lefektette Dennyt, a f�rd�szob�ba ment. Be�llt a zuhany al�, megnyitotta a v�zcsapot, �s egy s�hajjal a samponos flakon ut�n ny�lt...
 

***

– Merlin szerelm�re, hagyd m�r abba a d�dol�st! Sz�tmegy t�le a fejem – csattant fel Piton. – M�r t�bb mint egy hete ezt hallgatom.
Denny abbahagyta a d�dol�st, �s egy ideig csendben szedegette a leveleket a cserj�r�l a kertben, majd megsz�lalt.
– Mikor fog elj�nni �rtem a mami? Sok�ig fogok m�g n�lad lakni?
Piton keze meg�llt a leveg�ben, �s d�bbenten a gyerekre n�zett.
– Mi�rt k�rdezed ezt?
Denny megvonta a v�ll�t.
– Anya azt mondta, hogy neki dolga van, �s addig majd m�shol fogok lakni, de m�r biztosan elv�gezte azt a dolgot, nem? Akkor m�r elj�het �rtem. Ugye?
Pitonban egy pillanatra meg�llt az �t�. Ezek szerint a fi� nem is tudja, hogy az anyja meghalt. Szents�ges Merlin, mit mondjon most neki? Azt m�gsem k�z�lheti vele, hogy „any�d meghalt, ne v�rd vissza”. Majd egyszer. Ha m�r el�g id�s lesz hozz�, �s elmondhatja neki, akkor meg fogja tenni, de nem most. L�zasan gondolkodott, hogy mit is mondjon, de v�g�l csak ennyire volt k�pes:
– Nem tudom.
F�rk�szve n�zte egy darabig a kisfi�t, majd megk�rdezte.
– Nem szeretsz velem lenni?
– De igen, szeretek – mondta Denny b�logatva –, de any�val is szeretek lenni.
Piton h�mm�g�tt valamit, majd megk�sz�r�lte a tork�t, �s megsz�lalt.
– M�r el�g levelet szedt�nk, vigy�k be a laborba!
Denny felkapta a kosarat, �s elindult befel�, mik�zben �jra dudor�szni kezdett. �s Pitonnak ez�ttal nem volt kedve r�sz�lni.
 

***

A napok lassan hetekbe fordultak, �s Piton, �nmag�n is meglep�dve tapasztalta, hogy milyen t�relmet tud tan�s�tani a gyerek fel�. Egyre ritk�bban emelte fel a hangj�t a kicsivel szemben, �s �gy t�nt, a gyerek is tudta, mikor ne legyen �tban. A k�z�s reggeli k�sz�t�s m�r ritu�l�v� v�lt, �s ez valahogy hozz�tett a reggelekhez egy kis pluszt. A legt�bb id�t term�szetesen a laborban t�lt�tt�k, �s a b�jitalmester �gy l�tta, hogy a gyerek ezt igaz�n �lvezi. Ha �j dolgokat mutatott vagy mondott neki, a kisfi� �rdekl�dve figyelte, �s igyekezett a tanultak alapj�n v�gezni a Pitont�l kapott feladatait. B�r Denny id�nk�nt r�k�rdezett az anyj�ra, a f�rfinek szerencs�re mindig siker�lt kit�rnie a v�laszad�s el�l, de tudta, hogy nem halogathatja a v�gtelens�gig. Piton nagyra �rt�kelte, hogy a fi� szinte sosem nyafogott, �s a hasonl� kor� gyerekekkel ellent�tben, k�vetel�z� sem volt. B�r egyre felszabadultabban viselkedett a f�rfi jelenl�t�ben, m�gis tov�bbra is sz�fogad� �s csendes maradt, �s ez igencsak megfelelt a mor�zus ex-professzornak.
 

***

Egyik este, a kanap�n �ld�g�lve, Piton arra lett figyelmes, hogy Denny eg�szen k�zelr�l n�zi az arc�t. K�rd�n felh�zta a szem�ld�k�t, �s a gyerekre n�zett.
– Te sohasem mosolyogsz? – k�rdezte �rtatlanul a kisfi�.
– Nem – j�tt a t�m�r v�lasz.
– Soha, de soha? – folytatta Denny a k�rdez�sk�d�st, �s a szeme huncutul csillogott.
– Soha – v�laszolt ism�t r�viden Piton, de megr�ndult a sz�ja sz�le.
– Nem tudsz? Megtan�tsalak?
Piton halv�nyan elmosolyodott. „�pp most tan�tott�l meg” – gondolta mag�ban.
Denny, ezt l�tva, hirtelen felkacagott, majd boldogan lehuppant a sz�nyegre, ahol dudor�szva j�tszani kezdett a kisaut�val.
 

***

Az egyik h�ten �j b�jital-megrendel�s j�tt, amelyben hajn�veszt�t is rendeltek. �gy azt�n Piton hozz�fogott ennek az elk�sz�t�s�hez is. Az egyik ketrechez ment, ahol a patk�nyokat tartotta, �s kivett egyet.
– Mit fogsz csin�lni? – k�rdezte Denny gyanakodva.
– Lev�gom a fark�t, �s beleteszem a hajn�veszt� f�zetbe – felelte Piton, �s emelte is a p�lc�j�t, hogy megszabad�tsa a patk�nyt a fark�t�l, mikor Denny r�m�lten felki�ltott.
– Ne b�ntsd!
– Nem fogom meg�lni, csak a fark�t v�gom le – mondta kiss� inger�lten a f�rfi, �s �jra megemelte a p�lc�j�t.
Denny odaszaladt, �s belecsimpaszkodott a kez�be.
– De f�jni fog neki – mondta remeg� hangon, �s a szeme megtelt k�nnyel.
– Lehet, de ebbe a f�zetbe patk�nyfarok kell – mondta Piton t�relmetlen�l, �s harmadszorra is a kez�ben tartott patk�nyra emelte a p�lc�j�t.
– Ne b�ntsd, ne b�ntsd a patk�nyt – kiab�lta Denny k�ts�gbeesetten, �s m�r zokogott. – Az is �l! Az is �l!
Pitont annyira meglepte ez a kirohan�s, hogy leengedte a p�lc�t, �s leguggolt a zokog� gyerekhez. Majd megcsin�lja, ha a gyerek nem lesz itt.
– J�l van, nem b�ntom – mondta megnyugtat�an, mire Denny a nyak�ba kapaszkodott, �s a f�rfi ing�be f�rta az arc�t.
Piton megmerevedett, �s csak v�rta, hogy a kicsi megnyugodjon. V�g�l Denny elengedte, �s a f�rfira n�zett.
– Nem szabad b�ntani az �llatokat – mondta kioktat� hangnemben, azt�n, mintha mi sem t�rt�nt volna, vissza�lt leveleket por�tani a munkapulthoz, mag�ra hagyva a zavarodott b�jitalmestert.
 

***

– Mit csin�lsz? – k�rdezte az eb�dje f�l�tt Piton, miut�n m�r j� ideje n�zte, hogy Denny a s�lt krumplit v�logatja, �s akkur�tusan k�t halomba rakja.
– K�l�n rakom a pirultabbakat – j�tt a felelet.
– Mi�rt, azt nem szereted?
– De igen – v�laszolta a kisfi�, mik�zben hal�los nyugalommal v�logatta tov�bbra is a krumplit. – Az�rt eszem azt legutolj�ra. Mert az a legjobb. – Azzal �gy n�zett Pitonra, mintha ez volna a vil�g legterm�szetesebb dolga.
– �t hete vagy itt, de ezt m�g nem csin�ltad – mondta a f�rfi meglepetten.
– Otthon is �gy ettem, any�n�l – mondta Denny, �s enni kezdett.
Piton m�g n�zte egy darabig a gyereket, majd � is enni kezdett.
– Ugye ma este is megmosod a hajad? – k�rdezte hirtelen Denny. – Nekem ma hajat kell mosnom – folytatta fontoskodva.
– Igen, megmosom a hajamat – horkant fel Piton inger�lten. – H�la neked, rendszeresen mosom a hajam, te ravasz kis csib�sz.
Denny huncutul kuncogni kezdett, �s a f�rfi sz�ja is felfel� g�rb�lt egy kicsit, de t�bbet nem sz�ltak.
Aznap este, mikor m�r mind a ketten az �gyukban fek�dtek, Piton a kisfi�r�l gondolkodott. Meglepte, ugyanakkor megel�ged�ssel is t�lt�tte el, hogy a gyerek lelkesed�se �s �rdekl�d�se a b�jitalok fel�, valamint a v�gy, hogy a seg�ts�g�re legyen a laborban, szinte semmit nem lankadt. Azt is meg�llap�totta, hogy a gyerek okos, �s ravaszs�got is felfedezni v�lt a fi�n. Vagyis, j� es�ly van r�, hogy Denny a Mardek�rba ker�lj�n, b�r addig m�g…
Piton gondolatmenet�t mintha k�ssel v�gt�k volna el. Szeme kipattant, �s egy pillanatra m�g a l�legzete is elakadt, mikor el�rte a tudat�t, hogy most el�sz�r nevezte mag�ban Dennynek a kisfi�t. Eddig soha nem gondolt r� Dennyk�nt. Mi t�rt�nt?
Hirtelen r�zuhant a felismer�s, hogy a hetek sor�n sz�pen, lassan, akaratlanul �s �szrev�tlen�l k�t�dni kezdett a gyerekhez.
�s ez jobban megr�m�tette, mint eddigi �let�ben b�rmi m�s…



 

Folyt. k�v.

Akinek nem gy�z�k el�g h�l�s lenni a b�t�z�s�rt �s a rengeteg seg�ts�g�rt: Midnights Prophet.

El�z�←…….→K�vetkez�