2. fejezet
 

Az �let c�lja nem az, hogy azt tegy�k, amit akarunk. Azt tessz�k, amit meg kell tenni. Ezt parancsolja a sors.
(Christopher Paolini)


***

A hirtelen be�ll� d�bbent csendet Piton halk, fenyeget� hangja t�rte meg.
– Ism�telje meg, amit az el�bb mondott!
– Az unokah�ga a fi�t hagyta mag�ra.
– Maga most sz�rakozik velem?! – sziszegte a hivatalnok fel�.
– T�vol �lljon t�lem, Uram! – felelte az emberke, enyh�n remeg� hangon. Szemmel l�that�lag azzal volt elfoglalva, hogy megpr�b�lt elb�jni az el�tte tornyosul� aktahalmok m�g�.
Piton felpattant, �s az asztalra t�maszkodva fenyeget�en Mr. Wance arc�ba b�mult.
– Csin�ljon valamit! – sz�rte a fogai k�z�tt a b�jitalmester. – Tal�ljon kib�v�t…
– Mr. Piton, k�rem… – kezdte Mr. Wance.
– …oldja ezt meg!
– Uram, att�l tartok… – pr�b�lkozott �jra a tisztvisel�.
– Nem fognak egy szaros k�lyk�t a nyakamba varrni! – Piton a v�g�re m�r ord�tott.
– �lj�n le, Mr. Piton! – csattant fel v�ratlanul az �gyint�z�, majd mikor Piton – meglep�dve a v�ratlan kirohan�son – eln�mulva helyet foglalt, n�mileg visszafogottabban, de fagyosan folytatta. – Nem �ll m�domban semmiss� tenni ezt az �r�ks�get, sem nekem, sem �nnek, sem senki m�snak, �s ezt maga is nagyon j�l tudja. Az unokah�ga v�gakarata az volt, hogy a Prince v�rvonal tagja nevelje fel a fi�t. �s mivel �n az egyetlen, �gy ez a gyerek mostant�l a mag��, mag�nak kell gondoskodni r�la, ak�r tetszik, ak�r nem! Nem adhatja �rvah�zba, nevel�sz�l�kh�z, m�st sem k�rhet fel, hogy gondoskodjon r�la maga helyett. A b�b�j �rtelm�ben olyan, mintha maga lenne a v�r szerinti apja. Ez a gyerek mostant�l visszavonhatatlanul a mag��, Mr. Piton – fejezte be monol�gj�t a f�rfi.
Piton fej�ben �r�lt m�don kergett�k egym�st a gondolatok. Igen, a h�res Prince rokons�g, �s a v�rs�gi m�ni�juk, az „Aranyv�r” �r�let�kkel egyetemben. Ennek a m�ni�nak lett az �ldozata az anyja annak idej�n, �s most � is. Ezek szerint az unokah�g�nak is csak a v�rvonal volt a fontos, a fia m�r kev�sb�. Illik a csal�dba – gondolta fogcsikorgatva. Tal�lnia kell valami kib�v�t! V�g�l megsz�lalt:
– Hol van a gyerek igazi apja?
– Mr. Norman elhagyta a csal�dj�t m�g a fi� sz�let�se el�tt. Sosem l�togatta a gyereket, �s m�g ha ig�nyt tartana is mostant�l a kisfi� fel�gyelet�re, a b�b�j �letbel�p�s�vel ezt a jog�t m�ra v�g�rv�nyesen elvesztette.
„A rohadt m�zlista!” – gondolta mag�ban Piton.
A k�t f�rfi m�g p�r pillanatig n�m�n meredt egym�sra, majd kopogtak az ajt�n, �s a titk�rn� dugta be rajta a fej�t.
– Mr. Wance, meghozt�k a gyereket – k�z�lte a f�n�k�vel.
– K�sz�n�m, Miss Morrison! K�rem, sz�ljon nekik, hogy bej�hetnek.
– Igen, Mr. Wance – b�lintott a n�, �s kiment
Mr. Wance csendben f�rk�szte az el�tte �l� d�bbent, gondolataiba m�lyedt b�jitalmestert, majd megsz�lalt:
– A gyerek eddig egy ideiglenes �rvah�zban volt, most az egyik kirendelt gy�m�gyes�nk hozta el �t ide.
A b�jitalmester inger�lt pillant�ssal n�zett az �gyint�z�re, mire az elhallgatott, �s megint fesz�lt csend telepedett r�juk.
Piton, mag�ban abban rem�nykedett, hogy a vele szemben �l� Mr. Wance mindj�rt felpattan, �s nevetve k�zli vele, hogy csak egy �zetlen tr�fa �rtatlan �ldozat�v� v�lt. A pillanat azonban csak nem l�tszott el�rkezni. Helyette kopog�st hallott a h�ta m�g�l, majd az ajt�n bel�pett egy k�z�pkor� sz�ke haj� n�, maga mellett vezetve egy fekete haj�, ijedtnek t�n� gyereket.
– Gyere, csillagom, ne f�lj, itt nem b�nt t�ged senki – csacsogott a n� kedvesked�nek sz�nt hangon a kisfi�nak, �s odavezette a b�jitalmesterhez.
– Mr. Piton, bemutatom Mrs. Liptont, a gy�m�gyes�nket – mondta Mr. Wance, de Piton nem foglalkozott a bemutatkoz�ssal. Ink�bb a n� kez�t tov�bbra is szorongat� fi�t figyelte.
A gyerek �s a f�rfi n�m�n m�regette egym�st, majd az ut�bbi megsz�lalt:
– Hogy h�vnak? – k�rdezte a megszeppent gyereket.
– Denny – mondta a kisfi�.
– A teljes neve Dennison – sz�lt k�zbe Mr. Wance.
Piton vetett r� egy „Kit �rdekel?” pillant�st, majd �jra a gyerekhez fordult.
– H�ny �ves vagy?
– N�gy – mondta Denny.
Egy darabig megint hallgattak, majd Denny f�l�nken megk�rdezte:
– Te vagy az apuk�m?
– Nem! – v�gta r� Piton.
– Igen – mondta Pitonnal egyszerre Mr. Wance. – Mostant�l vele fogsz lakni, � fog gondoskodni r�lad.
Piton legsz�vesebben lenyomta volna Mr. Wance tork�n az akt�kat, hogy elhallgattassa a fecseg� hivatalnokot.
– Tulajdonk�ppen hasonl�t is mag�ra – mondta vid�man Mrs. Lipton. – Fekete haj, feh�r b�r, igaz, a szeme nem fekete, hanem k�k, �s az orra sem…
A gy�m�gyesbe belefojtotta a sz�t a b�jitalmester gyilkos pillant�sa. A n� zavartan pislogott p�rat, majd seg�lyk�r�en Mr. Wance-re pillantott.
– Mrs. Lipton, k�rem, vigye ki a kisfi�t az el�szob�ba, am�g elint�zz�k a tov�bbiakat – sz�lalt meg a hivatalnok.
A n� b�lintott, majd m�g mindig a gyerek kez�t fogva kioldalgott a szob�b�l, mag�val h�zva a kisfi�t is.
Piton Mr. Wance-re meredt.
– V�gezt�nk?
– L�nyeg�ben igen, Mr. Piton – v�laszolta az �gyint�z� –, csak ezeket a pap�rokat kell m�g al��rnia. Ezekb�l egy p�ld�ny a mag�� lesz.
Azzal egy halom iratot tolt Piton el�. A f�rfi d�h�sen ragadott fel egy penn�t, majd lend�letesen odafirkantotta az al��r�s�t a lapok alj�ra. Miut�n mindegyiket al��rta, eltette a saj�t p�ld�nyait, odadobta a penn�t Mr. Wance el�, majd sz� n�lk�l megfordult, �s elindult kifel�. Az ajt�ban az �gyint�z� hangja �ll�totta meg.
– Mr. Piton! Nem is k�v�ncsi r�, mi t�rt�nt az unokah�g�val?
Piton lassan visszafordult, majd fagyosan megsz�lalt:
– Nem l�tom be, mi�rt kellene, hogy �rdekeljen.
Azzal visszafordult �s kil�pett az irod�b�l, majd odament az egyik sz�ken �l� megszeppent gyerekhez, aki f�lve n�zte a f�l� tornyosul� mogorva f�rfit.
– Gyere, k�ly�k! – sz�lalt meg Piton.
Denny bizonytalanul pislogott fel a f�rfire, majd b�tor�t�st v�rva a gy�m�gyesre n�zett, aki igyekezett biztat�an a gyerekre mosolyogni.
– Menj csak – mondta –, nem lesz semmi baj.
A gyerek m�g mindig nem mozdult. Piton v�g�l megel�gelte a v�rakoz�st, �s a kez�n�l megfogva talpra r�ngatta a kisfi�t.
– Na, gyer�nk, mozdulj meg! – mordult fel. – Nem �rek r� eg�sz nap itt toporogni.
D�h�sen, �s cseppet sem finoman maga ut�n h�zva a gyereket elhagyta az irod�t, kikapta az auror kez�b�l a fel� ny�jtott p�lc�t, �s siet�s l�ptekkel az el�csarnok fel� vette az ir�nyt.
Szitkoz�dva v�gott kereszt�l az el�csarnokban l�v� emberek t�meg�n, mag�ban ezerszer is el�tkozva sosem l�tott unokah�g�t. S�t�t gondolataib�l a mag�val r�ngatott gyerek szipog�sa billentette ki.
– Mi bajod van? – sziszegte a gyereknek.
– Nem tudok olyan gyorsan menni, mint a b�csi – v�laszolta Denny h�pp�gve.
– Az a te bajod – vetette oda Piton, majd a temp�n semmit sem v�ltoztatva, folytatta �tj�t a kij�rathoz.
Az utc�ra ki�rve egy elhagyatott sik�torhoz vitte a m�r ny�ltan s�r�, �s igencsak kifulladt kisfi�t, majd minden el�zetes figyelmeztet�s n�lk�l felkapta, �s dehoppan�lt. Ez, mint ut�lag kider�lt, hiba volt.
A helyv�ltoztat�s ezen m�dja nyilv�n megterhel�, �s igen kellemetlen lehetett a kez�ben tartott kisfi�nak, mert amint meg�rkeztek a f�rfi h�za el�, a gyerek – nemes egyszer�s�ggel – leh�nyta Pitont.
– A szents�git, k�ly�k! – csattant fel a f�rfi, �s egy hirtelen mozdulattal a f�ldre tette Dennyt.
Morogva megragadta a ny�sz�rg� gyerek kez�t, �s beh�zta a h�zba. Odabent azt�n egy gyors tiszt�t�b�b�jjal rendbe hozta a ruh�j�t, majd Dennyhez fordult.
– Ne b�gj m�r, az agyamra megy.
Denny pr�b�lta visszanyelni a k�nnyeit, �s f�lve n�zett a f�rfira.
– Az ott a f�rd�szoba – mutatott Piton az egyik ajt�ra. – Menj, �s mosakodj meg! Csupa maszat vagy a b�g�st�l. Na, mi lesz, indul�s! – f�rmedt r� v�g�l.
Denny bement a f�rd�szob�ba, Piton pedig leroskadt az egyik fotelbe, �s massz�rozni kezdte sajg� hal�nt�k�t.
A pokolba is, mit kezdjen � egy k�ly�kkel? Hisz’ azt sem tudja, mire van sz�ks�ge egy ilyen gyereknek. Hirtelen �get� sz�ks�g�t �rezte egy tekint�lyes adag L�ngnyelv Whiskynek. M�r �pp indult volna, hogy kit�ltse mag�nak az aranyl� italt, mikor esz�be jutott Denny. A szents�git neki, m�gsem r�szegedhet le, mikor itt van az a k�ly�k a h�z�ban. Tudta, hogy sz�ks�ge lesz a j�zan esz�re, ha kezelni akarja ezt a helyzetet.
A h�l�szob�j�ba ment, �s az �jjeliszekr�nye fi�kj�b�l el�vett egy nyugtat� b�jitalt. Gyorsan felhajtotta, majd az �gyra �lve, kez�be hajtott fejjel v�rta a hat�s�t. Mikor �gy �rezte, hogy kell�en lenyugodott ahhoz, hogy egy�ltal�n r�n�zzen a k�ly�kre, akkor jutott esz�be, hogy az tal�n m�g mindig a f�rd�szob�ban van. Odament, �s benyitott.
Nem t�vedett, a gyerek m�g mindig ott �llt, ugyanolyan maszatosan, mint ahogy otthagyta, �s halkan s�rdog�lt. Piton �rezte, hogy a b�jital j�t�kony hat�sa egy szempillant�s alatt semmiv� foszlik, �s �jra fellobban� d�hvel f�rmedt r� a kisfi�ra.
– M�g nem vagy k�szen? Mit csin�lt�l ennyi ideig?
– Nem tudok egyed�l mosakodni, mert kicsi vagyok, �s nem �rem el a mosd�t – pityergett a gyerek.
– A j� �letbe! – morogta Piton. – Na, gyere!
Gyorsan megmosta a gyerek arc�t, majd kipender�tette a nappaliba. A k�nyvespolchoz ment, lekapott r�la p�r k�nyvet, majd a gyerekhez fordult.
– Nekem most dolgom van – k�z�lte Dennyvel mogorv�n. – Addig itt vannak ezek a k�nyvek, n�zegesd benn�k a k�peket. Maradj itt, ne ny�lj semmi m�shoz!
Azzal sarkon fordult, �s levonult a pinc�be.
Merlin verje meg, m�r j�csk�n elmaradt a m�ra tervezett munk�j�val. Tal�n a b�jitalf�z�s eltereli a gondolatait arr�l a koloncr�l a nyak�n.
Viszont legel�sz�r egy lev�l meg�r�s�ba kezdett egy bizonyos Mr. Damian Ronan r�sz�re. A f�rfi �gyv�d volt, �s ha siker�lt neki megmentenie Lucius Malfoyt az Azkabant�l, akkor tal�n az � probl�m�j�ra is tal�l megold�st. Az �gyv�d arr�l volt h�res, hogy mindig tal�lt kiskapukat a lehetetlennek t�n� �gyekben is. Tal�n m�g Merlin �jb�li visszat�rt�t is el tudta volna int�zni a var�zsvil�gba, ha j�l megfizetik.
R�szletesen le�rta a lev�lbe a probl�m�t, �s megk�rte benne az �gyv�det, hogy csak akkor keresse f�l, ha tal�lt megold�st. Ha lehet, akkor el akarta ker�lni a tal�lkoz�st a f�rfival. Undorodott az eg�sz embert�l, �gy, ahogy volt, �s tudta, hogy a legt�bbsz�r nem j�tszik tisztess�gesen, de neki most akkor is sz�ks�ge volt r�.
Mikor v�gzett a lev�l�r�ssal, el�vette a miniszt�riumban kapott iratokat, m�solatot k�sz�tett r�luk, �s mell�kelte �ket a lev�lhez. Az ablakhoz ment, ahol egy bagoly v�rakozott a p�rk�nyon. A mad�r l�b�ra k�t�tte a s�lyos bor�t�kot, majd kiengedte az ablakon.
Ezut�n hozz�fogott a b�jitalokhoz, �s igyekezett csak arra koncentr�lni, de nehezen tudta el�zni a gondolatokat a fej�b�l, mert a gyerek meg�rkez�se �jabb �s �jabb probl�m�kat vetett fel.
A gyerekn�l nem voltak csomagok, �gy val�sz�n�leg csak az a ruh�ja van, amit �ppen visel. K�nytelen lesz felruh�zni a k�lyk�t. �s hol aludjon a gyerek? Ha azt v�rj�k t�le, hogy a saj�t �gy�t fogja erre a c�lra felaj�nlani, akkor nagyon t�vednek! Majd alszik a fi� a kanap�n. De azt�n ezt az �tlet�t hamar elvetette. Neki id�nk�nt olyan b�jitalt is kell f�znie, amire �jszak�nk�nt is r� kell n�zni, �s ha a j�v�s-men�s�vel fel�breszti a k�lyk�t, akkor m�g �t is tutujgathatja az �jszaka k�zep�n. Nem, a gyereknek szoba kell! Bossz�san jutott arra az elhat�roz�sra, hogy k�nytelen lesz a dolgoz�szob�j�t fel�ldozni erre a c�lra.
Mag�ban �jra �s �jra meg�tkozta az eg�sz miniszt�riumot az unokah�g�val egyetemben, ami�rt ilyen helyzetbe hozt�k. Hogy a pokolba gondolhatta azt b�rki, hogy � majd dad�t fog j�tszani?! Azt sem tudja, mit kell kezdeni egy ilyen k�ly�kkel! �s hogy fog kij�nni vele? � nem szereti a gyerekeket, nincs hozz�juk t�relme, nem szokta vigasztalni �ket, az agy�ra mennek ha s�rnak, �s akkor is, ha nem s�rnak.
Eh… a k�ly�k t�n’ m�g azt is elv�rja majd, hogy „apunak” sz�l�thassa. De abb�l azt�n nem eszik! �t azt�n nem fogja soha, semmilyen ideges�t� k�ly�k �gy h�vni.
 

***

Denny egy darabig mozdulatlanul �llt a nappali k�zep�n, hiszen a „m�rges b�csi” azt mondta, maradjon, de mikor �gy t�nt, hogy a f�rfi nem j�n vissza, kiss� felb�torodva n�zett k�r�l.
Egy nagy kandall�t l�tott, el�tte egy kanap�t �s k�t fotelt, egy hatalmas k�nyvespolcot roskad�sig tele k�nyvekkel, �s kiss� t�volabb, k�zel a konyh�hoz, egy sz�gletes �tkez�asztalt n�gy sz�kkel. L�tott m�g a f�rd�szobain k�v�l h�rom m�sik ajt�t. Az egyik az volt, amelyiken az ember kiment, b�r nem tudta hov� vezethet. A m�sik k�t ajt� a f�rd�szob�t k�vette, �s felt�telezte, hogy szob�k lehetnek, de nem mert benyitni rajtuk. A kez�be vette a k�nyveket, �s n�zegetni kezdte �ket, de azok nem sok �rdekes dolgot tartalmaztak egy kisgyerek sz�m�ra, �gy hamarosan f�lretette �ket. Az ablakhoz ment, de hi�ba �gaskodott, nem l�tott ki rajta.
Visszafordult a nappali fel�, a kanap�hoz ment, �s fel�lt r�. Az igazat megvallva el�g otthonosnak t�nt, eg�szen tetszett neki a hely.
Csak az a magas b�csi nem. T�le f�lt. Olyan m�rgesen n�zett r�, �s �gy is besz�lt vele. Az az ember nem szerette �t, neki m�gis azt mondt�k, hogy ezent�l vele kell laknia. �jra k�nnyek gy�ltek a szem�be, majd eld�lve a kanap�n, lassan �lomba s�rta mag�t.
 

***

Piton teljesen meg is feledkezett a kisfi�r�l az ut�bbi �r�kban. Annyira belemer�lt a munk�j�ba �s a gondolataiba, hogy nem is hallotta meg, hogy valaki sz�longatja.
Dennyt korg� gyomra �bresztette fel. El�sz�r nem akart tudom�st venni r�la, mert f�lt att�l az embert�l b�rmit is k�rni. V�g�l az �hs�g fel�lkerekedett a f�lelm�n, �s elindult, hogy megkeresse a f�rfit. Mivel nem l�tta sehol, �gy gondolta, tal�n m�g mindig ott van, ahov� akkor ment, mikor �t itt hagyta. �vatosan lenyomta a kilincset, �s benyitott azon az ajt�n.
Egy kivil�g�tatlan l�pcs� vezetett lefel� az ajt�n t�l, de odalenn f�nyt l�tott, �gy lassan lemer�szkedett, �s sz�longatni kezdte a f�rfit.
– B�csi, b�csi!
Nem kapott v�laszt, de zajokat hallott az egyik ir�nyb�l, �s arra indult, m�g mindig a b�jitalmestert sz�longatva. Ahogy a zajokat k�vetve kin�zett az egyik polc m�g�l, megl�tta Pitont. A f�rfi h�ttal �llt neki, �s nem �gy t�nt, mintha reag�lna a gyerek hangj�ra. �gy h�t odament a h�ta m�g�, �s megr�ngatta a nadr�gj�t.
Piton hirtelen ugrott egyet a v�ratlan mozdulatt�l, �s fell�kte Dennyt, aki hanyatt esett, �s s�rni kezdett. A f�rfi els� reakci�ja a harag volt. Megragadta a s�r� gyereket, �s fenyeget�en n�zett a gyerek r�m�lt szemeibe, mik�zben a fell�ngol� d�ht�l egy �r kezdett feltart�ztathatatlanul kidagadni a homlok�n.
– Mit keresel te itt? – sziszegte a kisfi�nak. – Nem megmondtam, hogy maradj odafent? Ennyit sem �rtesz, ostoba k�ly�k?
– �hes vagyok – ny�sz�r�gte Denny r�m�lten. – Sz�ltam, de maga nem hallotta, ez�rt idej�ttem.
"H�t persze! A k�ly�knek enni is kell adni" – gondolta d�h�sen Piton. Nem el�g, hogy r�s�zt�k – sz�tz�zva eddigi csendes nyugalm�t -, most m�g j�tszhatja a sz�razdajk�t is.
Igaz�b�l azt sem tudta, mennyi az id�. Egy gyors Tempus-b�b�j elv�gz�se ut�n meglep�dve tapasztalta, hogy m�r d�lut�n hat �ra is elm�lt. Csaknem nyolc �r�t t�lt�tt idelenn. Mintegy vez�nysz�ra, az � gyomra is megkordult. Na, j�, akkor itt az ideje vacsora ut�n n�zni.
R�n�zett az el�tte �ll� kisfi�ra, �s esz�be jutott, hogy az az el�bb elesett.
– F�j valamid? – k�rdezte.
– Nem – v�laszolta Denny a fej�t r�zva.
– Akkor indulj, felmegy�nk, �s k�sz�tek valami vacsor�t.
Denny engedelmesen elindult a l�pcs� fel�, de oda�rve v�ratlanul megtorpant.
– Na, mi az m�r megint? – hallotta maga m�g�tt az ember mogorva hangj�t.
– S�t�t van – mondta megszeppenve, mik�zben a kivil�g�tatlan l�pcs�re mutogatott.
– Azt azt�n v�rhatod, hogy �lben foglak felvinni. Gyer�nk, indulj, itt vagyok m�g�tted.
A kisfi� elindult felfel�, de a s�t�tben elv�tette az egyik l�pcs�fokot, �s visszagurult, majdnem mag�val r�ntva Pitont is, aki azonnal szitkoz�dni kezdett.
– A pokolba is, k�ly�k, mi�rt nem n�zel a l�bad el�? – B�r egy kis hang a fej�ben eml�keztette, hogy tal�n ebben nem a gyerek a hib�s, az�rt rend�letlen�l folytatta. – Majdnem a nyakam t�rtem miattad! �s m�r megint b�gsz. Hagyd m�r abba, el�g legyen!
Felkapta a s�r� gyereket, �s felsietett a nappaliba. Lerakta Dennyt a kanap�ra, �s gyorsan, minden finomkod�s n�lk�l megvizsg�lta, nem t�rt-e el valamelyik csontja. �gy t�nt nem, csak a t�rd�n�l hasadt fel a b�r. Egy b�b�jjal helyrehozta a kisfi� t�rd�t, majd fel�llt, �s r�sz�lt a m�g mindig s�r� gyerekre.
– Most elmegyek, �s k�sz�tek valami ennival�t. Te addig itt maradsz, �s nem mozdulsz innen, vil�gos? – A gyerek m�g mindig szipogott, �s k�nnyes szemeit a f�rfira emelte, majd mikor megl�tta, hogy az v�laszt v�r, lassan b�lintott. – �s hagyd m�r abba azt az �tkozott b�g�st, az idegeimre megy!
Ezzel otthagyta Dennyt, �s val�s�ggal bemenek�lt a konyh�ba. Nem bajl�dott f�z�ssel, ugyanis nem akarta m�g jobban megv�ratni a m�r egy�bk�nt is �hes gyereket. Semmi kedve nem volt hozz�, hogy a k�ly�k a m�g ink�bb korg� gyomr�t is belevegye a „b�gnival�k” sor�ba. Gyorsan �sszedobott n�h�ny szendvicset, �s t�ny�rra t�ve kivitte az �tkez�asztalra.
Megk�nnyebb�lve �llap�totta meg, hogy a s�r�s v�gre abbamaradt.
– Vacsora – vetette oda a fi�nak, majd le�lt az asztalhoz.
Denny �vatosan lek�sz�l�dott a kanap�r�l, �s lassan k�zelebb ment az asztalhoz. Az asztal el�tt nem sokkal meg�llt, �s f�lelemmel vegyes v�rakoz�ssal n�zett fel a b�jitalmesterre.
– Most meg mire v�rsz? – k�rdezte g�nyosan a f�rfi. – �lj az asztalhoz �s egy�l! Elv�gre p�r perce m�g val�s�ggal kezed-l�bad t�rted az �tel�rt.
Denny felm�szott a sz�kre, de nem ny�lt az �telhez, hanem csak felv�ltva n�zegetett hol a szendvicsre, hol pedig Pitonra.
Piton t�rte ezt egy darabig, de v�g�l megel�gelte.
– Most megint mi bajod? – k�rdezte idegesen.
– Anya mindig felv�gta nekem katon�kra a szendvicset, �s a keny�r h�j�t is lev�gta.
Piton lehunyt szemmel foh�szkodott t�relem�rt.
– Az az any�d volt – vetette oda –, ez meg �n. Nem fogom sem k�rbefaragni, sem pedig felvagdosni neked a szendvicset. Vannak fogaid nem? Fogd meg, �s harapd. Rajta!
Denny lassan megfogta a szendvicset, �s kiss� �gyetlen�l, de enni kezdett. Egy ideig csendben �s nyugodtan evett, de ahogy m�lt az �hs�ge, �gy nyerte vissza energi�j�t, �s hamarosan l�b�lni kezdte a l�bait az asztal alatt.
Piton addig a pillanatig nem tette ezt sz�v� – b�r egyre nagyobb t�relmetlens�ggel figyelte a gyerek mozgol�d�s�t –, m�g Denny v�letlen�l l�bon nem r�gta �t.
– A mindens�git neki, hagyd m�r abba, te gyerek! – fakadt ki. – Egy percig sem tudsz egy helyben �lni?
Denny abbahagyta a l�bl�b�l�st, �s kiss� �ssz�bb h�zta mag�t. Piton ezt l�tva vett egy m�ly l�legzetet, majd kiss� visszafogottabban folytatta.
– Az asztaln�l nyugodtan esz�nk, vil�gos? Nincs ugr�l�s, l�bl�b�l�s �s rugdos�s. �rthet� voltam?
– Igen, uram – motyogta a gyerek.
– Helyes!
Piton n�zte m�g egy darabig a kisfi�t, de nem �gy t�nt, hogy az folytatni akarn� az ev�st.
– Befejezted? – k�rdezte.
– Igen – v�laszolta Denny.
– Akkor mosd�s �s fekv�s – rendelkezett Piton.
Denny leugrott a sz�kr�l, �s a f�rd� fel� vette az ir�nyt, de meg�llt, amint meghallotta, hogy Piton a h�ta m�g�tt jelent�s�gteljesen megk�sz�r�li a tork�t. Rosszat sejtve h�trafordult, �s r�n�zett a b�jitalmesterre, aki szem�ld�k�t felh�zva n�zett a fi�ra.
– El�bb a t�ny�rod – mutogatott az asztalra a f�rfi. – Ev�s ut�n rendben hagyjuk az asztalt, �rthet�? Fogd meg a t�ny�rod, �s vidd ki a konyh�ba! Ezt �gy kell csin�lni, meg�rtetted?
Denny b�lintott, majd engedelmesen megfogta a t�ny�rj�t, �s kivitte a konyh�ba Piton ut�n. Figyelte ahogy a f�rfi a marad�kot a szemetesbe dobja, a t�ny�rt pedig a mosogat�ba teszi. Igyekezett pontosan leut�nozni azt, amit a b�jitalmestert�l l�tott – b�r mivel m�g alacsony volt, rendesen megk�zd�tt, hogy el�rje a mosogat�t –, majd dolga v�gezt�vel rem�nykedve n�zett fel a f�rfira.
Piton egy b�lint�ssal nyugt�zta a kicsi t�nyked�s�t, majd sz� n�lk�l a f�rd�szob�ba ment, maga ut�n intve a kisfi�t.
F�lig engedte a f�rd�k�dat v�zzel, majd a gyerekhez fordult.
– Vetk�zz le, �s f�r�dj meg! �s ne kezdd el megint nekem, hogy az any�d hogy csin�lta! Egyed�l fogsz f�r�dni, �rthet�?
– Tudok egyed�l f�r�dni – mondta csendesen Denny.
– Remek – morogta Piton, majd kifel� indult. Az ajt�b�l m�g visszasz�lt: – H�sz perced van.
Denny levetk�z�tt, �s bem�szott a k�dba. Siker�lt nagyj�b�l megmosakodnia, azt�n csak �lt a v�zben, �s v�rta, hogy a f�rfi visszaj�jj�n.
F�lt ett�l az embert�l. Mogorva volt vele �s durva. De az is igaz, hogy meggy�gy�totta a t�rd�t, �s enni adott neki. Ugyan nem seg�tett neki az ev�skor mint az �desanyja, de v�g�l is, siker�lt kisebb neh�zs�gek �r�n megvacsor�znia. �s az anyuk�j�val ellent�tben, hagyta �t egyed�l f�r�dni.
Ett�l nagyfi�nak �rezte mag�t.
 

***

Piton kihaszn�lta a hirtelen j�tt nyugalmat, �s neki�llt, hogy a dolgoz�szob�j�t �talak�tsa h�l�v� a kisfi�nak. Az �r�asztalt a fal mell� k�ldte egy b�b�jjal, majd az egyik karossz�kb�l �gyat var�zsolt. Ezut�n neki�llt keresni valamit, amiben a k�ly�k alhat. Holnap majd elviszi a gyereket egy �ruh�zba, �s vesz neki p�r dolgot, ha m�r egyszer neki kell gondoskodni r�la.
Az egyik szekr�nyb�l el�vett egy fekete p�l�t, �s lekicsiny�tette. Miut�n ezzel is megvolt, �gy gondolta, a k�ly�k eleget �ztatta m�r mag�t, �gy a f�rd�szob�ba ment.
A gyerek m�g mindig a k�dban �lt, szeml�tom�st megmosakodva.
– L�tom, v�gezt�l. Akkor gyere ki – mondta, �s felvett egy t�r�lk�z�t.
Denny kim�szott a k�db�l, �s hagyta, hogy Piton k�r� tekerje a t�r�lk�z�t.
– �gy – mondta a f�rfi. – T�r�lk�zz meg, azt�n menj, �s fek�dj le.
– Hol fogok aludni? – k�rdezte Denny.
– Az eny�m melletti szob�t kapod meg.
– Az melyik?
– A legutols� – mondta Piton, majd kiment.
Denny kiss� �gyetlen�l, de megt�r�lk�z�tt. Mivel Piton nem hozott neki ruh�t, amibe �lt�zhetett volna, mag�ra csavarta a t�r�lk�z�t, �s �tballagott a legutols� szob�ba. A f�rfi m�r ott v�rta.
– Ez lesz a szob�d, itt fogsz aludni, �s miel�tt m�g k�rdezn�d, egyed�l. �n a m�sik szob�ban alszom. Oda nem mehetsz be. �rthet� voltam?
– Igen – mondta a kisfi�.
– Tess�k – ny�jtotta a f�rfi a gyerek fel� a lekicsiny�tett p�l�t –, ebben fogsz aludni. Holnap majd veszek neked pizsam�t is, meg p�r ruh�t.
Denny elvette a p�l�t, �s zavartan gy�r�getni kezdte. L�tszott rajta, hogy mondani szeretne valamit, csak nem mer el�hozakodni vele.
– Na, mi az, mi�rt nem veszed f�l? Tal�n nem tetszik a sz�ne? – k�rdezte g�nyosan Piton.
– De igen, csak… – kezdte Denny, majd elhallgatott.
– Csak mi? – k�rdezte t�relmetlen�l a b�jitalmester.
– Als�nadr�g – bukott ki a gyerekb�l. – Nincs tiszta als�nadr�gom.
– Akkor vedd fel azt, ami rajtad volt.
– De anya mindig azt mondta, hogy az als�nadr�got sosem szabad…
– Hagyd m�r abba, hogy azt hajtogatod, any�d mit csin�lt m�sk�pp! – csattant fel Piton f�lbeszak�tva a gyerek mond�k�j�t. – Meg�r�l�k ett�l!
De az�rt �tment a m�sik szob�ba, �s p�r perc m�lva egy lekicsiny�tett – term�szetesen fekete – als�nadr�ggal t�rt vissza.
– Nesze – ny�jtotta a gyereknek –, vedd fel! Ne agg�dj, teljesen �j, m�g nem hordtam.
Denny fel�lt�z�tt, majd bem�szott az �gyba.
Piton indult volna kifel�, mikor a kisfi� f�l�nken ut�nasz�lt.
– A mami – kezdte, �s zavartan nyelt egyet –, a mami mindig mes�lt nekem, �s itt maradt velem, am�g elaludtam.
Piton sz�r�s szemekkel n�zett a gyerekre.
– H�t, �n nem fogok. J� �jszak�t!
Azzal mag�ra hagyta a megszeppent gyereket a s�t�t szob�ban.
 

Folyt. k�v.

A b�t�z�s�rt �s a rengeteg seg�ts�g�rt, ism�t Midnights Prophet-nek tartozom k�sz�nettel!

El�z�←…….→K�vetkez�