1. fejezet
 

Bar�taim elhagytak engem:
egyed�l maradtam m�r.
Lelkemet ki�r�tettem,
mint aki nagyobb vend�get v�r.
(Babits Mih�ly)


***

A m�jus v�gi reggelen, a nap els� sugarai m�r �bren tal�lt�k a mogorva, fekete haj� f�rfit.
Egyed�l �lt, ahogy eg�sz �let�ben, �s ez nagyon is megfelelt neki. Soha nem volt senki, akihez ragaszkodott volna, egy embert… Nem! K�t embert kiv�ve.
M�ra mindkett� halott. Az egyik m�g gyerekkor�ban hagyta mag�ra.
A m�sikat � maga �lte meg.
Meg�lte �t, mert hagyta, hogy az a m�sik kihaszn�lja az ir�nta val� h�s�g�t, ragaszkod�s�t, bar�ts�g�t. Megtette, mert az a m�sik �gy akarta, � pedig fejet hajtott az akarata el�tt, �s mert megesk�d�tt r�. Hiszen csak �gy gy�zhettek.
�s akkor �jra egyed�l maradt.
Akkor megfogadta, hogy soha, senkinek nem engedi meg azt a kiv�lts�got, hogy k�zel engedje mag�hoz. Ink�bb a mag�nyt v�lasztotta, �s tal�n jobb is volt ez �gy. Am�gy sem volt soha nagy t�rsas�gi ember, mindig jobban �rt�kelte az egyed�ll�tet.

H�t �ve m�r!
H�t �ve, hogy Potter legy�zte a Nagyurat, � pedig felszabadulhatott a k�mtev�kenys�g k�telezetts�gei al�l. Akkor mindenki megtudta, hogy igaz�b�l melyik oldalhoz tartozott, �s f�ny der�lt sz�rny� tett�nek val�di ok�ra is, �t pedig gyilkos hal�lfal�b�l �nnepelt h�ss� avanzs�lt�k. � pedig, k�sz�nte sz�pen, de nem k�rt ebb�l.
Otthagyta a Roxfortot, �s v�gleg a Fon� sori lak�s�ba k�lt�z�tt, ahol megrendel�sre k�sz�l� b�jitalok f�z�s�be kezdett a Szent Mungo r�sz�re. Havonta egyszer elk�ldt�k neki a megrendel�seket a hop-h�l�zaton kereszt�l, � pedig ugyanezen az �ton eljuttatta a k�sz b�jitalokat az ispot�lyba. Ez a m�dszer t�k�letesen megfelelt neki. Nem voltak ideges�t�, huhog� baglyok, sem emberek, akikkel sz�t kellett volna v�ltani. Egyed�l volt, csendben, mag�ban, ahogy szerette.

A napi rutin ugyanaz volt m�r �vek �ta: hajnalban kelt, vett egy forr� zuhanyt, elfogyasztotta a reggelij�t �s a k�v�j�t, ezut�n pedig semmi m�ssal nem foglalkozott, csak a b�jitalaival. Eg�szen k�s� estig nem is j�tt el� a laborj�b�l. Ezt a rutint zavarta meg ma reggel egy sz�rke, miniszt�riumi bagoly, egy l�b�ra er�s�tett lev�llel. A f�rfi morogva oldotta le a pergament a hatalmas bagoly l�b�r�l, �s olvasni kezdett. Kezdeti bosszankod�sa �rtetlens�gbe v�ltott, ahogy szeme egyre lejjebb haladt a hivatalos hangnemben �r�dott sorokon.
A Hagyat�ki �gyek Oszt�ly�ra rendelt�k. �r�k�lt…
 

***

Horace Wance nem szerette a h�tf� reggeleket. �gy �ltal�ban semmilyen reggelt nem kedvelt, nem csak a mait. Viszont a h�tf�k voltak a legsz�rny�bbek, hiszen a h�tv�ge alatt �sszegy�lt elint�z�sre v�r� hagyat�ki �gyek j�val zs�foltabb�, �s megterhel�bb� tett�k am�gy is nagy stresszel j�r� napjait. �s ez a h�tf� k�l�n�sen stresszesnek �g�rkezett. Mikor m�lt p�nteken a kez�be ker�ltek a hagyat�ki pap�rok, t�bbsz�r is m�ly d�bbenet lett rajta �rr�. El�sz�r az �r�k�s neve, majd pedig maga az �r�ks�g v�ltotta ki n�la ezt a reakci�t. �let�nek hatvannyolc �ve alatt m�g soha nem fordult el�, hogy valaki �r�k�lt volna egy… Na, de mindent el kell kezdeni egyszer!
Az �r�j�ra n�zett, majd gyorsan elrendezte az iratait, hiszen az �gyf�l b�rmelyik pillanatban meg�rkezhet.
Ez �rdekesnek �g�rkezik…
 

***

A Miniszt�rium el�csarnok�ba l�pve, a fekete haj� f�rfi meg�llap�totta, hogy az szinte semmit sem v�ltozott az elm�lt h�t �v sor�n. Egyed�l az az undor�t� szoborcsoport t�nt el onnan. H�la, Merlinnek!
Miut�n igazolta mag�t, megkapta az �tbaigaz�t�st a Hagyat�ki Oszt�lyhoz. Oda�rve k�t aurorral tal�lta szembe mag�t.
– Uram, meg kell k�rnem, hogy az �gyint�z�s idej�re adja le a p�lc�j�t – sz�lalt meg az egyik auror.
– Mi�rt sz�ks�ges ez? – k�rdezte bizalmatlanul.
– Nos, kor�bban el�fordult, hogy az �r�k�s�d�si elj�r�s nem az �gyf�l v�rakoz�sai szerint alakult, �s meg�tkozt�k az �gyint�z�t. Ezeket a kellemetlens�geket szeretn�nk megel�zni.
A f�rfi t�k�letesen meg�rtette. � is sz�vesen meg�tkozta volna az eg�sz nyomorult Miniszt�riumot! �gy h�t, vonakodva, de �tadta a p�lc�j�t az aurornak, majd bel�pett az �gyoszt�ly el�ter�be.
Az ablaktalan helyis�gben egy er�sen sminkelt, kih�v� �lt�zet� boszork�ny fogadta.
„Ezen a n�n t�bb fest�k van, mint a falakon” – gondolta g�nyosan.
– J� reggelt! – k�sz�nt a n�. – Maga a 8:30-as �gyf�l?
M�r ez a fogadtat�s is egy j� �tok�rt ki�ltott. 8:30-as �gyf�l?! Mi ez? Hivatal vagy bord�ly? B�r, �gy a n�t eln�zve… Vett egy m�ly leveg�t, �s b�lintott.
– Igen, Horace Wance-hez j�ttem – morogta.
– Menjen csak be, m�r v�rja mag�t – mutatott egy ajt�ra a n�.
A f�rfi vetett m�g egy les�jt� pillant�st a titk�rn�re, majd a mutatott ajt�hoz s�t�lt �s kopog�s n�lk�l benyitott.
Odabent egy kopaszod�, vizeny�s szem�, alacsony embert tal�lt, aki egy hatalmas, akt�kkal telezs�folt asztal m�g�tt �lt. Az emberke megl�tva a f�rfit felpattant, �s el� sietett.
– Perselus Pitonhoz van szerencs�m? – k�rdezte a f�rfi kiss� kapkodva.
Piton tart�zkod�an b�lintott.
– Horace Wance – mutatkozott be az �gyint�z� fontoskodva, �s kezet ny�jtott. – �rvendek, nagyon �rvendek!
– �gyszint�n – mondta Piton minden meggy�z�d�s n�lk�l, �s r�viden megr�zta a fel� ny�jtott kezet.
– K�rem, Mr. Piton, foglaljon helyet!
Piton elhelyezkedett az asztallal szemben l�v� karossz�kben, ami az �gyfelek sz�m�ra volt fenntartva, �s v�rakoz�steljesen n�zett a saj�t hely�re visszasiet� hivatalnokra.
Mr. Wance szemmel l�that�an zavarban volt. Kiss� idegesen m�lyedt az el�tte l�v� akta tartalm�ba, id�nk�nt r�vid pillant�st vetve az el�tte �l�, egyre t�relmetlenebb b�jitalmesterre.
– Elkezdhetn�nk v�gre? – k�rdezte Piton, megel�gelve a v�rakoz�st.
– �hm…, igen…, igen, igen, hogyne – motyogta Mr. Wance, �s becsukta az el�tte l�v� akt�t. – Nos, miel�tt elkezden�nk, egy kis adategyeztet�sre lesz sz�ks�g, majd ut�na egy b�b�jjal is ellen�riznem kell a szem�lyazonoss�g�t. Megfelel �gy �nnek, Mr. Piton? Ugye nincs ellenvet�se?
– Nem, nincs ellenvet�sem – f�jtatott Piton.
Mr. Wance �jra fel�t�tte az el�tte fekv� akt�t, �s elkezdte az adategyeztet�st.
– Neve?
– Perselus Tobias Piton.
– Sz�letett?
– 1960. Janu�r 9-�n.
– Anyja neve?
– Eileen Prince.
– Apja neve?
– Tobias Piton…
A k�rd�sek hossz� perceken �t folytat�dtak. Mikor Mr. Wance a v�g�re �rt a faggat�z�snak, Piton m�r kezdte meg�rteni az ajt� el�tti p�lcaelkobz�s sz�ks�gess�g�t. M�r most meg�tkozta volna ezt az embert!
Mr. Wance v�g�l egy szem�lyazonoss�g ellen�rz� b�b�j elv�gz�se ut�n m�r teljes bizonyoss�ggal kijelenthette, hogy a vele szemben helyet foglal�, igencsak d�h�snek t�n� f�rfi, maga Perselus Piton.
– Nos, Mr. Piton – kezdte –, meg kell mondjam, hogy igen szokatlan a maga �gye. Negyvennyolc �ves p�lyafut�som ideje alatt soha, m�g csak hasonl�val sem…
– Nagyon �rdekes – szak�totta f�lbe g�nyosan Piton –, de nem t�rhetn�nk r� arra, ami�rt ide rendeltek? Nem �rek r� eg�sz nap!
– �hm…, de igen, persze, hogyne, eln�z�st – hadarta idegesen az emberke. – Akkor kezdj�k!
„Ideje lenne” – gondolta ep�sen Piton.
– Mr. Piton, szeretn�m tudni, ismer-e egy bizonyos Lenora Norman nev� h�lgyet?
– Nem.
– ���, a l�nykori neve Prince. Lenora Prince. Az �n �desanyj�nak az unokah�ga, a maga unokatestv�re.
– Soha nem hallottam r�la – mondta Piton. – Azt sem tudtam, hogy any�mnak volt egy testv�re. Nem besz�lt a csal�dj�r�l, f�leg, miut�n kitagadt�k.
– Ez szomor� – mondta Mr. Wance sajn�lkozva. – Az �desanyj�nak volt egy �ccse, az eml�tett h�lgy az � l�nya. Az � hagyat�ka miatt van most itt, mivel maga az egyetlen �l� rokona az elhunytnak, a Prince v�rvonalb�l.
– Mi�rt fontos ez? – k�rdezte Piton.
– Nos, ez a val�di oka a maga �r�ks�g�nek. A v�rvonalhoz kapcsol�dik…
– Csak nem a Praeceptum legata*-r�l besz�l? – v�gott k�zbe meg�tk�zve a b�jitalmester.
– De igen, Mr. Piton. Ez a K�telez� �r�ks�g b�b�ja. Nagyj�b�l hasonl�an m�k�dik, mint a Megszeghetetlen Esk�. Mint ahogy m�r eml�tettem, a v�rvonalhoz k�t�dik, �s tudom�som szerint nincs al�la kib�v�.
Piton kezdte egyre k�nyelmetlenebb�l �rezni mag�t. Teh�t �r�k�lt valamit, ami, ha tetszik, ha nem, az �v� lesz, �s csak a hal�lakor szabadulhat t�le. Remek!
– Biztos benne, hogy ez az… �r�ks�g, k�telez� r�m n�zve? – B�r szinte biztos volt a v�laszban, az�rt egy pr�b�t, �gy �rezte, meg�r.
– Igen, Mr. Piton, biztos. B�r p�lyafut�som sor�n nem tal�lkoztam m�g ilyen esettel – s�t, tal�n m�g m�s sem –, azt kell, mondjam, ez bizony visszavonhatatlan, �s megm�s�thatatlan. Az �r�ks�g a maga birtok�ba ker�l – pontosabban, m�r ker�lt is –, nem ruh�zhatja �t m�sra a gondoz�s�t, �s…
– A „gondoz�s�t”?! – v�gott k�zbe hirtelen Piton. – M�gis, mit hagyott r�m az a n�mber?!
Csak rem�lte, hogy nem egy s�rk�ny, vagy egy v�rfarkas „boldog” tulajdonos�v� v�lt, de az �gyint�z� hebeg�-habog� v�lasz�t hallva, �r�mest elcser�lte volna b�rmelyikre.
– A… a fi�t…, Mr. Piton…
 

Folyt. k�v.

*Megjegyz�s: A var�zsige saj�t agysz�lem�nyem, latin sz�t�rb�l vettem hozz� a szavakat.

→K�vetkez�