Restis angustus (Szoros k�t�l)

 

A zs�fol�sig t�m�tt, rossz eml�k� t�rgyal�teremben olyan hossz�nak t�ntek a l�ptei, mint az elm�lt napok. Csak az aurorok l�bainak tompa dobaj�t engedte �t tudata a k�lvil�gb�l.

A Vitalita maxima elk�sz�lt. Amikor h�rom nappal kor�bban, lassan, az el�re megszabott protokoll szerint megitatta Drac�val, �pp k�t szem�llyel t�bb volt jelen, mint ah�nyat sz�vesen l�tott volna k�zben.
De Hermion�t nem lehetett visszatartani, �s McGalagonnyal sem akart �sszet�z�sbe keveredni. A k�t n� teljes figyelm�t a fi�nak szentelte, �s Lucius is tart�zkodott minden f�l�sleges akci�t�l. Nem mutatkozott, am�g Granger is a szob�ban volt.
Miut�n a fiatalember kimer�lten �lomba szender�lt, majd meghallgatt�k l�nyegre t�r� magyar�zat�t arr�l, hogy a b�jital a v�r�ramon kereszt�l gyakorlatilag minden bels� szerv�re hat�st gyakorol, �s az �tkot egy magas l�zzal k�s�rt, f�raszt� ellenreakci� keret�ben t�rheti meg, Hermione elhagyta a szob�t. Az id�s asszony ellentmond�st nem t�r�en intett a l�that�v� v�l� id�sebb Malfoynak, hogy k�vesse.
A f�rfi k�r�lbel�l egy �ra eltelt�vel t�rt vissza. Az�ta sem tudta meg, mir�l �llapodott meg vajon a boszork�nnyal. A volt hal�lfal� marad�sa m�g �t is meglepte, tudv�n tudva, Minerva milyen m�lyen el�t�lte a Malfoyok minden, Voldemorthoz k�thet�, illetve Dumbledore, vagy Potter ellen�ben elk�vetett cselekedet�t.

Amint McGalagony t�vozott, Hermione ism�t felbukkant az egyik falf�lk�b�l, �s egyetlen hang n�lk�l f�kezett le a szoba k�zep�n. Neh�z, k�nos cs�ndben �lltak egym�ssal szemben. A l�ny nem k�zeledett hozz�. Egyszer�en csak n�zte. � pedig tartotta mag�t kor�bbi elhat�roz�s�hoz.
L�tta a m�sikon, hogy keserves sz�m�ra a helyzet, de a saj�t k�nj�t m�g nyomokban sem lehetett rajta �szrevenni.
A boszorka tal�n t�z percnyi s�lyos hallgat�st k�vet�en fordult meg lassan, �s s�t�lt ki az ajt�n, m�g egy utols�, ny�lt �s biztat� pillant�st vetve az arc�ra.

Az�ta a fi� �llapota szeml�tom�st rohamosan javult. Az �tv�gya marad�ktalanul visszat�rt, a l�za m�sf�l nap alatt v�gleg lement, �s b�szen k�sz�lt r�, hogy mentora t�rgyal�s�n � maga is r�szt vegyen. Eg�szen addig, am�g Luciusszal egy�tt meg nem tiltott�k neki a buta h�sk�d�st. Annyira az�rt m�g nem volt j�l. �s, mint azt a lelk�re csom�zt�k, jelenl�te csak bonyol�tan� a helyzetet, mellesleg vajmi kev�ss� szolg�ln� Piton �rdek�t.

Aznap reggel igyekezett �gy tenni, mintha b�rmely �tlagos nap kezd�dne. G�piesen elfogyasztotta a b�gre er�s fekete te�t, elmajszolt egy sov�nyabb reggelit, k�s�bb t�ntet� cs�ndess�ggel v�rta be az aurorokat.
B�r az als�bb �ves gyerekeket nem nagyon �rdekelt�k a h�rek, az�rt a nagyobb, �js�golvas� di�kok j�volt�b�l mindenki �rtes�lt r�la, mi is zajlik. �gy azt�n kellemetlen�l sok k�v�ncsi tekintet k�s�rte, amikor Tonks vezet�s�vel, n�gy m�sik auror t�rsas�g�ban elhagyta az �p�letet. Csak azt nem �rtette, mi�rt �rezte �gy, hogy a k�lyk�k hat�rozottan �t b�mulj�k, �s nem valahova a leveg�be, ahogyan annak jelen �llapota alapj�n lenni kellett volna.
Nymphadora halk, hat�rozott utas�t�sokkal terelte a kis csapatot a hoppan�l�si pont fel�, �s csak akkor �rintette meg a v�ll�t biztat�an egy pillanatra, amikor a kez�ket m�gikus bilinccsel �sszefogta az utaz�shoz.

�gy, ahogy a terem k�zep�n fel�ll�tott sz�k fel� haladtak, szeme sark�b�l �rz�kelte, hogy hol itt, hol ott ny�jt�zik egy-egy var�zsl� vagy boszork�ny nyaka �s feje a t�bbiek feje f�l�, meglep� pontoss�ggal, b�r igen tan�cstalan arckifejez�ssel k�vetve az � �tvonal�t. A helyzet azonban nem volt alkalmas a t�preng�sre. A halk morajl�s el�lte egy�rtelm�en jelezte, hogy el�rkezett a pillanat.
Csak a m�sodik sor egyik v�g�hez k�zel �l�, kir�v�an festett �s felt�n�en �zl�stelen�l �lt�z�tt boszork�ny penn�j�nak serceg�se zavarta meg az utols� m�sodperceket, miel�tt elhangzott volna a form�lis felsz�l�t�s:

- �lljanak fel!

A b�r�s�g, Amelia Bones vezet�s�vel, bevonult. A tizenk�t esk�dt elfoglalta hallgatag, jellegtelen hely�t a b�r�s�g sorai m�g�tt. Perselus Pitont nem lepte meg k�l�n�sebben, hogy az �rnok szerep�ben Weasley�k legjelent�ktelenebb fi�t siker�lt felfedeznie.
Az els� sorban, nem t�ls�gosan nagy t�vols�gra Vitrolt�l Cornelius Caramel terpeszkedett semmitmond� arckifejez�ssel.

Nem volt fogadott �gyv�dje. Ugyan, mib�l lett volna?!
A sz�m�ra kirendelt v�d�t, a szok�sokkal ellent�tben, most l�tta �let�ben el�sz�r. Lelkes, de fegyelmezett �s elsz�nt fiatalembernek t�nt. A neve Ernest Diggory. Legal�bb t�z �vvel fiatalabb lehetett n�la. Tal�n Amos valamelyik t�voli unoka�ccse. Vajon mi�rt v�llalta el?

„Mi�rt-mi�rt? Mert valamib�l meg kell �lnie. Nem �gy fest, mint akit felvet a Malfoy-vagyon t�bbsz�r�se.”

Figyelmesebben megn�zve, volt igazs�g ebben a gondolatban. A h�szas �vei legv�g�n j�r� var�zsl� tal�rj�t bizony nem a legeleg�nsabb szalonokban szabt�k, �s ink�bb strapab�r�, mint sz�p anyagb�l k�sz�tett�k. Eddig nem tudott r�la, hogy a Diggory-csal�dnak van szeg�ny oldal�ga is.

Perselus Piton sz�ve legm�ly�n, legal�bbis a fizikai f�jdalommal szemben, gy�va embernek tartotta mag�t. Most m�gsem �rzett semmit. Elm�je ki�r�t�se �gy, t�vol tartva mag�t Hermion�t�l, ism�t sikeres man�ver volt. �gy pr�b�lta szeml�lni saj�t t�rgyal�s�t, mint egy vadidegen�t, �s a k�vetkez� �r�k hamar hom�lyosul�, k�d�s �s hi�nyos eml�kei alapj�n m�g �vek m�lva is �gy �rezte, ez majdnem teljesen siker�lt.
Amikor a teremszolga odal�pett a sz�k�hez, melyhez er�s m�gikus k�telek szor�tott�k a csukl�it, k�z�mb�sen fordult fel�.

- Esk�szik, hogy a feltett k�rd�sekre a legjobb tudom�sa �s lelkiismerete szerint az igazat, �s csakis az igazat mondja el, �s ebb�l semmit nem hallgat el? – k�rdezte t�le olyan hanger�vel, hogy azt a teremben bizonyosan mindenhol hallani lehessen.
- Igen – felelte.
- Tudom�sul vette, hogy a hamis tan�z�st a t�rv�ny b�nteti?
- Igen – mondta �jb�l.

A fogadalomt�telt k�vet�en, a v�d k�pvisel�je k�zvetlen k�zel l�pett hozz�. Pontosabban ahhoz a hom�lyos figur�hoz, amit Perselus Pitonb�l �rz�kelt.
A M�gikus T�rv�nysz�k f��gy�sze k�pviselte a v�dat. Ebben nem volt semmi szokatlan, illetve szem�lyes mot�vum. B�r Hermione sz�ve elszorult minden kem�nyebb mondatn�l, a f��gy�sz nem volt Perselus szem�lyes ellenl�basa. Nyers volt, k�m�letlen �s c�lrat�r�, mint egy mugli aut�gy�ri robot.

Halkan ismertette a v�dpontot. Egyetlen egyet.

- Mr. Piton, az �n ellen felhozott v�d a legs�lyosabbak k�z� tartozik a m�gikus �t�lkez�si gyakorlatban. �n egy f�benj�r�, tiltott �tok haszn�lat�val kioltotta Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore �let�t. Tagadja az �n ellen felhozott v�dat?
- Nem.
- Milyen ind�t�k vezette tett�nek elk�vet�se sor�n?

Piton pontosan tudta, hogy Potter besz�mol�j�t k�vet�en mindenki, az �gy�sz is ismeri a t�rt�ntek h�tter�t. De ez a szok�sos �gymenet. A teremben eluralkodott a t�k�letes �s fesz�lt n�mas�g.

- H�rom okom volt – v�laszolta k�zepes hanger�vel, mik�zben hangja kifejezetten higgadt volt. – El�sz�r, Dumbledore professzor letetette velem a Megszeghetetlen Esk�t, hogy a sz�ks�ges pillanatban biztosan az �ltala elv�rt m�don j�rjak majd el. M�sodszor, akkor m�r egy �ve tudtuk, hogy a professzor egy nagyon er�s, ellenszer �s v�d�b�b�j n�lk�li �tok k�vetkezt�ben haldoklik. Tudat�ban volt, hogy hal�la az �ltala v�lasztott m�dn�l sokkal hosszadalmasabb �s keservesebb lenne, ha megv�rn� az �tok hat�s�nak v�g�t. Kifejezetten, t�bb alkalommal megk�rt r�, hogy tegyem f�lre szem�lyes �rz�seimet, �s seg�tsek megk�nny�teni ezt az utat, amellyel, �gy v�lte, az �ltala hossz� id�n �t szolg�lt �gynek is nagyobb haszn�ra lehet, mint ha bev�rja az elker�lhetetlent. Harmadszor, utas�tott r�, hogy a m�sik, �ltalam Narcissa Malfoynak letett Megszeghetetlen Esk�vel �sszhangban, ezzel a l�p�ssel v�djem meg Draco Malfoyt a hal�los �tok haszn�lat�b�l r� h�rul� k�ros �s vesz�lyes k�vetkezm�nyekt�l.

- Mit �rt azon, hogy az igazgat� hal�la t�bb haszonnal j�rt, mint ha �letben marad? – h�zta fel a szem�ld�k�t a f��gy�sz.
- Mint eml�tettem, Dumbledore professzor tudta, hogy legfeljebb hetei lehetnek h�tra. Az is vil�gos volt sz�m�ra, hogy ezek az utols� hetek hozz� m�ltatlan, a F�nix Rendj�nek munk�j�t csak akad�lyoz� gy�nges�ggel �s le�p�l�ssel j�rn�nak – mereven n�zett maga el� egy pontra. �reg bar�tj�nak ebben igaza volt, s b�r m�g hal�la pillanat�ban is kegyetlen volt vele, m�gsem tudta soha megbocs�tani mag�nak, hogy megtette. Lassan folytatta. – Terve szerint az � hal�la megszil�rd�totta a helyemet a S�t�t Nagy�r legf�bb bizalmasai k�r�ben. Ezen k�v�l, nagyon helyesen, arra sz�m�tott, ha minden a terv szerint t�rt�nik, a hatalom�tv�telt k�vet�en �n leszek a Roxfort vezet�je, �s �gy az ott maradt di�kok kevesebb k�zvetlen s�relemnek lesznek kit�ve, mint ha az iskola ir�ny�t�sa korl�tlan hatalommal Carrow-�k kez�be jut.

Hermione lassan ford�totta oldalra a fej�t. K�t sorral m�g�tte, n�h�ny sz�kkel od�bb Molly Weasley �lt, kedves, kerek arc�n csorogtak a k�nnyek. D�bbent cs�nd vette k�r�l �ket.

- Milyen alapon �t�lte meg �gy, hogy Draco Malfoyt kell megk�m�lnie, vagy hogy h�rmuk �lete k�zt rangsort �ll�that fel?
- Draco Malfoy fiatal. Akkoriban m�g majdnem gyerek volt. Ez nem az �n sorrendem volt, hanem az igazgat� �r�. �nmag�t a lista v�g�re helyezte, de hogy pontosan mi�rt, arra egyed�l � tudna v�laszolni – v�laszolta enyh�n lehorgasztott fejjel. Nincs joga Albus titkair�l besz�lni, k�l�n�sen �gy nem, hogy azok egy r�sz�t a mai napig sem ismeri.
- Mint tudjuk, nincs lehet�s�gem megk�rdezni – v�gott vissza a f��gy�sz.

Halk, �rces hang szelte �t a termet.

- Ha megenged egy kiigaz�t�st, Amelia – hangzott az esk�dtek m�g�l -, ebben a f��gy�sz �r t�ved.

Szinte mindenki forgol�dva kereste a forr�st, �s csak n�h�ny m�sodperc eltelt�vel kezdtek meglepett zajong�sba azon kevesek, akik a leghamarabb vett�k �szre, hogy a falon l�v� festm�nyben eddig l�tsz�lag szuny�k�l�, �l�nk k�k szem� id�s m�gus volt a megsz�lal�.
F�l percen bel�l az �sszes sort bej�rta a megh�kkent suttog�s: Dumbledore!

„M�g ide is elj�tt ut�nad. Nem ny�lik meg alattad a f�ld?!”

T�gra ny�lt szemmel n�zte az �reg der�s �s b�k�s arc�t, melyen szok�sos megnyugtat� mosoly�n�l most sokkal melegebb �s bens�s�gesebb kifejez�s �lt.

- B�r�n�, enged�lyt k�rek a t�rgyal�s folytat�s�ra! – fordult a pulpitus fel� a f��gy�sz r�vid �s enyhe zavart k�vet�en.
- Helyt adok Dumbledore professzor k�r�s�nek – n�zett r� szigor�an az id�s boszork�ny. – Ha befejezi a v�dlott meghallgat�s�t, Dumbledore professzor tan�k�nt a rendelkez�s�re �llhat.

Caramel arc�n tiszt�n l�that�an �tsuhant az indulat.

- K�sz�n�m, b�r�n�, egyel�re nincs t�bb k�rd�sem a v�dlotthoz – v�laszolta amaz.
- �n� a sz�, �gyv�d �r! – intett a fiatalabb var�zsl�nak Amelia Bones.
- K�sz�n�m, b�r�n�! – kelt f�l a hely�r�l Diggory. Nem volt k�nny� helyzetben. V�denc�b�l csak hom�lyos �rnyat l�tott, akinek mimik�j�b�l nem igaz�n sz�m�thatott seg�ts�gre.
- Piton professzor, milyen viszonyban volt Albus Dumbledore-ral?
- Neh�z erre v�laszolnom – mondta Piton, mintha nem gondolkodott volna ezen a k�rd�sen az elm�lt �vtizedekben sz�mtalanszor. – Megmentett az Azkabant�l, meg�lhet�st �s k�zvetlen biztons�got ny�jtott sz�momra egy olyan id�szakban, amikor mindenki m�s elfordult t�lem. Jobban ismert, mint b�rki. Tapasztalatai �s tud�sa jelent�s r�sz�t megosztotta velem. Sokkal t�bb volt ez, mint szoros �s er�s munkakapcsolat. Nem csak a felettesem volt. Az egyetlen bar�tom.
- Mikor d�nt�tt �gy Dumbledore professzor, hogy maga akarja megv�lasztani a hal�la k�r�lm�nyeit?
- Szinte napra pontosan egy �vvel kor�bban – v�laszolta sz�kszav�an.
- Mit tud a professzort �rt �tokr�l?
- Sokat, de nem mindent. Egy nagy erej� var�zst�rgy megszerz�s�n munk�lkodott, amikor �vatlanul meg�rintette, �s a rajta elhelyezett �rt�s m�k�d�sbe l�pett. Mire visszat�rt a Roxfortba, csup�n annyit tudtam tenni, hogy az eg�sz szervezet�t t�mad� �tkot egy id�re be tudtam z�rni s�lyosan s�r�lt kez�be.
- A professzor tudta, hogy az �tok id�vel sz�t fog sz�r�dni a szervezet�ben?
- Megbesz�lt�k – b�lintott, hat�rozott mozdulat�nak �rny�k�t az eg�sz teremben �rz�kelni lehetett. – �gy sz�m�tottam, k�r�lbel�l egy �ve maradt. Tiszt�ban voltunk vele, hogy nincs ellenszer vagy ellen�tok.
- Mit �rzett, amikor az �v folyam�n a professzor t�bb �zben is felsz�l�totta, hogy hajtsa v�gre az utas�t�s�t?
- Eleinte semmit. Nem hagyott nekem id�t arra, hogy t�prenghessek. �lland� t�lterhelts�gben �lt�nk, �s egyre gyakrabban kellett megjelennem a S�t�t Nagy�r el�tt is.
- �s k�s�bb?
- D�h�t, keser�s�get �s undort.
- Mi�rt maradt l�tsz�lag az utols� pillanatig Tudjukki szolg�lat�ban?
- Mert ez volt a kijel�lt feladatom. L�tfontoss�g� volt, hogy minden l�p�s�r�l �rtes�lj�nk, fel�gyelj�k a k�gy�t, �s Harry Potter csak a lehet� legk�s�bb tudja meg, az � �let�t�l k�zvetlen�l f�gg a S�t�t Nagy�r� is.
- Mit gondolt arr�l, hogy Tudjukki legy�z�se �rdek�ben Dumbledore professzor mindenkit, m�g Harry Pottert is fel�ldozhat�nak v�lte?
- Elborzadtam – v�laszolta nagyon halkan.
- Hi�nyzik �nnek Dumbledore professzor? – tette f�l a var�zsl� nagyon �gyes, kisz�m�tott, �m l�lekbe gyalogl� k�rd�s�t.
- Igen – sziszegte a kellet�n�l sokkal kev�sb� fegyelmezetten, �pp a ny�lt inger�lts�g hat�r�n egyens�lyozva. Hossz� ujjai egy �rnyalattal nagyobb er�llyel szor�tott�k a karf�kat, melyekhez a m�gikus k�t�l am�gy is odafesz�tette a csukl�it.
- K�sz�n�m, nincs t�bb k�rd�sem – sz�lt a fiatalember a pulpitus fel� k�nnyed�n meghajolva, �s a hely�re ment.

Meglehet�s sz�ks�ge volt szinte t�k�lyre fejlesztett �nuralm�ra. Mire feleszm�lt, m�r a f��gy�sz sz�lt az els� tan�hoz.

Hermione?!

- Miss Granger, mi�ta ismeri Perselus Piton professzort?
- Tizenk�t �ves korom �ta.
- Pontos�tan�?
- Csaknem kilenc �ve.
- �nt els� �vt�l kezdve tan�totta…
- Igen, hatodik �v v�g�ig.
- J� tan�rnak tartotta a professzort?
- Nem, f��gy�sz �r. Nem j�nak, hanem kiv�l�nak.

A teremben hallani lehetett a meglepett ny�sszen�seket. T�bbek k�zt Ron Weasley sem tudta pal�stolni megr�k�ny�d�s�t. L�that� volt, hogy erre a v�laszra az �gy�sz sem sz�m�tott. Rita Vitrol csak n�h�ny �les pillant�st vetett maga k�r�, �s m�ris szapor�bban sercegett a penn�ja.

- Megvil�g�tan�, mit �rt ez alatt?
- A professzor k�m�letlen, s�t sok esetben kifejezetten �rz�ketlen, vagy elfogult volt a di�kokkal, viszont mindent elk�vetett az�rt, hogy �lland� teljes�tm�nyre serkentse azokat is, akik nem rendelkeztek k�l�n�s �rz�kkel a tant�rgy�hoz. Lexik�lis tekintetben, �sszef�gg�sekben �s gyakorlati munk�ban egyar�nt a lehet� legt�bbet tanulhattuk t�le. Rendk�v�li, vagy vesz�lyes helyzetekben pedig mindent megtett, hogy minket meg�vjon. Olykor saj�t magunkt�l is – n�zett egy pillanatra jelent�s�gteljesen Harry Potterre.
- �rtem. Hogyan viszonyult a szem�ly�hez a k�s�bbiekben, k�l�n�sen abban az �vben, amikor Tudjukki uralma idej�n �n�k nem t�rhettek vissza az iskol�ba?
- Csal�dottan, �rtetlen�l �s m�rhetetlen haraggal. Olyan hihet�en alak�totta a szerep�t, hogy hossz� id�n �t meg sem fordult a fejemben a k�tely.
- Ennek f�ny�ben �rdekes az �n k�zbeavatkoz�sa a v�gs� csata idej�n. Mi�rt mentette meg Piton professzor �let�t, ha meg volt gy�z�dve a b�n�ss�g�r�l?

M�r nem csak pisszeg�s hallatszott. Az eddig ismeretlen inform�ci� hallat�n a terem egy emberk�nt h�rd�lt fel. A b�r�n� szigor�an r�zta meg a cseng�j�t.

- A t�rgyal�s sor�n a hallgat�s�g tart�zkodj�k a hangos megnyilv�nul�sokt�l! �n� a sz�!
- K�sz�n�m, b�r�n�! Teh�t, Miss Granger, mi�rt mentette meg a v�gs� csata sor�n a professzort?
- Mert ez volt Dumbledore professzor hat�rozott utas�t�sa, uram.
- Legyen sz�ves, ossza meg vel�nk, hogyan utas�thatta �nt a s�rtett a hal�la ut�n?!

Hermione nyelt egyet. Amikor k�t napja Arthurn�l j�rt, sz�ba ker�lt ez az eshet�s�g. A Weasley csal�df� felk�sz�tette r�, hogy mindenk�pp r�szleteznie kell majd a t�rt�nteket, �s elfogadhat�, higgadt magyar�zatot kell adnia minderre. Harryvel is besz�lt. Tudta, bar�tja k�sz tan�skodni. Erre gondolva igyekezett a fi� eml�keit felid�zni, �s azokkal min�l nagyobb �sszhangban t�lalni mondanival�j�t.

- Dumbledore professzor m�g harmad�vben kij�rta sz�momra a miniszt�riumn�l, hogy egy id�nyer� seg�ts�g�vel p�rhuzamos tant�rgyakat is felvehessek. A tan�v v�g�n nem vette vissza t�lem ezt az id�nyer�t. K�t �vvel k�s�bb, a J�slatok term�n�l lezajlott �sszecsap�st k�vet�en nyomat�kosan figyelmeztetett r�, hogy az egyetlen haszn�lhat� id�nyer� a birtokomban van, �s senkinek, m�g Harry Potternek sem besz�lhetek r�la.
Annak idej�n Sirius Black sz�k�sekor az igazgat� �r �gy fogalmazott: „Megmenthettek k�t �rtatlan �letet!” Amikor a v�gs� csat�ban Voldemort – mondta ki rezzenetlen arccal a nev�t, amire ism�t halk sziszeg�s futott v�gig a sorokon – kiki�ltotta, hogy meg�lte Harryt, semmi m�s nem j�rt a fejemben, csak Dumbledore professzornak ez az egy mondata, �s hogy most van itt az ideje a cselekv�snek. Azonnal a Szellemsz�ll�sra mentem, �s siker�lt �gy elrejt�zn�m az alag�tban, hogy miut�n Voldemort ism�t t�vozott a k�gy�j�val egy�tt, magamhoz h�vhattam Fawkes-t.

- Igen, az esem�nyeknek ezt a r�sz�t ismerj�k – l�pett tov�bb a v�d k�pvisel�je. – Mikor bizonyosodott meg r�la, hogy Perselus Piton �letben van?
- Sejteni m�r a csata v�g�n sejtettem. De t�nylegesen csak tavaly �sszel tudtam meg.
- Hogyan �rtes�lt r�la?
- V�letlen�l �szrevettem a Tiltott Rengeteg sz�l�n, �s mivel havazott, k�vetni tudtam a nyomait.
- Piton professzor egyed�l volt?
- Nem.
- Ki volt m�g a t�rsas�g�ban?
- Draco Malfoy – Hermione tudta, hi�baval� lenne tagadni.
- Csak �?
- Igen.
- Mi�rt nem jelentette a felfedez�s�t?
- Mert ezt l�ttam helyesnek – v�laszolta hat�rozottan.
- Miss Granger, a m�gikus vil�g t�rv�nyei mindenkire vonatkoznak, m�g �nre is.
- Nem k�tlem, uram. Azonban Draco Malfoy k�zvetlen �letvesz�lyben volt �s van. Az �desanyj�t meg�lt�k, �s � is csak �pphogy megmenek�lt, s�lyos betegs�get okoz� �tok tal�lta el. M�g mindig l�badozik. Ha meggy�gyul, az Piton professzor �rdeme lesz. A t�mad�ik ma is szabadok. Az igazgat�n� egyet�rt�s�vel seg�tettem nekik, hogy meg�rizhess�k az inkognit�jukat.

A hallgat�s�g lassan kezdett hozz�szokni a d�bbenetes r�szletekhez, csak a tekintetek s�t�t�ltek el egyre jobban. Szinte �rz�d�tt az er�s�d� bizalmatlans�g a hivatalos �ll�sponttal szemben. Mi�rt nem a m�g szabadl�bon l�v� gyilkosokat vegz�lj�k a hat�s�gok?!

- Teh�t �n elbujtatta mindkettej�ket, �s h�napokig seg�ts�get ny�jtott nekik a rejt�zk�d�sben. Tiszt�ban van vele, hogy a b�np�rtol�s is a Wizengamot hat�sk�r�be tartozik? – kezdett lass�, fenyeget�en k�zeled� j�rk�l�sba a tan�k padja k�r�l.
- Term�szetesen. Nem felelhetek �nnek m�st, mint eddig. Dumbledore professzor elv�r�sainak megfelel�en j�rtam el. Piton professzor minden kor�bbi t�ved�s�t helyre hozta, �s a mi oldalunkon harcolt a r� kiszabott eszk�z�kkel. N�lk�le Harry nem gy�zhetett volna – n�zett �g� szemmel a f��gy�sz kifejez�stelen arc�ba.
- K�sz�n�m, b�r�n�, nincs t�bb k�rd�sem. �n� a tan�, Mr. Diggory.

A fiatalember ism�t f�lkelt, majd Hermion�t�l n�h�ny l�p�sre fegyelmezett testtart�sban lec�vekelt.

- Miss Granger, �n m�r a tanulm�nyaik sor�n sem volt olyan ismeretesen rossz viszonyban Piton professzorral, mint a bar�tai. Igaz ez a felt�telez�s?
- Nem hiszem, �gyv�d �r. Val�ban nem viselkedtem olyan ellens�gesen, mint Harry, vagy a legt�bb griffend�les, mert a professzor tud�sa �s megk�zel�thetetlens�ge tiszteletet parancsol� volt. De gyakorlatilag teljesen szem�lytelen �s hivatalos volt a kapcsolatunk, mint neki a legt�bb tanul�val. A tant�rgy�t viszont a di�kok t�bbs�g�vel ellent�tben sz�vesen tanultam, m�g �gy is, hogy a professzor k�zismerten nem kedvelt engem.
- Nem k�telkedett Dumbledore professzor �t�let�nek helyess�g�ben?
- Nem. A hatodik �v v�g�t k�vet� id�szakot kiv�ve nem.

- Hogyan tudta megid�zni Dumbledore professzor madar�t? – k�rdezte m�g mindig n�mileg meg�tk�zve az �gyv�d, hangot adva az �ltal�nos d�bbenetnek, mely kor�bban a termen �rr� lett, amikor ez a r�szinform�ci� elhangzott.
- Amikor �vekkel ezel�tt bej�r�st kaptam a k�nyvt�r z�rolt r�szleg�be, az akkori k�telez� feladataimon k�v�l kik�lcs�n�ztem a Tschodalatosch Bubajock �sszes k�tet�t – n�zett f�l a l�ny alig pal�stolt b�szkes�ggel. – A tizenhetedik fejezetben r�szletesen foglalkozik a j� sz�nd�k� var�zsl�nyek megid�z�s�hez sz�ks�ges k�pess�gekkel, azok fejleszt�s�vel, �s a sz�ks�ges var�zsig�kkel.
- �n teh�t tizen�t-tizenhat �ves kor�ban m�r meg tudott id�zni egy f�nixet? – n�zett elh�lt tisztelettel a fiatal f�rfi.
- Nem-nem. Majdnem egy �ven �t gyakoroltam, mire megtanultam – r�zta a fej�t. – Mindenesetre a k�rd�ses napon sikerrel j�rtam, nem kis r�szben az�rt, mert igyekeztem mindent felid�zni, amit Harry Potter megosztott velem a m�sod�ves korunkb�l sz�rmaz� tapasztalatair�l. Fawkes megid�z�se neki j�val el�bb siker�lt, akkor, amikor legy�zte a baziliszkuszt.
- Igen-igen, k�sz�n�m, ez m�r nem tartozik szorosan a t�rgyhoz – igyekezett az �gyv�d visszat�r�teni a t�rgyal�s menet�be. A l�ny megad�an b�lintott �s folytatta.
- K�s�bb kider�lt, Harry nem halt meg. Csak napok m�lva tudtuk r�szletesen megbesz�lni, hogyan is t�vesztette meg Voldemortot sikeresen. Gondolom, a tov�bbiakat nem kell r�szleteznem.
- A csata tov�bbi esem�nyeit mindny�jan ismerj�k, kisasszony – �rtett egyet a var�zsl�. – De hogyan �lte t�l v�dencem a k�gy�mar�st?
- Eg�sz pontosan �n sem tudom megmondani – ingatta a fej�t a n� -, az id�nyer�vel annyira szoros intervallumot tudtam csak be�ll�tani, hogy nem v�rhattam meg, am�g a f�nix k�zbeavatkozik. Teljes er�mb�l rohantam, hogy az erd�ben utol�rjem Harryt, �s a megfelel� id�ben visszaker�ljek a csat�ba, de val�j�ban m�r akkorra �rtem oda, amikor �pphogy felfedezhettem, Harry �l. – Tudta, hogy kock�zatos, amit tesz, de a Felt�maszt�s k�v�t kihagyta az elbesz�l�sb�l. A teremben �l�k t�bbs�g�nek val�sz�n�leg hihet� lesz, hogy Perselus �let�t csup�n a f�nix gy�gy�t� k�nnye mentette meg.

- Tudjuk, hogyan akadt r� a professzorra. Milyen volt a viselked�se �nnel?
- Bar�ts�gtalan �s tart�zkod�, de elt�r� az iskolai �vekt�l – nem tudta, nem merte enn�l jobban r�szletezni az els� napok zavar�t �s kellemetlens�geit, de ahogy visszagondolt „�j” kapcsolatuk kezdet�re, �hatatlanul enyh�n elpirult.
- Mivel t�lt�tte �n az az�ta eltelt id�t?
- R�szben a r�naismeret tan�t�s�val �s az iskolai �lettel kapcsolatos munk�val. A szabadid�m bizonyos h�nyad�ban pedig seg�tettem neki egy nagyon bonyolult f�zet elk�sz�t�s�ben, amelyt�l Draco gy�gyul�s�t rem�lt�k.
- Milyen b�jitalr�l van sz�?
- A Vitalita maxim�r�l.

Sokan csak pislogtak. A n�v ismert volt a legt�bb jelenl�v� sz�m�ra, de szinte legendai hom�ly vette k�r�l. Annyit az�rt mindenki tudott, hogy elk�sz�t�s�re csak igen magasan kvalifik�lt var�zsl�k v�llalkoztak, rendk�v�l ritka alkalmakkor.

- Sikerrel j�rtak?
- M�g nem mondhatom sz�z sz�zal�k biztons�ggal, de jelenleg �gy t�nik, igen.
- Hogyan v�ltozott k�zben a viszonya a professzorral?
- Tiltakozom, b�r�n�! – sz�lt k�zbe a f��gy�sz. – Ez nem tartozik a t�rgyhoz!
- A tiltakoz�snak helyt adok. K�rem, �gyv�d �r, pontosan a t�rgyal�st el�re mozd�t� k�rd�seket tegyen fel a tan�nak!
- Eln�z�st k�rek. M�shogy fogalmazok: v�ltozott k�zben a v�lem�nye a v�dlottr�l?
- Igen – b�lintott l�tsz�lag nyugodtan. �sszeszor�tott �kl�t �s gyomra reszket�s�t j�t�konyan eltakarta a pad t�m�r, faragott, szokatlanul magas el�lapja. – Szem�lyis�ge ugyanolyan t�vols�gtart� �s z�rk�zott maradt, m�gis jobban megismertem, mint azt kor�bban lehets�gesnek tartottam volna.
- Milyennek ismerte meg, Miss Granger?
- A v�gletekig kitart�nak �s h�s�gesnek. M�r nem csak tan�ri min�s�g�ben n�zek f�l r�, hanem mint emberre is – ford�totta tekintet�t most el�sz�r ny�ltan a f�rfi fel�, aki t�le alig n�h�ny m�terrel �lt egy m�gikus k�t�l �s egy igazs�gtalan elj�r�s fogs�g�ban. Szem�b�l annyi �rzelem �s elsz�nts�g s�t�tt, hogy a Weasley h�zasp�r mindent �rt�n �sszen�zett. Harry Potter tisztelettel vegyes csod�lkoz�ssal n�zte a tompa f�rfialakot, akit ezen a napon hom�lyosan m�r � is �rz�kelt.

„K�zben m�lyen hallgatsz arr�l, hogy m�r r�gen nem az embert, hanem a f�rfit l�tod benne.” – Hallotta legbens�bb gondolat�t.

- Ha most kellene meghoznia ugyanazt a d�nt�st, amire Dumbledore professzor ir�nymutat�sa sz�lt, megpr�b�ln� ism�t?
- Haboz�s n�lk�l – csengett a hangja �les tisztas�ggal. – �s biztos vagyok benne, sokan m�sok is ugyan�gy tenn�nek, ha lehet�s�g�k ad�dna r�.

„Nem, Hermion�m. Egyed�l te l�tsz, te akarsz annak l�tni, amir�l most besz�lsz. Ha �gy figyeln�d a k�rben �l�k arc�t, mint �n, �szrevenn�d, h�nyan n�znek most r�d gyanakodva vagy ellens�gesen. �s nem csak az a minden l�ben kan�l firk�sz, akinek m�r megint olyan sok jegyzetelni val�ja akadt, ahogy t�ged les kaj�n figyelemmel.”

- K�sz�n�m, b�r�n�, egyel�re nincs t�bb k�rd�sem.

Miut�n Hermione kim�rt l�ptekkel, lek�zdve enyhe remeg�s�t a hely�re ment, a b�r�n� a pulpitushoz intette a teremszolg�t �s halk utas�t�st adott neki. Az alacsony, sov�ny f�rfi a legk�zelebbi ajt�n �t t�vozott.

- A b�r�s�g tan�k�nt sz�l�tja Harry James Pottert!

�l�nk mozgol�d�s t�madt, de a hallgat�s�g nem mert zajongani. A var�zsl� nyugodtan helyet foglalt, �s ny�lt tekintettel n�zett szembe a f��gy�sszel. A teremszolga visszat�rt, a szok�sos formula szerint.

- Esk�szik, hogy a feltett k�rd�sekre a legjobb tudom�sa �s lelkiismerete szerint az igazat, �s csakis az igazat mondja el, �s ebb�l semmit nem hallgat el?
- Igen.
- �n Harry James Potter, London, Grimmauld t�r 12. alatti lakos?
- Igen.

A h�tt�rben t�bbek mosolyogtak, n�h�ny Weasley tiszteletlen�l vigyorgott. M�g j�, hogy!

- �n szemtan�ja volt a tett elk�vet�s�nek. Hogyan viszonyult a v�dlotthoz ezt megel�z�en?
- Tiltakozom, b�r�n�! – sz�lt k�zbe az �gyv�d. – Az �gy szempontj�b�l ennek nincs jelent�s�ge!
- A tiltakoz�st elutas�tom. Folytassa, f��gy�sz �r.
- Piton professzor gy�l�lt engem ismerets�g�nk els� perc�t�l fogva – v�laszolta az igazs�gnak megfelel�en. – Ez gyerekfejjel is r�vid id�n bel�l nyilv�nval� volt, csak �pp nem �rtettem. �n sem tartottam rokonszenves embernek, tan�rk�nt pedig nem tudtam elfogadni egy olyan szem�lyt, aki rendszeresen megal�zott �s egy�rtelm�en elfogult volt vel�nk szemben. R�ad�sul, ha azt mondom, nem nagyon �rdekelt a tant�rgya, m�g enyh�n fogalmaztam.
- �n�k teh�t nagyon rossz viszonyban voltak. �n megpr�b�lt jav�tani ezen?
- Als�bb �ves koromban nem voltam abban a helyzetben.
- �s feln�ttk�nt?
- Akkor m�r k�s� volt. Nem volt r� lehet�s�gem.
- Hogyan fogadta, hogy az igazgat� maxim�lisan megb�zott a v�dlottban?
- Gyanakv�ssal �s �rtetlen�l.
- Mire alapozta a gyanakv�s�t?

Harry arca t�relmetlen�l megr�ndult. Nevets�ges sz�nj�t�k! Pontosan tudj�k, hogy Piton az utols� percig �gy viselkedett, mint egy hith� hal�lfal�, mint ahogy azt is, hogy m�r r�g nem volt az.

- Piton professzorr�l felt�n�en keveset tudtunk. Voltak hom�lyos kimenetel� �tjai, elsz�molatlan napjai, �s ismert�k elfogults�g�t a saj�t h�z�val szemben. Fels�bb �vesk�nt, k�s�bb a F�nix Rendje tagjak�nt m�r arra is r�l�t�som volt, hogy a rendtagok sem mindny�jan b�znak benne. Tudtuk, hogy Voldemort visszat�rte ut�n ism�t rendszeres kapcsolatban �ll vele, nem �n voltam az egyetlen, aki �rul�nak tekintette.
- �s mit gondolt Dumbledore professzor hal�lakor?
- Gondoltam?! – csaknem kiab�lt. – Senkinek nem k�v�nom azt az �rz�st! Nem tudtam gondolkodni. Volt m�r hasonl� helyzetben, f��gy�sz �r?!
- Itt most �n k�rdezek, Mr. Potter – �rkezett a szenvtelen rendreutas�t�s.
- Meg�rtettem – v�laszolt indulatosan. – Term�szetesen arra gondoltam, hogy meg�l�m. Azonnal, de legal�bbis, amikor legk�zelebb szembe ker�l�k vele.
- Ehhez k�pest most Perselus Piton t�rgyal�s�n tan�skodik, a v�delem k�r�s�re. Nem lehet, hogy ebben a l�p�s�ben csak az �nre oly jellemz� szemben�ll�st kereshetj�k a var�zsvil�g szok�saival szemben?

A Weasley-csal�d tagjain k�v�l a h�ts� sorok egyik�ben �l� Neville Longbottom �s Luna Lovegood is tiltakozva r�zta a fej�t.

- Nem. Mint azt mindenki tudja – folytatta valamelyest lehiggadva -, m�g a v�gs� csata napj�n birtokomba ker�lt olyan tud�s, ami alapj�n meg�rtettem Dumbledore �s Piton professzor teljes koncepci�j�t, az elm�lt �vtizedek �sszef�gg�seit. Lehet, hogy a professzor kellemetlen ember, de �let�t m�r hossz� �vek �ta a j� �gy szolg�lat�ba �ll�totta, �s mindenki m�sn�l nagyobb kock�zatot v�llalt. H�l�val tartozunk neki, m�g akkor is, ha erre nem tart ig�nyt – n�zett egy pillanatra jelent�s�gteljesen a hom�lyos figura fel�.
- Tal�lkozott a v�dlottal a tett elk�vet�se �ta?
- Igen. Egyszer a csata idej�n… a Szellemsz�ll�son – l�tszott, hogy az �lm�nyt nem sz�vesen id�zi fel. – Azt�n n�h�ny h�ttel ezel�tt, a Roxfortban. �s most.
- Mr. Potter, �gy v�li, hogy k�t-h�rom tal�lkoz�s ut�n el tudja d�nteni, egy rossz h�r� �s tiszt�zatlan m�lt� var�zsl� jelent-e vesz�lyt a t�rsadalomra a tov�bbiakban?
- Nem ezt gondolom. Hanem azt, hogy a m�gikus vil�g ugyanolyan feled�keny �s h�l�tlan, mint a muglik�, amelyben t�bb mint egy �vtizedig �ltem – mondta kem�nyen.
- �n aurornak k�sz�l. Nem gondolja, hogy mostani viselked�se felvet j� n�h�ny k�rd�st az �n alkalmass�g�val kapcsolatban?
- Ezt nem nekem kell meg�t�lnem, uram – n�zett h�v�s ellenszenvvel a n�l�n�l j�val id�sebb var�zsl�ra. – Egy�bk�nt nem az�rt szeretn�k aurorr� v�lni, hogy a hib�ikkal m�r r�gen szembes�lt, �s azokat helyrehozni igyekv� h�s�ket – megnyomta a sz�t – zaklassak; hanem az�rt, hogy a Voldemort eszm�it mai napig is k�vet� g�tl�stalan b�n�z�k felkutat�s�b�l �s �rtalmatlann� t�tel�b�l kivegyem a r�szem.

A teremben mintha v�gni lehetett volna a leveg�t. Minerva McGalagony a bal oldal egyik els� sorb�li �l�s�n villog� szemmel h�zta ki mag�t �lt�ben. Ronald Weasley – b�r tov�bbra is viszolyogva n�zett �t a terem k�zep�n �l� �rny�kon -, f�lemelt h�velykujj�val mutatta bar�tja fel�, hogy j�l besz�lt. Dumbledore portr�ja szel�d, el�gedett mosollyal figyelte, amint a fi�b�l mondatr�l mondatra v�lik az a feln�tt f�rfi, akiv� rem�lte, hogy v�lhat.
Perselus Piton csak cs�ndben �lt. Nem mintha moment�n lett volna m�s v�laszt�sa, de azt el kellett ismerje, a k�ly�k val�ban nem az apja. Sajnos.
A f��gy�sz tekintete egy pillanatra meg�llapodott a m�gia�gyi miniszter els�t�t�lt �br�zat�n. Kiv�rt m�g n�h�ny m�sodpercet, majd ism�t a fiatal var�zsl� fel� fordult.

- K�sz�n�m, Mr. Potter, nincs t�bb k�rd�sem – vonult vissza �rezhet�en el�gedetlen�l.
- Mr. Diggory, a v�delem� a sz� – vitte tov�bb a t�rgyal�s menet�t Amelia Bones.
- K�sz�n�m, b�r�n�. Mr. Potter, ha j�l vettem ki ut�bbi mondataib�l, v�lem�nye gy�keresen megv�ltozott Piton professzorr�l a tanul��veik �ta eltelt id�ben, igaz?
- Igen. Gyerekfejjel �n is, mint a legt�bb�nk, eg�sz m�st gondoltam a b�tors�gr�l, mint ma.
- Hogy v�lekedik ma v�dencemr�l?
- R�viden �sszefoglalva: az egyik legnehezebb term�szet�, legink�bb bar�ts�gtalan, de egyben az egyik legb�trabb ember, akit ismerek.
- Hogyan viszonyul ma a v�dhoz, amelynek t�rgyal�sa miatt �sszegy�lt�nk?


A fiatalember arca megfesz�lt. Sz�m�tott r�, sz�m�tottak r�, amikor Arthurn�l tal�lkoztak, hogy nem ker�lheti el ezt a k�rd�st, m�gis nagyon nehez�re esett a v�lasz.

- M�r a csata �ta birtokomban van minden inform�ci�, ami alapj�n r�gen �ssze�llt a k�p, hogy minek is voltam, voltunk r�szesei �veken �t – kezdte halkan, komoran. - Nem lett t�le k�nnyebb, de mindent �rtek. Nagyon sok�ig gondolkodtam rajta, hogy nem lett volna m�s megold�s? Mostanra bel�ttam: sem Dumbledore professzornak, sem Piton professzornak az akkori k�r�lm�nyek k�zt nem volt m�s v�laszt�sa. Ma m�r meg�rtem Dumbledore professzor ind�t�kait, m�g akkor is, ha ezzel sok embernek okozott nagy f�jdalmat. Viszont tov�bbra is �gy gondolom, kegyetlens�g volt, amit Piton professzort�l megk�vetelt.
- �gy �rti, Mr. Potter, hogy nem hib�ztatja v�dencemet?
- Tiltakozom, b�r�n�! – sz�lt k�zbe a f��gy�sz �les hangon. – Az �gyv�d �r olyan mondatot ad a tan� sz�j�ba, amely az � szempontj�b�l kedvez�, de a tan� az abban foglaltakat nem �ll�totta!
- A tiltakoz�snak helyt adok. �gyv�d �r, nem befoly�solhatja a tan�t!
- Eln�z�st k�rek. Nem gondolom, hogy Harry Pottert – hangs�lyozta a nevet – k�nnyen befoly�solni lehetne, mind�ssze szerettem volna, ha �sszegzi jelenlegi hozz��ll�s�t.

Harry b�lintott. Szem�t most hat�rozottan Pitonra emelte. A f�lig-meddig l�that� figura �llapota �nmag�ban sz�nakoz�sra ind�totta volna, ha nem ismerte volna az ide vezet�, keserves �vtizedek teljes t�rt�net�t, akkor is. Viszont arra nagyon �gyelt, hogy ez most ne t�nj�n fel m�soknak. K�l�n�sen a var�zsl�nak.

- A professzor a F�nix rendj�nek tagjak�nt – saj�t �rdekeit, testi �ps�g�t, �let�t folyamatosan vesz�lyeztetve – v�grehajtotta a rend vezet�j�nek utas�t�sait. Olyankor is, amikor azok ellent�tesek voltak a v�lem�ny�vel vagy a sz�nd�kaival. Volt m�dom err�l megbizonyosodni. Nem szeretn�m a rendtagok �rdemeit kisebb�teni, mindny�junknak megvolt a feladata. De abban, hogy m�r nem kell rettegn�nk Voldemortt�l, az � szerepe volt az egyik legnehezebb. Szerintem nincs okunk �s jogunk megb�ntetni – fejezte be hat�rozottan.
- K�sz�n�m, Mr. Potter, nincs t�bb k�rd�sem.

A szem�veges, kiss� m�g mindig k�cos haj� fi� gyors l�ptekkel a hely�re ment, ahol Ginny biztat� �s b�szke mosolya fogadta.
A megk�t�z�tt f�rfi enyh�n felh�zott szem�ld�kkel hallgatott. Nagyon is j�l hallotta a mondatokban James Potter jellemz� arroganci�j�t, de a fi� ezt teljes eg�sz�ben az igazs�gszolg�ltat�s g�pezete ellen haszn�lta. Kellemetlen �rz�s volt: a k�ly�k feln�tt. �nmag�hoz k�pest meglep�en �tgondoltan viselkedett, �s �gy t�nik, valami fogalmaz�si k�szs�get is mag�ra szedett.
Ism�t az okklumenci�ra koncentr�lt. Tudta, hogy a b�r�s�g, ha akar, Veritaserumot vagy legilimenci�t is alkalmazhat, de am�g erre nem ker�l sor, addig elm�je v�delm�t mindenn�l el�bbre val�nak tartotta. N�h�ny percig ennek szentelte teljes figyelm�t, �gy mire f�ln�zett, egy olyan szem�ly �lt a tan�k padj�n, akinek jelenl�te m�g Pottern�l is rosszabbul �rintette.

- Mr. Lupin – kezdte a f��gy�sz, akinek �gy t�nt, az a strat�gi�ja, hogy fenyeget� testtart�s�val �s mozg�s�val igyekszik elbizonytalan�tani a tan�kat -, �n Perselus Piton �vfolyamt�rsa volt a Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� Szakiskol�ban.
- Igen.
- Milyen viszonyban volt a v�dlottal?
- Bar�ts�gtalan, vagy ink�bb ellens�ges – v�laszolta nyugodtan az egyre jobban �sz�l� var�zsl�. – Mint James Potter �s Sirius Black bar�tja, �n sem maradhattam ki a h�zak k�zti folyamatos �s durva rivaliz�l�sb�l. B�r megpr�b�ltam olykor tomp�tani a s�lyos ellent�teket, nem j�rtam sikerrel – cs�v�lta meg a fej�t.
- Milyen di�k volt a v�dlott?
- Mag�nak val�, mondhatni, hozz�m hasonl�an k�l�nc – hangzott a szel�d �s �szinte felelet.
- Piton professzor teh�t m�r akkoriban is er�sen antiszoci�lisan viselkedett – mutatott r� a f��gy�sz.
- Tiltakozom! – pattant fel Ernest Diggory. – A v�d k�pvisel�je megpr�b�l hangulatot kelteni a v�dlott ellen!
- �gyv�d �r, a tov�bbiakban tartsa mag�t a b�r�s�gon elfogadott viselked�si norm�khoz! – vette �t a sz�t Amelia Bones szigor�an. – A tiltakoz�snak helyt adok – fordult a m�sik ir�nyba. - F��gy�sz �r, legyen sz�ves a tan� meghallgat�s�ra �sszpontos�tson, a k�vetkeztet�sek levon�s�t hagyja a b�r�s�gra!
- Eln�z�st, b�r�n� – hajtotta meg a fej�t �sszesz�k�lt szemmel az id�sebb var�zsl�. – Teh�t a v�dlott ellens�gesen viselkedett, �s nem bar�tkozott senkivel.
- Ha megengedi, pontos�tan�k. Az ellens�gesked�st sajn�latos m�don a bar�taim kezdt�k, m�r Roxfortba ker�l�s�nk pillanat�ban – l�tszott, hogy sz�gyelli, ami�rt r�g halott t�rsair�l ilyesmit kell mondania. – Ezen k�v�l, Perselusnak voltak bar�tai, igaz, nem t�ls�gosan sokan. N�h�nyan a h�zt�rsai k�z�l…
- �rtem - szak�totta f�lbe a f��gy�sz modortalanul. – Perselus Piton m�r ifj�kor�ban is a Tudjukki n�zeteit hangoztat� �s a k�vet�s�re k�sz fiatalok k�zt �rezte mag�t otthonosan.
- Nem kiz�r�lag, uram – ingatta a fej�t a v�rfarkas. – Lily Evans volt a legjobb bar�tja.

Temet�i cs�nd honolt egy d�bbent pillanatig. Azt�n a hallgat�s�g legnagyobb r�sze nyugtalan f�szkel�d�ssel pr�b�lta oldani a fesz�lts�get.

- �n a „legjobb bar�tja” kateg�ri�ba sorolja, ha nagy nyilv�noss�g el�tt s�rv�r�nek nevezik?!- lend�lt ellent�mad�sba a f��gy�sz.

Hermione szeme megtelt k�nnyel. L�tta, ahogy a f�rfi arca egyik pillanatr�l a m�sikra veszi f�l az �veken �t megszokott s�rg�sfeh�r, s�padt sz�n�rnyalatot, �s a t�rgyal�s kezdete �ta el�sz�r er�vel pr�b�l szabadulni a k�telekt�l.

„Soha nem lesz t�l rajta!” – sikoltott benne a keser� felismer�s. K�ts�gbeesetten n�zett Harryre, aki olyan er�vel szor�totta Ginny kez�t, hogy szeg�ny l�ny felszisszent. A fi� arc�n m�lys�ges undor �lt. El volt k�sz�lve r�, hogy Caramel nem sok mindent�l riad vissza, b�r ennyire aljasnak az�rt nem gondolta volna. Hermione szomor� arca csak n�velte felh�borod�s�t, de jelen pillanatban t�l messze �lt, hogy tehetett volna �rte b�rmit a biztat� szemkontaktuson k�v�l. Nem sokkal k�s�bb szokatlanul tapintatosan fordult Remus fel�, amikor �szlelte, hogy bar�tn�je m�r Pitont figyeli b�natosan.

A boszork�ny tekintete cs�ggedten ereszkedett a l�ba ir�ny�ba, amikor a f�rfi elford�totta a fej�t, hogy ne kelljen r� n�znie.

„Teh�t volt, van, �s mindig lesz olyan szelete az �let�nek, amib�l kiz�r t�ged. Sosem lesz eg�szen a ti�d. El tudod fogadni?” – visszhangzott benne a k�rd�s. Megv�laszolatlanul…

Perselus Piton azt hitte, nem nagyon lesz m�r �let�ben hasonl�an keserves perc, mint akkor, ott, a Csillagvizsg�l�ban. Rosszul hitte. Ez m�sk�pp volt iszony�. Ott �lt, t�tlens�gre k�rhoztatva, eszk�z�k n�lk�l, minim�lis ment�lis v�delemmel, amelynek utols� darabjai sz�mol�dtak fel �ppen k�r�l�tte; �s teljesen n�h�ny idegen, vagy csak l�t�sb�l ismert ember j�indulat�ra utalva. Tehetetlen�l n�zve, ahogy a sz�m�ra jelenleg legfontosabb szem�ly csal�dottan les�ti a szem�t, �s szinte l�tta, ahogy levonja a k�vetkeztet�st, hogy semmi keresnival�ja nincs mellette. Csak �pp az ind�t�kot �rtette f�lre teljesen...

A f��gy�szt nem �rdekelte az �rz�kelhet� viszolyg�s. A tan� l�that�an elakadt, �s beletelt n�h�ny percbe, amire �ssze tudta szedni mag�t annyira, hogy v�laszoljon. Az ezt k�vet� mondatokra azonban nem sz�m�tott.

- Ha b�rmelyik�nket a legs�r�l�kenyebb kamaszkorban ostoba �s gonosz verseng�sb�l, egy eg�sz iskola szeme l�tt�ra durva, visszatasz�t� m�don megsz�gyen�tene valaki, bizony�ra felel�ss�gteljes, megfontolt feln�ttk�nt viselkedn�nk, igaz, uram? – k�rdezett vissza halkan a v�rfarkas, tiszta �s vil�gos tekintet�t mereven a var�zsl� arc�ra szegezve.
- A tan� nem tehet fel k�rd�seket, csak az erre kijel�lt t�rv�nysz�ki szem�lyek, Mr. Lupin – figyelmeztette a hivatalnok. - T�rj�nk �t a feln�tt korra – l�pett tov�bb el�gedetlen�l. �rezte, hogy ezt a csat�t nem siker�lt megnyernie, pedig ett�l az epiz�dt�l meglehet�sen sokat v�rt a felk�sz�l�s sor�n. – �n szint�n tagja volt a F�nix rendj�nek. Az iskolai munk�n k�v�l is rendszeresen tal�lkozott a v�dlottal. Nem k�telkedett Dumbledore professzor d�nt�s�ben, hogy bizalm�ba avatott egy volt hal�lfal�t?
- Nem. B�r nem ismertem r�szletesen az okokat, azt fel tudtam m�rni, hogy Perselus maxim�lisan egy�tt m�k�dik az igazgat�val. K�ts�gtelen, hogy minket csak a legsz�ks�gesebb m�rt�kben t�j�koztatott a tev�kenys�g�r�l, de ezzel csak egy esetleges �rul�s vagy rajta�t�s kock�zatait m�rs�kelte. Helyesen j�rt el.
- Mi volt a v�lem�nye Dumbledore professzor hal�la ut�n?
- D�bbent voltam, csal�dott, �s tele haraggal, mint mindny�jan.
- Becsapottnak �s el�rultnak tartotta a rendtagokat?
- Term�szetesen – a f��gy�sz ugyan l�that�an lez�rtnak tekintette volna a k�rd�st, de a var�zsl� folytatta. – Eg�szen addig, am�g a hal�lfal�k �t nem vett�k az iskola ir�ny�t�s�t, �s a hozz�nk �rkez� h�rekb�l nem t�nt fel j� p�r furcsas�g. N�h�ny h�nap eltelt�vel m�r felmer�lt bennem, hogy a dolgok, f�k�nt a mugli sz�rmaz�s� di�kok eset�ben, sokkal rosszabbul is �llhattak volna, ha Perselus nincs a Roxfortban. Az is elgondolkodtat� volt, hogy Dumbledore portr�ja az igazgat�i irod�ban van, a kommunik�ci�nak ez a m�dja pedig egyre ink�bb egy nagyobb terv r�sz�nek l�tszott.
- �nben val�ban felmer�lt a gondolat, hogy Dumbledore professzor megrendezte a saj�t meggyilkol�s�t? – k�rdezte k�nyszeredetten a f��gy�sz.
- Igen, uram, megfontoltam ezt a lehet�s�get.
- Mi�rt nem sz�lt r�la senkinek?
- Nem lett volna �rtelme. Haszn�lni nem haszn�lt volna az �gynek, k�l�n�sen �gy, hogy Harry holl�t�r�l senkinek, m�g nek�nk sem voltak stabil inform�ci�ink, �rtani viszont �rthatott volna. Mindek�zben akkoriban senki nem �lhetett biztons�gban, ezer m�s elfoglalts�gunk is volt, mint a t�preng�s – eml�keztette a hallgat�s�got a r�muralom idej�n uralkod� �llapotokra. T�bben egyet�rt�n megborzongtak.
- Milyen kapcsolatban �llt a h�bor� ut�n a professzorral? – v�ltott t�m�t a f��gy�sz.
- Hossz� id�n �t nem tal�lkoztunk – v�laszolta a f�rfi megfontoltan. A Bizonytalan Lelkek Katlan�t nem eml�tette. – De tudtam r�la, hogy �letben van, �s a kast�lyba �rkezett.
- Honnan tudta?
- Miss Grangert�l.
- Milyen viszonyban van a kisasszonnyal? – �rkezett a k�vetkez�, sejthet�en k�t�rtelm�nek sz�nt k�rd�s.

Piton arca megr�ndult. Szerencs�re ezt senki nem �rz�kelhette Hermion�n k�v�l, de � tov�bbra is maga el� n�zett lemond� arckifejez�ssel.

- Hermione �vek �ta a bar�tom – felelte a f�rfi higgadtan. Enn�l t�bb azonban egy�ltal�n nem tartozott a nyilv�noss�gra. Teljesen figyelmen k�v�l hagyta a provok�ci�t. Nyilv�nval� volt az �gy�szs�g sz�nd�ka. A tan�k szavahihet�s�g�t igyekeznek al��sni, de ez egyel�re egyik�kn�l sem siker�lt.
- �s �rdekes m�don �nben sem mer�lt fel az a gondolat, hogy a szerzett inform�ci�kr�l a hat�s�gokat is �rtes�tse – f�zte hozz� a f��gy�sz er�s gondolkod�st m�melve.
- Nem. Egyr�szt, tiszt�ban voltam vele, hogy felettesem int�zkedni fog, amennyiben �gy l�tja helyesnek – n�zett egy pillanatig az id�s boszork�nyra -, m�sr�szt hat�rozott �g�retet tettem r�, hogy nem fogok Miss Granger bizalm�val vissza�lni.
- �n szerint teh�t egy tiszt�zatlan gyilkoss�ggal kapcsolatos b�rmely k�r�lm�ny, ami a nyomoz�st vagy az igazs�gszolg�ltat�st el�re mozd�tja, bizalmi k�rd�s? – pr�b�lta az erk�lcsi felel�ss�get r� h�r�tani a f��gy�sz.
- F��gy�sz �r – v�laszolta lassan, nagyon megfontoltan -, a v�demel�s pillanat�ban nem csak a hat�s�gok, de a sz�les k�zv�lem�ny el�tt is ismert volt Dumbledore professzor hal�l�nak minden vonatkoz�sa.
- Hogyne. Egy meglehet�sen ingatag ked�ly�, �s a m�ltban m�r t�bbsz�r a legkev�sb� sem egy�ttm�k�d� fi� szenz�ci�keres�st nem n�lk�l�z� elmond�s�b�l – vitte be a v�lt tal�latot. L�that�an Caramel erre a pillanatra k�sz�lt: el�red�lt az �l�sen, �s kifejez�stelen szeme most megvillant. Rita Vitrol penn�ja szapor�n karcolta az el�tte fekv� pergament.
- Tal�n elker�lte a figyelm�t, uram, hogy Harry Potter az erej�hez m�rten t�l nagy feladattal s�jtott kamaszb�l az elm�lt �vek alatt a var�zsl�t�rsadalom k�ztiszteletnek �s megbecs�l�snek �rvend�, feln�tt tagj�v� �rett. Semmi okom nincs k�telkedni az igazgat� �r hal�l�val kapcsolatos kijelent�seiben.


A f��gy�sz ism�t tett n�h�ny l�p�st a tan�k padja mellett. Nem sz�m�tott r�, hogy a szel�d term�szet� var�zsl� ilyen hat�rozottan szembe fog helyezkedni a hivatalos �ll�sponttal. A miniszter azt v�rta, hogy Pitont vonj�k ki a forgalomb�l, a lehet� leghosszabb id�re; de eddig az �sszes meghallgatott szem�ly olyan massz�v ellen�ll�st tan�s�tott, hogy egyre ink�bb veszni l�tta az es�lyt.

- Nek�nk azonban nem csak okokra, elk�pzel�sekre, hanem bizony�t�kokra is sz�ks�g�nk van, Mr. Lupin. Jelenleg Perselus Piton �rtatlans�ga mellett kiz�r�lag Harry Potter szavai �s az �n�k tan�skod�sa �ll.
- F��gy�sz �r, a b�r�s�gnak t�rgyi bizony�t�k is rendelkez�s�re �ll – sz�lt k�zbe Amelia Bones tekint�lyt parancsol�, alt hangja. – A t�rgyal�st megel�z� elj�r�s keret�ben az esk�dtsz�k tagjai, megjegyzem, �nh�z hasonl�an, megtekintett�k a Mr. Potter �ltal beny�jtott eml�keket egy szigor�an ellen�rz�tt, tudat- �s eml�km�dos�t� b�b�jok ellen t�bbsz�r�sen v�dett mereng�ben. A b�r�s�g ezek ismeret�ben fogja meghozni d�nt�s�t.

Hermione d�bbenten n�zett f�l a t�le k�t sz�k t�vols�gban �l� bar�tj�ra. Ijedt tekintet�re Harry megnyugtat�an a k�vetkez� szavakat form�lta meg n�m�n: nem mindet! Kiss� megnyugodva lassan f�jta ki a bennrekedt leveg�t.
A termen k�zben elismer� moraj futott v�gig. Ez eg�szen m�s megvil�g�t�sba helyezte az eddig hallottakat. M�g akik puszta k�v�ncsis�gb�l �ltek ott, vagy finoman sz�lva sem kedvelt�k Pitont, azok is �rz�kelt�k, hogy az �gy�szs�g r�sz�r�l az igazs�gszolg�ltat�s itt nem az igazs�gr�l, hanem valami eg�sz m�sr�l sz�l.

A f��gy�sz �s a m�gia�gyi miniszter lapos oldalpillant�st v�ltott egym�ssal. Cornelius Caramel kezdte sejteni, hogy ebb�l az �gyb�l legjobb esetben is csak semlegesen j�het ki. Harry Potter a n�h�ny �vvel ezel�tti, szem�lye vagy viselked�se elleni hangulatkelt� m�dszerekkel m�r nem t�madhat�. Preszt�zse olyan magas a k�zv�lem�ny el�tt - �s �gy fest, ebb�l Pitonra j�csk�n vet�l -, hogy ha tov�bb er�ltetik ezt a vonalat, az m�r az � n�pszer�s�g�t is vesz�lybe sodorhatja. Hogy az �gy�szs�g meg�t�l�se hogyan v�ltozik, az k�l�n�sebben nem �rdekes, azonban m�g j�het olyan �gy, amelyben sz�ks�ge lehet r�juk. P�ld�nak ok��rt a fiatal Malfoy, aki �me, el�ker�lt… �s gyilkoss�gi k�s�rlet�rt tal�n meg lehet fogni… esetleg nem is �t, hanem az apja galleonjait…

- Teh�t �n, Mr. Lupin, t�bb �vtizedes kifejezetten rossz viszonyuk, �s az ismert t�nyek ellen�re �rtatlannak �s passz�vnak tartja Perselus Pitont az ellene felhozott v�d tekintet�ben? – k�rdezett r� sz�r�s szemmel a f��gy�sz, pr�b�lva hatni a var�zsl� k�zismerten normak�vet� �nj�re. – Igazs�gosnak tartan�, ha a v�dlott holnapt�l minden megk�t�s n�lk�l visszat�rhetne a var�zsvil�gba, �s egy f�benj�r� �tok minden k�vetkezm�ny n�lk�l maradna?
- Nem haszn�ln�m a passz�v sz�t, uram – n�zett vissza egyenesen a f�rfi. Gondterhelten hordozta k�rbe a tekintet�t, �s szomork�san tekintett egy pillanatra Hermione r�m�lt arc�ra. – V�lem�nyem szerint Piton professzor, de f�leg Dumbledore egy helyes, a k�z�ss�g �rdekeit szolg�l� c�l megval�s�t�sa �rdek�ben k�nyszerb�l k�tes �s kifog�solhat� m�dszert v�lasztott. A k�vetkezm�nyek – a j�k �s a rosszak - azonban nagyon is l�teznek. Mint l�tjuk, a professzor al�vetette mag�t az elj�r�snak, semmilyen ellen�ll�st nem tan�s�tott – hangs�lyozta. - Mindent �sszevetve, az urak tiszteletet �rdemelnek. T�lem semmilyen szemreh�ny�s nem fogja �rni egyik�ket sem – sz�gezte le.
- Nincs t�bb k�rd�sem, Mr. Lupin – fejezte be a f��gy�sz kelletlen�l. – �n� a tan�, �gyv�d �r!
- K�sz�n�m, nincs k�rd�sem – v�laszolt a fiatalember hat�rozottan. J� �rz�kkel neszelte meg, hogy a t�rgyal�s elh�z�d�sa, illetve a tan�k eg�szen egy�ntet� p�rtfog�sa ellen�re er�sk�d� f��gy�sz kezdi a jelenl�v�k, f�leg a megk�t�z�tt f�rfi t�relm�nek hat�rait feszegetni. Nem akarta megkock�ztatni, hogy v�dence h�rhedt �nuralma is elfogyjon, �s esetleg elvesz�tse a fej�t, amivel vesz�lyeztetn� az eddig mellette �ll� hallgat�s�g bizalm�t.
- Megk�rdezem a v�d k�pvisel�j�t, k�v�n-e �jabb tan�kat meghallgatni az �gyben? – tette fel a form�lis k�rd�st a b�r�n�.
- Nem, b�r�n� – a f��gy�sznek esze �g�ban sem volt Dumbledore portr�j�t is bevonni a t�rgyal�sba.
- Mr. Diggory?
- Nem, b�r�n� – a fiatalember tisztelettel fejet hajtott n�hai igazgat�ja k�pm�sa fel�. – Nekem Dumbledore professzor sz�nd�ka �nmag�ban is elegend�. – �s ezt komolyan is gondolta.
- A b�r�s�g k�t �r�s sz�netet rendel el, am�g �t�lethozatalra visszavonul – koppant a hatalmas pulpituson az erre szolg�l� eszk�z.



Kedves Olvas�k! K�sz�n�m a t�relmet, amit tan�s�tottatok. Szeretn�m felh�vni a figyelmeteket, hogy a zs�t tov�bbra is JKR teszi zsebre, �n viszont nagyra �rt�kelem a kritik�kat. :)

El�z�←…….→K�vetkez�