Pater et filius (Apa �s fia)
 

Erre nem sz�m�tott. Term�szetesen az�ta, mi�ta �rtes�lt Lucius felbukkan�s�r�l, felt�telezte, hogy a m�gus el�bb-ut�bb k�r�lj�rja a Roxfortot �s valamilyen m�don megpr�b�l bejutni, de a volt gondnok szem�ly�vel ezt eddig a pillanatig nem hozta �sszef�gg�sbe.

„Mintha nem ismern�d �vtizedek �ta. Ravasz r�ka.”

A f�rfi m�g mindig nyugodtan �lt a szob�ban tal�lhat� egyetlen sz�ken. Piton csak most eszm�lt f�l. Hiszen Luciusra nem vonatkozik a Megszeghetetlen Esk�! Pedig az elm�lt percekben csak int�sekkel kommunik�lt vele, m�gis, a m�sik a l�thatatlan mozdulatok alapj�n helyezkedett el. Nem l�thatja �t. Vagy m�gis?

- Felt�telezem, bar�tom – nyomta meg a sz�t az id�sebb Malfoy -, az im�nti kis k�zj�t�kr�l nem k�v�nsz r�szletes magyar�zattal szolg�lni.
- Ahogy mondod – morogta t�m�ren. F�l�sleges lett volna tagadnia, �s b�r m�g mindig j�les� borzong�s t�lt�tte el a boszork�ny im�nti szavait�l �s tetteit�l, ebben a helyzetben sz�vesen meg nem t�rt�ntt� tette volna az eg�szet.
- Saj�tos szempontok alapj�n v�logatod a j�t�kszereidet – h�zta el kiss� a sz�j�t a vele szemben �l� olyan k�nnyed t�rsalg�si st�lusban, mintha el�z� este besz�ltek volna utolj�ra.
- Neked viszont azt aj�nlom, a szavaidat v�logasd meg – sziszegte Piton, de m�sodpercek alatt visszanyerte hidegv�r�t.
- Nocsak, nocsak. Sz�val a kis mugli ivad�k ilyen hat�sosan a k�zeledbe f�rk�z�tt. – A f�rfi �gy m�regette, mintha azt latolgatn�, meddig mehet el an�lk�l, hogy a m�sik egy j�l ir�nyzott nonverb�lis �tokkal eln�m�tan�.
- Lucius, ne raboljuk egym�s idej�t – v�laszolta imm�r sztoikus nyugalommal. – Pontosan tudjuk, hogy nem az �n �letem rejtelmei ok�n kerest�l f�l. Ann�l is ink�bb, mert ez ir�ny� �rdekl�d�sed az elm�lt �vtizedekben is kiz�r�lag arra korl�toz�dott, hogyan tudn�d a helyzetemet vagy a bar�ts�gunkat a magad �rdekeinek szolg�lat�ba �ll�tani.

Minden indulat n�lk�l sz�rte a szavakat a fogai k�z�tt. Puszta id�nyer�sre j�tszott, �s v�rta, a m�sik mikor rukkol el� vele, vagy ink�bb mikor �rulja el, hogyan is pr�b�l a fia �s az � h�t�n kim�szni a m�gikus igazs�gszolg�ltat�s �ltal kivetett lassz� v�g�n egyre szorul� hurokb�l.

A var�zsl� arca egy villan�snyi id�re megfesz�lt. Az �t�s tal�lt, de igyekezett maxim�lisan uralni a mimik�j�t. Kez�t a sz�kt�ml�n nyugtatva f�rk�szte Piton hom�lyos, �m kivehet� von�sait. �les szeme a tompa tussal rajzolt alak r�szleteiben is �szrevette az itt-ott mutatkoz� �sz hajsz�lakat �s a gy�r�tts�get. Viszont maga sem tudta eld�nteni, hogy l�tja, vagy ink�bb �rzi volt bar�tja megviselt kora k�z�pkor�s�ga alatt vibr�lni az, ismerets�g�k hossz� �vei sor�n sosem tapasztalt kisug�rz�st, valami indulatos, fiatalos forr�s�got.

Perselus t�k�letesen szenvtelen �lc�j�nak el�tte egyszer �s mindenkorra v�ge volt. Lucius Malfoy nem volt ostoba ember. A v�gs� csata �ta eltelt id�ben sz�mos h�r k�zvetlen, vagy zegzugos ker�l� utakon utol�rte, �s �sszerakta a kett� meg kett�t a var�zsl� fiatalkor�r�l. Ami a jelent illeti, mint f�rfit�rs az im�nt maga is felm�rte, a taknyos kis sz�rnyeteg vonz�, b�r nem sz�p n�v� v�lt. �ppens�ggel maga sem utas�totta volna vissza a lehet�s�get egy fut� kaland erej�ig, ellenben v�gtelen�l tasz�totta, hogy ezzel a kateg�ri�val �pp az ilyen k�nny� kis semmis�g megval�s�thatatlan. A vele szemben �l� marha persze beleesett.
Az im�nt l�tott �mely�t�, �mb�r k�ts�gtelen�l hat�sos jelenet v�gk�pp meggy�zte, Pitont senki �s semmi nem fogja m�s ir�nyba ford�tani. Az egyetlen es�lye, ha a m�sik elhiszi, val�ban Draco sorsa �rdekli els�sorban.

- Nem vitatom a neh�zs�geidet, Perselus – pr�b�lt meg�tni egy bar�ti, de nem t�ls�gosan beh�zelg� hangot. – Az�rt tal�n elhiszed, hogy az elm�lt id�szak sz�momra sem volt kifejezett jutalom.
- Egy r�sz�r�l a fiad j�volt�b�l �rtes�ltem – b�lintott a var�zsl�. – Felteszem, nem gondoltad komolyan, hogy �leted v�g�ig bujk�lni fogsz. Nem vallana r�d – f�zte hozz� alig hallhat� g�nnyal, c�lozva a Malfoyok �l�nk �s felt�n�st kelt� t�rsas�gi �let�re. – Viszont ha m�r erre vetett az utad, esetleg felvil�gos�thatn�l, m�gis hol volt�l az ut�bbi h�napokban, amikor Drac�t j�form�n az utcak�r�l kapartam f�l?!

A sz�ke arca els�t�t�lt a haragt�l. R�vid sz�mvet�s ut�n azt�n �gy d�nt�tt, c�lszer�bb
az igazs�ggal el�hozakodnia, mint kiker�lni, v�llalva a k�s�bbi lebuk�s kock�zat�t. K�l�nben is, ki tudja, a f�rfi jelenlegi �rny�kl�t�ben milyen m�rt�kben maradt kiv�l� legilimentor?

- Azt hiszem, a jelen k�r�lm�nyek k�zt ugyan�gy sz�m�thatok teljes diszkr�ci�dra, mint kor�bban. Ahogy az k�zt�nk mindig is m�k�d�tt – helyezte el a halov�ny zsarol�s felhangj�t m�r a bevezet� mondatban. Nem �rt, ha Perselus �szben tartja, k�nos dolgokat mes�lhetne r�la egyeseknek. P�ld�ul Hermione Grangernek… - Nem l�tom ok�t, mi�rt ne mondjam el a teljes igazs�got – meg�llta, nem hangs�lyozta a szavakat te�tr�lisan.
- Mondan�m, Isten tartsa meg j� szok�sodat, Lucius, de f�jdalom, esetedben az „igazs�g” �s a „szok�s” egy mondatban m�g a m�gusvil�gban is teljes abszurdit�s – tiszt�ban volt vele, a m�sikr�l ezek a sz�r�sok tot�lisan leperegnek, m�gis sz�ks�g�t �rezte, hogy jelezze, m�r nem �rulnak egy gy�k�nyen.

A vele szemben �l�, ahogyan v�rta, nem z�kkent ki arisztokratikus nyugalm�b�l.

- �rt�keln�m a humorodat, bar�tom, ha �ppen tr�f�s kedvemben voln�k – h�zta el a sz�j�t ism�t. Azt�n hidegen a m�sik szem�be n�zett. – Fogs�gban voltam.

Piton v�rakozott. Egy darabig nem sz�lt, elm�j�ben forgatta a megh�kkent� mondatot.

- �s hogyan siker�lt elszelelned? – tette f�l valamivel k�s�bb a nagyj�b�l egyetlen adekv�t k�rd�st. Aki Lucius Malfoyt fogs�gba ejti, vagy nagyon er�s m�gus, vagy nincs egyed�l. Teh�t?
- Alkut k�t�ttem – vont v�llat a f�rfi rezign�ltan. – Nem els�sorban az �n fejemet akart�k, hanem a ti�det, Perselus. Miut�n h�napokon �t tartottak fogva, hozz�teszem, messze k�nyelmesebb viszonyok k�zt, mint amilyenek az Azkabant jellemzik, �s v�gre bel�tt�k, csakugyan nem tudok r�lad semmit, s�t a csal�domr�l sem, m�s m�dszerhez folyamodtak. Felaj�nlott�k, hogy szabadon engednek – az�rt el�g r�vid p�r�zt k�pzelj el -, de cser�be fel kell kutassalak, �s valamilyen �ton-m�don el kell �rjem, hogy tudom�st szerezzenek a holl�tedr�l. Nem volt t�l sok v�laszt�som.
- Ismerve kiv�l� harcost�rsainkat – mondta Piton mar� g�nnyal – ezt k�szs�ggel elhiszem neked.
- Meg amekkor�t t�vedsz – replik�zott a sz�ke. – Ha az � kez�k k�z� ker�ltem volna, akkor most nem diskur�ln�nk itt a szob�ban, ebben nagyj�b�l biztos lehetsz. Tal�n gondold v�gig m�g egyszer…

Piton �sszefonta a karjait a mellkas�n. Gondolatban r�viden v�gigfutott a lehet�s�geken… �s igen hamar a v�g�re �rt a list�nak.

- Sz�val aurorok voltak. Mi�rt nem pr�b�ltak meg mindny�jatokat egyszerre lef�lelni?
- Gondolod, hogy Cissynek haszn�t vett�k volna? Vagy Drac�nak? El�g j�l ismert�k a helyzet�nket, �s a veled val� sok�ves rendszeres kapcsolattart�som sem volt valami nagy titok. Tudt�k, hogy velem van a legegyszer�bb dolguk. Csup�n egy valamiben t�vedtek. Azt hitt�k, ha nem mutatj�k meg nekem a csal�domat, elhiszem nekik, hogy rosszul b�nnak vel�k, �s kezesebb leszek. Rem�lem, nem tetted magad�v� az alantasabb r�tegek olyan naiv elk�pzel�seit, melyek szerint ez a brig�d k�m�letesebb eszk�z�kkel dolgozik, mint a mi oldalunk – n�zett fitym�l�an a m�sikra.
- Nincsenek ilyen ir�ny� t�veszm�im, Lucius. Nem haszn�lnak f�ben j�r� �tkokat, de nem hinn�m, hogy sok mindent�l visszariadn�nak.
- Milyen eufemisztikusan fogalmazol.
- Nem �llt sz�nd�komban – morogta Piton.

„Teh�t nem tudott a csal�dj�val t�rt�ntekr�l, de volt annyira �szn�l, hogy nem hitt az auroroknak.”

- El�g gyorsan r�j�ttem, val�j�ban nincsenek a k�zelben – vette vissza a sz�t a sz�ke var�zsl�.- Ugyanis semmilyen eszk�zzel nem tudt�k bizony�tani, hogy hozz�m hasonl�an a foglyaik. �res c�lozgat�sokn�l �s kit�r� v�laszokn�l t�bbre nem futotta, ett�l pedig alapj�ban v�ltozott meg a helyzet, �s kezdtem alkupoz�ci�ba ker�lni. Tal�n f�l �ve �lveztem m�r nagyszer� vend�gszeretet�ket, mire kider�tettem, mire, vagy ink�bb kire megy ki a j�t�k. Ut�na m�r nem volt m�s dolgom, mint megtal�lni t�ged. Tal�n megnyugtat valamelyest, hogy roppant hosszadalmas volt. A szerencse vetette az utamba a der�k Fricset egy Roxmortsi nyomoz�som alkalm�val.
- Vagy ink�bb a kiv�l�an hasznos�that�, lapul� ismerets�gi k�r�d – f�zte hozz� enyhe �llel a m�sik.
- Te nem v�ltozol, Perselus. Elismerem, a r�gi id�kre val� tekintettel nem volt neh�z meggy�zn�m, id�nk�nt egy-egy apr�s�ggal legyen szolg�latomra ism�t. N�h�ny bels� inform�ci�, egy-k�t hajsz�l, miegym�s… - a f�rfi s�t�ten elmosolyodott. – �s most, mint l�tod, itt vagyok. B�r meg kell mondjam, arra a legkev�sb� sem sz�m�tottam, hogy ilyen… - tartott n�mi hat�ssz�netet - saj�tos szitu�ci�ban foglak viszontl�tni.
- �t hagyd b�k�n – fesz�lt meg Piton arca. – Teljes�tetted, ami�rt cser�be eleresztettek, nyilv�n Vitrol remek�l hasznos�totta a t�led sz�rmaz� inform�ci�kat. R�m sz�llt az eg�sz m�gikus sajt� �s gondolom, m�r napok �ta tudod, mik a kil�t�saim. Ebbe sz�ks�gtelen m�st beler�ntanod.
- Ha �gy gondolod. Viszont ahogy �n ezt a meg�talkodott s�rv�r�t megismertem, nem fog a csinos kis h�ts�j�n �lve t�tlen�l v�rakozni. Ha akarod, ha nem, ott lesz – n�zett a m�sik szem�be, �s nagyon vigy�zott r�, hogy hanghordoz�sa v�letlen�l se t�nj�n provokat�vnak.
- Magam is tiszt�ban vagyok vele, milyen – v�laszolta nyersen. – Egy�bk�nt, nyilv�n a Wizengamot is �lni �hajt a lehet�s�ggel, hogy a d�szes csapat valamennyi tagj�t felvonultassa.
- L�tom, mindenre el vagy k�sz�lve – vizslatta az �rnyat a var�zsl�, azt�n �gy v�lte, ideje r�t�rnie j�vetele m�sik c�lj�ra. – Nem tudom, mit tehetn�k �rted jelenlegi helyzetemben. Bizony�ra �rtes�lt�l r�la, a vagyonomnak csak t�red�ke f�l�tt rendelkezem jelenleg – nem hozta a m�sik tudom�s�ra, hogy ennek egy r�sze m�g idej�ben k�lf�ldi var�zsl�bankok gondjaira b�zott k�szp�nz �s n�h�ny �rt�kes var�zst�rgy, melyr�l m�g Draco sem tudott – �s a kapcsolati t�k�m, nos, nem b�r olyan befoly�ssal, mint kor�bban – k�sz�r�lte meg a tork�t r�viden. Ez ut�bbi vaskos hazugs�g volt. J�form�n nincs ember, aki jelenleg merne vele k�tes egyezs�get k�tni. – M�gis biztos�thatlak, a magam m�dj�n minden k�vet megmozgatn�k az �rdekedben, ha el�ruln�d v�gre, hol van a csal�dom – sz�k�lt �ssze a szeme egy villan�s erej�ig.

Piton hallgatott. M�r v�rta, mikor rukkol el� egykori bar�tja ezzel az �rtelemszer� t�m�val. �m a k�rd�s megfogalmaz�sa nehezebb feladat el� �ll�totta, mint amire sz�m�tott.

„Nem tudja, hogy a feles�ge meghalt! Kellemetlen, de �gy fest, ezt neked kell k�z�ln�d vele. Tal�n kiv�telesen pr�b�lj meg emberien viselkedni.”

V�g�l �gy d�nt�tt, el�sz�r t�m�ren besz�mol a fi�r�l.

- Draco a kast�lyban van, Lucius. �tok okozta s�lyos betegs�ggel tal�ltam r� Londonban. Egy darabig a r�gi h�zam k�rny�k�n bujk�ltunk, azt�n amikor ott nem volt marad�sunk, a Szellemsz�ll�son k�t�tt�nk ki. Ami�ta itt vagyunk, egy bonyolult �s hossz� elk�sz�t�si idej� b�jitalon dolgozunk, hogy visszanyerje az eg�szs�g�t. Tal�n ismered a Vitalita maxim�t.

A m�sik b�lintott, fesz�lten figyelt.

- Sz�val nem kell r�szleteznem. A f�zet k�t nap m�lva elk�sz�l. Nem tudom garant�lni, hogy meggy�gy�tja – emelte f�l a kez�t figyelmeztet�en – de j�form�n nincs egy�b, amivel pr�b�lkozhatn�nk. B�znunk kell benne, �s v�runk. Nem tehet�nk m�st.
- �rtem. �s Cissy? – f�rk�szte tov�bb a m�sik semmitmond�, hom�lyos von�sait.

A var�zsl� r�videt s�hajtott.

- Narcissa meghalt.

S�lyos, torokkapar� cs�nd �lte meg a bar�ts�gtalan szob�t. A sz�ke feje lehorgadt. Piton egy darabig v�rt, azt�n halkan, sz�razon folytatta.

- M�g Franciaorsz�gban t�rt�nt. Draco elmond�sa alapj�n nyomukra akadtak, �s �k k�zelharcba keveredtek Greyback �s Dolohov rokonaival. Nem voltak egyenl�ek az er�viszonyok, hi�ba tett k�z�l�k egyet �rtalmatlann� a fiad… akkorra Narcissa m�r el�g rossz idegi �s fizikai �llapotban lehetett. Mire a fi� mag�hoz t�rt, elmenek�ltek, de �benne m�r munk�lt az �tok, �s r�videsen s�lyos, a mugli t�d�gyullad�shoz hasonl� t�netekkel j�r� betegs�gbe esett. �pphogy arra futotta az erej�b�l �s a vagyon roncsaib�l, hogy m�g elverg�dj�n Angli�ba. T�bbet nem tudok. Sajn�lom – mormolta m�g halkabban.
- Hol van most a fiam? – �rkezett a rekedtes k�rd�s.
- K�z�s szob�nk van McGalagony tudt�val. Odamegy�nk – hat�rozta el mag�t Piton �s f�lkelt. – C�lszer� lenne, ha ink�bb ki�br�nd�t�val k�zlekedn�l.

Szinte nesztelen�l hagyt�k el a pincehelyis�get, a var�zsl� m�g visszahelyezte r� a szokott v�d�var�zslatokat, majd �vatosan elindult f�lfel�. Maga is egy ki�br�nd�t� leple alatt haladt.
Csak a szoba ajtaja el�tt sz�ntette meg a var�zslatokat, miel�tt benyitott.
Meg�llt a leveg� a helyis�gben, amikor a fiatal Malfoy h�trafordult az ajt� hangj�ra.

- Apa – suttogta t�gra ny�lt szemmel. – Apa.

Az id�sebb Malfoy nem sz�lt. Kim�rt l�ptekkel haladt el�re, m�gis valahogy l�tszott rajta, ha valaki most az �tj�ba �llna, az illet�nek p�lc�t r�ntani sem lenne ideje.
Elfogytak a yardok �s �gy t�nt, vel�k fogytak el a szavak, a z�rejek �s a leveg�v�telek is.
Nem volt a szob�ban semmi, csak a gyerty�k imbolyg� f�nye, k�t emberfeletti er�vel �sszekulcsol�d� k�z, meg egy n�ma, elszorult sz�v� �rnyalak.

„Most m�r �rted Dumbledore-t?!”
 

El�z�←…….→K�vetkez�