Omnia propter amorem (Mindent szerelemb�l)
 

„Az �jszakai orsz�g�ton egymagadban meddig �rhetn�l?
V�rd meg r�d n�z m�g a hajnal �loml�bon hozza messzi sz�l.

V�rj v�ndor v�rj, csak mindig v�rj
V�rj v�ndor v�rj, csak mindig v�rj

Am�g m�sok �lmot n�znek, f�radt l�pted meddig visz tov�bb?
F�lelmetes hossz� percek, elt�nt arcok m�rik �jszak�d.

V�rj v�ndor v�rj, csak mindig v�rj
V�rj v�ndor v�rj, csak mindig v�rj”

(Adamis-Presser-Omega)



A szeles, fagyos d�lut�non Hermione Granger kez�b�l kiesett a r�vid �s sz�raz hangv�tel� fejl�ces pergamen, �s lass� imbolyg�ssal ereszkedett az asztalra, Perselus f�nyk�pe mell� alig n�h�ny centim�terrel.
Az elm�lt napok sajt�term�s�t olvasva m�r k�t napja megfogalmazta a hivatalos feljelent�st az Aurorparancsnoks�gnak Rita Vitrol, bejegyzetlen anim�gus ellen, �s csak a felad�s�t halogatta. Viszont az im�nt �tfutott sorok ut�n nem sok �rtelme volna, hogy elk�ldje. Persze, bossz�t �llhat azon a… firk�szon, de minek?
Mit sz�m�t m�r, hogy a Reggeli Pr�f�ta ellens�ges �s g�nyos vele szemben? Mit sz�m�t, mit �rnak Perselusr�l? Mit sz�m�t b�rmi, ha elszak�tj�k t�le?!
Hirtelen �gy �rezte, sz�ve k�ts�gbeesett er�lk�d�se csak arra j�, hogy hideg �s t�pett f�jdalommal pump�lja tele az ereit.

Lassan leereszkedett a sz�k�be. A f�rfit v�d al� helyezt�k, �s �t is a Wizengamot el� id�zik, tan�k�nt.
B�nt� �less�ggel rajzol�dtak ki lehunyt szeme el�tt a Remussal folytatott besz�lget�s eml�kk�pei. H�t m�gis k�pesek r�!
Mindig racion�lis volt. Tal�n t�ls�gosan is. Roxfortos �let�nek nagyobbik r�sz�ben tudta, milyen a hatalom. Milyen volt a r�gm�ltban, milyen Voldemort uralma alatt. �s milyen a h�tk�znapinak l�tsz� var�zsl��letben. H�nyszor magyar�zta ezeket Harrynek �s Ronnak annak idej�n!
Csak �ppen m�s volt olvasni, tanulni r�la, megint m�s volt fizikailag elszenvedni a hat�sait egy jobb vil�g�rt k�zdve, t�rsakkal, �s megint m�s most a rem�nytelen�l egyforma v�ltozatlans�ggal, a g�pezettel szembes�lni.
Ugyan mi v�ltozott Voldemort buk�sa �ta?
N�h�ny �js�gcikk f�ligazs�gaira alapozva t�nyleg meg lehet ezt tenni egy emberrel?

„Hermione, t�rj �szhez! Szereted �t. Elfogult vagy �s r�m�lt. De ha �nmagadk�nt pr�b�lsz gondolkodni, be kell l�tnod, nem teljesen alaptalan a v�daskod�s. Kimondta a hal�los �tkot. �gy volt, vagy nem?!”

Igen. �gy volt. De…

„A Wizengamot szem�ben nincsen de. Enyh�t� k�r�lm�nyek vannak. Val�sz�n�leg figyelembe is fogj�k ezeket venni. Azt nem gondolhattad komolyan egy percig sem, hogy mindenf�le sz�monk�r�s n�lk�l kim�szhat a m�ltj�b�l.”

Komolyan, vagy sem, mindeddig hitt Remus biztat� szavaiban. B�r a f�rfi a maga �vatos m�dj�n annak idej�n felh�vta a figyelm�t erre a lehet�s�gre.
Tal�n nem is gondolt arra, mi lesz, ha egyszer a vil�g tudom�st szerez Perselusr�l. Vagy ink�bb semmin sem gondolkozott. Ami k�zt�k az ut�bbi id�ben t�rt�nt, minden t�vlatos gondolkod�s�t els�p�rte. Kor�bban nem igaz�n szokott hozz�, hogy a h�bor�s viszonyokon k�v�l is l�teznek helyzetek, id�szakok �s k�t�d�sek, amelyekben az emberek meghaladj�k az �nn�n viselked�si paneljeik �ltal r�juk k�nyszer�tett korl�taikat. �s mivel az ut�bbi id�ben leny�g�zte az �rz�s, hogy Perselus miatta k�pes volt ezeket a korl�tokat sz�tfesz�teni maga k�r�l, ami pedig az � eset�hez k�pest sokkal nagyobb er�kifejt�st ig�nyelhetett a var�zsl�t�l, nem t�r�d�tt annyira a j�v�vel, mint ami r� vallott volna m�skor.
Olyan f�nyl� burokba z�rta a jelen reszket� �r�me, hogy a t�bbire nem figyelt.
Ebb�l a b�vk�rb�l r�ntotta a s�ros, megold�skeres� val�s�gba az id�z�s, amelyet egy hasonl� bagoly hozott, mint amelynek k�ldem�nye f�l�tt alig n�h�ny �r�val azel�tt egy var�zsl� t�pel�d�tt rem�nyvesztetten a vaskos k�fal t�ls� oldal�n.

L�zasan t�rte a fej�t. El�kotorta az asztal�n sorakoz� pergamenk�tegek k�z�l az undorodva f�lrehaj�tott, szenz�ci�hajh�sz, rosszindulatt�l cs�p�g� irom�nyokat, �s kapkodva �jraolvasta mindet.
Igaz�n neh�z olyan var�zsvil�gbeli szem�lyt felmutatni, akir�l Rita Vitrol valaha is elismer�en �rt vagy tud�s�tott volna. M�s ok�nak kell lenni, ami�rt a Wizengamot ilyen sebess�ggel t�mad�sba lend�lt.
Pr�b�lta v�giggondolni, kinek �llhat �rdek�ben ez a b�ntet�per. Mivel Perselusnak nincs komoly vagyona, ezzel nem kell foglalkozni.
Na �s az ellens�gei?
Keser� mosolyra h�z�dott a sz�ja sz�le.
Hiszen j�form�n csak ilyenekkel rendelkezett!
Igaz, a Rend tagjai sem kedvelt�k, de nem tudta felt�telezni r�luk, hogy most �rtani akarn�nak neki.
�jra belelapozott az �js�gcikkekbe. R�vid keresg�l�s ut�n megakadt a szeme n�h�ny sz�fordulaton: „a m�gust�rsadalom biztons�ga �rdek�ben”, „a var�zsl�k �s boszork�nyok vez�regy�nis�gei szerint”, „magasabb szempontb�l megfontoland�”, �s hasonl�k.
M�r �rtette. �s ugyanebben a pillanatban eg�sz mellkas�ra �jb�l fojt� abroncsk�nt szorult a retteg�s a f�rfi�rt.
Ha Caramel Perselus veszt�t akarja, el is fogja �rni.

„Mi lett bel�led? Elfelejtkezt�l Harry t�rgyal�s�r�l? Caramel minden�ron ki akarta rakni a Roxfortb�l, m�gsem siker�lt neki! Nem adhatod fel m�r az elej�n!”

Ez igaz. Csakhogy akkor nem neki, Hermione Grangernek, vagy Harrynek, Remusnak, vagy ak�rmelyik rendtagnak egymag�ban kellett felvennie a keszty�t. Ott volt Dumbledore.
De most?
Harry biztosan fel van h�borodva, nyilv�n a t�rgyal�son is oroszl�nr�szt fog mag�ra v�llalni a v�delem oldal�n.
Mit tehet �, vagy ak�r McGalagony a miniszterrel szemben? Az igazgat�n� am�gy is v�r�s poszt� az �ntelt �s hi� Caramel szem�ben. Harryt pedig sosem �llhatta.
Tele volt f�lelemmel �s k�tellyel.
Csak egy dologban volt megingathatatlanul bizonyos: nem akar t�bb� ebben a vil�gban Perselus Piton n�lk�l l�tezni.

M�lys�gesen meg volt gy�z�dve r�la, bar�tai mind ugyanolyan igazs�gtalannak �s hirtelennek tartj�k az eg�sz folyamatot, viszont m�g most sem tudta eld�nteni, hogyan k�rhetne seg�ts�get t�l�k an�lk�l, hogy mindabba beavatn� �ket, ami kettej�k k�zt t�rt�nt.
B�szke volt a f�rfi figyelm�re �s ritka, gy�ng�d megnyilv�nul�saira. V�llalta volna �t b�rki el�tt, ugyanakkor csalhatatlanul �rezte, Perselusnak esze �g�ban sem lenne bevonni m�sokat a mag�n�let�be. L�teleme a v�dekez�s �s a t�vols�gtart�s.
J� lenne m�gis valaki, aki ismer�s a miniszt�riumban.
Valaki, akit�l idejekor�n megtudhatn�k, mire sz�m�tsanak.
Valaki, aki olyan inform�ci�khoz is hozz�f�r, amelyekhez a m�gusm�dia nem.

A k�vetkez� �t percben vill�mgyorsan gondoskodott Cs�mp�sr�l, azut�n meleg holmit h�zott pul�vere �s k�nyelmes nadr�gja f�l�. Leemelt az �ra mell�l egy, a mereng�kn�l j�val kisebb �tm�r�j�, r�n�kkal faragott k�ed�nyt, fogott egy f�l mar�k port, �s alighogy fellobbant a z�ldes l�ng a kandall�j�ban, m�r el is t�nt.


A var�zsl� merev arccal v�rakozott a l�pcs� alj�ban, am�g a k�sz�rnyek enged�ly�t k�vet�en a lass� emelked�n el nem juthatott az igazgat�i irod�hoz.
Sohasem �polt j� viszonyt Minerva McGalagonnyal. Ut�dja olyan megr�gz�tten p�tyolgatta h�z�nak nyegle tanul�ifj�s�g�t, �s annyira nyilv�nval� gyanakv�ssal viseltetett az � ir�ny�ban, hogy m�r ez eleve kiz�rta a sz�v�lyes kapcsolatot.
Viszont tagadhatatlanul tisztelte a makacs, egyenes tart�s� n�t.
Kim�rt kopogtat�sa ut�n kifejez�stelen hangon k�sz�nt�tte az igazgat�t. Lassan j�rt k�rbe a szeme a kerek irod�ban, azt�n t�tov�n meg�llapodott Dumbledore szel�den mosolyg� k�pm�s�n.
Biccentett, �s sz�tlanul meg�llt az asztal mellett.

McGalagony j�l nevelten enyh�n f�lemelkedett karossz�k�ben �s fel� intett, valahova a leveg�be.

- J� napot, Perselus! K�rem, foglaljon helyet. Gondolom, nem sz�ks�ges hosszasan magyar�znom, mi�rt k�rettem ide – folytatta hivatalos, de egy�ltal�n nem bar�ts�gtalan hangon.
- Tiszt�ban vagyok az okkal, Minerva – sz�gezte le a f�rfi el�lj�r�ban. – Mindazon�ltal nem �rtem, hova vezethet ez a… besz�lget�s. A hivatalos szervek el�g vil�gosan kijel�lt�k az utat a jelen helyzetre. Ha most megpr�b�l engem elt�vol�tani az iskol�b�l – ami n�melyest m�g �rthet� is lenne -, az aurorok nyilv�n k�zbe fognak avatkozni.
- Cs�ny�n f�lreismer engem, Koll�ga �r, ha felt�telezi, hogy megijedek n�h�ny semmirekell� b�rtollnokt�l – az asszony szeme haragos, kem�ny szikr�kat h�nyt. – Nem sz�nd�kozom semmilyen hasonl� l�p�st tenni, s�t, biztos�thatom, a koll�g�k nagy r�sze hozz�m hasonl� felh�borod�ssal �s hitetlenked�ssel fogadta a Wizengamot elj�r�s�t.
- �gy v�li, megfelel� hozz��ll�s az iskola r�sz�r�l ism�t felvenni a szok�sos renitens p�zt, �s szembe menni a t�meggel? – k�rdezte a var�zsl� �lesen. – Nem mintha az ut�bbi �vtizedekben nem ebb�l �llt volna a Roxfort m�k�d�se – mormolta m�g alig leplezett g�nnyal.
- Nem �rdekel az �gynevezett megfelel� hozz��ll�s – jelentette ki a boszork�ny higgadtan, de �rezhet� fojtott indulattal. – Kiz�r�lag a helyes hozz��ll�st tartom szem el�tt. Az igazs�goss�g pedig most ezt k�veteli – ny�jtott �t a neh�z, barna asztallap felett egy pergament. Piton r�vid haboz�s ut�n a lap ut�n ny�lt.

N�h�ny portr� �rdekl�dve figyelte a sz�mukra nem annyira morbid jelenetet, ahogy a pergamen az igazgat�n� semmit f�rk�sz� szeme el�tt zizzenve sz�tcsavarodik. B�r Piton enyh�n elny�lt sz�ja az � szem�kben sokkal szokatlanabb jelens�g lehetett. Az irat k�t-h�rom perccel k�s�bb halkan surrogva pottyant az asztallap sz�l�re.

- Ezt nem gondolhatja komolyan – mormolta a f�rfi kisz�radt sz�jjal.
- Minden bizonnyal �lland� humoriz�l�si k�nyszerem seg�tett abban, hogy az elm�lt k�t �vtizedet olyan ked�lyes munkakapcsolatban t�lts�k, Perselus – jegyezte meg szarkasztikusan a boszork�ny, �s bal kez�vel megigaz�totta a szem�veg�t. – Elfogadja?
- K�ptelens�g – r�zta a fej�t a f�rfi hat�rozottan, azt�n �szbe kapott, hogy gesztusai a m�sik sz�m�ra �rz�kelhetetlenek. – N�zzen r�m! – mondta szinte parancsol�an. – Mit l�t? Ugye a leveg�t? T�nyleg �gy gondolja, hogy egy magamfajta – m�r ha tudn�nk egy�ltal�n pontosan, mi is vagyok! –, r�ad�sul egy el�re bor�t�kolhat� v�gkimenetel� per v�dlottja igazgat�helyettes lehet a Roxfortban?!
- M�rs�kelje mag�t, Piton professzor! – sz�lt r� megrov�an. – Tartsa �szben a k�vetkez� t�nyt: sem a Roxfort alap�t� okirat�ban, sem h�zirendj�ben, sem egyetlen m�s okm�ny�ban nincs olyan kit�tel, ami megtiltan�, hogy azonnali hat�llyal �s hat�rozatlan id�re kinevezzem �nt.
- �s mire f�l e hirtelen nagylelk�s�g, ha szabad k�rdeznem? – fonta �ssze a karj�t a mellkasa el�tt. – Nem �rtem, mi�rt tesz ilyen nagyvonal� aj�nlatot, hiszen nem voltunk… olyan j�ban. M�g azt sem �ll�thatom, hogy konfliktusmentes egy�ttm�k�d�s jellemezte a viszonyunkat annak idej�n – mindazok ut�n, ami r�la napvil�got l�tott a k�zelm�ltban, �vakodott a Griffend�l-h�zzal �s annak tagjaival kapcsolatban valami megjegyz�st tenni. A legkev�sb� sem volt �ny�re, hogy Lily b�rmilyen vonatkoz�sban sz�ba ker�lj�n. �s m�rhetetlen�l viszolygott a tipikus griffend�les sz�nakoz�s gondolat�t�l.
- Az most teljesen mell�kes. �n kit�n� munkaer�, felk�sz�lt b�jitalmester, �s r�ad�sul fegyelmezni is tud. Nem felt�tlen az �ltalam prefer�lt eszk�z�kkel, de eredm�nyesen.
- Elfogadom, hogy val�ban �gy gondolja, azonban ha csak ez lenne az ok, m�r megtette volna kor�bban.

McGalagony f�lkelt, �s l�tsz�lag kiny�jt�ztatta zsibbadt tagjait. Term�szetesen csak a j� �zl�s keretein bel�l. Kih�zta mag�t, megmozgatta az ujjait, �s k�zben megker�lve az asztalt, felt�n�s n�lk�l �sszen�zett Albus Dumbledore portr�j�val. Az biztat�an hunyor�tott r� a szem�veg m�g�l.

- Ha Cornelius Caramelnek �gy tetszik, hogy a Maga szem�ly�n kereszt�l fog p�ld�t statu�lni, majd �n megmutatom neki – t�rt a l�nyegre nyomat�kosan.
- Sz�val �n is �gy hiszi, � �ll e m�g�tt a…
- Nem hiszem, tudom – szak�totta f�lbe t�le szokatlan udvariatlans�ggal az id�s boszork�ny. – Szeretn�m nem csak �nt, hanem a koll�g�imat is biztos�tani arr�l, hogy sz�ks�g eset�n az iskola minden lehets�ges diplom�ciai �s jogi eszk�zzel mellett�k �ll.

Az nem tette hozz�, hogy itt �s most a „koll�g�k” els�sorban Hermione Grangert takarja.

- Teh�t? Elfogadja a kinevez�st? – fordult a f�rfit rejt� �tl�tsz� t�rr�sz fel�, miut�n ism�t elfoglalta hely�t az asztal t�ls� oldal�n.

Perselus Piton f�lkelt, �s t�prengve j�rk�lt egy darabig. McGalagony cs�ndesen k�vette a szem�vel a csizma tompa dobaj�t az irod�ban.
Gyanakodott, hogy az asszony tov�bbra sem osztotta meg vele �sszes val�di ind�t�k�t. Nem hitt abban sem, hogy ha eleget tesz a felsz�l�t�snak, az megv�dheti. Volt m�r r� precedens, hogy magas rang� vagy beoszt�s� var�zsl�k sem ker�lt�k el b�ntet�s�ket.
Azt�n belehas�tott a felismer�s: ha al��rja a szerz�d�st, azzal Hermione is a beosztottj�v� v�lik. �gy nem, hogy nem ker�lne t�le a lehet� legbiztons�gosabb t�vols�gba, hanem egyenesen elker�lhetetlen lenne a mostanin�l is gyakrabban tal�lkoznia vele, r�ad�sul m�sok jelenl�t�ben.
�gyet sem vetve Dumbledore-nak az � els�pad� von�sait figyel� tekintet�re, le�lt a sz�kbe, �s a pergament lassan visszatolta az igazgat�n� fel�.

- Nem tehetem – mormolta.
- Szeretn�m, ha egy ideig m�g gondolkodna az aj�nlatomon – vette �t a sz�t McGalagony. – Nem kell most eld�ntenie. Nem l�tom, mi akad�lya volna, hogy elv�llaljon egy olyan munk�t, amihez megvan a tapasztalata, a r�termetts�ge. Perselus, nem tudhatjuk, meddig marad fenn a mostani… �llapota, �s mi t�rt�nik k�s�bb.
- Az Azkabanban nagyj�b�l mindegy lesz, l�tszom, vagy sem – t�rt meg a f�rfi. Hangja higgadt maradt �s t�voli. Csak a portr� pr�b�lta kilesni, mi rejt�zik a szuroksz�n� szemp�rban, �m n�hai koll�g�ja megel�zte.

- Nem hinn�m, hogy h�zam legfontosabb jellemz�je valaha is a teljes �nfelad�s lett volna – nyekeregte Phineas Nigellus. – Tal�n kapja �ssze mag�t, Koll�ga! – tette hozz� a maga igen bar�ts�gtalan, viszont k�ts�gtelen�l motiv�l� st�lus�ban.
- M�lt�nyoln�m, ha nem �tn� azt a ravasz orr�t olyasmibe, amir�l nem tud semmit! R�ad�sul semmi k�ze hozz�! – csattant fel hevesen a megsz�l�tott.
- Felh�vom a figyelm�t, az, hogy ebben, vagy �pp egy m�sik rozzant r�m�ban id�z�m, m�g nem jelenti, hogy teljesen vak �s szenilis lenn�k – v�gott vissza inger�lten a Mardek�r egykori feje. – Mag�t�l pedig v�gk�pp nem azt v�rtam volna, hogy csak mert a legideges�t�bb s�rv�r�, aki az ut�bbi �vsz�zadban megfordult e falak k�zt, elcsavarta a fej�t, r�gvest a marad�k esze is elhagyja.
- El�g lesz, Phineas – sz�lt k�zbe Dumbledore halkan. A m�sik arck�p t�ntet�en h�tat ford�tott a t�rsas�gnak.
- Ne haszn�lja ezt a sz�t – sziszegett ut�na a var�zsl� hideg arroganci�val �s nagyon s�padtan.

- Nincs min gondolkodnom, Minerva – folytatta n�h�ny perccel k�s�bb valamelyest nyugodtabban. Pr�b�lt �gy tenni, mintha a Hermione ir�nti �rz�seire vonatkoz� mondatot meg sem hallotta volna. – Tudom�sul vettem az id�z�st �s az �t�letet is tudom�sul fogom venni, minthogy nincs m�s v�laszt�som.
- Az az �rz�sem, fiam, m�g mindig �nk�nt b�nteted magad – jegyezte meg a k�kszem� portr� elgondolkodva.
- Ezt �pp maga mondja? �pp maga?!
- Mi�rt hiszed azt, hogy Caramel b�rmit megtehet? Mi�rt hiszed azt, hogy ha ugyan�gy megpr�b�lod t�vol tartani magad mindenkit�l, mint ahogy r�gen tetted, akkor nem is fog melletted �llni senki? – tette fel gyors egym�sut�nban k�rd�seit az id�s m�gus arcm�sa, figyelmen k�v�l hagyva az im�nti indulatos ki�lt�st.
- Annak idej�n kiz�r�lag a maga l�tv�nyos k�zbeavatkoz�s�n m�lt, hogy Pottert nem siker�lt kicsapatnia, Albus. �s tal�n arr�l ne vitatkozzunk, melyik eset s�lyosabb – koppant az utols� n�h�ny sz� a kerek helyis�g egyik pillanatr�l a m�sikra be�llt fanyar cs�ndj�be. Kisv�rtatva folytatta. – Egyszer kih�zott engem a Wizengamot karmai k�z�l… Most m�s id�k j�rnak…
- Ebben egyet�rt�nk – sz�rta k�zbe McGalagony. - Akkoriban magam is azok k�z� tartoztam, akik k�tkedve fogadt�k Albus l�p�seit. Ezzel szemben ma sz�mos ember fog felsorakozni �n mellett.
- Nem sok�ig jutnak majd velem – mordult fel a f�rfi. – Semmi hajland�s�gom nincs szeg�ny, ostoba, nevets�ges alany�t szolg�ltatni a k�pmutat� k�zsajn�lkoz�snak.
- �s m�gis honnan veszi, hogy csak err�l lehet sz�? – k�rdezte a boszork�ny meglehet�sen d�h�sen. Szeme sark�ban ki�lesedtek a sepr�r�ncok, amint igyekezett jobb bel�t�sra b�rni a vele egy l�gt�rben tart�zkod� hihetetlen cs�k�ny�s var�zsl�t. – Fontol�ra vehetn� v�gre azt az alternat�v�t, hogy esetleg akadnak val�s�gos sz�vets�gesei is.

A f�rfi k�tkedve h�zta el a sz�j�t.
Sz�vets�gesei? Ugyan m�r. Akik most ki fognak �llni mellette, azok szava nem sokat sz�m�t a b�rokrat�k ellen�ben.
N�h�ny olyan rendtag, aki folyamatosan vesz�t a befoly�s�b�l, ami�ta v�ge a harcoknak, s�t, m�g azok ut�z�ng�inek is.
Gyerekkori ismer�s�k? Nos, a saj�t �rdek�ben ink�bb csak abban rem�nykedhet, hogy ifj�s�g�nak m�g �letben l�v� tan�i nem lesznek jelen a t�rgyal�son.
Volt tan�tv�nyok? A mardek�rosok esetlegesen nem annyira ut�lkoz� v�lem�nye szint�n nem sokat nyom a latban a jelenlegi k�zhangulatban.
Potter? Ott lesz, mert nyilv�n beid�zik. �s persze mellette fog vallani, ebben Piton egy percig sem k�telkedett. De nem �miatta, hanem valami �ltal�nos erk�lcsi k�nyszernek engedelmeskedve. �s tal�n… Lily miatt is…

F�jt a gondolat, hogyne f�jt volna.
Nem maradt el mell�le a v�r�s haj� fiatalasszony eml�ke. Csak mostan�ban ritk�bban gondolt r�, �s id�r�l id�re bizonytalan remeg�ssel v�rta a jelet, hogy valamif�le m�zs�v�, vagy ink�bb �rangyall� nemes�lt gyerekkori bar�tn�je �ld�s�t adja az � k�ptelen, kiforratlan, esztelen vonzalm�ra.
Hermion�ra…
�s � is ott lesz! - eszm�lt f�l a k�nyelmetlen felismer�sre. – Elker�lhetetlen, hiszen a Pr�f�ta �sszef�gg�sbe hozta vele. Ezen fel�l ak�rh�ny szemtan�t ker�thetnek arr�l, merre j�rk�lt a kast�lyban a l�ny a tan�v kezdete �ta. Nem k�ts�ges, hogy beid�zik majd �t is.
Megd�rg�lte a hal�nt�k�t.
Hi�ba akarja h�t kivonni ebb�l az eg�szb�l.
Mindegy.
M�r d�nt�tt. T�vol kell tartania mag�t�l.

Dumbledore portr�ja teljes figyelemmel fordult Piton elborult, Minerva sz�m�ra am�gy is l�thatatlan �br�zata fel�.
Szinte hallotta, vagy ink�bb l�tta maga el�tt, mik�nt veszi sz�mba a sz�ba j�het� ismer�s�ket a m�sik. Pontosan �rz�kelte, mikor �rkezik gondolatban az okos, karak�n fiatal boszork�nyhoz, �s hogyan s�llyeszti a homlok�t a tenyer�be f�sultan.
Kiss� megigazgatta a szak�ll�t, �s lassan, eg�szen halkan f�zte tov�bb a sz�t. Tudta, a var�zsl� indulatosan szokta h�r�tani a mag�n�gyeire vonatkoz� k�rd�seket, vagy ak�r csak utal�sokat. �m ez cseppet sem akad�lyozta meg abban, hogy provok�lja a f�rfit.

- Van m�g valami, Perselus, amiben m�s id�k j�rnak. M�r nem vagy teljesen egymagad… tartozol valakinek. Tartozol valakihez. Rem�lem, nem akarod megmagyar�zni magadnak, hogy Miss Granger mer� j�t�konykod�s gyan�nt szeretett bel�d ilyen veszedelmesen?

A f�rfi meg�tk�zve egyenesedett ki �lt�ben. Nagyon ritka esem�ny volt, hogy Albus Dumbledore ilyen m�rt�kben elt�rt megszokott diszkr�ci�j�t�l.
Igyekezett f�ken tartani mag�t. Csak a k�zfeje r�ndul�sa �s istentelen�l villog� szeme utalt a benne zakatol� haragra �s sz�gyenkez�sre.

- Ez nem tartozik a t�rgyhoz, Dumbledore – nyelt egyet. �lesebben folytatta, mint ahogy sz�nd�k�ban �llt. – Nem gondolja mellesleg, hogy meglehet�sen elt�volodott a val�s�gt�l ezzel a… megalapozatlan felt�telez�ssel?
- De igen, fiam, ez a lehet� legszorosabban a t�rgyhoz tartozik. Egy�bk�nt pedig, veled ellent�tben az emlegetett fiatal h�lgy t�volr�l sem mestere az �rzelmei elrejt�s�nek. �s tal�n azt sem vonod k�ts�gbe, hogy valamelyes tapasztalatot �n is szereztem az emberi l�lek rejtelmeir�l. Pillanatnyilag azonban az inform�ci�im eredete teljesen mell�kes. Nem ker�lheted meg a helyzetet azzal, ha megpr�b�lsz kit�rni el�le – az �reg szemek mintha a gondolataiban �s az eml�keiben olvastak volna. Ak�rcsak hajdan�n. Sosem �llhatta ezt a szitu�ci�t. R�vidre akarta z�rni ezt a k�nos besz�lget�st.
- �ppen hogy nem t�rek ki el�le. Egyszer�en bev�rom. Ha most al��rn�m a Minerva �ltal felaj�nlott szerz�d�st, semmit nem nyerhetn�k �ltala. S�t, az iskola sem. Nem sok hasznomat venn�k, viszont eg�szen bizonyosan magukra harag�tan�k a Miniszt�riumot.
- Ez legyen az �n gondom, Perselus – sz�lt k�zbe a boszork�ny elt�k�lten.
- M�lt�nyolom a sz�nd�k�t, McGalagony professzor, de nem l�tom �rtelm�t, hogy �ljek az aj�nlattal – lassan f�lkelt a sz�kb�l, enyh�n meghajtotta a fej�t a portr� fel�, �s a pergament az asztalon hagyva a l�pcs�h�z vezet� el�t�r fel� indult.
- J� �jszak�t, Minerva – sz�lt vissza kim�rten a k�sz�br�l, azt�n engedte az ajt�t halkan bez�r�dni maga m�g�tt �s a biztons�gos ki�br�nd�t�st k�vet�en halad�ktalanul a pinc�be sietett. M�r csak h�rom nap volt h�tra a Vitalita maxima elk�sz�lt�ig.


Hermione kiss� kormos hajjal �s k�cosan l�pett ki a m�sik kandall�b�l. A t�gas �s mindig bar�ts�gosan zil�lt k�pet ny�jt� �tkez�konyha gazd�i meglepetten fordultak fel�. Molly Weasley csaknem elejtette az �ppen a roxforti man�k�val is veteked� m�ret�, kopott k�mosogat� fel� r�ptetett te�scs�sze-halmot, f�rje pedig csod�lkozva pislogott r� egy kisebb rak�s �cskavasnak meg r�zhullad�knak t�n� limlom f�l�tt, amelyr�l csak k�zelebbr�l n�zve der�lt ki, hogy egy mugli �raszerkezet elemi r�szecsk�i lehettek valamivel kor�bban.

- J� est�t, Arthur, Mrs. We… Molly - jav�totta ki mag�t kicsit zavartan. – Eln�z�st k�rek, ami�rt �gy, el�zetes k�rd�s n�lk�l berontottam – folytatta szabadkozva.
- Hermione! �r�l�nk, hogy l�tunk – tal�lta meg a hangj�t az asszony. Az eltelt �vek bizony megl�tszottak rajta, �s f�leg, nem tudt�k elt�ntetni a kor�bbi trag�dia �s a sok v�ltoz�s �ltal a von�saiba m�ly�tett �rkokat. �m a l�nyhoz mostanra m�r eg�szen a r�gi sz�v�lyess�ggel �s gondoskod�ssal tudott viszonyulni. Ellentmond�st nem t�r�en az asztalhoz terelte, �s egy percen bel�l a kez�be nyomott egy tele cs�sze g�z�lg� te�t. Azonnal �szrevette, hogy a boszork�ny vel�sen fogalmazva pocs�kul fest. Se a b�re halov�nys�ga, se a szeme k�r�li sz�rk�sk�k foltok nem nyert�k el a tetsz�s�t. Aggodalmaskodva paskolta meg a l�ny keskeny k�zfej�t. – Mondd csak, kis dr�g�m, rendesen �tkezel a Roxfortban? Mert ha nem, egyr�szt �pp most s�t�ttem k�t tepsi t�k�s derely�t, m�sr�szt sz�lni fogok Pippinek*. Tudod, hogy Muriel n�ni csal�dja aj�nlotta fel Minerv�nak, persze a mi k�zrem�k�d�s�nkkel.
- K�sz�n�m, Molly, igaz�n nem vagyok �hes, �s igen, rendesen szoktam enni – v�gta el a sz��radatot a l�ny kedvesen.
- Mes�lj! Mi minden t�rt�nt veled? Nagyon ritk�n hallunk r�lad – bujk�lt a hangj�ban apr�cska szemreh�ny�s. – Ront keresed? Fenn van a szob�j�ban, ma est�re �ppen haza tudott ugrani. V�rj, mindj�rt sz�lo…
- Ne, Molly, �n most nem hozz�… j�ttem – �ll�totta meg halk tiltakoz�ssal. – Hanem Arthurhoz.

A var�zsl� megvakarta v�r�s feje b�bj�t, �s �rdekl�dve pillantott �jra Hermion�ra. Mindig kedvelte a talpraesett, okos, b�r olykor t�lbuzg� l�nyt. Voltak�ppen egy id� ut�n �gy kezelte, mintha kapott volna m�g egy l�nygyereket szeretett Ginnyje mell�. Csak most, m�sodszorra �s alaposabban megfigyelve vette �szre, milyen felt�n� v�ltoz�sok mentek v�gbe a boszork�nyon. Amikor legut�bb tal�lkozott vele, egy frissen v�gzett di�k volt, valahol a feln�tt- �s a gyerekl�t hat�r�n, l�badoz�ban kisebb-nagyobb traum�kb�l �s sebes�l�sekb�l. Akkor ezeket elnyomta a roxforti kinevez�s miatti jogos b�szkes�ge. Most egy meglass�bbodott mozg�s�, t�preng� arc�, a szem�ben �l� k�ts�gbees�ssel k�szk�d�, ugyanakkor m�dfelett n�ies fiatal h�lgy �lt el�tte. Annak ellen�re, hogy nem csak apai elfogults�g sugallta neki a gondolatot: Hermione k�l�nleges n� lett, de k�ls�ben nem veheti fel a versenyt Ginnyvel.

- Hallgatlak, Hermione – fordult fel� az aktu�lis matatnival�j�t a k�ny�k�vel �vatosan f�lretolva. – Miben seg�thetek?
- Egy nagyon… szemtelen sz�vess�get szeretn�k k�rni. Mostan�ban is gyakran tal�lkoznak m�g Kingsleyvel?
- Nos, semmi nem olyan, mint a r�gi id�kben, �s persze a Rend tal�lkoz�i nagyon megritkultak, de igen, mondhatni id�nk�nt �ssze�l�nk. �s term�szetesen a Miniszt�riumban alig van olyan nap, hogy ne futn�nk �ssze. Mi�rt k�rded?
- Mert sz�ks�gem lenne inform�ci�kra. Nagyon bizalmas inform�ci�kra. �s nem volt m�s �tletem – n�zett a f�rfira tan�cstalanul.
- Mivel kapcsolatban?
- …
- Igen?
- Perselus Piton t�rgyal�s�r�l van sz� – lehelte a v�laszt, �s nagyon rem�lte, hogy Ron nem most �rzi meg a t�k�s derelye mindent �that�an �nycsikland� illat�t.

Arthur Weasley elkomorodva t�masztotta egym�snak az ujjait. F�rk�sz�en n�zte a l�nyt, azt�n egym�sra pillantottak a feles�g�vel.

- Mit szeretn�l tudni, Hermione?
- Mindent! - v�gta r� meggondolatlanul, de azonnal r� is �bredt, ez mennyire nem volt j� �tlet. – L�p�sel�nybe kellene ker�lni. Mire kell sz�m�tani, hogyan k�sz�lj�nk f�l, legf�k�ppen pedig azt, ki �ll e m�g�tt a v�demel�s m�g�tt �s mi a c�lja vele?
- Hogyan k�sz�ljetek? Kik? – vetette k�zbe k�rd�seit azonnal az id�sebb boszork�ny.
- Mi. Remus, �n, �s tal�n Harry is. Sz�val, akikre a v�delem sz�m�that. De ehhez legal�bb azt tudnunk kell, ki k�pviseli majd a v�delmet, �s hogyan, mivel fog �rvelni – lassan visszatal�lt a magabiztos �s higgadt eminens szerep�be. Csak az arckifejez�se, a k�zmozdulatai maradtak �rulkod�ak.
- Gondolom, magad is r�j�tt�l, honnan indult az eg�sz v�demel�s. Att�l tartok, nem mondok nagy �js�got azzal, hogy a miniszter keze is benne van – cs�v�lta meg a fej�t a var�zsl�.
- Gyan�tottam – b�lintott elszorult sz�vvel. – Akkor is meg kell pr�b�lnunk. Nem nyugodhatunk bele! Caramel egy nagyk�p�, hi� �s alattomos b�rokrata, aki most bossz�t akar �llni, csak, mert nem tudta a k�ztudatb�l teljesen kiiktatni Dumbledore-t, de m�g az eml�k�t sem, �s mert Perselus nem engedelmeskedett neki annak idej�n.

A f�rfi ilyet�n emleget�s�re a Weasley h�zasp�r ism�t �sszen�zett, azt�n Molly jelent�s�gteljesen b�lintott.

- Hermione, k�nytelen vagyok feltenni egy olyan k�rd�st, amire adott v�laszod tulajdonk�ppen nem tartozna r�m. Mennyi igazs�g van azokban a pletyk�kban, amelyeket a Pr�f�ta r�lad terjeszt?

A l�ny riadtan elpirult. Hirtelen beugrott neki, hogy az egyik lapsz�mban r�akadt valami sikaml�s utal�sra az �ll�t�lagosan Draco �s k�zte „bimb�z� �rzelmekr�l”.

- Att�l f�gg, Arthur, hogy mire gondolt. Igen, sok igazs�g van benn�k, �s nem, Vitrol szok�s szerint nem �rt �s nem tud semmit, csak balh�ra �hesen �tletelget – v�laszolta m�rgesen.
- Hermione, a Wizengamot nyilv�nval�an meg fogja k�rdezni, hogy mi�rt seg�tett�l Perselusnak, �s k�l�n�sen Drac�nak ennyi ideig bujk�lni, �s mi�rt nem jelentetted be az el�ker�l�s�ket. Mit fogsz v�laszolni?
- Azt, hogy ezt tartottam helyesnek az adott k�r�lm�nyek k�z�tt.
- �n elfogadom, de az m�r nem biztos, hogy �k is.
- Pedig ez az igazs�g. Nem lett volna jogom a beleegyez�s�k n�lk�l b�rkit, ak�r a legjobb bar�taimat is t�j�koztatni arr�l, amit tudtam r�luk. Egy�bk�nt erre �g�retet is tettem r�gt�n akkor, amikor bel�j�k botlottam. – Azt nem tette hozz�, hogy a „belebotl�st” t�bb h�napos elsz�nt nyomoz�s el�zte meg.
- �rtem. Nyilv�n nem fogsz neki�llni hazugs�gokat gy�rtani, �s ismerve t�ged, �n sem tan�csoln�k ilyesmit. Viszont most kiker�lted a k�rd�sem l�nyeg�t: mi van k�zted �s Draco Malfoy k�zt?
- Semmi! - csattant fel a fiatal n�. – Borzalmas �llapotban tal�ltam r�, �s seg�tettem neki elrejt�zni a kast�lyban, ahol jobb es�lye volt a gy�gyul�sra. M�g k�sz�l az a bonyolult f�zet, amit�l nem csak �tmeneti javul�st rem�l�nk. Sok sz�rny�s�g t�rt�nt vele, m�st ne mondjak, Mrs. Malfoyt meg�lt�k, t�bb mint egy �ve – Molly a sz�ja el� kapta a kez�t -, egyszer�en nem hagyhattam sors�ra! Megv�ltozott, Arthur. Bar�tok vagyunk, semmi t�bb.

- Gondolom, tudod, nem k�v�ncsiskodni akarok, csak felk�sz�teni r�, hogy ugyanilyen hozz��ll�sra sz�m�thatsz majd a t�rgyal�son is. Minden k�rdez�sk�d� valamilyen h�ts� sz�nd�kot vagy titkos ind�t�kot fog keresni a viselked�sed m�g�tt. Voldemort buk�sa �ta az �let normaliz�l�dott, viszont �gy sokan ki�hezettek valami botr�nyos esem�nyre. Voltak�ppen r�szben ezt lovagolja meg a miniszter.
- Tudom, Arthur, �s megpr�b�lok majd higgadtan viselkedni. De t�nyleg nagy sz�ks�g�nk lenne r�, hogy legal�bb nagy vonalakban el�re l�ssuk, mi k�vetkezik.
- Megl�tom, mit tehetek, Hermione. K�ld�k baglyot, ha valami l�nyeges adat a birtokomba ker�l, �s felt�tlen meg�rom, ha olyasmi jut a tudom�somra, ami miatt c�lszer�bb szem�lyesen tal�lkoznunk.
- K�sz�n�m. T�nyleg h�l�s vagyok a seg�ts�g�rt – s�hajtott egy r�videt kiss� megnyugodva. F�lszedel�zk�d�tt. – K�sz�n�m sz�pen a te�t, Molly – mosolygott az asszonyra, aki tov�bbra is figyelemmel k�s�rte a besz�lget�st.

- Hermione! – �ll�totta meg a kandall� el�tt n�h�ny yarddal a f�rfi hangja. – M�g valami. Harryvel egyeztett�l m�r?
- Nem – fordult vissza lassan. – Egyr�szt, a sz�net �ta nem is tal�lkoztunk, m�sr�szt… nem tudom, hogyan fogjak hozz�.
- Biztos lehetsz benne, hogy Harry mindenben seg�teni fog! – v�laszolta f�rje helyett az asszony. – Nyugodtan besz�lj csak meg vele mindent, s�t, jobb lenne, hogy ha Arthur megtud valami fontosat, akkor mindny�jan itt tal�lkozn�tok, n�lunk – n�zett r� biztat�an.
- Biztosan �gy lenne, Molly, de nem akarok Ronnak kellemetlens�get okozni azzal, hogy idej�v�k. �s vannak bizonyos dolgok, amikbe nem avathatom be �ket…
- Mi is az, amit nem mondhatsz el nek�nk, Hermione? – v�gott k�zbe egy fiatalabb �s �lesebb f�rfihang.

Ron �llt a l�pcs� alj�n, f�l k�zzel m�g a korl�tba kapaszkodva.




* Pippi nev�t nemes egyszer�s�ggel Tuk Peregrin becenev�b�l (aki nem olvasta A gy�r�k ur�t, annak t�j�koztat�su: Pippin) r�vid�tve tal�ltam ki egy n�nem�, j� ked�ly� �s j� �tv�gy� man� sz�m�ra.

El�z�←…….→K�vetkez�