Occursus periculosus (Kock�zatos tal�lkoz�s)
 

Draco Malfoy �vatosan kilesett a vastag f�gg�ny m�g�l. Kisv�rtatva ki�vakodott az ablakf�lke rejtek�b�l, azt�n a barna ajt�ra tapasztotta a f�l�t. Semmilyen hang nem sz�r�d�tt ki. Ebb�l arra k�vetkeztetett, hogy jobban teszi, ha m�shol foglalja el mag�t. Volt egy olyan �rz�se, nagyon kellemetlen jelenet lenne, ha most benyitna. Gunyorosan r�vigyorgott az ajt�ra �s od�bb�llt.

Ami�ta �jra a Roxfortban tart�zkodtak, m�g nem j�rt az alagsorban, lesz�m�tva azt a n�h�ny alkalmat, amikor Piton befogta a laborban Hermione helyett. Most viszont azt vette �szre, l�bai �nk�ntelen�l is a Mardek�r klubhelyis�ge fel� viszik.

V�g�l is, mi�rt ne?

Csak a f�kly�k �ltal alig megvil�g�tott, nyirkos, enyh�n dohos leveg�j� folyos� hom�ly�ban j�tt r�, sok �rtelme nincs annak, hogy itt t�bl�bol, hiszen nem tudja az �rv�nyes jelsz�t.
Meg�llt abban a kanyarban, ahonnan m�r j�l l�tta a bej�ratot.

Meglehet�sen felem�san �rezte mag�t. R�t�rt a mag�ny, a seholl�t �rz�se. Sz�mtalan eml�ket �rz�tt a helyr�l, �s szinte azonnal felbukkant benne sz�lei arca. �k is ide j�rtak, �ket is ez a hely hozta �ssze.
Az apja ennek a h�znak a prefektusa volt. Er�s, okos �s ravasz. Nagy karriert befutott, �ntudatos aranyv�r� m�gus.
Anyja pedig… elszorult a torka a visszafojtott k�nnyekt�l.
Annyi minden m�sk�pp lehetett volna, ha � nem lett volna olyan ostoba k�ly�k, aki minden�ron le akarta k�r�zni Perselust, az apj�t, mindenkit, a S�t�t Nagy�r szolg�lat�ban! Most nevets�gesnek �s gyermetegnek �rezte pr�b�lkoz�sait Dumbledore eltakar�t�s�ra, �s m�rhetetlen�l arrog�nsnak azt a st�lust, ahogy az id�s, beteg var�zsl�val besz�lt.
Sose fogja elfelejteni az igazgat� utols� hozz� int�zett mondatait �s a menek�l�st, amikor Piton mag�val r�ntotta a felbolydult kast�lyb�l a semmibe.
Hogy gy�l�lte akkor!

Agy�ban egym�s ut�n tolultak fel az eml�kek az azt k�vet� nyomorult h�napokr�l, sz�lei lass� megt�r�s�r�l, az egyre gyakrabban felbukkan� S�t�t Jegyr�l, a rengeteg v�rr�l �s mocskos cselekedetr�l, aminek – maga sem tudja, a saj�t gy�vas�g�nak, az anyja oltalm�nak vagy a puszta szerencs�j�nek k�sz�nhet�en – ink�bb szeml�l�je volt, mint v�grehajt�ja. Az � tettei elt�rp�ltek Greyback visszatasz�t� v�rengz�se, Dolohov aljass�ga, vagy Bellatrix �rj�ng�sei mellett. Nem besz�lve a k�gy�r�l… meg a kis h�zi kedvenc�r�l.
Megborzongott.

Vajon milyen �rz�s lehet ezek ut�n, mostan�ban mardek�rosnak lenni? Londoni tart�zkod�sa alatt olvasta az �js�gokban, hogy a miniszt�rium gyakorlatilag �rtatlannak tekintett minden di�kot, aki Voldemort uralma idej�n m�g el�tte �llt az RBF-nek, viszont azt is tudta, a fels�s�kkel m�r nem b�ntak ilyen keszty�s k�zzel. Nem egy volt �vfolyamt�rsa n�zett hosszadalmas vallat�s �s kisebb-nagyobb b�rt�nb�ntet�s el�.
B�r minden kapcsolata megszakadt a k�lvil�ggal az eltelt csaknem k�t �vben, hirtelen r�t�rt, hogy alapvet�en most is k�z�j�k tartozik.

Az ajt� kiny�lt, tompa, z�ldess�rga f�ny sz�r�d�tt ki rajta, �s ism�t �gy �rezte mag�t, mint egy kitasz�tott.
Magas, karcs� n�alak l�pett ki a klubhelyis�gb�l, azt�n arrafel� indult, ahol � �lldog�lt a s�t�tben.
Milena volt.
A l�ny m�r csaknem neki�tk�z�tt, amikor esz�be jutottak Hermione szavai arr�l, hogy neki is j�r egy es�ly. Gondolkod�s n�lk�l kil�pett a legk�zelebbi f�klya f�ny�be.

Milena Grosvenor megh�kkent, kicsit meg is ijedt, amikor a folyos�n egy fiatal f�rfival tal�lta mag�t szemben, holott az im�nt m�g nem volt a k�rny�ken senki. Beletelt n�h�ny m�sodpercbe, mire az arc�t f�rk�szve r��bredt, ki is �ll el�tte.

- Draco! – szakadt ki bel�le a hitetlenked�, d�bbent felismer�s.
- �n vagyok – f�rta a tekintet�t a l�ny hideg, sz�rke szemeibe.
- �lsz. Eg�szben vagy – tagolta lassan az inform�ci�kat. – Hogyan? Hogy ker�lsz ide? Hol volt�l? Mi t�rt�nt veletek? Hol van… hol van az ap�d?!

Az utols�, r�m�lt arckifejez�ssel k�s�rt sikolt� k�rd�s letagl�zta a fiatalembert. Teh�t j�l sejtette. �sszez�rta az �kl�t tehetetlens�g�ben. �vatoss�ga viszont nem hagyta el teljesen. M�sik kez�vel karon ragadta a l�nyt �s egy nem t�l sokak �ltal ismert kis szoba fel� korm�nyozta, ahova gyakorta b�jt el, amikor nem tudta, vagy nem akarta a Sz�ks�g Szob�j�t haszn�lni.

Elmormolt egy Alohomor�t, hat�stalan�tott k�t egyszer�bb riaszt�b�b�jt, azt�n kinyitotta az ajt�t, �s betolta a boszork�nyt maga el�tt a sz�k�s helyis�gbe. Megnyugodva tapasztalta, hogy val�sz�n�leg hosszabb ideje nem j�rt ott senki.

- �lj le – fordult fel� meglehet�sen j�l leplezve a zavart, amit a l�nnyal n�gyszemk�zt �rzett. – Ne agg�dj, ezt a szob�t �n rendeztem be, m�g �vekkel ezel�tt, �s �gy t�nik, m�sok nem haszn�lt�k az�ta.

A mardek�ros idegesen belet�rt a haj�ba, de fegyelmezetten le�lt a felk�n�lt, n�mileg koszos fotelba.

- Sz�val? Draco, a miniszt�rium h�napokig pr�b�lt titeket megtal�lni. Hol voltatok?
- K�lf�ld�n, Milena. Belgiumban, azt�n Franciaorsz�gban. Neh�z id�szak volt. Menek�lt�nk, sehol nem maradtunk hosszabb ideig. Tudtuk, hogy nem csak az auroroknak �llna �rdek�ben r�nk bukkanni. Nagyon sz�k�sen �lt�nk.
- Ti?! A Malfoyok?
- A Malfoy-birtok nem egy k�nnyen mobiliz�lhat� vagyont�rgy, Milena – vont v�llat a fi�. - Nem sok �rt�ket vihett�nk magunkkal. Bujk�ltunk, nem lehetett munk�t v�llalni, h�tha valamelyik�nket felismernek.
- Na igen, a mugli vil�gban hasznos ismeretekben pedig nem b�velkedtek – f�zte hozz� a l�ny �lesen. – �s mi�rt j�ttetek vissza? Hogy ker�lt�l a kast�lyba?

Malfoy hallgatott egy darabig. �sszesz�k�lt szemmel n�zte a fiatal boszork�nyt, aki most is, k�zelr�l is nagyon tetszett neki. A megr�k�ny�d�s mellett �rz�kelte a bel�le �rad� bizalmatlans�got �s a t�tova f�lelmet.

- Nem tudod, milyen nehezeket k�rdezel – v�laszolta lassan. – El�vigy�zatoss�gb�l mindig egyenk�nt hoppan�ltunk, ha tov�bb�lltunk valahonnan. Egy ilyen alkalommal valami f�lresiker�lt, ap�m nem �rkezett meg ut�nunk. Fogalmunk sem volt, mit t�rt�nt vele, k�rdez�sk�dni pedig nem volt kit�l, de ha lett volna, sem mer�nk. Ketten maradtunk any�val.
- �s most hol hagytad? – vetette k�zbe a m�sik �l�nken.
- Egy erd�ben, Chamonix-t�l nem messze – n�zett el valahova a falakon t�lra. – Meghalt. Meg�lt�k.

A l�ny elkerekedett szemmel kelt f�l a sz�kb�l, odal�pett a var�zsl�hoz �s f�l�nken megfogta a kez�t.

- Sajn�lom, Draco.

A fiatalember b�lintott, kiszabad�totta a kez�t �s elfordult.

- Nem volt mi�rt maradnom, �s nem is mertem. Tartottam t�le, hogy visszaj�nnek. Hazaj�ttem, elverg�dtem Londonba, �s minden �js�got elolvastam, ami a kezembe akadt. M�r nagyj�b�l tiszt�ban voltam az itthoni helyzettel, amikor �sszeakadtam egy… r�gi ismer�s�mmel, �s az�ta vele vagyok.
- Hogy ker�lt�l ide? – hallotta az �jabb, teljesen �rthet� k�rd�st.
- A k�zelben rejt�zt�nk el – igyekezett �gy fogalmazni, hogy Perselus neve ne ker�lj�n sz�ba. Meg volt r�la gy�z�dve, a m�sik egy�ltal�n nem �rt�keln�, ha az � k�zrem�k�d�s�r�l eml�t�st tenne. – Sajnos, nem voltunk el�g �gyesek, felfedeztek minket.
- Kicsoda?
- Hermione Granger. � hozott ide.
- Granger professzor?!- meglepetten elhallgatott, mert a fiatalember r�viden felnevetett.
- Ne n�zz olyan fur�n – mondta magyar�zatk�ppen – ez a megsz�l�t�s olyan r�hejes.
- Mi�rt? � a Roxfort egyik tan�ra, nem?
- Persze-persze, de akkor is, nekem mindig csak az okoska Granger marad.
- Tal�n valami bajod van vele? – csattant a l�ny hangja.
- Nyugi. F�lre�rtesz – emelte fel a tenyer�t. – Hermione a bar�tom.

A l�ny gyanakodva n�zte �t.

- Egy s�rv�r� a bar�tod? Neked? Ez egyre �rdekesebben hangzik, Draco. �s mondd csak, kivel is bujk�lt�l?

Malfoy tagad�lag intett.

- Ne haragudj, nem mondhatom meg. Leszedn� a fejem, ha el�ruln�m, �s biztos�thatlak, nagyon kellemetlenn� tudna v�lni, ha az �tj�ba ker�ln�l.
- Vagy �gy. Sz�val, valami hal�lfal� az illet� – csattant fel a l�ny ism�t, de azt�n �rtetlen�l megcs�v�lta a fej�t. – Nem, ez �gy nem stimmel. Granger professzor biztosan nem rejtegetne egy sz�k�sben l�v� csukly�st. � csakis olyasvalakin seg�t titokban, akit nagyon tisztel, vagy sajn�l – morfond�rozott f�lhangosan –, b�r el�g j�sz�v�nek t�nik… Mondjuk egy f�lholt, v�dekez�sre k�ptelen hal�lfal�t biztosan nem hagyna mag�ra a csatat�ren, de ez minden. Nem avatkozott volna k�zbe, ha csak… ha csak nem �rintett szem�lyesen.

„Nem is tudod, milyen k�zel j�rsz az igazs�ghoz. Addig j� neked, am�g nem tudsz r�la m�g t�bbet.”

- Besz�lik r�la a di�kok, hogy a Hal�l Erekly�inek t�rt�net�t kutatja. �n ugyan nem nagyon veszek r�szt az ilyen cseveg�sben – egy pillanatra elh�zta a sz�j�t -, viszont cseppet sem vagyok s�ket. �ll�t�lag az ut�bbi hetekben sokszor l�tt�k a k�nyvt�rban egy vaskos, r�gi k�dex f�l�tt g�rnyedni.
- Nah�t, micsoda meglepet�s! – g�nyol�dott a fiatal Malfoy. – Hermione a k�nyvt�rban, amint olvas? Hihhetettlenn – affekt�lta el az utols� sz�t. – Hiszen j�form�n az els� g�lyanapon bek�lt�z�tt oda, �s szinte csak �r�kra, enni meg szab�lyszegni j�rt ki �veken �t.
- Az�rt ez t�lz�s, nem gondolod? – k�rdezett vissza a m�sik helytelen�t� hangon �s meglehet�sen szigor� arckifejez�ssel. – Ami a szab�lyokat illeti, �gy r�mlik, az ilyesmi miatt te sem szoktad zavartatni magad, nem igaz?

A fiatalember �gy l�tta j�nak, ha erre a k�rd�sre ink�bb nem v�laszol. A l�ny hamarosan vissza is t�rt eredeti gondolatmenet�hez.

- Nos, mivel Te elt�nt�l, nyilv�n nem tudsz r�la, hogy az ismert esem�nyek miatt az erekly�k t�rt�nete beker�lt a tananyagba. Feltehet�leg az�rt, hogy a vesz�lyek mindenkit elrettentsenek a j�v�ben. Sz�val, a p�lca kil�ve, amit arr�l tudni lehet, ahhoz nem kell k�nyvt�r, b�ven el�g valamelyik szennylap. A k�peny, ha j�l tudom, tov�bbra is Harry Potter� - gondolkodott hangosan. – Teh�t marad a Felt�maszt�s K�ve. Ami egy darabig szint�n n�la volt, viszont saj�t bevall�sa szerint nem tartotta meg. Nagyon sokan k�rdezik meg Binnst, hogy m�gis hova lett, de erre a k�rd�sre csak k�d�s �s semmitmond� v�laszokat kapunk. N�h�ny vakmer�bb – vagy h�ly�bb – griffend�les bepr�b�lkozott a t�m�val McGalagonyn�l is, azt�n amikor m�r harmadszor kellett kitakar�taniuk p�lca n�lk�l a Tr�featermet, leszoktak err�l. Igaz, Ginny Weasley azt mes�lte az egyik bar�tn�j�nek m�g tavaly, hogy a k� valahogy megfordult Granger professzorn�l is… - halkult el a hangja a t�preng�s k�zben. – Nincs m�s h�tra, r� kell j�nni, ki lehetett neki ennyire fontos.

�s a k�vetkez� percekben – Drac�r�l szinte tudom�st sem v�ve – v�gigvette a F�nix Rendje oldal�n �ll� halottak n�vsor�t. Sirius Blacket �s Dumbledore-t azonnal kiejtette, egy darabig elm�l�zott a Weasley-ikren, azt�n �gy d�nt�tt, egy ilyen szenz�ci� nyilv�n nem maradt volna titokban, teh�t r�la sem lehet sz�. Sz�k�lt a k�r, �s �gy �t-hat perc eltelt�vel a fiatal Malfoy meglehet�sen riadtan vette �szre a l�ny szem�ben a felismer�s villan�s�t, de m�g miel�tt le�ll�thatta volna, az d�bbenten elsuttogta a megfejt�st.

- Piton professzor! Nincs a portr�ja az igazgat�i irod�ban! Egy csom� marha griffend�les persze azt mondja, Dumbledore miatt, az�rt, amilyen k�r�lm�nyek k�zt igazgat� lett. Ezek szerint l�tezik egy sokkal egyszer�bb, viszont baromira hihetetlen magyar�zat: az�rt nincs r�la festm�ny a falon, mert �letben van! - izgatottan fordult a fiatal f�rfi fel�. – Draco, vele vagy itt!
- Hermione nem besz�lt a leveg�be – n�zte elh�lve a villog� tekintet� l�nyt, mit l�nyt, n�t. – T�nyleg nagyon v�g az eszed. Nyert�l – b�lintott, mik�zben mag�ban k�romkodott egy vel�set, hogy ilyen sim�n lebuktatta Perselust. – �s most mihez kezdesz ezekkel az inform�ci�kkal? Szaladsz Lumpsluckhoz vagy McGalagonyhoz? – k�rdezte keser�en.

A k�vetkez� pillanatban az arc�hoz kapott. A l�ny visszak�zb�l akkora pofont kevert le neki, hogy az egy gurk�nak is becs�let�re v�lt volna. Hevesen emelked� �s s�llyed� mellkassal meg�llt vele szemben, �s nagyon s�rtettnek l�tszott.

- Draco Malfoy, vedd tudom�sul, hogy egy idi�ta tusk� vagy, igen? M�gis minek n�zel, ha? �N – hangs�lyozta d�h�sen – nem szoktam �rulkodni. Egyesekkel ellent�tben.

Nos, ha valamihez, h�t ahhoz semmik�ppen nem volt hozz�szokva, hogy sz�gyellje mag�t. Pedig ebben a pillanatban k�nytelen volt.
A l�ny karja ut�n ny�lt.

- Ne haragudj. Nem tudom, mi �t�tt bel�m – n�zett r�.
- �n tudom, Draco – mondta a l�ny lemond�an. – A malfoys�g.
- Nem vagyok az ap�m – motyogta, b�r maga sem tudta, igaz-e vajon, amit �ll�t. – Milna, nem felejtettem el, hogy a pajt�som volt�l.
- Ezt j� tudni – v�laszolta a boszork�ny kim�rten, kih�zta mag�t, �s nem mutatta, mennyire meg�rintette r�gen hallott kisl�nykori beceneve. Ami�ta feln�tt, ink�bb csak Len�nak sz�l�tott�k a k�zeli ismer�sei. - Ehhez k�pest, amikor �n is idej�ttem tanulni, �veken �t kereszt�ln�zt�l rajtam. Mint szinte mindenkin.
- Sajn�lom, hidd el. H�lye voltam.
- K�r is lenne tagadnod – s�hajtott, azt�n megfordult �s kinyitotta az ajt�t.
- V�rj! – ki�ltott ut�na a fiatalember. – Ugye, az�rt m�g sz�ba �llsz velem?
- Tal�n – h�zta be maga ut�n a kilincset k�v�lr�l a mardek�ros l�ny, hogy azt�n egy elszakadt Weasley-f�le telef�l egyik darabj�ban csaknem hasra essen.


Harry Potter az igazgat�i irod�b�l j�vet egy darabig fontolgatta, visszat�rjen-e Hermione „vend�geihez”. Er�sen gondolkodott, mit is tegyen. Sz�ve szerint azonnal berontott volna a szob�ba, �s nekiesik Pitonnak, hogy m�gis mit k�pzel? R�gt�n ezut�n pedig Hermione j�zan esz�re pr�b�l hatni, amivel v�lhet�en f�l �let�re el�sn� mag�t a l�ny el�tt.
Ahogyan azt Malfoy sietett a tudom�s�ra hozni. Erre persze tojt volna nagy �vben, �m Dumbledore szavait nem tudta, nem merte figyelmen k�v�l hagyni.
A hallottak olyan m�rt�kben megh�kkentett�k, feld�h�tett�k �s �sszezavart�k, hogy v�g�l �gy d�nt�tt, ink�bb majd ut�lag k�ld bar�tn�j�nek egy baglyot, amelyben bocs�natot k�r, ami�rt se sz�, se besz�d otthagyta.
Jelenleg nem tudna k�zt�k elfogadhat� viselked�st produk�lni. Azt�n k�s�bb, tal�n n�h�ny nap m�lva megpr�b�l vele besz�lni.

Menet k�zben m�g elk�sz�nt az igazgat�n�t�l, majd s�rg�sen t�vozott a Roxfortb�l. Ezt k�vet�en, a Grimmauld t�ri h�zban egy b�gre kaka� mellett �cs�r�gve hosszasan illette mag�t v�logatottan s�rt� jelz�kkel, ami�rt megfutamodott. �s att�l a gondolatt�l sem volt elragadtatva, hogy m�snap tetszik, nem tetszik, k�nytelen lesz �gy Ron szem�be n�zni az aurork�pz�ben, mintha mi sem t�rt�nt volna.
Ezt k�l�n�sen nehezen viselte. Vil�gos volt, hogy ez az… �gy v�gleg �ket verhet az am�gy is egyre ink�bb k�l�n utakon j�r� legend�s tri� tagjai k�z�.
Lupin az iskol�ban volt, Tonksot pedig nem akarta beavatni.
Egy dologban viszont biztos volt: mihelyst el�rkezik a h�tv�ge, �s egy�tt lehetnek v�gre, le�lnek, �s mindent elmes�l Ginnynek. Felt�tlen�l tudni akarta a v�lem�ny�t, ann�l is ink�bb, mert Dumbledore maga is valami hasonl�ra biztatta.

Ez a bizonyos h�tv�ge azonban egy�ltal�n nem �gy alakult, ahogyan elk�pzelte.
A v�r�s boszork�ny a k�vetkez� napon, p�ntek este meg�rkezett, �mde a h�ten elv�gzett sz�mos feladat�ra val� tekintettel �gy d�lt el az �gyban, mint a homokzs�k.
M�snap reggel �gy h�t k�r�l viszont az � vis�t�sa verte fel legm�lyebb �lm�b�l.

- Harry! Harry! – hallotta a l�ny kifejezetten ijedtnek t�n� ki�lt�s�t, amit r�videsen meztelen l�bainak dobog�sa k�vetett, ahogy felv�gtatott a l�pcs�n. – Gyere, ezt nem fogod elhinni!
- J� reggelt! – mormolta borzas fej�t vakargatva. – Csak neked szabad korl�tlanul aludni? Mi az, tal�ltak egy morzs�s szarv� szapirty�t? – m�regette a Reggeli Pr�f�ta szombati kiad�s�t, amelyet a boszork�ny lobogtatott, azt�n el� csapott a paplanra.
- Olvasd, mindj�rt nem lesz kedved viccel�dni – r�zta a fej�t hat�rozottan.

Az �js�g c�mlapj�n m�retes fekete bet�kkel ez �llt:

„Dumbledore gyilkosa �l!”

El�z�←…….→K�vetkez�