Umbra praeteritum (A m�lt �rny�ka)
 

- Szervusz, Harry! – �dv�z�lte bar�ts�gosan a portr�.
- Dumbledore professzor!
- �r�l�k, hogy �jra a Roxfortban l�thatunk, fiam – hangzott a festm�nyb�l. – Ritk�n j�rsz n�lunk. Tal�n seg�ts�gre van sz�ks�ged?
- Igen. Vagyis nem. Tulajdonk�ppen… - tan�cstalanul elhallgatott.

Mire az igazgat�i irod�hoz �rt, meglass�dtak a l�ptei. A gondolatai is. V�g�l m�r nem berontott McGalagony professzorhoz, hanem megv�rta, am�g a k�sz�rnyek f�lengedik a lassan emelked� l�pcs�n – szerencs�j�re �sszetal�lkozott Flitwickkel, aki kiseg�tette az aktu�lis jelsz�val -, �s ill�n bekopogott. Egykori h�zvezet�je sz�v�lyesen fogadta, majd n�h�ny percet k�vet�en minden k�l�n�sebb faggat�z�s n�lk�l meg�rt�en mag�ra hagyta el�dje lenyomat�val.
Most bizonytalanul �csorgott a k�ppel szemben. Hol kezdje? Pitonnal val� tal�lkoz�sa jobban siker�lt, mint rem�lni merte volna a sok�vi k�lcs�n�s �s elk�peszt� m�rt�k� gy�l�lett� fokoz�d� ellenszenv nyom�n, viszont sokkolta, egyben fel is d�h�tette a felfedez�s, melyet Malfoy az im�nt meger�s�tett.

- Foglalj helyet – biztatta Dumbledore.
- K�sz�n�m – motyogta a fiatalember. Kih�zta mag�nak az egyik sz�ket �s oda sem figyelve leereszkedett r�. – Nem a magam �gy�ben j�ttem, igazgat� �r, hanem Hermione miatt – n�zett f�l.
- Hallgatlak.
- Tal�lkoztam Piton professzorral – fogott hozz� nagy nehezen. �szre sem vette, hogy a r�gi reflexek nem m�k�dnek, minden tov�bbi n�lk�l teszi a f�rfi neve m�g� a titulust, amelynek elhagy�s�b�l pedig annyi konfliktus sz�rmazott �vekkel ezel�tt. – �mb�r el�g fura tal�lkoz�snak nevezni, hiszen csak a hangj�t hallottam – megr�zta a fej�t. – De nem is ez a l�nyeg. Az�rt j�ttem, mert sz�lni akartam Hermion�nak, hogy Londonban Lucius Malfoyt l�tta valaki.
- Miss Granger itt biztons�gban van, Harry. Mivel Lucius Malfoy nem tud semmit a csal�dj�r�l, am�gy sem hozza �sszef�gg�sbe a kisasszonyt a fi�val. Ne agg�dj!
- Nem agg�dom! – csattant fel n�mileg a fiatalember, azt�n a k�pek pisszeg�s�t hallva gyorsan fegyelmezte mag�t, �s halkabban folytatta. – Most m�r els�sorban nem ez�rt agg�dom…

- Hanem? – a portr� term�szetesen sejtette, mir�l van sz�, csak v�rta, hogy Harry maga mondja ki.
- Draco azt mondja, Hermione szerelmes a professzorba! – b�kte ki indulatosan a var�zsl�.
- �gy van, Harry - b�lintott az id�s m�gus a keretben.
- �n ezt nem �rtem, uram! – Harry kil�kte maga al�l a sz�k�t, �s le-f�l j�rk�lt a helyis�gben. – Mit m�velt vele Piton? El�sz�r is, �reg hozz�. M�sodszor, hova rakta a bar�tn�m a szem�t? Nagyon tisztelem a professzort az�rt, amit mag�ra v�llalt, de Dumbledore professzor, ett�l m�g tov�bbra is �gy gondolom, kifejezetten kellemetlen ember, �s nos, h�t sz�val… cs�nya, mint az �rd�g.

Phineas Nigellus sziszegett a h�tt�rben, azt�n tettetett �nnep�lyess�ggel �ssze�t�gette a tenyer�t.

- �me, Dumbledore. Gratul�lhat mag�nak a j�v� eme f�nyes csillag�hoz. Tanulhatna v�gre valami szer�nys�get, fiatalember – d�rrent r� a szem�veges f�rfira. – A szok�sos ki�llhatatlan griffend�les pimaszs�g.
- F�kezze mag�t, Phineas, legyen sz�ves – sz�lt r� halkan a m�sik festm�ny. – Hallgass ide, Harry. Hossz� �vek alatt n�lam jobban nem sokan ismert�k meg Perselust. �rt�kes, remek ember, b�r abban igazad van, hogy nagyon mag�nak val�, tev�keny, ugyanakkor igen rugalmatlan, �rdes szem�lyis�g. Mondd meg nekem, mi�rt, mit�l v�lt volna m�smilyenn�?
- Nem vitatom, uram, hogy neh�z �lete volt. Ami azt illeti, �n sem k�nny�tettem meg – tette hozz� t�prengve. – De akkor is �ll, amit mondtam. Nem megfelel� t�rsas�g egy olyan virul� fiatal n�nek, mint Hermione!
- Harry, sosem gondolkodt�l m�g azon, hogy mi�rt v�lasztotta a kisasszony annak idej�n az ifj� Mr. Weasleyt? �s azt�n mi�rt is v�gz�d�tt �gy a dolog, ahogy?
- De igen, igazgat� �r, s�t, sokat besz�lt�nk err�l Ginnyvel is.
- Ezt �r�mmel hallom. �s mire jutottatok?
- Gin azt mondja, Hermione egyszer�en „kin�tte” a b�tyj�t. Nekem ez magas.
- Pedig egyszer�, fiam. Miss Granger sokkal el�bb v�lt �rett, feln�tt szem�lyis�gg�, �s m�r nem t�lt�tte ki az �let�t puszt�n az, ami eleinte el�gnek bizonyult, hogy Mr. Weasleynek sz�ks�ge volt r�, �s ezzel pontosan tiszt�ban is volt. Azt�n el�rkezett az az id�, amikor vele minden tekintetben egyenrang�, szellemi kih�v�st jelent� t�rsra lett volna sz�ks�ge, �s ugye, neked sem k�ts�ges, hogy erre Ronald nem volt megfelel� partner?
- T�nyleg nem, de ett�l m�g Piton professzor nem lesz h�sz �vvel fiatalabb, nem lesz j�k�p�, nem fog kedvess� �s meg�rt�v� v�lni, �s f�leg, nem t�r vissza a l�that� �letbe! – csapott a sz�k karf�j�ra Harry t�relmetlen�l.

- Fiam, a fizikai vonzalom rendk�v�li utakat keres mag�nak olykor, hogy felsz�nre t�rj�n, �s �leteket rajzol �t n�h�ny k�sza �rint�ssel. Nek�nk, mint f�rfiaknak, legfeljebb halv�ny elk�pzel�s�nk lehet arr�l, mikor, milyen mozzanat mit mozd�t meg egy n�i l�lekben, k�l�n�sen, ha olyan �sszetett szem�lyis�gr�l van sz�, mint Miss Granger. Sz�m�ra Perselus maga a felkavar� h�s-v�r val�s�g. Ne a saj�t szemsz�gedb�l n�zd!
- Megpr�b�lom, uram. Csak f�ltem Hermion�t. Piton professzor az �n any�mat szerette. Borzalmas volt, amikor erre r�j�ttem, minden sajn�latom ellen�re. Egy�ltal�n k�pes m�g b�rmire?
- Elv�lik. Hagynod kell, hogy ezt az utat �k maguk j�rj�k be. �s Harry: m�g nagyon az elej�n vannak. Hermione sz�m�ra Perselus A F�rfi, akire titkon minden n� v�gyik. Akkor is, ha ez a f�rfi nem j�v�g�s� – k�l�nben, ha t�rgyilagosan szeml�led, Mr. Weasley egy nagyon szeretetrem�lt� fi�, de � sem kimondott f�rfisz�ps�g, ugye? -, akkor is, ha az ide�lisn�l kicsit id�sebb, �s kicsit, na j�, sokkal morcosabb.
- De mi�rt �ppen �?!
- Tal�n mert el�g intelligens, emellett titokzatos �s szenved�lyes.
- Na igen. Rita Vitrol szerint viszont Piton professzor egyszer�, mint az egyes m�ret� �n�st – id�zte Harry morogva a sz�rny� n�szem�ly al��r�s�val f�mjelzett �js�gcikkek egyik k�l�n�sen h�zelg� meg�llap�t�s�t.
- A h�lgyet mindig is a tapintat��rt kedveltem annyira – b�logatott ironikusan a festm�ny. Harry felnevetett, ahogy az �reg huncutul megcsillan� szem�be n�zett. – Perselus neh�z term�szet, �m Miss Grangerrel sem k�nny� boldogulni, nem r�mlik?
- De - adta meg mag�t a fiatalember kis mosollyal. – K�rdezhetek m�g valamit, uram?
- Term�szetesen.
- Ez�rt ir�ny�totta �gy a dolgot, hogy a professzort �pp Hermione mentse meg?
- Nem. Ne felejtsd el, hogy akkoriban Miss Granger m�g Mr. Weasley p�rja volt, �s b�r �ltal�nos l�lektani ismereteim alapj�n voltak k�ts�geim, a dolog v�glegess�g�t illet�en, semmilyen jogom nem lett volna ilyen ir�nyban beleavatkozni. A sz�nalmon, h�l�n �s meg�rt�sen alapul� m�ly bar�ts�gban rem�nykedtem. A k�zt�k kialakult kapcsolat azonban r�vid id� alatt eg�szen m�s ir�nyt vett, amit nincs emberi vagy m�gikus hatalom, ami befoly�solhatna. �gy sejtem, a kisasszony rendk�v�li kitart�sa �s n�ies temperamentuma olyan z�rakat fesz�tett f�l Perselusban, amelyeknek m�r a l�tez�s�t is r�gen elfeledte.
- �s nem gondolja, hogy ez vesz�lyes lehet?
- B�zzunk benne, Harry, hogy nem – z�rta le a t�m�t a portr� komolyan, �s b�r a fiatal var�zsl�nak l�that�an lettek volna m�g k�rd�sei, hat�rozottan Harry saj�t �lete fel� ir�ny�totta a besz�lget�st, ami ezt k�vet�en r�videsen v�get is �rt.

Hermion�nak nem volt sem ereje, sem ideje felocs�dni. A f�rfi csaknem er�szakosan mag�hoz �lelte, hossz� ujjai meglep� er�vel kapaszkodtak a derek�ba, azt�n lejjebb cs�sztak a h�ta m�g�tt. �rezte, ahogy megemeli, �s lassan a falhoz tolja eg�sz test�t. Annyira hozz�simult, hogy az m�r fizikai k�ptelens�gnek tetszett.
Az els� pillanatokban m�g t�tov�zva, bizonytalanul adta vissza az ajkak puha, nyirkos, ugyanakkor kapkodva s�rget� �rint�s�t.

„Mi a fen�re v�rsz m�g? Akar t�ged, most sem �rzed?!”

De igen. Annyira �rezte, hogy m�r a gondolatba is belepirult volna, ha Perselus k�zels�ge nem lopott volna am�gy is �l�nk foltokat a b�r�re. Csak most jutott el zaklatott tudat�ig, hogy a var�zsl�n a szokott�l elt�r�en imm�r nincs tal�r. A magasra z�rt nyak� ingen �s a nadr�gon kereszt�l minden rezd�l�s�t �szleli.
Nincs mese, a f�rfi k�v�nja �t. De vajon ezt a k�v�ns�got nem csak a v�gtelen egyed�ll�t elviselhetetlen szomj�s�ga teremtette?!
T�nyleg �t akarja? Vagy…?
F�lt a v�laszt�l, �s remegett a hozz� pr�sel�d� szik�r mellkasban szapor�n l�ktet� sz�v �tem�re a saj�t teste �ltal adott v�laszokt�l.

Amire annyira v�gyott, most itt volt. A csontos kezek fagyoss�ga fokozatosan felolvadt. Hi�ba akarta fegyelme alatt tartani a helyzetet, � is �ssze-�sszer�ndult a szaggatott simogat�st�l, amely a dereka, azt�n a nyaka ut�n egyre ink�bb a mellei k�ls� oldal�t vette c�lba.
Nem nevezte volna ezt gyeng�dnek. Ink�bb t�tov�nak, m�gis hat�rozottnak.
B�r n�h�ny perccel ezel�tt � maga engedett m�lys�gesen teljes betekint�st a f�rfinak �rz�seibe �s gondolataiba, most m�gis kicsit szorongva �s nagyon vonakodva adta �t mag�t a testi hat�soknak.
Nem �rtette mag�t. Amikor �sszeker�ltek Ronnal, egy id� ut�n nem csin�lt �gyet az eg�szen vad �lelkez�sb�l sem, adott esetben m�g Harry jelenl�te sem tartotta vissza.

„Mert Ront te ir�ny�tottad. De � m�s. Mellette az�rt is k�zdened kell, hogy egy�tt ir�ny�tsatok b�rmit is. K�v�n t�ged, �s te is v�gy�dsz r�. Csakhogy ez neked kev�s. Felt�tel n�lk�li, esztelen szerelemre v�rsz. H�t akkor add meg neki a lehet�s�get! Add neki magadat, hogy �rezze, nincsenek hat�rok, �s hogy megl�sd, hol vannak az � korl�tai.”

Lassan kinyitotta a szem�t. Perselus egy pillanatra sem eresztette el. Meglepte, hogy a f�rfi is csukott szemmel �lte �t az ut�bbi pillanatokat. Cs�nya, mark�ns arc�t eg�szen �trajzolta a szenved�ly, amibe �gy t�nt, teljesen belevetette mag�t, f�lredobva mindenf�le megfontol�st.
Szab�lytalan l�legzetv�telei a b�r�t simogatt�k a sz�ja f�l�tt.
�vatosan f�lemelte a kez�t, kicsi tenyer�vel v�gigsim�tott az �llkapcsa f�l�tt, azt�n k�zelebb h�zta mag�hoz a fej�t. Ez a mozdulat a m�sikat arra k�sztette, hogy elm�ly�tse �s lelass�tsa az addig ink�bb gyors, harapd�l� pr�b�lkoz�snak �rz�kelt cs�kot.
Minden testr�sz�k �ssze�rt, ahol ez egy�ltal�n lehets�ges volt.
Nagyon m�s volt, mint a t�parton. Hosszasabb, k�szk�d�bb, m�gis valahogyan �nfeledtebb.

Fogalma sem volt, mennyi ideje mer�lhettek el ism�t behunyt szemmel ebben a felkavar� �rv�nyben, amikor meg�rezte a combjai k�zt a f�rfi egyik l�b�t. Izgalmas �s sz�gyentelen volt a gondolat, a j�ghideg var�zsl�, hajdani tan�ra, f�rfik�nt, annak minden lehets�ges k�vetkezm�ny�vel, m�gsem mert engedni egyre fokoz�d� s�v�rg�s�nak.
Egyszer�en m�k�d�sbe l�pett valamilyen tanult viselked�sre utal� f�k, �s halk v�szjelz�seket k�ld�tt, hogy bar�tai b�rmelyik pillanatban visszat�rhetnek. Az pedig felett�bb k�nos szitu�ci� lenne.
M�gis �jra megcs�kolta a v�kony ajkakat, csak �pp ek�zben nem engedelmeskedett a teste k�zep�t el�nt� k�v�ns�gnak, hogy mindent megtapasztaljon Perselusb�l, most azonnal.

�jra �s �jra v�gigsim�tott a l�nyon. M�g nem merte elfogadni a t�rt�nteket.
Ha m�g egyszer meg k�ne halnia, �s megint visszat�rnie, akkor sem hiszi el ezt a n�t!
�rezte, ahogy a boszork�ny ellen�ll�sa lassan – nagyon lassan! – gyeng�l, �s legsz�vesebben diadalmasan felord�tott volna, amikor �rz�kelte, milyen reszket�s fut v�gig a m�sik test�n az �rint�seit k�vet�en.
Hermione egyre m�lyebben engedte beljebb a nyelv�t �s ajk�t, azt�n eg�szen mag�hoz h�zta, �s abban a pillanatban minden kihullott a fej�b�l. Annyiszor tan�totta, magyar�zta a sok ostob�nak az elme ki�r�t�s�nek fontoss�g�t �s m�dszertan�t, m�gis, �ppen �, m�g sosem �rzett ilyen �res, ennek ellen�re, vagy �pp ez�rt boldog teljess�get.
Ahogy minden �nfegyelmet f�lret�ve k�zelebb nyomult a l�nyhoz, �s �jrakezdte test�nek felt�rk�pez�s�t, Hermione egy �rint�s ut�n picit megr�ndult, majd �nk�ntelen�l h�tr�bb mozdult n�h�ny centim�tert, �s a falhoz tapadt.

�vatosan visszah�z�dott, elt�volodott a n� sz�j�t�l, azt�n �sszezavarodva f�rk�szte az arc�t. L�tszott rajta, hogy valami sz�rnyen kellemetlen sz�m�ra.
Mit tett rosszul?!
Nem tudta, mit �rthetett f�lre a l�ny viselked�s�b�l, hogy az m�ris meggondolta mag�t.
Elengedte a cs�p�j�t, �s elkomorodva �sszefonta a karj�t maga el�tt, de nem l�pett messzebb.
Sokkal megszokottabb lett volna, ha megint elv�gtat a laborj�ba, csakhogy ezt nem akarta. Most m�r nem.
T�l j� volt vele lenni.
Az �nfeledt meghitts�g pillanatok alatt tovat�nt, viszont � sajnos m�g cseppet sem higgadt le.
Az�rt r�videsen �gy-ahogy rendezte a leveg�v�tel�t, a von�sait, �s csak v�rt.

Hermione lehunyt szemmel, a falnak t�masztott fejjel pr�b�lt �rr� lenni a cs�p�j�n egy bizonyos ponton �tsikl� �rint�st k�vet� �les, r�vid f�jdalmon.
Nem tehetett r�la. Sejtette, hogy a var�zsl� nem fogja majd �rteni a viselked�s�t, f�lt is, hogy megint otthagyja sz� n�lk�l, de a sz�r� �rz�s annyira er�s volt, hogy nem tudta m�sfel� t�r�teni az �rz�kel�s�t.

El�fordult m�r r�gebben is, m�g amikor Ronnal �lt.
Azut�n jelentkezett el�sz�r, hogy kiszabadultak a hal�lfal�k fogs�g�b�l. Sosem besz�lt err�l Harrynek. Amikor Bellatrix Lestrange megk�nozta, nem csak az ez�stt�rt �s a Cruciatus-�tkot haszn�lta. Ezek is el�g borzalmasak voltak, viszont n�h�ny h�t alatt nyomtalanul meggy�gyultak a s�r�l�sei. Ezt kiv�ve.
Eml�kezett a var�zsig�re, amit az a n�st�ny �rd�g haszn�lt: Dolor contacto.
Ut�nan�zett a szavaknak, �rint�st �s f�jdalmat jelentettek k�l�n-k�l�n, viszont ahogy el�re sejtette, csak a sz�t�ri alakokra bukkant r�, a m�gikus alkalmaz�sokr�l nem esett sz� egyetlen k�nyvben sem. Nyilv�n a sokszorosan tiltott �tkok k�z� sorolt�k.

A f�jdalom n�h�ny perc alatt elm�lt. Tudta, hogy �gy lesz. Az az�ta eltelt �vek alatt megtal�lta a k�t-h�rom centim�teres, halv�ny cs�kot a medenc�je egyik oldal�n, �s �lesen �lt az eml�keiben, hogy amikor Lestrange kisz�rta r� az �tkot, amely iszonyatos f�jdalommal j�rt, a p�lc�ja k�r�lbel�l t�z centim�terrel ir�nyt t�vesztett, mert Greyback megzavarta.
Csak sokkal k�s�bb, irt�zattal �rtette meg, hogy fogva tart�ja a sebet az �l�nek sz�nta, arra az esetre, hogy ha Voldemort �tmenetileg m�gis �letben hagyn�, akkor se feledkezhessen meg soha kiszolg�ltatott, len�zett helyzet�r�l. A szerencs�j�n m�lott, hogy v�g�l nem v�lt lehetetlenn� minden �rintkez�s Ronnal, mert id�vel r�j�tt, milyen m�dokon lehet elker�lni, hogy a fi� hozz��rjen a f�jdalmat okoz� ter�lethez. De ha az eredetileg eltervezett helyen kapja az �tkot…

Nem akart s�rni. Nem akart csal�d�st okozni Perselusnak, m�gis csak lassan mert a szem�be n�zni. L�tta rajta, mennyire nem tud mit kezdeni a reakci�ival.
Kiny�jtotta fel� a kez�t, lassan �jra k�zelebb h�z�dott hozz� �s �jra v�gigsim�tott az arc�n.
A f�rfi n�ma maradt.
Olvadt szurokhoz hasonl� sz�n� szemei viszont tomp�n, �rtetlen�l, m�gis valami v�gtelen forr�s�ggal m�lyedtek az �v�be.

- Tudom, hogy ez most nagyon… zavaros �s �rthetetlen Mag�nak – suttogta akadozva. – Nem szeretn�k besz�lni r�la. Ink�bb… n�zze meg az eml�keimet. K�rem.
- Hermione! – Piton h�tr�lt egy l�p�st. Nem �rtette a n� k�r�s�t. Hogy akarhat egy olyanf�le l�ny, mint Granger, egy finoman sz�lva is k�tes beavatkoz�st az elm�j�be?

„Tedd, amit mond! Tal�n nem tetted meg r�viddel ezel�tt is, �nk�ntelen�l?”

Egy-k�t perc haboz�s ut�n a tenyer�be fogta a l�ny arc�t, �s kutat�an a szem�be n�zett. �tvillant el�tte n�h�ny k�p a S�t�t Nagy�r r�muralm�nak legnyomaszt�bb idej�b�l, a tri� tagjai, Potter eltorz�tott k�pe a csal�n�rt�ssal, elfog�suk pillanatai, a Malfoy-birtok, a hal�lfal�k. Azt�n a t�bbiek elt�ntek, �s az el�bbin�l lass�bb �s �lesebb k�pkock�k mutatt�k, ahogy Hermione a f�ld�n fekszik Lestrange l�bai el�tt.
�szre sem vette, hogy egyik keze elt�volodik a boszork�ny �tforr�sodott, finom b�r�t�l, mik�zben �k�lbe szorul.
�s akkor meg�rtette.
Hallotta a l�ny elm�j�ben az �tkot, Bellatrix t�bolyult, gy�l�lk�d� kacag�s�t, �s egy pillanatra l�tta a h�tt�rben Luciust �s Narciss�t elborzadva figyelni. Ez m�g nekik is sok volt. Draco nem volt a k�pben.
Reszketett d�h�ben.

- K�r, hogy Molly olyan alapos munk�t v�gzett – sz�rte a szavakat fogcsikorgat� gy�l�lettel, amikor megszak�totta a kapcsolatot. – Sz�vesen �tv�llaln�m t�le a feladatot.
- Ismeri ezt az �tkot? – k�rdezte sz�gyell�sen a boszork�ny.
- Ismerem – b�lintott komoran. Az el�bbin�l sokkal �vatosabban mag�hoz �lelte a l�nyt, �s lassan simogatta a haj�t.
- Sosem siker�lt felold�st tal�lnom r� – r�zta a fej�t Hermione elkeseredve. F�l�nken kapaszkodott Perselus karj�ba. A f�jdalom ugyan elm�lt, tapasztalatb�l m�r tudta, csak ritk�n j�n el�, de eddig m�g nem tal�lt semmilyen egy�rtelm� �sszef�gg�st, hogy mi v�ltja ki pontosan, mert a k�rd�ses ter�let �rint�s�re sem minden alkalommal jelentkezett.
- Nem is nagyon tal�lhatott, mert tudom�som szerint nincs r� ellenszer. Legal�bbis a gy�gyf�zetek �s a b�jitalok hat�stalanok – mormolta a f�rfi keser�en. �tkarolta a boszork�nyt, azt�n �tbandukolt vele a szoba t�ls� fel�be, �s le�lt mell� az �gy�ra.

Sok�ig csak hallgattak. Hermione egy darabig zavartan, szomork�san a cip�je orr�t vizslatta, mik�zben pr�b�lta feldolgozni a t�rt�nteket.
Nem merte elhinni, ami a f�rfib�l fel� �radt. �rezte, hogy egy �jabb, kettej�ket elv�laszt� g�t omlott �ssze, de m�g nem tudta, ez hova vezethet.
Perselus szenved�lyess�ge az � v�gyakoz�s�t is a v�gtelens�gig felkorb�csolta, �m az �tok t�neteinek jelentkez�s�vel a hosszas �ngy�zk�d�s eredm�nyek�ppen benne kialakult elsz�nt hangulat, hogy annak a sz�d�t� cs�ksorozatnak azonnali folytat�sa is legyen, visszavonhatatlanul elsz�llt.
Tiszt�ban volt vele, egy f�rfinak mekkora �nuralm�ba ker�l ilyesf�le esetben ennyire visszafognia mag�t. �ppen ez�rt nagyobb tiszteletet �rzett ir�nta, mint eddig b�rmikor.
Valahogy nem l�tszott hely�nval�nak, hogy most a cs�ndbe beleki�ltsa, �l�sz�val is kimondja, amit megengedett a m�siknak, hogy megtudjon.

Pitonnak voltak elk�pzel�sei, hogyan �rzi most mag�t a boszork�ny. L�tott r�gen mugli n�ket, akikr�l a Bella-f�l�k �gy v�lt�k, ilyen m�don is meg kell jel�lni �ket, hiszen rajtuk m�lik, mennyi var�zstalan sz�letik. Mi sem egyszer�bb teh�t, mint elvenni a kedv�ket…
… Utolj�ra akkor undorodott ennyire saj�t m�ltj�t�l, amikor Lily meghalt.

Egyszerre szembefordult a mellette �l�vel, mag�hoz vonta, �s �jb�l megcs�kolta, annyi odafigyel�ssel, amennyire csak k�pesnek �rezte mag�t. Az pedig nem volt valami sok.
M�gis �gy l�tszott, Hermione szel�d, b�tortalan megk�nnyebb�l�ssel d�l a mellkas�nak, �s le�rhatatlan, sosem �rzett-sosem rem�lt szerelemmel sim�t v�gig az � semmilyen, vacak tincsein.

El�z�←…….→K�vetkez�