Amo, ergo sum (Szeretek, teh�t vagyok)*

- Harry! – visszhangzott a folyos�n a boszork�ny ellentmond�st nem t�r�, a figyelmet mag�ra vonni sz�nd�koz� hangja, melyet cip�je szapora kopog�sa k�s�rt.

Harry Potter ebben a pillanatban Drac��k ajtaja el�tt �llt, �s hat�rozottan �gy t�nt, k�l�n�sebb enged�ly n�lk�l �hajt bel�pni a szob�ba.
Arca meglehet�sen komor �s d�h�s elt�k�lts�get t�kr�z�tt. Bar�tn�je hangj�ra keze meg�llt a leveg�ben, alig egy-k�t centim�terre a kilincst�l.

- Hermione! – fordult �r�mmel, m�gis furcsa arckifejez�ssel az �rkez� fel�, azt�n �tmenetileg lehullott r�la az �rezhet� bizonytalans�g, �s enyhe aggodalommal szor�totta mag�hoz a l�nyt.
- De �r�l�k! Mi sz�l hozott erre? Nem is �zent�l, hogy mikor �rkezel – n�zett r� a l�ny szeretettel, de csod�lkozva.
- Rossz sz�l, Hermione – morogta a fiatalember. – Magam sem tudtam ma d�lut�nig, hogy ide kell j�nn�m. Figyelmeztetni t�ged – halkult el a hangja, �s nyugtalanul k�r�ln�zett. – Hol vannak?
- Draco val�sz�n�leg m�r a szob�ban. A professzor… nos, � nem szokott besz�molni r�la, merre j�r, �s mivel t�lti az idej�t – �rkezett a felelet. A boszork�ny lehajtotta a fej�t, �m egy pillanat m�lva ism�t a var�zsl�ra n�zett, megfejthetetlen�l szomork�s arckifejez�ssel.
- Besz�lnem kell vel�k. Most – sz�gezte le Harry egy leend� auror t�m�rs�g�vel.
- Nyilv�n nem itt, a folyos�n akarod megejteni ezt a besz�lget�st – n�zett r� a l�ny, azt�n bekopogott.

N�h�ny m�sodperc m�lva Malfoy �vatosan k�mlel� arca bukkant fel a r�snyire nyitott ajt� m�g�tt, majd, amikor megl�tta Hermion�t, sz�lesebbre t�rta azt, �s sz� n�lk�l f�lre�llt.
Csak akkor h�zta fel a szem�ld�k�t, amikor a l�ny m�g�tt Potter sorj�zott be a szob�ba.

- Nocsak – f�rk�szte jeges tekintettel egykori ellens�g�t. – Minek k�sz�nhetem a „megtisztel�” l�togat�st? – �rdekl�d�tt alig leplezett g�nnyal.
- Mindig megnyugtat a tudat, hogy a legjobb bar�tom ilyen kiv�l� emberek remek t�rsas�g�ban k�nytelen t�lteni kev�ske szabadidej�t, Malfoy – replik�zott a griffend�les.
- Fi�k! – sz�lt r�juk Granger. Igaz�n tan�ros volt, ahogy ott �llt a k�t kakas k�z�tt, majd megragadta mindkettej�k karj�t, �s maga el�tt taszig�lva, az �r�asztal melletti karossz�kekhez korm�nyozta �ket. – Le�lni! – rendelkezett, �s miut�n siker�lt a sz�kekbe passz�roznia a du�t, te�skann�t �s cs�sz�ket r�ptetett az asztalra. A baleseteket megel�zend� arr�bb tolta �s kiss� �sszerendezte Piton feljegyz�seit.

A k�t f�rfi �sszen�zett a h�ta m�g�tt. Harry k�rd�n pillantott a m�sikra, mire az csak megvonta a v�ll�t, Potter legnagyobb meglepet�s�re r�hunyorgott, �s n�m�n a „Te is tudod, milyen” – szavakat form�lt�k ajkai.
Harry h�trad�lve b�lintott egyet.
A boszork�ny n�h�ny perces ser�nyked�st k�vet�en megfordult, letelepedett az egyik �gy sz�l�re, majd v�rakozva n�zett a szemben �l�re.

- Teh�t, mir�l van sz�? – t�rte meg a lassan k�noss� v�l� cs�ndet p�r perc m�lva.
- Az apj�r�l – b�k�tt Harry lend�letesen a sz�ke f�rfi fel�. Malfoy talpra ugrott, �s m�r nyitotta a sz�j�t, hogy k�rd�sek garmad�j�val �rassza el a Kis T�l�l�t, de Hermione megel�zte.
- Draco semmit sem tud az apj�r�l, Harry, m�r majd’ egy �ve!
- Nem felejtettem el, Hermione, amit mondt�l – morogta Potter t�relmetlen�l. – Ma, a d�lut�ni �r�kban l�tt�k – vagy l�tni v�lt�k Lucius Malfoyt.
- Hol?! – v�gott a fiatal Malfoy gyanakv�, egyben agg�d� hangja. Esze �g�ban sem volt vissza�lni, azon gondolkodott l�zasan, hogyan eredhetne a nyom�ba, hogy el�bb tal�lja meg, mint az aurorok.
- A Borgin �s Burkes bez�rt �zlete k�rny�k�n, azt�n nyoma veszett. Nem tudom – folytatta nyomat�kosan –, ki adta az inform�ci�t, megb�zhat� szemtan� volt-e az illet�, teh�t ne is k�rdezzetek ilyesmit, de az biztos, hogy a h�r aurork�r�kben meglehet�sen gyorsan terjed. �ll�t�lag – mondom, �ll�t�lag – Tonks is feladatot kapott az Aurorparancsnoks�gon, ma kora este. Nem besz�ltem Remussal, ez sem biztos, hogy val�ban megt�rt�nt, vagy csak Tonks egyik bar�tn�j�nek, aki �vfolyamt�rsam, �l�nk a fant�zi�ja.

Draco nem sokat t�tov�zott. Meleg pul�vere f�l� m�r kapta is a k�peny�t, felmarkolta a p�lc�j�t meg egy kis �veg er�s�t� f�zetet az asztalr�l, �s az ajt� fel� tartott. Volna, ha a boszork�ny nem �ll az �tj�ba.

- Nem vagy eszedn�l, Draco!
- Meg kell tal�lnom! – t�rt ki. – M�g miel�tt…
- �gy l�tom, nem kell t�ged eml�keztetnem r�, hogy az ap�d jelen pillanatban k�r�z�tt hal�lfal�, Malfoy – jelentette ki Harry nagy adag megvet�ssel a hangj�ban, mely sajnos t�k�letesen elnyomta a halv�ny sz�nalomnak a gondolatai k�zt �tvillan� eml�k�t, ami a Voldemortnak kiszolg�ltatott Malfoy sz�l�k ir�nt �lt benne az utols� napok �s „fogs�ga” r�vid �r�i �ta.
- Harrynek igaza van – �rvelt hangosan Hermione. – Nyilv�n volt hozz� el�g esze, hogy azonnal t�vozzon a k�rny�kr�l, �s ki tudja, jelenleg merre j�r? Mennyi es�lyed lenne r�, hogy egymagadban megtal�ld?! Nem sok. De ha esetleg m�gis, akkor mit nyerne, mit nyern�tek vele? Ha vele egy�tt akadnak r�d, semmi nem ment meg az Azkabant�l t�ged sem! Jobb lenne neki, ha azzal a tudattal ker�lne a Wizengamot el�, hogy te a szomsz�d z�rka vend�gszeretet�t �lvezed �ppen? Nem hinn�m.
- Nem �rted – r�zta a fej�t a sz�ke. – Tudnom kell, mi t�rt�nt AKKOR, �s az�ta, �s hogy j�l van-e?! Veled ellent�tben, nekem nem maradt csal�dom…
- De igen, Draco, �rtem, csakhogy egyel�re nem tehetsz m�st, mint v�rsz! Higgadj le, k�rlek! �rtelmetlen �s vesz�lyes lenne mindenf�le vakmer�sk�d�s a jelen �llapotodban, felfogtad? – fortyant fel a fiatal n�. – Komolyan, tiszt�ra �gy viselkedsz, mint Harry annak idej�n! M�g ilyen cs�k�ny�s szamarakat nem l�ttam!

„Nem? Biztos ez? Nem ismersz nagyon k�zelr�l egy magas, sov�ny, �nfej� var�zsl�t?” – �rdekl�d�tt a hang d�h�t� j�zans�ggal, viszont szerencs�re (?) nem volt �rkez�se folytatni a gondolatmenetet, mert az ajt� cseppet sem finom z�r�d�s�t k�vet�en vit�jukhoz egy �jabb sz�lam t�rsult.

- Ahogy a kisasszony mondja, Draco. Nem m�sz sehova! – mordult r�juk valaki. Piton kifejez�stelen arccal, �mb�r vill�ml� szemmel folytatta, mik�zben egyenletes, k�zepes temp�ban haladt a h�rom fiatal fel�. – Gondolom, nem sz�ks�ges megism�telnem Miss Granger �sszes ellen�rv�t. Ha el�venn�d a jobbik eszedet, magad is meglehet�sen gyorsan bel�tn�d, hogy nem menn�l semmire egy ilyesf�le ostoba h�sk�d�ssel, s�t, csak rontan�l vele Lucius helyzet�n. Tov�bb�, mivel egy csom� id�met �ldoztam arra az ut�bbi h�napokban, hogy hozz�vet�leg �pk�zl�b var�zsl�t faragjak bel�led, arr�l pedig sz� sincs, hogy gy�gyult voln�l, nem m�sz sehov�, mivel nem vagyok hajland� �rtelmetlen �s haszontalan f�lmunk�t v�gezni. – �gy t�nt, a f�rfi nagyj�b�l befejezte a sz�noklatot, �s nem messze Drac�t�l mogorv�n meg�llt.

Malfoy abbahagyta a j�rk�l�st, �s �gy t�nt, t�nyleg elgondolkodik a hallottakon. Vagy meghuny�szkodik a m�sik el�tt? Mindenesetre egy sz�val se mondott ellent az id�sebb var�zsl�nak, aki a legut�bbi f�l percig hat�rozottan fel� k�zel�tett, �s figyelmesen a fi� arc�t vizsg�lta.
Nem mutatta, hogy tudom�sul vette volna a m�sik k�t fiatal jelenl�t�t, noha nyilv�n mindent hallott az ut�bbi percekben.

Hermione moccan�snyi ideig tart� riadalmat k�vet�en keserves izgatotts�ggal f�rk�szte a szobaajt�hoz vezet� m�tereket, ahol az az�ta a t�parti este �ta nem l�tott f�rfi k�zeledett kim�rt l�ptekkel.
�s a dolog �gy festett, r�la tudom�st sem vesz.
V�gtelen csal�dotts�g�ban legsz�vesebben kisomford�lt volna a szob�b�l, de hat�rozott, k�teless�gtud� �nje ezt a megfutamod�st nem enged�lyezte. Nyelt egy nagyot, �s maradt.
M�g nem volt eg�szen biztos benne, hogy siker�l Drac�t visszatartani, b�r azt biztat� jelnek k�nyvelte el, hogy a fiatalember visszadobta a p�lc�j�t az asztalra, �s most �pp a tal�r nyak�t igazgatta, mint aki m�g nem d�nt�tte el, levegye-e, vagy sem.

Harry Potter nagyon j�l ismerte ezt a hangot. �, de milyen j�l! Ellenben tov�bbra is csak eddigi besz�lget�partnereit l�tta a nem t�l t�gas helyis�gben. T�tov�n forgatta a fej�t ide-oda, �m a l�thatatlan illet� nem hagyott neki sok id�t a felocs�d�sra.

- M�lt�nyoln�m egy�bir�nt, hogyha sokakra n�zve vesz�lyes t�m�kat valamivel m�rs�keltebb hanger�vel vitatn�nak meg a j�v�ben, Potter – recsegte a f�rfi egy-k�t perces cs�ndet k�vet�en. – Att�l tartok, egy j�l ir�nyzott Sonorus n�lk�l sem sok�ig marad titok, mi�rt l�togatott el egykori iskol�j�ba a Kiv�lasztott, tekintettel arra, hogy m�r a folyos� k�zep�n hallani lehetett, mir�l folytatnak ilyen �p�letes diskurzust Drac�val.

Harryben egy pillanatra felbukkant az alkalmas visszav�g�s, valahogy im�gyen: Nem mintha Mag�nak nem lenn�nek �vtizedes tapasztalatai m�sok bizalmas besz�lget�seivel kapcsolatban. Azt�n a k�vetkez� pillanatban m�lys�gesen elsz�gyellte mag�t, n�h�ny m�sodperc ut�n pedig t�le szokatlanul visszafogottan �s a d�bbenett�l kicsit rekedten mind�ssze ennyit mondott:

- Nagyon �r�l�k, Professzor, hogy a ked�lye a r�gi…
- Tess�k, Hermione – replik�zott az exmardek�ros imm�r ism�t pul�verben, pimasz ked�lyess�ggel, mik�zben felfel� tartott h�velykujj�val �vatosan Potter fel� b�k�tt, �gy gratul�lva a riposzthoz, �s gondosan �gyelt r�, nehogy mentora �szrevegye a mozdulatot –, ugye, milyen egyforma t�kfejekkel bar�tkozol folyton?

A l�ny percek alatt t�ltette mag�t az im�nti jeleneten, az el�bb elhangzott id�tlens�gre legyintett egyet, azt�n egy pillanatra elnevette mag�t, �s meg�lelte a fiatalembert. Rem�lte, ha egy kiss� old�dik a hangulat, �s mindenki mag�hoz t�r Perselus hat�sos bel�p�je, meg az elhangzott komor h�rek ut�n, akkor egy�tt majd ki�tlenek valamit, amivel megnyugtatj�k Drac�t.

„Addig is, am�g el� nem ker�l az a semmirekell� apja” - �rkezett a hozz�f�z�s a t�rt�ntekhez. – „Addig sem azzal foglalkozol, hogyan b�multad �t Harry orra el�tt. Mint egy h�lye bakfis. � meg… R�d se n�zett. Ennyit az iskolaigazgat�k elk�pzel�seir�l. H�t akkor, hajr�, foglalkozzunk Draco lelk�vel!”

- Draco Malfoy, egy sz�rnyeteg vagy!
- De az�rt szeretsz egy kicsit? – duruzsolta a f�l�be a fi� vigyorogva, �s n�mileg f�lre �rthet� gyeng�ds�ggel megcir�gatta a haj�t. Mindek�zben nem mulasztotta el a szob�ban �l�k reakci�it p�szt�zni f�l szemmel. Nos, Potter szimpl�n �gy tett, mint aki k�sz�l a mark�ba h�nyni, a hat�s kedv��rt m�g �klendezett is n�h�nyat, Perselus ellenben csak �llt vill�ml� szemmel, �s az arckifejez�se l�tt�n Draco j�nak l�tta r�videsen besz�ntetni a bizalmaskod�st. Csak befel� fojtott el egy sanda mosolyt.
- Egy kicsit – mosolygott vissza Hermione r� egy�ltal�n nem jellemz� neg�dess�ggel, �s gyors puszit nyomott a sz�ke arc�ra. Kezdte sejteni, honnan f�j a sz�l. Azt�n elengedte Malfoyt, de f�l�tr�l ujj�val m�g megfenyegette. – Meg�g�rted, hogy nem avatkozol bele – s�gta oda neki.
- Potter, ha k�rhetem, ne rond�tsa �ssze a szob�nkat, ugyanis ami�ta nem �t�lhetem b�ntet�munk�ra a d�szes t�rsas�got, Drac�nak pedig valahogy nem er�ss�ge a h�zimunka, k�nytelen vagyok olykor magam takar�tani – fintorgott Piton. L�tsz�lag Harryre meredt d�h�sen, de mivel ezt a fi� am�gy sem �rz�kelte, egyed�l Malfoy l�tta, hogy Perselus indulatoss�ga els�dlegesen neki sz�lt. Neki, aki „botr�nyos” m�don csapta a szelet az el�bb Hermion�nak. M�g szerencse, hogy a l�ny nem �rtette f�lre a helyzetet, �s belement a j�t�kba.
- M�g hogy �n? – ki�ltott az ifjabbik volt mardek�ros tettetett felh�borod�ssal. Selyp�tve folytatta. – Szinte egy h�ziman� veszett el bennem, Kisasszonyom is tan�s�thatja, ugye, hogy Dracy szorgosan d���lgozik?
- Nagyon is, Dracy – kacsintott r� a l�ny, majd cs�fond�ros kis mosollyal a sz�ja sark�ban befejezte a mondatot -, �s mert ennyire meg vagyunk veled el�gedve, ez�rt k�t�k neked egy sapk�t… mondjuk v�r�s-arany cs�kosat…

Draco fej�t fogva jajgatott, hogy nem akar ruh�t kapni �s elhagyni Hermijj�ni kisasszonyt, meg k�l�nben is, ut�lja a pirosat. Boh�ckod�sa egyr�szt meggy�zte a boszork�nyt, hogy a fiatalemberrel r�videsen lehet majd az apj�r�l is besz�lni an�lk�l, hogy azonnal futni akarna ut�na a vil�gba. M�sr�szt elterelte a figyelm�t a kiss� h�tr�bb lec�vekel� Pitonr�l. Harry pedig nem l�thatta volt professzor�t, tov�bb� legink�bb azzal volt elfoglalva, hogy az els�, engedelmesen d�bbent perceket k�vet�en hogyan is viszonyuljon l�thatatlan egykori ellens�g�hez, aki… sz�val aki…
�gy azt�n nem vett�k �szre, ahogy Piton a l�nyt n�zi hossz� perceken �t, boldogtalan �s rem�nytelen, mindent kifejez� v�gyakoz�ssal. Legal�bb annyira meg volt gy�z�dve r�la, hogy a fiatal n� kereszt�ln�zett rajta, mint r�viddel azel�tt amaz a ford�tottj�r�l.

„Mit gondolt�l? Hogy megl�t �s a nyakadba d�l, mint egy… mint egy… Ak�rmi! De ez a szemtelen k�ly�k! M�gis akar t�le valamit! Megfo…
T�rj magadhoz, amit a folyos�r�l f�lig-meddig hallott�l, nem t�r halaszt�st. Lucius a bar�tod… volt. Gondolkodj, mit tenne most?” – s�rgette a hang gyakorlatiasabb probl�m�k fel� a gondolatait.

R�ad�sul, ahogy k�r�ln�zett, mintegy ler�zva mag�r�l az el�z� hangulatot, Potter �rettebb, kicsit tal�n kiegyens�lyozottabb �s m�r nem annyira p�khendi �br�zata takarta el el�le az �r�asztalon �ll� gyerty�k f�ny�t. A dacos kamasz nem volt sehol, egy intelligens, elt�k�ltnek l�tsz� fiatal f�rfi arc�ban fedezett fel minden egyes mogorva pillant�ssal egyre t�bbet az anyja kedves von�saib�l.
Nem volt kellemes �rz�s tal�lkozni Potterrel. Nem mintha valaha is sz�m�tott volna r�, hogy a k�ly�k l�tv�nya b�rmi j�t jelenthetne neki.
�m b�rmennyire is gy�l�lte James Pottert, mostanra m�r puszt�n r�n�z�sre is igazat kellett adnia Albusnak: a fi� nem csak az apai oldalr�l �r�k�lte a tulajdons�gait.

„Nem erre sz�m�tott�l, ugyeb�r? Kellemetlen a felismer�s: megnyer� arc�, rokonszenves f�rfi lett. Nyoma sincs azoknak a von�soknak, amelyek olyan gy�l�letess� tett�k sz�modra. H�t akkor l�ssuk, mi v�lik bel�le, ha kinyitja azt az �lajt� sz�j�t!”

Felm�rte, hogy a fiatalembert fesz�lyezi a helyzet morbid volta, �s azonnal �tl�tta, milyen k�nnyen a maga jav�ra ford�thatja, hogy Potter nem l�tja �t.
Imm�r nyugodtan a sz�k�hez l�pdelt, kom�tosan elhelyezkedett. Csak ezt k�vet�en intett parancsol�an Drac�nak.

- Kih�l a te�juk – morogta g�nyosan. – Ha m�r ilyen nagyvonal� gondoskod�sban van r�sz�k, �gy ill�, ne v�rakoztass�k meg a vend�g�ket.

A boszork�ny �sszen�zett Drac�val, azt�n szinte egyszerre telepedtek le a fi� �gya sz�l�re. Egym�s mell�.

- �n szerint mit tenne most Mr. Malfoy? – Potter nem vesztegette az idej�t.
- J� k�rd�s, Potter. A hely�ben �n - nyomta meg a sz�t – minden bizonnyal igen �vatosan k�zlekedn�k a var�zsvil�gban. Ugyanakkor Lucius sok vesz�lyes �s nyomaszt� k�rny�ket ismer, �s nagyon magasan k�pzett m�gus, nem hiszem, hogy komoly er�fesz�t�s�be ker�lne elt�nni, ha �gy l�tja j�nak. Nyilv�n pontosan tudja, a Malfoy-birtokot m�g csak megk�zel�tenie sem tan�csos, m�gis azt gondolom, el�bb-ut�bb meg fogja pr�b�lni. Hacsak m�r eddig is meg nem tette. Nem tudhatja, hogy Draco itt van, a Roxfortban, minthogy r�lam sem tud semmit. Feltehet�leg v�gigj�rja azokat a helyeket, ahol elk�pzelhet� a fia felbukkan�sa, de hogy ezt milyen sorrendben teszi, az teljess�ggel kisz�m�thatatlan.
- Lehets�gesnek tartja, hogy megjelenik itt, a Roxfortban?
- Rem�ltem, hogy az elm�lt �vekben siker�lt valami intellektust mag�ra szednie, Potter. �gy l�tszik, t�lbecs�ltem a k�pess�geit – sz�rta a f�rfi ep�sen a v�logatott b�kokat. �gy kellett tennie, mintha az ut�bbi k�t-h�rom �v meg sem t�rt�nt volna, �s a fiatal var�zsl� m�g mindig az �r�in �lne. Meglepet�s�re azonban Harry csak megeresztett egy f�lmosolyt a m�sik kett� ir�ny�ba, �s t�relmesen, k�nnyed�n legyintett egyet.
- Folytassa nyugodtan, Professzor. A vil�g�rt sem szeretn�m megfosztani ett�l a kis sz�rakoz�st�l – mosolygott majdhogynem bar�ts�gosan a leveg�be. Kezdeti d�bbent f�lszegs�ge eloszlott, �gy v�lte, ez az ironikus hang tal�n elfedi, vagy legal�bb kicsit elhalv�ny�tja az ellens�ges, s�lyos m�lt �rny�k�t. Csalhatatlanul �rezte, ha most azzal a tisztelettud� megrend�l�ssel kezeln� a f�rfit, amivel nyilatkozott r�la az elm�lt id�szakban, csak �jabb g�nyol�d�snak tenn� ki mag�t. M�r nem akarta legy�zni, m�g csak veszekedni sem akart vele. Nem is tudta, pontosan mit akar t�le? Fegyversz�netet? Elismer�st? T�mogat�st...?

Draco felnevetett. Nicsak, Potter m�r tud valamit! R�j�tt, hogy lehet leszerelni Pitont. Cinkosan a l�nyra kacsintott, aki meglepve, s�t, mi t�bb, cs�ndben figyelte a sz�v�lt�st. Azt�n elkomorodva �tvette a sz�t.

- Perselus, ezek kit�r� v�laszok. Nem olyan egyszer� ebbe a kast�lyba bejutni. Hova mehet m�g ap�m, olyan helyre, amir�l �n nem tudok? – Kem�ny mondatok voltak. Hermione csod�lkozva figyelte a fiatalember hirtelen hangulatv�ltoz�sait. Eddig m�g nem hallotta Malfoyt ilyen hangnemben besz�lni a professzorral.
- Draco, ap�dnak kit�n� �sszek�ttet�sei vannak, �s szinte mindenhol rendelkezik j� ismer�s�kkel, akik tartanak t�le, vagy akik lek�telezettek neki. Elk�pzelhet�, hogy felbukkan Roxmortsban, �s t�j�koz�dik, de err�l mi nem fogunk tudom�st szerezni, ebben biztos lehetsz – v�laszolta amaz egykedv�en �s higgadtan.
- Akkor nevezze meg �ket, �s majd �n ut�naj�rok! – lobbant fel a fi� hevesen.
- Nem fogom megism�telni az eg�szet, Draco. Vesz�lyes, �rtelmetlen, �s nem vagy eg�szs�ges. Any�d r�m b�zott, vil�gos?
- Az any�mat hagyja ki ebb�l!
- Egyed�l nem m�sz sehova, ez az utols� szavam.
- �s ha �n is vele menn�k? – sz�lt k�zbe Harry. Ilyen alkalmat nem hagyhat ki!
- Te?! – ki�ltott fel a boszork�ny �s Malfoy szinte egyszerre.
- Elfelejtett�tek, hogy egy aurorjel�lt t�rsas�g�ban vitatkoztok – morogta a fi�.
- Sejtettem, hogy nem tiszta dolog ez, hogy idej�tt�l! – kiab�lt a sz�ke f�rfi. – Sz�val �gy gondolod, m�g nem szerezt�l el�g bab�rt meg miniszt�riumi d�szplecsnit, az �n ap�m begy�jt�se is sz�ks�ges az �nbecs�l�sedhez, mi?!
- H�lye vagy, Malfoy, de ezt r�gebben is tudtam. Nem �ll sz�nd�komban egy csom� aurort magam ut�n vontatni. �s nem b�nn�m, ha v�gighallgatn�l. Egyr�szt, figyelmeztetni akartam Hermion�t – pillantott a l�nyra, aki m�r k�sz�lt k�zbeavatkozni, miel�tt a st�lus v�gk�pp eldurvul. – M�sr�szt, tal�n megfontoland� lenne, hogy ha siker�lne meggy�zn�m ap�dat az �nk�ntes felad�sr�l, azt nagyon komoly enyh�t� k�r�lm�nyk�nt venn�k figyelembe.
- Mit�l ilyen biztos benne, Potter, hogy Lucius valaha is a kez�kre ker�l? – k�rdezte Piton enyhe len�z�ssel.
- Att�l, uram, hogy kezdem megismerni a m�dszereiket – v�laszolta halkan Harry, �s megborzongott. – Hossz� t�von nincs es�lye. Szerintem jobban j�rna, ha…
- Meghat�, hogy ilyen m�lyen agg�dsz az ap�m sors��rt – t�rt ki Drac�b�l nyegle �nje -, de mi a biztos�t�k, hogy minden �gy igaz?
- Draco! – sz�lt k�zbe a l�ny b�k�t�en. – Harry soha nem hazudott nekem.
- Ok�-ok� – tartotta fel mindk�t kez�t a megsz�l�tott.
- Mindett�l f�ggetlen�l, Potter, nem tartom j� �tletnek ezt a mag�nakci�t – terelte vissza a besz�lget�st az eredeti mederbe az id�sebb var�zsl�. – Addig semmi esetre sem, am�g Draco meg nem gy�gyul.
- �, hogyne! Csakhogy az ap�mat most l�tt�k, nem pedig – mikor is k�sz�lt�k el a f�zettel? – n�zett provokat�van a fiatal n�re, azt�n Pitonra.

Harry Potter megh�kkent.
Nagyon.
Nem tudta nem �szrevenni, ahogy Hermione kicsit riadtan ker�li ki, hogy Pitonra n�zzen, �s zavartan ford�tja a fej�t a k�rdez� fel�. Pedig azt nem is l�thatta, hogy a f�rfi is zavarba j�n a teljesen jelent�ktelen k�rd�st�l, enn�l fogva indulatosan figyeli a boszork�ny t�tova reakci�it.

- Nem is tudom. Tal�n nyolc-kilenc nap m�lva. Professzor? – n�zett b�tortalanul a f�rfi fel�, �m tov�bbra is ker�lte a tekintet�t.
- Kilenc – v�laszolta rezign�ltan Piton.

„Tal�n csak �lmodtad, hogy a keresztnevedet is k�pes haszn�lni. Hiszen r�d se tud n�zni. Te pedig, te ostoba, nevets�ges…!”

- Sz�val, ha kilenc napig dolgoztok m�g azon a f�zeten, akkorra ki tudja, ap�m �ppen merre fog j�rni – foglalta �ssze Malfoy f�jtatva. – �s nem lehet gyors�tani ezen a b�jitalon? Ha mondjuk eg�sz nap k�sz�lne? … M�r akkor, amikor neked nincs �r�d – fordult ism�t Hermione fel�.
- Nem lehetne, Draco – replik�zott a b�jitalmester. – Legfeljebb a befejez� feladatokat tudn�nk ler�vid�teni, tal�n h�rom napr�l egyre. Vagy kett�re. A k�z�ns�ges H�h�t� b�b�j t�nkretenn� a f�zetet, sz�raz h�t�f�rd�t lehet alkalmazni, ha elker�lhetetlen.
- �s m�g el�tte a sz�r�s? – sz�lt k�zbe a l�ny. – Professzor – r�ncolta �ssze a homlok�t kicsit felengedve az im�nti t�tovas�gb�l, ahogy a konkr�t szakmai k�rd�sek fel� terel�d�tt a t�ma -, a mugli vegy�szeknek is van roppant egyszer� m�dszer�k arra, hogyan jav�ts�k a szil�rd anyagok �s a folyad�kok sz�tv�laszt�s�nak menet�t.
- �s mi lenne az a roppant egyszer� m�dszer? – k�rdezett vissza a f�rfi �rezhet� k�telked�ssel, de a boszork�nyt elkapta a h�v, �s csillog� szemmel, haj�t t�relmetlen�l f�lresim�tva vetette f�l �tlet�t.
- A v�kuum!

Piton h�trad�lt a sz�k�ben �s egym�snak t�masztotta az ujjbegyeit. Teljes m�rt�kben helytelen�tette, hogy az utols� st�diumban tegy�k kock�ra az eddigi megfesz�tett munka eredm�ny�t, ugyanakkor l�tta, Drac�t nem fogja tudni a kast�lyban marasztalni m�g majdnem k�t h�tig, hacsak nem tartja huszonn�gy �r�s fel�gyelet alatt. �s m�g mindig lenne annyi ideje, hogy kital�ljon valamit, amivel Pottert t�vol tarthatja Luciust�l.

- Megpr�b�lhatjuk – morogta v�g�l, majd, m�g miel�tt a fiatalok t�lzott �rvendez�sbe kezdtek volna, folytatta a gondolatot -, de el�sz�r csak az adag egytized�vel.
- Sz�val holnap d�lut�nt�l folytatj�tok a f�zetemet – vigyorgott Malfoy �nel�g�lten.

Harry m�r egy ideje elvesztette a fonalat a szakkifejez�sek t�mkeleg�ben, �s most sem igaz�n �rtette, minek �r�l a mardek�ros ilyen l�tv�nyosan.
R�gvest megtudta.
Mire Piton �szbe kapott, addigra befejezett t�ny volt, hogy ism�t Hermion�val fog dolgozni. A fiatal n� szomork�san cs�v�lta a fej�t. Draco m�giscsak egy Malfoy. Nem �rzi, mennyire k�nos lesz nekik egym�s t�rsas�g�ban t�lteni naponta t�bb �r�t?

- Ez�rt m�g sz�molunk, rem�lem, sejted? – sziszegte a f�rfi inger�lten. – Nem d�jazom, ha az �n k�romra mutatod be a h�zam jellemz� von�sait, �rthet�?!
- Persze-persze – legyintett a fiatal var�zsl� fens�bbs�gesen. – Valahogy majd kib�rja. Kib�rj�tok – n�zett kih�v�an a l�nyra.
- Draco, l�gy sz�ves! – feddte meg amaz enyh�n elpirulva.
- El�g legyen!

Harry ezt a t�nust a hossz� �vek alatt nem szokta meg. Legal�bbis nem Pitont�l. Bar�tn�je szem�ben f�jdalmas kis l�ngot l�tott lobogni, ehhez hasonl�ra viszont eml�kezett, m�g abb�l az id�b�l, amikor Ron Lavenderrel j�rt.
R�gt�n ezut�n beugrott neki a k�p Hermione szob�j�ban.
Mi folyik itt?
Gyanakodva meredt Malfoyra.

- Besz�lhetn�k veled n�h�ny sz�t, Draco?! N�gyszemk�zt – tette hozz� nagy nyomat�kkal. – Ha megbocs�tanak – fordult arrafel�, amerre volt tan�r�t sejtette.
- Felt�ve, hogy nem fogja valami ostobas�gba beler�ngatni – v�laszolta a f�rfi kim�rten.

Malfoy b�lintott �s sz� n�lk�l Harry ut�n eredt.
Mihelyst becsuk�dott m�g�tt�k az ajt�, n�h�ny l�p�ssel od�bb Harry sz� szerint ber�ntotta a sz�k�t a legk�zelebbi ablakm�lyed�sbe, azt�n egy lend�lettel a s�lyos sz�vetf�gg�nyt is beh�zta.

- Mi az, Potter? Ennyire unod a bar�tn�det? Ne strap�ld magad, nem vagy az esetem – fintorgott a fi� pof�tlanul.
- Barom! – suttogta d�h�sen a szem�veges fi�. – Ink�bb tedd meg azt a sz�vess�get, hogy v�laszolsz a k�rd�seimre. Nem akarom elhinni, amit az el�bb �rz�keltem. Mondd, hogy nem l�ttam j�l, hogy Hermione �s… �s… Piton! – ny�gte ki m�rgesen �s megr�k�ny�dve.
- De bizony. J�l l�ttad.
- Nem lehet – motyogta a var�zsl�.
- Higgy nekem, Potter. Vagy ha nekem nem, a saj�t meg�rz�sednek. Hermione szereti �t. M�r r�g�ta.
- Na �s…? – intett a fej�vel bizonytalanul a szoba ir�ny�ba a fiatalember.
- Nehezet k�rdezel. Sohasem mondta, neki sem, de �gy gondolom, a dolog egyre ink�bb k�lcs�n�s, b�rmennyire k�ptelen beismerni. Potter, ha j�t akarsz, megtartod magadnak a felfedez�sedet, �s b�k�n hagyod �ket – v�ltott a hangja �lesre.
- Mi�rt vagy ilyen toler�ns? – f�rk�szte a m�sik bizalmatlanul.
- Hermione seg�tett nekem egy nagyon szar helyzetben. A bar�tom. Legyen el�g neked annyi, hogy �r�ln�k, ha v�gre megtal�ln� a boldogs�g�t.
- J�, de �pp vele?!
- Ne avatkozz bele! Ez nem olyasmi, amit ak�r Te, ak�r �n, vagy b�rki m�s befoly�solhatna. Gondolod, am�gy nem azon vagyok �n is? – n�zett r� egy m�sodpercig nagyon kaj�nul.
- Sz�val az el�bb ez a ny�las… iz�… arra ment ki, hogy… f�lt�kenny� tedd? – esett le neki a tantusz.
- Na, csak siker�lt. De ha nekem nem hiszel, k�rdezd meg Dumbledore-t.
- J� �tlet, Malfoy, ezt fogom tenni – felelte Harry Potter, sarkon fordult, azt�n elsz�guldott az igazgat�i iroda ir�ny�ba.

Neh�z cs�nd �lte meg a szob�t, miut�n Potter�k t�voztak.
Mindketten tudt�k, mondaniuk kellene valamit, m�gis csak �ltek reszket� gyomorral, �s b�mult�k a l�buk el�tt a sz�nyeget.
Piton �rezte, a t�rt�ntek ut�n neki kellene kezdenie. K�ptelen volt.
T�m�ny rettenet volt a n�h�ny �r�s felismer�s ut�n, hogy mennyire akarja Grangert, �gy, ahogy van, most karny�jt�snyi k�zels�gben lenni mellette, m�gis v�gtelen t�vols�gban t�le.
Fej�ben a k�nyvt�rban olvasott �s hallott gondolatok keringtek sz�d�t� �sszevisszas�gban, �s k�zt�k hull�mokban t�rt f�l �jra �s �jra a borzalmas, r�szeg�t�, verg�d� �rz�s element�ris bizonyoss�ga, hogy szereti Hermion�t.
Csak n�zte a n�t lopva, ahogy zavartan babr�lja el�rehull� tincseit. L�that�an a gondolataiba mer�lt, azt�n amikor m�r nem b�rta a hallgat�st, meg�rett benne az elhat�roz�s, f�lkelt az �gy sz�l�r�l, m�lyet l�legzett, �s a k�t f�rfi ut�n indult lass�, komor l�ptekkel.

„Nem akarod, hogy elmenjen!” – ny�sz�tett benne a v�gy. – „�ll�tsd meg! Besz�lned kell vele. M�g egyszer nem k�vetheted el ugyanazt a hib�t!”

Itt volt v�ge az �nuralm�nak. F�l�llt, �s h�rom hossz� l�p�ssel utol�rte a boszork�nyt az ajt� k�zel�ben.
Hermione megremegett, ahogy valami melegs�g �rzete �rte el a h�ta m�g�tt f�loldalasan. Nem �rtette a dolgot. Az olyannyira elkeser�t�, mindig tapasztalt fagyos fuvallat helyett az emberi testnek az eg�szs�gesn�l alig enyh�bb meleg�t tapasztalta.
F�lve emelte f�l a tekintet�t a f�rfira, aki most m�r szorosan mellette �llva elk�nzottan n�zte �t.

- Hemione… �n… sajn�lom – mormolta Perselus t�le sosem hallott sz�gyenkez�ssel.

A kis szikra, amit Harry �szrevett, most puszt�t� l�ngra kapott a l�ny szembogar�ban.
Elj�tt a tiszt�z�s pillanata, b�rmi is j�n ezut�n.
Szembefordult a f�rfival, leengedett karral, kit�rt sz�vvel, elm�vel; �s engedte, hogy a m�sik m�g k�zelebb f�rjen hozz�.

- Ha tudn�, milyen r�g�ta v�rtam arra a percre, tal�n nem sajn�ln� – suttogta megsz�gyen�lten, a rideg visszautas�t�sra v�rva.

Perselus Piton �gy �rezte, mintha a Roxfort valamelyik t�bbemeletes tornya zuhant volna r� hirtelen.
Az nem lehet!
N�h�ny pillanat alatt felr�mlett el�tte a fiatal holland �s a l�ny k�zt lezajlott folyos�i besz�lget�s, a szilveszter �jszaka a titokzatos erk�lyen, a puha kis bagoly, a t�part, ahol a l�ny olyan hevesen viszonozta a k�zeled�s�t, amit akkor maga sem �rtett, �s v�g�l a f�rd�, aminek m�r az eml�k�t�l is mindene �sszer�ndult a v�gyt�l. Az elm�lt hetek megmagyar�zhatatlan hangulati ingadoz�sai, a f�l�nk besz�lget�sek, a t�tova pillant�sok.
Hirtelen minden �ssze�llt – �s egy irracion�lis, m�mor�t�, n�ma ki�lt�sba koncentr�l�dott.
Hogy �t??!!
�T?

„Igen, mag�t” – hallotta a l�ny gondolatait. – „De ez m�r nem sz�m�t. Befejezz�k a f�zetet, Draco meg fog gy�gyulni, �s azt�n elt�nnek, ahogy eddig is ezt tett�k, nem?”

- NEM! – ragadta meg indulatosan a fiatal n�t k�t k�zzel, �s egy ki�hezett v�rcse moh�s�g�val vetette mag�t a sz�j�ra, hogy ebbe a cs�kba az elm�lt hetek �sszes rem�nytelen k�nl�d�s�t �s szenved�ly�t megpr�b�lja beles�r�teni.







*A c�m Ren� Descartes (1596-1650), francia filoz�fus h�res mondat�nak – „Cogito, ergo sum”, vagyis „Gondolkodom, teh�t vagyok” – �t�r�sa.

El�z�←…….→K�vetkez�