Ad astra per aspera (T�vises az �t a csillagokig)
 

Nem volt ura �nmag�nak.
Azt nem tudta volna megmondani, m�gis mennyi ideig nem. Lehetett egy perc, t�z perc, egy �ra, egy ember�lt� – k�ptelenn� v�lt r�, hogy a k�lvil�gra figyeljen.
Egyetlen dolog ker�tette hatalm�ba: az �rz�kel�s.
Valami olyan �rz�kel�s, ami m�g sosem k�s�rtette ilyen tapinthat� k�zels�gb�l.
Valahol a gyomra t�j�k�n �rthetetlen, �rtelemrombol� diadallal �v�lt�tt fel a gy�l�lt roxfortos h�z c�mer�llat�nak �jsz�l�tt hasonm�sa, amikor meg�rezte Hermione engedelmesen, a k�rnyez�, csontig hatol�an fagyos leveg� ellen�re t�zforr�n elny�l� ajk�t �s a puha �rint�st a nyelve hegye k�r�l.

Azt hitte eddig, halotthideg k�s�rtetl�t�ben nem l�tezhet ilyen, minden anat�miai ismeretet meghazudtol�, csaknem pillanatszer� v�rz�dul�s.
Szinte cseppenk�nt �rezte, ahogy a v�r�s folyad�k egyre gyorsulva ver�dik az erei fal�nak, am�g kanyarg�s �tj�n c�lba nem �r.
Jellegzetesen �ber figyelme megadta mag�t, �s engedte, hogy szemei becsuk�djanak.

Hermione elmer�lt, elb�jt a szoros, szinte k�m�letlen �lel�sben, pedig k�zben Perselus egyik karj�nak meglep� erej�vel teljesen ellent�tes ingerk�nt �rte a f�rfi m�sik kez�nek t�tova gyeng�ds�ge a hajsz�lai k�zt.
Nem volt m�r az egykori, naiv iskol�s l�ny, aki mindenr�l k�nyvekb�l szerez tudom�st, term�szetesen Ron mellett annak idej�n megtapasztalt egyet s m�st, de csak most v�lt vil�goss� sz�m�ra ennek a sz�nak a val�di jelent�se: behatol�s.
Ez, ahogy a f�rfi bel�pett, mit bel�pett, bet�rt a szem�lyes ter�be, �sszez�rta �nmag�t �vele, �s azonnal birtokba vette a sz�j�t, ez megfelelt annak a fogalomnak.

F�lre�rthetetlen�l meg�rezte, hogy Perselus itt �s most eszeveszett-keserves-al�val� m�don v�gy�dik �r�, �s b�r nem �rtette, eg�sz pontosan mi is zajlik le a f�rfiban – k�zismert t�bb �vtizedes mag�ny�n k�v�l -, nem tudta �s nem akarta kivonni mag�t a hat�sa al�l.
Lassan f�ljebb cs�sztatta a karj�t a mellkasa f�l�tt, �s �tkulcsolta a nyak�t, amikor egy �jabb roham k�vette az els�t.
Ebben a csontos, szik�r, l�tsz�lag v�rtelen alakban r�m�letesen, v�gyat �breszt�en m�ly, em�szt� t�zek �s sz�m�ra eg�szen hihetetlen�l finom, l�gy �rint�sek v�ltakoztak.
Nem tudta, nem merte hinni, hogy ezt � v�ltja ki a var�zsl�b�l, de hossz� h�napok k�nl�d�s�b�l a teljes �nfeled�sre felszabadulva nem is �rdekelte, csak moh�n viszonozta a cs�kot.
Nem kellett m�r l�tnia fekete szemeit ahhoz, hogy �gy �rezze, fejjel el�re bukik egy feneketlen k�tba.

Nem volt �rkez�s�k �szrevenni, hogy a titokzatos f�nys�v mikor is kezdett lassan elhalv�nyulni, azt�n nyomtalanul elt�nni.

Piton is hasonl�k�ppen �rezte mag�t, amikor egy r�pke pillanatra m�gis kinyitotta a szem�t, �s v�gigp�szt�zta a l�nyt a k�cos – de m�g milyen k�cos! – haj�t�l a szorosan hozz� simul� derek�ig.
Tenyere elindult a l�ny nyakszirtj�t�l az oldala fel�, hogy azt�n ir�nyt v�ltva �g�retes domborulatok vonzz�k magukhoz.

�s ekkor hirtelen elt�lt�tte a d� ja vu �rz�se. A k�vetkez� pillanatban pedig felr�mlett el�tte egy k�p: ahogy egy n�i alakon siklik a keze, �s a barna, szab�lytalan hajzuhatag megcsillan a t�k�rben.
A perc t�rtr�sze alatt el�tte �llt az �rthetetlen Exmemoriam t�rt�nete.

Hermion�t l�tta Edevis t�kr�ben, az�rt nem akart tudni az eml�kr�l!

Mi lelhette?
�s Lily… a k�pen nem volt sehol!
Hogy ker�ltek ebbe a helyzetbe?
Karj�ban tartja Potter bar�tn�j�t, az ideges�t� kis �tletgy�rost, �s a haj�t simogatja, �s…
M�rhetetlen zavarodotts�g�ban azonnal megszak�totta a szenved�lyes cs�kot, �s eleresztette a l�ny derek�t, mintha �getn� az �rint�se.

A fiatal n� csod�lkoz� d�bbenettel, azt�n l�tv�nyosan er�s�d� felh�borod�ssal n�zett a f�rfira, aki egyik pillanatr�l a m�sikra elszak�totta mag�t t�le, �s most lassan h�tr�lt el�le.
D�h�s-k�rd� tekintet�re a var�zsl� n�h�ny r�vid m�sodpercig csak b�multa, v�g�l nagy nehezen megsz�lalt.

- Miss Granger, �n… - tan�cstalanul elharapta a bocs�natk�r� magyar�zkod�snak indult mondatot. K�ptelen volt r�. Megr�zta a fej�t, azt�n haragosan sarkon fordult, �s kem�ny, hat�rozott csizmadobban�sok mellett elv�gtatott. Alig p�r yard ut�n alakja elt�nt a semmiben. �lt a gyan�perrel, hogy a volt griffend�les esetleg ut�na rohan, �s azonnal sz�mon k�ri a viselked�s�t, �gy haboz�s n�lk�l elv�gzett egy nonverb�lis ki�br�nd�t�st.

Hermione felt�zelt testtel �s l�lekkel ott maradt mag�nak a fagyott v�zt�k�rt�l n�h�ny l�p�sre.
Nyak�ra szor�tott k�zzel, f�nyes, �g� ajkakkal csak �llt, �s lassan nyelte a k�nnyeit.
Nem tudott rendet tenni zaklatott �rz�sei �s v�gyai k�z�tt.
Az �rint�sek minden tagj�t k�nz�n �gett�k. Az a cs�k… m�g csak hasonl�t sem �rzett soha.
Jobban v�gy�dott a f�rfi ut�n, mint eddig b�rmikor, de csak a v�gtelen cs�gged�ssel �s a visszautas�tott szerelmesek t�tova, rem�nyvesztett sz�gyenkez�s�vel n�zhetett szembe.

Legal�bb negyed �r�ja �csoroghatott m�r egyed�l, amikor siker�lt er�t vennie mag�n, majd elindult a kast�ly fel�.
Nem vette, ilyen t�vols�gb�l nem is vehette �szre, hogy az igazgat�i iroda ablak�b�l egy okos, j�s�gos, �mb�r k�rlelhetetlen�l igazs�gos szemp�r figyeli bizonytalan mozdulatait.

Minerva McGalagony pengev�konyra szor�tott sz�jjal agg�dta-szurkolta v�gig a t�parti jelenetet, amelynek elej�t csak a v�letlennek k�sz�nhet�en fedezte fel.
A „bar�ts�gos szakmai eszmecsere” a koll�gan�kkel nem h�z�dott olyan k�s�ig, mint szokott, ebb�l kifoly�lag j� �r�val hamarabb visszat�rt az irod�ba egy r�vid rendrak�s erej�ig, mint az v�rhat� lett volna.
A meglesett mozdulatokb�l egy�rtelm� volt, hogy Hermione Granger nem egyed�l s�t�l a kast�ly parkj�ban, mivel pedig k�s�r�j�b�l az �gvil�gon semmi sem l�tszott, nem volt neh�z r�j�nnie, hogy egykori kedvenc di�kja egykori legkev�sb� kedvenc koll�g�j�val t�lti az idej�t.

L�tta Remus Lupint kereszt�lv�gni a parkon a Szellemsz�ll�s fel� vezet� csap�son. Nem �rte k�sz�letlen�l a f�rfi rosszabbod� �llapota, mindig gondosan �gyelt r�, hogy a telihold id�szaka a lehet� legelviselhet�bb legyen a tan�r sz�m�ra, �s a helyzet min�l kevesebb hat�st gyakoroljon a tan�t�s menet�re.
Azt�n amikor a v�rfarkas csaknem elt�nni l�tszott a Tiltott Rengeteg sz�ls� f�i alatt, a fiatal n� heves mozdulatai vont�k magukra a figyelm�t.
Viszont ami k�vetkezett, arra egy�ltal�n nem sz�m�tott.

K�t – ilyen j�kora t�vols�gr�l is nagyj�b�l kivehet� – narancss�rga s�v derengett kereszt�l a k�s� esti s�t�ts�gen. Az egyik t�nd�kl� f�nybe burkolta Hermion�t, m�g a m�sik k�zep�n felbukkant egy hat�rozatlan k�rvonal�, sz�rk�s �rnyalak t�rzse. A k�t gomolyg� s�v n�h�ny percen bel�l �sszeolvadt, sz�ne pedig s�t�t b�borra v�ltott. Az �rnyalak egyre �lesebb kont�rokkal rendelkezett, azt�n a karj�ba z�rta a fiatal n�t, �s a h�rihorgas, m�g mindig el�g hom�lyos, �m jellegzetes alakban a k�vetkez� pillanatban m�r eg�szen egy�rtelm�en Perselus Pitonra ismert.

A Roxfort tiszteletrem�lt� igazgat�n�je �szre sem vette, hogy milyen megk�nnyebb�lt szusszan�ssal ereszti ki a bennszorult leveg�t.
Csak a h�ta m�g�l �rkez� diszkr�t k�hint�sre fordult el az ablakt�l.
Az igazgat�i iroda fal�n egy feh�rszak�ll� portr� n�zett r� v�rakozva.

- Megtudhatom, Minerva, mi olyan rendk�v�l �rdekfesz�t� a n�ptelen t�partban �s a teljesen cs�ndes kast�lyparkban? – �rdekl�d�tt Dumbledore hamisk�s szemvillan�ssal. – Az ut�bbi percekben a reakci�i, hogy is mondjam, meglehet�sen… szokatlanok.
- Miss Grangert figyeltem, Albus – adta meg mag�t a pletyka�hs�gnek McGalagony.
- Igen, �s?
- Mire k�v�ncsi? – mormolta �jb�l az ablak fel� fordulva az asszony.
- Felt�telezem, az nem hozn� ennyire l�zba, ha Miss Granger egyed�l s�t�lna – nyomta meg az utols� el�tti sz�t Dumbledore k�pm�sa.
- Nem… nincs egyed�l… – rakta le az �kl�t az ablak vaskos k�p�rk�ny�ra az id�s boszork�ny. – Nos, rendben van. Perselussal… s�t�l.

L�tta, ahogy a f�nyl� mez� egy�ntet�en v�r�ses sz�nt �lt, �s kivehet� volt, hogy a k�t ember sz�m�ra odalenn a parton megsz�nt a k�lvil�g.
Felszisszent, amikor kis id� eltelt�vel �rz�kelte, hogy a f�nyjelens�g megsz�nt, a f�rfi elengedi a l�nyt, �s h�tr�lva, azt�n egy p�rd�l�st k�vet�en, lobog� k�penyben elt�nik, a fiatal boszork�ny pedig ott marad egyed�l, g�rnyedt v�llakkal, furcsa k�ztart�ssal.
A festm�ny halkan morgott egy apr�t, hogy felh�vja a figyelmet az im�nt f�lbeszakadt besz�lget�sre, �s elt�r�tse ut�d�t az ablakt�l.

- Nem tudom, Albus, j� �tlet volt-e Hermion�t ilyen m�lys�gben belekevernie Perselus �let�be – cs�v�lta a fej�t szomor�an. A f�rfi t�voz�s�r�l ord�tott a p�nikszer�s�g, volt tan�tv�ny�r�l pedig a csal�dotts�g.
- Mi t�rt�nt?
- �n sem tudom pontosan. K�r�lvette �ket egy narancsos-v�r�ses f�nynyal�b, azt�n Perselus hom�lyosan l�that�v� v�lt, amikor… megcs�kolta Hermion�t.
- M�r r�g�ta tudom, hogy ut�domnak borzalmasan rossz az �zl�se – morogta k�zbe g�tl�stalanul Phineas Nigellus.
- Na v�gre! - csettintett halkan Dumbledore egy m�sik keretben.

- Ne �r�lj�n annyira, Albus – feddte meg az igazgat�n�. A m�sik portr�t csup�n egy megrov� pillant�sra m�ltatta. – Perceken bel�l el is menek�lt. �gy vettem �szre, a koll�ga tov�bbra sem k�pes bens�s�ges helyzeteket kezelni – f�zte hozz� keserny�sen, alig titkolt rosszall�ssal.
- Minerva, �n igazi griffend�les – b�logatott a Roxfort egyik legn�pszer�bb igazgat�j�nak hasonm�sa. – A ny�lt �s b�tor ki�ll�s mindenek el�tt, igaz? M�lt�nyolom, hogy ennyire a sz�v�n viseli Miss Granger sors�t. �s azt is, hogy – mint sokat tapasztalt asszony – az adott helyzetben minden erej�vel a fiatal h�lgyet igyekszik megv�deni. Higgyen nekem, ha azt mondom, Perselust�l nem kell a kollegin�t jobban f�ltenie, mint �nmag�t�l.
- Ne gondolja, hogy a szava nekem nem el�g garancia, csakhogy �n l�tom most Miss Grangert, �n nem. Nem tudom, Perselus mit�l riadt meg ennyire, de az nyilv�nval�an l�tszott, hogy elmenek�lt.

A portr� t�prengve megigazgatta figyelemrem�lt� szak�ll�t.
McGalagony ism�t a t�partot f�rk�szte, �s lemond� s�hajjal �lt vissza az asztal�hoz, amikor l�tta, hogy a sz�ban forg� boszork�ny lass�, c�ltalan l�p�sekkel megindul a f�bej�rat ir�ny�ba.
A festm�ny azonban kor�ntsem tekintette lez�rtnak a besz�lget�st. Mintegy t�z-tizen�t perc eltelt�vel ism�t megsz�lalt.

- Minerva, a j�v�t senki sem tudja minden r�szletre kiterjed�en megj�solni. Khm, m�g Sybill sem – kacsintott az igazgat�n�re, aki erre nem tudott elfojtani egy szolid vigyort. – �n sem lehettem biztos benne, hogy minden tervem sikerrel j�r, de valamilyen utat mindenk�pp meg kellett pr�b�lnom! Nem volt sz�vem Perselust annyi szem�lyes �ldozat, vesztes�g �s �szinte megb�n�s ut�n szimpl�n a hal�lba k�ldeni, m�g akkor sem, ha sejtettem, hogy tal�n � maga is megv�lt�snak tekinten� azt. A biztons�gi, tartal�k akci� kulcsa Miss Granger rendk�v�li megb�zhat�s�ga �s fegyelmezett viselked�se volt. Gondolja meg, nem t�l sok eszk�z �llt rendelkez�semre.

- Ebben nincs is vita – r�zta meg a fej�t McGalagony. – Viszont, ismerve Perselus m�ltj�t, felt�telezhet� volt, hogy – az ifjabb Malfoy k�zbej�tte n�lk�l is – csak kev�s hajland�s�got mutat majd a ny�lt egy�ttm�k�d�sre, nem gondolja?
- Hogyne. Nem k�v�nom megregul�zni az alapterm�szet�t. Az ilyesf�le elk�pzel�sekkel m�r legal�bb t�z �ve felhagytam – v�laszolta a portr� v�gtelen komolys�ggal. - Sohasem fog t�rsas�gi emberr� v�lni, teszem azt, vid�m est�lyek szervez�s�ben �s lebonyol�t�s�ban k�zrem�k�dni. Ellenben nem lehetetlen, hogy egy ilyen horderej�, �szinte �rz�s k�pes lesz kiemelni abb�l a m�lys�gb�l, amiben h�sz �ve leledzik.
- M�r amennyiben l�tezik egy�ltal�n ez az �rz�s, �s csakugyan olyan �szinte – fogalmazta meg a boszork�ny kertel�s n�lk�l a t�rt�ntek ut�n k�telez�en felmer�l� egyetemes n�i k�telyt.
- Ne becs�lje al� Perselust – k�rte halkan a k�pm�s. – Ha eljutott id�ig, hogy ennyire egy�rtelm�en k�zeledett Miss Grangerhez, az csak j�t jelenthet, m�g akkor is, ha a kisasszonyra most nagyon keserves napok v�rnak.

- Ugye nem azt akarja ezzel mondani, hogy maga el�re eltervezte ezt a vonzalmat, �s beler�ngatta Hermion�t egy rem�nytelen�l neh�z �rzelmi k�t�d�sbe? – emelte f�l a hangj�t McGalagony megbotr�nkozva.

Dumbledore b�k�t�leg felemelte az egyik kez�t, �s m�r ny�lt a portr� sz�ja, hogy megnyugtassa ut�dj�t, amikor felt�rult az ajt�, majd kopog�s, k�rd�s n�lk�l egy zaklatott, k�nnyes arc�, v�dl� tekintet� Hermione Granger l�pte �t a vastag, feket�re �rett k�sz�b�t.

- J� est�t, Minerva! – k�sz�nt�tte halkan az id�s boszork�nyt, �s ellentmond�st nem t�r�en fordult a fal fel�. – Besz�lnem kell Dumbledore professzorral. Azonnal!
- Szeretn�, ha magukra hagyn�m �n�ket, Hermione? – k�rdezte McGalagony, �s �gyet sem vetett a l�nyt�l teljess�ggel elfogadhatatlan modortalans�gra.
- Nem – ny�gte ki a k�rdezett. – Maradjon Minerva, legyen sz�ves!
- J� est�t, Miss Granger! – n�zett r� v�rakozva a nagyszak�ll� k�pm�s, mint akit egy cseppet sem lep meg a fiatal h�lgy megjelen�se ezen az illetlen�l k�sei �r�n.
- Szeretn�m, ha v�laszt kapn�k n�h�ny k�rd�semre, igazgat� �r – kezdte a fiatal n� haboz�s n�lk�l.
- K�rem, foglaljon helyet, kisasszony – pr�b�lta n�mileg leh�teni a ked�lyeket a festett alak, �s intett az egyik �bl�s karossz�k fel�. – Sz�vesen felvil�gos�t�st adok mindenr�l, amir�l csak tudok, de el�bb k�rem, ossza meg vel�nk, mi�rt ilyen feld�lt?

Hermione leereszkedett az egyik sz�kp�rna k�ls� fel�re, �s megt�masztotta a homlok�t a karf�ra nyugtatott karj�val.
H�t mindenki az � mag�n�gyeire k�v�ncsi?

„Ne l�gy nevets�ges!” – korholta a hang meggy�z� er�llyel. –„Magyar�zatot akarsz, �rtelm�t keresed ennek az eg�sz sodr�d�snak, �s f�leg, seg�ts�get v�rsz a tov�bbi l�p�seidhez. Ahhoz, hogy ezt megkaphasd, sz�ks�g van n�mi inform�ci�ra, nem gondolod?”

De, v�g�l is jogos.
F�lemelte a tekintet�t, �s f�radtan belekezdett.

- Mi�rt r�m b�zta Piton professzor megment�s�t, Professzor �r?
- T�bb okb�l. Egyr�szt, �nnek m�r volt gyakorlata az id�nyer� haszn�lat�ban, m�sr�szt, igen gyors a felfog�sa, �s sejtettem, hogy meg fogja tal�lni az �sszef�gg�st az egym�st�l l�tsz�lag f�ggetlen ismeretek �s t�nyek k�zt.
- Csak ez�rt? – k�rdezte gyanakv�an a boszork�ny.
- Nem – s�hajtott egy r�videt a portr�. – Sz�m�tottam r�, hogy az �n legend�s kitart�sa �s a neh�z rejtv�nyek megfejt�s�re val� hajlama arra sarkallja majd, hogy ne t�vessze Perselust szem el�l, ha esetlegesen siker�l visszahoznia az �letbe.
- �s m�gis, mit v�rt a mi… tal�lkoz�sunkt�l? – k�rdezett tov�bb szemreh�ny�an. – Ezt?

H�t persze, a legf�bb j�. Mindegy, aktu�lisan mi is az, az el�r�s�re b�rmilyen eszk�z megengedett, nem igaz?!

- Szereti Perselust, Hermione? – v�gta el az el�z� gondolatmenetet a n�hai igazgat�t�l szokatlanul k�zvetlen �s intim, halk k�rd�s.
- Szeretem – n�zett rezzenetlen�l a portr� szem�be a fiatal n�. Egy perc m�lva keser�en elfintorodott. – Hiszen ezt akarta, Igazgat� �r, vagy tal�n t�vedek?
- Nem, gyermekem, nem akartam – ingatta a fej�t a k�pm�s, a hangs�lyt az utols� ig�re helyezve, azt�n hozz�tett m�g n�h�ny sz�t, amit�l Hermione �gy �rezte, v�gleg elvesz�ti a t�relm�t �s az �nuralm�t. – Csak rem�nykedtem benne.
- De mire volt ez j�? – csapott kicsi �kl�vel s�rva a s�lyos, sok ezerszer f�nyezett asztallapra. – Nem volt el�g, hogy megmenek�lt, �s ha akart volna, visszat�rhetett volna az �letbe?
- A k�rd�sben r�szben benne is rejtezik a v�lasz, Hermione – mondta a festm�ny szel�den. – Maga olvasta az �sszes a forr�st, ami a Felt�maszt�s K�v�r�l Harry rendelkez�s�re �llt annak idej�n. Az elm�lt h�napok nagyon is bebizony�tott�k, hogy Perselus visszat�r�se nem teljes, �s hogy a teljess�g egyik legf�bb akad�lya � maga.
- Ezt mindny�jan tudjuk, uram – n�zett r� a l�ny b�san, k�nnyekt�l �g� szemmel. – De mit v�ltoztat ezen, hogy �n… ?

- Bocs�sson meg, Albus – sz�lt k�zbe az igazgat�n� -, de sz�momra sem vil�gos, mi sz�ks�g erre a bonyolult �s t�r�keny helyzetre, �s ez mennyiben szolg�lja b�rmelyik �rintett �rdek�t?
- Ugye, j�l sejtem, hogy amikor a nyom�t kutatta, k�zben egyre jobban bele�sta mag�t a m�ltj�ba, nagyon m�lyen megsajn�lta Perselust?
- Igen, �gy volt. Rendk�v�l igazs�gtalannak tartottam, amit kisgyerekk�nt elszenvedett, amit a di�kt�rsai tettek vele, �s sok m�st is, ami azut�n t�rt�nt – halkult el a hangja, ahogy figyelm�t az eml�keire ir�ny�totta.

- A sz�nalom �s a seg�teni akar�s meglep�en er�s �rzelmek, Hermione. �n val�j�ban csak arra sz�m�tottam, ha megismeri Perselus �lett�rt�net�t, akkor nagyon megb�zhat� t�maszt, bar�tot, esetleg munkat�rsat �s t�rsas�got nyer az �n szem�ly�ben. Valamelyest engem is meglepett, hogy amikor v�g�l r�akadt, Perselus enn�l sokkal zabol�tlanabb hat�st gyakorolt �nre. Nem hiszem, hogy tudat�ban volt ennek.
- Fogalma sincs r�la. Piton professzor azt hiszi, hogy Remus �s �n… - ismertette az este egyik felfedez�s�t a fiatal n�.
- �s f�lt�keny? – k�rdezett r� egyszerre k�t magas beoszt�s� roxfortos tan�r is.
- �gy l�tszott, de… �n ezt nem �rtem, Igazgat� �r – r�zta a fej�t a boszork�ny tan�cstalanul. – Hiszen semmi oka r�. Piton professzor nem szeret engem. Sem senki �l� n�t…
- Tudom, mire gondol most, gyermekem. Ne vesz�dj�k ezzel a gondolattal. Nagyon kev�s var�zsl�t ismertem, aki k�pes olyan m�ly �rz�sekre, mint �. De az a ragaszkod�s, amit most felt�telez, nem eleven dolog. Sajn�lom, hogy nem fogalmazhatok vil�gosabban. Perselus Piton v�gtelen�l �s lehetetlen m�don szerette Lily Evanst, de val�j�ban nem volt sz�ks�ge Lily Evansre. �rt engem?

Hermione figyelmesen k�vette a portr� minden szav�t, �m Harry anyj�nak m�r a neve eml�t�s�re is �sszeugrott a gyomra.
Bizonytalanul megr�zta a fej�t.

- Harry �desanyja olyan volt neki, mint egy mugli k�lt�nek a m�zs�ja, akihez verset �r, vagy egy fest�nek a modellje, akit milli�k�pp meg�r�k�t, de nem tudja vele t�lteni �l� napjait. Mint egy t�rzsi var�zsl�nak a b�lv�nya, akit im�d, akinek a gondolatait vagy az es�csin�l� var�zslatait aj�nlja, de a val�s�gban nem t�rsa.

Hermione, Perselusnak Mag�ra van sz�ks�ge. Viszont erre neki mag�nak kell r��brednie, mindenf�le k�ls� k�nyszer n�lk�l. �s itt most nem csak arra gondolok, hogy mint f�rfinak, v�gre felt�nt neki, hogy Maga �rett, h�s-v�r n�, a ma esti viselked�s�t pedig nyilv�n ez a megd�bbent� felfedez�s determin�lta. Ne sz�ljon semmit, gyermekem, l�nyegtelen, hogy mit �s honnan tudok – emelte fel a tenyer�t egy pillanatra, majd folytatta. – A Maga ir�nti �szinte h�l�ja �s az �n t�rsas�g�hoz val� egyre er�s�d� ragaszkod�sa sz�momra biztat� jelek.
Ne cs�ggedjen, kedvesem, ha mindennek felismer�se �s a t�ny, hogy kiszolg�ltatott� v�lhat Mag�val szemben, fejvesztett menek�l�sre sarkallja. Meg kell tanulnia elfogadni �nn�n term�szet�nek elnyomott, �rzelmekre, intim �lm�nyekre k�pes, mondhatni, n�i aspektus�t. Ez id�t, nagyon sok id�t ig�nyel, �s ami m�g nehezebb, m�ly al�zatot k�vetel t�le.

- De… mindenf�le magyar�zat n�lk�l otthagyott, �s… - t�rt ki a f�jdalmas �lm�ny Hermion�b�l.
- Nem akarom �ltatni – sz�gezte le a k�pm�s. – Ehhez hasonl� hirtelen �s megindokolatlan v�lt�sokkal sz�molnia kell a j�v�ben is. Legyen t�relmes Perselushoz, Hermione.
- … �s nem jelentek neki semmit – fejezte be az im�nt megkezdett mondatot lemond�an.
- Ezt �n sem gondoln�m, a ma este t�rt�ntek ut�n pedig v�gk�pp nem – tette a v�ll�ra a kez�t az id�s boszork�ny megnyugtat�an.
- Egyet�rtek Minerv�val. Perselus maga sem tudja, h�nyad�n is �ll �nnel, �m az bizonyos, hogy k�z�mb�ss�gr�l m�r r�ges-r�gen sz� sincs. Pr�b�ljon b�zni benne, �s v�rjon. Tal�n nem lenne baj, ha most egy ideig nem tal�lkozn�nak, am�g mindketten �ssze nem szedik magukat annyira, hogy kezelni tudj�k egym�s jelenl�t�t. Mellesleg, ezt az id�t felhaszn�lhatn� arra, hogy tov�bb keresse a megold�st Perselus visszat�r�s�re. Meddig jutott? – k�rdez�sk�d�tt Dumbledore lenyomata, r�szint val�s �rdekl�d�st�l, r�szint att�l a sz�nd�kt�l vez�relve, hogy elterelje a fiatal n� figyelm�t a t�rt�ntekr�l.

- Tal�ltam a k�nyvt�r z�rolt r�sz�ben egy k�l�nlegesen v�dett k�dexet. Az elej�n egy hatszirm�, b�rb�l k�sz�lt l�tuszvir�g van.
- Ismerem azt a k�nyvet – villant meg a k�k szemp�r elismer�en. – Igen-igen r�gen volt, amikor megfordult a kezemben. Roppant tanuls�gos m�.
- Csaknem �tsz�z �ves, de a sz�vegek java r�sze latinul, g�r�g�l, �s szanszkrit nyelven k�sz�lt, sz�val nagyon lassan haladok – sz�molt be a boszork�ny eddigi kutat�s�r�l, mintha m�g mindig di�k volna, �s �r�n felelne. – Bevallom, egyel�re nem l�tom, mi k�ze ennek a t�rt�netgy�jtem�nynek a Felt�maszt�s K�v�hez, vagy ak�r a Peverell fiv�rekhez. Igaz, a k�nyv ett�l f�ggetlen�l is �rdekes – eresztett el egy sz�gyell�s mosolyt, ami ism�t szerf�l�tt eml�keztetett az egykori eminensre.

- Nem csal�dtam �nben, Hermione – nevetett fel halkan a portr�. – Ne adja fel, az a k�dex sok k�rd�s�re v�laszt fog adni. Menjen, pihenje ki mag�t, hogy holnapt�l legyen elegend� energi�ja a mindennapokra. �s ne feledje, Perselusnak mag�val kell el�sz�r tiszt�ba j�nnie. V�rjon – z�rta le a besz�lget�st halkan, bar�ts�gos b�lint�ssal elk�sz�nve a fiatal n�t�l.

A boszork�ny meg�rtette, hogy az audiencia ezennel v�get �rt. F�lkelt, hogy szob�j�ba t�vozzon.
McGalagony kik�s�rte az ajt�ig, �s mik�zben bar�ts�gosan v�llon veregette a kollegin�t, halkan odas�gott neki egy biztat�, f�nyhoz� mondatot.

- El�rulom, Hermione, az im�nt, amikor �szrevettem mag�t a parkban, egy r�pke pillanatra egy nagyon ismer�s, b�r hom�lyosan kivehet�, �s t�le szokatlanul szenved�lyes viselked�s� f�rfialakot is l�ttam – alig �szrevehet�en kacsintott egyet, azut�n a teljesen megr�k�ny�d�tt l�nyt kituszkolva a helyis�gb�l, mag�ra z�rta a s�lyos ajt�sz�rnyat.

El�z�←…….→K�vetkez�