Nox tactorum (�rint�sek �jszak�ja)

 

„Under the heavens
we journey far,
on roads of life
we’re the wanderers,
So let love rise,
So let love depart,
Let hope have a place in the lover’s heart.
Hope has a place in a lover’s heart.”
(Enya – Roma Ryan)



N�m�n r�tt�k a folyos�kat. Egyik kanyar a m�sik ut�n k�vette egym�st, an�lk�l, hogy sz�t v�ltottak volna b�rmir�l is.
Hermione gondolatai az im�nti besz�lget�s k�r�l forogtak. M�lys�gesen rem�nykedett benne, hogy Draco a csipkel�d� megjegyz�seken t�lmen�en nem tesz majd semmit. B�r m�r ezekkel is el�g k�nos helyzeteket teremthet, ha tov�bbra is ilyen g�tl�stalanul csin�lja…

Perselus Piton zavarban volt. �nfegyelme mind�ssze arra volt elegend�, hogy ez egy�ltal�n nem l�tszott rajta. Mik�zben l�tsz�lag a kopott sz�l�, lapos k�lapokat tanulm�nyozta, r�pke pillanatokra vissza-visszat�rt a tekintete a boszork�ny arc�ra, �s �rthetetlen m�don azt k�v�nta, b�r l�thatn� a szem�ben a meleg f�nyeket.

„Nem vagy norm�lis” – hallatszott a les�jt� v�lem�ny. - „Mi�ta szokt�l le r�la, hogy parancsolj magadnak?”

Erre a k�rd�sre nem tudott v�laszolni.
Vagy tal�n nem akart.

Granger nem figyelt r�, l�that�an elgondolkodva rakta szapor�n egym�s el� a l�bait.
Nyilv�n azon t�preng, mikor tal�lkozhat Lupinnal – szor�totta valami bizonytalan eredet� abroncs a f�rfi mellkas�t.
A v�rfarkas �ll�t�lag a h�ten valamelyik nap hazaugrik a csal�dj�hoz. Elk�pzelhet�, hogy m�r ma sincs a kast�lyban.
Ez a szerencs�je. Ha most �sszetal�lkozna vele, lehet, kipr�b�ln� rajta, vajon mennyire volt alkalmas a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tant�rgy oktat�s�ra!
Nem is �rz�kelte, hogyan veszi k�rbe az indulat �s a keser�s�g fojtogat�, s�t�tsz�rke k�dfelh�je.

Hermione arra riadt fel gondolataib�l, hogy a t�le alig f�l l�p�s t�vols�gban halad� var�zsl�b�l egyre er�s�d� hideg �rad, �s ahogy f�ldre szegezett tekintettel haladtak el�re, m�r elhagyt�k azt a l�pcs�fordul�t, ahol a kij�rat fel� folytathatt�k volna az utat.

Megtorpant, �s finoman meg�rintette az �t egy l�p�ssel megel�z� f�rfi v�ll�t, hogy a megfelel� ir�nyba t�r�tse. Reszket� ujjai a keszty� fonalhurkai m�g�tt csak a k�p�nyegen cs�sztak, m�gis neh�z volt uralma alatt tartani a helyzetet, s a figyelmeztet� �rint�s �gy is a v�gtelen�l gyeng�d simogat�s hat�r�t s�rolta.
Piton megrezzent a k�nnyed mozdulatt�l, meglepetten fordult h�tra. Annyira k�sz�letlen�l �rte a kis k�z, hogy arca leplezetlen�l t�kr�zte a csod�lkoz�st �s a v�ratlan meleget, ami �tj�rta, miel�tt ereje lett volna v�giggondolni, vagy elrejteni.

- Elhagytuk a fordul�t – intett visszafel� magyar�z�an a fiatal n�, imm�r leengedett k�zzel.

Piton sz� n�lk�l elindult az ellenkez� ir�nyba, �s hamarosan m�r a bej�rati hallban j�rtak.
A s�ket cs�ndben visszhangot vert a csizm�juk kopog�sa.
Voldemort buk�sa �ta a tan�ri �rj�ratok gyakoris�ga �s a di�kok szabad mozg�si lehet�s�ge is vissza�llt a norm�lis menetrendre, de ekkor m�r annyira benne j�rtak az est�ben, hogy a folyos�kon egy l�lek sem tart�zkodott. Legal�bbis �k ezt hitt�k. Az a kicsit g�rnyedt v�ll� figura, aki ebben a percben a pince fel� vezet� l�pcs�t keretez� vaskos kisz�gell�s m�g�l figyelte Grangert, nem keltette f�l a figyelm�ket.

Egyszerre ny�ltak a hatalmas, s�lyos kilincs�rt, hogy �vatosan beh�zz�k maguk m�g�tt a kast�lyhoz m�lt�, t�bbm�zs�s kapu oldal�ban nyitott alacsonyabb, keskenyebb, bolt�ves faajt�t. Mindketten tiszt�ban voltak vele, ha var�zslattal pr�b�ln�k bez�rni, a riaszt�b�b�jok azonnal lebuktatn�k �ket.
A tarkabarka �s a fekete sz�lak egy m�sodpercre �ssze�rtek.
A f�rfi hirtelen, a n� t�tov�n �s bocs�natk�r�n h�zta vissza a kez�t.
Szinte hangtalanul kattant m�g�tt�k az ajt�z�r.

Lassan bandukoltak tov�bb a k�risf�k �s a magyalt�lgyek m�ly �rny�k�ban. Ahol az �ri�s koron�k csupasz �gbog�nak, vagy a haragosz�ld levelek t�mkeleg�nek s�r�, csipkesz�l� �rny�ka nem vet�lt a h�ra, mindent �lesen bevil�g�tott a telihold s�padtfeh�r f�nye.
Hermione pontosan tudta, hogy a var�zsl� nincs valami nagy bar�ts�gban a Holddal, figyelembe v�ve a Remussal kapcsolatos eml�keit. Nem is sejtette, hogy a f�rfit jelenleg egy�ltal�n nem r�gi kelet� indulatok f�tik Lupin ellen…

Szeretett volna tov�bb id�zni, kihaszn�lni a k�l�nleges alkalmat, hogy Perselussal lehet, �s nem egy elz�rt pincehelyis�gben, nem munka k�zben, hanem a friss, karmos leveg�ben, f�k �s havas hegyek k�zt, szabadon.
Eml�kezett r�, hogy a f�rfi nem tud �szni, �gy azt�n val�sz�n�leg a tavat is nagy �vben elker�li, ha teheti, m�gis rem�lte, tal�n siker�l az �vegh�zak ut�n �tba ejteni�k a t�partnak a kast�lyhoz legk�zelebb es�, r�vid szakasz�t.

Engedelmesen k�vette teh�t a var�zsl�t Pomona birodalma fel�, mondv�n, els� a munka.
N�h�ny perc m�lva a harmadik melegh�z s�r�n j�gvir�gos �vegajtaja el�tt �lltak, ahol Bimba professzor a nagyobb term�shozam�, egyszer� gy�gyn�v�nyeket nevelte. Ezek k�z�l a legt�bb a mugli term�szetgy�gy�szok �s f�vesemberek k�r�ben is ismert volt.
Sz�pek voltak az �vegh�zak. Amikor di�kk�nt gy�gyn�v�nytan�r�n ide j�rtak, m�r akkor is �reg viktori�nus mugli udvarh�zak t�likertjeire �s melegh�zaira eml�keztett�k a finom liz�n�kkal �s karcs� oszt�bord�kkal tagolt csupa �veg �p�tm�nyek. Mindezt csak csod�latosabb� tette a t�li j�gvar�zs.

- Esetleg el�ruln�, mi�rt kint b�m�szkodunk? – k�rdezte Piton enyhe g�nnyal, amikor a boszork�ny m�r n�h�ny perce szobrozott a k�rd�ses �p�let el�tt.
- Bocs�nat, csak a j�gvir�got n�ztem az ajt�n – sietett Hermione a v�lasszal. – Ugye sz�p? – k�rdezte habozva. Maga sem �rtette, honnan van mersze ehhez a bizalmas hanghoz. Hossz� �vek alatt Piton sohasem mulasztotta el �reztetni a k�rnyezet�vel, hogy a b�jitalokban �s a m�gi�ban rejl� gy�ny�r�s�gen k�v�l minden m�s sz�ps�gre �rz�ketlen. Vajon t�nyleg az? �s m�r nem is tud m�smilyen lenni? Vagy tal�n…

A f�rfi �rtetlen�l n�zte a l�ny csillog� szem�t, bizakod� arc�t. Most mit mondjon neki? Persze, hogy a j�gvir�g sz�p. Csak �t ez m�r ki tudja, mi�ta nem �rdekli!
De mert a k�l�n�s fruska ott �llt szorosan mellette �s a v�lasz�ra v�rt, vetett egy pillant�st az �vegre. Az ajt� egyik fele elt�nt az ibolyasz�n� hom�lyban, csak egy-egy j�gkrist�ly csillant meg benne itt-ott, ahol a kast�ly �rny�ka ferd�n f�lbev�gta a l�tv�nyt, a m�sik fel�t ez�st�s f�nybe vonta a r�es� holdsug�r, amely a j�g misztikus �lvonalain apr� rezg�sekb�l �ll� t�ncot lejtett.
Var�zslatosan sz�p volt.
M�g sosem l�tott semmit ilyennek a Roxfortban.

„Vagy tal�n m�g te magad nem volt�l errefel� soha ilyen hangulatban, nem? Mi lelt, �regem? Nem tudsz �sszerakni egy �pk�zl�b g�nyol�d�st? Vagy nem akarsz?”

Nem akar.
Nem tud…

Mit mondjon most neki?
Azt egyszer�en nem mondhatja, hogy igaza van, t�nyleg sz�p.

- Milyen nagy gyerek maga! – v�laszolta v�g�l halkan, �s hangj�ban a sov�nyka �l elnyomta a lappang� szomor�s�got �s a cs�ndes irigys�get. Hogyan, minek tud m�g �gy �r�lni ez a kis fityfiritty, h�t�n hasonl� s�llyal, mint ami alatt � annak idej�n csaknem �sszeroppant? Pontosabban… �ssze is d�lt, Albus t�kolta �ssze nagyj�b�l, hogy ell�ssa a r�b�zott feladatot.
- Tal�n j�, ha meg�rz�nk magunkban valami gyereks�get, nem gondolja? Vagy ha �jrateremtj�k – n�zett r� a boszork�ny f�lre�rthetetlen�l, azt�n elford�totta a kis kallanty�t �s bel�pett az ajt�n kit�dul� f�szeres illat� enyhe p�r�ba.

A f�rfi elgondolkodva k�vette �s figyelte, ahogy finom, pontos mozdulatokkal l�t hozz� a feladathoz. Ugyanazzal a kis, �germ�n r�n�kkal v�sett t�rrel dolgozott, amivel a legt�bb hozz�val�t a laborban is el�k�sz�tette. Ahogy leguggolt a v�kony, csillog�, a k�rtev�ket t�voltart� var�zsfon�llal keretezett sorok k�z�, �s a legnagyobb gondoss�ggal v�lasztotta ki a legink�bb z�ldez�st �rnyalat�, legmolyhosabb hajt�sokat; a f�ld�n sz�tter�lt k�r�l�tte a k�penye alja, a haja pedig szanasz�t m�szott az id�tlen sapka al�l, olyan volt, mint a mugli mesek�nyvek k�cos, j� sz�nd�k� boszork�i.

Hossz� percekig csak �llt �s b�multa. Er�t kellett vennie mag�n, hogy el�szedje a k�peny�b�l a saj�t t�r�t, �s neki�lljon a munk�nak a szemk�zti sorban.
Egyenletesen akart�k begy�jteni a hajt�sokat, hogy ne legyen felt�n� a k�szletek megd�zsm�l�sa.
Tal�n negyed �ra telhetett el, amikor a hib�s, kicsit fonnyadt levelek kiv�logat�sa ut�n �gy sz�molt�k, elegend� zs�lyalevelet gy�jt�ttek, �s szinte egyszerre �lltak f�l.
�nk�ntelen�l egym�s arc�t f�rk�szt�k a csaknem teljes s�t�tben. A Hold k�zben tov�bbhaladt, �s most a f�nye javar�szt a kast�ly falaira vet�lt.
Hermione k�zelebb l�pett, �s a kez�ben tartott szorosan �sszetekert kis k�teget a var�zsl� tenyer�be rakta. Mivel a munk�hoz leh�zt�k a keszty�iket, �rezte, ahogy a fagyos b�r�n kicsi remeg�s reszket v�gig az �rint�se nyom�n.

F�j�n elszorult a torka a gondolatra, hogy ez csak a hideg miatt van, ami a t�li vil�gon k�v�l Perselust is j�gg� dermesztette.
Annyira v�gyott a melegs�g�re, hogy arra m�r nem voltak szavai.
Nem mert r�n�zni, hihetetlen�l �rulkod� lett volna.
A f�rfi dermedt ujjai �nk�ntelen�l a csokor k�r� z�r�dtak, �s k�zben egy fut� pillanatra az � k�zfej�t is �rintett�k.
Hi�ba tudta az esz�vel, hogy most b�n�t� hideget kellene �reznie, csak valami langyos fuvallat j�rta k�r�l a kez�t.

Nem volt azonban ideje ezen a jelens�gen t�prengeni, mert Piton intett, hogy szedel�zk�djenek. A mag�val hozott kis darab b�rrel megt�r�lte a t�rt, elpakolta, azt�n lehajolt a keszty�j��rt �s beleb�jt.
Amilyen �szrev�tlen�l k�zel�tett�k meg az �vegh�zat, ugyan�gy siker�lt t�vozniuk is.

Hermione elt�k�lten kanyarodott le arra a csap�sra, amerre a di�kok szoktak les�t�lni a t�partra �s Hagridhoz. A vad�rlak a h�tt�rben n�m�n �s s�t�ten �lldog�lt, csak a k�m�nyb�l kanyargott v�kony f�stcs�k a k�kesfekete �gbolt fel�. Nagydarab bar�tja ilyenkor m�r minden bizonnyal alszik �s a lefekv�s el�tt a t�zre rakott utols� has�bok ropog�sa, �s illata t�lti be a kunyh�t.
Szinte �rezte, ahogy a meleg benne is sz�t�rad a sz�p gondolatt�l.
Elmosolyodott, �gy haladt tov�bb.

Errefel� hangosabban ropogott a h� a ritk�bban taposott �sv�nyen.
Piton lassan k�vette a l�nyt.
Az �tir�nyb�l nyilv�nval� volt, hogy a t�hoz igyekszik. V�g�l is, nem mindegy? Sok kedve �pp nem volt a t�bb�-kev�sb� fagyott v�zt�kr�t b�mulni, �m – zavarba ejt�, ideges�t� m�don – Grangert sem akar�dzott otthagynia.

Le sem vette r�la a szem�t. A boszork�ny energikus volt, keresetlen, �szt�n�s, n�ies, �s rettenetesen fiatal.
Ha Perselus Piton ebben a pillanatban k�v�lr�l l�tta volna saj�t, a szokottn�l is nagyobb feketes�gben elm�ly�l�, kit�gult pupill�j�, s�v�rg�st�l csillog� szemeit, val�sz�n�leg elsz�rnyedt volna a l�tv�nyt�l. Szenvtelen viselked�s�nek sok versszakos c�folata t�zelt a tekintet�ben.
N�h�ny hossz� l�p�ssel igyekezett utol�rni volt tan�tv�ny�t, am�g egy zavar� h�tt�rzaj meg�ll�sra nem k�sztette.
Hemione is meg�llt �s visszan�zett. M�r alig p�r l�p�sre �lltak egym�st�l �s a dermedt v�zt�k�rt�l.

Pitonban m�rhetetlen harag lobbant az ismer�s figura �szlel�s�nek pillanat�ban.
Lupin!
Sz�val nem ment haza. S�ket figyelemelterel�s az eg�sz.
A v�rfarkas emberalakban volt, de leszegett fejjel, imbolyogva igyekezett a Tiltott Rengeteg sz�le fel� �s id�nk�nt megd�rg�lte a homlok�t.
Nincs valami h�d�t� �llapotban, vajon mit sz�l most Granger a lovagj�hoz? – ford�totta a pillant�s�t az �rtetlen �s sajn�lkoz� tekintettel �csorg� boszork�ny fel�.

A Szellemsz�ll�sra megy! – ismerte fel a m�sik �tj�t a var�zsl�. Indulata csak fokoz�dott.
Ezek szerint valaki elk�sz�ti a farkask�r elleni f�zetet a f�lv�rnek, de a t�netek manaps�g sem sz�nnek meg, �s ilyenkor mostan�ban is oda vonul el. Viszont akkor az �sz folyam�n mi�rt nem tal�lkoztak vele egyszer sem?!
D�h�sen sz�molt.
Okt�ber v�g�n Lupin �pp nem tart�zkodott Roxfortban, a k�vetkez� teliholdak idej�n pedig �k m�r a kast�lyban lapultak Drac�val.

�jra a l�nyra n�zett, de nem az t�rt�nt, amire sz�m�tott. Az egykori griffend�les nem szaladt r�gi ellenfele ut�n, hogy nagy b�tran �s ostob�n seg�teni pr�b�ljon neki, mint kisl�ny kor�ban, hanem t�tov�zva n�zett hol a v�rfarkas ut�n, hol pedig arrafel�, ahol � �llt.
Maga sem �rtette, honnan ugrott el� a r�gm�ltb�l ez a k�p, ahogy a bozontos haj� gyerek megpr�b�l hatni a n�la legal�bb k�tszer magasabb, akkor m�r teljesen �tv�ltozott vad�llatra.
�gy l�tszik, a sz�rnyetegek vonzz�k…

„Akkor neked eg�sz j� es�lyed lenne” – suttogta a hang gonoszul, k�ny�rtelen�l.
�s igazul.

Ebben a pillanatban Perselus Piton �j �let�ben �gy istenigaz�b�l el�sz�r, teljesen elvesztette a fej�t �s p�lc�t r�ntott. Ha egy kicsit nagyobb gy�l�lettel szor�totta volna, lehet, Ollivander �r egyik kit�n� alkot�sa v�gleg megadta volna mag�t.
Hermione k�zelebb l�pett �s tiltakozva, v�delmez�n felemelte a karj�t.

- Perselus!! Ne b�ntsa! – Lupin ek�zben j�csk�n elt�volodott, nem hallotta meg a fojtott ki�lt�st. Mialatt Piton a l�ny fel� ford�totta a fej�t, a v�rfarkas v�gk�pp elhagyta a t� k�rny�k�t, �s kics�szott abb�l a z�n�b�l, ahol a p�lca hat�sa el�rhette volna.

Hermione reszketve engedte le a karj�t. Felindults�g�ban �szre sem vette, hogy a f�rfi keresztnev�t haszn�lta. L�tta m�r d�h�snek Pitont nem is egyszer, de ez megr�m�tette. Mit v�tett neki Remus?! Hogy tud ennyire gy�l�lk�dni?

„Hogy tud, hogy tud? Ebb�l �llt az �lete. Szok�sok nem v�ltoznak egyik napr�l a m�sikra. M�g akkor sem, ha te itt vagy, hogy seg�ts.”

Az utols� sz� hosszan visszhangzott a f�l�ben.
Piton lassan leeresztette a kez�t, �s elrakta a p�lc�t, de �kl�t tov�bbra is �sszeszor�tva tartotta maga mellett.
A boszork�ny f�l�nken l�pett k�zelebb hozz� �s kutat�an n�zte.
Percekig gy�jt�tte a b�tors�g�t, azt�n a makacss�ga, hogy megtudja, mi volt ez az eg�sz, gy�zedelmeskedett a tapintat �s a f�lelem f�l�tt.

- Mi�rt gy�l�li ennyire? – k�rdezte szomor�an, v�daskod�s �s indulatok n�lk�l.

A f�rfit sz�ven �t�tte a hang. Elm�je m�gsem engedelmeskedett a kedves, b�k�ltet� sz�nak.
Felbukkant el�tte a k�p, ahogy a l�ny Lupinnal egy�tt bel�p a kapun �s „besz�lgetnek”.

- �s maga? Maga meg mi�rt szereti ennyire?! – v�gta oda goromb�n a tapintatlan k�rd�st, amire annyira ismerni akarta a v�laszt, b�r fogalma sem volt, mi�rt.

Hermione okos l�ny volt, de most a d�bbenet elvette a k�pess�g�t a logikus gondolkod�sra. Csak n�zett a par�zsl� feketes�gbe �s tagad�lag r�zta a fej�t.

- �n nem… mi nem… - suttogta percekkel k�s�bb nagy nehezen, amikor v�gre meg�rtette, mire gondolhat a f�rfi. F�lt�keny volna? De h�t mi�rt? – Remus a legjobb bar�tom, Harryt k�vet�en – tette hozz� magyar�z�lag.
- L�tom, bar�ti k�rrel remek�l el van l�tva – morogta a f�rfi gyanakv�an. Tagadja, h�t persze!

„V�rhat� volt, Perselus. Azt mondd meg, mi�rt k�ne hozz�d �szint�bbnek lennie, ha t�led sosem v�rhatna viszonz�st? K�l�nben is, mi van, ha igazat mond?”

Ha igazat mondana, akkor most olyan pofont kellene lekevernie s�rtetts�g�ben, hogy a legk�zelebbi fat�rzs adn� a m�sikat.
Az nem lehet, hogy t�nyleg nincs k�zt�k semmi, �s egy ilyen durva felt�telez�st sz� n�lk�l elviseljen. Majd �ppen a tud�l�kos kis �lgriffend�les!
Hermione pedig csak �llt, �s pr�b�lta mag�t t�ltenni az im�nti jeleneten. Szem�t le nem vette a f�rfi arc�r�l, amin sosem l�tott vihaross�ggal v�ltott�k egym�st az �rzelmek.
Azt�n valami olyant figyelhetett meg, amihez m�g csak hasonl�t sem tapasztalt soha.

Ahogy ott �lltak egym�ssal eg�szen szemben, t�tov�n, �rtetlen�l, lassan mindkett�j�k k�r�l halv�nyan dereng� v�konyka narancsos f�nys�v k�pz�d�tt, gomolyogva k�r�lvette �ket, de nem emelkedett a f�ldt�l egy bizonyos magass�gon fel�l. Csup�n a t�rzs�k k�r�l h�mp�lyg�tt, mint egy furcsa f�nyk�d. Megbabon�zva meredt a l�tv�nyra, k�zben tett egy l�p�st a f�rfi fel�.

Piton is �rz�kelte a jelens�get, �s teljesen ki�r�lt elm�vel, szinte delejesen ism�telte a fiatal n� mozdulat�t.
Az im�nti indulatoknak �s �rtetlens�gnek nyoma sem volt egyik�k szem�ben sem. Csak az az elhom�lyosul� csillog�s…
A f�rfi m�lyet l�legzett, ahogy tett egy �jabb l�p�st a m�sik fel�. Meglepet�s�re nem a t�l cs�p�s leveg�je hatolt a t�dej�be, hanem a lekasz�lt sz�na �s az erdei avar friss-fanyar illat�ra eml�keztet� finom p�rolg�s.
Hermione illata…

A f�nyl� s�voknak �gy l�tszik, mindegy volt, ki l�thatatlan, ki nem, mert egyre sz�nesebbek �s er�teljesebbek lettek, ahogy eln�mulva mer�ltek egym�s szem�be.
Egyszer csak nem volt hova l�pni tov�bb el�re. A k�t narancsosan f�nyl� mez� �sszeolvadt �s sz�ne egyre m�ly�lt.
Amikor Perselus keskeny, fagyos tenyere elt�nt a l�ny k�cos f�rtjei alatt, m�sik karj�val pedig vad er�vel mag�hoz r�ntotta Hermion�t, a f�ny sz�ne lassan hasonl�v� v�lt a hosszan �getett t�gl��hoz.

Nem tudta, mi t�rt�nik. M�r nem is akarta tudni, �rteni, �rtelmezni. Minden h�tra maradt mell�le, mintha valami f�nyes hurrik�n hordan� messze, messze ismert vil�g�t�l.
Csak a szem�t l�tta.
H�v�s �s nyirkos volt az els�, �vatlan �s kicsit sz�gletes ismerked�s, ahogy a f�rfi v�kony ajka meg�rintette, m�gis akarta m�g �s m�g.
Beles�ppedt ebbe a nem rem�lt, k�ptelen �s v�ratlan, majd egyre forr�sod� �lel�sbe, melynek reszketeg val�s�ga minden k�pzeletet fel�lm�lt �s v�rta, hogy sohase legyen v�ge.
A f�nyek v�gk�pp �sszeolvadtak �s a narancssz�n� s�vokat v�gleg eltakarta a m�ly b�bor.

Perselus Piton szik�r alakj�t kicsi karok tartott�k fogva, azt�n �gy hullottak bele mindketten a k�vetel�z� cs�kba, mint elk�rhozott f�zfalevelek a foly� sodr�ba �sz idej�n…

El�z�←…….→K�vetkez�