Constructio pontis (H�d�p�t�s)

Hermione lass�, egyenletes l�ptekkel haladt a gyeng�lked� fel�. A mardek�ros l�ny az elm�lt k�t napot ott t�lt�tte.
Minerva annak idej�n nem mes�lte el neki teljes eg�sz�ben Milena t�rt�net�t, csup�n a tanulm�nyait �rint� legfontosabb esem�nyekr�l t�j�koztatta.
Azt�n, ahogy megkedvelte a tanult, �les esz� fiatal l�nyt, �s f�k�nt, ahogy a t�rsai k�zt elfoglalt hely�t alaposabban szem�gyre v�ve sok tekintetben saj�t di�kkor�t v�lte felfedezni benne, maga is ut�nan�zett n�h�ny dolognak.

Miss Grosvenor egy s�lyos, ritka betegs�g miatt k�nyszer�lt annak idej�n �vet halasztani. �s, mint kider�lt, a csal�dj�nak el�kel� sz�rmaz�suk ellen�re rejt�zk�dni kellett ebben az id�szakban.
Ink�bb hom�lyosan sejtette, mint hat�rozottan tudta, hogy az �ll�t�lagos betegs�g valamilyen nehezen levehet� ront�s lehetett, �s feltehet�leg k�ze volt a hal�lfal�khoz. Ezek ut�n nem csoda, hogy a l�ny sz�lei �gy d�nt�ttek, nem tehetik ki tov�bbi vesz�lyeknek sem a l�nyukat, sem Milena hat �vvel fiatalabb �ccs�t.

Kor�bban is gyanakodott, hogy a di�kl�ny finom arcsz�ne tal�n nem csak az aranyv�r�ek k�r�ben felt�n�en gyakori s�padtfeh�r b�r eredm�nye, hanem vissza-visszat�r� t�nete egy lezajlott l�badoz�snak. Ezek szerint m�gsem fejez�d�tt be teljesen a gy�gyul�sa.

Madame Pomfrey bar�ts�gosan k�sz�nt�tte. Miss Stevenst�l m�r �rtes�lt Hermione esetleges l�togat�s�r�l, �s nem volt ellene semmi kifog�sa, tekintettel arra, hogy a l�ny nem volt fert�z�, s�lyos beteg, jelenlegi kezel�se ink�bb amolyan er�s�t� k�r�nak �s fel�lvizsg�latnak sz�m�tott.

A magas, fiatal l�ny egymag�ban �ld�g�lt az egyik f�lrees� �gyon, �s olvasott.
Mivel a legut�bbi kviddicsm�rk�z�s �ta eltelt m�r t�bb h�t, a helyis�gben nem voltak �pol�sra szorul� sportemberek.
Hermione k�zeledt�re feln�zett a k�nyv�b�l.

- J� napot, tan�rn�! – kelt fel lassan �s n�mileg meglepetten az �gyb�l. A boszork�ny azzal a lend�lettel, ahogy oda�rt, nyomta is vissza �l� helyzetbe.
- J� napot, Miss Grosvenor. Maradjon csak, Poppy szerint pihennie kell. Gondolom, Miss Stevens elhozta mag�nak a legut�bbi tananyagot – ereszkedett le egy sz�kbe az �gy mell�.
- Igen, k�sz�n�m.
- Nem akarom zavarni, csak annyi id�re j�ttem, hogy meg�rdekl�djem, hogy van, �s meddig kell m�g maradnia.
- Madame Pomfrey szerint a h�tv�g�n m�r mehetek.
- Akkor nem lesz probl�ma, hogy ezt a kis lemarad�st behozza. Megk�rdezhetem, mit olvas? – n�zett �rdekl�dve a kopott bor�t�ra.
- �hm, h�t �n csak… - j�tt l�that�an zavarba a mardek�ros, azt�n kib�kte – a Hosszan hat� ront�sok �s �tkokat.

R�vid, s�rl�d� hang hallatszott a h�tuk m�g�tt. A fiatal n� megfordult �lt�ben, de nem l�tott semmit, ami �sszef�gghetett volna a zajjal. Poppy az el�k�sz�t� helyis�gben tett-vett.
Nem foglalkozott tov�bb a jelens�ggel, ink�bb pr�b�lta elk�ped�s�t pal�stolni. Mi sz�ks�ge ennek a j� k�pess�g�, eddigi tapasztalatai alapj�n visszah�z�d�, b�r ravasz di�knak ezekre az ismeretekre?

- Nem akarom faggatni, de mi�rt �rdekl�dik ilyen t�m�k ir�nt? Gondolom, felesleges is eml�tenem, hogy McGalagony professzor nem t�mogatja, ha a tanul�k ilyesmivel foglalkoznak.
- Tudom, tan�rn�. Szem�lyesen enged�lyezte, hogy kik�lcs�n�zhessem ezt a k�nyvet – v�laszolt a l�ny sz�kszav�an.
- �rtem. Akkor, azt hiszem, nem j�rok messze az igazs�gt�l, ha felt�telezem, hogy az �vekkel ezel�tti betegs�ge k�zrej�tszik az �rdekl�d�s�ben.
- �gy van – b�lintott a l�ny lassan. Nem n�zett a boszork�nyra, �gy folytatta. – Biztosan hallott r�la, hogy �vet kellett halasztanom, �s csak Tudj… Vo-Voldemort buk�sa ut�n iratkozhattam be �jra.

Hermione igenl�en intett.

- A betegs�gemet egy kev�ss� ismert, r�gi �rt�s okozta. A sz�leim, miut�n elrejt�zt�nk, �rorsz�gban elvittek egy gy�gy�t�hoz, de az �tkot � sem tudta feloldani, csup�n enyh�teni a t�neteket, ezenk�v�l nagyon speci�lis gy�gyf�zeteket k�sz�tett nekem. Nagyj�b�l meggy�gyultam, de csak nagyj�b�l. Most is egyfajta ut�kezel�s v�gett vagyok itt. Ker�l, amibe ker�l, meg akarom tal�lni az �tkot, ami betegg� tett – kem�nyedett meg a hangja.

- Meg�rtem. Ha b�rmikor �gy gondolja, seg�ts�g�re lehetek, sz�ljon. Tudja, Milena, nem sok olyan k�nyv tal�lhat� a Roxfort k�nyvt�r�ban, ami m�g nem fordult meg a kezemben – tette hozz� enyhe �nir�ni�val.
- Igen, hallottam r�la – mosolyodott el a l�ny kis sz�jh�z�ssal. Ugyan, ki nem hallott Granger professzor olvas�sm�ni�j�r�l? – Sz�lni fogok, ha elakadok. �s k�sz�n�m.
- Nem is zaklatom tov�bb, pihenjen.

Az el�k�sz�t� ajtaj�ban a javasasszony bukkant el.

- Eln�z�st, Hermione, lassacsk�n v�ge a l�togat�snak, egyr�szt, Miss Grosvenornak j�t tenne egy kis zavartalan pihen�s, m�sr�szt, nekem is hamarosan indulnom kell Minerv�hoz.
- Igen, Poppy, megyek m�r. Vigy�zzon mag�ra, Milena. Jobbul�st. Viszontl�t�sra a k�vetkez� �r�n – b�cs�zott r�viden.
- K�sz�n�m, tan�rn�. Viszontl�t�sra.

Ahogy f�lkelt �s elhagyta a helyis�get, ism�t hatalm�ba ker�tette a furcsa �rz�s, hogy valami, vagy valaki mozog k�r�l�tte.
Alighogy bez�rta maga m�g�tt az ajt�t, el�vont p�lc�val fordult meg a folyos�n.

- Azt aj�nlom, nagyon gyorsan b�jjon el� – k�z�lte a leveg�vel ellentmond�st nem t�r�en.

�s r�gt�n ezut�n meglepetten engedte le a p�lc�t.
Draco Malfoy �llt el�tte.
Pontosabban nem �llt, sokkal ink�bb t�maszkodott a folyos� k�fal�nak.

- Draco?! Mit keresel itt, a gyeng�lked�n? – k�rdezte szemreh�ny�an, �mb�r suttogva. – Nem azt mondtad annak idej�n, hogy szeretn�d ezt a helyet nagy �vben elker�lni?
- De igen, azt mondtam – vonta meg a v�ll�t a fiatalember nyegl�n.
- �s? Ne kelljen m�r mindent szavank�nt kih�zni bel�led! – t�relmetlenkedett a boszork�ny.
- Ha megengeded, ink�bb nem a folyos� k�zep�n v�laszoln�k – n�zett r� a fi� figyelmeztet�en. Az�rt az inkognit�j�t j� lenne tov�bbra is meg�rizni.
- Rendben, igazad van. Menj�nk.

Malfoy ki�br�nd�totta mag�t, �s engedte, hogy a l�ny a saj�t szob�j�ba korm�nyozza.
�tk�zben t�rte a fej�t, mennyit mondjon neki, azt�n �gy gondolta, majd kialakul. Ismerve Hermion�t, valami �lmagyar�zattal �gysem sz�rhatja ki a szem�t. Meg azt�n… rendes csaj ez, csak egy kicsit minden l�ben kan�l.

Negyed �r�n bel�l a fiatal n� kandall�ja mellett �ltek, kez�kben egy-egy poh�r t�kl�vel.
A boszork�ny v�rakozva n�zett a mardek�rosra.
Mit keresett a gyeng�lked�n? Ahol nem volt m�s, csak… Milena!
Ismerik egym�st? A csal�djuk nagyon t�voli rokons�gban �ll. Lehet, hogy m�g gyerekkorukban tal�lkoztak. Az aranyv�r� csal�dok �ltal�ban el�g szoros kapcsolatot tartottak, �s nagy divat volt – akkoriban azt�n k�l�n�sen -, hogy az ut�dokat m�r eg�szen kicsi korukban bevezess�k az �gynevezett megfelel� t�rsas�gba.
De ha �gy lenne, akkor mi�rt nem mutatkozott meg a l�ny el�tt?
Egy pillanat m�lva m�r tudta is a v�laszt: mert Poppy szinte �lland�an a gyeng�lked�n tart�zkodik. Egyszer�en nem volt r� lehet�s�ge.

- Sz�val, mire vagy k�v�ncsi? – k�rdezte Draco n�h�ny perc hallgat�s ut�n.
- R�vid gondolkod�st k�vet�en, kiz�r�sos alapon, nyilv�n te is tudod, r�j�ttem, hogy Milena miatt �cs�r�gt�l a gyeng�lked�n. Ahelyett, hogy a szob�ban melegedn�l, �s inn�d az er�s�t� f�zeteket – tette hozz� szemreh�ny�an.
- Ugyan m�r, n�v�rke – morogta a fiatalember �rezhet� keser�s�ggel. – Azon k�v�l, hogy nem f�zom �lland�an, �s nem kell csak a takar� rejtek�ben �lnem, mi haszna id�ig, hogy idehozt�l? Az �llapotom szinte semmivel sem jobb, mint k�t h�nappal ezel�tt. Sok �rtelme innom azokat a borzalmas �z� l�tty�ket!
- Draco, �r�lj neki, hogy Piton professzor nem hallja, amit mondasz! – sz�lt r� szigor�an. – Nem az�rt dolgozik annyit, hogy ilyen k�nnyen feladd! K�l�nben pedig, ne tereld a t�m�t, l�gy sz�ves! Mit kerest�l Milena k�zel�ben? Ismered?

A fi� f�jt egyet. �gy l�tszik, t�nyleg nem �ssza meg r�szletes magyar�zat n�lk�l. Kif�rk�szhetetlen tekintettel n�zett a l�nyra.

- Nem akarlak s�rgetni – sz�lt halkan a boszork�ny. – Seg�teni szeretn�k, �s most el�g… sz�val, el�g szomor�nak t�nsz.
- B�lcs meg�llap�t�s, Granger. Az is vagyok – v�gott a r�gi Malfoy-hang.
- Tal�n m�gis j�t tenne, ha elmes�ln�d…
- Tipikus csajmegold�s – �rkezett a n�mileg lefitym�l� v�lasz.
- Ne gyerekeskedj, Draco – tette a karj�ra finoman a kez�t. – Ami�ta tal�lkoztam veletek, olyan feln�ttnek l�tszott�l. – Figyelmesen vizsg�lta a fiatal f�rfi arc�t. – Ennyire neh�z? – k�rdezte sokkal komolyabban.

V�lasz sok�ig nem k�vetkezett. M�r a m�sodik poh�r t�klevet kortyolgatt�k, mire a volt mardek�ros �jb�l megsz�lalt.

- Igen, ismerem. Nagyon t�voli rokonok vagyunk. Kicsi gyerek voltam, amikor kisbabak�nt a sz�lei elhozt�k hozz�nk vend�gs�gbe. Azt�n k�s�bb, a Roxfort el�tt, meg az els� �vekben is tal�lkoztunk p�rszor, m�g otthon. Nem voltunk bar�tok, legfeljebb csak alkalmi j�tsz�pajt�sok. Ahhoz kev�sszer tal�lkoztunk. A csal�dja aranyv�r�, de nem voltak k�l�n�sebben „akt�vak”.

Nem sz�lltak szembe a S�t�t Nagy�rral, viszont nem is vettek r�szt a…a gy�l�seken. Ap�m gyakran mondogatta, hogy puh�nyok, nem becs�lik el�gg� a sz�rmaz�sukat. Any�m ezekre a gondolatokra �ltal�ban helyeselt, nem mondott neki ellent.
�vekig nem l�ttam az iskol�n k�v�l, �s amikor legut�bb itt a Roxfortban tudat�ban voltam a jelenl�t�nek, csak egy volt a t�bbi kismardek�ros k�ly�k k�zt. Azt�n egyszercsak elt�nt, a csal�dja l�togat�sai is elmaradtak. Gondolom, nem sz�ks�ges r�szletezni �jra azt az id�szakot - fintorodott el a sz�gyellnival� eml�kek hat�s�ra.

- Persze. Tudjuk, hogy akkor gyakran m�g a szoros csal�di kapcsolatok is sz�tzil�l�dtak – Hermione megborzongott. Ha ki lehetett ker�lni, � sem sz�vesen besz�lt a Dumbledore hal�l�t k�vet� id�szakr�l �s Voldemort r�muralm�r�l.
- Nem tudtam pontosan, mi t�rt�nt, �s �szint�n sz�lva, akkoriban nem is �rdekelt. M�ssal voltam elfoglalva.
- �rtem – z�rta r�vidre ezt a t�m�t a l�ny a t�le telhet� legnyugodtabb hangnemben. – Ezek szerint nem tudtad, hogy s�lyos beteg volt, �s az�rt j�r m�g csak �t�d�vre, mert �vet kellett kihagynia?
- Nem tudtam. Perselus nem mes�lte neked a szilvesztert?
- Nem – ingatta a fej�t a boszork�ny alig �szrevehet�en r�zsasz�n arccal. Hetek teltek el az�ta. �s az eml�k m�g most is megremegteti a gyomr�t. B�r tudn� kezelni!

A fi� lopva figyelte a mellette �l� n� furcsa viselked�s�t. Egy-k�t perc ut�n folytatta.

- Sz�val, aznap estefel� egyed�l voltam. Gondoltam, Perselus biztos lement a birodalm�ba, �s semmi kedvem nem volt a csupasz falat b�mulni. Kital�ltam, hogy megn�zem a forgatagot a Nagyteremben, meg m�szk�lok egy kicsit. Lementem, persze ki�br�nd�tva, m�g n�h�ny biztons�gi tr�kk�t is alkalmaztam, �s csak n�zel�dtem. Olyan k�v�l�ll� voltam, hogy csak na.
- �s? Eg�sz este lent volt�l a buliban?
- El�g sok�ig. �s egyszercsak felfedeztem Milen�t. Alig ismertem meg. Valami visszah�z�d� kiscsajra eml�keztem, ehhez k�pest felbukkant el�ttem egy titokzatos, �rett n�. D�bbenetes volt.
- Bocs�ss meg, de ez el�g… meglep�en hangzik a te sz�db�l. Ugye sejted? – n�zett a fi�ra bizonytalanul. Az im�nti mondatokat t�nyleg Draco Malfoy mondta? Aki azt a visszatasz�t� sz�nj�t�kot csin�lta azzal a liba Parkinsonnal?

- Mi�rt, Granger? Idej�t nem tudom, mikor l�ttam b�rmif�le n�t k�zelr�l - nyomta meg az utols� sz�t g�nyosan. Na igen, Granger, meg a hatalmas tapasztalatai Weasleyvel!
- Mellesleg, nem azt mondtam, hogy �lmaim asszonya gyalogolt fel�m teljes aranyv�r� menyasszonyi felszerel�sben! – csattant fel hirtelen.
- J�l van, j�l van, nem akartalak megs�rteni, ok�? – visszakozott, b�r nem ker�lte el a figyelm�t, milyen nyomtalanul elt�nt mell�le a flegma, nagyk�p� �s k�z�ny�s mardek�ros, �s a hely�t milyen rekordsebess�ggel foglalta el egy zaklatott f�rfi.

- Sz�val, felfigyelt�l r�. Tulajdonk�ppen nem olyan meglep�. Milena k�l�nleges szem�lyis�g. A kedvenc tan�tv�nyom – n�zett a m�sikra bar�ts�gosan.
- Jellemz� – morogta a sr�c. – Gondolhattam volna, hogy ha tan�r leszel, akkor n�lad a hozz�d hasonl� tanul�g�pek lesznek a kiv�telezettek. Egy pillanat! Te kiv�telezel egy mardek�rossal?
- Sz� sincs r�la. Nagyon kedvelem Milen�t, d�jazom, hogy van, aki az �r�imon mindig j�l teljes�t �s v�g az esze, de nem az�rt kap j� �rt�kel�seket, mert a „kedvencem”, hanem az�rt, mert ilyen j� jegyeket �rdemel a munk�ja. Rendk�v�l kitart� l�ny.
- Azt �szrevettem – v�laszolta a m�sik kis s�hajjal. – Gyakran megl�pek a szob�b�l, �s �szrev�tlen�l figyelem, hol j�r, mit csin�l. �gy ker�ltem a gyeng�lked�re is. Csupa olyasmi ut�n kutat, amit jobb lenne elfelejteni – mondta felt�n� keser�s�ggel.

Hermione elgondolkodott. Draco l�that�an megb�nta, hogy annak idej�n k�vette a csal�di el��r�sokat, �s amin az ut�bbi �vekben �tment, azt t�nyleg senkinek nem k�v�nn�.

- Milena az�rt �rdekl�dik ennyire a k�l�nb�z� ront�sok ir�nt – McGalagony beleegyez�s�vel! -, mert meg akarja tal�lni azt az �tkot, ami a betegs�g�t okozta. Szerintem ez teljesen �rthet�.

Hirtelen esz�be jutott egy mer�ben �j �tlet. Malfoy n�l�n�l sokkal otthonosabban mozog ebben a t�m�ban! R�ad�sul tetszik neki a l�ny. Mi lenne, ha…?

- Draco! Te seg�thetn�l neki! Nyilv�n ismersz egy csom� ilyen t�m�val foglalkoz� forr�st, amit �n esetleg nem. Meg azt�n… sz�val, l�tom, hogy nagyon egyed�l van – b�lcsen nem tette hozz�, hogy ez a volt mardek�rosra legal�bb annyira igaz. - Nem igaz�n bar�tkozik senkivel. Tal�n j�t tenne neki, ha valakihez, aki nem tan�r, bizalommal fordulhatna, nem gondolod?
- Nem! – hallatszott az �les, tiltakoz� ki�lt�s. Hermione megh�kkenve n�zte az im�nt m�g ism�t viszonylag higgadt fi�t. – �gysem �llna velem sz�ba – tette hozz� sokkal halkabban.
- Mi�rt?
- Na, er�ltesd meg kicsit azt a m�retes agykapacit�sodat! M�gis mi�rt? – k�rdezte �lesen.

A boszork�ny gondolkodott egy darabig. Mi�rt haragudna Milena a fiatal Malfoyra? Ha m�r �vek �ta nem is tal�lkoztak.
Tan�cstalanul n�zett a fiatalemberre.

- Azt hiszem, nem kapizsg�lod – mondta Malfoy. Kiv�telesen a hangja nem volt leereszked�. – Akkor seg�tek: az ap�mat Lucius Malfoynak h�vj�k – hangzott a karcos magyar�zat.

Hermione d�bbenten hallgatott. Ha Milena Grosvenor a fi� szerint az apja miatt nem �llna sz�ba vele, annak csak egy �rthet� oka lehet. Lucius Malfoy �tkozta meg a l�nyt? A rokonai gyerek�t?!

- L�tom, m�r sejted – folytatta a fiatal var�zsl�. – Mint mondtam, akkoriban nem nagyon foglalkoztam ezzel a dologgal, �s ap�m sosem sz�molt be nek�nk felt�tlen�l minden l�p�s�r�l. De az�rt nem vagyok teljesen h�lye. Most, ami�ta l�ttam �t, �s r�j�ttem, hogy valamilyen vissza-visszat�r� gyenges�ge van, meg persze elcs�ptem a j� �reg Pomfreyval folytatott besz�lget�sek k�z�l n�h�nyat, �sszeraktam a mozaikdarabk�kat.

Akkoriban betegedett meg, amikor a Nagy�r igyekezett kiterjeszteni befoly�s�t, a csatl�sai l�tsz�ma pedig �nk�ntes alapon, de nyom�sgyakorl�ssal is rohamosan n�tt. Miut�n a j�slatg�mb �sszet�rt, ap�m megpr�b�lta helyrehozni a hib�t, f�leg, mivel nyilv�nval� volt, hogy Perselus egyre ink�bb a Nagy�r kiz�r�lagos jobbkeze lesz, ha nem csin�l valamit s�rg�sen.

A boszork�ny megborzongott a f�rfi nev�nek eml�t�s�re. Milyen �let lehetett az? �rgus szemekkel, f�lt�kenyen figyel� hal�lfal�k gy�r�j�ben, �lland� �letvesz�lyben, mag�nyosan.
Lehajtotta a fej�t.

Malfoy �rdekl�dve n�zte.
A szokott str�ber hely�n szomor� fiatal n� �lt, akib�l s�t�tt a m�ly egy�tt�rz�s �s valami rem�nyvesztett forr�s�g.
V�giggondolta, mir�l is besz�lgettek. J�-j�, kedveli a tan�tv�ny�t, meg aff�le griffend�lesk�nt nyilv�n elborzadt az apja g�tl�stalans�g�t�l, de ez nem magyar�zza meg a viselked�s�t.

- Voltak aranyv�r�ek, akik nem ugr�ltak annyira �r�m�kben, hogy a Nagy�r visszat�rt. Ut�lag visszagondolva, alighanem Milena csal�dja is k�z�j�k tartozhatott. Az ilyeneket h�zelg�ssel, anyagi zsarol�ssal, vagy fenyeget�ssel megpr�b�lta „jobb bel�t�sra” b�rni. Ap�mat gyakran k�ldte ki ilyen csal�dokhoz, hogy vesse latba minden befoly�s�t. Nem volt m�s v�laszt�sa. Nyilv�n m�r akkor is velem fenyegette… - nem n�zett besz�lget�partner�re.

- Sz�val, �gy gondolod, hogy �… hogy � hajtotta v�gre a b�ntet�st azokon, akik nem engedelmeskedtek el�g gyorsan? – k�rdezte a l�ny habozva.
- Att�l f�gg, mennyire el�kel� var�zsl�kr�l volt sz�. Az „alacsonyabb szint�” eseteket gyakran b�zta Dolohovra. Meg Greybackre – m�g most is futkosott a hideg a h�t�n az undort�l �s a f�lelemt�l. – Viszont Milena �sei t�bb sz�z �vre visszamen�leg aranyv�r�ek, �s a cs�ndesebb �letvitel� csal�dok k�zt az apja mindig is k�ztiszteletnek �rvendett. Nem gondolhatok m�st, �rted?
- Vil�gos. De mi�rt hiszed azt, hogy t�ged mindenki, Milena is az ap�ddal azonos�t?
- Tal�n nem? Ne l�gy m�r ilyen naiv. Hiszen �n magam is hasonl�tani akartam hozz�!
- De nem vagy az ap�d, Draco! �s szerintem jogod van hozz�, hogy kapj�l t�le egy es�lyt - folytatta a m�sik meggy�z�s�t.
- Majd gondolkodom rajta – morogta a fi�, bel�tva, hogy a volt �ltanul�t tal�n ezzel szerelheti le, legal�bbis �tmenetileg.
- Az j�. Nem foglak s�rgetni, nyugi. Csak �r�ln�k neki, ha szeg�ny l�nynak lenne megfelel� t�rsas�ga.
- Ezt nem gondolod komolyan! – a mardek�ros felpattant, �s j�rk�lni kezdett a szob�ban. – Te, egy f�griffend�les t�nyleg �gy v�led, hogy �n megfelel�, megb�zhat� t�rsas�g lenn�k egy l�nynak, akit nagy val�sz�n�s�ggel az ap�m �tkozott meg?!
- Pontosan �gy v�lem. Ha nem venn�d �szre, egy ideje a bar�tod vagyok. Azt hiszem.

A fiatalember megtorpant. �pp az �r�asztal mellett tal�lta el az utols� mondat, �s hirtelen nem is tudta, mi v�ltott ki bel�le nagyobb megr�k�ny�d�st: annak tartalma, vagy a t�ny, hogy a l�ny asztal�n egy sz�gletes, sima keretben mentora n�z vele farkasszemet.
Eltartott egy darabig, mire visszanyerte a besz�l�k�j�t.
Vissza�lt Hermione mell�, �s v�rakozva emelte r� a tekintet�t.

- Ezt most… mi�rt?
- Van ellene kifog�sod? – k�rdezett vissza a boszork�ny.
- Nincs. �s �n… sz�val, k�sz�n�m. Ilyesmi m�g nem fordult el� velem – tette hozz� habozva.
- Sz�val bar�tok vagyunk?
- Egye fene – d�rm�gte a fiatalember, �s elfordult.

- Mondd csak, ugye a professzornak nem sz�molt�l be r�la, hova k�sz�lsz, ha �pp nem vagy a szob�tokban? – v�ltott t�m�t a l�ny kis id� eltelt�vel.
- Eml�tettem, hogy szilveszterkor meglehet�sen ber�gott r�m. Amikor el�ker�ltem, felt�n�en inger�lten ord�totta le a fejemet. Az�ta sem �rtem, mit�l volt annyira paprik�s hangulatban. Egy�bk�nt, nem tudod v�letlen�l, hol j�rt Perselus aznap este? – fordult �jra a volt griffend�les fel�, a lehet� leg�rtatlanabb hanghordoz�ssal. Meg kell tudnia, mit keres a h�zvezet�je k�pe ebben a szob�ban! – Azt hittem, csak a laborban volt, de att�l nem lett volna olyan kib�rhatatlan. Am�gy is, az ut�bbi hetekben alig lehet besz�lni vele. Vajon mi baja lehet? – adta el� a m�ly �rtelm� t�preng�st.

Hermione Granger, b�r kor�nak egyik leg�rtelmesebb boszork�nya volt, az�rt igazi griffend�les. Annak rendje �s m�dja szerint bes�t�lt a csapd�ba.

- Aznap nem volt komolyabb tennival� a f�zetekkel – v�laszolta szinte azonnal. – Egy k�l�nlegesen sz�p helyen volt, fenn, a j�sl�stan terem fel� vezet� folyos� v�g�n�l.
- Milyen t�j�kozott vagy – v�gta r� Malfoy. – �s m�gis, honnan vagy ilyen j�l �rtes�lt?
- Onnan, hogy velem volt - suttogta a fiatal n�, �s b�r �rezte, milyen �rulkod� a viselked�se, nem tudta kontroll�lni �szt�n�s reakci�j�t. M�lyen elpirult.

Draco figyelmesen n�zte a l�that�an nagy zavarban l�v� n�t. Kezdte sejteni, valami nagyon �rz�keny, �s v�lhet�en nagyon elfojtott ter�let nyom�ra bukkant.
K�rd�sek t�mkelege mer�lt f�l benne.
Hermione egy�tt t�lt�tte az ��vb�cs�ztat�t volt b�jitaltan tan�r�val.
Ezek ut�n a f�rfi legenyh�bben fogalmazva is sz�rnyen idegesen reag�lt az � kis kiruccan�s�ra. Az ut�bbi hetekben mogorv�bb, mint valaha.
Csak azt a baglyot t�ri meg maga mellett hosszabb id�re. Aprop�, bagoly! A kis ragadoz�t Grangert�l kapta, ezt az�rt kar�csonykor siker�lt kiszednie a f�rfib�l.

Folyton egy�tt l�gnak a laborban, foglalta �ssze az elm�lt id�szakot nyegl�n, b�r r�gt�n belegondolt, hogy Piton nyilv�n hetekig vele pucoltatn� az �sszes holmij�t a man�k helyett, ha megtudn�, hogy az � �rdek�ben v�gzett kem�ny munk�t mag�ban „l�g�snak” titul�lja.
�s a l�ny Perselus f�nyk�p�t �rizgeti az asztal�n.
A k�rd�sek sz�ma minden egyes gondolatot k�vet�en rohamosan cs�kkent.

Most pedig �gy viselkedik, mint egy rajtakapott, szerelmes csitri.
H�t persze.
Mert az is!

A felismer�s ambivalens �rz�seket v�ltott ki bel�le. Egyr�szt, er�teljes �nel�g�lts�ggel gratul�lt mag�nak �nn�n ravaszs�g�hoz, m�sr�szt nagyk�p� somolyg�st v�ltott ki bel�le a morbid gondolat, hogy valaki Perselust, ezt a lehetetlen, udvariatlan, �ntelt, cs�nya, de elk�peszt�en �rtelmes �s kiismerhetetlen var�zsl�t f�rfik�nt �szrevehette. K�l�n�sen, ha azt is figyelembe veszi, hogy van k�zt�k cirka h�sz �v.

Azt�n ezeket a nem t�l bar�ti gondolatokat elnyomta egy �jabb megvil�g�t�s: Hermione im�nti kijelent�sei, meg a vele kapcsolatos sok�vi tapasztalatai ut�n �nmag�t is meglepte, mennyire �r�lne, hogy ha mindez �gy igaz, a l�ny utat tal�lna mag�nyos szobat�rs�hoz. Legink�bb az �gy�ba.

Ahogy most v�gigfuttatta mag�ban a lehet�s�get, m�sodszorra m�r nem t�nt olyan elvetem�lt gondolatnak.
Perselus val�ban nem kellemes t�rsas�g, kifejezetten fiatalnak sem nevezhet�, de Granger mindig is korav�n volt, �s k�pes megpr�b�lni j�l kij�nni a legelviselhetetlenebb idi�t�kkal is.

B�ven volt elegend� tapasztalata a mardek�ros l�nyokkal ahhoz, hogy m�r els� tal�lkoz�sukkor �szrevegye, a kis borzas eminens nagy val�sz�n�s�ggel igen-igen szenved�lyes, lobban�kony n�v� �rett.
Ebb�l az aspektusb�l t�kmindegy, hogy Granger nem sz�p, �s a kork�l�nbs�g jelent�s�ge is elt�rp�l.

Sokkal fontosabb, hogy a var�zsl�nak �pp egy ilyen n�re lenne sz�ks�ge.
Mostanra m�r megismerte annyira Perselust, hogy (figyelembe v�ve az �lete teljes t�rt�net�t) felm�rje, ha egy parttalan, felszabad�t�an g�tl�stalan �rv�ny sem r�ntja ki a g�d�rb�l, akkor semmi.
Legfeljebb saj�t j�l felfogott �rdek�ben �vakodott ezt a felismer�s�t a f�rfi tudom�s�ra hozni.
Nem k�v�nt id�nek el�tte, t�bb darabban, v�gleges jelleggel csatlakozni a var�zsl� �vegeiben �szk�l� l�nyekb�l �ll�, bizonytalan eredet�, gusztustalan t�rsas�ghoz.

- Tudod, m�r kor�bban is akartam mondani, eg�sz j� n� lett bel�led – provok�lta a l�nyt hallatlan szemtelens�ggel. – A mostani besz�lget�s�nk csak meger�s�tette a megfigyel�semet. Kifejezetten j�l �ll neked, hogy szerelmes vagy.

Hemione felkapta a fej�t. A harag, a zavar �s a sz�gyen egyszerre fokozta b�re v�r�ss�g�t.

- Draco Malfoy! Hogy mer�szeled?! – emelte pofonra a kez�t lend�letesen.

De a mardek�ros gyorsabb volt. Felpattant, �s biztons�gos t�vols�gb�l, gunyoros vigyorral, esengve �sszeillesztette k�t tenyer�t.

- Jaj, ne b�ntson, kisasszonyom! Dracy �nnep�lyesen megfogadja, hogy j��� lesz – ny�jtotta el gyerekesen a sz�t, t�k�letesen ut�nozva egy h�ziman� st�lus�t – csak ne horpassza be az orrom m�sodszor is! – kiab�lta teljesen �leth�en, b�r az utols� szavak k�zben m�r vinnyogott a visszafojtott vihog�st�l.

Hermione legyintett, azt�n elmosolyodott. H�t lehet egy ilyen marh�ra haragudni?
Ebben a pillanatban nagyon eml�keztette az �vekkel ezel�tti Ronra �s Harryre. T�nyleg lehetn�nek bar�tok…
Csak az a mondat ne hangzott volna el!
Draco m�g nevetg�lt egy darabig, de azt�n f�lig-meddig elkomolyodva f�lemelte a k�pet az asztalr�l, �s vissza�lt a karossz�kbe.

- Mint r�viddel ezel�tt m�r kifejtettem, nem vagyok se vak, se h�lye. K�l�nben pedig… mi m�ssal tudn�d megmagyar�zni ezt itt? – mutatta fel Piton arck�p�t.

A boszork�ny nem n�zett r�, csak a szeme sark�b�l �rz�kelte a teljes lebuk�st. Nem tudott mit reag�lni.
L�bait f�lh�zta az �l�be. Ez a mozdulata viszont f�k�nt arra volt j�, hogy Cs�mp�s el�rkezettnek l�ssa az id�t, hogy az �l�be telepedjen �s kikunyer�ljon mag�nak n�h�ny perc t�r�d�st.
Oda sem figyelve cir�gatta a v�r�s bund�t, �s kihaszn�lta a lehet�s�get, hogy a macsk�j�val val� foglalkoz�s �r�gy�n nem kellett �llnia a fiatal Malfoy �that� tekintet�t.

- B�rmenyire sz�rakoztat� lenne, nem akarlak bosszantani – fejezte ki sajn�lkoz�s�t a volt mardek�ros. Nem t�nt eg�szen meggy�z�nek… - De ugye magad is bel�tod, hogy a felvet�sem eg�szen nyilv�nval�an k�vetkezett abb�l, ahogy most viselkedsz. Nagyon besz�des a hallgat�sod, Hermione – v�ltott egy sokkal bizalmasabb, kedvesebb hangra.

A l�ny tov�bbra is n�m�n n�zett maga el�, de m�g el�rebuk� tincsei k�zt is l�tszott, a besz�lget�s sokkal jobban felkavarja, mint amennyire mutatni igyekszik.
A fiatalember csak most kapott �szbe. Eddig az arckifejez�sig �gy v�lte, valami griffend�les rajong�ssal kevert, eltitkolt, furcsa v�gyat fedezett fel az el�bb, amit ki lehetne akn�zni abb�l a c�lb�l, hogy Pitonnak legyen egy n�je, aki helyrer�ntja az �n�rt�kel�s�t, most viszont hirtelen r��rzett, enn�l j�val t�bbr�l van sz�.

Megk�sz�r�lte a tork�t.

- Nem akartalak megb�ntani. Ezek szerint… te t�nyleg… beleszerett�l?

A fiatal n� csak �lt tov�bb, �l�ben a dorombol� j�sz�ggal, azt�n nagyon lassan b�lintott.
Most m�r Malfoy is elcs�ndesedett.
Nagyokat hallgatva pr�b�lta a hihetetlen, letagl�z� inform�ci�t feldolgozni.
Ha �szinte akart lenni mag�hoz – �s az ut�bbi �vekben m�r r�j�tt, ez az egyetlen j�rhat� �t a vil�gban -, nem sz�vesen cser�lt volna most a l�nnyal. Elcs�b�tani k�nny� egy f�rfit, tal�n m�g Pitonnal kapcsolatban sem lehetetlens�g, de ez az �rz�s… uhhh… szeg�nyke.

Na �s mi a helyzet Perselussal?
Miut�n � is olvasta a Pr�f�ta cikkei k�z�l egyik-m�sikat, nagyj�b�l tiszt�ban volt Lily Evans jelent�s�g�vel. Gondolatban sz�mtalanszor falra is m�szott att�l, hogy a var�zsl� fiatalon micsoda balf�k lehetett.
Kegyetlen �r�ks�g.
Ennek ismeret�ben szeretni Pitont! Pff.

- Nem irigyellek – mondta nagyon �szint�n. – Csak, hogy tudd: szerintem j� lenne nektek egy�tt, de att�l tartok, ez nem lesz egy s�tagalopp.
- M�rmint micsoda? – k�rdezte Hermione �rtetlen�l.
- Term�szetesen a megh�d�t�sa, mi m�s? Griffend�les volt�l, csak nem mondt�l le r�la m�r eleve? – h�ledezett. Itt �l ez a n�szem�ly teljesen megzakkanva, �s miut�n � r�j�tt az eg�szre, azt hiszi, majd annyiban hagyja a dolgot? Legf�bb ideje felr�zni ebb�l a h�lye melank�li�b�l!
- Draco, �llj! Nem avatkozhatsz bele! – emelte f�l a kez�t a l�ny tiltakozva.
- Nem is arr�l van sz� – v�gott vissza azonnal. – De ugye nem hitted, hogy hagyni foglak titeket k�t szomsz�dos szob�ban, egym�st�l karny�jt�snyira besavanyodni? L�tod magadat k�v�lr�l? S�t r�lad a szerencs�tlens�g!

B�r, Perselust azt hiszem, m�r vihetn�m is a M�zesfal�sba �s belem�rthatn�m valamelyik �dess�ges d�zs�ba, hogy fogyaszthat� �llapotba hozzam. Sz�val, mivel kezdj�k a hadm�veletet?
- Te meg�r�lt�l! Nem lesz semmif�le hadm�velet. Nem fogom nevets�gess� tenni magam. El�tte meg f�leg nem, amikor azt is olyan neh�z volt el�rni, hogy legal�bb a munk�mat m�r elismeri. Draco, t�nyleg! �n nem vagyok Pa… Parvati, aki ilyen �cska tr�kk�kh�z folyamodik!
- Ugye nem Parvatit akart�l mondani az el�bb? – k�rdezte a fi� halkan.
- Nem. Ne haragudj, csak kics�szott a sz�mon.
- Semmi baj, nem voltam beleesve, csak… mindegy, ez m�r a m�lt.
- Bocs.
- T�rj�nk vissza Perselushoz. Teh�t, mit fogsz most csin�lni?
- Semmit. Vagyis amit az eddigi h�napokban. Dolgozom, seg�tek neki a laborban, hordom nektek a kaj�t, olvasok.
- Ne k�d�s�ts! Vele mihez fogsz kezde…?

A boszork�ny szerencs�j�re - vagy szerencs�tlens�g�re - er�teljes kopogtat�s hallatszott.
A bent �l�k �sszen�ztek. A var�zsl� k�rd�n felvonta a szem�ld�k�t.

- A professzor. Bocs, Draco, mennem kell. Meg�g�rtem, hogy elk�s�rem az �vegh�zakhoz. Szerezn�nk kell egy kisebb mennyis�g� zs�lyalevelet – mondta Hermione magyar�z�an, mik�zben az ajt�hoz sietett, �s miel�tt kit�rta, m�g egy utols�, figyelmeztet� pillant�st vetett a fiatalemberre.

Csakugyan Piton �llt az ajt�ban. Bossz�san konstat�lta, hogy a n� t�volr�l sem menetfelszerel�sben v�rja.

- J� est�t! – morogta. – Rem�ltem, hogy nem felejti el a mai programot, de hi�ba, m�g �n is t�vedhetek. T�z �venk�nt �tlag egyszer.
- J� est�t, professzor! Nem felejtettem el, mihelyst Draco lesz sz�ves visszaf�radni a szob�jukba – n�zett v�rakozva a fi�ra, mik�zben ujjaival a f�lig nyitott ajt�sz�rnyon dobolt, �s teljesen figyelmen k�v�l hagyta a f�rfi �nel�g�lt megjegyz�s�t -, m�ris indulhatunk.

A fogashoz l�pett, gyorsan meleg k�penyt h�zott a tal�rja f�l�, �s f�lvette megszokott sapk�j�t, keszty�j�t, �s s�lat csavart a nyak�ba.
Malfoy vihogott.

- Megosztan�d vel�nk, mi olyan mulats�gos? – k�rdezte az id�sebb var�zsl� enyhe �llel. – �gy viselkedsz, mint a legs�t�tebb pubert�ssal k�szk�d� harmad�ves hugrabugosok – feddte meg, l�that�an a legcsek�lyebb eredm�ny n�lk�l.
- Hermione elfelejtett felvil�gos�tani, hogy a zs�ly�t Gr�nlandr�l hozz�tok – n�zett v�gig sz�les mosollyal az alaposan fel�lt�z�tt p�roson.

Kint olyan hideg volt, hogy Piton is fekete keszty�ben �s s�llal jelent meg.
A fi� id�tlenked�se egy�ltal�n nem hatotta meg, csak fens�bbs�gesen �sszefonta a karj�t a mellkasa el�tt, �s t�relmetlen�l figyelte a fiatal n�t, mit sz�szm�t�l m�g annyit.

Azt m�r nem �rz�kelte, ahogy v�gigsiklott a tekintete a l�nyon �s m�r egy�ltal�n nem inger�lten meg�llt a sapka al�l minden ir�nyba szerteg�nd�r�d� f�rt�k�n, hogy v�dence cs�szealj m�ret�re ny�lt szemekkel tanulm�nyozza az arckifejez�s�t, �s az sokkal t�bb gondolat�t fedi fel, mint szeretn�.

A fiatal Malfoy m�g mindig somolyogva nagy nehezen elszakadt a l�tv�nyt�l, �s a szob�juk fel� indulva a v�lla f�l�tt m�g visszaintett.

- Hangulatos t�li s�t�t, fiatalok – pimaszkodott. – �gy n�zem, gy�ny�r� id�t�k lesz egy kis testmozg�shoz. Telihold van.

Vigyorogva becsapta az ajt�t, m�g miel�tt egykori professzora villog� szemmel leteremthette volna.
Sajnos, a meteorol�giai el�rejelz�se t�lont�l is igaznak bizonyult…

El�z�←…….→K�vetkez�