Nihil humani a me alienum puto (Semmi, ami emberi, nem idegen t�lem)*

Perselus Piton k�r�lbel�l m�sf�l �r�ja t�rt vissza a pinc�be Drac�t�l, hogy a Vitalita Maxima f�p�rlat�t �jra forralja, miut�n belerakta az ez�stt�r hegy�vel h�romszor, az �ramutat� j�r�s�val megegyez� ir�nyban felkevert negyed pint* csipkelepke v�lad�kot. K�l�n�s �vatoss�ggal kellett elj�rni, ugyanis a forral�st hirtelen, nagy l�ngon kellett v�gezni, ugyanakkor vigy�zni arra, hogy az elegy ne fusson ki, mindek�zben egy hossz�nyel�, sek�ly �nkan�llal le kellett merni a folyamatosan k�pz�d� habot, majd abban a pillanatban, hogy a habz�s megsz�nt, az �st�t leemelni a t�zr�l. Mindezen t�l a k�pz�d� piszkoss�rga habra is sz�ks�g volt, egy m�sik, egyes m�ret� �n�stbe lehetett �tmerni a tov�bbi felhaszn�l�sig.

Elm�ly�lten dolgozott. Csak amikor a felsz�nre j�tt habot is ell�tta egy melegen tart� burokkal, valamint a megfelel�en felforralt alapf�zetet a recept szerinti ideig, lass� kever�s mellett h�t�tte, �rz�kelte, hogy valami nincs rendben.
P�lc�j�val a leveg�be villantott egy �rasz�mlapot, �s fokoz�d� indulattal konstat�lta, hogy Granger, az eminens Granger k�sik.
S�t, mivel m�r k�t �r�ja itt kellene lennie, ink�bb helyt�ll� meg�llap�t�s, hogy egyszer�en elfeledkezett a meg�llapod�sukr�l.
A fen�be is!

Megmondta neki, hogy csup�n �t napig tudja n�lk�l�zni! M�rpedig az letelt.
M�gis, hogy k�pzeli ezt a l�ny? Cserbenhagyja a munka fel�n�l, �s m�g csak oda sem b�ffenti, mi�rt nem m�lt�ztatik ott tart�zkodni, ahol lennie kellene?
Egy�ltal�n hol van? Mi volt olyan s�rg�s?
Ez�rt megkapja a mag��t, az biztos. K�r, hogy m�r nem vonhat le vagy �tven pontot a nyavaly�s Griffend�lt�l…

A f�zet k�zben az el��rt h�m�rs�kletre h�lt. Neki�llt az eszk�z�k megtiszt�t�s�nak �s elpakol�s�nak. G�piesen tett-vett, hely�re r�ptette a m�r�kanalakat, ki�r�lt fiol�kat, gondosan bedug�zta a felhaszn�lt alapanyagok �vegcs�it �s azokat is visszarakta a b�jitalos szekr�nybe, majd lez�rta a szekr�nyajt�t. Fogott egy puha b�rdarabot, �vatosan �tt�r�lgette a finom mechanikus t�ram�rleg serpeny�it, a hely�re tolta, azut�n �jra kiegyens�lyozta a m�r�t�ny�rokat.

Eltelt m�g f�l �ra. Hol a fr�szban lehet az a kis… okostoj�s?
D�h�s volt. Tegnap este �ta igaz�b�l egyfolyt�ban.
V�grehajtott egy var�zslatot, �s el�z� est�j�b�l nem eml�kszik semmire.
Az utols� mozzanat, ami m�g a hely�n van az, amikor led�lt pihenni a laborban, szendergett egy darabig, azt�n hirtelen valami v�gigsim�tott a haj�n. A semmib�l.
A k�vetkez� dolog, amire eml�kszik, hogy valamikor �jjel el�g vacakul �rezte mag�t, k�v�lygott a feje, �melygett a gyomra, �s meghat�rozhatatlan hi�ny�rzet gy�t�rte. Mintha bel�le t�nt volna el egy darab.
Gyanakodott, hogy mit m�velhetett, felismerte a t�neteket.
Eg�sz nap dolgozott, olvasott. �tv�gya nem igaz�n volt.
Estefel� azt�n bizonys�got nyert az elgondol�sa.

Az im�nt k�lcs�nvette Draco p�lc�j�t. Nem volt valami nagy sz�m, nyolc �s f�l h�velyk, enyves �ger, egyszarv�sz�r maggal, olcs�, felt�n�smentes darab. Nyilv�n a fiatal Malfoy ehhez tudott hozz�jutni. Meg sem k�zel�tette az Ollivander-f�le eszk�zt, amit Potter annak idej�n elvett a fi�t�l. De arra az�rt megfelelt, hogy egy �vatosan megv�lasztott id�pontban, amikor Draco egy ki�br�nd�t� leple alatt elment a mosd�ba, elv�gezzen vele n�mi ellen�rz�st.
A Priori Incantatem roppant megh�kkent� eredm�nnyel z�rult. Viszont a fi� perceken bel�l visszat�rt a szob�ba, �gyhogy nem volt m�dja tov�bbi vizsg�latokra �s elm�lked�sre.
M�s nem hi�nyzott volna, minthogy volt tan�tv�nya el�tt magyar�zkodni kelljen, m�g ha az Lucius fia is!

�m a dolog nem hagyta nyugodni.
Mi�rt t�r�lte az eml�keit? �s f�leg, milyen eml�keket?
Mi a fene zajlott le a t�k �res pincehelyis�gben, ahol rajta k�v�l csak Morbi szuny�k�lt az egyik mozs�rban?

„Ak�rmi volt is, Perselus, meglehet�sen kiakaszthatott. H�nyszor fordult el� az elm�lt h�rom �vtizedben, hogy t�r�lted volna az eml�keid b�rmelyik�t is?”

Nem volt r� precedens.
Ezt a remek var�zsig�t eddig m�g csak m�sokon alkalmazta. P�ld�ul olyanokon, akiket k�zvetlen vesz�lybe sodort volna, ha eml�keznek a vele val� tal�lkoz�sukra, de m�g ink�bb arra, milyen inform�ci�kat adtak �t neki.

Nem jutott d�l�re az elm�lt huszonn�gy �r�t illet�en.
M�rpedig a Priori Incantatem t�vedhetetlen. Ha az megtal�lja az elv�gzett var�zslatok k�zt az Exmemoriamot, akkor holtbiztos, hogy azt v�gre is hajtotta.
De mi�rt?

R�ad�sul itt van – vagyis �ppen hogy nincs itt – ez a kotnyeles n�szem�ly. Ha nem lenne olyan gyakorlott, �s nem tudna egyszerre k�t �st�t is fel�gyelet alatt tartani, pocs�kba ment volna egy csom� f�radoz�sa. F�radoz�suk.
Nem volt k�nny� ism�telten tudatos�tani mag�ban, hogy ez a b�jital, ha meggy�gy�tja Drac�t, k�z�s eredm�ny�k lesz.
V�gzett az ut�munk�kkal, �s hirtelen �gy d�nt�tt, m�gis megkeresi a kis mihaszn�t. Legal�bb j�l leteremtheti, most azonnal, nem majd m�snap, mire elsz�llna a m�rge egy r�sze.
Sz�rt mag�ra egy ki�br�nd�t�t – biztos, ami biztos -, �s nesztelen�l a bej�rati hall fel� lop�zott.
Azt�n f�ldbegy�kerezett a l�thatatlan l�ba.

Granger Lupinnal egy�tt l�pett be a hatalmas kapun. �gy t�nt, meglehet�sen bizalmasan besz�lgetnek. A v�rfarkas �tkarolta a l�nyt.
N�h�ny mondatfoszl�nyt is elcs�pett.

- Remus, k�rlek! – motyogta Granger sz�nalmasan. – Ugye nem mondod el senkinek?
- Nem csin�ln�k ekkora h�lyes�get – r�zta a var�zsl� a fej�t hat�rozottan.
- Tonksnak sem! – k�rdezte-k�vetelte a n� sokkal hat�rozottabban.
- Hova gondolsz? – n�zett a f�rfi kiss� �rtetlen�l.

„Jellemz�. Minden n�nek ez lenne az els� k�rd�se, csak te �rtetlenkedsz itt, te marha. Nan�, hogy nem akarja a feles�ged tudom�s�ra hozni. Idi�ta!”

Piton �gy v�lte, minden teljesen vil�gos. Granger vallom�sa, amit kihallgatott, az indokolatlan hangulatv�ltoz�sok, a s�padt t�nferg�s. Minden.
Ugyanebben a percben agy�t ellepte valami s�rg�sv�r�s k�d.
Hogy gondolta ezt ez a… ez a…?
Lupin n�s!
Enn�l n�sebb m�r nem is lehetne.
�pphogy j�rni tud� gyereke van.
�s r�ad�sul – legal�bbis ez a k�p alakult ki a k�ztudatban – Tonks Granger bar�tn�je. Nem a legk�zelebbi, de j� bar�tn�je.
Eleget hallott.
Sarkon fordult, �s ahogy j�tt, ugyanolyan hangtalanul �s �szrev�tlen�l visszat�rt a pinc�be.

Az ajt� m�g percekig remegett a keret�ben.
Becs�rtetett a szob�j�ba �s ledobta mag�t a karossz�k�be.
Legf�k�pp azt nem �rtette, mi�rt ilyen iszonyatosan d�h�s.
�gy �rezte mag�t, mint akit el�rultak.

„Mire f�l ez a nagy felh�borod�s, �regem? Egy: te azt�n igaz�n nem vagy abban a helyzetben, hogy m�sok felett �t�lkezz. Kett�: a l�ny amolyan illeg�lis koll�g�d, nem a tulajdonod. H�rom: nem mindegy neked, kivel kezd teljesen inkorrekt viszonyt?”

Nem!
Granger nem lehet sz�m�t� �s tisztess�gtelen. Nem szok�sa, �s k�sz!
Eg�sz val�j�t elt�lt�tte az �rthetetlen csal�dotts�g, �s a tehetetlens�g oly j�l ismert �rz�se.
Mit eszik a l�ny ezen a f�lv�ren?
Granger a leg�rtelmesebb boszork�ny, akit ismer.
Lupin se buta – ismerte be kelletlen�l -, de az�rt ennyire nem nagy sz�m.

„Megint a r�gi n�ta, Perselus: mikor fogod v�gre bel�tni, hogy egy �tlagos k�pess�g� �s szem�lyis�g� f�rfi sokszor sikeresebb egy n�n�l, mint a kimagasl�ak, puszt�n az�rt, mert megnyer�en �s lovagiasan viselkedik?”

�ppen ez ideges�tette annyira Lupinban. A v�rfarkassal kapcsolatos csod�s tapasztalatain k�v�l. Ez a szel�d, jovi�lis, undor�t�an �rzelmes fell�p�s, amivel Potter�k k�r�ben annyira n�pszer�v� v�lt.
M�r �rtette, mi�rt tartott ennyi ideig a l�nynak felh�vni mag�ra a figyelmet. �s hogy mire vonatkoztak a szavai az el�rhetetlen, megk�zel�thetetlen f�rfir�l.
B�r az a fiatal fick� r�k�rdezett a Titkos Im�dott csal�di �llapot�ra, �s… �s Granger nem v�laszolt egy�rtelm�en a k�rd�sre!
Nem hazudott, de igazat sem mondott.
�s a v�rfarkas?
Lupin ugyeb�r roppant erk�lcs�s.
Na, eddig tartott a meggy�z�d�se! – grimaszolt rosszindulat� megvet�ssel.

„Tulajdonk�ppen mi bosszant ennyire? Az, hogy Granger figyelmetlen �s t�le szokatlanul meggondolatlan volt, vagy az, hogy a v�rfarkassal kezd?”

Igaz�b�l mindkett�.
Nem tudta meghat�rozni, pontosan mi�rt, de nagyon nem akarta, hogy a l�ny Lupin szeret�je legyen.
Ez m�ltatlan �s semmi j� nem fog kis�lni bel�le.

„Persze, hogy nem. Megism�tlem: mi�rt zavar ennyire?”

…

„B�vebben?”

…

„A vil�g�rt sem szeretn�k t�relmetlennek t�nni, de enn�l az�rt gyorsabban szokt�l reag�lni. Sz�val?”

Eh, fogalma sincs, csak egyszer�en nem akarja, �s k�sz!
Pocs�k hangulatban telt az est�je, �s az �jszaka sem volt enn�l sokkal jobb.
Gy�r�tten �bredt.
Haragosan konstat�lta, hogy Granger m�g egy nyomorult bagoly seg�ts�g�vel sem k�rt eln�z�st, ami a k�telez� minimum lett volna ebben az esetben.

Saj�t baglya b�tortalanul letelepedett el�tte az asztal sark�n.
Mivel nem t�r�d�tt vele, a z�ldszem� kis gomb�c k�zelebb �vakodott, majd k�t perc m�lva m�r a v�ll�ra ereszkedett, �s bar�ts�gosan odadugta tollas fej�t a f�l�hez.
Gondolkod�s n�lk�l, inger�lten les�p�rte a madarat.
Morbi m�ltatlankodva megr�zta a toll�t, od�bb sz�kkent, azt�n vissza�lt az im�nti sarokra.
Piton f�ln�zett, �s enyh�n elsz�gyellte mag�t.

„Ez a kis tollpamacs nem tehet arr�l, hogy rosszkedv� vagy” – mondta egy igen szemreh�ny� hang.

T�nyleg nem tehet r�la. K�l�nben pedig. Nem is rosszkedv�!

„Ugyan Perselus, kit akarsz ezzel meggy�zni? D�h�s vagy �s csal�dott.”

F�lkelt �s hozott a kisbagolynak n�h�ny falat k�l�nleges bagolycsemeg�t, azt�n megborzolta a toll�t. A mad�rka h�l�san t�pkedte a falatokat. Kicsit k�s�bb a f�rfi tenyer�be f�rta a fej�t. A m�g viszonylag puha tollak finoman csiklandozt�k a k�zfej�t.

„L�tod, van, aki ragaszkodik hozz�d. Szeret t�ged…”

Pff. Na persze, van aki. Egy bagoly.
M�g hogy szereti!
K�zr�hej, mint kamaszkora �ta minden k�r�l�tte.
M�gis… Megkedvelte a kis d�g�t.
Morbi igaz�n h�l�s minden kis t�r�d�s�rt, tal�n �szt�n�sen felm�rte, hogy gazd�j�t�l egy-egy apr�s�g is nagy dolognak sz�m�t.

„T�le kaptad” – emelte ki a hang k�l�n�s nyomat�kkal.

Igen, �s?

„Piton, Piton! Akkor kezdj�k el�lr�l: Granger m�r t�bbsz�r bizonys�g�t adta, hogy komolyan gondolja ezt a bar�ts�got. Nem gondolod, hogy kiss� t�lz�sba viszed a s�rtetts�get, csak, mert egyszer nem jelent meg a k�z�s munk�n? M�ssal is el�fordulhat, m�g veled is.”

De nem fordult, nem fordulhat el�! K�l�nben pedig: nem is a kimarad�sr�l van sz�…

„Hanem mir�l?” – Csapott le a hang a pillanatnyi bizonytalans�gra.

… Arr�l, hogy… hogy m�gis kihagyja �t az �lete alapvet� t�rt�n�seib�l. Milyen bar�ts�g ez?

„T�r�keny. Kezdetleges. �s mivel te k�ptelen vagy kedvesen �s meg�rt�en viselkedni, nyilv�n nem mer beavatni a titkaiba. Semmi sz�ks�ge kioktat�sra, meg cinikus, tan�csoknak �lc�zott utas�t�sokra. Nem veszed �szre, hogy ez a l�ny didereg? Melegs�gre, t�mogat�sra v�gyik. Ha �ltal�nos okoss�gokra szorulna, a k�nyvt�rban �lne, nem veled a laborban.”

Na persze. Ha lett volna r� lehet�s�ge, nem itt t�lt�tte volna az idej�t, hanem nyilv�n Lupin �gy�ban.
A gondolatra �gy el�nt�tte az epe �s a gyilkos indulat, hogy az �ppen a kez�ben tartott penn�t szil�nkokk� t�rte.
Morbi riadtan huhogott, �s od�bb h�zta a fej�t.

- Nyugalom, kis�reg, csak maradj, ahol vagy – fordult fel� d�rm�gve, megvakargatta a sz�rnyt�v�t, de a k�vetkez� pillanatban �jb�l gondolataiba m�lyedt.

Hermione nagy nehezen elverg�d�tt a szob�j�ba, nagyon gyorsan t�lesett a tiszt�lkod�son, �s f�radtan zuhant a p�rn�ra. Cs�mp�s azonnal felpattant a kosar�b�l, oda�vakodott az �gy sz�l�hez, �s egy perc m�lva m�r teljesen �rtatlan pof�val b�multa a l�nyt, a vetett �gynem� tetej�n �sszeg�mb�ly�dve.
Nem volt kedve lezavarni.

Pr�b�lta megem�szteni a hallottakat. A Bizonytalan Lelkek Katlan�t – amir�l eddig nem olvasott sehol -, a k�t f�rfi sz�rre�lis tal�lkoz�s�t, �s legf�k�ppen Remus utols� kijelent�s�t. Nem tudta letagadni. A var�zsl� �szrevette, mi zajlik le benne. Ennyire egy�rtelm� a viselked�se? Igaz, sose tudott j�l sz�n�szkedni.
Riaszt� gondolat volt.
Lupin �g�ret�ben, hogy nem fog besz�lni r�la senkinek, meg lehet b�zni. Ink�bb att�l tartott, a f�rfi majd felt�n�en igyekszik �t megv�deni.

M�r majdnem siker�lt lez�rnia zaklatott est�j�t, �s v�gre elaludni, amikor belehas�tott a gondolat, hogy elfelejtett lemenni a pinc�be, �s Piton nyilv�n iszony� haragos lesz, ami�rt mag�ra hagyta a munk�val.
F�lkelt, megn�zte az id�t a kandall� p�rk�ny�n �ll� finom szerkezet�, nagyon pontos mechanikus mugli �r�n – amelyet �desapj�t�l kapott sz�let�snapj�ra -, �s azonnal letett arr�l, hogy bagoly�zenetet k�ldj�n az �jszaka k�zep�n.
Kellemetlen lesz a k�vetkez� napi k�z�s munka…

Els� k�t �r�ja az �t�d�vesekkel volt. A Holl�h�t-Mardek�r csapat �letkora �s felk�sz�lts�ge miatt mindig ezekre az �r�ira ford�totta a legnagyobb figyelmet. A nagyon fiatal tan�rokra jellemz� alapprobl�ma n�ha-n�ha �t is zavarba hozta: t�l kicsi a kork�l�nbs�g tan�tv�nyaihoz k�pest, emiatt olykor neh�z volt fenntartania a zavartalan �ramenetet. �s term�szetesen, a Mardek�r!
Az�rt mostanra m�r el�rte, hogy a javar�szt aranyv�r� fiatalok is elfogadhat�an viselkedtek az �r�in.
Sajn�lattal konstat�lta, hogy Milena hi�nyzik. N�lk�le sajnos sokkal kevesebb helyes v�laszra �s �rdekl�d� k�rd�sre lehetett sz�m�tani.

- Megtudhatom, Miss Grosvenor mi�rt nincs jelen? – k�rdezte bar�ts�gosan, de hat�rozott hangs�llyal, ahogy szem�t v�gigfuttatta a mardek�rosok padsor�n.
- A gyeng�lked�n van, tan�rn� – v�laszolta az egyik l�ny tisztelettud�an.
- �rtem, k�sz�n�m. Legyenek sz�vesek, vigy�k be neki a mai anyagot. Miss Stevens?
- Ma d�lut�n �gyis megl�togatn�m, elviszem a leck�t is – b�lintott a k�rdezett kim�rten.
- Rendben, ha nem �p�l fel hamarosan, adand� alkalommal �n is megl�togatom, k�rem, adja �t neki, hogy addig is jobbul�st k�v�nok.
A mai �r�n a germ�n, a viking �s a kelta r�n�k �sszehasonl�t� elemz�s�vel foglalkozunk. – folytatta a tananyaggal. ˗ Ha eml�keznek r�, a sz�net el�tt m�r besz�ltem arr�l, hogy a r�na�r�sok kialakul�sa �s fejl�d�se a k�l�nb�z� n�pek k�zt elt�r� ir�nyokat vett, ennek okait �s k�vetkezm�nyeit vizsg�ljuk meg. Nyiss�k ki a k�nyvet a k�tsz�zkilencvenhetedik oldalon. A h�rom eml�tett r�na�b�c�t a t�bl�n l�tj�k.

Eb�d ut�n �gy gondolta, visszat�r a tegnap f�lbehagyott k�nyvt�ri kutat�shoz. Madam Cvikker a szok�sos undok arccal fogadta, de minden megjegyz�s n�lk�l �tadta neki a vaskos k�dexet.
Mindazon�ltal nem tudott teljes odaad�ssal a XV. sz�zadi elbesz�l�sre koncentr�lni, amely egy fiatal utaz� napl�j�nak m�solata volt, �s spanyolorsz�gi zar�ndoklat�nak kalandos t�rt�net�t mes�lte el. Az ugyancsak latin nyelven �r�dott verses reg�r�l figyelme folyton elkalandozott az el�tte �ll� est�re.

�rthetetlen m�don szorongott a tal�lkoz�st�l.
Mi t�rt�nhetne?
Piton nyilv�n ordib�lni fog egy j��z�t, azt�n majd j� nyersen k�veteli, hogy ha m�r ilyen semmirekell� volt, akkor halad�ktalanul hozz�k be a lemarad�st. �s persze nem lesz hozz� egy kedves szava sem.

„Mi�rt, mi m�sra sz�m�thatn�l?
Rem�nytelen eset vagy. Nem fogod meghatni, ebben biztos lehetsz.”

Tudja. M�gis arra v�r, hogy �jra l�thassa, hogy egyszer csak megt�rik a j�g, �s a f�rfi viszonozza a… a bar�ts�g�t.
H�t persze, mi m�st?
Lemond�an s�hajtott, �s �jult er�vel pr�b�lta ford�tani a dallamos, neh�z sz�veget.
M�g mindig nem �rtette, mi haszna lesz annak, ha �tr�gja mag�t rajta, de tov�bbra is meg volt gy�z�dve r�la, Dumbledore f�lre�rthetetlen�l utalt r�, hogy a megold�s valahol a m�giat�rt�net keretein bel�l tal�lhat�.

N�h�ny �rai ny�gl�d�st k�vet�en elg�mberedett tagokkal kelt f�l az olvas�asztalt�l, �sszepakolt, visszaszolg�ltatta a k�nyvet �s elbaktatott a szob�j�ba, hogy egy tea elfogyaszt�sa ut�n szemben�zzen akaratlan k�nz�j�val.

Piton nyomott hangulatban folytatta a munk�t, a kom�tos �tkez�st k�vet�en. Draco sem bizonyult k�l�n�sebben b�besz�d� t�rsas�gnak, alighogy elfogyasztotta az �telt, visszab�jt a k�nyve m�g�.
�gy azt�n visszat�rt a pinc�be, ism�t ellen�rizte a f�zetet, a habot a kisebbik �sttel feltette melegedni, �s �tn�zte a jegyzeteit a nevezetes b�jitalr�l.
Hat nap m�lva bele kell keverni egy uncia nagyon finomra �r�lt – por�tani nem lehet -, el�z�leg h�rom napon �t szikkasztott, frissen szedett zs�lyalevelet.
Remek.
M�g j�, hogy a t�l�ll�, �vel� fajt�r�l van sz�, amib�l Bimba �vegh�zaiban bizony�ra ilyenkor is tal�lhat� eg�szs�ges p�ld�ny. Egy uncia finom, tiszta �rlem�nyhez a n�v�ny �letkor�t�l �s n�veked�si er�ly�t�l f�gg�en �t-tizenh�rom darab friss hajt�saira van sz�ks�g.*
Az �vegh�zig elmenni �s bejutni t�bb id�t vesz ig�nybe, mint maga a gy�jt�s.
Majd megoldja.

Felvonta a szem�ld�k�t a halk kopogtat�sra.
Mogorv�n l�pett a bej�rathoz.
Granger �llt az ajt�ban.
Egy megszeppent, kicsit t�tova, �s teljesen sz�tlan Granger.
Meglehet�sen ritka l�tv�ny – �llap�totta meg n�mi k�r�r�mmel. Szobormerev arccal n�zte a fiatal n�t.
Bocs�natk�r�, okos barna csillog�s, rendetlen, nem, ink�bb zabol�tlan, term�szetes, vad k�ct�meg keretben.
�szre sem vette, milyen hosszan mer�l bele, a legilimencia leghalv�nyabb gondolata n�lk�l.

Amikor a f�rfi kit�rta a s�lyos ajt�sz�rnyat, a l�ny egy darabig nem mozdult, csak f�l�nken n�zte a f�lhom�lyban a rideg, kifejez�stelen arcot.
M�rges – �rezte meg csalhatatlanul.

„Persze, hogy m�rges. Illene bocs�natot k�rned a tegnap�rt.”

M�r sz�ra nyitotta a sz�j�t, de a var�zsl� megel�zte.

- Ha a k�sz�b�n �hajt �jszak�zni, esetleg hozhatott volna egy takar�t – mordult r�, �s sarkon fordulva befel� indult.

Hermione elh�lve k�vette. A pulton l�tta az el�k�sz�tett eszk�z�ket, a cs�ndesen p�rolg� habot. Pillanatok alatt felm�rte, hogy a f�rfi el�z� este �r�kkal tov�bb dolgozhatott, mint szoktak. Lelkiismeret furdal�sa fokoz�dott.
Piton �gyet sem vetett r�, odahozta a sz�ks�ges pergament a recepttel, �s a m�sikat, amire a tapasztalatokat jegyezt�k fel munka k�zben. M�r a m�sodik ilyen tekercset t�lt�tt�k meg felv�ltva a jellegzetes, szik�r, �s az apr�, rendezett bet�k.
A boszork�ny lassan �sszeszedte mag�t. Rosszul esett neki, hogy a f�rfi ennyire semmibe veszi, pedig vagy egy hete nem is tal�lkoztak, b�r ha az elm�lt napra gondolt, meg�llap�totta, hogy hasonl� helyzetben � sem lenne t�lzottan bar�ts�gos.
Bizonytalanul l�pett n�h�nyat Piton fel�.

- Professzor – sz�l�totta meg bizonytalanul. A f�rfi keze meg�llt a munk�ban, �m tov�bbra sem n�zett r�. – �n… szeretn�k… - elhallgatott, azt�n vett egy m�ly leveg�t, �s �jra kezdte. – Bocs�natot k�rek. A tegnap�rt.
- Nocsak. Megtisztel�, hogy �n hallhattam Hermione Granger els� �s ezid�ig egyetlen szaggatott, hi�nyos szerkezet� mondat�t – morogta a f�rfi cs�p�g� g�nnyal.

Hermione eln�mult. A g�ny m�rt�ke elt�lzott volt, jellege a Pitont�l �vek alatt megszokott, mar�, s�rt�, b�rdolatlan, de valami m�st is hallott. A hang keser� volt �s csal�dott.
Ennyire haragszik egyetlen nyomorult hib��rt?

„Ugyan, mintha nem tudn�d, milyen maximalista. Csak, mint te. Sz�m�tott�l r�, hogy kamatostul kapod vissza a tegnapi kimarad�st, nem? L�ss munk�hoz, hogy legal�bb valamelyest helyrehozd.”

G�piesen a pult mell� �llt, apr�totta az aktu�lisan sz�ks�ges k�t uncia gy�mb�rgy�keret, t�r�lte az ez�stt�rt, m�rte a hozz�val�kat, �s nem n�zett a t�le p�r l�p�s t�vols�gban dolgoz� var�zsl�ra.
Nem vette �szre teh�t, hogy a f�rfi k�r�lbel�l egy �r�val k�s�bb befejezte azt a r�szfeladatot, amivel �pp foglalatoskodott, zajtalanul lerakta a kez�ben tartott eszk�z�ket, �s �t n�zte.

Bocs�natot k�rt t�le. Zavarosan, hat�rozatlanul, viszont egyenesen, bocs�natot k�rt. Nem tudott vele mit kezdeni.
De f�leg, m�r nem tudott haragudni r�.
Csak cs�ndesen figyelte. Dolgozott, l�tszott rajta ugyanaz az igyekezet, ami annyira ideges�tette benne iskol�skor�ban, de a gondolatai nem voltak jelen ebben a munkav�gz�sben.
S�t�tt r�la a boldogtalans�g.
Sajn�lta.

Na nem! Ezt az�rt m�gsem. Nem fog l�thatatlan krokodilk�nnyeket potyogtatni egy griffend�les ostobas�ga miatt.
Hely�re r�ptette a m�r haszn�laton k�v�li egy-k�t eszk�zt.
M�gis, p�r perc m�lva ism�t a boszork�nyt n�zte.
Legink�bb a kezek megfontolt, finom mozdulatait.
Azt�n az arc�t, a haj�t. Ami most kiv�telesen nem l�gott szanasz�t, egyszer� varkocsban, engedelmesen t�rte, hogy gazd�ja eltakar�totta a munkav�gz�s �tj�b�l.
Szerette volna ink�bb szabadon l�tni, m�r szinte elindult a mozdulat, hogy kibontsa a f�rt�ket.
Legsz�vesebben mag�hoz szor�totta volna, �s…

… �s a k�vetkez� pillanatban hajsz�l h�j�n k�pen t�r�lte mag�t.
Ez honnan j�tt?!
Zavartan elford�totta a fej�t, am�g rendezte a von�sait, csak a keze szorult �k�lbe a pult mellett.

„Te nem vagy j�l! Hogy k�pzelted? Mi van veled, Perselus? Nem volt el�g a tegnapi? Pont ez�rt veted meg Lupint annyira. Ez egy gyerek. Ennyi id�s l�nyod lehetne, ha”

Hogyne – szak�totta f�lbe a hangot. Ennyi id�s l�nya lehetne, ha �gy �lt volna, mint m�s, norm�lis emberek. Ha Lily…

„Fejezd be! Ez most nem tartozik ide. Err�l a l�nyr�l van sz�. Mit akarsz?”

Hogyhogy mit akar? Semmit.
Vagyis… megvigasztalni. De h�t �let�ben nem csin�lt m�g ilyet, mit k�ne tennie?

„P�ld�ul besz�lgetni vele. Kezdetnek megtenn�, ha elfogadn�d a bocs�natk�r�s�t, �s nem komment�ln�d, hanem megbesz�ln�d vele, teszem azt, a zs�lyagy�jt�st. Hiszen �r�ln�l, ha elk�s�rne, nem?”

Nem. Term�szetesen nem.
Dehogynem!

Hermione befejezte a gy�mb�rgy�k�r el�k�sz�t�s�t, a m�r�st, �s a pontos mennyis�get –miut�n m�g egyszer elolvasta a recept ide vonatkoz� r�sz�t – lass� kever�s mellett belesz�rta az �stbe. Csak ezt k�vet�en n�zett Pitonra.

A f�rfi l�that�an v�gzett, �s csendben �llt a munkaasztal mellett. Mind�ssze a szeme volt nagyon szokatlan.

Mi�rt b�mul �gy? Csak nem rontott el valamit?
Az �st fel� fordult, de minden el��r�s szerintinek t�nt.
Akkor mit n�z?

- Hermione – kezdte a var�zsl� k�z�mb�snek sz�nt hangon. A l�ny mozdulatlann� merevedett. Sosem sz�l�totta a keresztnev�n, m�g akkor sem, amikor kifejezetten k�rte r�! Nem mert szembefordulni vele, csup�n b�lintott, hogy figyel. A f�rfi valamelyest term�szetesebben folytatta.
- Felt�telezem, j� p�rszor olvasta a receptet. Hat nap m�lva kell az el��rt mennyis�g� zs�lyalevelet a f�zethez adagolnunk, �s addig m�g h�rom napon �t szikkasztani is kell azt.
- Igen, uram. De honnan szerz�nk friss… - j�tt meg a fiatal n� hangja.
- Pontosan err�l besz�lek – szak�totta f�lbe. – Bimba professzor gy�jtem�ny�ben vannak �vel� zs�lyat�vek, egyed�l az a k�rd�s, hogyan jutunk be �szrev�tlen�l az �vegh�zakba.
- Ezt b�zza r�m – v�laszolta nyugodtan. – Holnaput�n k�s� este, vacsora ut�n meg fogjuk tudni oldani. Pomona ugyanis te�ra hivatalos Minerv�hoz. Poppyval egy�tt – nem tudta meg�llni, cinkosan a f�rfira kacsintott. Azt�n egyik pillanatr�l a m�sikra teljesen felszabadult a nyom�s al�l �s kipukkadt bel�le a nevet�s.
- �h, �rtem – kontr�zott Piton megk�nnyebb�lten, azt�n rosszall� grimasszal tett fel egy aljas kis k�rd�st. – �s, ha szabad megtudnom, mivel b�lelik a h�lgyek a te�jukat, hogy ez mag�t ilyen ellen�llhatatlan m�don nevet�sre k�szteti?
- Tal�n nem kellene a Roxfort �sszes titk�ba beavatnom, de �gy gondolom, ami�ta Horatius form�j�ban az iskol�ba bek�lt�z�tt a lazas�g �s a frivol luxus, az�ta tal�n Minerva is engedett egy kiss�, �s esetleg… tal�n egy kis sk�t whisky ir�ny�ban tapasztalhat� a r�sz�r�l… ���… n�mi r�szrehajl�s – v�laszolt a l�ny hasonl� st�lusban, b�r a mondat befejez�s�t nehez�re esett kikanyar�tani, mert m�r a pultba kapaszkodott a nevet�g�rcst�l. Maga sem �rtette, hogy lehet hirtelen ennyire felszabadult csak att�l, hogy Piton v�gre n�h�ny percen �t elfogadhat�an b�nt vele? Lassan enyh�lt mosolly� a nevet�se, ahogy �jra a m�sik fel� ford�totta a tekintet�t.

A f�rfi kis mosollyal n�zett vissza r�.
Szinte hallotta recsegni a Roxfort talapzat�t. Minerva szemet huny a lazas�g felett, Bimb�val meg a gy�gy�t�val iddog�lnak, k�lf�ldiek is tan�thatnak az iskol�ban, a mugliismeret ism�t k�telez� tant�rgy, de egy�ltal�n nem az a tananyag, mint a kett�vel ezel�tti tan�vben. Az eg�sz ink�bb olyan, mintha Arthur Weasley lenne a tan�r.
�s itt van �, aki egy volt griffend�lessel, egy mugli sz�rmaz�s� l�nnyal… dolgozik. Vagy t�nyleg bar�tkozik?
Potter legjobb bar�tj�val.
Mi j�het m�g?





*A c�m id�zet Terentiust�l (r�mai �r�, kb. Kr. e. m�sodik sz�zad)
* pint: r�gi brit �rm�rt�k, megfelel kb. 568 ml-nek, illetve 20 foly�kony unci�nak
*uncia: r�gi brit �rm�rt�k (szil�rd anyagokra �s folyad�kokra is haszn�latos volt) kb. 28, 4 ml, a zs�lyahajt�sok mennyis�g�t ehhez m�rten becs�ltem; a zs�lya meglehet�sen rugalmas, sz�r�s levelekkel �s magas ill�olaj-tartalommal rendelkezik, h�rom nap sz�rad�s ut�n a nedvess�gtartalma m�g t�l magas a por�t�shoz

El�z�←…….→K�vetkez�