Vallis animum incertum (A Bizonytalan Lelkek Katlana)

„T�voli orsz�gok avagy r�gm�lt id�k val� t�rt�neteinek t�red�kes f�ljegyz�s�t tartod kezedben Uram, ki vakmer�n bemer�szkedel e k�dex avitt lapjai k�z�.

Mert tudjad meg, nincsen nagyobb veszedelem ennen magunkkal val� szemk�zt tal�lkoz�sunkn�l, s nincsen nagyobb b�vtudom�ny, mint m�lys�ges elfogad�ssal viseltetni az �let m�gi�j�nak �r�kt�l val� kett�s term�szete ir�nt.

 �n, az szellem tudom�nyainak nyomorult szolg�ja El�bed t�rom mindazon tud�st, melynek �szvegy�jt�s�re �letem f�ltev�m. N�zd el n�kem, ha az benne foglaltakban hi�tust, s �sszevisszas�got lelsz, vagy �gy tal�lod, irom�nyaim h�j�n vannak az �rtelemnek.

Ne tudatlan alattval�d szeg�nyes k�pess�g�ben keresd ennek magyar�zat�t, hanem e reg�k keletkez�s�nek t�vol m�ltba vesz� idej�ben vagy az nehezen legy�zetett m�rf�ldekben, melyeken t�lr�l ezen tan�t�sok sz�rmaztanak.

 Esedezem ezen f�l�l Uram, sose k�rkedj�l h�vs�gos t�rsas�gban botor m�don az innent�l szerzett tud�soddal, hanem �rizzed azt mindaddig, am�g El�bed nem ker�l azon �rdemes szem�ly, kinek f�l�s �vatoskod�s n�lk�l tov�bb adhatod. M�sk�l�nben igen nagy veszedelmet vonzan�l �rva fejemre, aki tilalmas tan�t�sok gy�jt�s�re vetemed�k.

Azon t�l Isten tartson meg T�gedet, s minden h�zad n�p�t, J� Uram, az igaz tud�s keskeny �sveny�n!

Abbatia Tintern (Tyndryn), Wales, Anno Domini 1523.

Scriptor Librarius*”

Hermione Granger imm�r �r�k �ta tanulm�nyozta a s�lyos k�dexet. Elkapta az a fajta szenved�lyes tudom�nyos k�v�ncsis�g, amihez hasonl�t a k�s�rletez� m�gusok vagy a mugli r�g�szek �rezhetnek. M�r �nmag��rt is �rdekelte a k�nyv, nem puszt�n a professzor miatt, aki am�gy szinte minden gondolat�t kit�lt�tte.

A fenti bevezet� latinul �r�dott, teh�t meglehet�sen f�rads�gos munk�nak �g�rkezett az �r�s elolvas�sa.

 „Scriptor Librarius? Ez csak annyit tesz: K�nyvm�sol�. Ki lehetett �? Mugli? Nem val�sz�n�. Akkor nem eml�thette volna a m�gi�t. Var�zsl�? A szerzetesek k�zt?!

V�g�l is nem lehetetlen, de ak�r egy tanult kvibli is sz�ba j�het.

Persze az �vsz�m sokat el�rul. VIII. Henrik uralkod�s�nak els� fel�ben t�nyleg nem volt vesz�lytelen egy mugli ap�ts�gban ’okkult’ �r�sokat gy�jt�getni. F�leg nem akkor, amikor a paps�g stabilnak hitt helyzete a teljesen �nt�rv�ny� kir�ly alatt egy�bk�nt is megingott.”

 Mugli ap�ts�g? Biztos?

Mennyit tudnak ma a muglik, vagy ak�r a var�zsl�k az egykori megszentelt helyekr�l �s az ott zajl� �letr�l? Mint amilyen Stonehenge, Glastonbury, Tintern, Santiago de Compostela*? Hiszen a mugli t�rt�n�szek azon is �vsz�zadok �ta vitatkoznak, vajon l�tezett-e, �s ha igen, akkor hol tal�lhat� Camelot?

 A k�nyvt�r egyik sz�pen faragott, hatalmas olvas�asztal�n �gy tornyosultak a ford�t�shoz haszn�latos tekercsek �s a jegyzetel�shez haszn�lt penn�k �s �res pergamenek, hogy a boszork�nynak csak a feje b�bja meg a homloka l�tszott ki m�g�l�k.

Madam Cvikker j�rt�ban-kelt�ben id�nk�nt gyanakv� pillant�sokat vetett az �sszer�ncolt szem�ld�kkel, elm�ly�lten olvas� fiatal n�re. Fogalma sem volt r�la, mi sz�ks�ge az eml�kezetesen bosszant� kis t�rtet�nek erre a ritk�n keresett, k�l�nlegesen v�dett k�nyvre.

Ha jobban belegondol, voltak�ppen utolj�ra �vtizedekkel ezel�tt l�tta haszn�latban, eg�szen konkr�tan Albus Dumbledore kez�ben.

A fiatal n� m�s, b�b�jtani �s m�giat�rt�neti k�nyvekben is pr�b�lta megtal�lni a k�l�nleges szimb�lumot, amit az egykori k�dexm�sol� val�sz�n�leg nagy titokban maga applik�lt a k�tet bor�t�j�ra. M�r az �rdekes volt, hogy a hat �ves szirom kopott, valamikor narancssz�n�re festett b�rb�l k�sz�lt, v�kony aranyf�st szeg�lyekkel.

Nem eml�kezett r�, hogy var�zstanulm�nyai sor�n ezt a sz�nt b�rmikor is haszn�lt�k volna. Nem t�l gyakori, az biztos.

A titokzatos hasas �r�sjelr�l k�t nap alatt siker�lt kider�tenie, hogy szanszkrit eredet�, nem alkimista szimb�lum. K�sz�t�je finom, �mb�r er�sen megz�ld�lt r�zfoglalatba �gyazott, apr� karneoldarabk�kb�l rakta ki.

 „Svadhistana. Azaz ’�des �z’. M�s le�r�sok szerint az ’�ltet�-l�legzet t�masza’. Az ind spiritu�lis tudom�ny szerint – amelyr�l mindezid�ig csak hallom�sb�l �rtes�lt�l – Sakti sz�khelye. Gyakran �gy fogalmaznak, Isten n�i megnyilv�nul�si form�ja.”

 Hermione most kezdte sejteni, roxfortos tanulm�nyaik sor�n, k�l�n�sen m�giat�rt�net �r�kon mennyire csak a kitaposott �sv�nyeken haladtak annak idej�n.

Nem mintha tan�rk�nt nem lett volna vele tiszt�ban, hogy a Roxfortban tanul� gyerekeknek, illetve fiataloknak t�bbnyire m�g az a lexik�lis tud�s is megterhel�, amire a tanmenet lehet�s�get ad.

Az emberis�g �ltal felhalmozott ismereteknek csak kis szelet�vel tal�lkoztak, s m�g ann�l is kevesebbet haszn�ltak fel a megszerzett tud�sb�l.

 Lassan meg�rtette Perselust, aki sz�mtalanszor olyan nyilv�nval� jel�t adta, mennyire gy�l�l �tlagos – vagy �tlag alatti - k�pess�g� tanul�knak �jra �s �jra alapokat oktatni, amikor a f�rfi feltehet�en pontosan tudta, hogy a m�v�szi szint milyen el�rhetetlen messzes�gben van a t�bbs�g sz�m�ra.

 „K�ts�gtelen�l �gy igaz. Valamint az is t�ny, hogy ink�bb elharapta volna a nyelv�t, mintsem b�rkit megdics�rjen - ak�rmennyire k�zel�tette is az �ltala �h�tott szintet -, aki nem a Mardek�rba j�rt. Eml�kszel?!”

 Igen, sajnos erre is eml�kezett. De most nem volt ideje azon t�prengeni, vajon mi�rt nem tudta a var�zsl� sohasem elismerni az � teljes�tm�ny�t.

Kez�be vette az egyik tekercset, amelyik az �zsiai m�gikus kult�r�kr�l sz�lt. Szerencs�re igen alapos munka volt, r�videsen megtal�lta a vir�gszer�, narancs s�rga form�t.

 „Teh�t a jel a k�dex bor�t�j�n a szakr�lis csakra jele. Jelk�pe a hatszirm� l�tuszvir�g, sz�ne a narancs. Gy�gy�t� �sv�nya a karneol. A csakra szanszkrit nyelven ’ker�k’. T�lcs�r alak� ny�l�s, mely energia lead�s�t �s felv�tel�t teszi lehet�v� a k�lvil�gt�l, amelyt�l egyetlen ember sem f�ggetlen.”

 Olvasott m�r elv�tve ezt-azt a csakratanr�l. A sz�lei gyakran vitatkoztak otthon a bar�taikkal, vajon mennyire helyt�ll�ak az embereket k�r�lvev� v�kony energiamez� l�tez�s�re �s tulajdons�gaira, szerep�re vonatkoz� �ll�t�sok.

A var�zsvil�gban persze eg�sz m�s �rtelmet nyertek a muglik k�r�ben is egyre n�pszer�bb, ugyanakkor sokak �ltal tov�bbra is vitatott n�zetek.

 Mint mugli sz�rmaz�s� boszork�ny, iskol�s �vei kezdet�t�l szembes�lt azzal az ezred�ves el��t�lettel, amely a m�gi�ra fog�kony �s a var�zstalan r�tegek merev elk�l�n�t�s�hez �s al�-f�l�rendelts�gi viszony�hoz vezetett.

Az el�tte fekv� r�gi k�nyv m�sk�nt tekintett a m�gi�ra, ez m�r az els� oldalak ut�n vil�goss� v�lt.

 Az energia minden �l�l�nyt k�r�lvesz, a k�lvil�gb�l �rkez� �ramlatok a muglikat sem ker�lik el, a legfontosabb k�l�nbs�g az, hogy a t�bbs�g�k nem k�pes tudatosan fogadni �s elt�vol�tani energianyal�bokat, ir�ny�tani a folyamatokat, �s f�k�nt nem tudnak sz�nd�kosan m�sok energi�j�ra hat�st gyakorolni.

Csakhogy a mugli spiritu�lis gondolkod�k j� r�sze �gy v�lte �s v�li, ezek a k�pess�gek szunnyadnak, de megfelel� k�r�lm�nyek k�zt, nagy t�relemmel el�h�vhat�k �s fejleszthet�k.

A var�zsvil�gban pedig Voldemort buk�sa ut�n is sz�les k�rben (�s nem csak az aranyv�r�ek k�zt) uralkodik az a felfog�s, miszerint ezek velesz�letett k�pess�gek, �r�k�lhet�k - kiv�ve a kvibliket -, s l�nyegesen ritk�bb eset az �v�hez hasonl� mugli sz�rmaz�s�ak�, akikben egyszer csak el�zm�ny n�lk�l felbukkan a lehet�s�g.

 „J�. De mi k�ze ennek a Felt�maszt�s K�v�hez?”

 Egyel�re nem l�tta az �sszef�gg�st a csaknem �tsz�z �vvel ezel�tt �lt titokzatos szerzetes t�rt�netgy�jtem�nye �s a k�z�tt, hogy mi�rt �rinthetetlen �s l�thatatlan a f�rfi, akit szeret.

Hogyan seg�t ez a k�nyv?

Mivel a jel megfejt�s�n k�v�l m�g csak a bevezet�n �s az els� r�vid, kora k�z�pkori angol tanmes�n jutott t�l, tudta, egyel�re nincs oka t�relmetlenkedni. K�l�nben is, am�g itt �l a k�nyvt�rban �s pr�b�l minden adatot �sszegy�jteni, legal�bb nem �rzi mag�t olyan feleslegesnek �s elhagyatottnak…

 A karj�ra t�maszkodott �s megd�rzs�lte a szem�t. Fizikailag is kimer�t� volt a helyenk�nt elmos�dott, cirkalmas �r�st tanulm�nyozni.

- Hermione! – hallott a h�ta m�g�l egy szel�d, kultur�lt hangot. Meglepet�s�re Remus Lupin �llt az asztal mellett.

- Szervusz, Remus! – mosolyodott el. Mostan�ban el�gg� elhanyagolta a bar�tait – futott �t rajta a gondolat.

- Ne haragudj, ha megzavartalak a munk�ban – n�zett a f�rfi �rdekl�dve a tekint�lyes pergamen- �s k�nyvhalmazra. – Csak arra gondoltam, el�gg� beszorult�l mostan�ban a kast�lyba, esetleg velem tarthatn�l egy eg�szs�g�gyi s�t�ra.

- Nagyon kedves vagy, de… mennyi is az id�?

- A vacsor�r�l lemaradt�l, gondoltam, megkereslek, �s valamib�l arra k�vetkeztettem, itt r�d akadok – kacsintott egyet a var�zsl�.

 Hermione f�radtan nevetett.

- Na igen. Hermione elveszett… hol keress�k? A k�nyvt�rban? Vagy esetleg a k�nyvt�rban? – ironiz�lt.

- Nem gondoltam, hogy a r�naismeret tan�t�sa ilyen m�rt�k� jegyzetel�st ig�nyel – Lupin finom �rdekl�d�ssel n�zte a s�lyos k�nyvet. Szeme megakadt a r�gies �r�ssal form�lt, de latin, nem pedig r�na �r�sjegyeken, illetve a l�that�an t�bb sz�z �ves lapokon.

- Nem… ez nem a tan�t�ssal f�gg �ssze – n�zett f�l a l�ny n�mileg vonakodva. Remus igaz�n j� bar�t, de eddig valami mindig visszatartotta att�l, hogy beavassa a titk�ba.

- Akkor legf�bb ideje, hogy m�ra befejezd. Ahogy eln�zem, ez a k�nyvecske megv�r, szerintem m�g a begy�jt� b�b�j se lenne k�pes megmozd�tani – mosolygott a f�rfi. A kez�t ny�jtotta.

Hermione keze a m�sik teny�rbe simult, engedte, hogy Lupin felh�zza. K�nnyed p�lcamozdulatokkal a t�sk�j�ba r�molta saj�t eszk�zeit, a k�nyveket, sz�szedeteket �s tekercseket visszavitte a megfelel� polcokra, azt�n a vaskos k�nyvet is becsukta, �s odavitte Madame Cvikkerhez.

A k�nyvt�rosn� rosszall�an n�zett r�juk, ennek ellen�re pengev�kony sz�jjal, sz� n�lk�l �tvette a k�dexet �s egy perc m�lva elt�nt vele a k�nyvt�r z�rolt r�sze fel� vezet� beugr�ban. 

- V�rj meg a bej�rati csarnokban, j�? M�ris j�v�k, csak k�penyt veszek.

- Rendben – b�lintott Lupin, �s tov�bbi k�rd�sek n�lk�l a f�l�pcs� fel� vette az ir�nyt.

T�z perc m�lva m�r a kast�ly parkj�ban ropogott a h� a talpuk alatt. A t�l �jult er�vel, k�t k�zzel sz�rta a fagyot a k�rny�kre.

Lassan l�pegettek egym�s mellett. Az ablakokon kisz�r�d� f�ny mellett a hold vil�g�totta meg itt-ott az �sv�nyeket. Nem t�volodtak el az �p�lett�l, ink�bb az el�kertben r�tt�k a k�r�ket.

Hermione l�zasan gondolkodott. Mi�rt akart Remus s�t�lni vele? Valami baj van? Tal�n a kicsivel?

V�rakoz�n n�zett a m�sikra. 

- Remus, nem csak a testmozg�s miatt h�vt�l, igaz? – t�rte meg a hallgat�st �vatosan.

- Nem – torpant meg a var�zsl� egy �rny�kos s�vban. – Hermione, r�g�ta figyellek. Eg�sz d�lut�nokra, est�kre elt�nsz, hallgatag vagy, s�padt, �s lefogyt�l. Tudom, hogy apait-anyait beleadsz a munk�dba, de ugye nem t�vedek, hogy valami m�s oka is van a viselked�sednek?

- Nem. Nem t�vedsz – v�laszolta nagyon halkan. Megb�zhat, megb�zik benne. Ha m�r Dankmar �szrevett valamit, hogy gondolhatta, hogy egy ilyen r�gi bar�t nem fog? 

- Nem akarlak faggatni. Tudom, hogy Harry a legjobb bar�tod, �s nincs itt, de… seg�thetek?

- K�sz�n�m, Remus, a legkedvesebb ember vagy, akit ismerek, �mb�r nem hiszem, hogy b�rki seg�teni tud – n�zett f�l.

- L�ttam a k�nyvet, amit olvasol – v�ltott t�m�t a f�rfi. – Mi�rt kutatod a Hal�l Erekly�inek t�rt�net�t?

- Mib�l gondolod? – d�bbent meg.

- Flitwick egyszer fut�lag megeml�tette, hogy a t�m�ba v�g� k�nyvekr�l k�rdezted. Ahogy ismerlek, ha �rdekes k�nyvr�l hallasz, akkor azt el is olvasod. �s ugyan, nagyon helyesen, folyton ki�br�nd�t�val j�rk�lsz a pinc�be, egy v�rfarkasnak akkor is �tverhetetlen a szagl�sa, ha �pp nincs telihold – keser�en elmosolyodott. - Teh�t? Perselus itt van?

Hat�rozottan szerencs�s k�r�lm�ny volt, hogy egy tekint�lyes magyalt�lgy �rny�k�ban �lltak meg, �s a l�ny nekid�lhetett, k�l�nben val�sz�n�leg a h�ban k�t�tt volna ki.

A k�rd�s majdhogynem �ll�t�sk�nt hangzott. 

„Ez nem lehet igaz! Honnan tudja, hogy �l?! Tal�lkoztak? Vagy �t is meg�rezte?  �s mi�rt k�rdezte r�gt�n az Erekly�ket? Ennyit a titkokr�l, Hermione!”

 - Honnan tudod? – k�rdezte r�m�lten. Tiszt�ban volt vele, hogy Lupin mindig h�l�s volt Pitonnak a farkask�r elleni f�zet�rt, �s azt is tudta, hogy Remus sosem fecseg vagy cselekszik meggondolatlanul, m�gis elszorult a torka.

- Nyugodj meg! Ez egy hossz� t�rt�net, keress�nk egy padot, �s elmes�lem, rendben? – megnyugtat�an �tkarolta a v�ll�t. Hermione engedte, hogy mag�val h�zza a k�r�lbel�l h�sz-harminc l�p�sre �ll�, helyenk�nt moh�val �s zuzm�val bor�tott k�padhoz, melyet vastagon bor�tott a h�.  – Az�rt egy f�t� b�b�j �s egy h�kotr�s nem fog meg�rtani – pr�b�lta oldani a hangulatot a var�zsl�, mik�zben p�lc�j�b�l v�r�ses szikr�k r�pk�dtek az �l�fel�let fel�.

 A boszork�ny engedelmesen �s b�nultan ereszkedett le az �tmeleg�tett k�re. T�gra ny�lt szemekkel figyelte er�sen �sz�l� haj� egykori tan�r�t, aki cs�ndesen elhelyezkedett mellette �s egy darabig maga el� b�mult.

 - Mint tudod – kezdett bele n�h�ny perc m�lva -, Dor�val �gy menek�lt�nk meg, hogy a Tetszhalott-b�b�jt alkalmaztuk. B�r a dolog nem volt eg�szen felh�tlen. Harry biztosan elmes�lte m�r, hogy besz�ltem vele… oda�t. Amikor megid�zett minket a K�vel.

- Igen, tudok r�la – b�lintott.

- Azokban a percekben, vagy �r�kban, nem tudom, mennyi id� telhetett el k�zben a vil�gban, meg voltam r�la gy�z�dve, hogy valamit elrontottunk, �s meghaltam.

De nem sokkal a Harryvel folytatott besz�lget�s ut�n Sirius, Lily �s James egyszer csak halv�nyulni kezdtek mellettem, azt�n mintha valami elszippantott volna arr�l a helysz�nr�l. 

Els�t�t�lt k�r�l�ttem minden. Egy keskeny szurdokban t�rtem magamhoz, nem tudom, mennyi id�vel k�s�bb.

Len�ztem a kezemre, a ruh�imra, �s mindenem eg�szen testetlennek t�nt. Sz�nes, de anyagtalan voltam. Nagy nehezen felt�p�szkodtam, azt�n megpr�b�ltam r�j�nni, mi t�rt�nt velem.

 A hossz�, kanyarg�s v�lgyben mintha valamilyen elvar�zsolt erd� f�i vettek volna k�r�l kisebb tiszt�sokat. Nem hasonl�tott egy mugli vadonra, de a Tiltott Rengetegre sem.

Olyan �rz�s volt, mintha a f�k lassan mozogtak volna. Nem csak az �gaikkal, ahogy a F�riaf�z.

Tompa, sz�rt f�ny �radt mindenfel�l, m�gsem l�ttam sem napot, sem holdat. Kerestem a f�ny forr�s�t, de nem volt egy meghat�rozott ir�nya �s ered�je.

Kezdtem sejteni, hol vagyok.

Ahogy forgol�dtam, egy sov�ny f�rfit fedeztem fel, tal�n �tven l�p�sre.

Perselus volt.

 A var�zsl� elhallgatott. Hermione n�m�n figyelt. A m�sik l�that�an eg�szen elmer�lt az eml�kben.

 „ - Szervusz, Perselus – hallottam t�volinak saj�t hangomat. M�r alig f�l m�terre �lltam t�le.

- Lupin?! Mit keresel te itt? Egy�ltal�n, hol vagyunk? – k�rdezte �rtetlen�l �s inger�lten.

- Azon t�r�d a fejed, mi�rt ker�lt�l ide? – vettem el� a legt�relmesebb modoromat.

- Nem is tudtam, hogy ilyen nagy legilimentor vagy – morogta ep�sen. 

A szokott m�don, ami annyira ideges�tette, bar�ts�gosan a v�ll�ra raktam a kezem. Vagyis csak raktam volna, ha nem siklik kereszt�l rajta.

Nem sokszor l�ttam ilyen d�bbent arcot v�gni. Feh�rebb volt, mint b�rmikor. A nyak�n v�rnyomokkal k�r�tett harapott seb t�tongott, f�lig a ruha takar�s�ban, de az is testetlennek t�nt.

- Azt hittem, nem tudok �jdons�ggal szolg�lni neked. Ha nem t�vedek, jelen �llapot szerint… nos, halottak vagyunk. Csak a lelk�nk �rkezett ide. Az a gyan�m, a Bizonytalan Lelkek Katlan�ban lehet�nk.

Perselus �sszer�ncolta a homlok�t. L�tszott rajta, hogy hallott, vagy olvasott m�r err�l a helyr�l.

Ugyanakkor az is felt�nt, valami bizonytalan lekicsinyl�s �rad bel�le. Feltehet�en mindezid�ig alaptalan dajkames�nek tekintette az err�l sz�l� mendemond�kat.

Nem v�rtam meg, am�g ezt el� is adja. 

- Mint l�tod, csakugyan egy v�lgykatlanban vagyunk, �s meglehet�sen saj�tosak a viszonyok. Felteszem, nem ismeretlen el�tted az im�nti n�v.

Perselus csak r�viden megr�zta a fej�t.

- Az �n ismereteim szerint azok ker�lnek ide, akik valamilyen m�don �tl�pt�k az �l�k �s a holtak vil�g�nak hat�r�t, de valami visszatartja �ket a tov�bbhalad�sban. �ll�t�lag m�g az sem v�letlen, hogy a v�lgyben ki kivel tal�lkozik.

- Nem gondolod, hogy az elm�leted s�lyos logikai hi�nyoss�gokkal b�r? – k�rdezte nyersen. – Nem �ll�thatom, hogy a veled val� tal�lkoz�s lett volna az els� a k�v�ns�glist�mon. Ezen fel�l – n�zett r�m feneketlen indulattal -, a te esetedben nyilv�nval�ak a visszatart� okok. Tonks… �s a gyerek. Akikhez visszat�rhetsz! 

- De �n? – hirtelen od�bb r�ntotta a sebr�l a tal�rj�t. – N�zd meg ezt! Pontosan el�ttem van minden pillanat, ahogy az a bestia megharapott, ahogy fogyott az er�m, �ml�ttek az eml�kek az eg�sz rohadt �letemb�l, �s a v�g�n az az ostoba k�ly�k, az idegen, marh�ra megrend�lt arc�val, benne az anyja szemeivel, �s ha lenne m�g, most is megfagyna az ereimben a v�r! Minden, �rted, minden, ami engem valaha �rdekelt, t�l van ezen a v�lgy�n! Nincs senki, �s semmi, ami ahhoz az oldalhoz f�zne. Teljes�tettem a feladatomat! Ennek semmi �rtelme – Perselus kiab�lt, de ezt szok�s szerint f�l se vettem. Akkor persze m�g nem tudtam, mi �s mi�rt, hogyan t�rt�nt annyi �vtized alatt, de a harap�sr�l nyilv�nval�an l�tszott, hogy k�gy�t�l sz�rmazik. R�j�ttem, hogy Voldemort egyszer�en eltakar�totta �t, mint egy feleslegess� v�lt eszk�zt.

Viszont m�g nem volt v�ge.

M�r nem ord�tott, csak megragadta – volna – a karomat, �s egyetlen k�rd�st tett fel rekedten: 

- Hol van Albus?

Ez nagy �t�s volt, b�r nem mondom, hogy nem sz�m�tottam r�. Eleinte �n is �gy gondoltam, ahogy mindenki m�s, hogy � �rul� �s gyilkos. Rendk�v�l hiteles volt a sz�nj�t�k. De amikor m�r az iskola igazgat�ja volt, az innen-onnan sz�rmaz� h�rekb�l �sszeraktam, voltak�pp Carrow-�k n�lk�le sokkal v�logatottabb m�dszerekhez folyamodn�nak. �s az is felmer�lt bennem, hogy Dumbledore portr�ja ott van az irod�ban… Sz�val megfordult bennem a gondolat, hogy esetleg t�ved�nk, �s pontosan ezt a l�tszatot akart�k fenntartani?

Ekkor sajn�ltam �t igaz�n. Ha Dumbledore nincs most a v�lgyben, akkor az azt jelenti, hogy nem fog tal�lkozni vele, am�g el nem d�l a sorsa.

- Nem tudom, Perselus – ingattam a fejem meg�rt�en. Azt�n megosztottam vele a gyan�mat. – Egy ideje m�r sejtettem, hogy ti ketten megegyeztetek.

Erre a sz�ra horkantott egyet.

 - �gy akartad mondani, hogy a v�n gazember nem hagyott nekem v�laszt�si lehet�s�get. Nagyon meggy�z� tudott lenni – nem volt m�r a szavaiban harag, csak annyi keser�s�g, amennyivel ritk�n tal�lkozik az ember.

- Sz�val azt a hal�lesetet megrendezt�tek. Bebiztos�tott t�ged Voldemortn�l.

- Amint l�tod, m�gsem el�gg� – mutatott �jb�l a sebre. – Akkor mi�rt vagyok most itt, nagyokos?

- Ugyan, Perselus, egy k�zenfekv� magyar�zatot te is tudsz. Letetted a Megszeghetetlen Esk�t. Akikhez hozz�k�t, m�g �letben vannak. Persze… lehet egy�b oka is.

 Gondolkodtam egy darabig. De enn�l t�bb �tletem nem volt. Mindek�zben pr�b�ltam r�j�nni, mi�rt �pp vele tal�lkoztam ott, �s vajon � kivel akarhatott volna Dumbledore-on k�v�l. Az�ta ez ut�bbit m�r tudom…

- �s te? Hogy ker�lt�l ide? – k�rdezte v�g�l.

- Dor�val alkalmaztuk a Tetszhalott-b�b�jt. �gy t�nik, valami balul s�lt el. B�vebbet nem tudok. V�rok, mikor megyek tov�bb. Sajn�lom, hogy nem fogom l�tni… feln�ni a fiamat – mondtam neki. Akkorra m�r belet�r�dtem.

 A tekintete nyugtalanul j�rt k�rbe.

- Biztos, hogy csak mi vagyunk itt? Nem tal�lkozt�l m�ssal?

- Nem. Sajn�lom, Perselus.

Nem tudtam mondani semmi t�bbet, mert elkezdett halv�nyulni, mint ahogy kor�bban Sirius�k, �s valami h�zta a szurdoknak ahhoz a ny�l�s�hoz, ahonnan �rkezt�nk. N�h�ny percen bel�l elt�nt az �rnya a v�lgyb�l. Valamivel – itteni id�vel m�rve tal�n n�h�ny �r�val - k�s�bb �n is visszafel� zuhantam ugyanazon a s�t�ts�gen �t, mint odafel�, �s amikor f�leszm�ltem, m�r ism�t a Nagyteremben fek�dtem Dora mellett.” 

- Innen tudom, hogy �letben van – n�zett a vacog� l�nyra. – Hermione, volt neked ebben valami szereped?

Lupin �lt�ben oldalra fordulva �szlelte, hogy a l�ny f�zik. Gyorsan h�zott maguk k�r� egy f�t�z�n�t. A boszork�ny �ssz�bb h�zta mag�n a k�penyt, azut�n lassan b�lintott.

- �n haszn�ltam a Felt�maszt�s K�v�t, Remus. Dumbledore nagy titokban n�lam hagyta azt az id�nyer�t, amit harmad�vben kaptam Minerv�t�l. Az�ta m�r besz�ltem a portr�j�val, �s csakugyan azt akarta, hogy hozzam vissza Pe… Pitont. Mivel a K� m�r nem volt horcrux, nem jelentett vesz�lyt r�m n�zve. Fawkes seg�tett, �s Cs�mp�snak is el�v�lhetetlen �rdemei vannak. 

R�viden �sszefoglalta a f�rfinak, mi t�rt�nt a v�gs� �sszecsap�s el�tti �r�kban, hogyan kutatta a volt hal�lfal� nyom�t, hol bukkant r�, mind�ssze Drac�t hagyta ki a t�rt�netb�l, �s azt, milyen b�jitalokon is dolgozik jelenleg egykori professzor�val.

- �rz�keltem a jelenl�t�t, de mivel sosem l�ttam, �s itt voltak a te titokzatos �tjaid a pinc�be, �gy v�ltem, ideje megk�rdeznem t�led magadt�l, ami �rdekel. Mondd, mi�rt nem fedi fel az inkognit�j�t?

- Megvan r� az oka. Bocs�ss meg, Remus, err�l nem besz�lhetek. Valahol �sszef�gg azzal a munk�val, amit most az Erekly�k t�rt�net�nek felkutat�s�ba fektetek.

- Mindig v�gyott a dics�s�gre, elismer�sre. Szabad, megbecs�lt ember lehetne, nem undorral, megvet�ssel kezelt k�m. �mb�r… A Wizengamot nem tartozik a rugalmas �s �rz�keny gondolkod�s� test�letek k�z� – tette hozz� bizonytalanul.

- Csak nem gondolod, hogy k�pesek lenn�nek?! ... Hiszen rehabilit�lt�k. Teljes k�r�en! Azok ut�n, amit tett Harry�rt… mindny�junk�rt? – a l�ny halk, de �tforr�sodott ki�lt�sa szinte sikolyk�nt v�gott a havas cs�ndbe.

- Akkor halottnak hitt�k. Meg�lte Dumbledore-t, Hermione. Azok ott nem �gy tekintik, ahogy te, vagy �n – cs�v�lta a fej�t a f�rfi.

- Nem j�kedv�b�l tette! – csattant fel, az elemi �vatoss�gr�l is megfeledkezve. – Nem fogom engedni, nem ez�rt k�zd�ttem annyit! Ha kell, majd tan�skodunk mellette! Biztosra veszem, hogy Harry is megtenn�! �s Te is! Ugye? – k�rdezte feld�ltan.

A v�rfarkas megh�kkenve n�zte a mellette �l� fiatal n�t. Az eg�sz teremt�s egy l�ngol� f�kly�ra eml�keztette. Azt�n hirtelen vil�goss�g gy�lt az agy�ban. Rendk�v�li tapintattal, finoman a tenyer�be h�zta a l�ny �k�lbe szorult kez�t, m�sik kez�vel �tfogta a v�ll�t �s ringatta egy darabig.

 - Nyugalom, ez messze van, m�g r��r�nk rajta gondolkodni. Ne agg�dj – csit�totta a boszork�nyt. Amikor az kiss� megnyugodott �s ernyedtebb izmokkal elhelyezkedett mellette, �vatosan hozz� tett egyetlen, alig hallhat� kijelent� mondatot.

- Te szereted Perselust.

El�z�←…….→K�vetkez�