Speculum iustitiae (Az igazs�g t�kre)

Eg�szen elzsibbadt, ahogy �rezte, mik�nt sz�guld a megkerg�lt v�r test�nek egyetlen forr� ter�lete fel�.

De m�g hideg feje �s h�v�set �raszt� t�rzse is norm�lis h�m�rs�klet�nek tetszett a benne lakoz� fagyott l�lek diderg�s�hez k�pest.

Azonnal, v�gleg �s visszaford�thatatlanul elvesz�ten� a karj�ba b�j� mag�nyos l�ny t�tova pr�b�lkoz�sait, remek munkak�szs�g�t �s n�ha eg�szen t�rhet� t�rsas�g�t, ha az meg�rezn�, ebben a pillanatban milyen zabol�tlanul szor�tja h�tt�rbe mindig k�r�ltekint�, ridegen t�rgyilagos logik�j�t a l�ngol� �rz�kel�s, hogy Granger n�b�l van!

N�b�l, akinek a nevets�ges sapk�b�l f�lig kibomlott haja a nyak�t s�rolja, akinek hat�rozott, keszty�s kis keze most a mellkas�nak t�maszkodik, akinek a homloka a v�llg�dr�be simul, akinek ruh�in kereszt�l is �rzi alkoholt�l kipirult arcb�re �s a tal�rj�t �rint�, �sszez�rt ajkai forr�s�g�t, akinek cs�p�je szorosan az �v� mell� z�r�dik, ebben az abnorm�lis, borg�z�s percben m�r �gy v�li, szinte h�vogat�an… 

EL�G!

 �szrev�tlen�l pr�b�lta keskeny, csontos medenc�j�t n�h�ny centim�terrel h�tr�bb h�zni.

Nem veheti �szre!

H�ny ilyen megal�z� kudarcra �t�li m�g a sors?!

Mi�rt �pp az a m�k�d�se nem v�lt k�s�rtetszer�v� a t�bbihez hasonl�an, ami eg�sz el�z� �let�ben csak viszonzatlan s�v�rg�st �s lopott, szennyes, �res �r�kat eredm�nyezett?

Perselus Piton, az �nfegyelem �s a szenvtelens�g t�bb�-kev�sb� halott mestere nem tud uralkodni mag�n, csak mert egy f�lr�szeg volt tan�tv�nya �pp a nyak�ban l�g? Akit r�ad�sul � maga pr�b�lt leitatni, eg�szen m�s c�lb�l?

Hiszen ez csak Granger.

Tud�l�kos, k�teless�gm�ni�s, megr�gz�tt k�nyvt�rlak�, ideges�t�en kitart�, forr�fej�… �s valakibe szerelmes… 

„Vagyis olyan, mint te.”

Igen.

Nem!

Bizakod�, fiatal, j�sz�v�… kedves…

„Teh�t olyan is, amilyen te tal�n sohasem volt�l. Aszott vagy, mint egy fant�zi�tlanul meg�p�tett, poros panoptikum. Neked a lelked sz�rk�lt meg, Perselus. Hossz� �sz szak�lla n�tt, a nyakadra tekeredett �s v�r�sszem� sz�rnyetegg� v�lt. Dumbledore t�ved. Nincs visszat�r�s.”

 Nem merte f�lemelni a tekintet�t. Mintha csukott ajt� m�g�tt �llt volna, olyan halknak hallotta a visszasz�ml�l�s v�g�t �dvrivalg�ssal fogad� siserehad zajong�s�t.

Perselus karjai k�zt �rte az �j�v. 

Csak �ll, elb�jtatott, �g� arccal.

Nem tudja megdermeszteni a m�sik hidege. M�r nem. Ellenkez�leg. V�gigs�p�r rajta a forr� remeg�s, ahogy a hossz� karok tal�ron kereszt�l is �rezhet�en h�v�s b�r�n �t�t� inak finoman a h�t�hoz fesz�lnek.

Senki sem hinn� el neki, hogy Perselus Piton ilyen �vatos, bizonytalan mozdulatra k�pes. Az �ll�val, a kez�vel �rzi a szapora sz�vver�st.

Az �v� is k�ts�gbeesetten kalimp�lva pr�b�lja utol�rni az im�nt elvesztett ritmust.

Hogyan lehets�ges, hogy egy jelent�ktelen �j�vk�sz�nt� �lel�st�l t�bb r�teg t�li ruh�n �t is k�r�zs�kat vir�gzik a teste?

Mit gondolhat most r�la a f�rfi? 

„Azt, hogy nem b�rod a szeszt. �s ostoba vagy. �rzelg�s, picsog� griffend�les” - hangzik a keresetlen v�lasz. –„T�rj m�r magadhoz! M�g j�, hogy nem akarsz mindj�rt k�retlen�l az �gy�ba m�szni! Hol a tart�sod? Mi vagy te, m�sod�ll�s� Lily Evans-p�tinkarn�ci�?”

A hang j�zans�ga kiszak�totta a pillanat b�vk�r�b�l. Ugyanakkor �rezte, hogy a m�sik is t�volabb h�z�dik.

Mit csin�lt?

Piton el fogja zavarni. M�g ha sz�ks�ge is lenne r� a f�zet mellett, most annyira belegyalogolt a var�zsl� szem�lyes z�n�j�ba, hogy csak haragos visszautas�t�s lehet a v�lasz.

Nem tudott r�n�zni.

De legal�bb nem s�rt.

Perselus Piton elnyomott egy megk�nnyebb�lt leveg�v�telt.

Nem lehet valami tapasztalt. Nem vett �szre semmit.

Pedig percekbe telt, mire �rr� tudott lenni az indulatain. Vagy ink�bb a nem elhanyagolhat� mennyis�g� alkoholon.

Mi volt ez?

Enn�l az�rt jobban kellene b�rnia az eszk�zk�nt bevetett ned�t.

 De mi�rt csin�lta ezt a l�ny?

Na persze, van egy sejt�se. Az ilyen vil�g-j�tev�i-griffend�lesek biztos nagy jelent�s�get tulajdon�tanak az �v eleji fogadalmaknak meg hasonl�knak.

Nyilv�n nincs szokva az italhoz sem, �gy azt�n a nagy �j�vi fogadkoz�sban sz�pen beles�t�lt a csapd�ba, �s elkezdett felt�tel n�lk�l megb�zni a „j�bar�t-b�csiban”.

Ennek betet�z�sek�nt pedig fizikai v�delmet keresett az �ppen k�zn�l lev� egyetlen szem�lyn�l.

Most �br�nd�tsa ki?

Mennyivel egyszer�bb lett volna egy j�l bev�lt var�zsig�vel kiszedni bel�le, amire k�v�ncsi.

Hiszen arra ment ki az eg�sz, hogy megtudja, ki az a t�kfilk�, aki miatt ennek a v�gtelen�l, kib�rhatatlanul j�zan teremt�snek elment az esze.

M�gsem n�zett az imm�r t�tov�n, t�le f�l l�p�snyire �csorg� l�ny gondolataiba.

Csakis az�rt, mert az elengedhetetlen szemkontaktushoz fel kellett volna emelnie a n� el�re hajtott fej�t. Minimum od�bb kellett volna sim�tania az arc�ba hull� tincseket.

Mondjuk a kez�vel. �s ezt nem akarta.

- Ugye nem feledkezett meg r�la, hogy ma m�r d�lben folytatnunk kell a Vitalita maxim�t? Legf�bb ideje a pihen�sre gondolnunk – jelentette ki olyan hangon, mintha az el�z� percekben csak azt vitatt�k volna meg, hogy a f�nixk�nny-eszenci�t lehet-e �lomkrist�ly fiol�ban t�rolni, vagy erre kiz�r�lag a kvarc�veg felel meg. Nem kellett er�lk�dnie, a szerep r�szabott volt, mint Madame Malkin legfeket�bb tal�rja.

Hermione intelligenci�j�t m�lyen alulm�l� t�tova �rtetlens�get, �s egyszerre hihetetlen�l vad csal�dotts�got �lt �t.

A pillanat elm�lt.

Az �j�v – k�z�ny�s munka�v. 

Perselus – „nem, sz�modra csak Piton professzor, te szentiment�lis liba!” – nem az, akinek l�tni szeretn�, vagy aki r�gen elt�nt ifj�s�g�ban egy v�r�s haj� boszork�ny kedv��rt lenni szeretett volna.

Olyan megr�gz�tten a m�ltnak – vagy a m�ltban - �l, hogy az � di�k�vei �s tan�ri p�ly�ja k�zt lezajlott l�nyeges szerepv�lt�sok egyike sem hatolt el abba a hideg, konok fej�be.

Ez �gy nem fog menni.

Nem akar, nem tud egy halott n� �rny�k�ban j�t�konykodni, mint egy m�rt�r!

Nem hajland� assziszt�lni ehhez a sz�rke, f�lhalott �npuszt�t�shoz.

M�r ma neki�ll megkeresni a megold�st! 

Ugyanakkor… ahogy a f�rfi lekezelte… Mint egy taknyos k�lyk�t takarod� ut�n!

Piszkosul f�jt.

Nem s�r, akkor sem s�r.

Nem adja meg neki a lehet�s�get, hogy m�g g�nyt is �zz�n bel�le.

Egyetlen m�don lehet szabadulni ett�l a helyzett�l: el innen, vissza a szob�j�ba!

Nem n�zett r�, csak f�lvette az el�bbi, felfoghatatlanul ostob�n �szinte pillanatokban lerakott poharat, �s egy gyors Suvickussal tiszt�v� var�zsolta.

- Nem felejtkeztem meg r�la. A szokott helyen leszek. J� �jszak�t, Piton Professzor! – vetette oda h�tra sem n�zve, �s az �tj�r� fel� indult. A magasban �sszeborul� k��v t�ls� v�g�t m�r futva hagyta maga m�g�tt.

A V�res B�r�, aki �pp a j�sl�stan terem fel� vezet� folyos�n lebegett a sz�rke falak ment�n, miut�n teljes m�rt�kben elege lett minden roxfortos id�k legb�rgy�bb tanul�ifj�s�g�nak k�l�n�sen idi�ta szilveszteri tr�f�ib�l, els� pillanatban nem fogta f�l, mi az a sz�j�ra szor�tott k�zzel, forr� g�mbvill�mk�nt �rkez� l�ny, ami sz�rnyen kellemetlen mell�khat�sokat hagyva kereszt�lsz�guld rajta.

A vele �rkez� h� r�vil�g�tott, hogy az illet� nem lehet szellem, k�l�nben is, a kast�ly k�s�rteteit igen j�l ismerte.

Csak miut�n felh�borodottan ut�na recsegett, hogy t�bb tiszteletet k�vetel, azonos�totta be a kibomlott barna lobonc gazd�j�ban Hermione Grangert.

M�lys�ges s�rtetts�ggel dohogott.

- M�ghogy a Roxfort kit�n� tan�ra! Szeleverdi, tiszteletlen griffend�les, �n mondom! – sz�nokolt �nmag�b�l �ll� hallgat�s�g�nak, �s jellemz�, b�r �gyesen titokban tartott k�v�ncsis�g�nak engedve l�ncaival egy�tt �tk�szott a keskeny �tj�r� fal�n, hogy megtekintse, m�gis honnan �rkezett a tan�ri c�mre nyilv�nval�an m�ltatlan fruska.

 Hat�rozott szerencse volt, hogy a b�r� l�ncai �s a v�g�k�n fityeg� goly�bisok hozz� hasonl�an s�lytalanokk� v�ltak a szelleml�tben, ellenkez� esetben ugyanis az erk�ly padlat�ba csap�d�suk nehezen helyrehozhat� k�rokat id�zett volna el� az �p�let ezen eldugott zug�ban. Az �tj�r� m�g�tt a Mardek�r egykori h�zvezet� tan�ra �llt egy borospoh�r f�ldi maradv�nyai k�zt.  

- Nah�t, Perselus Piton!- ny�gte ki a k�s�rtet. – Ilyen biztons�gos t�vols�got v�lasztott a mulatoz�kt�l? Itt �nnepel? Nem mintha volna mit, ez is csak egy az �l�k f�l�sleges ritu�l�i k�z�l – d�rm�gte. – Egyed�l?

- Amint l�tja – f�jt egyet a f�rfi a b�r� sz�rk�sk�k f�l�nek szokatlanul indulatosan. – �s most, ha megbocs�t…

Azzal sarkon fordult �s lobog� tal�rral elt�nt az �tj�r�t rejt� falm�lyed�sben.

Granger fak�pn�l hagyta! Nyilv�n m�gis �szrevett valamit, �s a kurta-furcsa t�voz�s a bizalom teljes megrend�l�s�nek jele.

 „Eltoltad, Perselus. Mint mindig. Nem lett volna m�gis hat�konyabb a legilimencia?”

 De. Minden bizonnyal megtudta volna, amit akart. Csakhogy ez a l�ny val�sz�n�leg annyit az�rt tud a nonverb�lis var�zslatokr�l, hogy m�r a sz�nd�kot is felismerte volna.

�s?

 „Nincs �s, Perselus. Akkor m�g Draco f�zet�t is n�zhetn�d, mert nemhogy a szob�tokba, de a laborba sem lenne hajland� t�bbet betenni a l�b�t.”

 D�h�sen, �mb�r l�thatatlanul cs�rtetett el�re egyik folyos�n a m�sik ut�n, m�g v�g�l szob�jukba �rt, ahol megnyugtat� s�t�ts�g �s s�ket cs�nd fogadta.

Megnyugtat�… sehol egy b�nt� f�nynyal�b, sehol egy f�ls�rt� szuszog�s… Morbi elk�redzkedett vad�szni…

Egy pillanat!

Hol van Draco?!

P�lc�j�val suhintott egyet, �s r�gt�n meg is tal�lta a v�kony pergamentekercset, amelyen a fi� ismer�s bet�i tudatt�k vele, hogy k�r�ln�z kicsit az �nnepl�k k�zt, ne agg�djon, tud mag�ra vigy�zni.

Pokolba ezzel a nyughatatlan k�ly�kkel! �s ha rosszul lesz, vagy nem tud visszaj�nni a szob�j�ba? Nem el�g er�s.

Ennyit a pihen�sr�l. Mehet begy�jteni az elk�sz�lt suhancot.

Szerencs�j�re azonban n�h�ny perc m�lva halkan megnyikordult az ajt�, ahogy a sz�ke fiatalember be�vakodott rajta. Lopva.

- J�l mulatt�l? – �rdekl�d�tt metsz� hangon.

- �hm, Perselus, boldog �j �vet!- pr�b�lta kir�ntani mag�t a cs�v�b�l a fi�. – Csak egy darabig n�zegettem a pisiseket a Nagyteremben.

- Igaz�n? – s�v�tette a f�rfi. – Arra nem gondolt�l, hogy mi t�rt�nhetett volna, ha k�zben megint rosszul leszel, �s nem tudsz ide visszat�rni?!

- Higgye el, gondoskodtam err�l is, megb�v�ltem a cip�met egy Hazah�zat�-b�b�jjal, bet�joltam neki ezt a szob�t, az m�g ki�tve is lerakott volna az ajt� el�tt, �s persze ki�br�nd�t� volt rajtam. Senki sem l�tott meg – magyar�zkodott, de k�zben Pitont figyelte. Egy ilyen kis semmis�gen �gy eldurrant az agya? Mi baja lehet?

- J� �jszak�t! Aj�nlom, hogy te is s�rg�sen b�jj �gyba – v�gta el a vit�t az id�sebb f�rfi.

A r�vid �s zaklatott alv�st k�vet�en Perselus Piton mor�zusan �llap�totta meg, hogy Granger v�rhenyes, duzzadt szemekkel jelent meg az �st mellett. Ord�tott r�la a f�radts�g, pedig a munk�nak ebben a szakasz�ban nem lehetett egy eg�sz napot kihagyni.

Teljesen kik�sz�lt. Haszn�lhatatlan.

Nyilv�n az a var�zsl�, aki�rt �gy odavan, �j�v alkalm�b�l sem m�ltatta figyelemre.

M�r kezdte volna leteremteni, amikor a hang le�ll�totta.

 „�pp erre van most a legkev�sb� sz�ks�ge. Te ne tudn�d? Hagyd b�k�n, akkor esetleg a k�vetkez� alkalomig mag�hoz t�r, �s nem kell dobnotok az eddigi munk�t a h�ziman�k takar�t�v�dr�be.”

 K�nyszeredett cs�ndben dolgoztak egym�s mellett. Hermione g�rcs�sen �gyelt r�, hogy megfelel� t�vols�gban maradjon a var�zsl�t�l.

Amikor v�gre elolthatta a l�ngot a seg�dkivonatot tartalmaz� �st alatt, megk�nnyebb�lten hagyta el a pinc�t.

N�gy nappal k�s�bb v�get �rt a vak�ci�.

A decemberben hazautazott di�kok h�mp�lyg� �s m�dfelett zajos �radatk�nt t�rtek vissza a kast�lyba.

A Roxfort legfiatalabb tan�rn�je felvette a fonalat a tan�r�kon, pontosan r�szt vett az �tkez�seken, �s ell�tta az �gyeleti feladatokat.

Csak valamicsk�t sov�nyabb �s felt�n�en s�padtabb lett a megszokottn�l.

Nem vette �szre, hogy n�gy szemp�r figyeli meg alaposan, igaz, elt�r� rendszeress�ggel a h�tk�znapjait. K�t agg�d�, egy gyanakv�-rosszindulat�, �s egy mindink�bb egy�tt �rz�. 

Gyakran bevette mag�t a k�nyvt�rba �s �r�k hosszat kutatott a Flitwick professzor �ltal eml�tett k�t k�tet ut�n.

M�dszeresen f�s�lte �t a polcokat, m�gnem k�r�lbel�l egy heti keresg�l�s ut�n r�bukkant a k�z�pkori mendemond�kat �s alkimista feljegyz�seket tartalmaz� k�tetre.

Sajn�latos m�don – �s n�h�ny �vvel ezel�tti �nmag�hoz hasonl�an - a felvil�gosod�s kor�t k�vet�en �lt legnagyobb m�gusok t�bbs�ge sem tulajdon�tott nagy jelent�s�get a pontatlan, t�red�kes mes�knek �s hom�lyos le�r�soknak, �gy azt�n a gy�jtem�ny t�bb sz�vegr�szlete az eredeti nyelven ker�lt a vaskos, l�that�an igen ritk�n forgatott, sarkain z�ldesre patin�sodott r�zveretekkel meger�s�tett k�nyvbe.

 Pedig od�ig el sem jutott, hogy a latin, az �g�r�g �s a szanszkrit nyelv ismeret�nek hi�nya akad�lyozza a munk�ban.

M�r a bor�t� elej�n l�that� d�szes jeln�l meg�llt a tudom�nya. Egyetlen, ismert alkimista szimb�lumra sem hasonl�tott. Egy k�rvonalra egyenl� t�vols�gban illesztett cs�csos szirmok fekv� f�lholdat �leltek k�rbe. A f�lholdon k�v�l a k�r csup�n egy, legink�bb aszimmetrikus T-bet�re eml�keztet�, balra hasas �r�sjelet, �s f�l�tte egy pontot tartalmazott.

Belelapozva hamarosan meg�llap�totta, hogy a sz�veg egy r�sze k�s� k�z�pkori �s �jkori angol, melyet nehezen, lassan, sz�gy�jtem�nyes pergamenek seg�ts�g�vel ugyan, de id�vel biztosan el fog tudni olvasni. A latinhoz a k�nyvt�r z�rolt, szigor�tott r�sz�ben l�tezik n�gy vaskos tekercs, melyek val�sz�n�leg lehet�v� teszik az olvas�st, mert van k�zt�k latin-angol m�gikus szaksz�-gy�jtem�ny, r�szletes nyelvtan �s b�b�j�rtelmez� is.

Kap�ra j�tt, hogy a hosszas g�rnyed�st a k�nyv f�l�tt m�g napokig viszonylag nyugodtan folytathatta, mert a bonyolult b�jital seg�df�zet�t �t napon �t pihentetni kellett, a f� p�rlat pedig olyan lass�, k�m�letes forral�st ig�nyelt, hogy Piton �gy d�nt�tt, erre az id�re lek�lt�zik a laborj�ba, �t pedig tart�zkod� hidegs�ggel „szabads�golja”, legal�bbis egy id�re.

 Hi�ba nem volt azonban mellette, m�gsem tudott nem gondolni r�.

Est�nk�nt, jegyzeteit olvasgatva, vagy - ha kihaszn�lhatta a ritka alkalmakat, amikor macsk�ja az �l�be telep�lt -, a sz�rm�k j�sz�got cir�gatva olykor �nk�ntelen�l is a f�nyk�p fel� mozdultak simogat� ujjai.

Szinte �szrev�tlen�l, r�vid percekkel ny�ltak meg a nappalok. 

Egy este, valamikor janu�r k�zepe ut�n ennek ellen�re is igen k�s�n �lt le az asztala mell�. Cs�mp�s m�r aludt. Voltak id�szakok, amikor a macska, �jszakai ragadoz� sz�rmaz�sa ellen�re az emberek ritmus�hoz igazodva pihent.

Kijav�tott n�h�ny beadand�t, b�r csak k�t h�ttel k�s�bbre �g�rte az �rt�kel�seket. Szok�sa �s nevel�si elvei ellen�re k�nytelen volt k�t T-t is kiosztani, az egyik mardek�ros nyilv�nval�an nem k�sz�lt, a m�sik pedig egy az egyben Daniel Abbott (Hannah unoka�ccse) munk�j�ra �hajtotta alapozni a saj�t oszt�lyzat�t. Hi�ba, a csal�s az csal�s.

J� k�t �r�val k�s�bb kimer�lten rakta le a penn�t, �s elkomolyodva b�multa a fiatalabb Perselus Piton f�nyk�p�t.

Nagyon hasonl�tott arra a f�rfira, akit � ismert. Csak a von�sok voltak kev�sb� jellegzetesek, �s a sz�j k�r�li keser� r�ncok voltak kifejezettebbek, mint az ut�bbi hetekben.

K�v�lyg� ujjakkal sim�tott v�gig a nem t�l vonz�, fekete tincseken. Felemelte a k�pet, tal�n, hogy legal�bb ilyenform�n egy kicsit k�zelebb �rezze mag�hoz a f�rfit.

Tenyere a csontos arc �s a keskeny ajkak fel� siklott.

Lassan el�rehajolt, �s gyeng�d, �vatos cs�kot lehelt a k�pre.

F�l perc m�lva m�g mindig ugyanott �lt, karj�ra hajtott fejjel.

Keservesen s�rt.

Perselus Piton viszonylag kor�n nyugov�ra t�rt.

Az elm�lt hetekben egyre t�bbet tart�zkodott r�gi pincehelyis�geiben, az ut�bbi napokban m�r az �jszak�kat is ott t�lt�tte. Kiz�r�lag a fokozatosan barnul� tollazat�, z�ld szem� huhog� �jszakai vad�sz volt k�r�l�tte.

Drac�val ugyan csak janu�r els� k�t-h�rom napj�ban veszekedett meggondolatlan kiruccan�sa miatt, de a fi� olyan durc�san r�zta le mag�r�l �rveit, mint kutya a vizet.

Arr�l viszont m�r egy�ltal�n nem sz�molt be a fiatal Malfoy, t�rt�nt-e valami eml�t�sre m�lt� szilveszteri s�t�ja alatt.

Az er�s�t�ket a fiatalember rendre tov�bb itta, de �llapota nem javult l�nyegesen. Ezt naponta t�bbsz�r is ellen�rizte.

 A volt eminenssel nem tudott mihez kezdeni. Granger szinte megfagyott, ha nagy ritk�n hozz�sz�lt valami miatt.

Ink�bb csendben dolgozott mellette.

Ha az �ll�t�lagos nagy bar�tkoz�s ennyire gyorsan megbukott, � nem fogja er�ltetni!

�gy l�tszik, a n� nem is olyan kitart�, mint hitte…

Aznap este, amikor el�sz�r �lt r�gi asztala mellett, sok�ig keresg�lt iratai k�zt. Hozott egy poh�r vizet, g�piesen megvakargatta a kisbagoly g�mb�ly� fej�t, el�vett n�h�ny tiszta pergament, meghegyezett h�rom penn�t, azt�n csak �lt, valami bizonytalan v�rakoz�ssal.

�s ez est�r�l est�re megism�tl�d�tt.

El�szedte azokat a feljegyz�seket, amelyeket �jszakai k�nyvt�rl�togat�sai alkalm�val szerzett be, de eddig m�g nem olvasta el.

Mi a f�szkes fen�t kellene megtanulnia?

Mire utalt Albus?

Az iratokban nem tal�lt semmi haszn�lhat�t.

Az egyik a m�gikus mes�k gyermekkori hat�s�val foglalkozott, de ebben sem volt sz� semmilyen speci�lis tanul�si mechanizmusr�l, vagy k�l�nleges var�zstani ismeretr�l.

Elakadt.

Janu�r k�zep�re est�nk�nt teljesen tompa f�radts�g lett �rr� rajta. A kismad�r reakci�ib�l t�bb�-kev�sb� arra k�vetkeztetett, az �t k�r�lvev� hidegs�g er�s�d�tt. A tollas kis gomb�c mostan�ban egyre r�videbb ideig tart� t�r�d�st k�vet�en felborzolja a toll�t, mintha melegedni szeretne.

Kimer�lten fek�dt a kopott priccsen, amelyet r�gen is az �lland� fel�gyeletet ig�nyl� munk�k alatti r�pke alv�sid�k kihaszn�l�s�ra vett ig�nybe a laborban.

Nem aludt m�lyen, ink�bb amolyan f�l�lomszer� �llapotban hevert, amikor egy finom kis k�z k�nnyed sim�t�sa siklott �t a f�rtjei k�zt, a fejb�r�n, hogy kisv�rtatva az arc�t �s az ajk�t �rintve nyomtalanul elt�nj�n.

Miel�tt m�g fel�lhetett volna, egy pillanatra egy puha, forr� sz�j �rintkezett az �v�vel, �s majdnem kellemetlen�l melegg� v�lt sz�m�ra a leveg�.

- Lily? – motyogta a r�v�letb�l f�lig-meddig mag�hoz t�rve.

A labor �res volt. Lily halott. Nem lehetett itt!

Mi t�rt�nt?

Valaki undor�t� tr�f�t �z vele?! M�r megint?

B�rki is legyen az, ha elkapja, nagyon cs�ny�n r�f�zik az illet�!

Vill�ml� szemekkel ugrott f�l a kev�ss� komfortos fekhelyr�l, mag�ra r�ntotta a tal�rj�t, �s m�ris az �p�let forgalmasabb r�szei fel� sz�guldott, hogy idej�ben a vicces kedv� szem�tl�da nyom�ba eredhessen. Menet k�zben fogalmaz�dott meg benne a gyan�, hogy tal�n H�borc keze van a dologban. Felt�telezte, a kopog�szellem m�r �rtes�lt az � ittl�t�r�l, b�r eddig m�g nem tal�lkozott �ssze vele.

Folyos�r�l folyos�ra igyekezett, de a k�sei �r�n semmi szokatlant nem tapasztalt. A kast�ly a h�l�termek kiv�tel�vel kihalt volt �s cs�ndes.

M�r r�g elhagyta a Nagyterem k�rny�k�t, elrobogott �tmeneti sz�ll�sa el�tt, ben�zett minden beny�l�ba, ellen�rizte a l�pcs�h�zakat �s az �tj�ba ker�l� tantermeket – v�gt�re is, H�borcot soha semmi nem g�tolta abban, hogy b�rhol neki�lljon randal�rozni -, de m�g mindig nem tal�lt senkit.

D�h�sen mormolva haladt tov�bb. 

- Sz�ks�gem van egy helyre, ahol csapd�ba esik, sz�ks�gem van egy helyre, ahol csapd�ba esik…

 A falban halk nyikorg�ssal egyszeriben felt�rult egy keskeny, alacsony faajt�.

A h�rihorgas var�zsl�nak le kellett hajtania a fej�t, hogy egy�ltal�n bel�phessen a sz�k�s helyis�gbe.

K�r�ln�zett. A kisebb szob�nak nem volt ablaka, sem semmilyen kij�rata azon az ajt�n k�v�l, ahol az im�nt bel�pett.

Val�ban j� csapda! T�k�letes zs�kutca.

- Ez a Sz�ks�g Szob�ja! – eszm�lt f�l. �sszeh�zott szemmel n�zett k�r�l.

De hol van az a diszn�, legyen ak�r a kopog�szellem, ak�r m�s, akit itt tudna elcs�pni?

A szob�csk�ban titokzatos m�don nem volt teljesen s�t�t, b�r gyerty�kat nem l�tott maga k�r�l. A padl� v�r�ses sz�n� volt, de nem tudta volna megmondani, mib�l van. A falak furcsam�d szint�n s�t�t b�borsz�nben izzottak, �s mintha rezegtek volna.

 A t�rben csup�n egyetlen t�rgy volt.

Magas, csillog� t�glalap, �ves z�r�d�ssal, rajta nehezen kibet�zhet� felirattal:

„Edevis amen ahze erkyt docr amen.” 

M�r tudta, mi ez.

Lassan l�pett k�zelebb. Egyre k�zelebb.

Van �rtelme?

Mi �jat mutathatna m�g neki Edevis t�kre? Sz�ve legrejtettebb v�gy�t? Milyen rejt�ly az, amit m�r mindenki ismer?!

N�h�ny perccel k�s�bb Perselus Piton zaklatott, heves sz�vdobog�ssal v�gtatott vissza a pinc�be olyan sebess�ggel, hogy ment�ben h�rom lovagi p�nc�lt �s k�t festm�nyt sodort el. Zih�lva vetette mag�t a csak nemr�g ott hagyott �gyra. 

Nem az d�lta fel ilyen veszett�l, hogy a t�k�rben �nmag�t l�tta, amint egy karcs� n�i alakot �lel mag�hoz, akit szinte teljesen eltakart saj�t t�k�rk�pe.

Sz�m�tott r�, hogy valami ilyesmi k�vetkezik.

M�g csak az sem sokkolta, hogy a k�pen kend�zetlen�l l�that� volt, amint keze a n� derek�r�l a melle fel� araszol, �s pillanatr�l pillanatra g�tl�stalanabbul fedezi fel a m�sikat. Mik�zben hevesen cs�kolja a csak nemr�g �rz�kelt ajkakat.

Nem, Perselus Piton att�l menek�lt hajdani szob�j�ig z�g� fellegk�nt, hogy a karj�ban tartott, szenved�lyes, h�s-v�r asszonynak az � v�ll�ra hull� f�rtjei a v�rt v�r�s zuhatag helyett k�cos, g�nd�r, barna tincsek voltak.

A t�k�r nem hazudik.

Hermione Grangert akarta.

El�z�←…….→K�vetkez�