Prope caelum (K�zel az �ghez)

- Harry! Ginny!

- Szia, Hermione!

- De j�, hogy elj�ttetek! – �lelte meg egym�s ut�n bar�tait. – Ron?

- J�l van – n�zett r� Ginny bizonytalan mosollyal. – Nem tudott vel�nk tartani, tudod, mostan�ban gyakran… el�g gyakran tal�lkoz�ja van.

A v�r�s haj� l�ny �rdekl�dve figyelte bar�tn�je reakci�j�t. Tudta, hogy Hermion�nak nincs senkije, most gondolkodott, mennyit adhat a l�ny tudt�ra b�tyja �j jel�ltj�r�l.

A fiatal n� – v�rakoz�s�val ellent�tben – cseppet sem b�nk�dott, ink�bb mintha kis megk�nnyebb�l�st fedezett volna fel az arc�n.

- Ki a szerencs�s? – mosolygott vissza bar�tn�je.

- Egy volt griffend�les �vfolyamt�rsn�m. Az a v�kony, sz�ke haj�, Antje Graham, akinek a mam�ja sv�d. Egy meccsen tal�lkoztak �ssze, az�ta el�g gyakran mennek ide-oda. �rdekes, a suliban Ron azt se tudta, hogy Antje a vil�gon van.

- Sz�val egy�tt vannak?

- Azt az�rt nem mondan�m. M�g. Csak ismerkednek.

- �r�l�k, hogy nincs egyed�l – b�lintott a n� nyugodtan.

„Legal�bb nincs olyan egyed�l, mint te. �s veled mi lesz?!”

Elhessegette a gondolatot. Mi lenne? V�gre besz�lget a bar�taival, igyekszik j�l �rezni mag�t.

De hogyan fogjon hozz�? Harry nem egyszer� eset.

�s a f�nyk�p m�g mindig az asztal�n van! – kapott �szbe t�lont�l k�s�n, hisz ebben a pillanatban m�r nem tudta �szrev�tlen�l eltakarni a kis sz�gletes t�rgyat.

K�zben hellyel k�n�lta a fiatal p�rt, leemelte a kamp�r�l az el�re elk�sz�tett, g�z�lg� te�t.

Vid�m p�tty�s csuprokat tett az asztalk�ra, azt�n helyet foglalt vel�k szemben az egyik fotelben.

- Szerintem n�zz�tek meg a b�gr�k belsej�t, miel�tt bele�ntitek a te�t – tan�csolta.

Az iv�ed�nyek fenek�n lapultak aj�nd�kai: egy-egy n�vre sz�l� v�s�rl�si utalv�ny a Cikesz Cuccok �s a Var�zslatos Var�zslak Abszol �ti �zleteibe.

- F�, k�szi – lelkendezett Ginny, �s Harry is �r�mmel fogadta az utalv�nyt. M�g mindig gyerekes rajong�ssal cs�gg�tt a kviddicsen.

- Ez pedig a mi aj�nd�kunk – ny�jtottak �t k�z�sen egy gyan�san nagy m�ret� csomagot, mely�rt Harry az ajt� el� ment ki.

- Ne h�ly�ljetek, mi van ebben? A Roxfort t�rt�net�nek �tk�tetes d�szkiad�sa? – k�rdezte �v�dve, mik�zben a pap�rt bontogatta.

- Nem-nem, enn�l sokkal h�tk�znapibb �s praktikusabb dolog – nevetett bar�tn�je.

A csomagb�l egy macskakos�r ker�lt el�. Egyszer�, sz�p munka, �ppen Cs�mp�snak val�.

- Nagyon kellemes darab – mondta a szem�veges var�zsl� vigyorogva – hetenk�nti �ntiszt�t� b�b�jjal l�tt�k el. Gyere, Cs�mp�s, n�zd meg az �j lak�sodat! – vitte a fekhelyet a kandall� el�tt ny�jt�z� j�sz�ghoz. A sz�rm�k lassan megszagl�szta a kosarat �s dorombolva belefek�dt.

- K�sz�n�m, ez val�ban hasznos aj�nd�k – mosolygott a l�ny.

A meghitt te�zgat�s k�zben Harry olykor k�rd�n n�zett r�. K�r�lbel�l f�l �ra m�lva azt�n kib�kte.

- Hermione, mir�l �rt�l a leveledben? Mi az a fontos?

- Nem szeretn�m elrontani az �nnepi hangulatot – futott �t egy �rny�k a l�ny arc�n.

- Ugyan m�r, legut�bb mikor szolg�ltalak fel troll-eledelnek? – v�gott vissza a fiatalember bar�ts�gosan.

- Semmikor, de ne legyetek d�h�sek. Pr�b�ljatok meg�rteni, rendben?

- Ok�-ok�, csak mondjad m�r!

- Megtal�ltam Pe… Piton professzort – borult l�ngba az arca egy pillanat alatt.

- Miii? Hol? Mikor? Hogyan? �s mi�rt nem sz�lt�l? – sorolta Harry szinte l�legzetv�tel n�lk�l. Ginny leveg� ut�n kapkodott.

- Lass�ts, j�? November v�g�n akadtam r� a nyomaira a h�ban a Tiltott Rengeteg mellett.

- Itt volt valahol a k�rny�ken?

- A Szellemsz�ll�son – mondta Hermione nagyon halkan.

Megr�k�ny�d�tt cs�nd lett.

- �ppen ott? – k�rdezte a v�r�s haj� l�ny iszonyodva. – Mi�rt?

- Mert nem volt egyed�l, �s biztos lehetett benne, hogy ott nem tal�lnak r�juk.

- Mi�rt, ki volt vele?

- Draco Malfoy.

Erre m�r szikr�ztak a z�ld szemek.

- Az a gy�va pondr�? Mit keresett ott? �s mi�rt nem lehetett err�l olvasni semmit?

- Mert seg�tettem nekik tov�bb rejt�zk�dni.

- Hermione!!

- V�rj�l, Harry! Nem tudod, mi t�rt�nt! Draco beteg, eltal�lta egy ismeretlen �tok, amikor a hal�lfal�k meg�lt�k az anyj�t. Az apja elt�nt, nem tud r�la semmit. M�r egy�ltal�n nem olyan p�khendi, mint volt.

- J�, de mi�rt van Pitonnal? Hol vannak most? �s mi�rt nem �llnak a vil�g el�?

- J� okuk van r�. Egyr�szt, Malfoy k�zvetlen vesz�lyben lenne, azok a hal�lfal�k szabadon k�sz�lnak, m�sr�szt a professzor visszat�r�se… nem teljes �rt�k�.

A k�t fiatal csod�lkozva n�zte a volt iskolaels�t, amint f�lkelt �s elfordulva t�l�k az ablakhoz t�maszkodott.

- Hermione? – sz�l�totta Ginny.

- Dumbledore portr�ja azt mondta – hallatszott a l�ny t�voli hangja -, a K� nem tesz bels�leg is �l�v�. �s m�g azt is mondta, hogy Pitonnak valamit meg kell tanulnia ahhoz, hogy a visszat�r�se teljes legyen.

- Mit? �s mi az, hogy „nem teljes”? – faggatta Harry.

- Tudj�tok, milyen volt Dumbledore. Nem magyar�zta el r�szletesen, azt mondta, kutatnunk kell a megold�st. Harry, egy�tt tanulm�nyoztuk a Peverell fiv�rek t�rt�net�t. Nem r�mlik semmi?

- Dehogynem.

- A nem eg�szen t�k�letes visszat�r�s azt jelenti, hogy a professzor a t�bbs�g sz�m�ra l�thatatlan. Draco, a k�s�rtetek, a portr�k �s az anim�gusok �llatalakban l�tj�k, m�sok nem.

Hermione hangja halk volt, sz�ntelen �s szomor�. Beleharapott az als� ajk�ba.

Ginny figyelmesen n�zte, azt�n f�lkelt �s fel� indult. Ahogy megker�lte az asztalt, szeme megakadt a f�nyk�pen. Elny�lt szemekkel b�mult bar�tn�je arc�ba.

Csak nem?!

- �s te? Te l�tod?

- Igen.

- Hol vannak most? – akasztotta meg k�vetkez� k�rd�s�t Harry k�zbevet�se.

- Itt. A szomsz�d szob�ban.

Az ifj� var�zsl� csak h�ledezett. Ezt nem gondolhatja komolyan!

- McGalagony tud r�la? – k�rdezte �rezhet� szemreh�ny�ssal.

- Term�szetesen, s�t, alapvet�en Dumbledore javasolta, hogy ide j�jjenek. Pitont meglehet�sen neh�z volt ide csalogatni. Most egy�tt k�sz�t�nk egy bonyolult f�zetet, amivel tal�n siker�l meggy�gy�tani Malfoyt.

- Te. Egy�tt. Dolgozol. Pitonnal – tagolta Harry, h�tha �gy �rthet�bb lesz sz�m�ra, amit hallott.

- Pontosan.

- Nem nagyon elviselhetetlen? – �rdekl�d�tt a Weasley-l�ny �vatosan.

- Nem. Szeretek vele dolgozni – v�laszolta �szinte lelkesed�ssel. – Rengeteget tud, �s mintha nem lenne teljesen ugyanolyan, mint r�gen. Legal�bbis kar�csony �ta – n�zett a mellette �ll� l�nyra m�ltba n�z� mosollyal.

Az eml�k melegs�ggel t�lt�tte el, egyben fel is zaklatta.

„Ott �ll t�le p�r l�p�snyire, �s csak a z�rg�sb�l tudja, hogy m�r a kicsi bagollyal n�z farkasszemet.

Mit fog sz�lni?

Istenem, mit fog sz�lni?

Semmit.

Halkan z�rren a ketrec kallanty�ja.

Egy perc, k�t perc, indulnia kellene, h�rom perc, nem sz�l.

Nem maradhat tov�bb.

Haragszik? �r�l? Mondjon m�r valamit!

F�l kell n�znie, el kell k�sz�nnie, ak�rhogy is.

A f�rfi �ll, tartja a mad�rk�t a tenyer�n, a ketrec m�r a pulton, �resen.

Rezzenetlen az arca, nem mond semmit a szeme, a t�gra ny�lt szeme, csak a k�zfeje remeg. A kisbagoly biztat�an r�huhog �s elhelyezkedik.

Nem mer fell�legezni.

Mi�rt nem sz�l?

’Mert nem tud. Szerinted mikor kapott utolj�ra aj�nd�kot? Hagyd mag�ra, ne v�rd, hogy megk�sz�nje. Majd. Egyszer. Tal�n. Menj m�r!’

- Mennem kell – suttogja. Bocs�natk�r�n a f�rfira n�z. Csillog a szeme. – Holnap folytatjuk. J� �jt, Professzor!

Megfordul, gyors l�ptekkel elindul az ajt� fel�.

M�r m�g�tte kattan a s�lyos kilincs, amikor alig �rthet�en �ri utol n�h�ny sz�.

- Mag�nak is b�k�s �nnepet.”

Mintha egy perce j�tt volna ki a rideg pincehelyis�gb�l, �gy l�tta maga el�tt a t�rt�nteket.

Ginny a bar�tn�je arc�n �tsuhan� v�ltoz�sokat tanulm�nyozta.

Viszont Harry el�tt nem akart r�k�rdezni arra, amit �rz�kelt.

Ejtette a t�m�t, �s igyekezett arra �szt�k�lni kedves�t, hogy hamarosan t�rjenek vissza az Od�ba.

A var�zsl� eleinte vonakodott, v�g�l m�gis hagyta mag�t meggy�zni, f�leg, miut�n hallotta Hermione r�szletes besz�mol�j�t Malfoyr�l. Ez meggy�zte, hogy egykori ellenfele nem fog egy csapat hal�lfal�t a kast�lyra szabad�tani.

R�videsen elk�sz�ntek, azt�n a kandall�n kereszt�l t�voztak.

N�h�ny nappal k�s�bb Hermione Granger a bord�-z�ld kock�s fotelj�ben �lt, �s te�t forgatott az egyszer� b�gr�ben. �t perccel ezel�tt nem �tallott m�g vagy f�l deci tejet z�d�tani bele, hogy v�gre ihassa.

�r�r�l �r�ra k�zeledik az �v v�ge. Ilyenkor k�telez�en mulatni kellene.

Mit csin�ljon, ha egyszer ut�lja az ilyet?

R�ad�sul most nincs kedve Dankmarral h�ly�skedni, b�rmennyire j�pofa a sr�c. M�rpedig ha lemenne, garant�ltan nem �szn� meg. Nincs ma hangulata a Dumbledore �ltal olyan nagyra �rt�kelt m�gikus viccekhez.

M�gikus viccek… Szeg�ny George!

A Weasley Var�zsvicc V�llalat is megroppant annak idej�n. A f�lbemaradt iker hetekig k�ptelen volt betenni a l�b�t Freddel k�z�s boltj�ba. Am�gy, kinek lett volna kedve vid�m partikat rendezni akkoriban?

Verity csendes szorgalm�nak h�la nem z�rtak be, �s k�r�lbel�l f�l �ves tetszhal�l ut�n az �zlet csaknem hajdani f�ny�ben szipork�zott. A ma este feltehet�en az ut�bbi k�t �v legnagyobb forgalm�t gener�lja majd. Nem mintha ebbe � maga ak�r egyetlen galleont inveszt�lt volna.

Tulajdonk�ppen csak csendben �cs�r�gni akart. N�zni a csillagokat. �j�vi fogadalmat tenni. Ilyesmi.

Nem is tudta, mi�rt, de mire megitta a te�t, megv�ltoztatta elhat�roz�s�t. M�giscsak jobb a szob�ja f�l�tt k�t emelettel, a j�sl�stan terem fel� vezet� folyos�r�l ny�l� tet�erk�lyr�l n�zni a csillagokat.

Az a hely egyszer�en csod�s.

M�r tavaly felfedezte mag�nak, amikor v�gre nem szorult Harry k�p�nyeg�nek rejtek�re, hisz b�rmikor szabadon mehetett b�rhov�.

�gy festett, csak nagyon kevesen ismerhetik, mert valah�nyszor ott j�rt, nem tal�lkozott senkivel.

L�tni onnan a t�voli hegyeket, melyek l�ba komorz�ld, erd�bor�totta dombokk� szel�d�l a Fekete-t� partvonala ment�n, a k�zt�k itt-ott megcsillan� hull�mokat, k�zvetlen�l alatta a kast�ly kertj�t, kicsit t�volabb a kviddicsp�ly�t sejtet� p�zn�kat, Hagrid kunyh�j�t, egysz�val mindent. De a legjobban tal�n a kast�ly ablakain t�ncol� f�nyeket szerette.

Ez a hely volt bels� szabads�g�nak m�sik f� forr�sa, az „�ri�si” s�t�k mellett.

Ma biztos k�l�n�sen l�tv�nyos lesz.

Minerva ugyan t�volr�l sem h�ve az el�dje �ltal kedvelt, csill�ms�veges-dan�sz�s-tortahalmokban g�zol� ��vb�cs�ztat�knak, �m val�sz�n�, hogy a szokottn�l enged�kenyebb lesz, �s legal�bb a kast�ly parkj�ban a Var�zsvicc V�llalat n�melyik term�ke hangos, sz�nes, avagy szagos pukkan�sokkal fejezi majd be r�vid f�ldi p�lyafut�s�t.

T�bb emelet t�vols�gb�l n�zve tal�n m�g �t sem fogja zavarni.

Lerakta a b�gr�t, megcir�gatta Cs�mp�st, enni adott neki, azt�n meleg pul�vert, cip�t, k�penyt h�zott. Eg�szen az alkalomhoz ill�en festett rajta a sz�nes, m�k�s sapka �s keszty�.

Bez�rta az ajt�t, de alig l�pett n�h�nyat, a t�k�letesen �res folyos�n valami teljesen szil�rdba �tk�z�tt.

K�t h�v�s kar tolta el mag�t�l.

- Mondan�m, hogy n�zzen a l�ba el�, kollegina – kezdte egy ismer�s hang -, b�r jelen �llapotban sajnos k�nytelen vagyok magamra v�llalni a felel�ss�get ez�rt a baleset�rt.

Az utols� szavak k�zben l�that�v� v�lt Piton alakja.

- Hov�, hov�, Miss Granger? – n�zett v�gig egykori tan�tv�ny�n. Szeme megakadt a cs�kos sapk�n. V�gott egy rosszall� grimaszt. – Csak nem lemegy boh�ckodni kiv�l� tan�tv�nyai k�z�? – k�rdezte cs�p�sen.

- Eszemben sincs, Professzor – utas�totta vissza a felt�telez�st. – M�skor sem rajongtam az ilyen hajcih�k�rt, ma pedig v�gk�pp semmi kedvem hozz�.

- Ne mondja! Ha j�l eml�kszem, �t �vvel ezel�tt maga volt a Kar�csonyi b�l �dv�sk�je – Piton hangj�b�l �rz�d�tt, mi lehet a v�lem�nye err�l az epiz�dr�l.

- M�g eml�kszik r�? – kapott a sz�n a fiatal n�.

- Neh�z lett volna elfelejteni, tekintettel arra, hogy a Pr�f�ta hetekig magukkal foglalkozott – morogta.

- Tal�n elker�lte a figyelm�t, hogy akkor nem eg�szen tizenhat �ves voltam!

- Term�szetesen az�ta �gy megv�n�lt, hogy alapjaiban fordult el az ilyen vil�gi h�vs�gokt�l – kontr�zott a f�rfi. Szem�ben apr� szikr�k villantak fel, s g�nyos arckifejez�se hely�be most kis f�lmosoly l�pett. Griffend�les – k�nnyen cs�be h�zhat� – gondolta.

- �, hogy az a… - kezdte volna Hermione, de figyelmesebben a m�sik fel� fordulva megneszelte, hogy �ppen a beugrat�sa a c�l.

Felkacagott. Cseng�n, �nfeledten.

- Maga… mag�nak l�tsz�ks�glet, hogy bosszantson? – k�rdezte m�g mindig nevetve.

- T�bb�-kev�sb� – b�logatott a hajdani tan�r elsz�ntan.

- Akkor van egy �tletem – enyh�lt huncut mosolly� a sz�ja sark�ban a kacag�s. – Mutatok mag�nak valamit, cser�be tov�bb pr�b�lkozhat a bosszant�sommal, rendben?

- Mit akar mutatni? – k�rdezte Piton gyanakodva. – Ugye nem a maguk egykori d�szes tri�j�nak valamely k�tes �rt�k� felfedez�s�vel �hajt trakt�lni?

- Sz� sincs r�la. Az�ta vannak saj�t �tjaim. Bizony �m – b�logatott, �s hirtelen �tlett�l vez�relve a volt tan�rba karolt. A v�lla �s a keze r�videsen zsibbadtra dermedt volna, ha nem �nti el a forr� reszket�s a f�rfi k�zels�g�t�l.

Pitonban meg�llt az �t�. Ez a n� nem fagy meg az � �ll�t�lagos hideg�t�l?! M�gsem irt�zik?

Vagy mi lehet ez a remeg�s, ami v�gigfut rajta, hogy m�g � is �rzi?

Tess�k, hamar el is m�lt, �s a kis �ntudatos m�ris h�zza mag�val valami rejt�lyes �ti c�l fel�.

M�r a k�vetkez� emeleten j�rtak, amikor egy hang r�juk k�sz�nt a magasb�l.

- Szervusz, Hermione! Boldog �j �vet! �s… nocsak, Perselus, �r�l�k, hogy l�tom!

- K�sz�nj�k, Sir Nick! – mosolygott vissza a l�ny bar�ts�gosan. – �nnek is!

- Csatlakozom – mormolta Piton. Szerencs�re a Griffend�l k�s�rtete azonnal tovalebegett a mulats�g ir�ny�ba.

A fen�be! Sohasem fogja megszokni! Nagyon ideges�ti a lehet�s�g, hogy valamelyik f�lbolond pletyk�s k�s�rtet egyszer lebuktatja, azt�n kuksolhat a szob�jukban naphosszat.

Itt talpal a l�ny mellett, akinek olyan ellentmond�sos �s �ttekinthetetlen a viselked�se.

Melyik Grangernek higgyen?

Az okosk�nak, aki folyton probl�mamegoldja �t, Drac�val egyetemben?

Vagy a koll�g�nak, akinek id�nk�nt eg�szen t�rhet� �tletei vannak?

Vagy a kitart�an pr�b�lkoz� bar�tf�les�gnek?

Nem csak a fi�nak vett aj�nd�kot, hanem neki is.

Az a fi�ka…

Lily szemei n�znek r� a tollas kis arcb�l.

Az apr� j�sz�g reggelenk�nt kapar�szik az ablak�n, amint beengedi, azonnal a haszn�laton k�v�li �n m�r�t�lk�hoz rep�l, amit etet�ed�nynek kijel�lt a sz�m�ra. Ha az �r�asztaln�l dolgozik, a bosszant� kis tollgomb�c letelepszik a pergamenkupac tetej�re, �s m�ltatlankodva huhog, hogy vakargassa meg a sz�rnya t�v�t. Ha megteszi, a v�ll�ra �l, azt�n ideges�t� m�don a f�l�be szuszog. Id�nk�nt bele is cs�p.

Hogy jutott Granger esz�be ez a bagoly?

Meg kell hagyni, messzire k�pes elmenni, ha valamit a fej�be vett.

De mi sz�ks�ge volna �ppen �r�?

Hermione megtorpant, majd egy kisz�gell�s m�g�tt h�romszor, �vben meglend�tette a p�lc�j�t a folyos� orm�tlanul rakott �reg fala fel�.

A k�vek imbolyogva, lassan sz�th�z�dva egy m�ly, cs�cs�ves kis �tj�r�t tettek szabadd�.

- Meg�rkezt�nk, Professzor – s�gta �vatosan k�rbe n�zve, b�r a mulatoz�st�l t�vol es� folyos�n egy l�lek sem tart�zkodott.

- Hova vezet az �tj�r�? – k�rdezte Piton. Nem ismerte ezt a helyet.

- Menjen nyugodtan, �s megl�tja – l�kte el�re gyeng�den a l�ny. Szorosan a nyom�ban maradt. N�h�ny l�p�s ut�n egyszerre kiny�lt a l�buk el�tt a t�j, mint egy sz�tg�rd�tett v�szonfestm�ny. – N�zze! – hangja elfulladt a l�tv�ny ism�telten lehengerl� erej�t�l.

A sov�ny alak csak �llt, kicsit g�rnyedt v�llakkal.

A hely k�l�nlegess�ge r� is hatott. Leny�g�z�en, m�gis szomork�san sz�p volt.

Az �v utols� est�je kor�n meg�rkezett, r�g fenn j�rtak a csillagok.

Visszasz�molt a m�l� id�.

Hermione az erk�ly korl�tj�hoz l�pett. Elfog�dottan hallgatott.

A Nagyterem fel�l tomp�n f�lhallatszottak a szilveszteri buli hangjai, viszont az alant elter�l� t�jat zavartalan cs�nd �lte meg.

�rezte, hogy a m�sik is �mulattal tekint k�rbe. Nem n�zett f�l, amikor a f�rfi meg�llt mellette �s a korl�tra t�maszkodott. Csak a csontos ujjakat figyelte lopva.

Mindene v�gyakozva l�ktetett a gondolatra, hogy milyen lenne, ha a sov�ny k�z nem a korl�tba kapaszkodna…

„El�g! Nem vagy eszedn�l. Szedd m�r �ssze magad! Esz�be sem jutsz, fogd m�r f�l!”

Nem megy.

�gy, k�z�mb�s-keser�n, feket�n �s el�rhetetlen�l is szereti.

Ujjai a r�csk�sre kopott k�balusztr�dra fesz�ltek a keszty� rejtek�ben, a var�zsl�t�l alig n�h�ny centim�terre. Mer�n b�multa a k�kesfekete halmokat a m�lyben. M�g a l�legzetv�tel�re is pr�b�lt �gyelni, hogy el ne �rulja a kik�v�nkoz� s�haj.

Perselus Piton lassan hordozta k�rbe tekintet�t a tavon �s a kast�ly k�rny�k�t �vez� hegyeken.

Pontosan tudta, hogy csak n�h�ny sz�z �vvel kor�bban a m�gusok az ilyesf�le term�szeti k�pz�dm�nyeknek k�l�nleges er�t vagy �n�ll� akaratot tulajdon�tottak.

Manaps�g persze m�r egyetlen var�zsl� sem hisz eff�le badars�gokban. Igaz, nem is tisztelik k�l�n�sebben a m�gia hatalm�t. Pedig lenne mi�rt…

Az � hozz��ll�sa meglehet�sen ellentmond�sos a Roxfortot k�r�lvev� hegyekhez.

Sz�pnek tartja, de ez nem sarkallja semmire.

Megm�szni, nos, az ehhez hasonl� sportteljes�tm�nyeket �rtelmetlennek �t�li, k�l�nben is, m�r fiatalon sem volt sikeres semmiben, ami komolyabb izomzatot vagy fizikai �gyess�get ig�nyelt volna.

N�zni, messzir�l, azt igen.

Mint ez a l�ny, aki ide hozta.

�s most olyan furcs�n elsz�ntan t�masztja a hideg k�veket. Pedig az el�bb m�g viccel�dni pr�b�lt. Mi okozza a hangulatv�ltoz�sait?

Vajon mire gondol?

„H�lye vagy, Piton? N�zd meg, ha tudni akarod. Nem tart semmib�l. Vagy �jabban elkezdt�l tisztess�gesen b�nni a tud�soddal?!”

Ugyan m�r! Csak nem szorul a legilimenci�ra. B�ven eleget tud a k�mked�ssel t�lt�tt �vek alatt kifejlesztett rejt�zk�d�snek k�sz�nhet�en.

M�gis, mire gondolna egy vakszerelmes fruska az �v utols� napj�n? Nyilv�n arra, hogy mit hoz a j�v� �v.

T�nyleg, mit hoz?

Hozhat-e neki, Pitonnak b�rmit is?

Lily nem volt OTT. Nem j�tt, nem akart vele j�nni. M�sf�l �ve sem, k�t �vtizede sem.

Mit v�rhat m�g ak�rh�ny �j�vt�l, vagy ak�r egy �j �lett�l?

„P�ld�ul ennek a griffend�les taknyosnak az �nzetlen bar�ts�g�t. Mit adt�l volna ilyen elfogad�s�rt h�sz �ve?”

Mindent... majdnem mindent.

Ebben a percben egy csapat var�zsl�tanonc t�dult ki a kast�ly f�bej�rat�n, �s a park l�gter�t csakhamar megt�lt�tte a spir�lalakban sz�trep�l�, sz�nes szikr�kat k�pk�d�, vagy illatos f�st�t ereget� szerkenty�k f�nye, hangja �s szaga. A kicsi, f�lig a cs�csos tet�be rejtett �don erk�lyen azonban olyan magasan �lltak, hogy az eg�sz forgatag nem t�nt sz�mukra k�zelebbinek, mintha egy k�pes k�nyvben n�zegett�k volna. Azt az�rt hallott�k, ahogy a di�kok kiab�ltak, hogy alig egy-k�t �ra m�lva m�r k�sz�nthetik az �j�vet.

Pitonban rengeteg „mi�rt” bukkant fel, amint ism�t Grangerre pillantott.

Tal�n ez a hely alkalmas r�, hogy alaposan kifaggassa a boszork�nyt.

Meg is van a m�dja, hogyan fogjon hozz�.

Egy palack bor jelent meg a sarokban k�t poh�rral, ott, ahol a korl�t k�ny�kl�je befordult a tet�fed�s al�.

- Nem f�zik? – k�rdezte a l�nyt�l. – Mert ha igen, akkor esetleg seg�thet�nk a dolgon.

Hermione k�rd�n fordult a f�rfi fel�, aki imm�r k�t, f�lig t�lt�tt poharat tartott a kez�ben.

- Le akar itatni, Professzor? – k�rdezett vissza csipkel�dve, de az italt nem utas�totta vissza.

- Nem hiszem, hogy sz�ks�gem volna ilyen eszk�z�kre – felelte Piton n�mi g�ggel, pedig a k�rd�s b�r nem hangzott komolyan, eleven�be tal�lt. Pontosan ezt forgatta a fej�ben.

- J�l van, az�rt nem kell leharapni a fejemet – v�dekezett a volt eminens. – Mire igyunk?

- Mivel az �j�vig m�g van id�nk, egyel�re Draco gy�gyul�s�ra – ind�tv�nyozta Piton. F�rk�sz�en n�zett a meleg barna szemp�rba, mik�zben halkan csend�ltek a poharak.

Hermione elmosolyodott, szeme csillogott a s�t�tben. N�ha egy-egy Pattog� Pet�rda s�rg�s f�nye meleg �rnyalatokat h�zott �t az arc�n. A sapka al�l kics�szott egy-k�t hajf�rt, de nem vette �szre.

A bor melege �tj�rta. Tagadhatatlanul j�l esett neki.

A k�vetkez� k�rben ittak a var�zsvil�gra, a m�gi�ra, a tud�sra. �s k�zben a fiatal n� nem figyelt f�l r�, hogy a palack ism�t megtelt.

A f�rfit is meleg�tette valamelyest az ital, b�r jelen �llapot�ban ennek nem volt akkora jelent�s�ge. Tov�bb� igyekezett m�rt�ket tartani.

Kev�s sikerrel.

- Mondja, Miss Granger, mik�nt jutott esz�be, hogy nekem aj�nd�kozza Morbit? – k�rdez�sk�d�tt valamivel k�s�bb a korl�t mellett �llva.

- Morbit? Az ki?

- Az a kis tollas kupac, amelyik olyan hihetetlen k�llem� �s m�ret� k�peteket tud elhelyezni az asztalomon.

- Ne haragudjon, de hogy lehet egy n�st�nyt Morbinak nevezni? – �rdekl�d�tt a l�ny meglepetten.

- Sajn�lattal kell biztos�tanom r�la, kisasszony, hogy Morbi a legteljesebb m�rt�kben h�mnem� egyed – szembes�tette Piton a t�ved�s�vel.

- Akkor engem �tv�gtak! – csattant fel.

- Ne b�nja, k�pzelje, mit kezden�k egy f�szekalja bagollyal, amikor m�r ez az egy is el�g f�raszt� tud lenni!- legyintett a f�rfi, de l�tszott, val�j�ban egy�ltal�n nem ut�lja cs�r�s szobat�rs�t.

- J� – egyezett bele – akkor nem b�nom. Teh�t �r�l ennek a H�M bagolynak – ford�totta a f�rfi ellen saj�t fegyver�t kicsi, let�r�lhetetlen, diadalmas mosollyal.

„Nocsak. Nem is vesz�ti el olyan k�nnyen az �nkontrollj�t. R�sen l�gy, Perselus, m�g a v�g�n te fogsz ber�gni, azt�n megn�zheted magad!”

Ez meglehet�sen kij�zan�t�an hatott r�. De annyira az�rt nem, hogy k�pes legyen a l�ny szem�be hazudni.

- Igen – morogta belet�r�d�n.

A volt griffend�les olyan szokatlanul csillog�ra t�gult szemekkel n�zte, hogy elkapta r�la a tekintet�t.

Te j� �g, mikor n�zett r� �gy egy n�nem� l�ny?

Soha.

Tudja ez a csitri, mivel j�tszik?!

Olyan er�vel r�ntotta g�rcsbe a v�gy, hogy �rintsen �s meg�rints�k, hogy birtokoljon �s birtokba vegy�k, ahogy m�r nagyon r�g nem.

Elm�j�ben meg�ll�thatatlanul t�rtek el�re k�z�s �bred�s�k eml�kk�pei. A l�ny melege…

Olyan fiatal… Milyen puha lehet a b�re, ha nem cifr�zza is semmilyen kencefic�vel?

„H�tsd le magad s�rg�sen! �s ne igy�l annyit! Nem j�tszik. Semmi k�z�d ehhez a l�nyhoz. Sz�modra ez a dolog halott. R�gesr�g halott.” – figyelmeztette a hang nyomat�kosan.

Ha Lily �llna most mellette… Nem, a sz�p z�ld szemek csak gyerekkorukban t�kr�ztek fel� ilyen melegs�get, mint Granger�.

T�nyleg az � bar�ts�g�t akarja?

De mi�rt?

Vannak bar�tai.

M�g mindig mosolyog… �s most nem is t�nik olyan szomor�nak.

- Miss Granger!

Tulajdonk�ppen nem mindegy neki, kibe bolondult bele a n�?

Nem. Hozz� szokott, hogy mindent kif�rk�sszen.  Folytatta a k�rdez�sk�d�st, pedig tudta, hogy ez ingov�nyos terep lesz. Akkor sem v�logat az eszk�z�kben.

 – Biztos, hogy nem akarna ink�bb valaki m�ssal koccintani?

Hermione megrezzent, arc�r�l lehervadt a mosoly. �jb�l a hegyek havas cs�csa fel� b�mult.

Le akarja r�zni? Unatkozik?

- Nem. Felt�ve, hogy nem untatja t�ls�gosan a t�rsas�gom – tette hozz� bizonytalanul.

- Annyit tud k�rdezni, hogy a zavartalan szellemi tesped�s elk�pzelhetetlen a maga �tven m�teres k�rzet�ben – v�laszolta, de a l�ny arckifejez�s�t l�tva r�gt�n folytatta. – Viszont ma este felhagyott ezzel a bosszant� szok�s�val. �rulja el – hajolt eg�szen k�zel a l�nyhoz ellentmond�st nem t�r�, hideg hanggal -, mit akar ebb�l kihozni?

Mit mondjon erre?

F�l�nken n�zett az �v�hez k�zel�t� keser� von�sokba merevedett arcra. Ha tudn�…

Zavartan belekortyolt a sokadik poh�r borba.

- Magam sem tudom – mondott egy f�ligazs�got. – Csak azt tudom, hogy a maga k�zel�ben �rtelmes munk�t v�gezhetek, ezt nagyra �rt�kelem. Mi t�bb, mag�val rengeteg dologr�l lehet besz�lgetni, ez az ismer�seim nagy t�bbs�g�r�l nem mondhat� el. Szereti a k�nyveket, ak�rcsak �n. Azok megb�zhat�ak.

- M�g nem tal�lkozott vesz�lyes k�nyvekkel – morogta a f�rfi.

- De igen. Egyebek k�zt l�ttam az �n k�nyvespolc�t. Maga ebben is ritka ember. K�pes a dolgokat t�bb szempontb�l �rt�kelni.

- Sokat van egyed�l! Nincs re�lis �sszehasonl�t�si alapja – v�gott k�zbe.

- Maga t�nyleg ennyire nincs tiszt�ban a saj�t �rt�keivel?! – fakadt ki szenved�lyesen, mik�zben lecsapta a poharat a p�rk�nyra.

- Ne legyen naiv, Miss Granger! – szikr�zott Piton szeme.

- Csak Hermione… - k�rte v�ratlanul.

A f�rfit c�lz� finom k�zmozdulat�t megakasztotta a hirtelen feler�s�d� h�tt�rzaj.

- Kilenc, nyolc, h�t – harsogt�k a gyerektorkok a kast�ly kertj�ben.

 Repkedtek az �jabb pet�rd�k.

Piton kiny�jtott kez�be nyomta a poharat.

- Hallja a lentieket? Most m�r ihatunk az �j�vre! Egye fene, k�v�nhat valamit - l�pett eg�szen volt tan�tv�nya k�zel�be. Nem mintha a szilveszteri v�gyak b�rmennyivel is gyakrabban teljes�ln�nek, mint m�s �haj-s�hajok, de h�t hadd higgye a l�ny, hogy valami jobb j�n.

- Akkor egy boldogabb �j�vet k�v�nok – suttogta, �s ahogy felhajtotta a bort, mintha minden g�tat �tszak�tott volna benne az ital t�ze, hirtelen, gondolkod�s n�lk�l a f�rfi v�ll�ba f�rta az arc�t.

Perselus Piton, exk�m, egykori tan�r, kiugrott hal�lfal� �s l�thatatlan ember �res aggyal, pulz�l� hal�nt�kkal �s dermedt karj�ban egy arc�t elrejt�, reszket� Hermione Grangerrel hagyta maga m�g�tt az ��vet.

El�z�←…….→K�vetkez�