Labor et dies festus (Munka �s �nnep)

- Ne l�pjen k�zelebb! – fogta meg a l�ny karj�t ellentmond�st nem t�r�en a f�rfi, �s od�bb r�ntotta a fortyog� �stt�l. – Ezen a h�m�rs�kleten a legkisebb idegen �sszetev� is vesz�lyezteti a munka eredm�ny�t! 

A ter�let f�l�tt a kakukkf�t�l f�szeres illat�, m�gis s�lyos p�r�k �sztak.

M�r h�rom �r�ja dolgoztak.

Hermione alig �llt a l�b�n.

Az elm�lt h�ten k�s� d�lut�nt�l est�be ny�l�an kevert�k, forralt�k, sz�rt�k �s t�lt�tt�k �vegekbe az er�s�t� f�zeteket, ek�zben folyamatosan dolgoztak a Vitalita maxima elk�sz�t�s�n.

Az els� alkalommal m�g a szomsz�dos szob�ban v�rta �t Piton, de hamarosan kider�lt, hogy Draco felszerel�se messze nem el�gs�ges a feladat megold�s�hoz, r�ad�sul a b�jitalok k�sz�t�se k�zben k�pz�d� g�z�k nem tesznek j�t Malfoynak.

K�nyszer�en teh�t lek�lt�ztett�k az alapanyagokat �s a m�r haszn�latban l�v� kettes m�ret� �n�st�t, kever�p�lc�kat, t�r�ket, d�rzsmozsarat Piton egykori, pinc�ben l�v� mag�nlaborat�rium�ba.  

�nmag�ban ez a munka k�t est�t vett ig�nybe, hiszen mindent �ssze kellett zsugor�taniuk, �s Hermion�nak is minden fordul�ban ki�br�nd�t�t kellett sz�rnia mag�ra.

Mint kider�lt, a helyis�gb�l a szert�ron �t egy rejtett ajt�n kereszt�l a f�rfi szob�j�ba lehetett jutni, a m�sik ir�nyban pedig k�zvetlen�l a rakt�rral �rintkezett a helyis�g.

A boszork�nynak eleinte gondot okozott, hogy a pincehelyis�gekben uralkod� f�lhom�lyt megszokja, a professzor viszont magabiztosan mozgott a sz�m�ra otthonos terepen.

Ki is haszn�lta kezdeti f�l�ny�t.

Amint visszat�rt a b�jitalok �s bonyolult k�sz�l�kek – az eltelt m�sf�l �v alatt meglehet�sen elkoszol�dott – vil�g�ba, azonnal el�vette tan�rk�nt alkalmazott modor�t.

Hermione jelenl�t�t �gy �rtelmezte, mintha egy �rtelmesebb, v�gz�s di�kot dolgoztatna asszisztensi min�s�gben.

A l�ny t�relme a harmadik napon fogyott el.

Amikor Piton �pp meglehet�sen k�vetel�dz� hangon sz�lt r�, hogy mi lesz m�r a k�t uncia topolyak�reg-�rlem�nnyel, amelyet egy�bk�nt k�r�lm�nyes m�don, ez�stt�r lapj�val kellett por�tani, nem mozs�rban, ami j�val halad�sabb lett volna, lerakta a kicsi, �germ�n r�n�kkal v�sett csontmarkolat� t�rt �s meg�llt a var�zsl�val szemben.

Nagy �nuralommal elnyomta sokadszor felt�r� s�v�rg�s�t, hogy meg�rintse a f�rfit. Tekintete lopva v�gigszaladt a sov�ny alakon, a szik�r mellkason, a gyakorlott kezeken, v�g�l �jb�l a mark�ns, eredeti arc vonzotta mag�hoz a tekintet�t.

Perselus nem j�v�g�s�, egy�ltal�n. Valamivel tal�n fiatalabbnak t�nik a kor�n�l, de ez alapvet�en jelent�ktelen. �s nem is foglalkozik azzal, hogy el�ny�s k�lsej�nek pr�b�ljon l�tszani. M�gis van benne valami… egyedi.

M�g soha senkinek az arckifejez�s�t nem tanulm�nyozta ilyen �vatos, v�gyakoz� figyelemmel.

�ltal�ban olyan z�rk�zott mindene.  

Milyen lehet, mint f�rfi, a fekete felszerel�s m�g�tt?

„Forr�, f�ktelen�l t�relmetlen �s ki�hezett. M�gis, milyen lehetne? Az � m�ltj�val?!  De jobb lenne, ha ink�bb a feladattal foglalkozn�l! Felejtsd el ezt!”

Les�t�tte a szem�t.

K�nyszer�tette mag�t, hogy az elviselhetetlen�l v�gyott, �lel� k�zels�g helyett megfelel� t�vols�gban maradjon t�le, �s t�relmesen, de nem bizalmasan legyen k�pes besz�lni vele.

Nem hitte volna, hogy ennyire j�, �rt�kes, ugyanakkor ilyen gy�trelmesen neh�z lesz a k�z�s munkav�gz�s.

Nem emelte f�l a hangj�t, csak hat�rozottan, b�r halkan megsz�l�totta.

- K�rdezn�k valamit, Professzor – kezdte ar�nylag nyugodtan, de �rezhet� v�rakoz�ssal.

- Igen, Miss Granger? – sz�lt vissza a f�rfi k�z�mb�sen. Fel sem n�zett a munk�j�b�l. Val� igaz, az �ppen fel�gyelt b�jitalt nem is nagyon hagyhatta volna mag�ra, a n�t m�gis rosszul �rintette ez a fajta mell�z�tts�g, k�l�n�sen, ha figyelembe vette, hogy Piton maga k�rt t�le sz�vess�get, �s nem ford�tva.

- Nagyon nehez�re esne, ha v�gre nem kezelne �gy, mint egy tan�tv�ny�t?

Erre m�r Piton keze is meg�llt az �st felett. �rtetlen �s mor�zus tekintettel fordult f�lig a l�ny fel�.

- Hogy j�n ez most ide? – k�rdezte meglehet�sen �lesen.

- Sehogy – v�laszolta leverten. Ugyan, mit hitt?... sosem fog k�zt�k v�ltozni semmi. Marad a m�sik sz�m�ra, aki volt, az ideges�t� s�rv�r�. – Csak szerettem volna tudni, felt�tlen�l sz�ks�ges-e, hogy ilyen bar�ts�gtalanul b�njon velem, vagy esetleg elk�pzelhet�, hogy bel�tja, m�r nem vagyok gyerek?

A f�rfi szeme megvillant. A l�ny szarkasztikus st�lus�t teljes m�rt�kben meghazudtolta a b�natos hanghordoz�s, valamint az, ahogy elfordult, �s m�r nem n�zett Pitonra.

Logikus.

Nyilv�n t�l�rz�keny hangulatban van, ha val�ban olyan elvakultan �s rem�nytelen�l szerelmes.

M�g mindig nem t�l j� sz�n�sz – h�z�dott g�nyos fintorba a sz�ja sz�le.

Na de hogy �? Csak nem gondolta ez a l�ny, hogy �ppen benne lel valamif�le t�maszra, ha ilyen komoly gondban van?

Perselus Piton igaz�n nem egy�tt�rz� �s megnyugtat� viselked�s�r�l h�res!

„�s mi lenne, ha vele pr�b�t tenn�l m�gis? Meg�rdemeln�… A munkab�r�sa rendk�v�li, eszes, t�k�letesen dolgozott a kezed al�. Megb�zhat� �s megejt�en �szinte.

R�ad�sul a bar�tod akar lenni. H�ny ilyent tudsz felmutatni b�rmelyik �letedben?”

A hang utols� k�rd�se csattanva visszhangzott benne.

A neki ebben a pillanatban m�r csaknem h�ttal �csorg�, l�that�an kimer�lt taknyos ugyanolyan egyed�l �rzi mag�t, mint �.

Pontosan eml�kezett a n�h�ny mondatb�l �ll�, meglehet�sen szenved�lyes vallom�sra, amit kihallgatott.

Na �s?

Nem szeg�dik sz�razdad�nak!

K�l�nben pedig… - l�gyult meg benne egy percre a gondolat – fogalma sincs, hogyan kell…

A keservit neki, mit akar ez a l�ny?

„Hallottad, nem? Norm�lis hangnemet. Megbecs�l�st, amit mindeddig k�ptelen volt�l produk�lni. Tal�n nem szolg�lt r� el�gg�?”

De.

Kiengedte ujjait a z�rt �k�l szor�t�s�b�l.

Legyen.

Azt�n ha m�gsem m�k�dik a dolog, Granger mag�ra vessen!

F�rk�sz� tekintettel l�pett k�zelebb a munkapultnak t�maszkod� l�nyhoz. A feje k�r�l sz�llong� p�rafoltok k�zt �gy festett, mintha k�dben �llna.

- Miss Granger, tudhatn�, hogy sz�momra egy elv�gzend� munka minden m�st megel�z – kezdte sz�razon. Hermione megh�kkenten fordult fel�. M�r nem is sz�m�tott r�, hogy b�rmif�le v�laszt kap a k�rd�seire. Erre a mondatra elkeskenyed� arccal n�zett Pitonra.

Ezt l�tva a f�rfi folytatta. – K�ts�gtelen, hogy most a jelenl�te n�lk�l nehezen boldoguln�k. Mint ahogy az is t�ny, hogy Maga m�r nem gyerek.

Viszont – �s ezt a j�v�re n�zve is kijelenthetem – a szok�saimon �s a munkam�dszeremen nem tudok, �s nem akarok v�ltoztatni. El kell fogadnia, hogy itt a tapasztalatai az eny�mekhez k�pest csek�lyek.

- Nem is vitatom, uram – v�gott k�zbe keserny�sen a fiatal n�, de a f�rfi felemelt keze belefojtotta mondand�ja tov�bbi r�sz�t.

- M�g nem fejeztem be – �reztette jeges hangon, hogy nem toler�lja, ha f�lbeszak�tj�k. A k�vetkez� pillanatban viszont m�r eml�keztette mag�t, mire is jutott az im�nt, �gy t�rhet�bb hangnemben folytatta. – Nem kenyerem a k�nnyed t�rsalg�s, teh�t ilyesmire t�lem nem sz�m�that. A legt�bb, amit �g�rhetek, hogy nem fogok ok n�lk�l g�nyol�dni, �s megpr�b�lok kev�sb� nyers lenni, mint szoktam. Elhiheti, hogy nem gyakran tettem eddig hasonl� v�llal�st.

Hermione pr�b�lta elrejteni bizonytalan, rem�nyked� �r�m�t.

Megsejtette a m�sik gondolat�t.

Sz�val hajland� megpr�b�lni!

Beleegyez�se jel��l r�viden b�lintott, f�nyl� szem�t gyorsan elford�tva a pulthoz l�pett �s a k�sz, por�tott topolyak�reg adagot f�lszeg mosollyal a f�rfi fel� ny�jtotta a kis m�r�ed�nyben.

Piton sz� n�lk�l elvette az el�k�sz�tett hozz�val�t, de Hermione l�tta, ahogy �jb�l az �st f�l� hajolva dolgozott m�g �r�k hosszat, hogy arckifejez�se nem olyan mogorva, mint m�skor.

Az az�ta elkopott id� alatt nem besz�lgettek k�l�n�sebben semmir�l.

Tulajdonk�ppen sokszor j�lesett neki a f�rfi hallgatags�ga, er�teljes, kitart�, de nem t�lhajszolt munkatemp�ja, amely mellett �sszehasonl�thatatlanul k�nnyebb volt elm�ly�lt munk�t v�gezni, mint annak idej�n Harry�kkel egy kupacon.

Az im�nti figyelmeztet�s volt a legink�bb goromba megnyilv�nul�s a besz�lget�s�k �ta eltelt napokban.

Viszont ebben most igaza volt az egykori tan�rnak. B�rmilyen idegen sz�vet, k�zfejr�l belesz�r�d� por vagy nyersanyag marad�k t�nkretenn� az eddigi munk�t.

Mindent elolvasott a Vitalita maxim�r�l, amit a k�nyvt�rban tal�lt.

Nem csak az elk�sz�t�s bonyolult volta, a ritka, dr�ga �s nehezen beszerezhet� alapanyagok �ll�tottak akad�lyt Piton el�, amikor a Roxforton k�v�l nem tudta elk�sz�teni a f�zetet, hanem az a t�ny is, hogy t�bbsz�r kellett az elk�sz�t�s sor�n egy bizonyos k�sz�lts�gi fokon napokig langyosan, vagy melegen tartani az elegyet.

A teljes elk�sz�t�si id� csaknem k�t h�nap, eg�sz pontosan nyolc h�t, teh�t addig m�g rengeteg munka v�r r�juk.

A gondolatra el�nt�tte a boldogs�g.

Addig biztosan itt maradnak!

„�s ut�na? Nem hiheted komolyan, hogy egy t�r�keny �s ingatag bar�ts�gf�le miatt itt marad, ha m�r nem lesz tennival�ja”- korholta a hang id�nk�nt.

Erre nem akart gondolni.

Engedelmesen t�volabb l�pett az �stt�l, �s el�k�sz�tette a tiszt�v� var�zsolt kever�p�lc�t, �s a speci�lis, mer�l� �sth�m�rs�klet-m�r�t, amely elt�r� sz�n� szikr�kkal jelezte a h�m�rs�klettartom�nyok k�zti v�lt�sokat.

Napr�l napra �sszehangoltabban dolgoztak.

Perselus, vagyishogy a professzor a g�nyol�d�ssal val�ban felhagyott, de modora nem lett sokkal kedvesebb. Illet�leg egy�ltal�n nem lett kedves, csak az oly gyakori lekicsinyl� megjegyz�sek ritkultak meg.

Hermione csendes, t�le szokatlan, f�l�nk �r�mmel �rt�kelte mag�ban az alig �rezhet� v�ltoz�st.

Harry sajn�lattal �zente neki bagolyfordult�val, hogy csak a sz�netben tud elszabadulni, viszont a k�t �nnep k�zt sz�vesen megl�togatj�k Ginnyvel.

�r�lt a tal�lkoz�snak, de tartott is t�le.

Mit fognak sz�lni?

K�s� este, meleg paplanj�ba burkol�zva t�prengett.

Cs�mp�s a kandall� el�tti kis cs�kos l�bt�rl�n szuny�k�lt.

K�zeledett a Kar�csony.

A fah�jas-gy�mb�res tea illat�val terhes leveg�ben, az als�bb �vfolyamos di�kok zsibong�s�ban, a fels�s l�nyok pirul�, izgatott suttog�saiban, Trelawney egyre nevets�gesebb �tleteiben, Hagrid �s Gr�p feny�kitermel� tev�kenys�g�ben, a Roxmortsi h�tv�g�nek a muglik idegbeteg bev�s�rl� �r�let�re szerencs�re csak nyomokban eml�keztet� forgatag�ban, minden�tt k�r�lvette a k�sz�l�d�s puha melegs�ge.

Sosem kedvelte a t�m�ny giccset, amivel sajnos mind a muglik, mind a var�zsl�k �s boszork�nyok vil�ga hajlamos volt telet�mni a t�li napfordul� alapvet�en sz�p, szeretetr�l sz�l� �nnep�t, �gy azt�n szem�nek is j�lesett a roxforti tart�zkod�s, �s saj�t szob�j�nak szer�ny, f�leg feny�- �s magyalgallyakb�l, meg n�h�ny megb�v�lt, est�nk�nt �jralobban� gyerty�b�l �ll� d�sz�t�se.

Elhat�rozta, lesz, ami lesz, aj�nd�koz valamit a f�rfinak.

Gyan�totta, hogy ennek m�g nincs itt, vagy ink�bb egy�ltal�n, soha nem lesz itt az ideje, de k�ptelen volt passz�van elmenni az alkalom mellett.

Sok�ig habozott.

Nem akart sablonos, szem�lytelen dolgot, bens�s�geset pedig nem mert.

V�g�l az utols� h�ten esz�be �tl�tt egy lehet�s�g…

El�rkezett a tan�t�s utols� napja. Megk�nnyebb�lten adta ki a legut�bb elk�sz�lt kijav�tott tekercseket, �s var�zsolta a t�bl�ra a r�naismeret leg�rdekesebb, legk�nnyebben em�szthet� t�mak�reib�l �sszev�logatott, de nem kev�s munk�t ig�nyl� h�zi feladatokat.

Minden csoportj�nak megk�sz�nte a tev�keny r�szv�telt �s kellemes �nnepeket k�v�nt nekik.

Elf�radt.

A kast�ly �nnepi d�szben v�rta a kar�csonyi vacsor�t.

 Minerva szemmel l�that�an el�gedett volt a t�bb�-kev�sb� visszafogott dekor�ci�val, Dankmar id�nk�nt biztat�an r�vigyorgott, vagy pr�b�lta megdum�lni egy nagy Roxfort kontra Virgula Leiden h�goly�csat�ra, Hagrid gyerekes, bumfordi lelkesed�ssel k�sz�lt r�, hogy id�n el�sz�r Gr�pot is felk�sz�tse a lakom�ra, a sz�lei nem b�nt�k k�l�n�sebben, hogy a kast�lyban marad, vagyis minden rendben volt.

Csak akkor dobogott a sz�ve a tork�ban, amikor azon t�rte a fej�t, hogyan fog Piton reag�lni.

Term�szetesen Drac�ra is gondolt. A szerencse a kez�re j�tszott, amikor legut�bb Roxmortsban j�rt, az egyik eldugott k�nyvesboltban tal�lt egy k�nyvet, amelyben a nagy m�lt� var�zsl�csal�dok csal�df�it �s szok�sait gy�jt�tte �ssze egy var�zsl�. A m� alapos, tisztess�ges munk�nak l�tszott, �s Malfoy neveltet�s�re gondolva �gy v�lte, �rdekelni fogja, f�ggetlen�l att�l, hogy neki mag�nak mi a v�lem�nye az ilyesf�le ismeretek haszn�r�l.

Izgatottan k�sz�l�d�tt.

Hermione Granger sosem volt az a toll�szkod� fajta, �s b�r k�zben feln�tt n�v� fejl�d�tt, meg�rizte s�ld�l�ny korabeli term�szetess�g�t, legfeljebb megtanulta valamicsk�t �gyesebben pal�stolni adotts�gainak kev�sb� el�ny�s r�sz�t.

Mivel az este fel�gyel� tan�rk�nt lesz jelen, emellett Minerva hat�rozottan igyekezett eloszlatni minden f�lre�rt�st, ami egy esetleges t�ncos mulats�gra vonatkozott, sz�nd�kosan nem est�lyi ruh�t v�lasztott az alkalomra.

R�ad�sul tudta, miel�tt lemegy a Nagyterembe, m�g k�r�lbel�l k�t �r�t a pinc�ben fog t�lteni.

Perselussal…

„A francokat! Munk�val!” – pir�tott r� a hang. – „Nehogy m�r agyadra menjen, hogy ma Szenteste van. A mai tal�lkoz�sod a professzorral kiz�r�lag annak az eredm�nye, hogy Draco f�zet�t nem lehet f�lbehagyni.”

A hangnak term�szetesen igaza volt. M�gis �gy k�sz�lt, meg fogja k�s�relni az �nnepet becsemp�szni a laborat�riumba.

R�vid tanakod�s ut�n egy sima, eleg�ns, viszont a mozg�st nem akad�lyoz� hossz�, fekete szokny�t �s egy m�lyz�ld, tomp�n f�nyl�, testre simul� garb�t v�lasztott, mely ut�bbira a h�m�rs�kleti viszonyok mellett sz�ks�ge is volt.

A haj�t n�mi egyenget� var�zspraktika ut�n egyszer�en �sszefogta, felvette az eleg�ns megjelen�shez ill� egyetlen, nem t�l magas sark� cip�j�t, fogta Draco becsomagolt aj�nd�k�t, meg egy hengeres dobozf�les�get, az ut�bbit r�gt�n l�thatatlann� tette, �s l�tsz�lag der�s nyugalommal bekopogott a szomsz�dba.

- Szia, Draco! J� napot, Professzor!

- Szia!

- J� napot! – mormolta a f�rfi, mik�zben mag�ra kanyar�tott egy munkatal�rt. – Mehet�nk, kisasszony.

- Egy pillanat, uram – n�zett r�. – Csak n�h�ny mondatig tartan�m fel. Draco – fordult a fi� fel�, aki az ut�bb f�z�tt er�s�t� italoknak h�la most meleg nadr�gban �s vastag pul�verben az ablakn�l �lldog�lt -, szeretn�k neked b�k�s, pihentet� �nnepeket k�v�nni.

A sz�ke exmardek�ros enyhe meglepet�ssel n�zett a boszork�nyra. Nem sz�m�tott ilyesmire.

- K�sz�n�m, Hermione, hasonl�t neked is – mondta az ut�bbi hetek tart�zkod� st�lus�t�l elt�r�, bar�ts�gos hangon.

- Fogadd el ezt a k�nyvet, v�letlen�l akadtam r�, azt hiszem, t�ged �rdekelni fog – ny�jtotta fel� a kis sz�gletes csomagot.

- Igaz�n kedves t�led – motyogta a fiatalember n�vekv� zavarral. Nagyon j�l esett neki a volt griffend�les figyelmess�ge. Kibontotta a pap�rt, �s eln�mulva n�zte a bor�t�t. Csak n�h�ny perccel k�s�bb sz�lalt meg �jfent. – Te megvetted nekem… ezt a k�nyvet?

- Igen. Alapos munk�nak t�nt, l�ttam �rtelm�t, hogy elhozzam neked.

- K�sz�n�m. Igaz�n – a ny�l�nk f�rfi kezet ny�jtott Hermion�nak. A l�ny megszor�totta a fel� tartott jobbot, �s biztat�an a csal�dj�t vesztett fi�ra mosolygott. Tal�n ma este olvasni fog, az sokkal jobb, mint ha egy �veg L�ngnyelv whiskyt �lelgetne b�nat�ban.

- Rem�lem, Draco, nem orrolsz meg, ha f�lbe szak�tom ezt a meghat� idillt, de sajnos k�sz�l� b�jitalod �jrameleg�t�se nem t�r halaszt�st – Piton, �gy t�nt, a g�nyos hang mell�z�s�t csak Hermion�ra terjesztette ki, minden m�s eset a megszokott reakci�val z�rult.

- Azonnal, Professzor – mondta Hermione, de amikor a f�rfi m�r az ajt�n�l j�rt, rosszall�an megcs�v�lta a fej�t. Mindek�zben a szeme m�gis v�gigsimogatta a var�zsl�t.

Malfoy elh�lve n�zte. Mi t�rt�nik itt? Mi�ta vannak ezek ilyen j�ban?

�mb�r… Igaz�b�l csak Hermione csillog� szeme olyan furcsa.

Na, csak legyen egy kicsit jobban, ut�na j�r.

Piton meglehet�sen vegyes gondolatokkal �s teljesen l�thatatlanul haladt a folyos�kon hajdani tan�tv�nya mellett.

Granger aj�nd�kot vett Drac�nak. Olyasmit, amit a fi� l�that�n nagyra �rt�kel.

Term�szetesen k�nyv, mi m�s lenne? – futott �t rajta n�h�ny gunyoros sz�jh�z�st eredm�nyez� k�p az egykori k�nyvmoly gyerekr�l.

De mi�rt gondolt r�?

Esetleg…

Ugyan m�r! Draco nagyonis mardek�ros, nem buta, kifinomult is tud lenni, de sz�mos m�gikus tudom�ny ter�n olyan s�t�t, mint az �st feneke. Ha Weasleyb�l r�vid id� alatt elege lett a l�nynak, akkor Draco sz�ba sem j�n �rdemben.

Ez mind igaz, viszont Draco alapvet�en csinos fi�… �lt is a lehet�s�ggel egy darabig, m�g iskol�skor�ban.

Amit az�ta tud r�la, amellett pedig nem val�sz�n�, hogy b�rki lett volna k�r�l�tte.

Az a k�zszor�t�s minden esetre gyan�s.

T�nyleg.

Lehet, hogy Granger Draco miatt ilyen szerencs�tlen?

Hermione zakatol� sz�vvel l�pegetett a pince fel�. V�rta is az aznapi munka v�g�t, meg nem is. Gondolatai �sszevissza j�rtak.

Amellett a f�rfi mellett halad �ppen, akit minden porcik�j�val szeret.

Ez a lass� baktat�s gy�ny�r� is lehetne ak�r, de nem az.

A f�rfi nem szereti �t.

Nem sz�l hozz�.

�rinthetetlen.

L�thatatlan ember.

Keser�en n�zte az �vsz�zadok koptatta k�kock�kat. Vajon megtal�lj�k a megold�st? Mire utalhatott Dumbledore?

Gondolataiba mer�lve nem t�nt fel neki, hogy amikor befordultak a pince fel� vezet� l�pcs�n, egy figyel� szemp�r k�vette a mozg�s�t az egyik nyitott ajt� m�g�l.

A rengeteg tennival� szerencs�re elterelte a figyelm�t.

R�viden, nyugodtan �sszefoglalt�k, mi az aznapi tennival�, �s halad�ktalanul nekil�ttak.

Annyira belemer�ltek a munk�ba, hogy amikor legk�zelebb egy �rab�b�j esz�be jutott, alig negyed �r�ja maradt a vacsor�ig.

Sietve megtiszt�totta az �pp haszn�latos n�h�ny t�rt �s kisebb �st�t, letakar�totta az asztalt, majd egy-k�t p�lcaint�ssel a hely�re r�ptette az eszk�z�ket.

M�r a munkav�gz�shez haszn�lt tal�rj�t h�zta le mag�r�l, amikor Piton feln�zett a laborasztalr�l.

A l�ny kivette a csatot a haj�b�l, �s kicsit megh�zkodta a tincseket.

A f�rfinak most t�nt fel, hogy Granger valahogy m�sk�pp fest, mint szokott. Lust�n v�ndorl� szemmel v�gigm�rte. A kibontott haj�t�l a cip�je orr�ig.

Meglep�en… egyszer�.

N�ies…

Tiszt�ban volt vele, hogy az egykori griffend�les nem sz�p, most m�gis nehez�re esett levenni r�la a szem�t.

„Ne l�gy m�r ilyen �rtetlen. Semmi extra nincs benne. Csak felvett egy �zl�ses, nem h�tk�znapi ruh�t, �s fiatal. Ha nem t�nt volna fel, Kar�csony van. Nyilv�n nem munkaruh�ban megy a Nagyterembe.”

Ezek a gondolatok azonban nem akad�lyozt�k meg abban, hogy kis cs�fond�ros fintorral k�t�zk�dni kezdjen.

- Hova, hova, Miss Granger? M�g volna mit elk�sz�teni.

- Sajn�lom, uram, de ma van az �nnepi vacsora, ahol r�ad�sul fel�gyel� tan�r is vagyok. Mennem kell, t�z perc m�lva kezd�dik – v�laszolta a boszork�ny. Ezt a pillanatot v�rta m�r napok �ta, most m�gis elszorult a torka. Hogyan fogjon hozz�?

Megfordult, a pult bels� sz�l�r�l felvette a kis hengert, �s feloldotta a l�thatatlann� t�v� b�b�jt. Remeg� k�zzel fogta meg a lyukacsos csomagol�sba b�jtatott dobozt, �s szem�t a padl�ra szegezve addig l�pegetett, am�g csak n�h�ny l�p�s v�lasztotta el a f�rfit�l.

Mit mondjon?

Olyan suta lenne b�rmilyen „boldog”, „kellemes” �s hasonl� jelz�. Hiszen Perselusnak nyilv�n nem boldog �s nem kellemes az �nnep.

F�lemelte a tekintet�t.

Piton v�rakoz� �rtetlens�ggel n�zett r�.

- Nem megy? El fog k�sni!

- M�ris, csak… �n… Ez az �n aj�nd�kom, Professzor – mondta halkan, �s a csomagot �vatosan a f�rfi kez�be helyezte. – �s… minden j�t k�v�nok!

- Miss Granger!

Piton le�rhatatlan d�bbenettel fogta a dobozt. Ami ebben a pillanatban elkezdett kapar�szni �s billegni a kez�ben.

Gyanakv�an lefejtette a szokatlan csomagol�st.

A doboz voltak�ppen ink�bb apr� utaz�ketrec volt.

�s bel�le egy apr�, puha, feh�res-sz�rk�s toll�, �kl�mnyi bagolyfi�ka tekingetett kifel� a vil�gba.

Hatalmas, smaragdz�ld szemekkel.

El�z�←…….→K�vetkez�