Desiderium et patientia (V�gyakoz�s �s t�relem)

Hermione alkonyatt�jt a r�fagyott j�gt�l ropog� havon cs�rtetett a bagolyh�z fel�. Kez�ben a Harry Potternek c�mzett levelet szorongatta. Rem�lte, hogy bar�tja m�g az �nnepek el�tt elszabadul az aurork�pz�b�l. Most nagy sz�ks�ge lett volna a bar�taira, Ginnyre, de kiv�ltk�pp Harryre.

B�r… Ron jobb, hogy nincs itt. Teljesen ki lenne borulva.

Ez az eg�sz annyira k�ptelen helyzet, a v�r�s fi� biztosan m�g �gy sem tudn� kezelni, mint �.

„Mert te azt�n kiv�l�an tudod kezelni!” – sz�lalt meg a hang er�lyesen. – „Hiszen napokon �t azzal t�lt�tt�l az �rt�kes reggeli id�db�l negyed �r�kat, hogy elt�ntesd a kis�rt szemedet, miut�n Piton otthagyta az igazgat�i irod�t, �s az�ta sz�n�t sem l�ttad.

Csod�lod, ha elege van?!

Dumbledore-b�l, a Felt�maszt�s K�v�b�l, Harryb�l, a var�zslatokb�l! Bel�led!”

Tudta, persze, hogy tudta, a volt tan�r reakci�ja teljesen �rthet�. Azt akarja, hogy hagyj�k b�k�n.

Nem akar besz�lni vel�k. Vagy nem akar besz�lni mag�r�l.

A v�geredm�ny szempontj�b�l mindegy.

Ami�ta Dumbledore k�pm�s�t�l elhangzott az omin�zus bejelent�s, �s n�h�ny perccel k�s�bb a f�rfi �gy v�gta be maga m�g�tt a s�lyos ajt�t, hogy Dermeszt� Dorina portr�ja ijedt�ben csak �t festm�nnyel od�bb, egy var�zsl�p�rbaj kell�s k�zep�n f�kezett le, sehol nem tal�lta.

Minden j�zan megfontol�st figyelmen k�v�l hagyva sietett volna ut�na, ha Minerva akkor nem �ll�tja meg. Bar�ts�gosan igyekezett megnyugtatni, hogy nem hib�s semmiben, �s majd minden rendbe j�n, de ebben nem tudott bizakodni.

Az els� egy-k�t napban pr�b�lta az ennival�t k�l�nb�z� id�pontokban vinni a szomsz�dba, leosont a b�jitaltan szert�rba �jabb alapanyagok�rt, �s azokat r�gt�n a szob�jukba vitte, lement, k�rbes�t�lta a kertet, a t�partot, egyszer m�r f�lm�szott ide, a baglyokhoz, s�t, m�g Piton hajdani lakoszt�ly�ba is �jb�l bemer�szkedett, de semmi eredm�ny.

Piton nem akarta l�tni �t, teh�t megoldotta, hogy nyomtalanul elt�nj�n.

Draco sem tudott haszn�lhat� inform�ci�val szolg�lni arr�l, hol t�lti az idej�t a f�rfi olyankor, amikor nem tart�zkodik k�z�s szob�jukban.

Ett�l f�ggetlen�l a fi� gy�gyf�zeteit elk�sz�tette, �m �rezhet�en �gy v�lasztotta meg az �lland� jelenl�tet ig�nyl� munkafolyamatok idej�t, hogy olyankor Hermion�nak biztosan m�s elfoglalts�ga legyen.

Legal�bbis a l�ny nem tudta m�sk�nt �rtelmezni a k�vetkez� napokat.

�vatos puhatol�z�s�b�l kider�lt, hogy a var�zsl� nem vil�gos�totta fel Malfoyt a Minerv�n�l lezajlott besz�lget�s r�szleteir�l, mind�ssze annyit mondott neki, hogy „kisebb fennakad�sok” vannak a k�pess�geivel, �s ut�na kell n�znie n�h�ny dolognak.

Kisebb fennakad�sok, te j� �g!

Az�ta az este �ta az � vil�ga mindenest�l a feje tetej�re �llt.

Mugli sz�rmaz�s� gyerekk�nt falta a var�zsvil�ggal kapcsolatos ismereteket, t�bbet tudott a m�gia t�rt�net�r�l �s term�szet�r�l, mint a legpuccosabb pedigr�j� aranyv�r�ek, most m�gis azt k�v�nta, b�r lenne Perselus is, meg � is k�z�ns�ges haland�, akik egy bizonytalan pillanatban egym�sra n�znek egy mugli k�v�h�zban, k�s�bb k�tnek egy var�zstalan h�zass�got, azt�n egyszer�en csak �ldeg�lnek.

�s boldogok.

De Perselus Piton, a kett�s �let� var�zsl�, a b�jitalok mestere, vajon boldog, el�gedett ember lenne egy ilyen sorssal?

Val�sz�n�leg csak ideig-�r�ig.

Soha semmit nem k�v�nt m�g ennyire, mint a f�rfi boldogs�g�t.

�s soha nem l�tszott m�g el�rhetetlenebbnek �nmaga sz�m�ra a boldogs�g, mint most.

Egy olyan f�rfiba szerelmes, aki az �l�k �s a holtak vil�g�nak hat�r�n �ll.

Aki az � sz�m�ra v�rforral�an val�s�gos, a nagy t�bbs�g sz�m�ra viszont halott, vagy legal�bbis fantomszer�.

Akit a var�zsvil�gban tisztelnek, de �ppen az�rt, mert halottnak tudj�k.

Akinek � nem jelent semmit.

Akit nem tud, nem mer meg�rinteni, mert f�l, hogy el�ruln� mag�t.

Aki, ha felfedn� el�tte mindazt, amit �rez ir�nta, val�sz�n�leg csak kig�nyoln� �s kit�rne az �tj�b�l.

Mindezt pontosan tudta.

M�gis az � fekete szem�t l�tta csukott szemh�ja m�g�tt, miel�tt nagy nehezen elaludt volna, az � karj�ban, az � nyers, vad, �hes cs�kjaival �lmodott, az � – sosem l�tott - mosoly�val �bredt, hogy minden reggeli csal�d�sa csak ann�l f�j�bb legyen.

Eddig nem tudta, hogy l�tezik ilyen.

Racion�lis, c�ltudatos �let�be nem az �nnepelt Viktor Krummal, nem a vele viharos �s kev�ss� megalapozott kapcsolatot folytat� Ronnal, hanem ezzel a viszonzatlan, lehetetlen, �rny�kszag� szerelemmel �rkezett meg az em�szt� v�gyakoz�s.

A hang nem ment vele semmire.

Az igazgat�n�n�l elhangzottak ut�n ugyan az els� egy-k�t napban munka ut�ni mag�nyos �r�iban pr�b�lta v�gigelemezni a hallottakat, �s �jb�l kiverni a fej�b�l a szik�r var�zsl�t, de ism�telten kudarcot vallott.

Az, hogy Piton �rinthetetlen, nem csillap�totta ir�nta �rzett szerelm�t.

Nem k�nnyen, nem percek alatt, �m elfogadta, hogy Perselus – igen, Perselus, m�r nem tudott r� m�sk�nt gondolni – egyel�re ebben az �llapotban l�tezik, de jellemz� konoks�g�val �gy gondolta, kell lenni valami megold�snak.

Dumbledore nyilv�n nem besz�lt a leveg�be.

Sz�mtalanszor v�gigr�gta mag�ban a hallottakat, �s �gy tervezte, mihelyst meg�ratja �s kijav�tja az utols�, a r�n�k irodalmi felhaszn�l�s�r�l sz�l� k�ttekercses dolgozatokat az �t�d�vesekkel, beveszi mag�t a k�nyvt�rba, �s ha kell, �jjel-nappal a K�r�l sz�l� legend�kat kutatja majd.

Mindek�zben azonban annyira k�nozta az egyed�ll�t, hogy nem v�rt az �nnepekig, �s most �pp egy szabad iskolai baglyot keresett, aki elviszi a level�t Harrynek. A level�t, amiben s�rg�s tal�lkoz�t k�r, �s �pp csak megeml�ti, hogy nagyon fontos dolgokr�l szeretne besz�lni vele.

M�r az egyik engedelmes, cirmosszem�, pettyes toll� fiatal j�sz�g l�b�n fityegett a v�konyka tekercs, �s a mad�r elrugaszkodott a bagolykarmok koptatta k�ny�l�sr�l, mire belehas�tott a k�ts�g, hogy vajon helyesen cselekedett-e.

El�sz�r is, Harry nem fog �r�lni Malfoy jelenl�t�nek, ez biztos. Viszont ha besz�mol r�la, hogy megtal�lta Perselust, feltehet�leg nem ker�lheti el, hogy Harry tudom�st szerezzen Malfoyr�l.

M�sodszor…

„M�gis, meddig akarod, vagy tudod majd titokban tartani? �s hogyan fogod el�adni? Mondjuk �gy?:

- Szia, Harry, k�pzeld, megtal�ltam Pitont, Malfoyt pesztr�lja, itt laknak a szomsz�d szob�ban, de ez m�g mind semmi, tudod, az a helyzet, hogy szerelmes vagyok bel�.

Sz�nalmas, Hermione.

Ez az eg�sz rem�nytelen�l sz�nalmas.”

Igen, az.

De ez az igazs�g �s � nem tehet ellene semmit. M�r megpr�b�lta.

Itt m�r nem �sszer� korl�tok d�ntenek, nem azok a szab�lyok, amelyek eddigi �let�t korm�nyozt�k – �rezte annak az erej�t, amit a f�rfi akarat�n k�v�l �bresztett benne.

Vajon ilyen lehetett Pitonnak a Lily Evans ir�nti egyoldal� szerelem?

Lehet.

„Ha � kib�rta annyi �ven �t, majd kib�rod te is. Akkor meg mit sz�m�t, hogy n�h�ny napig, h�tig, ak�r h�napig t�vol tartja mag�t t�letek?”

Sz�m�t.

Hi�nyzik neki… Rettenetesen hi�nyzik.

Lassan a december m�sodik hete is a v�g�hez k�zeledett. Est�nk�nt a kast�lyt a t�l egyre m�ly�l� cs�ndje vette k�r�l, melybe id�nk�nt egy-egy nagyobb puffan�s has�tott. Gr�p sz�ll�totta a t�zel�t. Igen szorgos �s j�sz�v� f�t�leg�ny v�lt bel�le, csak az apr�t�si munk�kat hanyagolta el olykor.

A folyos�kon olyan hideg lett, hogy az als�bb �vesek megint keszty�ben �s sapk�ban j�rtak egyik teremb�l a m�sikba.

A Nagyteremben est�r�l est�re egyre t�bb gyertya sz�ne v�ltott a kar�csonyi k�sz�l�d�s jegy�ben a kezdeti s�rg�r�l �aranysz�nre, narancsosra vagy s�t�t b�borra.

Ezeket Hermione b�v�lte meg. Tulajdonk�ppen nem tett m�st, mint elhelyezte a Renumero dies b�b�jt a gyerty�k talp�ra, ezt k�vet�en azok a „programnak” megfelel�en v�ltoztatt�k a sz�n�ket. 

Pomon�val siker�lt megegyeznie h�romsz�z fagy�ngycsokorban.

L�nyeg�ben ebben az �gyben Hagriddal sokkal nehezebb dolga volt, amikor megpr�b�lta el�rni, hogy b�njon kicsit kedvesebben a feladatot v�grehajt� man�kkal. A nagydarab vad�r m�g mindig nehezen em�sztette az egykori cs�k�ny�s eminens man�m�ni�j�t.

Trelawneyval m�r nem volt ilyen sikeres. A j�sl�stan bizonytalan szakmai �s fizikai l�bakon �ll� tan�ra ragaszkodott hozz�, hogy legal�bb az el�csarnokban legyen k�t k�v�ns�g-h�zik�, a Nagyterembe vezet� ajt� k�t oldal�n.

R�ad�sul ezeket m�ret�k alapj�n neh�z volt a h�zacska n�vvel illetni, p�ld�ul a galambd�c titulus sokkal tal�l�bb lett volna. Beszerz�s�ket term�szetesen Trelawney int�zte.

Szerencs�re itt is t�madt egy ment� �tlete, �s egy – Sybill figyel� �s meglehet�sen keresztbe �ll� szemeit elker�l� – pillanatban a k�t ker�mia �p�tm�nyt a hatalmas ajt�t�l szinte megk�l�nb�ztethetetlen sz�n�v� var�zsolta.

Hermione pr�b�lta folyamatosan lefoglalni mag�t. Erre meg is volt minden lehet�s�ge, figyelembe v�ve a tetemes mennyis�g� dolgozattekercset, �s a tov�bbi kar�csonyi el�k�sz�leteket, amelyekhez v�ratlan seg�ts�get kapott Dankmar szem�ly�ben.

A kedves fiatalember k�szs�gesen seg�tett nekik d�lut�nonk�nt egy csom� magyal�gat a megfelel� ablakp�rk�nyra r�gz�teni, vagy tobozokat v�logatni, szipork�z� b�b�jokkal ell�tni az ablakok cs�cs�veit – ez kiv�telesen a l�ny �tlete volt, �gy gondolta, a mugli csillagsz�r�khoz hasonl�, de tart�s, vesz�lytelen l�tv�nyoss�g lesz a fiatalabb tanul�knak -, �s k�zben figyelmesen szeml�lte Hermione megv�ltozott, szomork�s arc�t.

Az egyik d�lut�n �vatosan f�lrevonta a boszork�nyt egy ablakm�lyed�sbe, majd bizonytalanul r�k�rdezett:

- Hermione, mi van veled?

- Mi lenne? – k�rdezett vissza az, r�m�let�t ar�nylag j�l pal�stolva. Ennyire l�tszik rajta?! – Itt az �v v�ge, tudod, id�n el�gg� elf�radtam – bar�ts�gosnak sz�nt mosollyal n�zett a koll�g�ra.

- Ne etess, Mione, l�gy sz�ves – cs�v�lta a fej�t a f�rfi szel�den. – Elhiszem, hogy val�ban f�radt vagy, ilyent�jt mindenki el�gg� leharcolt, de veled van valami m�s is. Azt hittem, bar�tok vagyunk, vagy legal�bbis azok lesz�nk. De ha nem akarod elmondani…

- Ne haragudj, Dankmar. Nem tehetem – ny�gte ki.

- Na j�, akkor majd tal�lgatok! Sz�val. N�s?

- Hogy miii? – Hermione a d�bbenett�l alig jutott sz�hoz. Dankmar l�tja rajta, hogy milyen jelleg� probl�m�ja van!

- Akkor tal�n hal�lfal�? – halk�totta le a hangj�t a fiatal b�jitaltan tan�r.

- Nem, dehogy – r�zta a fej�t, �s csak akkor pirult el kiss�, amikor meg�rtette, ezzel r�szben el�rulta, a f�rfi j� helyen tapogat�zik.

�gy t�nt ezt a holland sr�c is �szrevette. Kis mosolyt villantott r�.

- Teh�t nem t�vedtem – n�zett a boszork�nyra elkomolyodva. – Csakugyan szeretsz valakit. �s mivel �gy n�zel ki, ahogy, nem lehet egyszer� eset.

- T�nyleg nem – hajtotta le a fej�t. – El�rhetetlen, megk�zel�thetetlen, �s… semmi �rtelme. Fogalma sincs r�la, milyen hat�ssal van r�m – folytatta szenved�lyt�l �tforr�sodott hangon, egyben lemond� szomor�s�ggal. - M�gsem tudom kiverni a fejemb�l.  Ne besz�lj�nk r�la t�bbet, k�rlek.

- J�l van, nem faggatlak tov�bb. De ha sz�ks�g�t �rzed, b�rmikor sz�vesen besz�lgetek veled.

- K�sz�n�m – mondta elgondolkodva. Az utols� mondatok k�zben hat�rozottan �gy �rezte, valaki figyeli, viszont amikor n�mileg megriadva k�rbepillantott, a folyos�n csak Trelawney szerencs�tlenkedett vagy �t m�terre n�h�ny ez�stsz�n� girlanddal. T�bbek k�zt ezekr�l sem siker�lt lebesz�lnie.  

K�vette a fiatalembert a Nagyterembe, �gy m�r nem l�thatta, amint Piton �rtetlen, t�preng� arca, fekete tal�ros alakja bukkan el� a s�r� sz�v�s�, vastag, padl�t sepr� s�t�tk�k f�gg�ny m�g�l.

„Granger szerelmes valakibe? Vajon ki lehet?

’El�rhetetlen.’

Tess�k, Perselus, itt a sorst�rsad, n�i kiad�sban.

K�l�nben nem mindegy, ki az?

Legal�bb egy valaki van, aki ugyanolyan nyomorultul �rzi mag�t, mint te.”

Perselus Piton nem sz�vesen ismerte be, de megsajn�lta a fiatal n�t.

Viselked�s�ben, halk, szomor� szavaiban a saj�t t�rt�net�t l�tta visszak�sz�nni.

A boldogtalans�g nem gener�ci�f�gg�.

Pontosan kihallotta a fiatal boszork�ny hangj�b�l, milyen elemi erej� �rz�sek tombolhatnak benne.

Nem tudta, hogy Granger ilyen.

Sosem gondolta volna, hogy b�rmi hasonl�s�g is l�tezhet k�zt�k.

A tanul�sm�ni�s �s �lland� megfelel�si k�nyszeres di�k fel�letes portr�j�t lassan kezdte elhom�lyos�tani egy �nfej�, okos, szenved�lyes, viszonylag mag�nyos n� k�pe.

Most, hogy m�r tiszt�ban volt vele, csak a k�s�rtetek �s Granger el�l kell elt�nnie, nem pazarolta az energi�j�t ki�br�nd�t�ra, egyszer�en tov�bbment ideiglenes lakoszt�lyuk fel�.

M�g mindig az elcs�pett besz�lget�sen gondolkodott.

�sszer�ncolt homlokkal pr�b�lta kik�vetkeztetni, vajon ki miatt hagyta el ennyire a j�zans�g az �sszeszedett fiatal n�t. A hallottakat �gy �rtelmezte, az illet� nem sejt semmit. 

De ki lehet?

Hirtelen felmer�lt benne egy gondolat. Csak nem Potter?!

Az meglehet�sen cifra lenne!

Ugyanakkor azonnal megsz�lalt az �nk�ntelen ellenkez�s.

„Ki van z�rva.

�vtizedes bar�tok – hozz�t�ve, hogy a bajt�rsiass�guk nyolcvan sz�zal�kban abb�l �llt, hogyan verj�k �t a tantest�letet -, r�ad�sul ez a l�ny tudja a legjobban, Potter �szbeli k�pess�gei mennyivel maradnak alatta az �v�nek.

H�nyszor is volt nyilv�nval�, hogy seg�tett valamelyik idi�t�nak elk�sz�teni egy f�zetet, vagy kijav�tott nekik egy beadand� tekercset?

Nem, ha ezt m�r tizen�t �vesen is tudta, mi�rt felejtette volna el mostanra?

Valaki m�sr�l lehet sz�. B�r… tulajdonk�ppen nem mindegy neked?”

De.

Nem.

Alapvet�en semmi k�ze hozz�, mi t�rt�nik egykori tan�tv�ny�val.

M�gis, ami�ta tudja, mi mindent tett m�r miatta a boszork�ny, �gy v�li, valami dolga van vele.

„Nem szeretsz ad�s lenni, Perselus” – morogta a hang.

T�nyleg nem, de most nem err�l volt sz�.

Dumbledore szavai j�rtak a fej�ben. Mi�rt pont Grangerrel kellene megtal�lnia az �llapot�ra vonatkoz� inform�ci�kat?

Nem mintha az eltelt n�h�ny napban, a szob�j�ba gy�jt�tt irodalom, illetve az �jszak�k folyam�n a k�nyvt�rban tett illeg�lis kir�ndul�sai b�rmilyen el�remutat� ismeretet hoztak volna.

�s ott van m�g Draco �llapota. A r�gi f�zetek marad�ka tov�bbra sem eredm�nyezett �rdemi javul�st, az �j b�jital pedig m�g nincsen k�sz, s�t, igazs�g szerint sz�ks�ge lenne seg�ts�gre, meg n�h�ny olyan eszk�zre, ami hi�nyzik a fi� meglehet�sen szer�ny felszerel�s�b�l.

Annyira elmer�lt gondolataiban, �s m�r olyan g�piesen nyitotta nonverb�lisan a szob�t lez�r� b�b�jokat, hogy csak akkor nyomott el egy t�m�r, nem t�ls�gosan k�z�ns�ges szitkoz�d�st, amikor valami v�r�ses sz�rcsom�n hajsz�l h�j�n �tesett a k�sz�b�n.

F�l percen bel�l a bundakupac gyanakv�an k�rbeszuszogta, azt�n kicsi, �rdes nyelv�t enyh�n kil�gatva �ktelen dorombol�sba kezdett.

Viszont nem mozdult mell�le.

- Mi ez a…? – n�zett k�rd�n fiatal v�denc�re. Draco az apj�t�l �r�k�lt, jellegzetesen arisztokratikus, b�r pillanatnyilag m�dfelett bosszant� szenvtelens�ggel szeml�lte a lompos j�sz�got.

- Granger macsk�ja, ha nem t�vedek – v�laszolta v�g�l.

- �s m�gis mit keres itt?

- Erre sajnos nem tudok v�laszolni – fordult fel� a sz�rke szemp�r.

- Ez m�r t�nyleg t�bb a sokn�l – sziszegte a f�rfi, vill�mgyorsan felkapta a j�l megtermett �llatot, sarkon fordult, �s a k�vetkez� pillanatban m�r a l�ny ajtaj�n d�r�mb�lt.

Szerencs�je volt, id�k�zben a boszorka is visszat�rt a szob�j�ba, �s a visszafogottnak �ppen nem mondhat� bejelentkez�sre �rtetlen�l nyitott ajt�t.

- Cs�mp�s! – ki�ltott fel �r�mmel, �s boldogan simogatta az el�ker�lt �llatot. M�g az sem tartotta vissza, hogy k�zben t�bbsz�r a var�zsl� karj�hoz �rt, �s minden alkalommal teljes erej�vel kellett f�keznie a remeg�st, ami v�gigfutott rajta. F�nyl� arccal n�zett a f�rfira. – K�sz�n�m, hogy visszahozta, m�r majdnem h�rom hete elcsavargott. Nagyon hi�nyzott.

- Nincs mit k�sz�nj�n – v�laszolta a f�rfi, az eredetileg tervezettn�l valamivel kev�sb� rideg hangon. – Egyszer�en csak belebotlottam a szob�nkban. Viszont, ha egy m�d van r�, a j�v�ben tartsa valahogy t�vol a f�zeteimt�l, meg az eszk�zeinkt�l. Nem szeretn�k t�ved�sb�l macsk�s Sz�zf�l�-f�zetet itatni senkivel – k�z�lte meglehet�sen ep�sen.

Hermione sz�ja elny�lt. Ez nem lehet igaz! Sz�nd�kosan szem�tkedik vele? Neki azt�n igaz�n pocs�k eml�kei vannak a macskasz�r tartalm�, elrontott f�zetekr�l! Lehet, hogy a f�rfi eml�kszik m�g erre?

Vagy csak v�letlen egybees�s?

Nem tudta eld�nteni, Mindenesetre a macska kihaszn�lta a simogat�sban be�llt sz�netet, leugrott Piton karj�r�l �s a t�lk�j�hoz v�gtatott, majd szemreh�ny�an n�zte az �res ed�nyk�t.

- M�gis mit k�pzelt�l, Cs�mp�s? – dohogott a n� elfordulva a var�zsl�t�l. – Lel�psz hetekre, �n meg v�rjalak folyamatos ell�t�ssal? Majd este kapsz enni, addig kib�rod, ha eddig sem volt olyan s�rg�s. Innival� a szokott helyen – intett egyet a p�lc�j�val.

Piton elismer�en figyelte. Ha a di�kokkal is �gy tesz, akkor meglehet�sen j� pedag�gus, ahhoz k�pest, hogy griffend�les volt. Legal�bbis az lesz bel�le id�vel – jav�totta mag�t gondolatban automatikusan.

A fiatal n� �szrevette a f�rfi szokatlan pillant�s�t, a szemekben bujk�l� kicsiny mosolykezdem�nyt, �s maga is megk�nnyebb�lten, de �vatosan elmosolyodott.

„L�tod, visszahozta a macsk�dat, �s nem harapta le a fejedet.  De az�rt lehet, hogy ez csak �tmeneti helyzet.”

- M�g egyszer k�sz�n�m – n�zett h�l�san a fekete szemp�rba. – Besz�lni fogok a fej�vel, rem�lem, nem okoz majd t�bb galib�t. Ne haragudjon r�, k�rem. El�gg� �nj�r�. Ak�rcsak a gazd�ja…

- Azt tapasztaltam – sz�lt vissza a f�rfi elmen�ben. – �s Miss Granger!

- Igen, Professzor?

- Sz�ks�gem lenne seg�ts�gre a f�zet utols� munkafolyamatai k�zben, �s n�h�ny eszk�z is hi�nyzik. Holnaput�n d�lut�n r��r?

- Term�szetesen ott leszek! – v�laszolta hat�rozottan, �s nagyon vigy�zott r�, hogy a meleg pul�ver b� ujj�ba rejtse reszket� k�zfej�t. – J� �jszak�t!

Csak akkor d�lt a csukott ajt�nak m�g mindig mosolyogva, kez�t a nyak�ra szor�tva, amikor a szomsz�d szoba vaskos ajtaj�n m�r bel�lr�l hallotta kattanni a z�rat.

Nem sz�k�tt meg! Itt maradt. Dolgozni akar… Vele.

El�z�←…….→K�vetkez�