Ex medio itinere (F�l�ton)

Hermione Granger az elm�lt n�h�ny napban csak t�nfergett. B�r az �r�it siker�lt megtartania, na nem az �nmaga �ltal elv�rt sz�nvonalon, csak �ppen hogy.

 A szabad d�lut�nokat Bimba �s Trelawney t�rsas�g�ban a kar�csonyi �nneps�g el�k�sz�leteivel t�lt�tte. Ez els�sorban abb�l �llt, hogy igyekezett �sszer� mederbe terelni koll�g�i dekor�ci�s elk�pzel�seit.

T�bbek k�zt megk�s�relte Bimba meggy�z�s�t arr�l, hogy tal�n k�tsz�z csokor fagy�ngy is elegend� lenne a hagyom�nyok tisztelete jegy�ben a javasolt ezer helyett (azt nem tette hozz�, hogy m�r csak amiatt is, mert ezt a mennyis�get el�re l�that�an egy csapat h�ziman�nak kell begy�jtenie Hagrid �s Gr�p fel�gyelete alatt, akkora h�ban, ami a man�k t�bbs�g�nek a mell�ig �r).

Er�sen rem�lte, a h�tra l�v� nem eg�szen h�rom h�tben k�pes lesz meg�rtetni a j�sl�stan tan�rn�vel, hogy nem volna t�ls�gosan st�lusos, ha a kar�csonyi csengetty�k mindegyike egyben zen-buddhista k�v�ns�g-h�zik�k�nt is m�k�dne, �s hetven tekercsnyi, k�l�n�sen keskeny pergamenen sorakozn�nak a di�kok elv�r�sai jobb jegyekr�l,  a Weasley Var�zsvicc V�llalat b�rmely term�k�nek �ltal�nos haszn�lati enged�ly�r�l, H�borc kitilt�s�r�l vagy a Miniszt�rium Oktat�si Oszt�ly�nak azonnali feloszlat�s�r�l.

Az ezen tev�kenys�geken k�v�l es� id�szakok hom�lyos t�tovas�ggal teltek.

M�r arra is gondolt, tal�n besz�lhetne Remussal. A f�rfi vele is hasonl�an j� kapcsolatban volt, ak�rcsak Harryvel. Tudta, hogy Lupin intelligenci�ja �s k�l�nleges �rz�kel�se folyt�n �rz�kenyebb a k�rnyezet�ben lezajl� v�ltoz�sokra, mint m�s var�zsl�k.

Valami m�gis visszatartotta. Nem akarta el�rulni mag�t, �s v�gt�re is, a v�rfarkas Pitont is meglehet�sen alaposan ismeri.

Egyed�ll�t�t csak fokozta, hogy Cs�mp�st sem tal�lta. Pedig most t�nyleg sokat jelentett volna neki, ha van mit megcir�gatnia. Nem mintha dorombol� bar�tja t�ls�gosan gyakran ig�nyelte vagy legal�bb t�rte volna az ilyesmit.

�gy l�tszik, a mufurc szerzetek az esetei – mosolygott keserny�sen.

Nem agg�dott �rte k�l�n�sebben, hiszen a lompos j�sz�g m�g t�z �ves sincs, egy f�lkneazle pedig ak�r huszon�t-harminc �vet is meg�rhet, mellesleg nem ez volt az els� eset, hogy hosszabb id�re n�lk�l�zte a macska t�rsas�g�t.

Megszokta, hogy Cs�mp�s hajlamos �n�ll�s�tani mag�t, de furcs�llta, hogy imm�r k�t hete nyoma sincs. Igaz�n csak a Tiltott Rengeteg n�l�n�l er�sebb �s vesz�lyesebb lak�it�l f�ltette.

Lesz�m�tva a Drac�n�l tett l�togat�sait, semmihez nem �rzett kedvet.

A fi� t�rhet�en evett �s aludt, de nem bizonyult valami bar�ts�gosnak.

Ezt a visszal�p�st azzal magyar�zta, hogy az �llapota tov�bbra sem javul, �s tal�n megb�nta, hogy annyi mindent megosztott vele.

El�fordul.

A b�jitalok �sszetev�it a szob�jukban hagyta, tegyen vel�k Piton bel�t�sa szerint.

Az �ta a besz�lget�s �ta nem l�tta a f�rfit. Valah�nyszor �telt vitt, csak Draco volt jelen.

Fegyelmezetten �s szokott gyakorlatiass�g�val pr�b�lt �gy viselkedni, mint b�rmikor m�skor, de ez most csak a nappal elfoglalt �r�iban siker�lt.

Az est�i keservesek voltak.

Teste, sz�ve, �s j�zan esze nem sz�n� harcban �llt.

„Hermione, t�rj �szhez!

Ez az ember az ap�d lehetne.

A legjobb bar�tod halott �desanyj�nak eml�k�t szereti. Sejted, hogy mennyire val�szer�tlen�l.

De akkor sem lenne n�la semmi es�lyed, ha �p lenne a lelke.

T�nkremehetsz ebben a rem�nytelen v�gyakoz�sban.

�s ha nem tudsz uralkodni magadon, nincs kil�t�s arra a bar�ts�gra, amit �g�rt�l neki.”

A hang logikus k�vetkeztet�seket vont le.

M�gis olyan �lmai voltak r�la, hogy m�g �nmaga el�tt is sz�gyellte, holott kor�bban �pp � adott figyelmes, meg�rt� tan�csokat Ginnynek, vagy Harrynek a szerelemr�l.

Igaz, sohasem a testi oldal�r�l.

„Rendben. T�l friss m�g. B�zz benne, hogy id�vel gyeng�l, �s norm�lisabban tudod kezelni.

Ha elm�lik majd ez a h�lye remeg�s, tal�n k�pes leszel val�ban bar�ts�ggal fordulni fel�. Ez a legt�bb, amit akarhatsz t�le.

Hogy � mit akar?

Nyugalmat, �s azt, hogy egy ideig b�k�n hagyd.

V�rd meg, am�g � maga akar besz�lgetni, vagy Malfoyt egy�tt �polni, vagy valami hasonl�t.”

Tudta, hogy helytelen, de az�ta m�g Minerv�nak sem sz�lt.

Pedig meg kellene tennie.

A t�rt�ntek ut�n majdnem egy h�ttel, egy hideg, felh�s kora est�n sz�nta el mag�t erre a megbesz�l�sre.

Lement vacsor�zni, �s felt�n�s n�lk�l, a k�zben alaposan begyakorolt m�dszerrel a t�sk�j�ba pakolt m�g k�t adagot.

McGalagony nem k�rdezett semmit, csak b�lintott, hogy egy �ra m�lva v�rja az irod�j�ban.

�gy okoskodott, hogy c�lszer� lenne, ha ezen a besz�lget�sen Piton is r�szt venne. A jelenl�te legal�bb megk�m�ln� �t olyan k�rd�sekt�l, amelyekre nem tud v�laszolni.

Felvezet�snek az ennival� �tad�s�t sz�nta.

�sszeszedte a b�tors�g�t, �s hidegen remeg� k�zzel bekopogott a szomsz�d szob�ba.

- Gyere csak! – sz�lt ki Draco megnyugtat� hangja.

- Szia, hogy vagy? – k�rdezte �vatosan.

- Ahogy m�skor – v�laszolta a fiatalember v�llvonogatva. Nem t�nt l�ztalannak �s tov�bbra is �gyban volt. – Igaz, Perselus? – fordult az id�sebb f�rfi fel�, aki az �r�asztaln�l �lt �s egy vaskos jegyzethalomban keresett valamit.

- J� est�t, Professzor – Hermione hangja halk volt �s kultur�lt. Nem merte alaposabban megn�zni a szemmel l�that�lag munk�ba m�lyedt var�zsl�t. M�gis l�zasan csillogott a szeme. T�nyleg itt maradt!

- J� est�t!- v�laszolt a f�rfi r�vid csendet k�vet�en. – Vacsor�t hozott?

- Igen, azt is – vett egy m�ly leveg�t, �s szorongva folytatta. – Meg egy megh�v�st Minerv�hoz.

Piton letette a penn�t �s meg�tk�zve f�ln�zett a pergamenekb�l.

Malfoy �rdekl�dve figyelte a n�maj�t�kot. Mi a franc t�rt�nhetett k�zt�k?

A f�rfi hallgatott, b�r nem folytatta a munk�t.

Elzavarhatn� a griffend�lest, de csak elod�zn� vele a besz�lget�st az el�dj�vel. Vagyis az ut�dj�val.

Minerva McGalagony nem az az ember, aki el�l hosszan kit�rhet, k�l�n�sen �gy nem, hogy itt tart�zkod�suk �s a fi� inkognit�ja az asszony hozz��ll�s�n m�lik.

Mogorv�n f�lkelt, �s Draco kez�be nyomta a t�lc�t.

- Leszel sz�ves ezt az utols� morzs�ig elfogyasztani – morogta, majd Granger – a fen�be is! Granger professzor! - fel� fordult. – Mire v�r, kisasszony? Mehet�nk.

- Rendben – t�r�tette mag�hoz Hermion�t Piton j�zans�ga. - Ne agg�dj, Draco – n�zett a fi�ra. – McGalagony nagyon rendes.

- Persze. Csak nem rajong a magam fajta mardek�rosok�rt – h�zta el a sz�j�t Malfoy.

- Nem lesz gond. Szia!

A f�rfi sz�rt mag�ra egy ki�br�nd�t�t �s beh�zta, azut�n lev�dte az ajt�t.

N�m�n haladtak a folyos�n.

Hermione nem mert besz�lget�st kezdem�nyezni, Pitonnak pedig �gy l�tszott, nincs mondand�ja.

A m�sodik kanyar ut�n szokatlan m�don a V�res B�r� alakja derengett f�l el�tt�k vagy k�t m�terrel. Nem s�r�n mozdult ki a Mardek�r-h�z „vonz�sk�rzet�b�l”.

- J� est�t, B�r� �r – biccentett Hermione udvariasan.

- J� est�t, Miss Granger! – v�laszolt a k�s�rtet m�rs�kelt vicsorg�ssal. Azt�n szab�lyosan megdermedt a leveg�ben lebegve. - Az �rd�gbe! Perselus Piton! Hogy ker�lt�l te ide?

- Hasonl�k�ppen �rvendek a tal�lkoz�snak, B�r� – hangzott a mor�zus felelet valahonnan Hermione mell�l. Mi ez? A B�r� a b�b�j alatt is �rz�keli a jelenl�t�t?!

A l�ny d�bbenten pislogott.

- Bocs�sson meg az ostoba k�rd�s�rt, de �n… l�tja Piton professzort?

- M�dfelett elm�s �szrev�tel. Miss Granger, a k�s�rtetek rendelkeznek a l�t�s k�pess�g�vel.  Ki gondolta volna, hogy ez egy roxfortos tan�rnak �jdons�g – h�r�gte a k�s�rtet �s l�ncait megz�rrentve elt�nt a legk�zelebbi k�falban.

- Ez nem lesz j� – s�gta oldalra Hermione. – Fogadni mern�k, hogy h�sz percen bel�l a kast�ly �sszes k�s�rtete �rtes�l a B�r� felfedez�s�r�l.

- Eml�keztetn�m r�, ha m�r a hajlottkori amn�zia m�ris �gy elhatalmasodott mag�n, hogy a k�zelm�ltban a Mardek�r feje voltam - v�gott a professzor halk hangja. – A B�r� tudja, mivel tartozik a H�z�nak.

- Ha ez �n szerint el�g… - v�laszolta szkeptikusan a n�, �s hat�rozottan folytatta az utat.

Mardek�ros… h�s�ges...

M�g hogy hajlottkori amn�zia! H�t � is korav�nnek tartja!

„Nem baj” – s�gta a hang –„legal�bb jobban hasonl�tatok egym�sra.”

- Egy sz�ra, Miss Granger! – �ll�totta meg Piton ellentmond�st nem t�r� hangja. – M�g miel�tt betenn�m a l�bam McGalagony professzor irod�j�ba, v�rom a t�j�koztat�s�t, m�gis mennyit tud az igazgat�n�.

- Mindent – v�laszolta haboz�s n�lk�l, �s elnyomta mag�ban a reszket� tagad�st, hogy dehogyis, Minerva szerencs�re nem tud mindent.

- Hogy mondta? – torpant meg a m�sik. Erre Hermione csak abb�l j�tt r�, hogy a f�rfi imm�r a h�ta m�g�l ripakodott r�. – Mag�nak teljesen elment az esze? Minerva McGalagony maga a megtestes�lt t�rv�nyess�g! Nem gondolt bele, hogy mi t�rt�nik vel�nk, ha holnap m�r egy csapat auror grassz�l itt? �l�k�n mondjuk Potterrel meg Weasleyvel?

A l�ny megp�rd�lt.

- Megtenn�, hogy el�b�jik? Csak, mert v�gtelen�l ut�ln�k az �res folyos�val vitatkozni - kezdte indulatosan. L�tnia kell, mi van a szem�ben! Ezek szerint m�g mindig nem b�zik benne!

Piton l�that�v� v�lt.  Haragosan n�zett a l�nyra. �nfej� griffend�les! A Becs�let Bajnoka Potter bar�tn�je!

- Hagyja ki ebb�l Harryt �s Ront! Amennyiben d�h�ngeni �hajt, itt vagyok. De nagyon rosszul gondolja, ha felt�telezi, hogy Minerva vagy �n �rtani akarn�nk b�rmelyik�knek! Nem is besz�lve Dumbledore professzorr�l – tette hozz� valamivel nyugodtabban.

- Ezt �gy �rtsem, hogy Albus tudott err�l az eg�szr�l, �s m�g t�mogatta is? – k�rdezte �lesen a var�zsl�.

- A legteljesebb m�rt�kben – b�lintott Hermione, mik�zben megfordult, hogy ism�t folytassa az utat. Nem tudta meg�llni, kics�szott m�g egy mondat a sz�j�n. – �gy l�tom, kett�nk k�z�l nem az �n eml�kez�tehets�gemmel van nagyobb probl�ma.

- Mit akart ezzel mondani? – l�pett k�zelebb a f�rfi, d�h�sen megragadta a v�ll�t �s maga fel� ford�totta.

Hermione ilyesmit m�g sohasem tapasztalt. Megint �rz�kelte a var�zsl�b�l �rad� hideget, ugyanakkor el�rasztotta egy m�sik �rz�s.

�des, borzongat�, a h�t�n lassan v�gigcsorg�, mindent felforgat� forr�s�g.

Amire olyan r�g�ta v�rt.

Visszafojtott l�legzettel pr�b�lta uralni az �rz�keit.

„M�r csak ez hi�nyzott! Nem n�zhetsz most r�!” – parancsolta a hang. – „Ha nem lenne �tsz�z m�rf�ldes k�rzetben a legjobb legilimentor, akkor sem kellene zseninek lennie, hogy ebben a percben olvasson benned, mint a Roxfort t�rt�net�ben.”

- Engedjen el, k�rem – mondta halkan, �s kiss� oldalra ford�totta a fej�t. Pr�b�lta �vatosan, a perif�ri�s l�t�sra t�maszkodva megfejteni, mi�rt gy�l�li most ennyire a f�rfi, akinek � olyan k�ts�gbeesetten j�t akar.

Perselus arca kiv�telesen nem volt kifejez�stelen, egy�ltal�n nem. Olyan volt, mint akit orvul, meglepet�sszer�en pofon v�gtak.

Hermione �jragondolta utols� mondat�t. Els�padt.

„Ne, ne haragudj! Nem arra gondoltam, amire Te!” – sz�guldottak �t rajta a mondatok, k�zben �nk�ntelen�l r�zta a fej�t. – „Nem tudom �n ezt kezelni, mit tudhatok err�l, hogy voltatok ti ketten egym�ssal.

Dumbledore meg Te.

Mit gondolhatsz most?!

Nem erre c�loztam! Csakis az j�rt a fejemben, amir�l legut�bb besz�lt�nk.”

„Ne l�gy ilyen sz�nalmasan �rzelg�s” – utas�totta a hang, gyakorlatilag eredm�nytelen�l. – „Komolyan azt gondoltad, hogy az�rt, mert egyszer - j�l �rtsd, amit mondok – egyetlen egyszer ny�ltan besz�lt veled, m�r sz�mon k�rheted, ha bizalmatlan? Amikor csak a sok�ves reflexeinek megfelel�en cselekedett?”

Nem.

T�nyleg nem volt joga az el�bbi mondathoz, s l�m, mekkora bajt okozott vele.

A f�rfi m�g most sem engedte el, a hossz� ujjak reszkettek az indulatt�l.

Meg�ti?

Meg�tkozza?

Egyiket sem csod�lta volna.

B�r ne is ereszten� soha t�bb� – �rezte f�ljebb k�szni a gyomr�b�l a borzongat� szor�t�st.

Bocs�natot kell k�rnie, most azonnal, k�l�nben nem tud parancsolni mag�nak �s v�gigsim�tja az arc�t, a l�ktet� eret a nyak�n, a csontos v�llat, �s a…

„Hermione Granger, NEM VAGY NORM�LIS! Hagyd ezt abba! Azonnal!”

Riadtan pillantott k�rbe, kiz�rt, hogy ezt az �v�lt�st kinn nem hallotta senki. 

Soha m�s nem �bresztett ilyen �szbont� v�gyat benne, mint ez a dermedt szurokszem�, sov�ny, cs�nya, z�rk�zott test� �s lelk� f�rfi, aki k�tszer annyi id�s, mint �.

Teljes er�b�l igyekezett a mondanival�j�ra koncentr�lni.

- Nem akartam f�jdalmat okozni �nnek – pr�b�lta bizonytalanul meg�rtetni mag�t vele, nem tudv�n, hogyan is fejezze ki mag�t, hogy ne rontson el mindent m�g jobban. – Nem arra c�loztam, aminek �rtelmezi. �n csak… nagyon sajn�lom.  Nem gondoltam v�gig.

Piton csak n�zett. Nem l�tezik! Elk�pzelhetetlen, hogy ez a taknyos k�pes szemkontaktus n�lk�l legiliment�lni! Pedig m�gis.

Eddig csak egyetlen m�gus k�zel�tette meg id�nk�nt az elm�j�t ehhez riaszt�an hasonl�, b�r kisebb sikerrel. Annak a k�vetkezm�nyeire jobb nem eml�kezni…

„Ped�g ez a helyzet, Perselus. Pontosan tiszt�ban van vele, mire v�lted az utols� mondat�t.

�gy l�tszik, nem volt el�g a S�t�t Nagy�r.

Nem csak, hogy nem n�z a szemedbe, hanem a p�lc�j�t sem haszn�lja!”

�rezte, hogy a l�ny reszket a szor�t�s�ban.

Na, ennyit a nagy bar�ts�gr�l! Hiszen a n� viszolyog m�g az �rint�s�t�l is…

Nem fogja b�ntani, m�g g�nyolni sem. Nem vall r�, de akkor sem.

Elengedte.

Egyetlen hang n�lk�l �jb�l ki�br�nd�totta mag�t.

- Ha j�l eml�kszem, az igazgat�n�h�z indultunk – mondta kim�rten, miut�n m�r n�h�ny m�tert tov�bb haladt.

- Igen – k�vette Hermione cs�ggedten.

R�videsen meg�rkeztek a k�sz�rnyekhez.

A boszork�ny dobog� sz�vvel elhadarta a jelsz�t.

A l�pcs� forg�sa k�zben sem sz�ltak egym�shoz.

Diszkr�ten bekopogott.

- Szabad! – sz�lt ki McGalagony.

- K�sz�n�m, hogy id�t sz�n r�m, vagyis r�nk – kezdte a n�, miut�n bementek, �s becsukta az ajt�t.

- J�l gondolom, hogy a l�togat�s�nak k�ze van Perselus felbukkan�s�hoz?

- Igen. De arra gondoltam, tal�n jobb lenne, ha egy r�sz�t � maga mondan� el – fordult a h�ta m�g�tt v�rakoz� f�rfihoz.

- J� est�t, Minerva – hallatszott Piton hangja, mik�zben feloldotta a b�b�jt.

Minerva McGalagony d�bbenten hordozta k�rbe a szem�t az irod�ban.

Hermione �rtetlen�l n�zett egyik�kr�l a m�sikra.

A feh�rszak�ll� portr� sz�lt k�zbe meglep� nyugalommal.

- Minerva, megtenn�, hogy n�h�ny percre alakot v�lt? – k�rte Dumbledore.

- Term�szetesen, Albus.

Egy perc m�lva a szeme k�r�li sz�gletes foltr�l k�nnyen felismerhet� macska ugrott le az asztalr�l.

Lassan k�rbej�rta Pitont, megszimatolta, �s hamarosan Hermione valami olyasmivel szembes�lt, amit val�sz�n�leg nem sokan l�ttak eddig.  Egy teljesen tan�cstalan Minerva McGalagony �lt az igazgat�i sz�kben.

Perselus Piton itt �ll a szob�j�ban, teljes �letnagys�gban, �s � nem l�tja!!

- Mi t�rt�nt �nnel? – tette fel a k�rd�st a leveg�nek, arra a pontra szegezve tekintet�t, ahol az im�nt anim�gusk�nt megtal�lta a f�rfit.

- Tal�n ha pontos�tan� a k�rd�s�t, Minerva. Nem �rtem – v�laszolta az �res t�r.

- Az im�nt meggy�z�dtem r�la, hogy Miss Granger csakugyan visszahozta Mag�t a… t�loldalr�l. Jelenleg viszont egy�ltal�n nem l�tom �nt.

Hermione �gy �rezte mag�t, mintha bedobt�k volna egy lejt�s �s kivil�g�tatlan alag�tba. Az el�tte �ll� karossz�k t�ml�j�t szor�totta elfeh�red� ujjakkal.

Valamit rosszul csin�lt? Vagy Fawkes? Nem, a f�nix biztos nem!

De mit? Mikor? Hogyan?

Minerva nem l�tja �t?! Mi�rt?

Nem mert a f�rfira n�zni.

Hogy �rezheti mag�t most?

Megint ki van rekesztve az �letb�l? M�g durv�bban, mint eddig?!

Mi t�rt�nt?

Dumbledore! Neki tudnia kell, mi ez a… r�m�lom.

McGalagony sz�nakozva n�zte a k�ts�gbeesett fiatal arcot.

Piton n�m�n �llt. Agy�ban v�gigsz�guldottak az elm�lt m�sf�l �v alatt t�rt�ntek. El�vigy�zatoss�gb�l gyakorlatilag mindig, minden�tt alkalmazta a l�thatatlann� t�v� b�b�jt. Minekut�na a legkev�sb� sem k�v�nt tal�lkozni senkivel.

H�napokon �t egyed�l volt.

Egy pillanat! Draco l�tja �t!

Mit csin�lt vele ez a fruska?!

Elrontotta a var�zslatot?

Ugyan m�r, Granger nem szokott hib�zni. �s Dumbledore… Dumbledore!

A festm�ny fel� fordult.

V�dl� �s haragos tekintettel meredt r�.

- El�ruln�, Albus, mi a fen�t jelent ez?

- Azt hiszem, jobb lenne, kedves fiam, ha mindny�jan helyet foglaln�tok. Miss Granger, k�rem – n�zett a mag�ba roskadt l�nyra.

Hermione engedelmesen leereszkedett abba a sz�kbe, aminek a t�ml�j�ba kapaszkodott.

Nem tudott r�juk n�zni, k�l�n�sen nem Pitonra, aki most a t�le lehet� legt�volabb es� sz�ket v�lasztotta, csak gy�r�gette a tal�rja sz�l�t.

- Sajn�lom, igazgat� �r, nyilv�n az �n hib�m – motyogta megsemmis�lten.

- Sz� sincs r�la, Hermione – v�laszolta a portr� b�tor�t�an. – Pontosan azt tette, amire sz�m�tottam. Nyilv�n m�r r�j�tt, hogy biztons�gi tartal�kk�nt hagytam �nn�l azt az id�nyer�t.

- Igen, de… �n l�tja a professzort?

- Hogyne, gyermekem. Ahogy az im�nt �rtes�ltem r�la, a kast�lybeli k�s�rtetek is l�tj�k. Minerva is, ha �tv�ltozik. �s term�szetesen a fiatal Mr. Malfoy.

- Tal�n nekem is besz�molhatna v�gre, Dumbledore, mit m�velt velem az a K�! – Piton cs�ppet sem igyekezett visszafogni mag�t.

- Miss Granger n�lk�l a K� �nmag�ban nem sokat �rt volna, fiam – a festm�ny nem volt megrov�, csak figyelmeztet�.

- Tudom – mormolta Piton alig hallhat�an. Nem fog h�l�lkodni! Azt hitte, az �reg ennyire az�rt m�r ismeri.

- Visszahozott t�ged az �letbe. Mondhatjuk, hogy kapt�l egy �jabb es�lyt. Mivel Drac�val �sszek�t a Megszeghetetlen Esk�, � l�t t�ged. Miss Granger haszn�lta a K�vet, � szint�n. Csakhogy a Felt�maszt�s K�ve nem tesz bels�leg is �l�v�. Visszat�rt�l, Perselus, de nem kiteljesedve. Valahogy �gy �llsz most. F�l�ton. Ugye j�l sejtem, Hermione, hogy Perselust k�r�lveszi egy �lland� hideg�rzet?

A l�ny el�sz�r �llta a k�k szemek m�lyrehat� tekintet�t, de egy-k�t perc hallgat�s ut�n m�lyen elpirult �s lehajtotta a fej�t. Azonnal esz�be jutott k�z�s �bred�s�k a Szellemsz�ll�son, �s m�r nem volt biztos abban, mit is v�laszoljon erre.

V�g�l hat�rozatlanul b�lintott.

A jellegzetes szem�veg sem tudta elrejteni, hogy az �gsz�n� szemekben erre a reakci�ra az igazi, tavaszi �gbolt rem�nye csillant meg egy pillanatra.

- �n sem ismerem a teljes ide vonatkoz� hagyom�nyt – t�rt vissza az egykori igazgat� k�pe a t�bbiekhez, - de nincs k�ts�gem, hogy Hermione seg�ts�g�vel r� fogsz akadni a sz�ks�ges inform�ci�kra.

Piton vill�ml� szemekkel n�zett Dumbledore festett arc�ba.

- H�ny �let�vel tud sz�rakozni egy embernek, Albus?! – csattant a hangja f�jdalmasan.

- Perselus! – sz�lt k�zbe McGalagony, �m hangj�b�l most minden rosszall�s hi�nyzott.

- Nem ismerek mag�ra, Piton!- recsegte Phineas Nigellus fekete h�ttere el�tt �sszefont karral. – Egy mardek�ros nem vesz�theti el �gy a fej�t semmilyen k�r�lm�nyek k�zt.

- Tal�n cser�lj�nk, �s majd azut�n hajland� leszek meghallgatni a v�lem�ny�t! – a f�rfi hangj�t�l egy l�vafolyam is megfagyott volna. Minden id�k legkev�sb� n�pszer� igazgat�ja azonban csak sz�r�san n�zett �s nem sz�lt k�zbe t�bbet.

- Meg�rtelek, fiam – v�laszolta cs�ndesen az �regember k�pm�sa. – H�l�s vagyok ennek a rendk�v�l b�tor fiatal h�lgynek, hogy seg�ts�gemre volt a Te �leted vonatkoz�s�ban.

- Milyen �let? L�thatatlanul? �rinthetetlen�l? Mi vagyok teh�t? A Mardek�r egy �jabb k�s�rtete?

- Nem. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy a Te eseted p�ld�tlan a var�zsl�t�rt�nelemben. Kiv�l� k�pess�g� �s nagy tud�s� var�zsl� vagy, fiam, de m�g neked is akad mit tanulnod. Ez�rt vagy k�zt�nk – ejtette ki az utols� sz�t eg�szen f�ld�nt�li hangs�llyal.

Az igazgat�i irod�ban h�rom d�bbent szemp�r meredt r� �rtetlen�l.

El�z�←…….→K�vetkez�