Impetus sine arbitris (Vihar n�gyszemk�zt)

A keskeny ablakokon v�kony ez�st s�vokban k�szott be a holdf�ny.

Hermione f�radtan �s meglehet�sen elkeseredve l�pett be a szob�j�ba.

 Mindent alaposan �tvizsg�lt a Szellemsz�ll�son, de semmilyen egy�b nyomot nem tal�lt, ami a f�rfi sz�nd�kaira utalt volna.

Mind�ssze egy szer�ny m�ret� utaz�l�da maradt ott. Ebbe a gondolatba kapaszkodott, mondv�n, tal�n m�gsem l�pett le v�gleg, hiszen a holmij�t ott hagyta.

- De vajon hol lehet most? – d�lt az ajt�nak a csaknem teljes hom�lyban.

- Egy�ltal�n nincs messze – sz�lalt meg egy karcos, gunyoros hang.

- Lumos! – suttogta riadtan. A p�lca v�g�n vill�dz� apr� f�nyg�mb egy, a s�t�t h�tt�rb�l �lesen k�l�nv�l� tal�ros alakot vil�g�tott meg.

A l�ny egy darabig megh�kkenve b�mult.

Els� �lm�nye a hat�rtalan megk�nnyebb�l�s volt.

Ide j�tt, itt van a Roxfortban! M�giscsak el�rte, hogy hajland� legyen kimozdulni a csigah�zb�l! �s nem t�nt el v�g�rv�nyesen.

De hogyan j�tt be? A kast�lyba, ezen bel�l az � szob�j�ba?!

�lljunk csak meg! Hiszen a Roxfortot v�d� b�b�jok nem csak a k�retlen hoppan�l�kat tartj�k t�vol, hanem a zsupszkulcsokat is.

- Nocsak, megn�mult? – l�pett k�zelebb fenyeget�en Piton.

- Gondolom, ez a lehet�s�g igen kecsegtet� az �n szemsz�g�b�l n�zve – jegyezte meg fanyar humorral –, de sajn�latos m�don a l�tv�nya nem el�gs�ges ahhoz, hogy elvesz�tsem a besz�d k�pess�g�t – vitte be a tal�latot. Tulajdonk�ppen majd kib�jt a b�r�b�l �r�m�ben. Ugyanakkor viszont bosszantotta, hogy egykori tan�ra szeml�tom�st a bolondj�t akarta j�ratni vele.

A f�rfi m�r ott �llt t�le alig egy l�p�snyire. Szeme haragosan villant.

Hermione pedig v�rt.

Az �lombeli jelenet k�s�rtetiesen ism�tl�d�tt.

De csak eddig a pillanatig. Egyetlen romantikus �rint�s sem k�vetkezett.

Piton megfordult, �s p�lc�ja int�s�t k�vet�en az asztalon �ll� gyerty�k f�nye fellobbant.

A boszork�ny hirtelen nagyon keser�en n�zett maga el�. Im�nti j�kedve nyomtalanul elillant.

Maga sem �rtette, mi�rt, de sz�rnyen rosszul esett neki, hogy az exhal�lfal� m�g mindig gyereknek n�zi, akit kioktathat.

Sz�val t�nyleg sz�rakozott vele. Az �zenet semmi egy�b c�lt nem szolg�lt, mint hogy �t megleck�ztesse. Nem is pr�b�lta pal�stolni csal�dott haragj�t.

- Megtudhatn�m esetleg, mire volt j� az a firk�lm�ny az asztallapon? – m�rg�ben is �rezte, hogy ez er�s volt. Piton ezt a st�lust nem toler�lta sohasem. De most ez sem �rdekelte. – Mellesleg hogy siker�lt a zsupszkulcs? Csak �gy k�rdezem, mert rem�lem, nem akarja nekem bemes�lni, hogy azzal jutott be ide.

- S�rg�sen fogja vissza mag�t!– mordult r� a var�zsl� kev�ss� kifinomult modorban. – Egy�bir�nt eddig azt az�rt felt�teleztem, hogy olvasni tud. Sehol nem �ll�tottam, hogy ilyesmit k�sz�tettem, csup�n felh�vtam a figyelmet a lehet�s�gre.

Ez nagyon aljas volt! Hermione nem l�tott a pip�t�l, hogy egy ilyen �cska logikai h�z�snak �gy bed�lt. Teh�t arra ment ki, hogy vele elhitesse, valahova j� messzire elt�nik, azt�n fogta mag�t, �s egy sima ki�br�nd�t� leple alatt egyszer�en bes�t�lt. Az �p�let v�delme az � szem�ly�re nem f�jt riad�t, hiszen a rendszer ismerte a f�rfit.

- Maga… Maga… Maga szerint ez j� vicc? – t�rt ki bel�le a d�h.

- Mi�rt, Granger, a maga tegnapi kis tr�kkje tal�n m�lt�nyos volt? – s�v�tett v�laszk�ppen Piton.

- Mondtam m�r, hogy t�bb� nem vagyok a tan�tv�nya! – dobbantott a l�b�val. Elkeseredve n�zte a f�rfit.

- Ahogy �hajtja – vicsorogta a m�sik. – V�laszoljon a k�rd�seimre, Miss Granger! Mi a fen�t akart el�rni ezzel? Hol van Draco? Nem gondoltam volna, hogy a h�res griffend�les ex-iskolaels� ilyen felel�tlen tud lenni! – sziszegte. – Legal�bb j�l sz�rakozott?!

- Nem! Egy�ltal�n nem sz�rakoztam. M�gis mit k�pzel r�lam?

- Akkor? Mit akart ezzel el�rni?

- Ezt.

- B�vebb magyar�zatot – a f�rfi hangja �s arckifejez�se egy�ltal�n nem enyh�lt meg.

- Ezt, hogy itt van, pontosabban itt vannak, biztons�gban, elfogadhat� k�r�lm�nyek k�zt. Olyan helyen, ahol minden felt�tel adott Draco kezel�s�hez. Olyan helyen, ahol valami… valami j� is v�rhat magukra – tette hozz� t�tov�n.

- Nincs sz�ks�gem gy�mkod�sra! – kiab�lt a volt tan�r hihetetlen indulattal.

- Senki sem gy�mkodik! – ki�ltotta a fiatal n� k�nnyes szemmel. – Csak nem jutott eszembe m�s megold�s, amivel kimozd�thatom onnan magukat. �s Drac�nak igenis sz�ks�ge van seg�ts�gre, amit most m�r meg is tudunk adni neki.

- Hol van a fi�? – d�rrent Piton hangja.

- Ha nem ordib�lna velem, akkor is megmondan�m – v�gott vissza. - A szomsz�d szob�ban. Tiszta, rendes �gyban, tiszta ruh�ban. Minerv�n k�v�l senki sem tudja, hogy itt van.

- T�nyleg? – g�nyol�dott a f�rfi. – �s m�gis ki alak�totta ki azt a szob�t? Ki ad neki enni?

- �n – felelte egyszer�en. Elt�k�lten kereste a f�rfi tekintet�t. – Igyekeztem �gy elrendezni mindent, hogy semmiben ne szenvedjenek hi�nyt. �nnek is van �gya, egy f�l �r�asztala, a megszokott karossz�ke – sorolta lelt�rszer�en. Piton �sszer�ncolta a homlok�t, �s csak figyelt. – �jjeliszekr�nye – f�zte hozz� �szre sem v�ve, mennyire elhalkult a hangja.

- Hogy mer�szelt bet�rni a szob�mba? – t�rt ki a f�rfi �jb�l erre a sz�ra.

A fiatal n� megrezzent. A k�vetkez� pillanatban viszont �jra felt�madt benne a harag. Hiszen a m�sik pontosan ugyan�gy bet�rt az � szob�j�ba! Akkor milyen jogon pattog �pp most?

- Ezt �n is �pp�gy k�rdezhetn�m mag�t�l! 

- Az�rt nem okozott k�l�n�sebb neh�zs�get bejutnom a lakoszt�ly�ba – mondta a f�rfi meglehet�sen lekicsinyl� hangs�llyal.

- Nem gondoltam, hogy Voldemort hal�la ut�n b�rmi okom volna er�d�tm�ny m�dj�ra v�deni a szob�mat. Csak a szok�sosnak mondhat� var�zsig�ket alkalmaztam. �nnel ellent�tben. Jut is eszembe, fel kell vil�gos�tanom, hogy az aurorok is megfordultak annak idej�n a pinceszob�kban.

- Hogyne. Viszont felt�telezem, hogy semmit nem k�lt�ztettek bel�le sehov�. Ezzel szemben maga… – Piton hangneme nyers maradt, de legal�bb m�r nem kiab�lt. – Nem v�laszolt a k�rd�semre! Mi a fen�t keresett a lakoszt�lyomban? Mi�rt hozta ide Drac�t? Hogy gondolta ezt az eg�szet?

- �gy – n�zett a szem�be Hermione egy m�ly s�hajt�s ut�n nagyon komolyan -, hogy mag�nak b�rhol jobb, mint abban a visk�ban.

A f�rfi hal�nt�k�n l�ktetett egy �r. Sz�val igaz�b�l els�sorban miatta rendezte Granger ezt a sz�ktet�st! Az Isten verje meg, senki sz�nalm�t nem t�ri!

- Ne mer�szeljen sajn�lni engem, meg�rtette?!

- Igen, meg! – kiab�lt most m�r Hermione is a k�nnyeivel k�szk�dve. – T�k�letesen felfogtam! �s ha m�r ilyen kedvesen k�rdezte, akkor el�rulom, hogy nyomokat kerestem!

- Nyomokat? Mif�le nyomokat?

- Amik elvezetnek mag�hoz.

- Minek? – faggatta tov�bb Piton haragosan. Karj�t �sszefonta a mellkasa el�tt, �s t�relmetlen�l m�lyesztette fekete szem�t a vele szemben �ll�, l�that�an feld�lt l�ny b�natos, m�gis d�h�s tekintet�be.

- A csata �ta kutattam maga ut�n – v�laszolt a tan�rn� az im�ntin�l l�nyegesen kisebb hanger�vel.

Elfordult �s lassan a kedvenc karossz�k�hez l�pdelt. �gy �rezte, am�g helyv�ltoztat�sra b�rja a f�rfit, addig is nyer egy kis id�t.

Nem �gy akarta elmes�lni neki az elm�lt m�sf�l �v t�rt�net�t, de ha a m�sik ezt akarja, �m legyen. Sz�tlanul intett a szomsz�dos kis fotel fel�, �s mire le�lt, siker�lt r�szben visszanyernie a nyugalm�t.

Piton s�t�t tekintettel m�regette. �s nem mozdult.

Hermione f�radtan emelte f�l a fej�t.

- Megtenn�, hogy helyet foglal? Ha t�nyleg �gy gondolja, r�gt�n v�laszt kap a k�rd�seire, de ez nem k�t percig fog tartani.

K�rem!

Piton vonakodva leereszkedett a felk�n�lt k�rpitra. K�zben �tfutott rajta a r�pke megl�t�s, hogy Granger szob�ja legal�bb nincs tele giccses r�zsasz�n kisp�rn�kkal �s vir�gmint�s f�gg�ny�mleng�ssel.

Nem mintha ez b�rmit cs�kkentett volna fortyog� indulatain.

Mi�rt t�rt�nt vele mindez? Mit akart ez a n� el�rni?

�s legf�k�ppen, mi�rt haszn�lta azt a k�vet?

Granger l�that�an mag�ba m�lyedve hallgatott.

A f�rfi t�relmetlen�l dobolt fak� ujjaival a karf�n.

- Nos?

- Nem olyan k�nny� �sszefoglalnom a t�rt�nteket – mondta halkan, an�lk�l, hogy feln�zett volna. – Igaz�b�l azt sem tudom, hol kezdjem.

- Mit hallok, valamit nem tud?– sz�rte a fogai k�zt. - Tal�n c�lszer�en az elej�n kezdje.

- M�lt�nyoln�m, ha nem nehez�ten� meg ennyire a dolgomat – mondta leverten.

Ugyan, hogyan hihette ak�r egy pillanatig, hogy Piton k�pes lesz norm�lisan v�gighallgatni �s meg�rteni?

Beleremegett a lehet�s�gbe, hogy mihelyst besz�mol az elm�lt m�sf�l �vr�l, a f�rfi bev�gja maga ut�n az ajt�t, �s �r�kre elt�nik, amikor m�g olyan sok mondanival�ja lenne a sz�m�ra.

K�nyvekr�l, amelyek a sz�ps�gr�l sz�lnak.

Mes�kr�l, amelyeket szeretetrem�lt� emberekr�l �rtak.

A tavasz langyos, �de illat� leveg�j�r�l, amit b�rki beszippanthat.

Cir�gat� napsug�rr�l, ami mindenkire egyform�n s�t.

Felfedez�sekr�l, amelyeket megoszthatn�nak egym�ssal.

H�l�r�l �s szeretetr�l, ami neki is j�rna.

Bar�ts�gr�l, amire sz�m�that…

- Eddig nem bizonyult valami k�zl�kenynek – szak�totta meg Piton az elm�lked�st.

- Higgye el, nem akarom bosszantani – suttogta. – Elgondolkodtatott. – Pr�b�lta elnyomni az el�bbi vonalat, �s helyette a k�zelm�ltra koncentr�lni.

- Tal�n azzal kezden�m, hogyan ker�ltem a Szellemsz�ll�sra. Nem hiszem, hogy eml�kszik r� – n�zett f�lig-meddig k�rd�n a f�rfira -, harmad�vben McGalagony professzor kij�rta nekem, hogy az �sszes f�lvett tant�rgyat tanulhassam. K�l�n enged�llyel kaptam a Miniszt�riumb�l egy id�nyer�t.

- Eml�kszem – morogta a var�zsl�. – Nagy vit�t v�ltott ki a dolog. Nem is annyira a tan�riban, b�r �n t�rt�netesen elleneztem – tette hozz� rosszm�j�an -, hanem a Miniszt�riumban. Minerv�nak nem csek�ly er�fesz�t�s�be ker�lt. Term�szetesen nem ment volna semmire, ha Albus nem t�mogatja.

„B�mulatos az �nfegyelme! M�g csak meg se remegett a hangja! Pedig nagyon szerethette Dumbledore-t. A maga rideg, keser� m�dj�n. Vajon mire gondolhat ebben a pillanatban? Az arca nem �rul el semmit.

Olyan z�rt, olyan sebzett.

Nem lehetett annyira b�n�s, hogy ezt, ezt mind v�gig�lje.

Jaj, Perselus, kell valami ok�nak lenni, ami�rt ennyi terhet r�tt r�d a sors!”

Fizikai f�jdalmat okozott neki a m�sik rezzenetlens�ge, �s mindaz, amit m�g�tte sejtett. Mintha �les k�sbe ny�lt volna, �gy �nt�tte el a mar� �rz�s.

Mi�rt?! �s mi az, hogy Perselus?

Mit�l �rinti meg ennyire a f�rfi boldogtalan �lett�rt�nete, tompa szomor�s�ga?

Mag�r�l megfeledkezve legsz�vesebben �t�lelte volna, hogy elcsit�tsa, megnyugtassa a l�tsz�lag teljesen higgadt alakot.

Mi�rt akar mindent megtenni �rte itt �s most?

„Mert szereted.”

Nem volt boldog, k�nnyed, f�nyl� pillanat, mint amir�l a l�nyok �lmodoznak.

Nem hullottak r�zsaszirmok, nem sz�lt a szf�r�k zen�je, nem volt gyeng�d simogat�s a b�r�n, sem rem�nyteli v�rakoz�s a lelk�ben.

Ott �llt az igazs�g tiszta, hideg �s k�rlelhetetlen f�ny�ben, v�dtelen�l �s mag�nyosabban, mint az elm�lt h�napokban b�rmikor.

Letagl�zta az ijeszt�, keser�, m�gis �des v�gyakoz�st hagy� felismer�s.

Igen.

Szereti ezt a mag�nyos, zord f�rfit.

Ami�ta r�tal�lt, � minden gondolata.

Minden �lma.

� volt a magas, csukly�s �rny, akivel s�t�lt, akinek az �lel�se beburkolta �s elvar�zsolta, mint Harry k�p�nyege.

„Tess�k. Ilyen a te form�d. Beleszerett�l abba az egyetlen emberbe, akir�l a lehet� legnagyobb biztons�ggal �ll�thatod, hogy sohasem lesz a ti�d. Verd ki �t a fejedb�l, Hermione!” – lemond�an meghajolt a hang sz�raz t�rgyilagoss�ga el�tt. M�gsem tudott engedelmeskedni.

„Szedd �ssze magad! – ripakodott r� a hang v�ratlan er�llyel. –„Pillanatokon bel�l �jb�l faggatni kezd, �s ha m�r belekezdt�l, nem t�rhetsz ki a k�rd�sei el�l. Azokb�l pedig lesz b�ven, erre m�rget vehetsz! Ne hozd magad m�g rosszabb helyzetbe, mint amiben m�r �gyis vagy!”

Piton zavartan f�rk�szte a karny�jt�snyi t�vols�gban �l� n� fokozatosan halv�nyul� arc�t. Megfejthetetlen kifejez�st l�tott a maga el� r�vedt meleg barna szemekben.

�rezte, hogyan �lepszenek meg k�r�l�tt�k a cs�nd terh�vel egym�snak fesz�l� l�gr�tegek. �rz�kelte a leveg�ben fel� terjed� meleg hull�mokat, de nem tudott vel�k mihez kezdeni. � maga h�v�s maradt, an�lk�l, hogy tudat�ban lett volna ennek a t�nynek.

Lefoglalta a t�preng�s.

Nem tudott a rejt�ly nyom�ra j�nni.

Az vil�gos volt, hogy Granger az id�nyer� seg�ts�g�vel tudta felhaszn�lni a k�vet, viszont m�g mindig nem jutottak el az ind�t�kokhoz.

V�rakozva, �sszer�ncolt homlokkal n�zett egykori tan�tv�ny�ra.

- Folytatn�? – k�rdezte valamivel kev�sb� t�relmetlen�l. Hangja elm�ly�lt, m�r nem volt g�nyos, sem d�h�s, csup�n v�rakoz�.

- Igen – eszm�lt f�l Hermione. Nagy �nuralommal k�nyszer�tette mag�t, hogy felid�zze annak az utols� est�nek minden fontos mozzanat�t, �s megpr�b�ljon nem tudom�st venni frissen azonos�tott heves �rz�seir�l, amik a f�rfi k�zel�ben egyre uralni igyekeztek elm�j�t. �s nem csak azt. – M�ig sem tudom, val�j�ban mi�rt, de Dumbledore professzor akkor n�lam hagyta azt az id�nyer�t. Mind�ssze arra k�rt, hogy soha senkinek ne tegyek r�la eml�t�st, bele�rtve Harryt �s Ront is.

- Ez r� vall – mormolta Piton. – Szerette, ha minden sz�l az � kez�ben fut �ssze.

- Az biztos – helyeselt a l�ny. – T�ny, hogy senki sem tudott r�la. Amikor… amikor az �tk�zet el�tt Voldemort elharsogta, hogy meg�lte Harryt, az volt az egyed�li gondolatom, hogy MOST kell haszn�lnom, az igazgat� �r sz�m�tana r�m! – hangj�t m�g most is �tj�rta az elt�k�lt indulat.

- Mik�zben be�ll�tottam az id�tartamot, eszembe jutott, amikor harmadikban megmentett�k a hippogriffet. Semmit nem �rz�keltem, csak a professzor hangj�t, ahogy azt sulykolja, megmenthet�nk k�t �rtatlan �letet. K�t �rtatlan �letet – ism�telte k�l�n�s hangs�llyal.  – �s egyszerre �sszeraktam a k�t inform�ci�t. Harryt… �s mindazt, ami… ami…

- Mondja csak ki – hallatszott Piton kim�rt, szenvtelen hangja. – Az �n hal�lomat.

Hermione szem�t elfutott�k a k�nnyek. Nem tudott sz�lni, csak b�lintott.

- T�vedett, Miss Granger – folytatta a var�zsl� sz�ntelen, t�volinak t�n� hangon. Fekete tincsei rendetlen�l hullottak vissza az arc�ba, miut�n belet�rt, hogy lefoglalja a kez�t. – Csak Potterre kellett volna figyelnie.

Nem vagyok �rtatlan. Hatalomra v�gytam, bossz�ra az ellen a vil�g ellen, ami kil�k�tt mag�b�l.

Nem vagyok �nzetlen.

Rossz d�nt�seket hoztam.

P�lc�t emeltem arra az emberre, akinek m�g tartoztam valamivel.

�rul� voltam, gyilkos lettem.

Egyetlen csoport sem vallana engem k�z�l�k val�nak.

Nincsenek szeretteim, mert nem akartam olyan lenni, akinek vannak.

Nem vagyok h�s. Kin�zett vagyok. Vagy ink�bb lesajn�lt. Nem k�rek bel�le. – L�that�an nagyon m�lyr�l szakadtak f�l bel�le a teljesen indulatmentes mondatok, szinte m�r �gy t�nt, meg is feledkezett hallgat�s�g�r�l.

Nem voltak kifejez�sei, amelyekkel k�pes lett volna megc�folni mindezt.

Nem mondhatta neki, hogy ha tudn�nak r�la, �gy, ahogy �, n�k garmad�ja lenne k�pes �lni az�rt, ami lakozik benne.  

Nem mondhatta, hogy a vil�gnak ilyen meg olyan nagy sz�ks�ge van a hozz� hasonl� var�zsl�k tud�s�ra.

K�zhelyszer� lett volna minden megnyugtat� gondolat �s �rvel�s.

Perselus �rdektelennek �s �rt�ktelennek tartja mag�t, teh�t k�ptelens�g meggy�zni az ellenkez�j�r�l.

�szre sem vette, hogy �sszekuporodott a fotelban.

Hallgatta a mellette �l� rendk�v�li f�rfit, �s eg�sz test�t g�rcsbe r�ntotta a v�gy, hogy a lehet� legl�gyabban meg�rintse.

Test�t-lelk�t.

Egyed�l az fejezte volna ki val�s�gos �lm�nyeit, melyek r�la sz�ltak.

Nem lehet.

Er�t vett mag�n �s f�l�nken r�n�zett. Fojtogatta a pillanat megism�telhetetlens�ge.

Vajon volt-e valaha is valaki, akivel ilyen �szinte volt? Hova tette mindenkori �larc�t? Mit�l ny�lt most meg?

Hi�ba kereste a v�laszokat, nem tal�lta mag�ban.

De �gy �rezte, vigaszt kell ny�jtania, ha tud.

- Nem t�vedtem. Dumbledore professzor sem t�vedett. Ma m�r tudom, hogy pontosan azt tettem, amit v�rt t�lem. Maga j� ember – susogta v�gtelen szeretettel.

Perselus Piton hallgatott. Nem n�zett a felh�zott t�rdei m�g� b�j� n�re.

Nem �rtette. Csak figyelt.

Granger j�t akart neki, ezt vil�gosan �rezte.

A tart�sa, a hite leny�g�zte.

Lassan sejteni kezdte, hogy az im�nt �rz�kelt melegs�g forr�sa valamik�ppen a l�ny.

A l�ny, aki Lily fi�nak legjobb bar�tja.

Mit tett, ami�rt �rdemtelen�l ekkora h�l�t kap?

- Honnan j�tt r�, hogy sikerrel j�rt? – t�rte meg a cs�ndet hossz� percek m�lva.

- L�ttam mag�t a csat�ban egy pillanatra. Igaz, eg�szen n�h�ny nappal ezel�ttig nem voltam sz�z sz�zal�kig biztos benne. Minden lehets�ges m�don pr�b�ltam megtal�lni, an�lk�l, hogy b�rki is hivatalosan �rtes�lj�n a val�s�gr�l.  Azt�n k�tszer is �szrevettem, amikor a Rengeteg sz�l�n felbukkant. �s k�vettem. A h� �rulta el. A t�bbit m�r tudja.

Piton mag�ban elk�nyvelt �tven pont levon�st a saj�t h�z�t�l, hogy �gy hagyta mag�t lebuktatni.

Mi�rt akart Granger a nyom�ra akadni? Mi�rt?

- Mi�rt csin�lja ezt, Miss Granger? – k�rdezte v�g�l.

- A bar�tja szeretn�k lenni – v�laszolta Hermione halkan. Nem hazudott. A bar�tja IS szeretett volna lenni.

A f�rfi keser�en, r�viden felkacagott.

- Ha m�r ilyen felk�sz�lt az �letemb�l – mondta magyar�zatk�ppen -, tudnia kellene, hogy nem voltak �s nincsenek bar�taim.

- Azt hiszem, rosszul gondolja. Legal�bb egy bar�tja biztosan van – ingatta a fej�t a l�ny. – Draco sz�m�t �nre.

Ez tal�lt. Piton ugyan sejtette, hogy Granger a k�teless�gtudat�ra apell�l, ugyanakkor mag�ban elismerte, az elm�lt h�napokban eg�sz j�l megvolt a fi�val. Mi tagad�s, a m�rg�n k�v�l f�k�nt az ir�nta val� agg�d�s hozta ide.

Tal�n m�gis igaza van a hajdani okosk�nak.

Elgondolkodott.

Nem tudott eligazodni a l�nyon.

Nagyon megv�ltozott.

�rtelmes, persze, mindig is az volt, b�rmennyire nem sz�vesen ismeri ezt el, de m�r egy�ltal�n nem az ideges�t� eminens. Valami m�s. T�bb.

Bar�ts�gr�l besz�lt…

F�lkelt �s sz�tlanul az ajt� fel� indult.

Elmegy?! NE!

Amikor m�sf�l �ve meghallotta Voldemort diadalmas ki�ltv�ny�t Harryr�l, azt hitte, ann�l rosszabb nem lehet semmi.

Most megtudta, hogy van, ami m�sk�pp f�j.

M�g az ajt�hoz sem �rt a f�rfi, �s benne m�ris iszony� hi�ny sajgott.

Viszont ismerte �t. Ha most b�rmit mond, azzal l�k rajta m�g egyet.

G�rcs�sen szor�totta a karf�t.

Nem n�z r�. Csak l�peget.

A fekete tal�r zizegett, ahogy a var�zsl� megragadta a kilincset.

- A szomsz�d szoba jelszava, Miss Granger?

Mintha hirtelen kivil�gosodott volna a lakoszt�lya. Felragyogott az arca.

Ez azt jelenti…?

- Gy�gyul�s – v�laszolta elfojthatatlan, szel�d �r�mmel.

M�r r�g bez�rult az ajt�, a hold tov�bb haladt hossz� �gi �tj�n, �s t�bb sz�z fiatal �lm�nak n�mas�ga �lte meg a kast�lyt, de m�g mindig ott �lt, k�nnyben �sz� szem�t arra a pontra f�ggesztve, ahol a sov�ny alak elhagyta.

Tal�n nem �r�kre.

El�z�←…….→K�vetkez�