Tempora devota (�tkozott id�k)

Ahogy megbesz�lt�k, azonnal az igazgat�i irod�ba sietett.

McGalagony hellyel k�n�lta �s v�rakozva r�n�zett.

R�viden besz�molt neki a d�lut�ni l�togat�s eredm�ny�r�l. Azt�n vett egy nagy leveg�t, �s bejelentette, hogy Piton megk�rdez�se n�lk�l a kast�lyba hozta a fiatal Malfoyt.

Phineas Nigellus f�lszisszent a keret�ben. Sosem �llhatta a griffend�lesek �nfej�s�g�t, de Minerva arckifejez�se l�tt�n v�g�l nem tett semmilyen megjegyz�st.

Hermione habozva n�zett az igazgat�n�re.

- �n szerint rosszul tettem?

- Nem hiszem, Hermione – v�laszolta az id�s boszork�ny kis csendet k�vet�en. – Egyet�rtek azzal, hogy Perselus igencsak d�h�s lesz �nre, viszont �gy val�ban j� es�ly ny�lik r�, hogy idecsalogassa.

- �n is ebben rem�nykedem, de… tartok t�le, hogy esetleg idej�n, �m azonm�d fogja is Drac�t �s ki tudja, hova menek�l vele. V�gt�re is, sz�rny� lehet visszat�rnie.

- K�ts�gtelen�l neh�z lesz neki. K�l�n�sen, hogy nem �hajt nyilv�nosan mutatkozni.

- Az�rt fog tudni a kast�lyban �szrev�tlen�l mozogni. K�l�nben is, a Tekerg�k t�rk�pe Harryn�l van – mosolyodott el a l�ny. Nem vette �szre, hogy Dumbledore portr�ja figyelmesen hallgatja a besz�lget�st, �s erre a mondatra t�prengve megvakarja az �ll�t a hossz� szak�ll alatt.  - Nem, a lebuk�sa miatt egy�ltal�n nem agg�dom. Sokkal ink�bb az�rt, hogy mit kezd majd mag�val.

- Am�g inkognit�ban marad, nem tehetek semmit. De ha hivatalosan is visszat�r egyszer, azonnal megkapja az igazgat�helyettesi posztot. �s term�szetesen visszaveheti a Mardek�r-h�z vezet�s�t, ha �gy k�v�nja. Lumpsluck koll�ga am�gy is csak sz�vess�gb�l l�tja el ezt a feladatot. M�r a harcok ut�n vissza akart vonulni, kiz�r�lag Albus �s az �n k�r�sem marasztalta itt.

- �rtem. De azt hiszem, egyel�re a professzor a legkev�sb� sem akarja a helyzetet nyilv�noss�gra hozni. Tartok t�le, hogy mihelyst el�ker�l, leszedi a fejem.

- Ne agg�djon, kedvesem. Tudja, mit? Amint �rintkez�sbe l�p Perselussal, k�ldje el nekem a patr�nus�t, �zenet n�lk�l, �s m�ris odamegyek, hogy magam is jelen legyek, ha esetleg a koll�ga, khm, elragadtatn� mag�t.

- K�sz�n�m – h�l�lkodott Hermione kiss� megnyugodva. Kisv�rtatva nyugodalmas j� �jszak�t k�v�nt, majd t�vozott.

Miut�n a szob�j�ba ment, m�g j�csk�n azon t�prengett, vajon csakugyan helyesen cselekedett-e.

V�g�l meggy�zte mag�t, hogy �gy legal�bb Malfoy fel�p�l�s��rt minden t�le telhet�t elk�vethet.

Ezzel a gondolattal z�rta a napot.

Ehhez k�pest a szomsz�dos szob�ban, az este t�rt�ntek ut�n k�t nappal egy roppant inger�lt Perselus Pitonnal �llt szemben, aki nem fogta vissza mag�t sem a st�lus, sem a hanger� tekintet�ben.

Draco nem volt jelen.

Egysz�val Piton zavartalanul ord�tott.

Vel�s mondatszerkeszt�s�ben t�g teret k�veteltek az „�nt�rv�ny�, pimasz griffend�les nyegles�get” m�ltat� jelz�s szerkezetek, meg a „rem�lem, most b�szke mag�ra” csattan�j� kirohan�sok.

Hermione ugyan n�h�ny percen �t t�rgyilagosan �s kem�nyen visszav�gott a d�h�s alaknak, �m ekkor valami nagyon furcsa t�rt�nt.

A magas f�rfi fenyeget�en k�zelebb l�pett, nem t�l k�m�letesen megragadta a karj�t �s eg�szen k�zel h�zta mag�hoz.

Hidegs�gnek nyoma sem volt.

�ppen ellenkez�leg.

Az �that� tekinteten t�l Piton eg�sz l�ny�b�l s�t�tt a h�v.

A szor�t�s nem engedett, pedig a tan�r �lla m�r Hermione haj�t s�rolta. A keskeny, csontos kezek a derek�ra cs�sztak.

Megremegett, b�r m�r nem a f�lelemt�l. Hanem… nem is tudta, mit�l.

Csak �llt ebben a teljesen lehetetlen helyzetben, a szor�t�b�l lassan �lel�v� szel�d�lt karok k�zt, leengedett k�zzel, reszket� l�bakkal, n�m�n. Tiltakozni akart, de minden gondolat benne rekedt.

- Mit csin�ljak most mag�val, Granger? – suttogta Piton egyik pillanatr�l a m�sikra eg�szen megv�ltozott hangon. Nem volt szenvtelen, sem g�nyos, csak egy kicsit rekedt.

Fak� arca most m�s sz�nt �lt�tt, fekete tincsei simogat�an hullottak a n� nyak�ba, ahogy lehajolt.

M�r olyan k�zel j�rt hozz�, hogy �rezte, a f�rfi sz�ve mennyivel hevesebben d�r�mb�l a mellkas�ban a norm�lisn�l.

„Meg akar cs�kolni?!” – �v�lt�tt az utols� pillanatban a kiss� bizonytalan felismer�s a l�ny gyomr�b�l.

M�gsem l�kte el �t…

Zaklatottan fel�lt.

A sz�ve iszony�an kalap�lt, minden izma l�ktetett, pizsam�ja �szott a verejt�kben.

A saj�t �gy�ban volt, a saj�t szob�j�ban.

Egyed�l.

M�g �pphogy csak pirkadt.

„Mi volt ez?” – k�rdezte mag�t�l �sszezavarodva.

„Hermione, higgadj le! Ir�ny a f�rd�, friss, hideg v�z, k�ls�leg �s bels�leg is, azt�n visszab�jsz �s m�g alszol egy verset. Az ut�bbi napokban tot�l kimer�lt�l.  

M�r j� r�g�ta egyed�l vagy, biztos az ment az agyadra.

Na, ind�ts!

Mellesleg az is �rthet�, hogy a tegnapi kis tr�kk ut�n tartasz Pitont�l. Minden j�zan ember tartana a te helyedben.”

K�sz.

Most t�nyleg sokkal jobb.

M�gis kik�sz�l�dott az �gyb�l, megmosdott, ivott egy poh�r vizet �s visszafek�dt, egy j� darabig m�gsem tudott �jb�l elaludni.

„Ez az eg�sz teljesen h�tk�znapi okokra vezethet� vissza. Igen, n�h�ny pszichol�gia k�nyvben biztos meg is tal�ln�d a magyar�zatot. K�l�nben is – gy�zk�dte �nmag�t (meg a hangot) sz�zadszor -, m�r tiszt�ztad vele, hogy imm�r koll�g�k vagytok. Most akkor f�lsz t�le, vagy nem f�lsz t�le?”

Nem, nem f�l. De att�l t�nyleg szorong, mi lesz, ha a f�rfi visszat�r a Szellemsz�ll�sra, �s Drac�nak csak h�lt hely�t tal�lja.

Gondolatai a fentiek ut�n �rthetetlen m�don minduntalan visszakanyarodtak az utols� pillanatokhoz.

Igen, nagyon sajn�lja a zord k�lsej� �s viselked�s� egykori tan�rt, de… Hogy � �s Perselus?

Vagyis Piton?!

Ekkora k�ptelens�geket nem szokott �lmodni!

M�r csak az�rt is tot�lis ostobas�g, mert a f�l vil�g �rtes�lhetett r�la, hogy Perselus Piton sz�m�ra csak egyetlen n� l�tezett.

Minden j�zan megfontol�s ellen�re, szinte a leveg�ben �rezte a f�rfi jelenl�t�t.

Ennyire nem lehet mag�nyos! Vagy m�gis?

Nem tudott napirendre t�rni a dolog felett.

Vajon mit sz�ln�nak a bar�tai, na j�, csak Ginny, ha ezt elmes�ln� neki?

Jobb nem belegondolni. Ginny megcs�v�ln� a fej�t �s a k�vetkez� hetekben s�rg�sen bemutatn� vagy t�z ismer�s�knek. Akik v�letlen�l mind n�tlen, huszon�t �s harminc k�zti var�zsl�k lenn�nek, akik ezt meg ezt a m�gusakad�mi�t v�gezt�k ilyen �s ilyen eredm�nnyel.

Csak ezt ne!

M�g szerencse, hogy a sz�lei muglik, diplom�sok, �s egyel�re nem nyaggatj�k azzal, hogy mikor lesz m�r… v�gre valami.

Viszont itt a var�zsl�k k�zt m�r nem olyan r�zs�s a helyzet.

Ott volt p�ld�nak ok��rt a tavalyi Eml�knap, amin csaknem az �sszes volt �vfolyamt�rsa r�szt vett. A mai napig nem felejtette el Lavender lesajn�l� �s k�r�rvend� mosoly�t, amikor �rdekl�d�tt, hogy vajon valami nagyhal akadt-e n�la horogra, amikor olyan „l�tv�nyosan kitess�kelte” Ront az �let�b�l.

A jobbik – vagy rosszabbik - eset Mrs. Weasley volt, aki, miut�n h�napok alatt belet�r�d�tt, hogy Roncimoncinak m�s l�ny ut�n kell n�znie, pr�b�lta �t ell�tni tan�csokkal majdani p�rkapcsolataira n�zve. A v�gtelen j� sz�nd�k ellen�re Hermione terhesnek �rezte ezt a gondoskod�st. T�bbek k�zt az�rt, mert nem tudott v�laszolni arra a k�rd�sre, mit – pontosabban kit – szeretne mag�nak.

Igaz�n szerette Mollyt, de ez sok volt neki.

Mi�rt foglalkozik id�r�l id�re mindenki az � nem l�tez� szerelmi �let�vel?

Egyszer m�g Tonks is megpr�b�lt vele ilyesmir�l besz�lgetni, amikor a kicsi hagyta sz�hoz jutni.

T�nyleg. Tonks most tal�n meg�rten�, hiszen az � v�laszt�sa igaz�n nem mondhat� szokv�nyosnak.

�s Remus is l�nyegesen id�sebb, mint Dora.

Is? Mi�rt is?

Hiszen neki nincsenek sz�ba j�het� f�rfi ismer�sei!

Ginnynek tulajdonk�ppen igaza volt. A Roxfort nem egy kimondott t�rskeres� klub.

Nem mintha � g�zer�vel t�rsat akart volna keresni…

A legjobb indulattal sem lehetett �ll�tani, hogy Hermione Granger ezut�n k�nnyed�n tov�bb aludt �s hosszan pihent. Tal�n k�t-h�rom �r�t alhatott m�g, amikor a megszok�s fel�bresztette. Egy �rab�b�j pedig v�gk�pp meggy�zte, ideje felkelni.

A napi rutin kicsit kiz�kkentette a t�preng�sb�l, hogy vajon mi lesz, ha szembe kell n�znie Pitonnal.

Reggeli ut�n t�bb �r�t t�lt�tt a k�nyvt�rban. A k�vetkez� �r�ihoz gy�jt�tt anyagokat, �rav�zlatokat k�sz�tett, illusztr�ci�kat sokszoros�tott egy roppant hasznos b�b�j seg�ts�g�vel.

Mire mindezzel v�gzett, csaknem eb�did� volt.

�gy gondolta, m�r ideje megn�znie, hogy van a fi�.

Draco �bren volt, az ablakon �t figyelte a kast�ly k�rny�k�t.

- Szia, hogy �rzed magad? – k�rdezte kedvesen.

- Szia. K�szi. �gy igaz�b�l nem f�j semmim, csak olyan vacakul vagyok.

- Mit l�tt�l kint?

- Semmi k�l�n�set. De m�g sosem laktam a Roxfortban ilyen magasan, n�zel�dtem kicsit. Tulajdonk�ppen nagyon sz�p ez a hely. Valahogy erre m�g sose gondoltam.

Hermione elmosolyodott. A hatalmas �p�let sz�rk�n magasodott a feh�r dombok �s a h�val lepett park f�l�. A vad�rlak k�m�nye vid�man f�st�lt.

Tal�n k�t-h�romsz�z m�terrel m�g�tte �llt egy �jabb kelet�, durv�n faragott k�vekb�l �sszer�tt �p�tm�ny, mely egy kunyh� �s egy k�rak�s k�zti �llapotot mutatott. Gr�p „h�za”.

Igen, ez a hely t�nyleg mind k�zt a legkedvesebb neki is.

- Elmegyek eb�delni. Hozok neked is, j�? Ma m�r csak estefel� kell dolgozatokat jav�tanom – Malfoy elfintorodott -, sz�val d�lut�n r��rek. Ha van kedved besz�lgetni…

- Persze, �r�l�k, ha visszaj�ssz – szak�totta f�lbe a fi�. Eg�szen �szint�nek t�nt.

- Akkor megyek is. Egy �r�n bel�l itt vagyok.

Lement a Nagyterembe �s k�nyelmesen megeb�delt. Igyekezett term�szetesen viselkedni, �gy v�lte, j� lenne a koll�g�kkal a tegnapi �rtekezleten t�rt�nteket hamar elfeledtetni.

Besz�dbe elegyedett Flitwick professzorral.

A semleges, a tan�tv�nyokra vonatkoz� k�rd�sek ut�n �vatosan sz�ba hozta a r�gi eredet� ront�sokat, v�d� b�b�jokat.

Pr�b�lta �szrev�tlen�l megk�zel�teni a Felt�maszt�s K�v�t �vez� legend�kat.

Flitwick szerencs�re k�szs�ges �s teljesen gyan�tlan partnernek bizonyult, de sajnos az � ismeretei sem voltak sokkal pontosabbak, mint azok a hom�lyos utal�sok, amiket Harry�kkel tanulm�nyozott annak idej�n, �s olyan sok k�ts�get �bresztettek benne.

Mind�ssze annyit siker�lt megtudnia, hogy a k�nyvt�r z�rolt r�sz�ben k�t k�tet foglalkozik a Peverell fiv�rekkel �s a K�vel, az egyik k�r�lbel�l k�tsz�z �ves, a m�sik val�sz�n�leg a k�s� k�z�pkorb�l sz�rmaz� mendemond�kat tartalmazza.

Ezen m�r el lehet indulni.

A tan�rok ugyanazt az �telt fogyasztott�k mindig, mint a di�ks�g, a k�l�nbs�g mind�ssze annyi volt, hogy nagyobb adagokat kaptak. Hermione t�rte a fej�t, hogyan lehetne a legkev�sb� felt�n�en ennival�t juttatni „vend�g�nek”. Naponta t�bbsz�r m�gsem mehet a konyh�ra. A ment� �tlet v�g�l asztalszomsz�dj�t�l �rkezett.

- Mit gondol, Hermione - hajolt oda hozz� a b�b�jtan professzora – Hagridnak el�g a Tripl�z� b�b�jjal kezelt adag?

- Nem vagyok benne eg�szen biztos – hunyor�tott vissza vigyorogva.

Megvan a megold�s! Sz�pen nonverb�lisan megn�veli az adagot, a f�l�sleget �sszezsugor�tja �s egy dobozk�ban a t�sk�j�ba rejti. Ma este neki is �ll megtanulni ezt a b�b�jt.

M�g j�, hogy tan�rk�nt is meg�rizte r�gi, m�retes v�llt�sk�j�t, �s azzal j�rk�l az iskol�ban.

F�l �ra m�lva kopogtatott a szomsz�d szoba ajtaj�n. Az egyel�re m�g a man�kt�l hozott �telt letette az asztalra.

A fi� �gyban volt, de nem aludt.

Letelepedett mell� az egyik sz�kbe, �s v�rakozva r�n�zett.

- Draco – kezdte bizonytalanul – tudom, hogy nem �n vagyok a legalkalmasabb szem�ly erre, de ha… ha van b�rmi, amit nem tudsz megbesz�lni a professzorral, vagy valami…

- J�l gondolod – n�zett r� a sr�c komoran. – Perselussal nem egyszer� besz�lgetni. Gondoskodik r�lam, felkarolt, ha �gy tetszik, de k�l�nben olyan, mint volt. T�vols�gtart� �s alapvet�en sz�vesen van egyed�l.

- Hogy tal�lt r�d? – tette fel a k�rd�st kicsit f�lve, hogy Malfoy kap�sb�l elk�ldi a fen�be. - Senki nem tudott r�lad semmit, pedig a Miniszt�rium is kerestetett.

- Az Abszol �ton b�kl�sztam, �s �t speciel nem tudtam megt�veszteni az �lc�mmal – k�z�lte a fi� t�m�ren, de egy�ltal�n nem ellens�gesen. 

- Annyi �ven �t k�mkedett, meglep�dt�l?

- Nem. De nem voltam t�ls�gosan feldobva. Ak�rhogy is t�rt�nt, neki k�sz�nhetem, hogy m�g �lek.

- Ha nem akarod, ne besz�lj r�la, de ha �gy �rzed, j�t tenne, sz�vesen meghallgatom, hogyan betegedt�l meg.

A szob�t meg�lte a s�lyos cs�nd. Hermione percek m�lva n�zett f�l.

A beteg fi� s�padtan, pengev�konyra szor�tott sz�jjal b�mult maga el�.

- Ne haragudj. Nem lett volna szabad – n�zett r� bocs�natk�r�en.

- Nem baj – ny�gte ki a m�sik. Vett egy nagy leveg�t. – El�bb-ut�bb t�l kell esni rajta. Tudod, a csata ut�n ap�m biztons�gosabbnak v�lte, ha elmegy�nk az orsz�gb�l, �s sehol nem fedj�k fel a kil�t�nket. Nem harcoltak a roxfortosok ellen. R�ad�sul mindenki tudta, hogy t�l sok �rdekfesz�t� sztorit mes�lhetn�nek az auroroknak. K�t ok, ami�rt a szabadon maradt bajt�rsai el�l akart els�sorban elt�nni. El�sz�r Man sziget�re ment�nk, azt�n Belgiumba, v�g�l Franciaorsz�gba. A birtokr�l csak kev�s, k�nnyen zsugor�that� �rt�ket vitt�nk magunkkal. K�pzelheted, a csal�di vagyon t�red�ke milyen szer�ny k�r�lm�nyeket tett lehet�v� – arc�n egy pillanatra �tsuhant az iskol�s Malfoyra oly jellemz� lekicsinyl� kifejez�s.

- Ap�m nehezen viselte a „sz�gyenletesen kisst�l�” �letvitelt, any�mat f�leg a bez�rts�g �s az �lland� �tonl�t �rz�se k�sz�tette ki – folytatta kis sz�net ut�n. - Az utols� t�rsas hoppan�l�sunk f�lresiker�lt. Any�val ketten �rkezt�nk egy eldugott v�rosk�ba, ap�mat nem tal�ltuk. Ez tavaly �sz v�ge fel� t�rt�nt. Az�ta sem tudtunk meg r�la semmit. �tj�t �llt�k, m�g miel�tt elrugaszkodott volna, vagy menet k�zben elt�r�tett�k valamilyen er�s var�zslattal, nem tudom – mondta f�radtan. – Mivel a m�g megmaradt �rt�keket el�vigy�zatoss�gb�l h�romfel� osztottuk, egy darabig nem n�lk�l�zt�nk. Legal�bbis nem jobban, mint a sz�k�s �ta eltelt id�ben. Anya idegeit kikezdte, hogy ap�r�l nem tudunk semmit, tal�n meg is halt. Hi�ba vigasztaltam, egyre sov�nyabb �s egyre zil�ltabb lett – szavai kongtak a s�ket cs�ndben.

Hermione megrend�lten figyelt. A mellette �l� s�padt fiatalember olyan volt, mint egy bujdos�sb�l hazat�r� mugli katona. T�ls�gosan feln�tt, t�ls�gosan rezign�lt.

- Egy teljesen �tlagos h�zban h�z�dtunk meg, �s pr�b�ltunk valamit megtudni az otthoni helyzetr�l, meg ap�mr�l. A Pr�f�t�t nem mert�k megrendelni, h�tha az aurorok figyelik a k�lf�ldre ir�nyul� el�fizet�seket, �gy f�k�nt a Magifrance ad�saib�l igyekezt�nk kih�mozni valamit. Nem viszik t�lz�sba a nemzetk�zi m�gikus tud�s�t�sokat – tette hozz� bossz�san. – M�r �t h�napja voltunk kettesben, �s ap�r�l m�g mindig semmi h�r. A p�nzz� tehet� �rt�keink elfogy�ban voltak, pedig az utols� hetekben nagyon takar�koskodtunk.

Szereztem egy egyszer� felszerel�st, alapvet� hozz�val�kat, �s sebhegeszt�t, P�tcsont Rapidot, csontforraszt�t, �s hasonl� egyszer� f�zeteket �s ken�cs�ket k�sz�tettem a szomsz�d nagyv�rosban l�v� var�zsl�patik�nak. Most j�l j�tt, hogy Perselus tant�rgy�hoz nem voltam t�kh�lye. A befolyt �sszegb�l igyekezt�nk megtakar�tani. Sz�moltunk vele, hogy a hazajut�s nem lesz diadalmenet.

Egy-k�t percre elhallgatott.

Azt�n m�lyet s�hajtott.

- Egy este h�rom hal�lfal� rontott be a h�zba. Kett�t felismertem k�z�l�k, az egyik Nott csal�dj�ba tartozott, a m�sik Crak nagyb�tyja volt. Nem hitt�k el, hogy ap�m nincs a h�zban, �s mi sem tudjuk, hol lehet.

V�dekezt�nk. Azok h�rman viszont er�sek voltak, j�l t�pl�ltak �s elsz�ntak.

Anya p�lc�ja elt�rt. Lefegyvereztem �s megk�t�ztem az egyiket, kiv�dtem egy Cruciot, de k�zben a harmadik �jb�l any�ra t�madt.

Engem elk�b�tottak, m�g l�ttam egy z�ld f�nyt…

A keskeny arcon hossz� k�nnypatakok csorogtak. A fiatal f�rfi elfordult.  Hermione tapintatosan hallgatott.

- Amikor magamhoz t�rtem, ott fek�dtem a kopott padl�n, any�t�l p�r m�terre. Olyan szel�d volt, olyan csendes – suttogta zih�lva.

- Eltemettem a k�zeli erd�ben. �sszeszedtem a laboreszk�zeimet, a megmaradt kev�s cuccommal egy�tt beraktam az egyik l�d�ba, lekicsiny�tettem az eg�szet �s elmenek�ltem. Egy darabig ide-oda hoppan�ltam az orsz�gban. Gondoltam, ha �ld�znek, �gy tal�n siker�l ler�znom �ket. Szerencs�m volt - folytatta keser�en. – T�bb, mint egy h�napomba ker�lt Angli�ba jutni. Egyre gyeng�bb lettem, gyakran volt l�zam. Nem ismerem az �tkot, amit r�m k�ldtek. Nem eml�kszem r�…

Hazamentem, de csak annyi id�re, am�g megbizonyosodtam r�la, ap�m nem j�rt otthon. A h�zunkat �resen, t�bb�-kev�sb� kifosztva tal�ltam. Magammal vittem n�h�ny j�l elrejtett apr�s�got, egy-k�t kelyhet, �kszert, k�nyvet. �s egy k�pet…

Minden �rt�ket p�nzz� tettem �s Londonba mentem. Elv�ltoztattam a k�ls�met, �ln�ven bevettem magam a Foltozott �stbe, azt�n az �js�gokb�l pr�b�ltam t�j�koz�dni. N�h�ny nap alatt kider�tettem, hogy ap�mr�l nem tudnak, de azok az orsz�gban maradt hal�lfal�k, akikt�l okkal f�lhetek, m�r az Azkabanban �lnek. Any�m gyilkosai viszont szabadok!! – hangja megtelt vad gy�l�lettel. - Vil�goss� v�lt sz�momra, hogy apa is b�rt�nbe ker�lne, ha hazat�rne, de legal�bb jelent�s enyh�t�st �s r�vid b�ntet�st kapna.

�pp egy h�rszerz� k�r�ton j�rtam, amikor Perselus megtal�lt. Ragaszkodott hozz�, hogy egy�tt menj�nk tov�bb. Magunk se tudtuk, hova. Egy ideig a Fon� sor k�rny�k�n bujk�ltunk, onnan csemp�szt�k ki a gy�gyf�zetekhez val�kat, amiket az ottani eszk�z�kkel k�sz�tett el, h�napokra val� adagot. Egy nap azzal j�tt vissza k�zeli b�v�hely�nkre, hogy k�t csukly�s alakot l�tott n�h�ny utc�nyira, nem biztons�gos maradni. �gy k�t�tt�nk ki Roxmortsban, �s m�r legal�bb k�t h�napja itt vagyunk – fejezte be a szomor� t�rt�netet.

A fiatal n� d�bbenten hallgatott. Ugyan, mit haszn�lna b�rmilyen nyugtat� sz�veg? Szeg�ny, t�nyleg nincs senkije, csak Pe… Piton.

- Hogy j�ssz ki a professzorral? – k�rdezte v�g�l.

- Megtanultuk j�l elviselni egym�st – v�laszolta a fi� komolyan. – Ugyan�gy r� voltam utalva, ahogy most r�d. Egy�ltal�n nem kedves hozz�m, de a h�l�m ett�l mit sem cs�kken. Mindent elk�vetett �rtem, ami emberileg �s m�gikusan lehets�ges.

- �r�l�k, hogy tal�lt valamit, ami�rt �rdemes �lnie – motyogta a l�ny f�lig mag�nak. �szre sem vette, Malfoy milyen meglepetten kapja fel a fej�t.

- �s most, mihez kezdesz a m�ltammal, Granger? – k�rdezte k�s�bb enyhe �ng�nnyal.

- Semmihez, Draco. Talpra fogsz �llni. B�zz benn�nk, rendben?

- Igenis, n�v�rke – mosolyodott el f�radtan. – Nem haragszol, ha most alszom egyet?

- Dehogy, pihenj csak. �n elmegyek a Szellemsz�ll�sra, h�tha vissza�rkezett m�r.

- Majd l�lekben er�s�telek – a kaj�n fintor eg�szen olyan volt, mint a r�gi Draco Malfoy.

- K�sz. Legfeljebb le�tkozza a fejemr�l a hajamat.

- M�g marad el�g �gy is, ne izgulj. Na, menj m�r!

A sz�rk�letben a m�r kitaposott �sv�nyen hamar oda�rt a romos �p�lethez. Izgatott volt. Fogalma sem volt, mi fog t�rt�nni, de semmi j�ra nem sz�m�tott.

Szuszogva kim�szott a padl�ba v�jt likon, �s… �s a visk� �res volt.

A kerek asztalr�l viszont elt�nt a te�skanna! V�gigh�zta a hely�n a p�lc�j�t, mire az asztallapon sz�lk�s bet�k rajzol�dtak ki. Ezt az �r�st mindenki ismerte, aki csak egyszer is kapott oszt�lyzatot b�jitaltanb�l.

A sz�veg r�vid volt: „Egy �res kann�b�l kit�n� zsupszkulcsot lehet k�sz�teni. A tea ihat� volt. Ne agg�djon. Piton”

Hermione nagyon gyorsan le�lt. Sz�rakozik vele? A st�lus erre utalt.

M�sr�szt, utas�t�s ide vagy oda, igenis agg�dott.

Ne!

Nem akarja, hogy megint elt�nj�n!

Ebben a k�t napban olyan boldog volt, hogy megtal�lta!

Indulatai hevess�ge gondolkod�ba ejtette. Mi�rt, most, hogy tudja, hogy �letben van, nem mindegy, merre j�r Piton?

Nem – ismerte be n�m�n.

Fogalma sem volt, mi miatt, de sz�ve f�j�n �sszeszorult a gondolatra, hogy mi lesz, ha soha t�bb� nem hallanak r�la.

Hova mehetett? Hol keresse?

El�z�←…….→K�vetkez�