Postero die (M�snap)

Szikr�z�, a vastag havon sz�nk�z� k�kes csillog�s� feh�r f�nys�vokkal k�sz�nt�tt be a reggel.

Perselus Piton egy ideje m�r �bren, b�r k�zel sem kipihenten �lt a kanap� egyik fel�n.

Pontosabban a legsz�l�n, ugyanis cseppet sem sz�vesen l�tott vend�g�k hajnalra lecs�szott a t�ml�r�l �s �lm�ban �nk�ntelen�l �gy helyezkedett el, hogy imm�r a ter�let k�tharmad�t elfoglalta.

A var�zsl� teh�t a t�ml�hoz tapadva, bossz�san v�rta, hogy a h�talv� v�gre fel�bredjen, �s � is f�lkelhessen.

Jelenleg erre felt�n�s n�lk�l nem volt m�dja, mivel Granger nemcsak elfek�dt a rendelkez�s�re �ll� helyen, hanem ki is ny�jt�zott �s oldalra fordult. Ilyenform�n az egyik l�bfeje az ut�bbi �r�kban m�r a f�rfi combj�n �tvetve nyugodott.

A l�ny feje az egyik karj�n, a m�sik kez�t maga mell� h�zta.

M�lyen aludt.

Piton id�r�l id�re r�n�zett, vajon meddig alszik m�g. M�r kezdett teljesen elzsibbadni moccanatlan �lt�ben. Elt�prengett, hogyhogy ilyen alv�ka mellett Granger soha nem k�sett el az �r�kr�l.

Nem tudhatta, hogy Hermione m�r el�z� �jszaka sem aludt valami sokat.

A sokadik pillant�sn�l felt�nt neki, a fiatal n� megint mosolyog. Hasonl�an ahhoz, ahogy elalv�s el�tt.

Valamivel alaposabban szem�gyre vette.

A fekv�sben �sszegubancol�dott haj l�nyegesen jobban eml�keztetett a hajdani str�ber di�kra, mint az el�z� este lef�lelt �ntudatos taner�.

Az egykori hal�lfal� rideg t�rgyilagoss�ggal �llap�totta meg, hogy Hermione Granger – nem igaz�n sz�p.

K�ts�gtelen�l el�ny�sen v�ltozott a k�lseje, de nem lett felt�n�en vonz�, �s mind a babaarc� sz�ps�gek kisl�nyos b�ja, mind a kih�v� boszork�nyok fullaszt� l�tv�nyoss�ga hi�nyzott bel�le.

Volt ellenben valami meleg sug�rz�sa, ami meglehet�sen �rthetetlenn� tette.

Mit is mondott Draco? „J� n�”? Honnan vesz a fi� ilyen sz�vegeket?

Vajon mir�l �lmodhat? Mit�l ilyen der�s az arca?

A fekete szemp�r �sszesz�k�lt.

„Ugyan, mi�rt ne lehetne? A tanul�si k�nyszer�n k�v�l a griffend�les az egyik legkiegyens�lyozottabb ember, akit ismert�l, nem?

Mindig is kib�rhatatlanul �sszeszedett benyom�st keltett. R�ad�sul �gy h�rlik, stabil csal�dja van, m�g ha muglik is.

Rendezett, �rtelmes, c�ljai vannak.

Fiatal, eg�szs�ges, tehets�ges.

�s kedves.”

Mi?! Granger? Kedves? Az teljess�ggel kiz�rt!

„De bizony, Perselus. Nem lehet nem �szrevenned, hogy a n�, akinek a l�ba �pp az �ledben hever, sokkal kedvesebb lett, mint a gyerek, aki annak idej�n a saj�t h�z�ban sem volt t�ls�gosan n�pszer�.”

A f�rfi �sszeszor�tott sz�jjal, megfesz�tett izmokkal pr�selte mag�t a karf�hoz.

B�rmennyire v�ratlanul �rte a l�togat�s, a volt griffend�les rendhagy� viselked�se, �s b�rmennyi kellemetlen, vagy iszonytat� eml�ke t�madott agy�ra �jra �s �jra ezen a helyen, pillanatnyilag nem tudott elvonatkoztatni att�l a t�nyt�l, hogy egy fiatal n� meleg�ti. �sszes szok�sos �nfegyelme sem volt el�g, hogy teste �szt�n�s reakci�it elnyomja.

D�h, f�jdalom �s megal�zotts�g keveredett benne. Megverte a sors ezzel az �tkozott temperamentummal, ha m�r nem adott hozz� vonzer�t is! M�g egy ilyen helyzet is kifog rajta, mint ez az �lomszusz�k… iskolaels�. 

Hermione ajk�n m�g mindig ott j�tszott a finom, �ntudatlan mosoly.

T�nyleg. Mir�l �lmodhat?

„Bizony�ra valami boldog eml�kr�l. Veled ellent�tben” – s�gta v�gtelen keser�s�ggel a bels� hang. – „Hiszen a te �lmaid mind v�resek, komorak, hal�losak. Ma �jjel ugyan�gy, mint az elm�lt k�t �vtizedben mindig. Hogy is �lmodhatt�l volna m�ssal, mint Lilyvel? Hogy is �bredhetn�l kevesebb s�v�rg�ssal, mint annyi �ven �t b�rmely m�sik reggelen?”

Lily…

A szokottn�l mostan�ban kev�sb� s�rg�sfeh�r arc els�padt.

Minden �les volt, mintha nem h�sz-harminc �ves k�pkock�k peregtek volna elk�nzott agy�ban, hanem tegnapel�tti t�rt�netek.

�jjelenk�nt a r�g halott, r�g m�s� lett Lily sz�l�totta, abb�l a m�sik vil�gb�l.

�jjelenk�nt Lily m�r nem haragudott az�rt az ostoba, v�gzetes, indulatb�l odavetett sz��rt.

�lm�ban a kedves �rny halkan, szel�den sz�lt hozz�, mint kisl�ny kor�ban. Telve volt h�l�val, ami�rt �veken �t a fi�t �rizte.

M�gis keservesek voltak ezek az �lmok, �s m�g keservesebb volt minden �bred�s.

Semmi nem v�ltozott.

Lily a hal�lban is James Potter� maradt, neki nem hagyva m�st, mint a s�ron t�li h�l�t, �s a halhatatlan bar�ts�gr�l sz�tt gyermekkori �br�ndokat. Az eml�keket, amelyeket m�sf�l �vvel ezel�tt ugyanezen a helyen Potterre b�zott.

Mi�rt nem volt k�pes soha �l�sz�val megmondani neki? Mi�rt?!

Mit tudott az a sz�jh�s Potter, amit � nem?

Perselus Piton ekkor persze m�r r�gesr�g sejtette, vagy tudta a v�laszt a fenti k�rd�sekre, �s jellemz� t�relmetlens�ggel igyekezett a t�m�t�l szabadulni, hiszen semmi �rtelme nem volt m�r ezen t�rni a fej�t.

Potter j�k�p� volt, k�nnyed �s j�kedv�, � pedig egyik sem.

Potter tudott egy l�ny kedv�ben j�rni, � nem.

Potternek verseng�, �lcel�d� kih�v�s �s bizony�ra hangulatos udvarl�s volt a szerelem, neki gy�trelmes, em�szt� v�gyakoz�s.

A k�z�pkor elej�n j�r� f�rfi esz�vel m�r tudta, amit h�sz �vesen m�g nem, hogy a legt�bb fiatal l�nyt nem leny�g�zi, hanem megr�m�ti a tombol� szenved�ly. Tal�n nem is k�szek r�. �s nem is veszik �szre. Ahogy � sem vette �szre…

Lily szem�ben nem volt akkor k�s� este m�s, csak az el�rult bar�ts�g haragja, �s a s�t�t oldal ir�nti m�lys�ges megvet�se.

Ez ut�bbiban igaza volt…

Mi �rtelme annak, hogy most itt �l elg�mberedett tagokkal egy m�sik n� mellett, aki visszaadta az �let�t?

Ugyanazok a soha nem alv� k�s�rtetek…

Irigyelte a mellette fekv� boszork�nyt az �lmai�rt. Vagy ink�bb a rem�nyei�rt?

Hermione Granger nem volt egyed�l.

A t�parton s�t�ltak. H�v�s p�ra terjengett a f�k k�zt. A s�r� reketty�sben, ami eltakarta el�l�k a kast�lyt �s Hagrid kunyh�j�t, apr� erdei �llatok �bredezve motoszk�ltak.

Az �pp csak felkel� nap keskeny, s�rg�snarancs f�nyben �g� cs�kokat rajzolt a fat�rzsekre �s a l�buk alatt kanyarg�, alig j�rt �sv�nyekre.

A tavasz csilingel� der�je �rz�d�tt k�r�l�tt�k mindenhol.

�tl�pett egy lehullott, g�cs�rt�s fa�gat. Hallotta, hogy a m�sik n�h�ny l�p�snyi t�vols�gban k�veti,

M�g baktatott p�r m�tert, mire a f�rfi utol�rte.

V�gre f�lemelte r� a tekintet�t.

A csukly�s k�penyt visel�, magas var�zsl� v�rakozva fordult szembe vele az apr� tiszt�son. A soha nem �szlelt forr�s�ggal csillog� szembogarakban l�tta t�kr�z�dni a narancssz�n� korongot, azt�n �nmag�t. A f�rfi csak n�zte. Apr� r�ncok futottak a szeme sark�b�l a hal�nt�ka fel�, a sz�ja sz�l�t�l a j�romcsontnak.

Sz�ve hevesebben vert a gondolatra, hogy a f�rfi r� mosolyog. Miatta olyan vid�mak a kedves szarkal�bak.

Csak n�zte megb�v�lten a csuklya �rny�k�val eltakart arc�, fekete szem� f�rfit. Egyszerre sov�ny karok fon�dtak a derek�ra, a fekete k�vek borzongat�n k�zeledtek.

Az �lel�sbe simulva �gy �rezte, a szemek b�rsonyos feket�je a k�rbeburkol�, fojtogat�an meghat�, felt�tlen melegs�g� szerelem sz�ne.

Rekedt, szaggatott k�h�g�s hallatszott.

Hermione szeme kiny�lt.

Talp�val valami meleget �rzett. A karja �s a nyaka elg�mberedett.

A feje f�l�tt a repedezett, sz�rk�sbarna f�d�mdeszk�kr�l l�g� p�kh�l�k lengedeztek. 

Keze a durva anyag� takar� sz�l�t tapintotta.

Milyen vonz� volt az a tekintet!

„De csak egy �lom volt. Most viszont �bren vagy. Valami f�l�bresztett.”

Lassan �ssze�llt a helyzet.

Kanap�.

Szellemsz�ll�s.

�jjeli besz�lget�s.  

H�vihar.

Piton.

Malfoy.

F�lhajtotta a takar�t, kom�tosan �l� helyzetbe torn�zta mag�t, �s a k�vetkez� pillanatban egy megdermedt szurokhoz hasonl� szemp�rral tal�lkozott a pillant�sa. Vajon mi�ta figyelheti? �s mire gondolhat?

Az im�nt �lmodott k�p hangtalanul t�redezett sz�t.

Ugyanebben a percben tudatosult benne, hogy alv�s k�zben a l�b�t kidughatta a pokr�c al�l.

M�rhetetlen d�bbenettel �s nehezen lek�zdhet� zavarral vette tudom�sul, hogy a melegs�g, amit �rz�kelt, szorosan Pitonhoz tartozik. P�nikszer�en ford�totta a fej�t a baldachinos �gy fel�, mintha Draco lenne a legels� gondolata.

„Ez nagyon k�nos. Fordulj m�r meg, �s t�gy �gy, mint aki a gy�r�d�seket akarja kisim�tani a k�peny�n!”

Piton hat�rozottan megk�nnyebb�lt, amikor Granger v�gre lehet�v� tette, hogy akad�lytalanul f�lkelhessen.

Ennek ellen�re r�vid ideig m�g �lve maradt, �s kifejez�stelen arccal, �m ugyancsak �rtetlen�l figyelte „h�l�t�rsa” t�tovas�g�t.

Sz�gyenkezik? De h�t mi�rt?

Na persze, a kisasszony nyilv�n ut�l k�cosan �s ruh�st�l �bredni.

A maga r�sz�r�l volt m�r ezen a helyen sokkal kil�t�stalanabb t�rsas�gban is. Szeme t�gra ny�lt az eml�k iszonyat�t�l.

A fiatal n� �szt�n�sen azonnal fel� fordult �s f�l�nken elmosolyodott.

- J� reggelt! – pr�b�lt valamilyen biztat�an udvarias, semleges besz�lget�st kezdem�nyezni, de ez nem igaz�n siker�lt neki. Egyr�szt, mert �rezte volt tan�ra utols� gondolat�nak s�t�t, nyirkos hideg�t, m�sr�szt, mert hangj�t akaratlanul �titatta az �lombeli f�rfi k�zel�ben �rzett elfog�dotts�g.

- Jrglt – mormolta a f�rfi sz�jzugb�l. Ezt tekint�lyes j�indulattal ak�r k�sz�n�snek is lehetett venni. F�lkelt, egy p�lcasuhint�ssal elt�ntette a takar�kat, majd �sszefont karral meg�llt a boszork�nnyal szemben, �s n�mi t�relmetlens�ggel n�zett le r�.

- Bizony�ra hozz�m hasonl�an �r�m�re szolg�l, hogy a vihar elvonult, �s tov�bbi id� elveszteget�se n�lk�l visszat�rhet az iskol�ba.

- Bizony�ra - hagyta r� a l�ny m�g �bredez�ben, de mire leesett neki, mir�l van sz�, m�r cs�ndesen forrt benne az indulat. �gy d�nt�tt, nem hagyja annyiban. Szenvtelen�l legyintett egyet a p�lc�j�val �s visszak�rdezett. – Cukorral, tejjel, vagy �resen k�ri?

- Mi? – �rtetlenkedett a m�sik, b�r fels�bbs�g�b�l nem z�kkent ki teljesen.

- A te�t – magyar�zta olyan t�relmesen, mintha egy k�l�n�sen gyenge k�pess�g� els��veshez besz�lne. K�zben a rozoga asztalon megjelen� cs�sz�k �s a g�z�lg�, egyszer� kanna fel� intett.

Piton arca v�szj�sl� kifejez�st �lt�tt.

- Nem gondolta komolyan, hogy ked�lyesen piknikezni fog itt?! – mutatott k�rbe sz�les karlend�t�ssel a siralmas helyis�gben.

- Fel�lem tekintse kollegi�lis eszmecser�nek, Professzor, de ugye �n sem gondolta komolyan, hogy hagyom magukat meleg innival� n�lk�l, amikor nappal nyilv�nval�an nem fognak f�teni? – v�laszolt �jabb k�rd�ssel.

- Rendben – f�jt egyet a f�rfi a Draconak sz�nt er�sebb gy�gyf�zetek alapanyag beszerz�s�re gondolva. – Mi van a kann�ban?

- Nat�r Assam tea. Se bergamott, se narancsvir�g, se j�zmin.

- Hm. Eg�sz t�rhet� az �zl�se, G… kollegina.

- K�sz�n�m – Hermione kis diadalittas mosollyal beleb�jt a cip�j�be, rendes hurkot k�t�tt r� �s f�lkelt.

Kivette a tegnapi hajcsatot �s megr�zta, majd ujjaival pr�b�lta kif�s�lni rakonc�tlan tincseit. M�rs�kelt sikerrel. V�llat vont, el�re hajtotta a fej�t, azt�n alaposan megmozgatta a f�rt�ket, v�g�l h�tracsapta a hajt�meget, visszarakta a csatot, �s k�toldalt kih�zott egy-egy tincset. A piper�t a maga r�sz�r�l elint�zettnek tekintve letelepedett az asztalhoz �s k�t cs�sz�be is t�lt�tt, az egyiket Piton fel� ny�jtotta. A mag��ba egy kev�s cukrot ejtett, �s a ki�nt�b�l hozz� adott n�mi tejet.

A f�rfi elh�lve ereszkedett le a kandall� mell�l odah�zott ingatag sz�kbe, mik�zben a volt eminens ser�nyked�s�t figyelte. A forr�, keserny�s ital viszont tagadhatatlanul j�lesett neki.

- Miss Granger – t�rte meg a csendet, miut�n az utols� kortyot is kiitta a cs�sz�b�l -, volna az �n sz�m�ra egy feladat.

Hermione megcs�v�lta a fej�t. Mintha m�r sz�v� tette volna, hogy nem taknyos k�ly�k, aki ugrik az utas�t�sokra. Mindazon�ltal nem sz�lt k�zbe.

- Draconak speci�lis italokat kellene adnom, amihez sz�ks�gem lenne nagyon kev�s unikornisszarv �rlem�nyre, sz�r�tott kakukkf�re, topolyak�regre, csipkelepke-v�lad�kra, �s ami a f�, kellene legal�bb egy fiola f�nixk�nny eszencia. Ezeket nem tudom beszerezni, mert ahhoz…

- Mert ahhoz fel kellene fednie az inkognit�j�t – fejezte be a boszork�ny a mondatot.

- Arra gondoltam, ha m�r Potterrel megd�zsm�lt�k a k�szleteket di�kkorukban is, ez feltehet�en most sem okozna gondot.

- Ezt most b�knak, vagy s�rt�snek tekintsem? – n�zett r� a n� k�v�ncsian.

- L�nyegtelen – morogta Piton. – Az elk�sz�t�s nem probl�ma, Drac�nak van egy kezdetleges felszerel�se az �sszezsugor�tott csomagj�ban.

- �s arra nem gondolt, hogy Poppy is seg�thetne?

- Hogyne, mind�ssze annyi akad�lya van, hogy Draco nem lenne hajland� nyilv�nosan a Roxfortban mutatkozni.

- Nem is besz�lve �nr�l – eg�sz�tette ki Hermione halkan. 

- Provok�l, kisasszony?- k�rdezte a var�zsl� fagyosan.

- Nem. Eg�szen trivi�lis a felt�telez�s, hogy ha az elm�lt m�sf�l �vben nem rohant bezsebelni az �sszes, egy�bk�nt teljesen meg�rdemelt miniszt�riumi kit�ntet�st, Rita Vitrol-m�lyinterj�t �s v�logatott �ll�saj�nlatot, akkor nem k�v�n �lni a publicit�s sz�les lehet�s�g�vel.

- J� okom van r� – v�gta r� az egykori b�jitaltan tan�r, de meg is b�nta a hevess�g�t. M�r �gy is t�ls�gosan kombin�l az ideges�t� agytr�szt.

- Tudom - �rkezett a megh�kkent� v�lasz. A griffend�les eg�szen le�rhatatlan arckifejez�ssel n�zett maga el�. A f�rfi jobbnak l�tta nem firtatni, mit tud a m�sik. Na persze! Miss Mindentud�!

- Teh�t? Seg�t Drac�nak?

- Term�szetesen seg�tek �n�knek.

- Milyen nagylelk� – sz�rte a var�zsl� a fogai k�zt.

- Nem hinn�m, uram. Egy�tt �rzek vele, �s k�l�nben is, nem hagyhatom itt betegeskedni. B�rki seg�tene, ahogy �pp tudna. De ha nem b�nja, am�g beszerzem a k�rt anyagokat, addig is minden nap megl�togatom Drac�t.

- Rem�ltem, hogy felt�telezi r�lam a teak�sz�t�s k�pess�g�t.

- Nem err�l van sz� – villant meg a l�ny szeme. – Maga most Draco csal�dja. Ha velem is tal�lkozik, az kicsit olyan, mintha visszat�rne a t�rsadalomba.

Piton hallgatott. A l�nynak igaza volt, de ahhoz nem f�l�tt a foga, hogy ezent�l folyton a nyakukra j�rjon. K�l�n�sen pedig ahhoz nem, hogy m�sokat is mag�val cipeljen.

Gondolatmenet�ben a fi� �bred�se zavarta meg.

A griffend�les felpattant �s az �gyhoz sietett.

- Szia. Hogy aludt�l?- k�rdezte kedvesen.

- Szevasz, Granger. K�sz. Volt m�r jobb is, de az�rt megj�rja – v�laszolt a sr�c egykedv�en.

- Mutasd a homlokod – rendelkezett Hermione vill�mgyorsan, �s m�ris konstat�lta, hogy a fi� tov�bbra is l�zas, legfeljebb az el�z� est�hez k�pest p�r tizedet cs�kkent a h�m�rs�klete. – Tudsz j�rni?

- Nan� – v�gta r� Malfoy laz�n.

- Hogyne. Legal�bb n�gy yardot k�pes haladni egyv�gt�ben – sz�lt k�zbe Piton k�retlen�l, mit sem t�r�dve a fi� tiltakoz�s�val.

A boszork�ny teh�t odavitt neki egy cs�sze te�t �s megv�rta, am�g az utols� cseppig megissza.

- Draco, megpr�b�lok hozni gy�gyf�zet alapanyagokat, amiket a Professzor k�rt. L�gy sz�ves, az �gyb�l ne nagyon m�szk�lj ki, �s akkor el�g hamar talpra r�ntunk.

A fekete haj� f�rfi szeme szikr�kat sz�rt. K�rt? R�ntunk? Mi ez a t�bbes sz�m?

- Miss Granger, senkinek nem besz�lhet r�lunk, �rthet� voltam?!

- Nem fogok a Pr�f�ta teljes st�bj�val visszat�rni, ha ez megnyugtatja. Tal�n �rtes�lt r�la, hogy �n sem vagyok felh�tlen viszonyban a sajt�val – v�laszolta a l�ny h�v�s haraggal. – De ne v�rja t�lem, hogy majd Minerv�t se t�j�koztatom. Megb�zhat bennem – tette hozz� s�rtett b�szkes�ggel.

- Miss Granger, �n senkiben sem b�zom meg – hangzott a jeges v�lasz.

- Ezzel nem �rult el semmilyen �jdons�got – sz�lt vissza a v�lla f�l�tt, mik�zben f�lemelte �s mag�ra kanyar�totta a k�peny�t. – �s most, uraim, mennem kell. Ma �rtekezlet lesz, holnap d�lut�n visszaj�v�k. Megl�tom, addigra mihez jutok hozz�. Viszontl�t�sra, Professzor! �s Draco – fordult kis cinkos mosollyal a fiatalember fel� -, sz�l�thatsz egyszer�en Hermion�nak.

A sz�ke fi� megeresztett egy f�radt vigyort, Piton viszont megk�v�lten n�zett a siet�sen t�voz� n� ut�n. Csak akkor fordult Draco fel�, amikor Granger m�g egy figyelmes, d�h�t�en komoly pillant�st vetett r�, miel�tt elt�nt volna a lej�ratban.

- J�l felv�gt�k a nyelv�t – mormolta a beteg az im�nti mosolyhoz m�rten kev�ss� bar�ts�gosan. – Na �s mondja, milyen az �gyban? – k�rdezte hirtelen eg�szen arc�tlanul.

- A pimaszs�god hat�rtalan – az id�sebb f�rfi arckifejez�se semmi j�t nem �g�rt.

- Milyen igaza van – f�zte tov�bb a sz�t a fiatal Malfoy -, r�ad�sul pontatlan is vagyok, hiszen nem is �gy volt, hanem kanap�…

- El�g legyen a badars�gb�l! Ink�bb mondd meg, hol tal�lom a felszerel�sedet, legal�bb megtiszt�tom, mire lesz mit elk�sz�tenem benne. Valamib�l arra k�vetkeztetek, az eszk�zeid nem lesznek elfogadhat� �llapotban – hallatszott az ep�s megjegyz�s.

- Ha idehozza a l�d�mat, kivar�zsolom bel�le. �s �n is meg tudn�m tiszt�tani.

- Nem. �gyban maradsz, nincs vita – z�rta le a f�rfi a t�m�t, majd munk�hoz l�tott.

Hermione siet�sen kim�szott a ny�l�sb�l, �s amikor t�z m�terre elt�volodott, feloldotta a b�b�jt a F�riaf�z k�r�l.

A n�v�ny megr�zta mag�t �s azonnal ut�na kezdett kapkodni, de m�r nem �rte el.

Majdnem egy �r�ba telt, mire a h�sz centis h�ban visszajutott a f�bej�rathoz.

�pp csak annyi id�re ment a szob�j�ba, hogy k�peny�t levegye, �s �gy, ahogy volt, f�s�letlen�l, tal�r n�lk�l az igazgat�i iroda fel� vette az ir�nyt.

M�g szerencse, hogy Minerva nem v�ltoztatja a jelsz�t �t percenk�nt!

A k�sz�rnyek a hat�rozott „Rettenthetetlen” sz�ra szabadd� tett�k a csigal�pcs�t.

Szinte berobbant a k�r alak� helyis�gbe.

Az id�s boszork�ny v�rakozva fordult fel�.

- J� reggelt, Hermione! Tegnap este, �s ma reggel sem l�ttam a Nagyteremben. Valami ba…

- MEGTAL�LTAM! – szakadt ki bel�le a hihetetlen inform�ci�.

McGalagony elk�pedve n�zett r�, azt�n hirtelen meg�rtette, kir�l besz�l a fiatal n�.

- Perselust?! Hol van? Mi van vele?

- �l, �s itt van a k�zelben. Vele van Draco Malfoy.

- Draco Malfoy?

- Igen. K�r�lbel�l f�l �ve Piton professzor vigy�z r�. Minerva, Draco s�lyos beteg, �s Mrs. Malfoyt meg�lt�k – halkult el a hangja, mik�zben az igazgat�n� int�s�re lehuppant az egyik karossz�kbe. – A gyilkosai pedig nem ker�ltek k�zre.

- Mi t�rt�nt?

- Pontosan m�g �n sem tudom, de az biztos, hogy Malfoy�kat Franciaorsz�gban t�madt�k meg, �s Dracot valamilyen k�sleltetett �tok m�rgezi.

- Hol van Lucius Malfoy?

- Nem tudni. �t k�zben elszakadtak egym�st�l. Draco bujk�l, nem akar nyilv�noss�got, �s ami azt illeti, a professzor sem k�v�n mutatkozni. Viszont t�lem k�rt�k, hogy hozzak neki speci�lis gy�gyital alkot�kat, m�st ne mondjak, f�nixk�nnyre is sz�ks�g�k lenne. Ugye vihetek a Roxfort k�szleteib�l?

- B�rmit, Hermione, amire Perselus szerint sz�ks�g van – hangzott a hat�rozott v�lasz. – De c�lszer�bb lenne, ha Poppyhoz forduln�nk.

- �n is javasoltam, nagyon tiltakoztak ellene.

- Ez Perselusra vall. Neki nincs baja?

- Nincsen. Illetve nem tudom. L�tsz�lag olyan, mint volt, de… k�r�lveszi valami halov�ny hideg. Nem a szokott ridegs�ge.

- Hogy n�z ki? – k�rdezte McGalagony t�prengve.

- Sz�vszor�t�an – suttogta Hermione k�nnybe l�badt szemmel. Nem vette �szre, hogy a szemk�zti falon l�v� portr� k�k szeme figyel�n megvillan, ahogy az � szomor� arc�t f�rk�szi.

- Teh�t csakugyan m�k�d�tt a Felt�maszt�s K�ve. �s maga visszahozta Perselust – sz�lalt meg a portr�. – K�sz�n�m, Miss Granger.

- Mit, igazgat� �r? – n�zett a festm�ny val�szer�tlen�l k�k szem�be meglepetten Hermione.

- Hogy ler�tta helyettem a tartoz�som egy r�sz�t Perselus fel�. Hogy r�j�tt, mi�rt hagytam mag�n�l minden eshet�s�gre azt az id�nyer�t. Maga b�tor �s kitart�.

- Nagyon hirtelen j�tt akkor a gondolat. Csak cselekedtem. �s �n is azt hittem, mint mindenki m�s, hogy Harry is meghalt – h�r�totta a dics�retet. – Els�sorban miatta mentem vissza, de k�zben eszembe jutott Csik�cs�r. Akarom mondani, Szilajsz�rny – mosolygott a k�pre.

- J�l sejtem, hogy a Szellemsz�ll�son vannak?

- Ott – ny�gte ki megborzongva. - �s mivel nem akarj�k, hogy a f�st el�rulja �ket, iszony� hideg van.

- Minerva, be kellene j�nni�k a kast�lyba – ind�tv�nyozta a portr�. A boszork�ny b�lintott.

- Pitont hat thesztr�llal sem lehet bevontatni – r�zta a fej�t Hermione. – �szint�n sz�lva, mindazok ut�n, amit most m�r mindenki tud r�la, nem meglep�, ha nem akar emberek k�z� menni. Drac�nak pedig ak�r vesz�lyes is lehet. M�gis, szeretn�m k�rni, hogy ha siker�l r�b�rnom �ket, hadd lakjanak a velem szomsz�dos �res szob�ban. Ha kell, majd �n beadom Drac�nak Poppy orvoss�gait, akkor nem ker�l a gyeng�lked�re, �s senki nem tudja meg, hogy itt van.

- Semmi akad�lya. De maguk igen rossz viszonyban voltak Mr. Malfoyjal. Most mi�rt ilyen seg�t�k�sz? – �rdekl�d�tt McGalagony.

- Mert nagyon beteg, �s �gy l�tom, teljesen �sszet�rte az �desanyja hal�la. A professzoron k�v�l nincs senkije.

Dumbledore szeme felcsillant a v�sznon. Tal�n m�gis siker�lhet!

- Rendben. Menjen, pihenjen a d�lut�nig, ha j�l tudom, ma nincs m�s elfoglalts�ga. Kialvatlannak l�tszik.

- K�sz�n�m, igazgat�n�. Az is vagyok.

- Mi t�rt�nt pontosan?

- Semmi, csak… besz�lgett�nk Piton professzorral �s… k�s�n t�rt�nk nyugov�ra – v�laszolta halkan, �s szerencs�re nem volt k�r�l�tte t�k�r, ami megmutatta volna neki, milyen m�lyen elpirult. F�lkelt, �s csendben elhagyta az irod�t.

Az �sz m�gus k�pm�sa elgondolkodva szeml�lte a falr�l a csukott ajt�t. Kisv�rtatva megsz�l�totta ut�dj�t.

- Felt�telezem, �n is �szrevette, hogy Miss Grangert megviselte a tal�lkoz�s a sz�kev�nyekkel.

- Igen, Albus, a koll�gan� a seg�teni akar�son t�l nagyon f�radtnak �s levertnek t�nt. Pedig az alapj�n, amit elmondott kitart� nyomoz�sa idej�n, �n ink�bb megk�nnyebb�l�st, �s a siker felett �rzett �r�m�t v�rtam volna.

- Minden bizonnyal �gy is lenne, ha a kisasszony m�g mindig csup�n egy megoldand� feladatot l�tna maga el�tt. Csakhogy �gy sejtem, m�r nem azt l�t.

- Hanem?

- Egy t�maszra szorul� f�rfit.

- Draco Malfoyt?! Albus, ez… ez… Elk�pzelhetetlen. Annyit nem v�ltozhatott az ifjabb Malfoy, hogy ak�r a legkevesebb k�z�s meglegyen benn�k.

- Bocs�sson meg, Minerva, nem hangs�lyoztam el�g er�sen a l�nyeget. F�rfir�l besz�ltem.

- Hogyan? �gy �rti…?!

- �gy �rtem.  

- Nem Draco…

- … Perselus.

El�z�←…….→K�vetkez�