Nox (�jszaka)

�r�kkal k�s�bb Hermione arra �bredt, hogy t�bbsz�r megnyikordulnak a kopott, repedezett padl�deszk�k.

Eltartott egy-k�t percig, am�g f�lfogta, hol van, hogyan ker�lt oda, �s hogy az ablakn�l �csorg� magas, feketeruh�s alak Piton.

Megd�rg�lte a szem�t. A f�rfi az ablakhoz t�masztotta a homlok�t, �gy b�mult kifel�.

Hermione fel�lt �s az �gy fel� n�zett. Draco aludt, b�r f�lig lel�kte mag�r�l a takar�t. Nesztelen�l f�lkelt, az �gyhoz �vakodott, �s betakarta a fi�t.

Piton nem figyelt f�l, nem vette �szre.

A baldachin faragott, b�r el�g romos oszlop�nak d�lve f�rk�szte a kandall�ban m�g pisl�kol� par�zs szolg�ltatta hom�lyban a f�rfi arc�l�t.

A csaknem teljes s�t�ts�g leple alatt a szigor� von�sok csupa olyasmit fedtek fel, amit eddig sohasem l�thatott rajtuk. Legal�bbis a val� �letben nem.

Egykori tan�r�t lass� h�mp�lyg�ssel vette k�r�l a f�radts�g, a boldogtalans�g, a mag�ny �s az izmokat-ereket dermeszt� iszony.

Val�sz�n�leg ugyan�gy a k�gy�ra, a hal�ltus�ra, utols� eml�keire gondol, mint � is, ahogy a tomp�n �rz�kelhet� f�rfit figyeli.

Hermione maga sem �rtette, mi�rt ver olyan hevesen a sz�ve a l�tv�nyra. Hiszen mindezt eddig is pontosan tudta Pitonr�l. T�bbsz�r is v�gign�zte, mint el�gszer…

„Persze. L�ttad. Tudtad az el�zm�nyeket �s a k�vetkezm�nyeket.

De m�s volt j�zanul, a bizonytalans�g t�vols�g�b�l v�giggondolni, �s m�s most kend�zetlen, szinte tapinthat� k�zvetlens�ggel tapasztalni.

Sajn�lod, ami�rt ilyen szerencs�tlen. Szeretn�l v�ltoztatni a helyzet�n.

Hermione, Piton nem p�ly�s gyerek. Mag�nak val�. Mindig is az volt. Nem t�r, �s nem fogad el seg�ts�get a maga sz�m�ra, erre m�rget vehetsz!”

M�gsem tudott szabadulni a gondolatt�l, hogy mindent el fog k�vetni a f�rfi sebeinek begy�gy�t�s��rt.

Ahogy szem�t er�ltetve b�mult a b�jitaltan tan�rra, egyszerre s�s cseppek lept�k el az arc�t.

-         Befejezte, Miss Granger? – sz�lalt meg a f�rfi n�h�ny perc m�lva majdnem goromb�n.

Hermione �sszerezzent.

Piton imm�r fel� fordulva �llt, a fekete szemek par�zslottak az indulatt�l.

-         �n csak… Draco kitakar�zott… sajn�lom – suttogta zavartan. Elfordult, lopva let�r�lte a k�nnyeket. Hat�rozatlanul �llt az �gy mellett.

Piton most az�rt d�h�s, mert �szrevette, hogy n�zi?! Vagy… na nem, csak nem pr�b�lt a gondolataiba f�rk�zni!

„Mi�rt ne pr�b�lt volna?” – feleselt a bels� hang. „H�nyszor megcsin�lta Harryvel? Te tal�n kiv�tel vagy?”

Nem.

De igen!

Neki k�sz�nheti az �let�t!  Ez csak sz�m�t valamit?

„Hogyne. Annyit sz�m�t, hogy nem �tkoz meg kap�sb�l az els� gyan�s mozdulatn�l. Csak nem gondoltad, hogy mert megmentetted, r�gt�n meleg bar�ts�ggal fog h�l�t rebegni?”

Ezt t�nyleg nem gondolta. M�gis m�rhetetlen�l csal�dott volt.

Hogy lehet valaki ennyire rideg �s h�l�tlan?

„Ha m�g�tted is hasonl� �letp�lya �llna, mint az �v�, te sem lenn�l a kellem �s a finoms�g bajnoka, igaz?

Lehet, hogy nem h�l�tlan, csak felk�sz�letlen.

Ne felejtsd el, hogy te kerested �t, � viszont egy�ltal�n nem keresett se t�ged, se m�st! Veled ellent�tben neki a felbukkan�sod, az eg�sz helyzet v�ratlan. Nem tudja, hogy m�r hetekkel ezel�tt �szrevetted.

Pillanatnyilag egy�ltal�n nem �rt t�ged.

Ne izgulj, sokkal r�videbb id� alatt meg fog �rteni, mint gondoln�d, vagy szeretn�d.”

Sz�, ami sz�, a fiatal n� saj�t gondolatai k�zt is igen nehezen igazodott el ebben a helyzetben.

„Mi�rt fontos sz�modra ennyire, mit tesz vagy gondol ez az ember? Aki, b�r v�gig a ti oldalatokon �llt, sohasem kedvelt vagy t�mogatott t�ged. Mi�rt �rdekel, mi lesz vele?”

�nj�nek a roxforti �veket oly szil�rdan meghat�roz� r�sze szinte azonnal k�szen volt a v�lasszal.

„Mert felel�snek �rzem magam az�rt, hogy az �j �lete ne �gy folytat�dj�k, ahogy a r�gi v�get �rt.”

A hang nem �rte be ennyivel.

„Bizony�ra. Mint a man�k alkotm�nyos jogai. Azok�rt is felel�snek tartod magad. Csakhogy Piton nem egy halmaz, egy szociol�giai jelens�g, egy k�s�rlet, hanem egyvalaki. Egy bizonyos valaki.

A felel�ss�g�rzeted jelen esetben nem m�s, mint a domin�ns bal agyf�ltek�d megnyilv�nul�sa.

�s mi a v�lem�nye a jobb f�ltek�nek?”

…

„Hallgatlak.”

…

„Ez id�ig meglehet�sen konkr�t v�lasz.

Nem nyomhatod el eg�sz �letedben az egys�ges eg�szet form�l� �rem egyik oldal�t!

"Halljuk!”

Hermione megpr�b�lta elhallgattatni a hangot, de ez a k�s�rlete most nem j�rt sikerrel.

„Akkor mondom �n” – folytatta k�m�letlen�l a hang. - „Az�rt ennyire fontos, mert mindig szeretted volna, ha becs�l valamire, ha sz�zszor egy mugli sz�rmaz�s� griffend�les is vagy.

Az�rt ennyire fontos, mert meg akarod ismerni.

Az�rt ennyire fontos, mert szeretn�d, ha elfogadna. T�ged, a t�rsas�god, a seg�ts�ged.

Az�rt fontos, hogy mit tesz, �s mi�rt tesz, mert megfejthetetlennek tartod. Kiismerhetetlennek.

�rdekesnek…

Pedig j�szerivel minden l�nyegeset tudsz m�r r�la.

�s m�g, de legf�k�ppen az�rt �rdekel, mit gondol, mert van benne valami rendk�v�li… er�. Akarat. �nfegyelem. Meg akarod tudni, hogy ez, amivel rendelkezik, t�nyleg csak �s kiz�r�lag megf�leml�t�sre, okklumenci�ra �s parancsol�sra tesz alkalmass�? Vagy m�sra is?”

A hang r�mutatott valamire, amir�l a l�ny nem akart gondolkodni. Legal�bbis most nem, �gy nem, hogy a gondolatok t�rgya ott �ll t�le �t m�terre, �s m�g mindig m�dfelett d�h�snek l�tszik.

Mi�rt haragszik ennyire? – tette fel a k�rd�st mag�nak riadt �rtetlens�ggel.

„Nos, erre t�bb oka is van” – �rkezett a felelet. – „El�sz�r is, felfedezted a b�v�hely�ket, ezzel elvetted t�le a viszonylagos biztons�g�rzetet.

M�sodszor, m�r nem parancsolgathat neked, �s ezt r�gt�n az elej�n kem�nyen a tudom�s�ra is hoztad.

Harmadszor, nyilv�n tudat�ban van, hogy az ad�sod, �s ezt hihetetlen�l rosszul t�ri.

Negyedszer, nem tudja megbocs�tani neked, hogy p�r perce bel�tt�l a m�g� a merev �s egykedv� maszk m�g�, amivel eg�sz �let�ben ell�tta a bels� vil�ga v�delm�t.”

Hermione s�padtan t�maszkodott az �gymennyezet oszlop�nak. A halk, de nagyon hat�rozott hang utols� mondat�nak r�gt�n ellenszeg�lt.

De hiszen a Pr�f�t�ban meglehet�sen undor�t� r�szletess�ggel meg�rt�k az �let�t! B�rmelyik olvas� elolvashatta a sok ezer k�z�l, nem csak �ppen �, Hermione Granger!

„Igen” – �rtett egyet a hang, �m m�ris folytatta – „csakhogy m�s a Pr�f�ta valamelyest m�giscsak t�m�r�tett, �ssze-vissza deform�lt verzi�j�t olvasni, �s m�s mindent v�gign�zni. Gondolod, nem felt�telezi r�lad, Harry „m�sodheged�s�r�l”, hogy te L�TTAD is az �sszes eml�k�t?”

Ez val�sz�n�. V�giggondolva nagyonis val�sz�n�.

Nem a jelen�rt haragszik, hanem a hat�rozott k�v�ns�ga ellen�re a sz�les nyilv�noss�g el�tt felt�r�dott m�lt miatt!

D�bbenten �rtette meg, ha valakinek minden titka ilyen groteszk, visszavonhatatlan m�don publikuss� v�lik, mennyire sz�gyenkezhet az illet�.

K�l�n�sen egy olyan ember, mint Piton, aki sosem tudhatta valami j�l kezelni az �rzelmeket. Pontosabban nem kezelte, hanem a megvet�s, a gy�l�let, a bossz��hs�g kiv�tel�vel az �sszes �rzelmet elfojtotta.

�rthet�, hogy most tele van indulattal, ennek megfelel�en a viselked�se durva, vagy g�nyos, ellentmond�sos �s �rz�ketlen.

Mintha az �sszes lehetetlen h�z�sa ut�n nem � mentegette volna Harry�k el�tt �veken �t!

Mintha m�skor, �gy mindig, nem g�nyos �s �rz�ketlen lett volna!

Nem, nem mindig volt az.

Annak idej�n haboz�s n�lk�l megpr�b�lta �ket megmenteni a v�rfarkast�l, m�g �gy is, hogy erre es�lye sem lett volna.

Hermione megr�zta a fej�t. Nem most, az �jszaka k�zep�n kell ezen t�prengenie. Lopva �jra Pitonra pillantott.

A f�rfi id�k�zben visszafordult az ablakhoz, �s a s�t�tbe b�mult.

A szob�ban m�gis szinte tapinthat� volt a fesz�lts�g. 

A l�ny – b�r sz�m�tott r�, hogy a mogorva figura ism�t goromb�skodni fog vele – apr� s�haj ut�n az ablak fel� l�pdelt. Meg�llt mellette �s � is kin�zett az �jszak�ba.

M�g mindig s�r�n hullott a h�, de a vihar elcsendesedett. Az ablakr�ma m�r nem nyikorgott, csup�n a l�gy, egyenletes surrog�s t�rte meg a cs�ndet.

A f�rfi nem ford�totta fel� a fej�t.

- Menjen aludni – mordult r� halkan.

- �s maga? Mi�rt nem alszik? – k�rdezte ny�ltan.

- Nem tartozik mag�ra – z�rrent a v�lasz.

- Ahogy mondja, uram. Nem tartozik r�m. Egyszer�en csak �rdekel – fej�t f�lszegve n�zett a z�rk�zott arcra. Alig f�l m�terre �llt t�le, l�tta, hogy a var�zsl� sz�ja megr�ndul.

- Ha annyira nem b�r a k�v�ncsis�g�val – vont v�llat Piton r�vid hallgat�s ut�n. – Megszoktam, hogy b�rmikor ugr�sra k�sznek kell lennem. A legritk�bb esetben alszom egyszerre �t-hat �r�n�l t�bbet.

A l�ny az ajk�ba harapott. Na igen, a hal�lfal� gy�l�sekre feltehet�en nem f�nyes d�lben ker�lt sor. Erre eddig soha nem gondolt. M�rmint hogy a k�mked�s fizikailag is megterhel�.

- �rtem – suttogta v�g�l.

- Azt alig hinn�m – sz�lt a m�sik nyersen.

- Azt hisz, amit j�nak l�t, Professzor – v�laszolta visszafogottan. – �n az�rt m�gis �rtem.

Egy-k�t percre elhallgatott, majd kedvesen, halkan hozz�tette.

- Pihennie kellene m�g egy kicsit…

Piton elsz�rnyedve �rezte, hogy a k�nny� kis k�z egy pillanatra a v�ll�hoz �r. Azt�n m�r csak a neh�z szoknya suhog�s�t �s a megviselt kanap� ny�sszen�s�t hallotta.

„M�gis, honnan veszi mag�nak a b�tors�got ehhez ez a n�? Minek avatkozik bele a dolgaimba?!”

A Roxfort legkev�sb� dics� eml�k� exigazgat�j�nak meglehet�sen h�borg� elm�je egyik k�rd�st a m�sik ut�n l�kte a felsz�nre. Lelk�nek egy m�sik r�sze azonnal lecsapott a gondolatra.

Mi az, hogy n�? Ez csak egy f�lig-meddig gyerek! Egy tud�l�kos, minden l�ben kan�l griffend�les!

„Aki sajn�l t�ged. Aki - mint aff�le griffend�les -, seg�teni akar neked” – feleselt a hang.

Na nem! Neki nincs sz�ks�ge seg�ts�gre!

Akire sz�ks�ge lenne, akire mindig sz�ks�ge lett volna, elment… A s�t�ts�gen t�l sem v�rt r�. Nem volt sehol, miel�tt visszaker�lt volna az �l�k k�z�.

Pontosan ett�l a gondolatt�l irt�zott legjobban az elm�lt m�sf�l �vben. Az ostoba sz�nakoz�st�l, meg a lesajn�l�st�l. A rem�nytelen, stabil �rzelmi h�ly�nek kij�r� arckifejez�sekt�l.

Eg�sz �let�t siker�lt �gy fel�p�tenie, hogy senki ne igazodjon el rajta, �s f�leg, senkinek esz�be se jusson foglalkozni vele. T�k�lyre fejlesztette az emberek elriaszt�s�t. Ha m�r nincs tehets�ge ahhoz, hogy elfogadj�k, akkor szerencs�sebb, ha mindenki tart t�le.

A szenvtelens�ge m�g a legbels� hal�lfal� k�rt is t�k�letesen megt�vesztette.

�s mindebbe belerond�tott az utols� �jszaka.

Nem volt m�s v�laszt�sa. A hal�l bizonyoss�g�t�l m�sodpercekre nem tudta m�sk�pp az �sszes sz�ks�ges inform�ci�val ell�tni a k�lyk�t.

Potter pedig bel�t�sa szerint – �s sikerrel – haszn�lta fel a kapott ismereteket.

Az elm�lt h�napokban t�bb alkalommal is olvasta a fi� nyilatkozatait. �szint�n sz�lva nem is nagyon �rtette, mi ez a megingathatatlannak t�n� tisztelet, ami �thatja a sorokat, tudat�ban annak, milyen m�rt�kben viszolyogtak egym�st�l ismerets�g�k els� perc�t�l kezdve.

Gondolatai lassan visszat�rtek a pillanatnyi helyzethez. B�rmennyire nem k�r Granger gondoskod�s�b�l, itt van Draco is. Miatta m�giscsak ki kell tal�lnia valamit – fordult a szoba belseje fel�. A fi� hanyatt fekve, gondosan betakarva m�lyen aludt.

A kanap� itt-ott molyette t�ml�j�n sz�tter�lve hossz�, barna f�rt�k.

Ahogy p�r perc m�lva visszaereszkedett a takar� al�, szeme sark�b�l �szrevette, hogy Granger �bren van �s figyel.

Megt�masztotta a fej�t, nyakig betakar�zott. A Szellemsz�ll�s soha nem volt valami lak�lyos, legfeljebb kor�bbi itt tart�zkod�sai sor�n ennek nem volt semmi jelent�s�ge.

M�g �szlelte, hogy amint l�tta �t elhelyezkedni, a l�ny halv�nyan elmosolyodott, azt�n �jra becsukta a szem�t.

Pedig a bar�ts�gos gesztusnak sz�nt kicsi, hat�rozatlan mosoly ellen�re Hermione cseppet sem volt nyugodt.

Az el�bb pontosan �rezte, ahogy a var�zsl� elh�z�dik az �rint�st�l. Ez �nmag�ban nem is lepte meg k�l�n�sebben. Ennek ellen�re �gy v�lte, k�ptelen lett volna m�sk�pp viselkedni.

Csakhogy �rzett m�g valamit. Valami tompa, m�lyr�l ered� h�v�ss�get. Jobban belegondolva, ugyanezt �rezte, amikor �szt�n�sen, mindenf�le m�rlegel�s n�lk�l befogta a f�rfi sz�j�t, hogy ne k�ltse fel Malfoyt.

Mi lehet ez? �tok? Betegs�g? Bels� m�gia?

T�rte a fej�t, am�g �jfent �lomba nem szender�lt, de nem tal�lt r� a megold�sra.

El�z�←…….→K�vetkez�