Anulora catenae (L�ncszemek)
 

Az els�k�nt v�gigvizslatott, a bej�rattal szemk�zti faln�l �ll� k�nyvespolcok mellett most felfedezett egy m�sikat.

�s hat�rtalanul meglep�d�tt.

Piton mugli irodalmat is olvasott?!

Az a Piton, aki Avery-f�l�kkel bar�tkozott valamikor?

Az a Piton, aki v�lhet�en soha semmi j�t nem l�tott mugli apj�t�l?

Az a Piton, aki egy goromba, j�l van, na, egy elviselhetetlen helyzetben kap�sb�l les�rv�r�zte a l�nyt, akit mindenek felett szeretett?

Ez kezelhetetlen volt neki.

De az els� d�bbent pillanatot k�vet�en jelentkezett a t�rgyilagos hang.

„Mit �llsz ott? N�zd meg alaposabban a polcot!”

Shakespeare: A vihar, III. Rich�rd, Machbeth, Antonius �s Cleop�tra.

Egy �t�tt-kopott Elizabeth Barrett-Browning k�tet.

Mellette alig kibet�zhet� gerinc�, vaskos k�nyv. Nem… de m�gis. Csehov. Az �sszes.

Megh�kken�se csak fokoz�dott, ugyanis az alatta l�v� polcon tal�lt m�g Montesqieut, Nietzsch�t, Senec�t, Victor Hugot�l A nevet� embert, �s egy olyan reg�nyt, amire az el�z�ek f�ny�ben tal�n sz�m�tania kellett volna.

Nagy, elhaszn�l�dott, itt-ott s�rgult olcs�bb kiad�s. Dosztojevszkij.

K�zvetlen�l mellette egy tudom�nyos �rtekez�s Raszkolnyikov lelki alkat�r�l. 

Az alatta lev� polcon egy halom, prec�zen felcsavart �res pergamen t�rsas�g�ban nagyon megv�logatva a k�zelm�lt n�h�ny m�gikus �s mugli kultuszreg�nye. T�bbek k�zt Pierre Boulle – legal�bbis a mugli vil�gban - ismert alkot�sa, a H�d a Kwai foly�n. Azt�n egy �jabb remekm�, ehhez Hermion�nak is volt szerencs�je. Umberto Ecot�l A r�zsa neve.

K�r�lbel�l ezen a ponton kezdte �rteni. De hogy biztos legyen benne, az utols� n�h�ny k�nyvnek fellapozta az impresszum�t.

A megjelen�s �ve sokat el�rult.

Ezeket a „len�zett, �rt�ktelen �s haszontalan, var�zsl�khoz m�ltatlan” mugli k�nyveket m�r a feln�tt, rem�nyvesztett, a j� oldalon nagyon h�l�tlan szerepet v�llal�, mag�nyos f�rfi olvasta, nem pedig a s�t�t oldalon �ll�, elkeseredetten hatalom- �s tud�s�hes fiatalember.

A legals� polcon mugli �s var�zsl� m�v�szeti albumok, ismeretterjeszt� k�zik�nyvek eg�sz sora, f�k�nt orvosi, k�miai, logikai, ront�sokr�l sz�l� �s �tokt�r�s t�m�j�ak.

Az albumok alapj�n �gy t�nt, Pitont �rdekelte az algebra, a megalit kult�r�k, a k�z�pkori var�zsl� �s mugli �p�t�szet, �s kedvelte El Grecot, valamint a kobold �tv�sm�v�szetnek azt az �g�t, amelyik fegyvereket �s haszn�lati t�rgyakat �ll�tott el�.

Hm. Egy z�rk�zott, keser�, �mde m�velt, brili�ns esz� ember olvasm�nyai.

Hermione hihetetlen�l impoz�nsnak �t�lte a v�logatott tartalmat, b�rmilyen egyszer� is volt n�melyik k�tet „csomagol�sa”.

Szem�t egyik k�nyvr�l a m�sikra j�ratva �llt a polc mellett. Ha jobban belegondol…

Pitont a k�nyvekben – a magas szint� tud�son k�v�l - is ugyanaz �rdekelte, mint ami eg�sz �let�t meghat�rozta: a b�n k�rd�sei, a boldogtalan, eszeveszett szerelem �s a hatalom.

Az als� polc tartalm�t kiv�ve a k�nyvek ezekkel a k�rd�sekkel foglalkoztak.

�s mindegyik tragikus v�laszokkal szolg�lt a feltett k�rd�sekre.

„Vajon olvasott valaha olyasmit, ami nem er�s�tette a pesszimizmust, hanem seg�tett azt �lhet�bb� tenni?

Vagy ami szomork�s volt, de nem megm�s�thatatlan?

Egy�ltal�n, l�tott (l�thatott) Piton valamit is maga k�r�l, ami harm�ni�t, sz�ps�get, der�t vagy el�gedetts�get sug�rzott?”

A k�nyvespolcon semmi nem utalt erre.

Nem vit�s, a k�nyvei �rt�kesek, �rdekesek, adott esetben izgalmasak voltak, rengeteg tud�st halmoztak fel, de nem nagyon lehetett benn�k megnyugv�st lelni. 

Ink�bb tal�n elm�ly�l�st.

Ez persze Hermion�nak nem volt �jdons�g. Hiszen ha valaki, � azt�n els�sorban kutat�si, k�v�ncsis�g kiel�g�t�si c�lb�l, �s csak m�sodsorban sz�rakoz�sk�nt olvasott annyit.

Az szinte biztosnak l�tszott, hogy kimondottan vid�m, laza olvasm�nyok ebben a szob�ban nem fordultak meg soha.

Ebbe a mili�be valahogy nem f�rt bele a Kviddicslig�k t�rt�nete, vagy a Hajr�, Merlin! c�m� n�pszer� kalandreg�ny.

Az sem l�tszott val�sz�n�nek, hogy a tan�r b�rmikor is a kez�be vette volna a Delejes Pasik – Hogyan csavard a p�lc�d k�r� a boszork�nyokat? c�m�, fiatal var�zsl�knak k�sz�l�, egy�bk�nt a Pr�f�t�val veteked� p�ld�nysz�mban megjelen� magazint.

A gondolatra hangosan felnevetett. Maga is ut�lta az eff�le sajt�term�keket, a n�i verzi�kkal egy�tt, amelyek legfeljebb abban k�l�nb�ztek az el�bb az esz�be �tl� kiadv�nyt�l, hogy kevesebb volt benn�k a hi�nyos �lt�z�k� boszork�ny.

Nem, Hermione t�l �rtelmes volt ahhoz, hogy pr�d legyen, puszt�n az�rt n�zte le az ilyesf�le holmit, mert haszontalan p�tl�knak �s sz�nalmasan sablonosnak tal�lta valamennyit.

�s a f�rfi?

Vajon volt valami… valaki… Valaha egy�ltal�n? Ak�r csak egy �js�gb�l rendelhet� konzumboszork�ny?

Most m�r elkeskenyedett arccal b�multa a poros padl�t.

A szoba egykori lak�ja �vtizedeken �t, m�g holt�ban is Lily Evanst szerette. Csak reszketeg, sz�vbemarkol� meg�rz�sei voltak arr�l, milyen gy�tr� v�gtelens�g� lehetett ez a szerelem.

De vajon ez azt jelenti-e, hogy akkor soha, senkivel?

Nem tudta eld�nteni.  Nem is �rtette, mik�nt jutott ez most esz�be, hiszen csak beugrott neki egy elk�pzelt pitonos tan�ri h�z�s.

Igen, ez, ahogy megjelent el�tte a tan�r lekicsinyl�, m�lys�ges ut�latot kifejez� arca, amint �pp egy k�pzeletbeli hugrabugost�l veszi el az egyik lapsz�mot, ez teljesen rendben volt!

Persze a folyos�n. �pesz� roxfortos Piton �r�j�n nem mert volna el�venni semmilyen, az �r�hoz nem kapcsol�d� eszk�zt.

Teljesen �leth� k�p volt, �s nagyon mulattatta a gondolat.

Ism�t kuncogva arr�bb l�pdelt, azt�n hirtelen arc�ra fagyott a mosoly.

Egy keskeny, z�rt, �veges ajtaj� szekr�nyben mindenf�le lez�rt �vegek. T�bbs�g�kben gondosan felc�mk�zett b�jitalok, n�melyikben azonban k�l�nb�z�, folyad�kokban �sz� darabk�k. Csak�gy, mint a b�jitaltan teremben.

A l�ny megborzongott.  Lehangol� l�tv�ny volt. Hogy lehetett ezek k�zt �lni?!

Tal�n meg�rtette, mindazzal a h�tt�rben, amit m�r tudott, de viszolyg�s�t ezekt�l a t�rgyakt�l nem tudta legy�zni. Elfordult.

A szob�ban m�r nem sok megfigyel�sre �rdemes holmi maradt.

Az �r�asztalon �s a karossz�ken k�v�l csup�n egy nagyobb szekr�ny, egy jellegtelen barna takar�val fedett �gy, annak fej�n�l egy olcs� �jjeliszekr�ny �s a kandel�berekre eml�keztet�, talpas, �t�g� gyertyatart� mellett �ll� egyszer�, meglehet�sen elny�tt fotel alkotta a berendez�st.

Beleillett a k�pbe.

Piton eg�szen bizonyosan nem zajos �s n�pes t�rsas�g rendszeres fogad�s�hoz v�logatta a b�torait. Nem nagyon foglalkoztathatta, hogyan, miben lakik.

„Mi�rt, szerinted az ut�bbi �vtizedekben �rdekelte-e b�rmi is az �letvesz�lyes sz�nj�t�kon �s Lily Evansen k�v�l?” – k�rdezte a bels� hang.

Nyilv�n nem.

A szob�n nem csak a f�sult �rdektelens�g l�tszott, vagy a Dumbledore finom k�nyelemszeretet�vel sz�ges ellent�tben �ll� purit�n �zl�s, hanem az is, hogy Piton a jelek szerint sohasem tartozott a j�m�d� var�zsl�k k�z�.

„�s akkor m�g sz�gyenl�sen fogalmazt�l” – morogta befel�.

Felr�mlett el�tte a mereng�ben l�tott, szeg�nyes �s elhanyagolt ruh�zat� kisfi�, aki Lilyt �s Petuni�t lesi a bokor m�g�l a h�tt�rb�l.

Azt�n az okos, de esetlen, h�rihorgas kamasz, aki egyed�l �cs�r�g a t�parton, komor �s divatjam�lt ruh�iban, cs�r� k�nyveivel.

�s vele szemben a csinos, megnyer� arc�, gondtalan, a kviddicsen k�v�l �tlagos tehets�g� �s nem kicsit nagyk�p� James Potter, akiben viszont megvolt a k�pess�g, hogy felh�vja mag�ra a figyelmet.

„Nincs mit csod�lni rajta, hogy a kedves, tehets�ges, fiatal boszork�ny �t v�lasztotta” – mondta mag�ban.

Azt�n felmer�lt benne egy, az el�z�nek ellentmond� gondolat.

„Tulajdonk�ppen nem v�lasztotta. Tudta egy�ltal�n a l�ny, a komoly, z�rk�zott fi� eg�sz pontosan milyen �rzelmeket t�pl�l ir�nta?

Val�sz�n�leg nem.

Vajon akkor is �gy d�nt�tt volna, ha tudja?”

�rthetetlen�l bukkant fel gondolatai k�zt az ut�bbi mondat, hiszen ennek a k�rd�snek ma m�r nem volt semmi �rtelme.

Lily Evansb�l Lily Potter lett, �s meghalt, hogy megmentse a fi�t. James fi�t.

�s Piton, a kimagasl�an intelligens Piton nem m�rte f�l, hogy ez be fog k�vetkezni!

Nem �rtette, hogy Harry �desanyja nem tehetett m�st, �s mindenki m�s a hely�ben ugyanezt tette volna.

Azt k�pzelte, Lily �lete kiz�r�lag Voldemort akarat�t�l f�gg. Becs�let�re legyen mondva, v�llalta a rettegett m�gus d�h�nek kock�zat�t, �s megpr�b�lta befoly�solni ezt az oldalt.

„Persze” – gondolkodott tov�bb – „nem volt k�pes enn�l �rnyaltabb �rzelmekre, ha Harry apj�r�l is sz� volt, nem csak Lilyr�l.”

�s itt �jfent megtorpant a gondolata.

„Elv�rhat� lett volna ez egy�ltal�n? Csak az�rt, mert Dumbledore elv�rta volna valami elvont, magasztos c�l �rdek�ben? L�ttad a mereng�ben azt a vit�t, amikor elment Dumbledore-hoz.

K�rni… Nem. K�ny�r�gni.

Dumbledore egy f�rfit nem egy f�rfi m�rc�j�vel m�rt ott �s akkor.

M�rpedig ott �s akkor, abban a pillanatban Piton nem volt sem k�m, sem �rul�, sem hal�lfal�, egykori tan�tv�ny, b�rmi. Csak egy fiatal f�rfi, akinek a szerelme �letvesz�lyben volt, m�gpedig j�kora r�szben az � hib�j�b�l. Meg akarta menteni, �s csak �t akarta megmenteni.

Te el�t�led?”

Nem…

Nagyon keserves volt a b�ntet�s.

�s az igazgat� t�nyleg kihaszn�lta.

Mint ahogy mindenkit, �t �s Ront is, m�g Harryt is, az�rt a c�l�rt, hogy a vil�got megszabad�ts�k a fenyeget�st�l.

Az igazgat� nem lehetett biztos minden tippje �s terve siker�ben, b�rmennyire igyekezett mindenre gondolni. Ember�letekkel hazard�rozott, m�g ha nem is volt sok m�s v�laszt�sa!

Hermione szerette �s tisztelte Dumbledore-t, holt�ban is. M�gis, a mereng�ben l�tott k�pek m�terekkel t�bbet romboltak le benne a j�s�gos, b�lcs, id�s m�gus kiemelked� piedeszt�lj�b�l, mint a v�grendelet vagy a var�zsl� fiatalkor�nak viselt dolgai.

Senki sem csak arra val�, hogy egy m�sik – b�rmilyen nagy! – elme j�t�kszere legyen! – l�ngolt f�l benne hirtelen az igazs�g�rzettel elegy, szigor� harag. - Piton sem, aki t�nyleg nem tartozott sehova.

„Mi�rt, te hova tartozt�l, amikor ide j�tt�l tizenk�t �vesen? Ki volt a bar�tod? Senki.

H�ny b�nt� megjegyz�st kapt�l, ami�rt ilyen k�nyvmoly vagy, �s nem fested, meg illegeted magad naponta �r�k hosszat?

Tudod, milyen kegyetlenek �s igazs�gtalanok tudnak lenni a kamaszok! Nem t�rik, ha valaki kil�g a sorb�l. Te k�pes lett�l volna annyi durva megal�ztat�s ut�n k�nnyed�n megbocs�tani, mint ami neki kijutott?

J� sz�vvel gondolsz Lavenderre?” – folytatta a k�m�letlen bels� kihallgat�st.

H�t… nem.

„De nem �lltam volna soha hal�lfal�nak!” – j�rk�lt f�l-al� indulatosan.

Ez igaz volt. B�rmennyire �rthet�ek �s minden j�zan �szt els�pr�k lehettek a fiatal Piton indulatai koroszt�lya vil�gos oldalon �ll� „bajnokaival” szemben, ez�rt nem kellett volna azt a f�rget szolg�lnia.

„Ez�rt nem” – ism�telte meg mag�ban, de ezt azonnal k�vette a fej�ben egy �jabb gondolat.

�s a m�g t�bb tud�s?

Nem k�ts�ges, hogy Voldemort teret �s - a saj�t elk�pzel�sei �s c�ljai szerinti hat�rig - hatalmat adott a bizonytalan anyagi helyzet� fiatalembernek a kutat�sra, amire esetleg m�sk�nt nem nagyon lett volna m�dja.

Azt�n ott volt a n�gy-�t �vvel id�sebb, gazdag �s befoly�sos Lucius Malfoy, akinek a t�mogat�sa meghat�rozhatta egy szeg�ny, kezd� var�zsl� helyzet�t.

De ehhez a t�mogat�shoz nem nagyon ny�lhatott m�s �t.

B�rmelyik volt is az oka, rossz oldalra �llt, �s azon az oldalon sz�mos gonoszs�got elk�vetett!

„Igen.

�s, nem tette m�g j�v� el�gg�?!

Nem az�rt akarod megtal�lni, hogy t�bb� ne kelljen neki nyomorult �letet �lni?”

De igen!

Elszorult a torka a sz�nalomt�l, ahogy �jb�l v�gign�zett a siv�r helyis�gen.

A szekr�ny fel� fordult. Egy pillanatig habozott. M�r elindult a kopott foganty� fel�, ujjai a hideg anyaghoz �rtek. Azt�n m�gis leeresztette a kez�t.

Vajon… Nem, ezt nem teheti. De h�tha ott tal�l… Nem!

Nem vitte r� a l�lek. T�ls�gosan tisztelte ehhez.

K�l�nben is, mit haszn�lna az �gynek, ha megn�zn� a f�rfi ruhat�r�t? Semmit.

De m�gis… Mi lehet benne?

„P�r fekete egyental�r, n�h�ny egy�b ruhaf�le, k�peny. Cip�. Feh�rnem�… Egysz�val semmi k�z�d hozz�! ” – csattant fel a hang meglep� er�llyel.

T�nyleg ez lehet a szekr�ny tartalma, de… Nincs de. Nem n�z bele, �s k�sz – z�rta le mag�ban a t�m�t �tforr�sodott arccal.

Ink�bb k�rbej�rta a helyis�get m�g egyszer. Az �gy hideg �s �res.

Az �jjeliszekr�nyen semmi.

A fi�kj�ban viszont… Egy darabka l�nc. Vaskos, er�s f�mszemekb�l �ll�, tal�n arasznyi holmi. Mi�rt van itt a fi�kban? N�h�ny elpiszkol�dott, ottfelejtett sebz�r� ken�cs �s altat� b�jitalos fiola mellett?

Kiemelte a l�ncdarabot.

Furcsa, megmagyar�zhatatlan �lm�ny volt.

Nem csak a f�m hidegs�ge borzongatta meg. Mintha… mintha a k�z meleg�t is �rezte volna, amely gyakran forgatta az orm�tlan l�ncszemeket.

�jra megjelent el�tte az im�nti jelenet. A kedves kisl�ny �s savany� testv�re. A v�r�s f�rt�k, ahogy a hinta menetszel�vel egy �temre r�pk�dnek.

Hirtelen meg�rtette.

Ez annak a hint�nak a l�nc�b�l egy darab!

A felismer�st�l �k�lbe szorult a gyomra.

Ha egyszer �t tudn� �gy szeretni valaki!

B�rmilyen kev�ss� volt k�pes racion�lisan elhelyezni mag�ban a t�nyt, ett�l a perct�l fogva tudott v�laszolni arra a k�rd�sre, mi hi�nyzott Ronnal val� kapcsolat�b�l.

Ez az elemi er�.

Vajon r�sze lesz benne egyszer is �let�ben?

Egy�ltal�n, akad f�rfi, aki m�g k�pes erre?

Igen, akad!

Legal�bb egy…

Lassan visszament a karossz�k mell�. Az �r�asztalon csak iskolai jelleg� dolgok.

Persze, hiszen az aurorok megtal�lt�k a f�lbe szak�tott f�nyk�pet, amit bizony�t�k gyan�nt magukkal is vittek.

A lakoszt�ly olyan volt, mintha egy olcs�, �s a gondos, vend�gszeret� tulajdonost teljess�ggel n�lk�l�z� panzi� egyik b�rbead� zuga lenne, nem pedig egy otthon.

A tan�rn� haragosan megr�zta a fej�t. Az a f�rfi enn�l sokkal jobbat, t�bbet �rdemelt volna!

Hermione Granger ut�lta az igazs�gtalans�got, ak�r az emberek, ak�r a sors m�ve.

Azzal a meger�s�d�tt elhat�roz�ssal hagyta el a szob�t, hogy ha t�rik, ha szakad, el�ker�ti �s most m�r t�nylegesen az �letbe hozza vissza Perselus Pitont!

El�z�←…….→K�vetkez�