Cantus decantatus est (V�ge a dalnak)

A fiatal n� erre a mi�rtre m�g most is nehezen volt k�pes v�laszolni. Tudta, hogy Ron szerette �t. A maga m�dj�n.

� is szerette.

Legal�bbis sok�ig �gy �rezte, valahogy nem is lehetne m�sk�pp, mint hogy �k egy�tt legyenek. Nem volt ebben semmi elemi erej�, gyomrot remegtet� felfedez�s, ink�bb olyan volt, mint egy langyos foly�, ami �pp a megfelel� ir�nyba hord.

K�ts�gtelen�l er�s ragaszkod�s alakult ki k�zt�k, de ut�lag be kellett vallania mag�nak, ez nem sokban k�l�nb�z�tt att�l, ami Harryhez f�zte.

Igaz�b�l legink�bb abban t�rt el, hogy Ronnal hely�nval�nak, s�t izgalmasnak �g�rkeztek a cs�kok, �lel�sek, nem is besz�lve a t�bbir�l, m�g mindez Harryvel kapcsolatban soha fel sem mer�lt benne. Biztosra vehette, hogy Harryben sem. Tal�n ez tette lehet�v�, hogy k�s�bb is olyan er�s maradjon kettej�k bar�ts�ga.

D�h�sen �s szomor�an vette tudom�sul annak idej�n, amikor r��bredt, Ron ink�bb szerette �t mag�t, a szem�lyis�g�t akkoriban, amikor m�g bar�tok voltak, mint k�s�bb, amikor els�sorban a n�t l�tta benne.

Furcsam�d Hermione, a N�, sokkal kev�sb� t�nt ki Ron szem�ben a t�bbi n� k�z�l, mint r�gebben Hermione, a gyerekkori bar�t mindenki m�s k�z�l.

�s amit v�gk�pp nem tudott elviselni: miut�n Voldemortnak v�ge lett, mondhatn�k, az �let lassan visszat�rt a norm�lis ker�kv�g�sba, Ron egyre ink�bb azt v�rta t�le, viselkedjen �gy, foglalkozzon olyasmivel, mint m�s l�nyok szoktak.

Szurkoljon Ron kedvenc kviddics-csapat�nak, �s ne a kutat�saival, a tartalmas besz�lget�sekkel, hanem els�sorban finom vacsor�val lepje meg.

Sz� se r�la, megtanult f�zni, �rtett a tiszt�t�b�b�jokhoz – Tonkshoz k�pest eg�szen profin -, de persze Mrs. Weasley �vtizedes tapasztalataival nem vehette fel a versenyt.

Nagyobb baj, hogy nem is akarta.

F�l�ben csengett most is annak a cs�f veszeked�snek a legt�bb mondata.

Nem tudott uralkodni mag�n, t�bb h�napra val�, sz�nyeg al� s�p�rt probl�ma robbant ki bel�le akkor egyszerre.

- „Ronald Weasley, fogd m�r fel v�gre, hogy nem vagyok a h�ziman�d!”- ord�totta mag�b�l kikelve.

Nem �gy akarta. Kultur�ltan, halkan, �rtelmesen megbesz�lve. Nem akart az elker�lhetetlenn�l t�bb f�jdalmat okozni, de Ron �rtetlens�ge iszonyatosan d�h�tette.

Igen, a fi� nem �rezte meg, hogy nincs tov�bb. Azt hitte, ha aznap este is �gy viselkedik, mintha nem lenne komoly probl�ma, a dolog id�vel majd megint rendbe j�n, mint addig minden esetben.

Pr�b�lt akkor kiss� lehiggadni. Nyugalmat er�ltetett mag�ra, �s k�rte, �ljenek le, musz�j besz�lni�k.

Kedvese vonakodva engedett.

„- Ron, te t�nyleg nem vetted eddig �szre, hogy ez… k�zt�nk nem m�k�dik?” – id�zte fel mag�ban �jra akkori mondatait.

„- Alig van valami, ami egyform�n �rdekelne mindkett�nket. Legfeljebb a hal�lfal�k t�rgyal�sair�l vagy a Roxfortr�l sz�l� h�rek.

- Persze, de mi van ezzel? Neked mindig t�bb kedvenc tant�rgyad volt – motyogta a fi� enyhe zavarral.

- Ron, minket a m�lt tartott �ssze. Csak az. A jelen�nk nem ny�jt valami sokat egyik�nknek sem. Belegondolt�l m�r, mi lesz �gy a j�v�nkkel? – pr�b�lta megfogalmazni, mi�rt fogja megtenni, amire k�sz�l.

- Hogy �rted? Hogyhogy nem ny�jt sokat? Azt akarod ezzel mondani, hogy nem vagyok el�g j� pasi neked?! – csattant fel hirtelen nagyon s�rtetten.

- Nem, dehogyis, nem arr�l van sz�! - igyekezett megnyugtatni a vele szemben �l� fi�t, aki �gy t�nt, kezdi v�gre sejteni, ez nem egy szok�sos civakod�s lesz.

Holott az ut�bbi mondat nem felelt meg teljesen az igazs�gnak. Nem volt rossz vele, dehogy! Ron nem volt durva, vagy �rz�ketlen, kedves volt, h�tk�znapi viselked�s�hez m�rten figyelmes, �m… egys�k�? … �tlettelen? – kereste vele szemben �lve a megfelel� kifejez�st, �s h�l�t adott a sorsnak, hogy Ron nem �rt a legilimenci�hoz.”

Az �rint�se ut�bb m�r �gy hatott r�, mint egy bar�ti v�llon vereget�s, nem pedig �gy, mint a gerinc�n lassan, forr�n v�gigcsorg� olvadt m�z.

Mag�t sem �rtette, honnan jutnak esz�be ilyen k�pek, viszont nagyon m�lyr�l fakadhattak, mert err�l sosem besz�lt senkivel.

Ginny egyszer sem mer�lt bele, hogy Harry ir�nti szerelm�r�l ilyen r�szletess�ggel mes�ljen, �s � sem �rezte soha sz�ks�g�t ilyesminek.

Anya… vajon anya �rzett valaha hasonl�t ap�val? – bukott �t egy eldugott gondolati r�gi� addig z�rt ajtaj�n a soha fel nem tett, furcs�n illetlen k�rd�s. Sz�leivel val� kiv�l�, „b�rmiben sz�m�thatunk egym�sra”- kapcsolata ellen�re ezek a k�rd�sek otthon sem voltak publikusak. M�gis, szinte biztosra vette, ha volna mersze megk�rdezni �desanyj�t, a v�lasz igen lenne.

Abban a percben m�r tudta, nem fog feles�g�l menni Ronhoz. Nem mintha ez a t�voli j�v� hom�lyos tervein�l konkr�tabb form�ban b�rmikor is felmer�lt volna. Ha viszont ezt �rzi, ink�bb most legyen v�ge, mint hurcolja m�g hossz� ideig a tudatot. Nem lenne becs�letes Ronnal szemben sem.

Nem illenek �ssze, de ett�l m�g meg�rdemli, hogy korrekt legyen vele.

�s megmondta neki. Lassan, egyszer�en, komolyan.

Sose fogja elfelejteni Ron arc�t. Kigyulladt rajta k�t r�zsasz�n folt, a szeme els�t�t�lt a keser� haragt�l, azt�n egy sz� n�lk�l felpattant �s elv�gtatott.

El�sz�r ut�na akart menni. V�g�l nem tette. Gondolta, id�t kell hagyni neki, �gy eg�sz este csak �lt a szob�ban, �s b�mult maga el�. 

A fi� h�napokig nem besz�lt vele. Ebben val�sz�n�leg k�zre j�tszott a Reggeli Pr�f�ta gusztustalan cikk-sorozata is, ami az els� h�rt k�vette hetekig.

Od�ig mer�szkedtek, hogy McGalagonyt is megpr�b�lt�k meginterj�volni, vajon mennyiben tartja helyesnek, hogy a serd�letlen ifj�s�got egy ilyen, ahogyan �rt�k, „zil�lt mag�n�let�” tan�rra b�zza.

Az igazgat�n� t�le szokatlanul keresetlen szavak k�s�ret�ben egyszer�en kihaj�totta a st�bot, �s kil�t�sba helyezte, hogy a k�vetkez� hasonl� eset ut�n a f�szerkeszt�t zaklat�s�rt feljelenti az Aurorparancsnoks�gon.

Hermione elmondhatatlanul h�l�s volt a mark�ns t�mogat�s�rt. Sok�ig nagyon egyed�l �rezte mag�t.

Ginny �s Harry ugyan nem firtatta, mi t�rt�nt k�zt�k pontosan, nem is tettek neki szemreh�ny�st, �m �rezhet� volt, hogy nem nagyon �rtik. B�r… �gy t�nt, Harryt kev�sb� �rte v�ratlanul a szak�t�suk, mint Ron h�g�t.

Mag�ny�hoz j�rult volt kedvese hossz� id�n �t �rezhet� hi�nya. A r�gi Ron�, a J�bar�t�.

Sz�gyenkezve �bredt r� ugyanakkor, hogy Ron, a F�rfi n�lk�l kiegyens�lyozottabb, mondhatni, der�sebb lett az �lete.

A t�rt�ntek ut�n a Weasley-fi� gyakrabban l�togatott haza az Od�ba.

Hogy lefoglalja mag�t, belevetette mag�t az aurork�pz�sbe �s a sport�letbe. Csakhamar sz�p sikereket �rt el az Aurork�pz� Int�zet kviddics-csapat�ban, �s lassacsk�n megnyugodott, b�r nagyon sok�ig b�ntotta a szak�t�s.

Eleinte nem is t�rte, hogy Harry�k egy�ltal�n kiejts�k el�tte a l�ny nev�t, vagy b�rmilyen m�don eml�t�st tegyenek r�la.

M�r legal�bb h�rom h�nap eltelt az�ta a sz�m�ra megsz�gyen�t� este �ta, mire r��bredt, Hermione l�p�se voltak�ppen egy rak�s probl�m�t�l k�m�lte meg.

Persze. Hiszen a l�ny nem volt egyszer� eset. Mindig mindent t�k�letesen akart csin�lni, mi t�bb, ezt �ltal�ban t�le is elv�rta. Ann�l gyakrabban �s ann�l t�bbf�le tev�kenys�gben, min�l r�gebben voltak m�r egy�tt.

Egy �tlagos napon t�bbnyire �pp ahhoz a legkev�sb� sem volt kedve, amihez neki lett volna.

Ut�lta, ha �sszehasonl�totta �t m�s l�nyokkal.

Hermione tudta, hogy ezt Ron m�r a Roxfortban sem nagyon �rtette, a Voldemort buk�s�t k�vet� �vben a fi� ilyen l�p�seire adott v�laszreakci�i m�gis eg�szen eldurvultak. Egyszer�en nem tudott m�sk�nt reag�lni!

Nem, Hermione egy�ltal�n nem t�rte j�l a kritik�t, �s azt sem, ha az orra al� d�rg�ltek olyasmit, amiben nem kiemelked�.

Igaz, ami igaz, Ron viszont – b�r tudat�ban volt, a l�ny mi mindenben tehets�ges – sajn�latos m�don nem �rdekl�d�tt a bar�tn�je �ltal prefer�lt t�m�k ir�nt.

�gy azt�n az utols� veszeked�st megel�z� hetekben az est�ket m�r csak ev�ssel, vagy fojtott hallgat�ssal t�lt�tt�k.

Esetleg az �gyban…

Ron akkoriban meg volt r�la gy�z�dve, ez egy m�k�d� kapcsolatban �gy szokott lenni, teh�t nagyj�b�l minden rendben.

Csak j�val k�s�bb �rtette meg, kapcsolatuk l�nyeg�ben m�r sokkal el�bb befejez�d�tt, mint amikor Hermione t�nylegesen v�get vetett neki.

Minderr�l a l�ny Ginny �vatos k�zl�seib�l �rtes�lt.  �gy, ut�lag tudta csak meg, val�j�ban mekkora szakad�k t�tongott kettej�knek a kapcsolatukkal szemben t�masztott elv�r�sai k�zt.

Ez persze csak meger�s�tette abban, hogy helyesen d�nt�tt.

A felismer�s ellen�re m�r a tavasz is bek�sz�nt�tt, mire Ron k�pes volt vele �jra sz�ba �llni, �s a r�gi iskolai bar�ts�gra nyomokban eml�keztet�, b�r kim�rtebb, nyugodt besz�lget�seket folytattak, igaz, mindig csak Harry, Ginny vagy mindkettej�k jelenl�t�ben.

Hermione b�lcsen nem er�ltette a dolgot.

�r�lt minden kis eredm�nynek, �s szeretettel figyelte a fi�t, valah�nyszor �rz�kelte, ahogy egyre kiegyens�lyozottabb� v�lik.

Att�l azonban �dzkodott, hogy hosszabb id�t a k�zel�ben t�lts�n. Mindenk�pp el akarta ker�lni a leghalv�nyabb l�tszat�t is, hogy b�rmilyen �jrakezd�snek lenne es�lye.

Ez�rt is tiltakozott olyan hevesen, amikor Harry azzal �llt el�, a Piton ut�ni kutat�sba vonja be �ket.

Gyan�totta, Harryt ebben az ir�nta val� agg�d�son k�v�l – ami meghatotta egy�bk�nt – az is vez�relte, hogy v�gre megint t�rt�njen valami izgalmas.

M�r r�g �szrevette, hogy h�rmuk k�z�l Harry dolgozta fel legnehezebben a „nagy gy�zelem” ut�ni �tmeneti c�l n�lk�lis�get, a vesz�lytelenebb l�tet. Ha egy�ltal�n siker�lt feldolgoznia.

�gy t�nt, azt a lehet�s�get, hogy a Roxfort valaha volt egyik legn�pszer�tlenebb tan�ra esetleg �l, Harry jobban kezelte, mint kor�bban Piton rosszindulat� h�z�sainak b�rmelyik�t.

„Jellemz� ez is! Ronnak viszont a mai napig fogalma sincs a helyzetr�l. Azon k�v�l, hogy megem�sztette Piton iskolai igazs�gtalans�gait, �s term�szetesen tisztelettel ad�zott az ut�latos k�ml�thez sz�ks�ges vakmer�s�gnek �s er�s gyomornak, a tov�bbiakat �szre sem vette.”

 Pedig Hermione maga is �gy �t�lte akkoriban, akivel ilyen k�zels�gben l�tezik, annak t�k�letesen vaknak �s s�ketnek kell lennie, ha nem veszi �szre rajta, hogy valamilyen konkr�t c�l fel� halad.

„Vajon Ron hogyan reag�lt volna r�, ha elmes�lted volna neki mindazt, ami t�rt�nt?

Pfff, jobb nem belegondolni.

M�r att�l elkapta volna a harct�ri idegess�g, ha megmondod, hogy meg akarod tal�lni Pitont.

Pontosabban, hogy l�tni szeretn�d �t. �ps�gben.

Piton…” - akadtak el a gondolatai.

Pontosan �rezte a helyzet abszurdit�s�t.

„Hermione Granger, aktu�lis �gyeletes tan�r a Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� Szakiskol�ban, az �jszaka k�zep�n bet�rsz hajdani tan�rod szob�j�ba, itt �lsz Piton professzor sz�k�ben �s saj�t m�ltadon elm�lkedsz!

Mi�rt is j�tt�l ide? Alapvet�en inform�ci�k�rt.

Att�l, hogy �lsz �s Ronra meg Harryre gondolsz, nem jutsz el�r�bb.

Ezek a dolgok megt�rt�ntek, elm�ltak. Mi�rt �pp itt �s mi�rt �pp most k�ne ezeken tov�bb t�rn�d a fejed? Megtehetn�d b�rhol m�shol.

Valaki m�s m�ltja sokkal jobban �rdekel, nem? Akkor foglalkozz v�gre vele!”

Persze, hogy �rdekelte! Fogalma sem volt, mit tal�lhat egy�ltal�n ebben a bar�ts�gtalan szob�ban, de �gy �rezte, ha folytatja a vizsg�l�d�st, k�zelebb ker�lhet a megold�shoz.

Vagy tal�n nem csak ahhoz.

Elg�mberedett tagokkal kelt f�l, a sz�ket akkur�tusan visszatolta a hely�re, �s �jb�l �tnak indult a szob�ban.

El�z�←…….→K�vetkez�