Hiems appropinquans (K�zel�t� t�l)

Hermione Granger t�n�dve, b�r teljesen feleslegesen n�zett ki az ablakon. Az ismeretlennek nyoma sincs.

Csak tudta volna, mit�l olyan biztos benne, hogy az illet� egy�ltal�n megfordul m�g valaha is a birtokon! M�rpedig err�l szent�l meg volt gy�z�dve.

Jobb h�j�n a szem�veges fi� viselked�s�n elm�lkedett.

Harry eg�szen elfogadhat�an reag�lt. Enn�l sokkal hevesebb reakci�ra sz�m�tott.

Feln�tt.

Feln�tt�nk – jav�totta ki mag�t gondolatban.

Nagy nehezen siker�lt meggy�znie Harryt, hogy ha t�nyleg szeretne seg�teni, akkor haszn�lja ki az aurork�pz�st, �s pr�b�ljon Pitonr�l r�gebbi akt�kat megszerezni. Azt rem�lte, �gy tal�n kider�l, milyen helyeken fordult meg a f�rfi, �s azok k�zt van-e olyan, ami jelenleg is alkalmas lenne b�v�helynek.

A besz�lget�s�k �ta eltelt �t napban ism�t eredm�nytelen�l leste a k�rny�ket.

�szak hidege tapogat�zva, l�thatatlanul, �m nagyon is �rz�kelhet�en �lelte k�rbe a kast�lyt �s a birtokot. A di�kok �s a koll�g�k el�szedt�k b�lelt, pr�mes tal�rjaikat. El�ker�ltek a kock�s, cs�kos, ty�kl�bmint�s �s sima s�lak, sapk�k, keszty�k.

A ny�l�s k�d�kb�l m�snap reggelre ezerf�le alakzatt� merevedett, szikr�z� z�zmaracsipk�k lettek.

Annak a tiszteletrem�lt� igyekezetnek, amivel Minerva megpr�b�lta az iskola norm�lis m�k�d�s�t helyre�ll�tani, az is r�sze volt, hogy aznap, a Nagyteremben a vacsora ut�n bejelentette, a k�t �ves szomor� kihagy�st k�vet�en ism�t lesz kar�csonyi vacsora �s �nneps�g.

A l�nyok minden h�z asztal�n�l izgatott sugdol�z�sba kezdtek, s�t, Hermione legnagyobb megh�kken�s�re n�h�ny j�l�rtes�lt v�gz�s sz�j�b�l a „b�li ruha”, a „Granger tan�rn�” �s a „Viktor Krum” szavakat is hallani v�lte a ricsajban.

McGalagony megkocogtatta a pohar�t.

- Szeretn�m, ha nem �rtelmezn�k f�lre az im�nti bejelent�st. Kar�csonyi �nneps�gr�l besz�ltem.

Ez nem azonos a Trim�gus Tus�kkal hagyom�nyosan egybek�t�tt kar�csonyi b�llal. Mindazon�ltal biztos�thatom mindny�jukat, nagyon eml�kezetes lesz.

A di�kok egy r�sze megk�nnyebb�lten vigyorgott, viszont a fels�bb �ves l�nyok arc�n �tsuhant a csal�dotts�g.

�sszess�g�ben az elhangzottakat m�gis mind a n�gy asztaln�l kit�r� lelkesed�ssel fogadt�k.

Hermione eml�kez� mosolyg�ssal figyelte a zsivajg� gyerekhadat.

Szerette a kar�csonyt, k�l�n�sen a Roxfortban. Azonnal elhat�rozta, az �v v�g�t id�n a kast�lyban t�lti.

Am�gyis sz�m�tani lehetett r�, a h�rt k�vet�en rengeteg bagoly �rkezik majd var�zsl�csal�dok sokas�g�hoz, nagyj�b�l a k�vetkez� �zenettel:

„Apa, Anya, hadd maradjak id�n a suliban m�g n�h�ny napot a sz�netben is!”

Ergo a tan�rokra a vak�ci�k nyugalmas id�szak�hoz k�pest t�bb munka h�rul majd.

Igaz�b�l ezt sem b�nta.

�szint�n v�giggondolva semmi kedve nem volt az Od�ban t�lteni az �nnepeket. Kis sz�gyenkez�ssel ismerte be mag�nak, hogy m�g mindig Ron miatt. Tudta, a Weasley sz�l�k nem hib�ztatj�k, t�rt karokkal fogadn�k, m�gsem akart �lni ezzel a vend�gszeretettel.

�jra v�gign�zett a vacsora v�gezt�vel hangos padz�rg�s k�s�ret�ben, vid�man szedel�dzk�d� fiatalokon, majd tekintete koll�g�in siklott �t, v�g�l Hagrid kedves, bumfordi mosoly�n �llapodott meg.

M�r most �r�lt, hogy az �nnepek alatt biztosan lesz idej�k v�gre nagydarab bar�tj�val �s annak egyre jobban kikup�l�d�, szint�n m�retes �ccs�vel is besz�lgetni egy j�t.

Gr�p a mai napig Herminek sz�l�tja, n�ha vel�k tart s�t�lni, ilyenkor hihetetlen �vatoss�ggal fel�lteti �t a v�ll�ra. �s viszi.

A volt iskolaels�, akir�l mindenki, � maga is tudta, hogy nem egy sepr�akrobata, ezeken a s�t�kon �rtette meg, milyen �lm�ny lehetett Harrynek a rep�l�s. Fentr�l l�tni az olyan alaposan ismert k�rny�ket, k�zelr�l hallani a levelek neszez�s�t a Rengetegben, er�sebben �rezni a szelet. Egysz�val rendk�v�li volt.

K�z�s barangol�saik alkalm�val olyan szabad volt, mint m�g soha.

Mindig arra t�rekedett, hogy az adott keretek k�zti �letb�l hozza ki a maximumot, �s a sz�nd�kos szab�lyszeg�s, az extr�m viselked�s el�g t�vol �llt t�le. B�r mindig k�l�ncnek sz�m�tott, legal�bbis a Lavender-f�le l�nyok szem�ben.  

Az utols� �v�kben t�rt�ntek – f�k�nt a k�nz�sok, a fogs�g �s a n�h�ny napja Harry el� t�rt esem�nyek - hat�s�ra lassacsk�n m�gis megv�ltozott.

Megenged�bb, melegebb, t�n�d�bb �s egyben l�gyabb lett a viselked�se, ugyanakkor �n�rzete meger�s�d�tt. Tart�sa a r�gi maradt, de a visszafogottabb megnyilv�nul�si form�k ellen�re �radt bel�le a szil�rds�g.

Gyakran elm�lkedett arr�l, hogyan alakult a sorsuk. Ron is feln�tt, le is higgadt valamelyest, de sz�m�ra ebb�l a megfontoltabb, kedvesebb fi�b�l is hi�nyzott valami, b�r nem tudta szabatosan megfogalmazni, mi az.

Harry m�r csak akkor eml�keztette az olykor t�l�rz�keny, indulatos, �nsajn�latra hajlamos kamaszra, amikor valami �ppen felbosszantotta bar�tj�t.

Voldemort buk�sa �ta a vele val� bar�ts�ga – tal�n azzal p�rhuzamosan, ahogy Ronnal elt�volodtak egym�st�l – elm�ly�lt.

Most megnyugtat� volt sz�m�ra, hogy v�gre mindenr�l besz�molt neki.

Ezen az est�n megint � volt a soros �jszakai �gyeletes, van Wertennel p�rban.

M�g koll�g�ja a f�ls�bb emeleteken j�r�r�z�tt, � v�llalta az els� emeleti �s a f�ldszinti

folyos�kat, a Nagyterem k�rny�k�t, valamint az alagsort.

Lassan l�pkedett egyik folyos�szakaszr�l a m�sikra, �s m�r a h�zak pontsz�mait jelz�, �jj��p�tett, hatalmas homok�r�k k�rny�k�n j�rt, amikor a h�ta m�g�l besz�r�d� halk neszez�sre lett figyelmes.

El�re szegezett p�lc�val p�rd�lt meg – hi�ba, ez m�r a v�r�v� v�lt -, de az annak v�g�n pisl�kol� f�nypontocska csak egy ijedt, m�sod�ves kissr�c arc�t vil�g�totta meg.

Davis.

Szok�s szerint.

- Hallgatom, Milford. Hova igyekszik �gy takarod� ut�n? – �rdekl�d�tt cseppet sem fenyeget�en, hiszen a v�laszt el�re sejtette.

- ���… J� est�t, Granger professzor – vette el� legjobb modor�t a kisfi�, h�tha nem ker�l olyan nagy p�cba. – �n csak… sz�val, olyan �hes vagyok, szeretn�k egy kis p�tvacsor�t k�rni a konyh�n.

- Milford, mag�t �gy l�tszik, kiskor�ban eltal�lhatta egy b�lny�jt� ront�s! – nevetett fel a tan�rn�. – Rendben van, k�rhet egy kev�s repet�t. T�z perc m�lva legyen a nagyterem el�tt, onnan sz�pen visszak�s�rem a klubhelyis�g�hez.

- Igen, asszonyom – b�logatott a k�ly�k megk�nnyebb�lten, �s m�r iramodott is neki a folyos�nak, de Hermione halkan ut�na sz�lt.

- Milford!  A j�v� h�ten b�ntet�munk�ra jelentkezik n�lam.

A fi� arca megny�lt.

- A j�v�ben olykor tal�n majd arra is gondolni fog, hogy �jjel a h�ziman�k is szeretn�nek pihenni, ugye? – k�rdezte halkan. – Megtan�tom mag�nak a Telet�l tologat�-b�b�jt – mondta m�g mindig bar�ts�gosan -, ugyanis nem szeretn�k m�g h�rom �v m�lva is rendszeresen mag�ba botlani takarod� ut�n.

Megv�rta, m�g a griffend�les elt�nik a konyha ir�ny�ban, �s csak ut�na folytatta �tj�t. Mire v�gzett a n�ma �s �res teremben, m�r hallotta a di�k szapora l�pteinek halk dobog�s�t.

A fi� egy letakart t�lat hozott �vatosan. Hermione orr�t megcsapta a par�zson s�lt h�s �s a t�rt krumpli illata. Milford t�nyleg folyton �hes!

Visszak�s�rte a m�sod�vest a toronyig, egy keveset v�rt, hogy a szuny�k�l�s�b�l felvert, �pp ez�rt mor�zus, terjedelmes h�lgy a percekig tart� rim�nkod�sra vajon hajland� lesz-e beengedni a di�kot a portr�lyukon, vagy k�zbe kell l�pnie.

Miut�n Davis bem�szott, a D�ma pedig h�pogva elhelyezkedett, hogy folytassa a hortyog�st, Hermione megfordult �s visszat�rt ter�let�re.

Elgondolkodva l�pdelt a pincefolyos�ra vezet� l�pcs�n.

Valah�nyszor a Griffend�l klubhelyis�ge k�rny�k�n j�rt, esz�be jutottak gyerekkori kalandjaik. Tal�n �pp ez�rt igyekezett a tilosban j�r�knak olyan feladatokat szabni, hogy azt ink�bb tanul�snak, mint b�ntet�snek �rezz�k.

Hermione Granger r�szben ennek k�sz�nhette, hogy a Roxfort egyik legn�pszer�bb tan�ra lett.

Pedig voltak�ppen nem volt enged�keny. A kedves �s meg�rt� hozz��ll�s m�g�tt kem�ny

tanulm�nyi k�vetelm�nyek h�z�dtak, de a gyerekek ezt is respekt�lt�k.

A mardek�rosok sz�lei persze h�zt�k a sz�jukat, hogy Potter legjobb bar�tja tan�that, r�ad�sul ilyen fiatalon, �m mivel �k maguk �ppens�ggel nem �rvendtek mostan�ban meleg k�zszeretetnek, jobbnak l�tt�k csendben, a n�gy fal k�z�tt morogni.

Hermione tudat�ban volt annak, hogy r�gi-�j iskol�j�ban szeretik, viszont ez nem befoly�solta, csup�n j�les� melegs�ggel t�lt�tte el.

Gondolataiban elmer�lve r�tta a folyos�t.

Csak akkor eszm�lt f�l, amikor m�r Piton egykori lakoszt�ly�nak ajtaja el�tt �llt.

Miut�n a fiatal, beleval� ut�dnak semmi kedve nem volt eltemetkezni a pinc�ben, �s McGalagony az els� emeleten biztos�tott sz�m�ra lakr�szt, ezt a helyis�get lez�rt�k.

A l�ny hat�rozatlanul �llt a s�lyos, �rett sz�n� faajt� el�tt. Ide nem volt szok�s bel�pni.

Utolj�ra az aurorok vizsg�lt�k �t a helyis�get, nyomok �s bizony�t�kok ut�n kutatva. Ennek m�r t�bb mint egy �ve.

Sejtette, hogy az egyszer� ajt�nyit�val nem sokra menne. Esz�be jutott, amit Harry mes�lt egyszer az aurork�pz�sr�l, amikor k�l�nf�le v�d�b�b�jok �s z�rak m�gikus felt�r�s�t tanult�k. Most pr�b�lta felid�zni a hallottakat.

Nehezen ment, mert k�zben egyfolyt�ban mag�val vitatkozott.

„Mit keresel itt? Elment az eszed? Nem vagy m�r di�k, aki Harryt meg Ront igyekszik minden tilos marhas�gt�l visszatartani! V�ge az �gyeleti id�dnek �s holnap �t �r�d lesz. Nyom�s aludni!”

- Alohomora sperra! – v�gta el a bels� vit�t a hirtelen megtal�lt var�zsig�vel.

A z�r engedelmesen kattant.

Elsuttogott egy Lumost �s bel�pett.

El�z�←…….→K�vetkez�