Iterum in Roxfort (�jra a Roxfortban)

A t�z elhalkult, a kann�ban megh�lt a marad�k tea, mire a fiatal n� elhallgatott.

Harry Potter feln�tt �let�ben csak nagyon ritk�n �rezte mag�t ilyen inger�lten tan�cstalannak. Mit inger�lten, hiszen fuldoklott a m�regt�l! Hogy a legjobb bar�tja ilyen cs�ny�n �tv�gta!

Hermione t�rt�nete annyira hihetetlennek, mindazon�ltal annyira logikusnak t�nt, hogy nem tudott sehol belek�tni.

Pedig legink�bb azt szeretett volna. Vitatkozni, veszekedni, d�h�ngeni, �s legf�k�pp kiverni a l�ny fej�b�l ezt az ostobas�got. Ostobas�g? Biztos?

V�g�lis Fawkes sors�r�l senki sem tud semmi biztosat. � maga is csak egy tippet osztott meg Hermion�val, amikor az k�rdez�sk�d�tt a mad�rr�l. Most esz�be jutott ez az epiz�d is. M�r akkor nem lett volna szabad annyiban hagynia, hogy Hermione lel�pett a k�rdez�sk�d�s el�l!

A m�sik s�lyos eml�ke, ami al�t�maszthatta az im�nt hallott elk�peszt� elm�letet, az a t�ny, hogy Pitonnak nem volt var�zsl�temet�se.

�s Neville… igen, Hermione nem �ll�tott semmi �sszer�tlent. �l�nken eml�kezett r�, mennyire elk�pesztette Ginnyt �s �t is a fi� szer�ny visszah�z�d�sa a nyilv�noss�g el�l.

�szre sem vette, hogy le-f�l j�rk�lva t�pel�dik.

A fiatal tan�rn� nyugtalanul figyelte az arc�t. A d�bbeneten t�l minden k�ts�get kiz�r�an egy haragos Harry Potter m�szk�lt vele szemben.

�vatosan t�rte meg a csendet.

- L�tod, ez�rt nem mertem sz�lni neked. Tartottam t�le, hogy d�h�s leszel, ami�rt elhallgattam valamit. – Kis sz�netet tartott, majd hat�rozottabban folytatta. - �s azt sem akartam, hogy az eg�sz m�gust�rsadalom egy emberk�nt egy szenz�ci� ut�n vesse mag�t.

- Ez ut�bbit meg�rtem – morogta a fi�. B�s�ges tapasztalatai voltak egy Rita Vitrol nev� firk�sszal, meg a miniszt�riumi appar�tussal. – Mit�l vagy ennyire biztos benne, hogy a csat�ban Pitont l�ttad? – k�rdezte szinte foghegyr�l.

- Att�l, hogy az alkalmazott var�zslat hat�sa n�h�ny pillanatra elm�l�ban volt. Azok a szemek… csak egyetlen embert ismert�nk, akinek ilyen k�tfeketes�g� a szeme.

Harry elk�pedve figyelte bar�tn�je arc�t.

M�g senkir�l nem hallotta �gy nyilatkozni.

Igyekezett a probl�m�ra koncentr�lni, b�r legsz�vesebben j�l megr�zta volna a l�nyt.

Nem k�ts�ges, k�t �vvel ezel�tt egy hasonl� bejelent�s�rt m�g r�v�gta volna az ajt�t a l�nyra, most azonban fontosabb volt neki, hogy a lehet� legteljesebb bizonyoss�got megszerezze, m�rpedig ehhez t�rhet� st�lusban kell besz�lnie Hermion�val.

- �s hol volt szerinted mindek�zben Neville? – tett fel v�g�l egy teljesen indokolt k�rd�st.

- �gy gondolom, Piton valami viszonylag biztons�gos zugban, de k�zel a harcol�khoz elk�b�totta egy r�vid id�re. Nyilv�n kiszedte vagy kilegiliment�lta bel�le, mit b�zt�l r�, emellett egy r�vid utal�s ugye az �n levelemben is volt.

Felteszem, hogy a k�gy� meg�l�s�t k�vet�en megsz�ntette az �tkot, �s kereket oldott. Ki�br�nd�t�val meg lehetett csin�lni, csak arra kellett �gyeljen, hogy a harc s�r�j�b�l kiker�lj�n. Eml�kezz vissza, Neville ut�na m�r szinte v�gig a k�zelben volt.

A fi� b�lintott. Eml�kezett r�, �s sajnos ugyan�gy eml�kezett, mint bar�tn�je.

A francba!

Lehet, hogy a tan�r, aki annyi k�nos, megal�z� �r�t szerzett neki �veken �t, t�nyleg �l?

Nem tudott �szint�n, sz�vb�l �r�lni. M�g h�l�b�l, �s a p�rhuzamosan, ut�lag �rzett tisztelett�l vez�relve sem.

K�nnyebb, sokkal k�nnyebb volt m�lyen tisztelni a halott ellenfelet, mint most elk�pzelni, mi lesz, ha Piton t�nyleg el�ker�l. T�nyleg, mi lesz?

B�r sokszor �rte ez a v�d, a Potter-fi� nem volt bek�pzelt. Tiszt�ban volt vele, hogy nem gy�zhetett volna an�lk�l, amit a keser�, cinikus f�rfi mag�ra v�llalt.

Gyakran esz�be jutott, hogy amikor a menek�l� tan�r Draco Malfoyjal a h�ta m�g�tt minden �tk�t kiv�dte, gy�v�nak nevezte a f�rfit. Ezt az egyet az elm�lt h�napokban sz�mtalanszor megb�nta.

- De ha t�nyleg siker�lt megcsin�lnod �s �letben van, mi�rt nem fedte fel mag�t eddig? � lenne korunk Egyik �j H�se. Mindig erre v�gyott, nem? – tette hozz� enyhe szarkazmussal.

- Nem tudom. Mondjuk, am�g egy csom� hal�lfal� szabadon m�szk�lt, nem is lett volna tan�csos felbukkannia.

Ebben megintcsak volt r�ci�. �ll�t�lagos cimbor�i k�zt Piton nem sok k�ny�r�letre sz�m�thatott volna, ha valamelyik�k megtal�lja.

Igen, de az az id�, amikor a f�rfinak hasonl� vesz�lyekkel �rdemben kellett volna sz�molnia, m�r legal�bb f�l �ve elm�lt.

Harry elgondolkodott. V�g�lis, hova j�nne vissza Piton?

A Roxfortba? Hiszen nem nagyon volna hova mennie, nem?

Na j�, de melyik Roxfortba?

Abba, ahol „igazgat�” volt? Vagy b�jitaltan tan�r? Di�k? �rul�? K�m? Gyilkos? H�s? K�ly�k? F�rfi? Mi van?

Ezzel az identit�ssal t�nyleg nem is volna olyan egyszer� visszat�rni.

Tekintete �jb�l k�r�lj�rt a lakoszt�lyban, �s mindj�rt vissza is tal�lt a val�s�gba.

Az eddigiekt�l f�ggetlen�l, m�g mindig nem kapott v�laszt az indul� k�rd�sre, hogy mit keres a f�nyk�p Hermione �r�asztal�n?

- Egy�ltal�n, mi�rt akarod megtal�lni? – pr�b�lta a fi� ker�l� �ton megk�zel�teni a t�m�t.

- Mert h�l�s vagyok neki – ism�telte meg, amit Ginnynek mondott. – �gy lenne igazs�gos, ha hasonl� �lete lehetne, mint b�rki norm�lis embernek.

- Neh�z elk�pzelni norm�lisnak – v�gta r� Harry, ism�t felmer�l� rengeteg kellemetlen �s j� p�r sz�vszor�t� eml�ke hat�s�ra kiss� inger�lten.

- Harry! M�r nem a tan�runk. �s mint azt te tudod a legjobban, soha nem is volt az ellens�g�nk – figyelmeztette szigor�an a m�g mindig a fotelban �l� l�ny.

- Ok�-ok�! Sz�val, nyomokat keresel? Nem gondoltad, hogy mi is seg�thetn�nk? Vagy valami?!

- Ront hagyd ki ebb�l!- ki�ltott fel Hermione ellentmond�st nem t�r� hangon, de azt�n kedvesebben folytatta. - L�gy sz�ves.

A fiatal f�rfi elhallgatott. Hiszen – annyiszor esz�be jutottak az elm�lt �vekben akkori meg�rz�sei – m�r hatod�vben megsejtette, hogy ha Ron �s Hermione kapcsolata egyszer befuccsol, a tri� t�bb� nem lesz ugyanolyan, mint r�gen. Hermione az�ta is igyekszik kedves �s meg�rt� lenni a v�r�s haj� fi�val, de lehet�s�g szerint kiker�li, hogy k�z�sen vegyenek r�szt b�rmiben.

- Rendben. De ha valami g�z van, ugye azonnal sz�lsz?

- Persze. Nem lesz semmi gond, nyugi – a l�ny bar�ts�gosan, megnyugtat�an r�mosolygott.

M�s k�rd�s, hogy Harry Potter ett�l nem nyugodott meg. M�r csak az�rt sem, mert az els� k�rd�s�re m�g mindig nem kapott v�laszt.

Aznap este m�g sok� nem tudott elaludni.

McGalagony a bar�tn�je melletti �res szob�ban sz�ll�solta el, ha akarn�, egy b�gr�vel hallhatn�, mit csin�l Mione a k�z�s fal t�ls� oldal�n. A gondolatra elvigyorodott. Az�rt a Roxfort falvastags�gai mellett lehet, hogy egy ilyen gyermeteg mugli tr�kk m�gsem lenne el�g.

M�gis sz�vesen megn�zte volna, ha nem l�tja senki, vajon a l�ny m�g mindig riaszt�an vastag k�nyvek olvas�s�val �ti-e agyon az id�t. Nem, biztos szabadidej�nek jelent�s r�sz�t t�lti ma m�r dolgozatok jav�t�s�val �s �rt�kel�s�vel.

Nem �rtette, mi�rt gondol most legjobb bar�tj�ra ilyen ironikusan. Hermione mindig a tri� agya volt, mindeddig �t a l�ny teljes�tm�nye tisztelettel �s h�l�val t�lt�tte el. Kritiz�lni, az ink�bb Ron reszortja volt.

„Mi zavar most?” – k�rdezte mag�t�l. A v�laszt egyetlen n�vvel meg tudta adni.

Piton.

Pontosabban nem maga Piton, hanem a nyomoz�s, amit az �nfej� eminens folytat, �rz�se szerint egy fantomot kergetve.

Aggaszt�nak tal�lta a makacss�g�t, az eg�sz titkol�z�st. B�r… el kell ismerni, volt igazs�g abban, amit a l�ny a nyilv�noss�g c�lszer� elker�l�s�r�l mondott.

�r�k m�lva, nagy nehezen v�g�l elaludt. M�lyen, �s szerencs�re �lomtalanul.

Furcs�n �rezte mag�t m�snap a Roxfortban, b�r volt tan�rai nagyon sz�v�lyesen viselkedtek vele a reggelin�l, �s k�s�bb is a nap folyam�n.

Hermion�val nagyot s�t�ltak a birtokon, a l�ny megmutatta neki, hogyan gy�gy�tj�k be a kast�lyon folyamatosan, lassacsk�n a csata �t�tte sebeket.

A di�kok �muldozva b�kd�st�k egym�st a h�ta m�g�tt. A nap sor�n sz�mtalanszor felhangzott ut�nuk az „Ott megy Harry Potter!” suttog�s, de ez csak fokozta idegens�g�rz�s�t.

M�r nem tartozott az iskol�hoz, hi�ba rohant�k meg az ott t�lt�tt �vek eml�kei szinte minden szegletben.

D�lut�n megl�togatt�k Hagridot. Hermion�t ugyan majdnem minden nap l�thatta, de a k�t „rosszcsont k�ly�k” – ahogy fogalmazott, nagyon hi�nyzott neki.

Miel�tt Ronr�l k�rdez�sk�d�tt volna, �vatosan Hermion�ra sand�tott. A l�ny mindent �rt� mosolyg�ssal tudatta vele, k�rdezzen nyugodtan b�rmit, �t nem zavarja, ha Ronr�l besz�lnek, s�t �r�l neki.

A nagydarab vad�r csak a fej�t cs�v�lta. Sokakhoz hasonl�an � sem �rtette, mi�rt is szak�tott annak idej�n Hermione a kedves, b�r n�mileg keresetlen viselked�s� fi�val.

A tan�rn� nagyon szerette Hagridot, �m err�l a t�m�r�l meglehet�sen ritk�n �s szinte csak t�mondatokban besz�lt vele. Nem mintha nem b�zott volna benne.

Csak �ppen ha m�g Ginny se �rti igaz�n, mit v�rhatna b�rki m�st�l?

Hossz� �vek alatt szerzett rutinnal h�r�tott�k el Hagrid cukr�szm�v�szet�nek tesztel�s�t, k�zben lopva �sszemosolyogtak.

Az el�z� esti besz�lget�sr�l nem esett t�bb sz�, sem a vad�rkunyh�ban, sem k�s�bb.

Az a bens�s�ges, visszafogott der�, ami kapcsolatukat az ut�bbi id�ben jellemezte, k�s� d�lut�nra �llt helyre.

Hermione a teljes feln�tt� v�l�s egyik fontos jelek�nt �rtelmezte, hogy Harry a roxfortos �vekben megszokotthoz k�pest sokkal r�videbb id� alatt k�pes felhagyni a neheztel�ssel.

V�lhet�en a fi� nem sz�vesen t�mogatja ebben a sz�m�ra olyan meghat�roz� �gyben, de mostant�l biztosra vehette, hogy akad�lyozni sem fogja.

A szem�veges var�zsl� �g�ret�hez h�ven estefel� elk�sz�nt az igazgat�n�t�l, szeretettel elb�cs�zott Hermion�t�l, azt�n kev�ske z�ld l�ng k�s�ret�ben elt�nt a l�ny kandall�j�ban.

El�z�←…….→K�vetkez�