Somnium absurdum

A Hermione l�togat�s�t k�vet� reggel Harry Potter izzadtan �bredt. Dereka alatt egy s�vban keskeny cs�kk� gy�r�d�tt a leped�. A kisp�rna a f�ld�n az �gy mellett, a takar� nagyobb h�nyada Ginny h�t�n ferd�n �tvetve.

Belet�rt a szokottn�l is ink�bb sz�nakazalra eml�keztet� s�r�ny�be, azt�n meglehet�sen zil�lt idegei helyreugraszt�sa c�lj�b�l gyorsan fel�lt �s szem�veg�t hat�rozott mozdulattal az orr�ra nyomta.
Ett�l azonban a kev�ss� pihentet� �jszaka k�pei nem sz�ntek meg nyugtalan�tani �t.

Kibor�t� �lmokban ugyan soha nem szenvedett hi�nyt, kicsi gyerekkor�t�l kezdve err�l hol Voldemort, hol az �les elm�j� �s k�l�n�sen var�zsl�bar�t Dursley csal�d mindig gondoskodott. De azok az �lmok vagy bosszant�ak �s megal�z�ak, vagy ijeszt�ek, f�jdalmasak, s�t�t j�slatokkal terhesek voltak. �s persze m�r j� ideje nem nehez�tik meg az �let�t.
Most viszont…

„Hogyan �lmodhatod m�r h�napok �ta t�bbsz�r is ugyanezt a giccsesen �mely�t� s�letlens�get?!
M�r az k�sz r�hej, hogy a Ginnyvel k�z�s fiadat – te j� �g, hol van az m�g! – Dumbledore-r�l �s Pitonr�l nevezd el! �gy egy�tt. Na persze.”

Erre a gondolatra furcsa fintor jelent meg az arc�n. Olyan morbid, de olyan morbid lenne! Minden igazol�s �s minden bizony�t�k ut�n is.

„K�l�nben is, mi van, ha csak l�nyaitok lesznek?”

Elvigyorodott az �nk�ntelen t�bbes sz�mra.

„Azt�n oda�lmodtad – nem csak most, t�bbsz�r is - Lupin �s Tonks fi�t. Hisz a sz�l�k a lehet� legjobb – b�r kis mozg�skoordin�ci�s zavarokkal illetve teliholdf�bi�val tark�tott – eg�szs�gnek �rvendenek. Hogy lenne m�r a fi� b�rhol is nevel�sz�l�kn�l?”

Tot�l �rtelmetlen.
Komolyan, ezzel az er�vel azt is �lmodhatn�, hogy v�f�ly kicsi Gr�p esk�v�j�n!

Pr�b�lt az �jszakai k�pekben valamit felfedezni, ami legal�bb nyomokban eml�keztet a val�s�gra. Mondjuk Remus�knak val�ban fiuk van. De �gy mindenest�l… Egy vicc.
Azt�n az is, hogy mindig a King’s Cross-szal �lmodik! ? Mintha m�s �rdekes nem is lenne a var�zsl�vil�gban.
Mellesleg a kim�rt tal�lkoz�s Malfoyjal. Ez is el�j�tt olykor ebben a h�lye �lomban, de legal�bb nem minden alkalommal.
T�nyleg, vajon hol lehet most a fick�?

De ami a legs�lyosabban bosszant� �s �rthetetlen volt:

„Megint szerepelt az �lmodban Hermione �s Ron. H�zask�nt. K�z�s gyerekekkel.
Amikor a j�zan �brenl�t perceiben m�r te, mint legr�gibb, legbizalmasabb bar�tjuk is r�g f�ladtad a rem�nyt, hogy �k ketten m�g valaha is… valamit egy�tt… Ugyan. Annak v�ge, ahogy m�r el�re sejtetted.
Tal�n m�gsem t�r�dt�l m�g bele, hogy szak�tottak?”

Meg a sebhely. Mi�rt kell neki imm�r sokadszor azt �lmodnia, hogy olyan idi�t�v� v�lik, aki m�g tizennyolc �v m�lva is a teljesen jelent�ktelenn� sil�nyult sebhely�t fogja tapogatni?

„Ennyire nem lehetsz nagyk�p� seg… barom, m�g majdani komoly feln�ttk�nt sem” – sz�gezte le mag�nak a j�v�re n�zve.

„Harry, t�rj �szhez, nyilv�n a rendszeres kialvatlans�g, meg az �lland� kalandos cselekv�sk�nyszer tal�l ki neked �jszak�ra pluszfeladatokat! Nem el�g izgi az aurork�pz�s?”

Ha �szint�n akart v�laszolni erre a k�rd�sre, akkor nemet kellett mondania. A var�zsl�vil�gban t�lt�tt els� h�t �v�hez m�rten a Voldemort legy�z�s�t k�vet� id�szak pszichikai szempontb�l – de csak abb�l! – lusta nyaral�snak tetszett.
A hetekig tart� kezel�s a k�zvetlen testi �s lelki kimer�lts�g�t megsz�ntette, a sebeket t�bb�-kev�sb� kisebb karcol�sokk� sim�totta, �m a bel�iv�dott, �s szok�ss� v�lt tettrek�szs�get nem tudta elt�ntetni.

Bizony, Harry Potter az egyre ink�bb norm�lisnak mondhat� var�zsl��letben olykor, nos, unatkozott.
B�rmennyire irt�zott a sajt� nyilv�noss�g�t�l, a k�r�l�tte lassan elcsitul� hull�mok azt a k�nyelmetlen �rz�st keltett�k benne, hogy mind kev�sb� �s kev�sb� van r� sz�ks�g.
Vagy igazs�gosabb meg�t�l�s szerint r�juk. Hermion�val �s Ronnal egyetemben. Meg a h�sies DS-tagokkal, Billel, a t�bbi Weasleyvel, azokkal, akik a legutols� percig k�zd�ttek.

�gy l�tszott, a var�zsvil�gban �l�k nagyobb r�sze els�sorban felejteni szeretett volna. Az eml�kez�st lassacsk�n a k�z�s gy�sznapp� nyilv�n�tott �vfordul�ra k�v�nt�k visszaszor�tani.
Mindez term�szetesen �rthet� volt, de neki, akinek az eg�sz addigi �let�t egy k�ldet�s hat�rozta meg, nem esett j�l.

Id�r�l id�re kereste a lehet�s�g�t, hogy �jabb hal�lfal�kat kutasson fel �s juttasson lakat al�. Megnyugtat� volt a tudat, sz�m�ra azt�n k�l�n�sen, hogy a „lakatokat” imm�r nem a megb�zhatatlan, k�ny�rtelen dementorok, hanem j�l k�pzett �s sz�zf�le m�gikus m�don ellen�rz�tt aurorok sokas�ga tartja z�rva.

M�gis, tov�bbra is gyakran azon t�prengett, hogyan kellene az �rtatlan, h�tk�znapi var�zsl�kat a s�t�ts�g fenyeget�s�t�l meg�vni.
Olykor Remussal is err�l besz�lgetett. A rendtagok k�z�l �t �rezte mag�hoz a legk�zelebb, �s ami�ta egy fed�l alatt �ltek, a f�rfi csaknem olyan j� bar�tja lett, mint Ron, vagy m�g ink�bb Sirius annak idej�n. Legink�bb vele osztotta meg azokat a gondolatokat, amik a k�vetkez� var�zsl�nemzed�kek meg�v�s�r�l sz�ltak.

Lupin szokott t�relm�vel magyar�zta, hogy minden korok terh�t nem hordhatja Harry egymag�ban, de ha m�r ilyesmin t�ri a fej�t, akkor a j�v� m�gusai �s boszork�nyai igen nagy haszn�t venn�k egy felk�sz�lt, kiv�l� l�lekjelenl�ttel �s nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkez� tan�rnak.
K�sz�nte sz�pen, tudta is, hogy Remusnak igaza van, de ez annyira nem neki val�.
Hermione, � igen, � alkalmas tan�rnak.
B�r m�g mindig rajong� �mulattal szerette a Roxfortot, saj�t mag�t nem tudta elk�pzelni ott, a nyikorg� katedra m�sik oldal�n. B�rhol m�sutt pedig m�g�gy sem.
Csakis olyan helyzetekben, ahol valaki k�zvetlen vesz�lyben volt.

„A francba! M�g a v�g�n igazat kell adnod Hemion�nak abban, amit a megment�si k�nyszeredr�l mondott” – gondolta ezen a ny�g�s reggelen sokadszorra.
A rosszul siker�lt �jszakai nyugodalom induk�lta d�h�ben megvonta a v�ll�t.

„Na �s, ha megment�si k�nyszered van? A mell�kelt �bra szerint nem tudod magadb�l kiiktatni.
Pr�b�lj meg egy�tt �lni vele, �s f�leg, haszn�ld valami �rtelmes c�lra! De hiszen azt teszem” – vitatkozott mag�val, mik�zben nagyon lassan �s csendesen f�lkelt, majd halkan le�vakodott a konyh�ba, nehogy f�lverje a fiatal boszork�nyt, aki ezen a h�tv�g�n a t�li sz�netet megel�z� utols� est�n megl�pett a nagy m�lt� int�zm�nyb�l, �s most cs�ndesen, nyugodtan szuszogott az �gy m�sik oldal�n az � takar�ja �s a csillogva sz�tter�l� v�r�s hajs�tor takar�s�ban.

„Igen, t�nyleg sok aljad�kot seg�tett�l megfelel� fel�gyelethez, de k�zben mindig, minden alkalommal kerested a vesz�lyt. Mi�rt? Mert sokkal �rdekesebb volt egy neh�z �s vesz�lyes feladatot megoldani, mint egy olyant, ami egyszer�en csak f�rads�gos.
Na persze, Piton biztosan oktalan �s felel�tlen h�sk�d�snek, vagy felt�n�si viszketegs�gnek min�s�ten� a viselked�sedet…
Remus is – hallotta valahonnan bel�lr�l –, �s Remus a bar�tod.
Mi�rt hiszed kitart�an ezt a h�lyes�get, hogy ha �pp nem mentesz meg senkit, akkor nincs r�d sz�ks�g?
Itt van Ginny. Szeret. Szereted. Gondolod, hogy nagymama kor�ban is egy h�bor�s h�ssel szeretne majd �lni?”

Harry Potter – l�v�n azon a reggelen mintegy tizenkilenc �ves - erre a k�rd�sre ink�bb csak sejtette, mint tudta a v�laszt.

A gondolat, hogy Piton feltehet�leg egy nyegle �s hi� kamasz magatart�s�nak tudn� be a gondolatait, nem vid�totta fel. M�r tudta, hogy l�tezik m�sf�le b�tors�g is, mint az �v�. Nem olyan l�tv�nyos, nem olyan elsz�nt, sz�razabb, szik�rabb feladatokkal, de �pp ett�l kegyetlen�l neh�z lehet. Pontosan a mogorva ellenf�l hal�la �rtette meg vele ezt az egyszer� igazs�got.

M�sr�szt ott volt p�ld�nak ok��rt Draco Malfoy. Akir�l igaz�n neh�z lett volna megmint�zni a b�tors�g szobr�t. Hozz� k�pest minden bizonnyal jogosan �rezheti mag�t b�tornak.
De hogy ne legyen a p�lda olyan ellenszenves sz�m�ra, itt van legjobb �s egyetlen n�nem� bar�tja, Hermione.
�t sem nevezn�k kifejezetten b�tornak. Kitart�, �s a bajban mindig mindent egy�tt csin�lt v�gig vel�k, s�t, egy ideig csak vele. Viszont �nk�nt, csak �gy nem keresi a vesz�lyt, puszt�n pr�b�l alkalmazkodni hozz�, ha m�r tudja, hogy nem ker�lheti el. De am�g van m�s megold�s…

„Ne l�gy igazs�gtalan, Harry – hallotta mag�t -, az, hogy valaki nem vakmer�, nem azonos azzal, hogy nem b�tor!
K�l�nben is, �pp tegnap jutott�l arra, hogy Hermione megint kit�z�tt maga el� valami titokzatos c�lt, ez mi, ha nem b�tors�g?
Hogy egyed�l, seg�ts�g n�lk�l dolgozik (m�r megint). De vajon mi a fen�vel foglalkozhat?” – tette f�l mag�nak ism�telten a tegnapi k�rd�st, �s mindj�rt el is hat�rozta, nem nyugszik, m�g a dolog v�g�re nem j�r.

Ebben a pillanatban azonban a legifjabb, legv�r�sebb haj� �s legink�bb n�i kiad�s� Weasley jelent meg a konyhaajt�ban; �s olyan csillog�, bens�s�gesen meleg kar�csonyt megel�legez� mosollyal k�sz�nt�tte, hogy Harry hosszabb id�re eg�szen m�sf�le �lmokba �s titkokba mer�lt, mint amelyek az addigi percekben foglalkoztatt�k.

El�z�←…….→K�vetkez�