– Hogy tehetted ezt, Harry?! – �v�lt�tte higgadts�g�nak allegorikus toj�s�b�l kik�sz�l�dva, az apr�bb m�szh�j maradv�nyokat tompor�r�l szint�n csak jelk�pesen ler�zogatva Ronald Weasley.

– Azt hiszem, ezt m�r megbesz�lt�k, Ron. �s ha megk�rhetlek, ne �v�lts, mert ha fel�bred Caleb, p�lca n�lk�l fogom amput�lni a tok�dat.

– De pont �t, Harry?! Pont �t?!

– Igen, pont �t – mondta kem�nyen az ifj� apuka. – Tudtam, hogy ki leszel akadva, de nem hittem, hogy egy h�tbe fog telni, mire v�gre felfogod.

– De az egy hal�lfal�! Egy semmirekell�, undok kis g�r�ny!

– Lehet, Ron – s�hajtotta a fekete haj� f�rfi. – De az a semmirekell� g�r�ny a fiam keresztapja, �ppen ez�rt megk�rlek, hogy tov�bbiakban, a jelenl�temben ne s�rtegesd – k�z�lte, majd a v�r�s haj� istencsap�s�t kil�kd�ste az ajt�n, �s miut�n kell�en hangszigetelte a helyis�get, kisfia �gy�hoz l�pett, s a kezd� szinten indul� sz�l�k nyugtalans�g�val, aggodalm�val kezdte figyelni, hogy l�legzik-e m�g.

~D~

Sz�, ami sz�, nem csak a V�r�s Puszt�t�t viselte meg Draco keresztap�v� v�l�s�nak h�re – bizony Granger sem j�rt �r�mcs�rd�st a bejelent�st�l, �m neki enyh�n sz�lva is komolyabb oka volt erre, mint holmi f�lt�kenys�g, vagy irigys�g.
A borzas n�szem�ly ugyanis az�rt nem csapta �ssze fick�san a kezeit, �s pattant fel az asztalra egy sereskors�val a feje tetej�n, mert Harry, mint legjobb bar�t, ragaszkodott hozz�, hogy � legyen a keresztanya. Hermione, aki eddig szent�l hitte, hogy ha el�g er�teljesen pr�b�lja elker�lni a Malfoyjal val� tal�lkoz�sokat, �s a k�telez�en egy�tt t�lt�tt id� alkalm�val Patrickkel �s Ronnal foglalkozik, elker�lheti a k�nosabb szitu�ci�kat, most kapott a sorst�l egy kellemes kis balhorgot, minek hat�s�ra marad�k �nbecs�l�se rem�nyvesztetten pottyant a porba.

Egy h�t telt el az omin�zus pillanat �ta, mikor is a Potter-Parkinson p�r bejelentette a nagyk�z�ns�gnek k�v�ns�g�t, �s m�g Malfoy – �lvezve Weasley �s Dawn fukarkod�ssal �titatott pillant�sait – v�gan vigyorogva fogadta az aj�nlatot, egykori j�tsz�t�rsa, nevezetesen a bodri vigyora meglehet�sen k�nyszeredetten hatott.

�m, amit a t�rsas�g legnagyobb r�sze nem vett �szre, tal�n pontosan az�rt, mert �szrevehetetlen �s felismerhetetlen, az Ginny Weasley k�l�n�s, gondolati �ton terjed� elmebaja volt. A v�r�s h�lgyem�ny �gy fert�zte meg mag�t ezen v�russal, hogy m�g � maga sem tudott r�la, �ppen ez�rt nincs mit csod�lkozni azon, ha azon elk�pzel�seit, miszerint megszerzi mag�nak Malfoyt, m�g ha az �let�be ker�l is, teljesen norm�lisnak v�lte.
A Sors, mint hoppmester, ez�ttal nem �llta �tj�t a l�ny v�gyainak, �gy Ginny sz�m�ra t�k�letesnek mondhat� volt a pillanat, mikor a t�rsas�g t�bbi r�sze haza�rt azon az omin�zus napon, amelyen Caleb Potter megl�tta a napvil�got.
Mrs Weasley volt az, aki els�k�nt benyitott az ajt�n, hogy megn�zze, p�tyolgatottja j�l van-e, s nem b�rta visszatartani azt az apr� kis sikkant�st, amelyet az el� t�rul� k�p v�ltott ki. R�gvest �sszetoborozta h�t a h�z t�bbi lak�j�t is, �s egy�tt kukucsk�ltak be a szob�ba, ahol Harryt �s Pansyt l�thatt�k az �gyon szundik�lva, m�g Malfoy, kez�ben a kis Calebbel, a fotelban hortyogott.
Nagyj�b�l ez volt az a pillanat, mikor az ifjonti, v�r�s haj� l�ny elm�j�b�l a r�zsasz�n� k�d kiseperte az „���, de cuki” t�pus� gondolatokat, �s hely�k�n nem maradt m�s, mint a Szent C�l, melynek hat�s�ra felsejlett egy j�v�k�p, benne pedig egy habos-zsabos, h�feh�r menyasszonyi ruha �szott a leveg�ben, fanf�rok �s h�rf�k zengt�k �mely�t�en gusztustalan n�t�ikat, �s egy�b, borzaszt�an h�nyingerkelt� dolgok t�rt�ntek. Kezdve egy boldogs�gt�l k�nnyez� Draco Malfoyjal.

~D~

Azonban, m�g a Weasley-l�ny elmebaja csup�n lappangott, addig a Malfoyn�l bek�vetkezett v�ltoz�sok nem bujk�ltak a k�lvil�g el�l.
M�gis, tal�n egyed�l Harry Potter volt az, aki val�s�gosan is �szrevette a sz�kes�g ezernyi �larca �s p�nc�lja alatti v�ltoz�st, mely puszt�n csak akkor mer�szkedett ki a vil�g porondj�ra, mikor Draco azt hitte, senki sem l�tja.

�m a Kis Vill�mh�r�t� �jabb tan�bizonys�got tett arr�l, hogy tudja, mi a bar�ts�g: m�g az ex-mardek�rossal sem igyekezett megbesz�lni annak gondjait, s�t, m�g csak nem is pr�b�lta bel�le kiszedni, hogy mi b�ntja.

Elv�gre nagyon j�l tudta.

�ppen ez�rt, miut�n siker�lt meg�rtetnie Pansyvel, hogy nekik most s�rg�sen el kell menni�k, hogy kettesben egy s�t�t tegyenek a v�rosban – �s ezt az aj�nlatot megtoldotta n�h�ny nagyon dr�ga ruha megv�tel�nek �g�ret�vel –, felkereste bar�tj�t, annak rezidenci�j�n.

– Nem – jelentette ki Malfoy, mikor Harry k�z�lte vele a k�r�s�t.

– K�ny�rg�m, Malfoy! – meresztett kiss�rk�ny m�ret� szemeket a H�s. – Pansy m�r napok �ta r�gja a f�lem, n�zd, milyen r�csk�s lett a sz�le – tartotta oda hall�szerv�t a sz�szi arca el�.

– Potter… – s�hajtotta a z�ld-ez�st. – Komolyan azt akarod elhitetni velem, hogy Pansy m�sf�l h�ttel a sz�l�s ut�n m�r est�lyi ruh�t akar venni?

– Ne n�zz �gy r�m – vont v�llat Harry az �t fix�roz�, k�rd� pillant�sra. – M�gis mit mondhattam volna neki, mikor t�rden �llva k�ny�rg�tt egy est�lyi�rt? „Bocs, Pan dr�g�m, de hi�ba j�tt ki a gyerek, te m�g mindig kicsit sz�les vagy.”?

– T�rden �llva k�ny�rg�tt…? Hogy lehetsz ilyen �tkozottul perverz, Potter? Az a szerencs�tlen l�ny csak most sz�lt.

– Hogy rohadn�l meg a mocskos fant�zi�ddal egy�tt – morogta az ex-griffend�les. – Naaa, most komolyan! Megteszed ezt a sz�vess�get, mint a gyerek keresztapja, vagy k�rjem meg Ront?

– Neked elk�lt�z�tt a j�zaneszed?! Weasley-re b�zn�d a saj�t gyerekedet?! Milyen apa vagy te?! J�, hogy nem egyb�l a S�t�t Nagy�rnak adod oda, hogy b�bics�szk�dj�n!

– Teh�t ezek szerint megteszed…?

– Mrs Weasley mi�rt nem tud r� vigy�zni?

– Mert � naphosszat csak g�gy�g neki, amikor meg �pp nem ungyulizik, akkor �r�m�ben pityereg.

– …

– K���rlek, Malfoooy! – Ha volt valami, amiben a Kis Apuka profi volt, az a k�ny�rg�s, �gy teh�t az a szerencs�tlen marha… m�rmint Draco, v�g�l beleegyezett…

… a f�l napig tart� sz�v�sba.

~D~

M�g a h�z t�bbi tagja l�tsz�lag nem tulajdon�tott t�l nagy jelent�s�get azon esem�nynek, hogy a d�lut�n folyam�n Draco fog vigy�zni a picire, addig az ifjabbik Malfoy mellkasa Pamela Andersont megsz�gyen�t� m�don dagadt, de nem a szilikont�l, csup�n a b�szkes�gt�l.
Az �n�rzet eme, meglehet�sen f�rfias kifejez�d�si m�dja akkor sem hagyott al�bb, mikor Harry �s a kiss� furcsa, �rtetlenked� k�pet v�g� Pansy t�voztak a h�zb�l, Draco szob�j�ban hagyva a kis, �s a nagy gyereket.
Azonban, m�g az el�zm�nyekb�l �gy t�nt, hogy a totyis �s a feln�tt, er�s f�rfi nyugalm�t semmi sem zavarhatja meg, �gy ez a te�ria azon nyomban romba d�lt, mihelyt kezdet�t vette a h�z lak�inak l�togat�si sorozata.

Caleb nyugodtan, a vil�gra �rdektelen�l szundik�lt a sz�kes�g szob�j�ba ideiglenesen �ttelep�tett kis�gy�ban, m�g b�szke felvigy�z�ja vigyorogva olvasta a Reggeli Pr�f�ta sportrovat�t, mikor is el�sz�r Molly Weasley tett l�togat�st a kis du�n�l, az ir�nt �rdekl�dve, hogy minden rendben van-e, nincs-e sz�ks�g�k tejre, atomreaktorra, als�nadr�gra, �s �gy nagyj�b�l b�rmire. Miut�n Draco egy „K�sz�nj�k, j�l vagyunk”-kal t�voz�sra b�rta a vonakod� asszonys�got, p�r perc m�lva Granger, �s a mellette �ll�, felt�n�en j�kedv� Ronald kocogtatt�k meg Draco t�relm�nek �s szob�j�nak ajtaj�t, s szeml�t tartottak az �jonc keresztapa f�l�tt. Amint meggy�z�dtek r�la, hogy Caleb biztons�gban fekszik az �gy�ban, �s nem fejjel lefel� l�g ki az ablakon, t�voztak, �m a p�ros l�tv�nya valami okn�l fogva led�rg�lte Draco vigyor�t.
�ket el�sz�r a fur�n szend�nek l�tsz� Ginny, majd Lupin, Tonks �s Longbottom k�vett�k, m�g v�g�l Malfoy, nem b�rva tov�bb a „Minden rendben? Nincs sz�ks�getek valamire?” k�rd�sk�rt, eg�sz egyszer�en hangszigetelte a szob�t, �gy a tov�bbi zaklat�sokra immunis maradt.
Visszatelepedett h�t im�dott fotelj�be, �s ism�t belemer�lt a Chudley Cs�zlik cs�nya veres�g�r�l sz�l� cikkbe… eg�szen k�t percig.

Ekkor ugyanis megt�rt�nt vele a vil�g legr�miszt�bb dolga: a gyerek fels�rt a kis�gyban.

A sz�kes�g bels� v�szvillog�ja meghib�sodhatott, mert a f�rfi ahelyett, hogy norm�lis ember m�dj�ra, hanyatt-homlok elmenek�lt volna a b�mb�l� rugdal�z�t�l, odal�pett, �s kez�be vette a picit.

– Na, mes�lj, mi a probl�ma? – k�rdezte a cseppet.

Amaz, kicsinys�g�b�l kifoly�lag, nem v�laszolt, azonban az ex-mardek�rosnak kifejezetten j� szimata volt, �gy teh�t az a t�m�ny, orrfacsar� b�z sem ker�lhette el a figyelm�t, ami a leg�jabb Potter kiad�s h�ts� testt�ja fel�l terjengett.

A sz�szi egy s�hajjal megadta mag�t a sors�nak, a kisasztalhoz l�pett, �s elhelyezte rajta a gyermeket, majd �gy gondolva, ezt egyszer �gyis leveri Potteren, neki�llt a vetk�ztet�snek.
Eg�szen addig nem is volt gond, m�g csup�n a rugdal�z�t�l, �s az alatta tart�zkod� trik�szer�s�gt�l szabad�totta meg a picit.
Nem, az igazi probl�m�k a pelenka elt�vol�t�s�n�l kezd�dtek. Ugyanis, amint leker�lt a gumibugyi az egyre vid�mabb� v�l� Calebr�l, Malfoy arca a z�ldnek egy igen �rdekes �rnyalat�t vette fel, mik�zben �rezte, hogy eb�dje megunta a gyomr�ban val� boml�si folyamatokat, �s kiutat keresve szorult helyzet�b�l, elindult vissza, a torka fel�.

Egyetlen mozdulattal hajtotta f�lbe a pelust, �s haj�totta a fal melletti, nyitott sz�j� h�ziman�t mint�z� kuk�ba a gyereket.

F�l pillanatot vett ig�nybe, hogy agy�ig eljusson a kez�ben tartott, b�d�s pelenka �s a kuka fel� vid�man sz�rnyal� Caleb k�pe, �s tov�bbi egytized m�sodpercre volt sz�ks�ge ahhoz, hogy felfoghatatlan gyorsas�ggal a rep�l� totyis ut�n vesse mag�t. Csod�k csod�j�ra siker�lt elkapnia Potter t�rpe kiad�s�t, m�g ha csak a l�b�n�l fogva is, �gy amint megford�totta, �s mag�t�l kart�vols�gra eltartotta a l�legz�-g�gy�g� kis b�zgomb�cot, visszaslattyogott vele az asztalhoz.
Visszaslattyogott volna, ha r�pt�ben el�z�leg nem haj�tja el a pelenk�t, ami most a l�ba al� ker�lve bebizony�totta Draco sz�m�ra, hogy tartalma bizony cs�szik. �gy t�rt�nhetett h�t, hogy mindenki sz�szije hanyatt v�g�dott a padl�n. Szerencs�j�re el�g er�sen tartotta a r� b�zott �rd�g�t, hogy az ne rep�lj�n ki a karjaib�l, �m �gy viszont � volt az, aki alaposan odaverte a fej�t.

Morcosan t�p�szkodott fel, �s miut�n elhelyezte a m�sf�l hetes gyermeket az asztalon, egyetlen p�lcamozdulattal, arc�n pedig undorod� kifejez�ssel elt�ntette a padl�r�l �s cip�j�r�l a pelenk�t, �s annak tartalm�t. Lelk�ben megsz�laltak az orgon�k, dicshimnuszt j�tszva �gyess�g�nek, ami�rt ilyen �tletesen megoldotta a probl�m�t, ez�rt h�t, ha lehets�ges, m�g ink�bb dagadoz� mellkassal fordult vissza keresztfi�hoz, hogy alaposan letisztogassa, �s visszacsomagolja.
Amint elkezdett arc�ba spriccelni a s�rga folyad�ksug�r, egyb�l nagyanyja jutott esz�be, �s az az omin�zus este, mikor a huzatos v�nasszony gyermekkori k�peit mutogatta a h�z n�szem�lyeinek – t�bbek k�z�tt azt a bizonyos fotogr�fi�t, melyen � permetezte ugyanilyen m�don nyakon tulajdon apj�t. Csukott szemmel �s sz�jjal, m�gis elborzadva v�rta ki a pisil�s v�g�t, mik�zben a gyermek �r�mteli visong�s�t hallva valami okn�l fogva elkezdtek a hal�nt�k�n �s a nyak�n hull�mzani az erek.

– Ezt egyszer m�g nagyon meg fogod keser�lni, te kis gazember – k�z�lte orrhangon, miut�n elapadt a folyam. A gyermek csup�n n�zett r� nagy, k�k, vigyorg� szemekkel, �s b�r fogatlan mosoly�t l�tva Draco egy pillanatra megingott azon elhat�roz�s�ban, hogy ha nagyobb lesz, eldugja el�le a macij�t, �m v�g�l �gy d�nt�tt: ami j�r, az j�r.

Miut�n alaposan megtisztogatta mag�t az illetlen dolgokt�l, �s sikeresen �tcsomagolta a gyereket, fogta, �s minden el�rel�t�s n�lk�l visszafektette a kis�gyba.

Ekkor vette kezdet�t Az Ord�t�s.

A sz�kes�g pr�b�lkozott mindennel, ami csak elk�pzelhet�: etet�ssel, itat�ssal, b�fiztet�ssel, de �gy t�nt, semmi sem haszn�l, Caleb vigasztalhatatlannak bizonyult, folyamatos b�mb�l�s�vel igyekezve idegileg lerongyolni felvigy�z�j�t.

V�g�l Malfoy, kez�ben az �v�lt�vel, letelepedett a fotelbe, �s megpr�b�lta a gyermeknek elmagyar�zni, hogy a Chudley Cs�zlik veres�ge az�rt j�, mert ez Weasleynek rossz.

Az ifj� Pottert nem lehetett ilyen k�nnyen lekenyerezni.

– �, Merlin strandpapucsos ball�b�ra k�rlek, ne s�rj m�r! – ny�gte a sz�ke f�rfi. – H�t mi bajod van neked?! Nem az�rt mondom, hogy fenyegesselek, de nem ny�jtasz valami sz�p l�tv�nyt, mikor a gig�dat mutogatod! Hallgass m�r el… Tente, Caleb, tente… Hogy ap�d is akkor rohadt volna meg, mikor esz�be jutott t�ged megcsin�lni!

Mivel a gyermek mindenf�le fenyeget�sre immunisnak bizonyult, ellenben Malfoy k�t�lnek titul�lt idegei c�rnav�konys�g�ra fogytak az elk�vetkezend� f�l �r�ban, a sz�kes�g bevetette utols�, el�re hal�lra�t�ltnek v�lt �tlet�t: �nekelni kezdett.

– Ragyogj, ragyogj, kis csillag, b�mullak: mily’ messze vagy. F�nn a vil�g ablak�n, �kk� az �g b�rsony�n. Ragyogj, ragyogj kiscsillag, nekem ragyogsz, b�rki vagy.*

Meglep� m�don, amint felhangzott a r�vidke dal els� str�f�ja, az ord�t�s �gy maradt abba, mintha elv�gt�k volna. Draco csod�lkozva n�zte a karjaiban tartott cs�pps�get, �s l�tta, ahogy annak szemei fokozatosan lecsuk�dnak, majd mellkasa egyenletesen kezd emelkedni.
Ahelyett azonban, hogy a „Na v�gre!” t�pus� gondolatok sz�llt�k volna meg az agy�t, mind�ssze egyetlen dolog volt k�pes kit�lteni a gondolatait: az az apr� kis �k�l, ami a mutat�ujja k�r� szorult.
Legsz�vesebben megk�rdezte Harryt, hogy �rdemes-e �gy �lni, m�g akkor is, ha valahol nagyon m�lyen m�r � maga is tudta a v�laszt: csak �gy van �rtelme.

~D~

�r�kkal k�s�bb, mikor Potter bel�pett a szob�ba, �s megl�tta a b�k�sen szundik�l� p�rost, mag�ban elvigyorodott. Tudv�n tudta, hogy bar�tja mennyire hevesen igyekszik elz�rk�zni bizonyos �rzelmekt�l �s helyzetekt�l, s most �gy t�nt sz�m�ra, hogy tulajdon fi�t felhaszn�lni Malfoy falainak lebont�s�hoz, remek �tlet volt. �gy teh�t halkan beh�zta maga m�g�tt az ajt�t, �s k�p�n egy m�sok sz�m�ra beazonos�thatatlan arckifejez�ssel les�t�lt a konyh�ba.

– Caleb? – k�rdezte azonnal Pansy.

– Fent van Drac�val.

– Nincs semmi bajuk? Mekkor�k a k�rok? – Blaise eg�sz nap vidoran gondolt t�rsa megpr�b�ltat�saira, �gy jelen pillanatban �hesen v�rta az inform�ci�kat.

– K�sz�nj�k, j�l vagyunk – hangzott fel ekkor a l�pcs�n lefel� trappol� Malfoy hangja, aki egy pillanat m�lva meg is jelent, karj�n a gyerekkel. – Potter, ha legk�zelebb kiosonsz a szob�b�l, lehet�leg egy kicsit halkabban tedd, mert �rz�keny a f�l�nk – k�z�lte az apuk�val.

– Milyen napotok volt?

– Nyugalmas – vetette oda f�lv�llr�l Draco, mik�zben �tny�jtotta Pansynek a gyereket. – Ett�nk, ittunk, aludtunk.

– Pelenk�zt�l is, Malfoy? – r�h�g�tt fel Ron.
A sz�szi egy h�v�s pillant�ssal v�gigm�rte a v�r�s haj� hi�n�t, majd a lehet� legarrog�nsabb hangnemben felelt:

– K�pzeld, Weasley: igen. Tudod, ez egy kisgyerek, akit bizony, b�rmilyen hihetetlen, de n�ha �t kell csomagolni.

– TE PELENK�ZT�L?! – n�zett r� nagy szemekkel Blaise.

– Mi�rt, mit v�rt�l? Hogy hagyom b�zleni? – r�ntott v�llat Draco. – � a keresztfiam, teh�t term�szetes, hogy gondoskodom r�la.

L�tva, hogy siker�lt minden jelenl�v� arc�ra hitetlenked�st, s�t, megr�k�ny�d�st csalnia, Draco elsuttogott egy „Frank� vagy, Merlin!”-t, majd, m�g mindig a t�k�letes keresztapa szerep�t alak�tva, fels�t�lt a szob�j�ba, abban a biztos tudatban, hogy Caleb mesterked�sei ellen�re, t�k�letess�get foganatos�t� h�rnev�n nem esett csorba.





* Halov�ny lila Lalim sincs, hogy mi ez a dal, csak valami�rt eml�kszem r�.



Szerz� megjegyz�se:

Sziasztok!
Huh… f�l �v kihagy�s ut�n, de v�gre megint itt, m�g ha csak egy ilyen heveny�szett fejezettel is. Nem szeretn�m nagyon szapor�tani a sz�t, nyilv�n �gyis tiszt�ban vagytok vele, hogy ezer meg ezer bocs�natk�r�ssel gazdagodtatok �ltalam. Mostan�ban legt�bbsz�r az is komoly er�fesz�t�sbe ker�l, hogy reggel felkeljek az �gyb�l, �s m�g ennek ellen�re is van, hogy eg�sz nap csak �l�k a g�p el�tt, �s elny�lt sz�jjal b�mulom az ikonokat az asztalon. Nincs er�m, energi�m, �s nemhogy nekem, de m�g az orvosoknak sincs �tlet�k, hogy mi bajom lehet. M�g az egyik komolyabb testi bajt emleget, addig a m�sik ink�bb a depresszi�ra fogja. Mindegy, ez egy�ni szocproblem, sz�val l�ssuk a t�rt�nettel kapcsolatos dolgokat:

Friss�t�s a t�rt�netb�l holnap (2009. janu�r 16.) v�rhat�.

Az elm�lt id� folyam�n rengeteg e-mailt kaptam, amelyben afel�l �rdekl�dtek, hogy �ll a t�rt�net, mikor lesz friss�t�s, �s hasonl� dolgok. Nagyon szeretn�m ezt megk�sz�nni, mert borzaszt�an j�l esik, hogy a hossz� kihagy�s ellen�re is sokan v�rt�k a sztori folytat�s�t. :) Azonban volt egy egy�n, aki, ha nem is t�l kedvesen, de meg�rdekl�d�tt egy bizonyos dolgot. Mivel a hangneme meglehet�sen s�rt� volt, ez�rt nem kapott v�laszt, de �gy d�nt�ttem, h�tha van, akit �rdekel ez a dolog, ez�rt egy r�gebbi �rtekez�semet megosztom veletek a t�m�ban.

Arr�l van sz�, hogy „mi�rt nem �rok �n b�vebben a k�rnyezetr�l”?

Ennek nagyon egyszer� a magyar�zata: idegbajt kapok a t�jle�r�sokt�l. �n nem tudok f�l oldalakat megt�lteni azzal, hogy mik�zben k�t b�r�nyfelh� sm�rolt, a k�zeli vid�k f�inak lombjain – amelyek levelekb�l �lltak, z�ldek voltak, �s meglep� m�don sok volt bel�l�k – milyen �terien csillant meg a Nap �ltal kibocs�tott sugarak aranys�rga f�nye, m�g a madarak is eldalolt�k a Tavaszi sz�l vizet �raszt c�m� �r�kz�ldet, mik�zben trill�zva j�rtak �r�mcs�rd�st a ragyog� tavaszi id� felett, r�ad�sul a vir�gok szirmaikat bontogatt�k, �s Draco gondolatainak szell�csk�i tovasuhantak a sz�lr�zsa minden ir�ny�ba.
S�t�tt a nap, voltak ott f�k, akadt egy-k�t bokor is, �s k�sz.
Ugyanez vonatkozik a helyis�gek le�r�s�ra.
Tal�l�s k�rd�s: Mi lehet egy szob�ban?
Elef�nt nincs.
A traktor is gyan�s…
Asztal, �gy, szekr�ny, k�nyvespolc, fotel, meg n�h�ny elhaj�tott als�gatya. Nyista.
Tess�k megk�vezni �rte, de ez van. Voltak ugyan gyatra pr�b�lkoz�saim ennek kik�sz�b�l�s�re, de ink�bb hagytam az eg�szet a francba. Ett�l f�ggetlen�l azonban higgy�tek el: semmit nem rejtegetek a szob�kban. A t�rt�net szerelmi sz�l�nak megold�sa nem az lesz, hogy Hermione, megl�tva Malfoy, a szekr�ny al�l kikandik�l� „�n kicsi p�nim” mint�zat� boxerals�j�t, a sz�szi karjaiba veti mag�t, mert h�t, aki a p�nikat szereti, rossz ember nem lehet.

�hm… H�t, most nagyj�b�l ennyi. Amennyiben k�rd�setek van, vagy ilyesmi, a kritik�kra igyekszem v�laszolni, de kereshettek a ficblogban is: http://fanfic.hu/meriforum/viewtopic.php?t=559

Legyetek rosszak, szobatiszt�k! :)

�dv�zlettel:

Drahiss, a p�ty�g�

El�z�←…….→K�vetkez�