„–Azon t�n�d�m, mi lesz a bet�kkel, amiket az emberek �r�s k�zben kih�znak, kit�r�lnek, kirad�roznak. Hov� lesznek azok a sz�mkivetett, eltasz�tott, f�lredobott bet�k? Lehets�ges, hogy elkeseredett hord�kba gy�lnek? Bel�l�k lesznek a gonosz �r�sok? A rossz k�nyvek?
– Meglehet. �s mi van, ha nem mindegyik sz�mkivetett keseredik meg? Ha a t�r�ltek k�z�l t�bben �gy �rt�kelik, hogy voltak�ppen elnyert�k a szabads�gukat? M�g az sem kiz�rt, hogy az � soraikb�l j�nnek a graffitik.”

/Vavyan Fable/

– Azt hiszem, hogy �n tudom, mi ez – mondta t�preng� hangon Blaise.
– Oh, val�ban? Akkor esetleg el�ruln�d nek�nk is? – hitetlenkedett Malfoy.
– Ez k�rlek, egy mugli dementor!
– Na persze! – ki�ltott fel Ron. – �s ugyan, �ruld m�r el, hogy akkor m�gis mi�rt nem t�ntek el a sz�p eml�keim?!
– Az�rt, Weasley, mert neked olyanok nincsenek!
– Kapd be, Malfoy!
– Szeretn�d, mi?!
– Vigy�zz magadra, Malfoy, mert esk�sz�m, hogy olyat teszek, amit magam is megb�nok!
– Mi�rt?! �ngyilkos akarsz lenni?! Ne b�nd, mi sem b�nk�dn�nk – legyintett a sz�kes�g.
– L�gy �vatos velem, te mocskos hal�lfal�, k�l�nben esk�sz�m, hogy magamhoz ny�lok!
– Hogy mi van?! – vony�tott fel a r�h�g�st�l Blaise.
– �gy �rtettem, hogy a p�lc�mat fogom megfogni! Azt a kis, v�kony botot, amint �ssze-vissza r�ngatok, �s akkor kil�!
A dolog pikant�ri�j�t tekintve nem csoda, hogy m�g az el�bbin�l is hangosabb hahot�z�s vette kezdet�t. Neville k�ptelen volt l�bon maradni, �gy h�t t�rdre esett, mik�zben z�poroztak a k�nnyei; Blaise lecs�szott a kanap�r�l, ez�ltal led�ntve az el�tte �lldog�l� Drac�t a l�b�r�l, aki sikeresen nekiesett az asztalnak, alaposan beverve a fej�t. Patrick Dawn a tol�sz�k�ben �lt, �s er�teljesen pr�b�lt higgadt, kiegyens�lyozott maradni, �m, mivel ut�lta Weasleyt, �s ismeretes volt sz�m�ra a t�ny, miszerint „legjobb �r�m a k�r�r�m”, �gy � sem fogta vissza mag�t, felszabadultan nevetett. Egyik�k sem foglalkozott a magatehetetlen d�h�ben toporz�kol� Ronnal.

Alig egy m�ternyire t�l�k pedig a heves vit�t kiv�lt�, sz�mukra behat�rolhatatlan, �s megnevezhetetlen ok fek�dt. A l�nyok, Mrs. Weasley �s Harry �ppen bev�s�rl� k�r�ton voltak, �gy nem maradt a h�zban egyetlen ember sem, aki seg�ts�g�kre lehetett volna a dolog felismer�s�ben.
A „furcsas�got” Neville fedezte fel, aki, miut�n v�gighallgatta Draco �s Blaise mes�j�t az �jszaka t�rt�ntekr�l, �gy d�nt�tt, iszik egy k�v�t, mert ekkora h�lyes�gtengerbe er�s�t� n�lk�l belefullad az ember. Ahogy a v�rnyom�sl�z�t� fellelhet�s�gi helye, azaz a konyha fel� tartott, a nappalin �thaladva megpillantotta A T�rgyat. Term�szetesen azonnal �rtes�tette a h�z t�bbi lak�j�t, �gy m�r �ten �llt�k – legy�nk szolid�risak, elv�gre m�giscsak beteg ember: Patrick �lt – k�rbe a szerkenty�t.
Miut�n csillapodtak valamelyest a ked�lyek, a f�rfiak ism�t elmer�ltek a tal�lgat�sok fortyog�, g�z�lg� vizeiben.
– �n nem megyek k�zelebb hozz�! Mi van, ha harap?! – rikkantott Neville.
– Mi�rt, te l�tsz rajta valahol sz�jat?! – tette fel a jogos k�rd�st Blaise.
– �s te l�tt�l Hagrid szurcs�kjain sz�jat?! M�gis haraptak a kis rohad�kok!
– Jogos – b�logatott a fekete haj� ex-mardek�ros. – R�ad�sul t�zgoly�kat pukiztak!
– Csak felrobbant a farkuk!
– Vagy csak ezt akart�k elhitetni vel�nk…
– El�g legyen m�r – sz�lt m�lt�s�gteljesen Patrick. – Mindenk�ppen k�zelebb kell menn�nk hozz�, hogy megtudjuk, mi ez.
– Akkor parancsolj – intett neki Draco. – Csak tess�k, gurulj oda sz�pen.
– Mi�rt nem azonos�tod te, Malfoy?!
– Mi vagyok �n?! Hullakukker? Mi az, hogy azonos�tsam?!
– Mi az, Malfoy? Betojt�l? – g�nyol�dott Weasley.
– �n biztosan nem, G�lkir�ly. Te viszont marh�ra b�zlesz valamit�l.
– Seggfej.
– K�rlek, ne l�gy vulg�ris, m�g a v�g�n anyuk�d megtudja, �s elpopsiz.
– Sz�llj le az any�mr�l, te g�r�ny!
– R� se m�sztam. Tudod, nem igaz�n j�nnek be a molettebb n�k.
Miel�tt Ron tettlegess�ggel torolhatta volna meg a s�rt�st, Neville a k�t f�rfi k�z� ugrott.
– Erre most nem �r�nk r�! Majd verj�tek meg egym�st k�s�bb, v�llalom a b�r� szerep�t, de most foglalkozzunk ezzel a valamivel! Mi van, ha s�t�t dolog?!
– Nem lehet s�t�tebb, mint Weasley – morogta a sz�kes�g.
– EL�G!
– J�, ok�, ok�, befogtam.
– Sorsoljuk ki, hogy ki mer�szkedik k�zelebb hozz� – javasolta Zambini.
– Ki h�zza a r�videbbet?
– Sz�ks�gtelen. Mindannyian ny�mnyil�k vagytok. Majd �n v�llalom – jelentette ki a sz�kes�g, aki bels� retteg�s�t k�ls� hidegv�r�s�ggel pr�b�lta pal�stolni.

Vett egy nagy leveg�t, majd egyik kez�ben a p�lc�j�t maga el�tt tartva elindult A T�rgy fel�. Ahogy k�zelebb �rt az asztalon elhelyezett Valamihez, megpillantott annak als� v�gtagj�n egy �rdekes kis gombf�les�get. Mivel m�g mindig nem �rezte vesz�lyesnek a szerkezetet, �gy p�lc�j�nak hegy�t �vatosan a gombhoz illesztette.
A k�vetkez� pillanatban pedig szimpl�n lenyomott ijedt�ben egy fikt�v h�traszalt�t, �s a biztons�got ny�jt� kanap� m�g� menek�lt.
Ugyanis a sz�m�t�g�p bekapcsolt, �s ezt halk z�g�ssal hozta a megr�m�lt f�rfiak tudom�s�ra.

~D~

Ek�zben, nem is olyan messze, az Abszol �ton k�t n� �ld�g�lt egy k�v�z�ban. Hermione �s Millicent m�r legal�bb egy �r�ja besz�lgettek, �s a t�ma a barna haj� l�ny sz�m�ra nem volt t�l sz�vder�t�.
– Biztos vagy benne?
– A saj�t f�lemmel hallottam – b�lintott Millie.
– Sz�val Malfoy �s Dawn… Mi�rt mondtad el ezt nekem? – k�rdezte az ex-griffend�les.
– Mert �gy gondoltam, illene tudnod r�la – jelentette ki Millie. – N�zd, meg�rtem, hogy nem k�nny� a helyzeted, de szerintem m�g mindig jobb, hogy megtudtad az igazat, mintha hagytad volna, hogy Malfoy az orrodn�l fogva vezessen, azt�n pedig egyszer�en kidobjon, mint egy haszn�lt rongyot!
Hermione mindenhov� n�zett, csak Bulstrode szem�be nem.
– Igen, tal�n t�nyleg jobb �gy… Hogy lehettem megint ilyen �tkozottul h�lye?! H�lye, h�lye, h�lye, h�lye! �szre kellett volna vennem! L�tnom kellett volna, hogy valami nagyon nincs rendben ezzel a „Draco �s Hermione egy�tt j�rnak” dologgal!

Iszonyatos, m�sok sz�m�ra nem l�that�, de �rezhet� bels� k�zdelem ment v�gbe a l�nyban. Gy�l�lte, hogy olyan hisz�keny, hogy olyannyira v�gyik a boldogs�gra, hogy nem k�pes semmi m�sra koncentr�lni. De tal�n egy kicsit mindannyian �gy vagyunk.
Ha valakit el�r a szerelem nev�, le�rhatatlan �rz�s, akkor valahogy nem vagyunk hajland�k szembes�lni az esetleges k�vetkezm�nyek lehet�s�g�vel, mert minden er�nket �sszegy�jtve pr�b�ljuk a kebl�nk�n d�delgetni ezt az �rz�st. �s nem sz�m�t, h�nyszor bukunk bele, h�nyszor tiporj�k �ssze az �n�rzet�nk, m�g ha tagadjuk is, akkor is a szerelmet keress�k, �lethosszat.
Mi�rt?
Mert j�. Mert olyan j�, �s megnyugtat�, mint semmi m�s. Eg�sz �let�nket ennek szentelj�k, hisz m�r kisgyerekk�nt megtanuljuk, hogy milyen elk�peszt�en csod�latos is az, ha szeretik az embert.
�m mindig el�rkezik a DE ideje, mik�nt most Hermione eset�ben.
A l�nyban sokf�le �rz�sek keringtek, t�n a v�r�ram�val egy�tt. Harag, d�h, csal�dotts�g, bossz�v�gy, szomor�s�g. Granger cs�ggedt tekintettel n�zett k�rbe a k�v�h�zban. H�t nincs senki, aki megk�m�ln� �t az ilyen szem�tl�d�kt�l, mint Malfoy?

A Millicent m�g�tti falon kis t�bla f�gg�tt, rajta egy vers. A fiatal n�nek k�zelebb kellett hajolnia, hogy el tudja olvasni.

„Szememmel t�ncolt a szemed,
besz�lt szememmel �s �lelkezett:
s�r�s, csend, szigor �s r�v�let
- mi minden?
Csak szemem �s szemed.

Ki v�gtelen feled�sednek aj�nlom
m�l� esetemet,
t�led, magamt�l m�r csak azt k�v�nom:
ha tal�lkozunk m�g b�rhol e vil�gon,
ne kelljen elkapnod r�lam tekinteted.

Szememmel t�ncolt a szemed,
besz�lt szememmel �s �lelkezett:
s�r�s, csend, szigor �s r�v�let
- mi minden? mi minden?!
Csak szemem �s szemed.”*

– Cseszd meg, Murphy! – Hermione legsz�vesebben els�rta volna mag�t.

~D~

– Mi a…? Mi ez a kis m�ty�r? – k�rdezte Blaise, majd a k�vetkez� pillanatban megb�kte az egeret. Azt�n fel�v�lt�tt, �s Neville m�g�tt keresett mened�ket. Elv�gre a „m�ty�r” mozgat�s�val p�rhuzamban a nyilacska elmozdult a k�perny�n.
– Ez… ez f�lelmetes – vacogta a sz�ke, puf�k f�rfi.
– Szerintem nem kellene t�bbet hozz� ny�lnunk – mondta Patrick. – A fene se tudja, hogy mif�le �tok lehet rajta.
– Nem sz�vesen vallom be, de egyet kell �rtenem Dawnnal. Nem kellene t�bbet hozz�ny�lnotok, mert m�g a v�g�n elrontj�tok, �s leharapj�k �rte a fej�nket.
– M�r mi�rt mi inn�nk meg a lev�t, ha egy vesz�lyes t�rgyat hat�stalan�tunk? – vonta fel a szem�ld�k�t Ron.
– Az�rt, mert �n m�r r�j�ttem, mi ez – jelentette ki a sz�kes�g.
– Mi?
– Egy mugli TV.
– Micsoda?! – hangzott a n�gy m�sik sz�j�b�l az �rtetlen felki�lt�s.
– Egy mugli TV – magyar�zta a sz�kes�g t�relmesen, mintha �t �ves gyerekekhez besz�lne. – A muglik csak le�lnek el�, bekapcsolj�k, azt�n b�mulj�k a vil�g�t� dobozt, amiben emberek rohang�lnak, meg sz�ndarabokat adnak el�.
– Ez borzalmasan hangzik! Egy�ltal�n, hogyan gy�m�sz�lik bele az embereket ebbe a kis dobozba?! – ki�ltott elk�pedve Neville.
– G�z�m sincs, Longbottom, de nem is �rdekel – mondta kicsit hevesen Draco. Az�ta sajgott a feje, mi�ta Blaise szerencs�tlen es�se miatt �sszet�z�sbe ker�lt az asztallal, �s a f�jdalom egyre elviselhetetlenebb lett. – A l�nyeg, hogy hagyjuk b�k�n, majd ha Harry�k haza�rnek, elmondj�k, hogy mi ez, mit keres itt, �s mire kell haszn�lni.

Az �t f�rfi megegyezett ebben, majd term�szetesen nem b�rt�k meg�llni egyetlen percig sem, hogy ne a TV-vel foglalatoskodjanak, �gy ism�t k�zelebb mentek a szerkezethez, �s zaklatni kezdt�k azt.

~D~

– Menj�nk – mondta Hermione. – Harry�k m�r biztosan v�geztek, nem szeretn�m, ha r�nk kellene v�rniuk.
– Mit akarsz most tenni? – k�rdezte egy�tt�rz�en Millie.
– M�gis mit tehetn�k? Megyek, �s elk�ld�m Malfoyt melegebb �ghajlatra!
– Rossz taktika – jelentette ki az izomkolosszus. – A k�pedbe r�h�g, jobbik esetben tal�n egy-k�t napra elsz�gyelli mag�t, azt�n v�llat von, �s k�sz. Meg kell leck�ztetni!
– J�, �s m�gis hogyan? Ha elfelejtetted volna, Malfoyr�l besz�l�nk. Egy j�ghegyr�l. Az �rzelmi passzivit�s �l�, l�legz� szobr�r�l.
– V�gj vissza neki. Sz�vasd meg.
– Hogy �rted? – h�zta �ssze a szem�ld�k�t Hermione.
– � elcs�b�tott, mag�ba bolond�tott t�ged, puszt�n sz�rakoz�sb�l. Csin�ld meg vele te is ezt.
– Cs�b�tsam el?
– �rd el, hogy f�lig bel�d z�gjon. Azt�n dobd ki.
– Azzal les�llyedn�nk az � szintj�re – jelentette ki Granger.
– Lehet. De d�ntsd el, hogy feln�ttk�nt akarsz-e viselkedni, vagy egy olyan beleval� csajk�nt, aki nem hagyja, hogy az �tkozott pasik megal�zz�k – n�zett r� jelent�s�gteljesen Millie, majd az ajt� fel� indult.
Hermione p�r pillanatig n�zett ut�na, majd m�lyet s�hajtott, �s � is fel�llt.

~D~

– J�l vagy? – k�rdezte Blaise, mikor le�lt az el�g ramaty kin�zet� Draco mell� a kanap�ra.
– Persze, semmi bajom – b�lintott Draco, pedig m�r ett�l az apr� mozdulatt�l is �gy �rezte, mintha kett� akarna szakadni a feje.
– El sem tudom k�pzelni, hogy a muglik mi a francot �lvezhetnek ezen a TV-n. �n semmit se l�tok rajta, csak azt a sz�p dombot, de azon m�g a sz�l se f�j.
– �n sem �rtem – s�hajtotta Malfoy. – Majd ha j�n Harry, � biztosan elmagyar�zza.
– Minden rendben? M�g a megszokottn�l is feh�rebb vagy, majdnem �tl�tszol – m�regette k�telkedve Zambini.
– T�nyleg nincs semmi bajom. Egy kicsit f�radt vagyok, ennyi az eg�sz.
– Akkor menj, fek�dj le, �n pedig majd �gyelek r�, hogy Weasley ne tegyen semmi k�rt ebben a mugli cuccban.
Draco f�radtan elmosolyodott, majd bizonytalanul fel�llt, �s a l�pcs� fel� indult.

P�r m�sodperccel azut�n, hogy a sz�kes�g elt�nt a l�pcs�fordul�ban, meg�rkeztek a l�nyok, �l�k�n a boldog vigyor� Pansyvel, m�g m�g�tt�k kiss� lemaradva a csomagokkal megpakolt Harry toporgott, vigy�zva, hogy egyetlen t�sk�t, vagy dobozt se ejtsen el. Mikor Blaise �s Neville �tvett�k t�le a terhek nagy r�sz�t, a fekete haj� f�rfi vid�man ki�ltott.
– Nah�t! Ezek szerint Dumbledore m�gis elint�zte, hogy meglegyen a sz�m�t�g�p! – ujjongott, a t�bbiek �ltal TV-nek gondolt t�rgyra mutatva.
– Micsoda?!
– Sz�-m�-t�-g�p. Mugli dolog.
– �s minek nek�nk ilyen? – k�rdezte Patrick.
– Nem nek�nk lesz, hanem az inform�toromnak. Kiss� megs�rt�d�tt, ami�rt nem kapott t�lem kar�csonyra semmit, ez�rt �gy gondoltam, egy komputernek �r�lne.
Miut�n mindannyian megcsod�lt�k a masin�t, Luna elv�llalta, hogy seg�t Pansynek a k�nnyebb csomagok felcipel�s�ben, a nehezebb dolgokat pedig Harry�kre hagyj�k. A sz�ke l�ny megfogott n�h�ny szatyrot, majd s�ly�val megrakva felcaplatott a l�pcs�n.

Amint t�ljutott az els� l�pcs�fordul�n, megpillantotta a neki h�ttal �ll�, falhoz d�lt Drac�t az egyik l�pcs�fokon.
– Na mi van, sz�szi? Nem is aj�nlod fel, hogy seg�tesz egy olyan gyenge n�nek, mint amilyen �n vagyok? H�t hov� lett az udvariass�g? – k�rdezte viccesen.
A k�vetkez� pillanatban Draco fel� fordult, �s ekkor m�r Luna is �szrevette, hogy valami nagyon nincs rendben. A sz�kes�g borzaszt�an izzadt, zih�lt, eg�sz teste remegett, a szemei v�reresek voltak, �s l�that�an alig �llt a l�b�n.
– Draco, j�l…?
�m Luna m�r nem fejezhette be a mondatot, mert Draco elesett, lejjebb cs�szott n�h�ny l�pcs�fokot, majd hasra fordult, �s n�mi gurgul�z� k�h�g�s ut�n kiadott mag�b�l olyan dolgokat, amiket val�sz�n�leg sohasem szeretett volna t�bb� viszontl�tni.
– Draco! – ki�ltott Luna, majd csomagjait eldobva a f�rfihoz l�pett, �s h�tra ford�totta. – Azonnal j�jj�n ide valaki! Gyorsan! – �v�lt�tt fel, mikor l�tta, hogy Draco eszm�lete m�r messze j�r.

„A boldogs�g nem olyan, mint egy totemoszlop, amit fel�ll�tanak valahol, �s azut�n az m�r mindig ott �ll.
A boldogs�g hal�kony, ill�kony, finom dolog, enn�lfogva nem is mindig ordib�l, hogy: H�, megj�ttem, itt vagyok!
M�s sz�val: j� szem kell hozz�, an�lk�l tal�n �szre sem veszed, hogy a k�zeledben j�r. L�gy r� nyitott!”

/Vavyan Fable/

*Fodor �kos verse Vavyan Fable „T�zvar�zs” c�m� k�nyv�ben.


Szerz� megjegyz�se: Friss�t�s 2008. m�jus 21.- �n v�rhat�.

Ficblog: Mereng� -> F�rum -> Ficblog avagy hogy �ll a k�vetkez� fejezet -> Drachiss �r�sai
Itt j�hettek hozz�m k�rd�sekkel, �tletekkel az Enchantinghoz kapcsol�d�an.

�dv�zlettel:

Drachiss, a Firk�lgat�

El�z�←…….→K�vetkez�