„Az ördög nem alszik. Fülig csipás lehet már a rohadék. Nagy, gyulladt szemekkel bámul ki a fejéből, mindegyre azt lesve, hol árthatna.”

/Vavyan Fable/

Azon az éjszakán Belladonnát kerülte az álom. Egy ideje már nyomasztotta valami. Elvégre szerette ő az unokáját, sőt, mióta megtudta, hogy Draco a Rend szolgálatába állt, egy kicsit tisztelte is. Nehezére esett bevallani, de az agg hölgy egy kicsikét tartott Luciustól, nem csoda hát, ha csak titkon is, de felnézett Dracóra, amiért volt mersze szembeszállni apjával. A pofonok pedig pusztán azért csattantak el, mert Donna Bella házasságának több mint egy évszázada alatt megtanulta, hogy egy Malfoy sohasem mutatja ki nyíltan az érzelmeit. A berögzült szokáson férje halála sem tudott változtatni, ám az asszony tisztában volt vele, hogy Draco is érzi: a pofonokat ő nem gondolja komolyan. Elvégre az ismeretlen utcapiktor is megmondta már: „a pofon elhadart simogatás”.
Ezért hát úgy döntött, felmegy egy kicsit unokája szobájába, és valamiféle beszélgetést kezdeményez vele, hátha valami jó sül ki a dologból.

~D~

Millicent napok óta őrlődött. Vajh, mi volna jobb? Csendben meghúzódni, és lemondani Blaiseről? Elfelejteni a férfit, akit évek óta viszonzatlanul, de mind hevesebben szeret?
Nem, nem, azt soha! Épp itt az ideje, hogy megbűnhődjön a rohadék, a szemétláda haverjával együtt! Hadd főjenek csak a saját levükben mindketten!
Így hát Millie úgy döntött, első célpontja Draco Malfoy lesz. Malfoy, aki Blaise legjobb barátja, sőt, szinte testvére. Így hát, ha Malfoynak rossz, akkor Blaisenek is rossz lesz.
Bulstrode gondolatban bólintott, majd az ajtóhoz lépdelt, és felrántotta azt.

~D~

– Te nem hallottál valamit? – kérdezte Blaise, akinek éjszakái java részét az ajtón kívüli neszek figyelése, tanulmányozása, valamint az általuk okozott pánik kiheverése kötötte le.
– Ne rinyálj már, csak ez az átkozott baba fújtat. A muglik hülyék! Kiköpöm a tüdőmet, mire ezt a vackot felfújom!
– Szerintem ezt pumpával kell csinálni…
– Pumba?!
– Az ég szerelmére, Malfoy – sóhajtott a fekete hajú férfi. – Pumpa. Ilyen hosszúkás mütyűr, amin folyton nyomkodni kell egy kütyüszt, és akkor levegőt fúj.
– Köszönöm, hogy ilyen értelmesen elmagyaráztad. Mivel kötve hiszem, hogy ilyen izét szerezni tudnánk az éjszaka közepén, ezért, ha megkérhetlek, inkább segíts.
– Én ugyan hozzá nem nyúlok! A száddal illetted! Lesmároltad! Totális homoerotikus élmény lenne, ha utánad én is bekapnám!
– Majd szépen letörölgeted, és úgy veszed a szádba! – kelt ki magából Draco.
– Még mit nem! Majdnem olyan volna, mintha veled smaciznék! Amúgy is! Te találtad ki ezt a hülyeséget, szóval bukj rá újra, és fújogasd! Nem hallottál valamit? – kapta Blaise ismét az ajtó felé a tekintetét, melyben a rémület vert tanyát.
– Nem, az égvilágon semmit sem hallottam – magyarázta türelmesen Malfoy.
– Esküszöm neked, hogy a paranoiám fog felemészteni.
– Miért rettegsz ennyire Millicenttől? – kérdezte a szőkeség.
– Te is rettegnél, ha rád vetette volna magát, hogy utána órákig kínozzon.
– Elélveztél?
– Kénytelen voltam…
– Akkor azért annyira rossz nem lehetett.
– De… de te ezt nem értheted! – sikoltozott finoman Zambini. – Ő nem borotválja a hónalját! Képzelj el egy nőt, aki akkora, mint két megtermett férfi, és ráadásként két bernáthegyit hord a hóna alatt!
– Úúú… - fűzte hozzá Draco. Mivel nem kívánt több részletet megtudni, visszafordult a fújnivalóhoz, és a továbbiakban azzal foglalatoskodott.

~D~

Amikor belépett Draco szobájának ajtaján, pálcája segítségével világítva, Belladonna meglepődve konstatálta, hogy mindössze Hermione tartózkodik az ágyban, ám az a tény, hogy a lány felé egy orbitális izomzattal megáldott nő lépdel, elképedésre késztette.
Millicent a hirtelen támadt fény kiindulási helye felé fordult, és még épp látta, amint egy hajhálós, vicsorgó, szellemszerű egyén az ajtótól nekiindulva felé suhan. Legszívesebben felsikoltott volna, ám a kommandós kiképzésen volt ideje megtanulni, hogy a nőies rikoltozás nem a legmegfelelőbb eljárás ezekben az esetekben. Így hát súlyát bal lábára helyezte, jobb lábát pedig fellendítette, és sikeresen hasba rúgta a közeledő Donna Bellát, aki elejtette pálcáját, így teljes sötétség borult a szobára. Mivel így még kevesebb esélye volt, hogy felismerje támadóját, Bulstrode egyik karját annak nyaka köré fonta, ezáltal bemutatva a fojtogatás művészetét. Eközben természetesen megpróbálták mind a ketten a lehető legkevesebb zajt csapni. Millicent elővigyázatosságból nem adott ki hangot, tüdejének fiktív volume gombját lecsavarta, így szuszogása is alig hallatszott. Belladonna immár szíves örömest üvöltözött volna, nála azonban a súlyos levegőhiány miatt volt kétséges az elhatározás beteljesítésének kimenetele.
Az idős hölgy megpróbált kiszabadulni Millie szorításából, ám ezzel csak annyit ért el, hogy mindketten körbe-körbe kezdtek forogni, mint egy groteszk társastánc résztvevői. Végül, mit volt mit tenni, Donna Bella könyökkel hasba vágta támadójának, ám a fájdalmakhoz szokott nővel szemben ezzel nem sokat ért, így pár pillanattal később mutató- és középső ujját Millicent orrlukaiba fúrta. Bulstrode kínokat könnyezett. Másik kezét bevetve adott néhány erőteljesre sikerült barackot a vén spiné fejére, de még így sem sikerült kómába tunkolni őt.

Hermione nagyjából ezekre a hangokra ébredhetett. Míg Belladonna a szorításból, Millie pedig az orrát ért attrocitásból kívánt kiszabadulni, nem vették észre, hogy túlzottan megközelítették az ágyat, amire a sablon szerint a következő pillanatban rá is estek.
Puff.
Az eldőlés pillanatában, Donna Bella sikeresen lefejtette magáról Millicentet, akinek elárvult karja Hermione száján, lába viszont Malfoy asszonyság derekán landolt.
Tisztességesen, vérrel, verítékkel, küzdelemmel előállított szendvics.

~D~

– Kész – lihegte Draco, miközben felmutatta küzdelmes munkája gyümölcsét.
– És ha épp a folyosón őrjáratozik, arra várva, hogy elkapjon, és maga alá temessen?! – vacogott a Blaise nevű idegroncs.
– NINCS a folyosón. Az ágyikójában tentézik, feje alatt párna, fülén kis Blaise-kinézetű álommanó – gügyögte Malfoy. – Gyere, menjünk, mert szeretnék már aludni.
– És mi van ha…?
– Nincs semmi de, meg ha, egyszerűen csak megyünk, jövünk, nyista!
– Nem alszol itt velem?
– Nem! És még volt képed épp neked arról pofázni, hogy milyen meleg élmény lenne, ha bekapnád utánam a pöcköt?!
– Tessék! – kiáltott Blaise. – Most is épp te használtad a pöcök szót!
– Miért, minek kéne neveznem?! Gőzöm sincs, hogy hívják ezt a muglik!
– Egészen biztosan nem pöcöknek!
– Akkor hívjuk bizgentyűnek, mit bánom én! Csak menjünk már!
– Tényleg nem alszol velem? – A fekete hajú férfi szemében a rettegés könnyei gyülekeztek.
– Tényleg nem!
– Hüpp – sírta Blaise.
– Erre most nem érünk rá. Pattanj fel! Hüpp-hopp!

Így hát a két férfi komótosan, és nagyon halkan indult el az egyik közeli szoba felé. Zambini testén olyannyira eluralkodott a rémület, hogy teljesen Dracóhoz tapadt.
– Ugye tisztában vagy vele, hogy inzultálod a hátsó felemet? – suttogta hátra a kérdést a szőkeség. – Hidd el, én tényleg szeretlek, olyan vagy, mintha a tesóm lennél, de tekintetbe véve, hogy anyaszült pucér vagy, megtennéd, hogy lemaradsz egy kicsit?
– Oh, persze – motyogta Blaise.
A következő pillanatban azonban nem várt dolog történt. Pontosabban: nem várt dolgok sorozata vette kezdetét.
Először is, Malfoy érezte, amint egyik zoknija picit lejjebb csúszik. Egy olyan pedáns, kinézetére mindig, minden körülmények között ügyelő férfi, mint amilyen Draco, ezt nem hagyhatta. Így hát lehajolt, hogy megigazítsa a ruhaneműt, minek hatására Blaise sikeresen beleütközött. Ez persze nem lett volna akkora probléma, ám, mivel Draco pusztán egy boxeralsót, Blaise pedig az anyaméhben készült bőrszerkót viselte, azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy a helyzet felettébb kínosnak nevezhető.
Azonban kapjuk szépen elő fakanalunkat, és ehhez a ténykutyulékhoz keverjük hozzá azt a csekélyke információt, miszerint az ütközés hatására, na meg persze a tomporát ért újabb támadás hatására Malfoy felnyögött, míg kezében a mugli férfiak által elhíresült guminő egyik példánya feküdt, hatalmasra tátott szájjal, dominának öltöztetve. A szőkeség ijedtében maga alá rántotta a babát, abban reménykedve, hogy az majd segítséget nyújt egyensúlyának megtartása végett.

Ebben a pillanatban kinyílt a folyosó egyik ajtaja, és a szobából kiáramló fény tökéletes megvilágításba helyezte a két férfit, kiegészülve hölgyükkel. A mosdóba induló Neville legalább akkora O-t formázott ajkaival, mint a Draco alatt pikáns helyzetben heverő baba. Miután feldolgozta a szemei elé táruló jelenséget, mely minden tekintetben a legperverzebb gruppenszexnek tűnt, amit valaha életében látott, a pufók férfi visszahátrált a szobájába, és becsapta az ajtót.
Nem sikítok. Nem fogok sikítani. Nem, mert én egy nyugodt, kiegyensúlyozott ember vagyok, akinek határtalan az önuralma, és a szexuális kisugárzása. Én egy erőteljes, magabiztos férfi vagyok, és egy férfi nem sikít. Nem, még akkor sem, ha a legjobb barátom kis híján megerőszakolt. Nem sikítok, nem sikítok… - mantrázta Draco. A következő minutumban pedig fojtott hangon Blaise-re rivallt:
– Szállj már le rólam, te vadbarom!
– Bocs.
– Majd holnap bocsozz, mikor kimagyarázzuk magunkat Longbottom előtt.

~D~

Hermionét felkérte az agyérgörcs egy táncra, és a lány pukedlizve igent mondott. Miután orvosolta ilyesfajta bajait, elképzelhetetlenül gyorsan csusszant ki a kéz alól, majd felpattant az ágyról, és felkapta az első útjába kerülő dolgot: Draco pizsama felsőjét. Aztán belerikkantott a vaksötétbe:
– Nem tudom ki vagy, és mit akarsz, de azt ajánlom, tűnj el innen, mielőtt a kezemben tartott tíz kilós gyertyatartóval csaplak le!
A következő másodpercben azonban a belépő Pansy Lumosszal világító pálcájának hála, a jelenlévők felismerték egymást, bár tény, hogy Granger és Parkinson elég értetlen tekintettel bámulták a két összegabalyodott nőt.

~D~

Jól végezvén dolgukat, Blaise és Draco arcukon a mardekárosokra olyannyira jellemző, ördögi vigyorral hagyták el áldozatuk szobáját. Miután visszaértek Zambini lakhelyiségébe, szinte nyomban kétrét görnyedtek a nevetéstől, arcukon a vigalom könnyei folytak végig, vállaik rázkódtak, s egymásba kellett kapaszkodniuk, hogy ne dőljenek el.
– Reggel én is korán kelek… Nem akarom kihagyni a pillanatot, amikor felébred – mondta jókedvük csillapultával a fekete hajú varázsló.
– Nagy durranás lesz – jegyezte meg Draco.
– Valahogy nem akarom tudni, hogy honnan szerezted.
– Ne is kérdezd – legyintett a szőkeség, majd leült az ágyra.
További találgatások vették kezdetét, hogy vajon miként is fog majd a szenvedő alany reagálni meglepetésükre.

~D~

– Sajnálom, hogy fojtogattam, Donna Bella – mondta bűnbánóan Millie, immár legalább tizedszer.
– Jól van, oké, mindenki sajnál mindent, de most már megtudhatnám, hogy mégis mi ez a közgyűlés a szobában?! – kérdezte a normálisnál néhány oktávval magasabb hangon Hermione, aki a meglepő ébresztő után finoman szólva is nyűgös volt.
– Én csak azért jöttem át – kezdte Pansy –, mert szerettem volna megkérdezni, hogy eljönnél-e velem, meg a csajokkal holnap vásárolni. Tudod, a picinek – tette kezét a pocakjára.
– Oh, persze – bólintott meglepetten Hermione. – De ilyenkor?! – nézett az óra felé.
– Hát… az az igazság, hogy pletyizni is akartam egy kicsit, nem gondoltam, hogy ekkora lesz itt a tömeg – nézett a másik két nőre, akik mellette foglaltak helyet az ágyon.
– Én is beszélni akartam veled, de azt hiszem, mégiscsak ráér holnapig – jegyezte meg Millicent.
– Mondd csak nyugodtan, már úgyis ébren vagyok – mondta fásultan Granger.
– Nem, nem, ráér.
– Nos, lányok – kezdett bele Belladonna –, én az unokámmal akartam beszélni, de úgy tűnik, ő valahol kószál.
– Lehet, hogy lement a konyhába, vagy a mosdóba – mentegette gyorsan Dracót Hermione.
– Lényegtelen – mosolygott a matróna. – Ám, ha már úgyis itt vagytok, akkor megmutogatom nektek, amit neki akartam. – Azzal benyúlt köntöse zsebébe, és kihúzott egy nagy adag fényképet.

Nem sokkal később már csak a hölgyek vidám, önfeledt nevetése töltötte be a szobát.

Draco nagyjából fél óra múlva érkezhetett a helyiségbe. A visongás hallatán először a rémület környékezte meg, majd a totális döbbenet fogott kezet vele.
Az ágyon négy nő feküdt, egymás hegyén-hátán, örömkönnyek között, tökéletesen példázva, hogy miként is fest a „visítva röhögés”.
– Mi a fene folyik itt?! – adott hangot elképedésének, miközben közelebb lépdelt az ágyhoz. Amint a lányok meglátták, ismét kirobbant belőlük egy nagyobb hangerejű kacaj. Hermione remegő kezekkel nyújtotta át Dracónak a kezében tartott, mozgó alakokat ábrázoló fényképet.
Az a csecsemőkorú szőkeséget ábrázolta, akit éppen Lucius vett a kezébe. A következő pillanatban kis, sárga sugár kapta telibe a szőke férfi arcát, amire az idősebb Malfoy köpködéssel, pfujjolással reagált, míg a kis Draco vidáman gügyögött, kacarászott.

Miután a férfi kellően kitombolta magát gyermekkora szentségének ilyetén sárba tiprásán, aludni küldte a röhögéstől síró Pansyt és Millicentet, Belladonnát egyenesen vén satrafának titulálta, minek hatására kisebb arculcsapás volt az érdem. Mire mindhárman elhagyták a szobát, Hermione is lenyugodott.
– Merre jártál?
– A konyhában voltam – füllentette Draco. – Nem tudtam aludni, így lementem tornázni egy kicsit.
Granger bólintott, majd mindketten bevackolták magukat a takaró alá. Malfoy fintorogva hagyta, hogy a barna hajú lány a mellkasára hajtsa a fejét, ám nem ellenkezett, úgy vélte, még egy-két hétig meghagyja a lányt abban a hitben, hogy ők most elképesztően boldogok.

~D~

Másnap reggel egy velőtrázó sikoly hallatszott Ron Weasley szobájából.
Na persze.
Egy domina-guminő mellett ébredt, mely az elvégzett bűbájnak hála a „Rossz kisfiú voltál? Most megbüntetlek!” szöveget suttogta a fülébe.

„A férfiakban mindig is csak a hibákat szerettem. Ami azt illeti, volt mit szeretni rajtuk.”

/Vavyan Fable/

Szerző megjegyzése: Frissítés 2008. május 20.- án várható.

Ficblog: Merengő -> Fórum -> Ficblog avagy hogy áll a következő fejezet -> Drachiss írásai
Itt jöhettek hozzám kérdésekkel, ötletekkel az Enchantinghoz kapcsolódóan.

Valamint, Ath@alie-t, aki tegnap írt nekem a fórumra egy üzit, és javasolt egy új szereplőt, megkérném, hogy ha olvassa ezeket a sorokat, akkor dobjon nekem egy mailt ide: drachiss@freemail.hu

Üdvözlettel:

Drachiss, a Firkálgató

Előző←…….→Következő